Csongrád Megyei Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-23 / 220. szám
A nagy építkezésektől felforgatott szentesi főutcáról kell belépni a Tóth József Színház előcsarnokába és minden átmenet nélkül az ember hirtelen csillogóan szép környezetbe csöppen. Az újjávarázsolt színháznak ez volt az első nagy közönségsikere a napokban megtartott avatási ünnepségen. A színházavató egyben a Szentesi Felszabadulási Kulturális Hetek nyitányát is jelentette, amint ezt bevezetőjében hangsúlyozta dr. Bajomi Sándor, a tanács vb elnöke. Az ünnepség elnökségében foglalt helyet Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes, Török László, a megyei tanács vb elnöke, dr. Koncz János, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Labádi Sándor, a városi pártbizottság titkára, Hajósi Pál, a Hazafias Népfront-bizottság városi titkára és Bíró Ferenc, a szakmaközi bizottság képviseletében. Az ünnepség szónoka, Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes többek között arról beszélt, hogy tapasztalata szerint Szentesen nemcsak az eredményeket, hanem a gondokat, és ami a fő, e gondok megszüntetése eszközeit is sorba szedték! Ezért kicsit jelképes a gyönyörűen újjáépített színház felavatása, amely nagy lehetőségeket teremt a kulturális hagyományok ápolására, a széles körű népművelésre. A szocializmus lényegéhez tartozik, hogy az oktatási intézményektől kezdve egészen a művészetekig az országban mindenütt legyen lehetőség a művelődésre. Az eleven vidéki kulturális élet nélkül nem szólhatunk az ország kulturális teljesítményéről. Ehhez a folyamathoz kapcsolódnak a Szentesi Felszabadulási Kulturális Hetek és ennek a lényege — a színes és gazdag programon kívül — a helyi aktivitás felerősítése, a szocialista demokratizmusnak megfelelően. — Kívánom a nemes célok sikeres megvalósítását, legyen a város kulturális fellegvára a Tóth József Színház, és ezennel átadom rendeltetésének — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes. A városi lakosság nevében dr. Bajom Sándor tanácselnök vette át a színházat és egyben megköszönte a tervezők és a kivitelezők munkáját. Az avatóünnepség második részében került sor a Magyar Rádió előadására. Ennél is találkozhattunk „szentesi vonásokkal”, mert a műsor szerkesztője, Dorogi Zsigmond, a város szülötte, s őre Lajos színész személyében szintén volt helybelinek tapsolhatott a közönség. Fellépett a nyilvános rádiófelvétel során dr. Tóth Csabáné, a Szentesi Zeneiskola tanára és a Horváth Mihály Gimnázium lánykara, Dudás Szabó Erzsébet vezetésével. A műsor első felében „A város az irodalom tükrében’’ címmel hangzott el előadás, majd szórakoztató műsor következett. Közreműködött: Berek Katalin, Lukács Margit, Petres Zsuzsa és Agárdi Gábor, Angyal János, Avar István, Benkő Gyula, Béres Ferenc, Bodor Tibor, Egressy István, Greguss Zoltán, Módi Szabó Gábor, Szabó Gyula. Zongorán kísért Reményi József, a műsort rendezte Balázs János, a bemondó Czeglédi Edit volt. Nagy lehetőség a kulturális élet fellendítésére Molnár János miniszterhelyettes beszéde a szentesi színházavatán iDij* Balról Jobbra: Agárdi Gábor, Szabó Gyula, Midi Szabó Gábor, Lukács Margit, Őze Lajos, Avar István (Fotó: Enyedi Zoltán) Koszta József napja ünnepe volt Szeni- Valami elkezdő- mai napból valami tesen. És vasárnap jött ezen a vasár- bőven jut majd a és gyönyörű őszi napon. Valami az következőkre is: napsütés. rá mutat, hogy a * szabó bobért Az erdélyi hegyekből jött le az Alföldre, és közel négy évtizedig lakott a városban, 1949-ben bekövetkezett haláláig. A havas csúcsoknál izgalmasabb világot talált az Alföldön és csodálatos színektől izzó vásznaira festette fel e táj, az itteni nép lelkét. Ezen a napon Koszta József ünnepe volt Szentesen. És vasárnap, és gyönyörű őszi napsütés. Amenynyire Szentesé ma már Koszta József életműve, annyira becses része Csongrád megye és az egész ország szellemi kincseinek. Ezen a délelőttön ittlétével és híven értő szavaival igazolja ezt a gimnáziumban sorra kerülő tudományos emlékülés előadója, dr. Pogány Ödön, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. — ... az alföldi festőiskola nem földrajzi, hanem mondanivalót megragadó fogalom! Koszta alkotása a magyar festőművészet egyik csúcsteljesítménye. Ahhoz a nemzedékhez tartozott — Rudnay, Nagy, Tornyai — amelynek tagjai a divatos izmusok helyett az adott kor lényegét hozták felszínre festői eszközeikkel, a realizmus legmagasabb színvonalán. Vajon „megérdemli-e” Szentes Koszta Józsefet? A művésznek életében a város nem sok segítséget és nem sok elismerést adott. A felszabadulás után a nép állama tüntette ki Kossuth-díjjal a festőművészt. Koszta ragaszkodott a városhoz, mert szerinte a legegyetemesebben fejezi ki az alföldi táj jellegzetességeit. Ebben a harmóniában a táj és Koszta kiegészítették egymást. A művésznek ihletőül szolgált és Szentes nevét Koszta révén ismerte meg a nagyvilág. Most törleszt a város Kosztával fennálló adósságából. És törleszt a mai szocialista művészetpolitika is. Bűnbánó pátosszal idézik fel Koszta emlékét és mi — 70—80 ember — körülálljuk a Marx téren, a déli órákban leleplezett portréját. Erre az eseményre a szomszédos bérházban is mozgás támad és az erkélyekről kihajolnak a kíváncsiak. —.. melyik múltban élő magyar festőművészt becsüljük meg, ha nem Koszta Józsefet? — mondja portréavató beszédében dr. Dömötör János, a Hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója. Ugyanerről a kötelességről hangzanak el dr. Juhász Antal, a szentesi múzeum volt igazgatójának szavai a Zrínyi u. 2. számú ház előtt, amelyik házban Koszta utolsó éveit töltötte. A ház falára helyezett márványtáblán az aranyozott betűk Kosztát jelzik és legalól a felírás: Szentes városi tanács. Persze jó lenne, ha a hivatalos fórumokon túl a szentesiek, a helybeli emberek is nagyobb gonddal ápolnák a Koszta-hagyományokat. Koszta nemcsak alkotói morált, esztétikai útmutatást nyújt a mai világnak, hanem arra is figyelmeztet, hogy a helybeli művészeket még életükben kell felfedezni, támogatni és értékelni ... Hogy Koszta számára az Alföld csak színélmény lett volna? Hogy életműve valami elkésett magyar provincializmus ? Az ellenkezőjéről vallanak itt a gyűjteményben szereplő festményei, az ellenkezőjéről monet cáfolhatatlan ítéletet Bényi László. Koszta életrajzírója ezen a tárlatvezetéssel egybekötött és délután megnyitott kiállításon, a városi tanács dísztermében. Koszta József Koszta József alapzatra elhelyezett portréja. Az emlékmű Borsos Miklósnak, az egyik legkiválóbb magyar szobrászművésznek az alkotása (Fotó: Enyedi Zoltán) Nyugdíjastalálkozók A Csongrád megyei Moziüzemi Vállalat szakszervezeti bizottsága — a vállalat életében először — találkozót rendezett a volt, most már nyugdíjukat élvező moziüzemi dolgozók részére. A találkozóra, amelyen közel hatvanan vettek részt, Szegeden, a Szabadság Filmszínház épületében került sor. A kedves összejövetel résztvevőit a szakszervezet megvendégelte, majd a vállalat vezetői hosszasan elbeszélgettek velük. Ezt követően nagyon stílusosan moziba, a „Mint a bagoly” című film megtekintésére invitálták a vendégeket, akik meghatóban tettek eleget a meghívásnak. Vásárhelyen az Előre Tsz vezetősége is meghívta a szövetkezet nyugdíjasait és azok családtagjait. Az összejövetelre vasárnap, a munkásotthonban került sor, ahol Nagygyörgy János, a szociális bizottság elnöke köszöntötte a mintegy 100 tagú vendégsereget. Ezt követően Ágoston János párttitkár ismertette a gazdaság idei eredményeit. A nagy érdeklődéssel kísért tájékoztató után az idős tsz-tagok jogi problémáikra kaptak választ, majd a Déryné Kisszínpad tagjai táncműsorral szórakoztatták őket. Délben a tsz vezetősége ebédet adott. A vendégek a késő délutáni órákig együtt maradtak, hogy szép magyarnóták mellett felevelenítsék emlékeiket. KEDD. 1969. SZEPTEMBER 23. HÍRLAP TELEVÍZIÓ Kétféle izgalom Kg orrwilsfit és minden bizonnyal a hét legnép- egy ftlt szerűbb műsorát az Egyedül volt című NDK-film adta. A mese nem túl eredeti: a schleswigholsteini Rendshagen városka szállodájából ellopnak egy értékes kiállítási anyagot. A nyomozásra érkezett magándetektív este holtan találja megbízóját a 6. szobában. Ki a gyilkos? Mint minden valamire való krimiben, itt is számtalan variáción töprenghet a néző. Végül persze a már-már nem is gyanús szép Jeanette kezén csattan a bilincs. A mese nem, a téma kibontása azonban — néhány egészen naiv motívum ellenére — érdekes. Az alkotók gazdag fantáziával, nagy rutinnal építik fel a játékot. De nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy a krimi műfajába tartozó film ezúttal többet ad, mint vártuk. Az elveszett kiállítási anyag ugyanis dokumentumgyűjtemény, amely náci háborús bűnösöket leplezhet le. A film detektív hőse Weber tehát nem Angyal, aki csupán elrabolt gyémántokat keres és a mindig kijáró tíz százalékért hajszolja a bűnözőt. A legnagyobb izgalmat nem is az egyszeri gyilkos elfogása jelenti. Azért szurkolunk inkább ennek a látszólag rendkívül naiv magánnyomozónak, hogy sikerüljön leleplezni a tömeggyilkosokat, az egykori birodalom nyugati felén ma is köztiszteletben álló, gazdag hóhérokat. S hogy ez is sikerül neki, az megint csak kis naivitással történhet, mégis ez a film egyik fő erénye. Micsmim izgalmakat nyújtott a vasárnap este K/VtUof UJLU (ott magyar tv-film, a Gáli István három novellájából készült Triptichon, amely arra keresett választ, hogy miféle emberi-politikai dilemmákkal kerül szembtbe egy szegénysorsú bányászcsalád három különböző nemzedéket képviselő férfitagja. A film — amelyet Mihályfi Imre vitt képernyőre — elsősorban kérdez, a választ a gondolkodó nézőnek kell megadnia. Izgalmas az apa és a fiú mában zajló vitája, a tv-film csúcspontja mégis inkább a felszabadulás idején játszódó, cselekményesebb középső rész, a Törvény. Az öreg Magos valóban egész nemzedékét képviseli itt. A türelmetlen felszabadultakat, akik a soksok égő sebtől még nem tudnak új életre, törvényre gondolni. Egy jelszó munkál bennük: leszámolunk az urakkal! S az öreg leszámol. Nem érti, miért bűn ez, hiszen erre vártak, erre készültek negyedszázadon át? S miért akarják emiatt büntetni őt a szovjet elvtársak? A második rész nemcsak emiatt válik ki a többiek közül. Itt legaranyosabb a szerkesztés, itt aja a legtöbb megkapó képet Bíró Miklós kamerája, s itt látjuk a legkiemelkedőbb színészi alakításokkcat is. Kovács Károly meggyőzően, rendkívül sok színnel formálja a vivődő öreget. De fel kell figyelni újra és újra Molnár Tiborra is, akit jó lenne több tv-produkcióban látni. A harmadik részben Szirtes Ádám biztosabb, Tahi- Tóth László némileg bizonytalanabb alakítását jegyeztük fel ANNUS JÓZSEF Ne csak Pesten! Budapesten a Fővárosi Gyógyszertári Központ és a Vöröskereszt budapesti szervezete közös akciót indított: a fővárosi gyógyszertárakban ingyenesen átnézik és kiselejtezik azoknak a „házi patikáját”, akik ezt kérik. A cél: lejárt szavatossági idejű gyógyszert senki se szedjen, hiszen az már hatástalan, sőt esetenként káros is lehet. A kezdeményezés nyomán már az első napokban több olyan gyógyszer került elő az otthonokban őrzött orvosságok közül, amelyekről kiderült, hogy amikor megvásárolták, nagyon jó hatású volt, de ma már méreg lett volna, ha beszedik... Számos adat van rá, hogy nemcsak Budapesten, de vidéken is — a túlzott gyógyszerfogyasztás mellett — sokan szeretik magukat előre „bebiztosítani” különféle orvosságokkal. A végeredmény azonban az, hogy egy idő múltán a felhalmozott gyógyszerek egyikéről, másikáról elfelejtik, milyen betegségre való, s ez különféle bonyodalmakhoz vezethet. Ilyen szempontból is érdemes lenne megyénkben is követni a fővárosi kezdeményezést, s ebben, úgy hisszük, a Vöröskereszt helyi szerveinek kellene elöljárni. Z. J. Ady-est A szentesi könyvtár október 1-én Ady-estet rendez a Tóth József Színházban, neves fővárosi művészek felléptével. Dr. Kocsis Ferenc a tanács vb-elnökhelyettes megnyitója után bevezetőt mond Czine Mihály irodalomtörténész. Az őszi könyvhét keretében megrendezendő irodalmi esten a szavalatokon kívül megzenésített Ady-versek is szerepelnek. ----------5