Csongrád Megyei Hírlap, 1969. június (14. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

CSEHGRÁD MEGYEI ★ A MA­GY­AR S­Z­O­CI­AL­ISTA MUNKÁS­P­Á­­RT LAPJA 86. ÉVFOLYAM, 124. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1969. JÚNIUS 1., VASÁRNAP Fock Jenő hazaérkezett Bécsből Kedvezően nyilatkozott ausztriai látogatásáról Fock Jenő és a kíséretében levő személyiségek szomba­ton reggel ellátogattak a bé­­­csi magyar nagykövetségre, ahol találkoztak az osztrák főváros magyar kolóniájának­­tagjaival. A vendégeket Si­­mó Jenő nagykövet üd­vözölte. Fock Jenő, felesége és kí­sérete szombaton délelőtt utazott haza ötnapos auszt­riai hivatalos látogatásáról Budapestre. A vendégek bú­csúztatására a bécsi Nyugati pályaudvaron megjelent Klaus kancellár és felesége, Platzer, a külügyminisztéri­um főtitkára. Ott volt több szocialista ország bécsi dip­lomáciai képviseletének ve­zetője. Fock Jenő Josef Klaus kíséretében ellépett a felsorakozott díszőrség előtt, elhangzott a magyar és az osztrák himnusz, s a kü­lönvonat pontosan 11 óra­kor indult el Budapestre. Fock Jenő szombaton visz­­szaérk­ezett Budapestre Fock Jenő és kíséretének fogadá­sára a Nyugati pályaudva­ron megjelentek: Fehér La­jos és dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyet­tesei, dr. Bíró József külke­reskedelmi, dr. Csanádi György, közlekedés- és pos­taügyi, dr. Dimény Imre me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Szilágyi Béla kül­ügyminiszter-helyettes. Megérkezése után Fock Jenő a pályaudvaron adott rövid nyilatkozatában egye­bek között a következőket mondotta: — Nagy várakozással in­dultunk el Ausztriába, hogy Klaus kancellár két évvel ez­előtti magyarországi látoga­tását viszonozzuk. Most, a látogatás befejeztével, azt mondhatom — és szívesen mondom —, hogy az ötnapos látogatás kellemes is volt, s úgy érzem, hasznos is. Természetesen a konkrét eredmények majd később mutatkoznak meg. Ez a lá­togatás — várakozásom sze­rint — mindenki előtt vilá­gossá teszi azt, hogy m­ával minden szempontból erősíteni, bővíteni kívánjuk kapcsolatainkat. — A nemzetközi kérdések között egyik legfontosabb té­ma — a tárgyalás Metax tá­m­át tekintve is — az euró­pai biztonsági értekezlet kérdése volt. Emellett ter­mészetesen egyéb égető problémákat is megtárgyal­tunk, így a vietnami helyze­tet, a közel-keleti helyzetet. Az európai biztonság kérdé­sében a két kormánynak — úgy érzem — lényegében azonos az álláspontja. Mind­két kormány szeretné, ha minél előbb létrejönne a kormányszintű találkozó. Az is világos: mindkét kormány véleménye szerint szükséges, hogy ezért minden érdekelt ország cselekedjék is. Sok­oldalúan készítsük elő, hogy eredményes kormányfői érte­kezlet jöhessen létre. Mér Fock Jenő és dr. Josef Klaus tárgyalásairól hivata­los közleményt adtak ki. Képünkön: Fock Jenőt visszaérkezésekor párt- te állami vezetők üdvözlik Nemzedékek a tátikán Elég gyakran írunk és beszélünk az átalakuló falvak életéről. Büszkék is lehetünk a változásokra. Különösen azokra, amelyek az utóbbi tíz esztendőben történtek. Né­ha unalmas talán, hogy összehasonlításként állandóan fel­emlegetjük a múltat, ez azonban elkerülhetetlen. A hala­dást csak úgy érzékelhetjük, ha időnként visszapillantunk az elhagyott kilométerkövekre. A gazdasági változásokról ezúttal ne szóljunk rész­letesebben. Elég megállapítanunk, hogy a parasztság élet­színvonala soha ilyen magas nem volt még ebben az or­szágban, mint a legutóbbi években. Kevésbé lehetünk elé­gedettek az életkörülmények alakulásával. Nem a rangos nagyközségekről van szó, hiszen ezek imitt-amott már a városi élet kívánalmai szerint etetik-öltöztetik-dédelgetik lakóikat. De egymilliónál is többen élnek még elszórt ta­nyákon, elhagyatott majorokban, ahol petróleumlámpa adja a fényt, s ásott kútból isznak, főznek az emberek. Fogynak persze a tanyák. A városok, falvak melege erő­sen csalogatja a puszták lakóit. A fejlődés érzékelhetően gyorsul, tovább gyorsítani e pillanatban nem is szük­séges Változnak-e az emberi magatartás formái, a kapcso­latok ösvényei? Megtörtént-e a lelkek felszabadulása is? Priccsre, vagy jászolba lökött lábatlankodó-e még az öreg, s a kedvesebb állattal egyenrangú jószág-e még a gyerek? Némelyik kérdésre könnyebb, másikra nehezebb a felelet. Úgy illik, hogy az öregekkel kezdjük. Ma már hihetet­len tragédiák ködlenek fel a múltból. Apagyilkos gyer­­­mekek, akik nem győzték várni az átíratást. Megkesere­dett öregek, akik megérezvén, hogy feleslegessé váltak a ház körül, maguk dobták el hamvadó életük zsarátnokát. Elszórt esetek voltak? A tragédiák igen. Az ok, amely előidézte, a mérhetetlen nyomor, a mindennél erősebb gaz­dasági kényszer általános volt. Ezek szűntek meg, s ezek nyomán szabadulnak fel a lelkek is. Nem állíthatjuk, hogy ma elvétve sem akad a faluban szomorú öreg, mind­egyikük élete csupa napfény és egészséges derű. Hálátlan gyerek, kegyetlen nő, tiszteletlen unoka ma is akad. Elő­fordul, hogy az idős ember ételét-italát kegyelemkenyér­ként tálalják. Annak pedig bizony keserű az íze. De nem ez a jellemző. Tények tagadják, hogy egyre önzőbbek, kér­gesebb szívűek lesznek az emberek. Éppen az, az általá­nos, hogy igazi kétségbeeséssel futunk orvosért, gyógy­szerért, ha meginog a gyönge egészség. A gyermek őszin­te aggódással várja a beteg öreg felépülését. Nem a ha­lálát! Igaz, ehhez is a gazdasági alap változása teremtett feltételeket. Ingyenes az orvosi kezelés, olcsó a patika, könnyebb érte szaladni, mint régen. Ennek ellenére akad­nak persze bánatos öregek. Olyanok, akiket pedig egyéb­ként szeretettel ajnároznak. Nem könnyű megérteni őket. Figyelembe kell azonban venni, hogy az ember nem ak­kor öregszik meg igazán, amikor tiszta fehér már a ha­ja, meggörnyed a háta, s megráncosodik a bőre. A fájda­lom csak akkor már igazán, amikor rádöbbenünk, hogy a világ milyen könnyen elboldogul nélkülünk is! * Amikor az öreg nem érzi már, hogy szükség van rá. A társadalmi hasznosság érzését pedig tudatosan is előidézhetnénk. Soha nem felejtem el a boldog arcú öre­get, akivel a szérűn találkoztam. A kazal végénél állt, őt szólítottam meg, mert a többiek a szekéren, kazalon vil­­lázták a szénát. — Én, kérem, nyugdíjas vagyok — mondta. — A bri­gádvezető szólt, hogy jöjjek ide, komandírozni ezeket.. Jó az öreg a háznál! Csak ezt kell érezniük, s boldogok lesznek. A mai­­derékhad a gyerekét is másk­ént neveli, mint a régiek. Valamikor nem szerették a gyereket? De igen. Ol­dalakon idézhetnénk azonban, mint vált meg a szülő sa­ját vérétől, mert erre kényszerítette a kor, amely sokat beszélt a szebb jövőről, csak éppen semmit nem tett ér­te. Ha itt valamit szemére vethetünk a mai középnemze­déknek, az a kényeztetés, babusgatás, túlzott dédelgetés. Tévedés ne essék, nem gondolunk itt arra, hogy bűn a szép ruha, a drága játék, a nyári tábor, a jutalomként adott kerékpár és a többi. Végre, hogy mindezt megkap­hatja a falusi gyerek! De ne csupán azért kapja, mert akad rávaló! Csak érdemekért kapjon jutalmat! Érezze azt, hogy a szülő­k bármennyit fejlődtek a mezőgazda­­sági munka körülményei — bizony munkával, küzdelem­mel szerzi a javakat. Mindannyian könnyebb, jobb életet szeretnénk biztosítani gyerekeinknek, mint a magunké. Ez igen tiszteletre méltó emberi törekvés. Nem lehet azon­ban helyes, ha a falusi szülő ma is úgy gondolkodik, mint régen: legyen jobb neki, hagyja itt a földet! A fa­luban maradt ifjú élete is könnyebb és boldogabb lesz, mint apjáé, öregapjáé volt. Nem törvényszerű hát, hogy csak akkor boldogul, ha hátat fordít a földnek. A magyar falvak öregedése pár évvel ezelőtt aggasz­tó volt. Mostanában tapasztalhatunk kedvező jeleket. Visz­­szajönnek a fiatalok, s lassan a középnemzedék is. Ők talán nehezebben, pedig rájuk lenne legnagyobb szük­ség Persze ragaszkodnak az ipari nyugdíj lehetőségéhez, a közel tíz éve megszokott élethez, amely valóban más, mint az akkori falu élete volt. A szabad szombatok, rövid vasárnapok gyorsan elröppennek, igyekezni kell vissza a városba. Annyit azért feltétlen látni kell ennyi idő alatt is, hogy megváltozott a falu. A falu, amelynek három nemzedéke békésebben él együtt, mint bármikor, s kö­zösen építgeti azt a jövőt, amelynek — hiszünk benne — ma még csak a körvonalai látszanak. ANNUS JÓZSEF Szlovák miniszter Biudalpesten Dr. Matej Lucan, szlovák közoktatásügyi miniszter szombaton elutazott Buda­pestről. Itt-tartózkodása so­rán tárgyalásokat folytatott a két országot érintő okta­tásügyi kérdésekről Ilku Pál művelődésügyi miniszterrel és a minisztérium más ve­zetőivel. A vendéget fogadta Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, valamint Óvári Miklós, a Központi Bizottság tudo­mányos, közoktatási és kul­turális osztályának vezető­je. Mi történt a nagyvilágban? Ha: parlamenti választások Lengyelországban Koszigin hazautazott Pakisztánból • Befejeződött a Csehszlovák KP KB plénuma • Belpolitikai válság Argentínában • Terrorítéletek Görögországban Részletes hírszolgálatunk a 8. oldalon Csongrád megye 2,7 milliárd forint­ja A holnap alapjait a termelésben, a nép­gazdaság különböző ágaiban, jórészt a beruházások vetik meg. Érezhető, hogy évről évre jelentős összegeket költünk építkezésekre, új gépek beszerzésére, mű­szaki fejlesztésre. Az idei népgazdasági terv előirányzatai szerint összesen mint­egy 72,74 milliárd forintot költünk be­ruházásokra. Csongrád megyében az el­múlt évben 2,5 milliárd forint felhasz­nálására volt lehetőség, s csak 1,9 milli­árdnyi összeget használtunk fel. Az idén a tavalyinál is nagyobb összeg, 2,7 milliárd forint áll rendelkezésre. Csongrád megye beruházási tevékeny­ségét elsősorban az 1969. évről áthúzódó beruházások határozzák meg. Ezek több­sége az év közepére készül el. Például az Alföldi Edénygyárat a második negyedév­ben adják át rendeltetésének. Az 1969-ben induló egyedi nagy beruházások közül a legjelentősebb a szegedi házgyár építése Erre az idén 79 millió forintot költhetünk. A Biokémiai Kutató Intézet építésére for­dítható összeg 1969-ben 40 millió forint Ennél nem lehet nagyobb az összeg, a töb­bi termelő jellegű beruházásoknál viszont túlteljesíthetik az előirányzott keretet A földgáz és a kőolajipari létesítmé­nyeknél az év elején az út- és vasútépí­tést akadályozta a belvíz az ipartelepítést pedig a kútkitörésből származó olajszeny­­nyeződés. Várhatóan még az idén jelen­tősen növelik a földgázprogrammal kap­csolatos beruházások összegét Az idei terv szerint 647 milliót költhetnek ezekre a beruházásokra, 39 százalékkal többet, mint amennyit tavaly egész évben fel­használtak. A célcsoportos beruházások köre is bő­vül 1969-ben megyénkben. A Csongrád megyei Sütőipari Vállalat 8 millió forin­tot, a szegedi 7 milliót használhat fel új sütőüzemek építésére, illetve a meglevők bővítésére, korszerűsítésére. Az olajipari célcsoportos beruházások közül kiemelke­dik a szanki földgázüzem építése Csöng- Hz idén többet költhetünk beruházásokra vád megyében földgázhálózat építésére 58 millió forint áll rendelkezésre. A vil­­lanyenergia-hálózat bővítésére is lehetőség nyílik, közel 150 millió forintból. Ebből építik a többi között a hódmezővásárhe­lyi, szentesi 120 kilovoltos hálózatot és a transzformátor állomást. A tejfeldolgozó üzemet már régen át kellett volna adni rendeltetésének. Előre­láthatóan erre csak júniusban kerül sor. Az ipari vízszolgáltatás bővítésére 65 mil­liót, az algyői Tisza-híd építésére az idén 30 milliót költhetnek. Az építőmunka megkezdését hátráltatja az, hogy a híd egyes szerkezeti részeit újra kell tervez­ni. Célcsoportos beruházásként jelentős összeget költenek a hódmezővásárhelyi ipari tanuló iskola és a vendéglátóipari tanulóiskola építésére is. Az év elején elhúzódott a vállalatok beruházási hitelkérelmének elbírálása. Az engedélyezett hitelkérelmek között szere­pel a Szegedi Fémfeldolgozó Vállalat 6,6 millió forinttal, a Csongrád megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Vállalat ABC- áruházának építése 4 millióval, a Kender­­fonó és Szövőipari Vállalat gépbeszerzése 19,1 millió forinttal. Az AKÖV 20,4 millió forintból vásárol új gépkocsikat. A Tisza Bútoripari Vállalat Budapest üzemének Csongrádra történő telepítésére 8 milliót költenek. A METRIPOND mérleggyár fe­­­­hérgyarmati üzemét 5,7 millió forintos beruházással bővítik, illetve korszerűsítik. NAGY PÁL

Next