Csongrád Megyei Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-12 / 211. szám

Riportereink a nagyváláglista Wroclaw — a békeváros A háború végnapjait élte. Alig há­rom hónappal a náci Németország teljes kapitulációja előtt egy hideg februári napon angolszász repülőgé­pek jelentek meg Wroclaw felett és értelmetlen és céltalan szőnyegbom­bázással elpusztították az építészeti kincsekben oly gazdag várost. Ezzel a magyar történelemből Boroszló néven ismert ősi város ugyanarra a sorsra jutott, mit társai: Szczecin, Gdansk és Drezda. És ez még nem volt elég! A hitleristák a közeledő szovjet és lengyel csapatok előtt erőddé változ­tatták Wroclawot, majd a város beke­rítése után úgynevezett sündisznó­­állássá építették ki. A belváros meg­maradt épületeit is lerombolták. He­lyükbe — az utánpótlás biztosítására — repülőteret építettek. Wroclaw csak egy nappal a teljes fegyverletétel után adta meg magát. A pusztulás rette­netes volt. Városnéző sétám során még itt-ott találkoztam ugyan a barbár vandaliz­musra emlékezető tűzfalakkal, de legtöbb helyütt modern városnegyedek magasodnak. Ahol pedig erre lehető­ség volt — Lengyelország más váro­saihoz hasonlóan — a régi dokumen­tumok, fényképek alapján, szerető gonddal és aprólékossággal — eredeti szépségükben állították helyre a tör­ténelmi falakat. Egyik legszebb ilyen emlékmű a gót—barokk stílusban épült tanácsháza, ahol Mieczyslaw Kwiatkowski, a városi tanács végre­hajtó bizottságának titkára így kezdte beszámolóját: „Valóságos temetőn kellett új várost építenünk.” S 1948-ban mégis Wroc­­lawban nyílhatott meg a „Nyugati Földek Kiállítása”, amely már az új­jáépítés eredményeiről számolhatott i­e. Ugyanebben az évben ez a város volt — lengyel kezdeményezésre — az első béke világértekezlet színhelye. A város fejlődéséről így beszél: — Wroclaw a német uralom alatt kisiparos város volt. Jelenleg az or­szág egyik ipari központja, több mint félmillió lakossal. S bár lakossága csak másfél százaléka az ország la­kosságának, ipari termelése az ország ipari termelésének 3 százalékát teszi fel. Mintegy száz­ezer embert fog­lalkoztat az ipar. Teljesen új ipar­ágak keletkeztek: elektromos-szá­mítógép-, hidrau­likusgép-, villany­­mozdony-, elektro­­diesel mozdony, útépítőgép, és ház­tartási gépek, stb. gyártására. Mint­egy 700 üzem és gyár található a városban és az ipari fejlődés üteme évi 10 százalék, a lengyelországi — egyébként is magas — 8 százalékos átlaggal szemben. Az ipar bázisát a felső-sziléziai rézlelőhelyek, kohók, a nagymennyiségű fekete-, és barnaszén adja. A geológusok az 50-es években itt találták meg a világ egyik legna­gyobb rézlelőhelyét. Az érc réztartal­ma felülmúlja a világon legkiválóbb­nak ismert chilei ércekét is. A város­tól nem messze hatalmas földgázlelő­helyeket tártak fel, amelyek haszno­sításán most dolgoznak. Wroclaw egyben nagy tudományos központ is. Varsó és Krakkó után eb­ben a tekintetben Lengyelország har­madik városa. Nyolc főiskoláján több mint 30 ezer diák tanul, az oktatók és kutatók száma pedig 3 ezer. A hábo­rút megelőző utolsó évben csupán 3 ezer főiskolása volt a városnak. Egyetemein és a város 20 kutató in­tézetében nagyarányú kutatómunka folyik. A tudósok komoly segítséget nyújtanak az ipar fejlesztéséhez. Így például a műegyetemen nagyarányú kutatások folynak a vajdaságban ta­lálható nagymennyiségű barnaszén hasznosítására. A város közelében ta­láljuk a Turoszo-i nagy erőművet, amelynek bővítési munkálatait és a szállítási problémák megoldását ugyancsak a tudósok segítik. Hat színháza közül a Thomasowski Pantomim Színházat és a Crotowski kísérleti színházat külön is érdemes megemlíteni. A Pantomim Színház azonban — a helyi lakosság nagy bánatára — úgyszólván egész évben a külföldet járja. „Ha valaki meg akarja nézni a Színhá­zat, menjen külföldre” — szokták mondani. A Gro­­towski kísérleti színháznak nagy sikere volt a kanadai világkiállításon, a skandináv országokban és a múlt évben Mexikóban. A Calambur di­ákszínpad ugyancsak nem­zetközi hírnévnek örvend. A tanácstitkár büszkén emléke­zik meg a Wroclawban mű­ködő filmgyárról, ahol eddig 45 filmet készítettek. Ha tel­jesen felépül, évente 15-öt forgatnak majd itt. S most valamit a város 25 éves tör­ténetéről. Néhány hónappal a szörnyű pusztulás után, 1945. szeptemberében a város új lakosai megindítják az első gyárat. Ugyanebben a hónapban be­mutatják a nemzeti operát, a Halkát, az Operaházban. Megnyílnak az első iskolák, az egyetemek közül elsőként a műegyetem. A városnak 1945. de­cemberében 130 ezer lakosa volt. 1953- ban a természetes szaporodás már 33 ezrelékes, amely világviszonylatban az egyik legmagasabb. Ugyanez a hely­zet Szczecin­ben és mindenütt a nyu­gati földeken. Azóta a város lakossá­ga négyszeresére nőtt. A lakosság túl­nyomó többsége a második generáció­hoz tartozik, akik számára ez már nem nyugati föld, hanem szülőföld. A tanácstitkár elmondotta, hogy az elmúlt 20 év alatt 130 ezer szobát épí­tettek, 130 ezret pedig korszerűsítet­tek, közművesítettek. 1969-ben a la­kosság 60 százaléka új, vagy korsze­rűsített lakásokban lakik. Az­ ipar fej­lődése azonban további építési felada­tokat jelent, mert a tervek szerint 1035-ig Wroclawnak 7—800 ezer la­kosa lesz. Wroclaw és az egész nyugati—észa­ki terület lakosai ezekben a napokban nagy lelkesdéssel készülnek a népi Lengyelország megszületésének 25. év­fordulójára. Lengyelország egész né­pe és ők különösen tudják, part ho­zott számukra az elmúlt negyedszázad, nowy GÁTI ISTVÁN A wroclawi tanácsháza 2 - 24 ORB­ÓI VILÁGBAN Előkészületek az ENSZ-köz­­gyűlés új ülésszakára JÓNÁS osztrák köztársasági elnök tegnap délelőtt hi­vatalos látogatásra Bukarestbe érkezett. Kíséretében volt Waldman külügyminiszter is. A köztársasági elnök körutat tesz Romániában, majd megbeszéléseket folytat Ceausescu elnökkel. Látogatásának célja a jobb gazdasági kapcsolatok kiépítése Romániával. Ausztriában egyébként erőteljes előkészületek foly­nak a jövő hónapban sorra kerülő alsó-ausztriai tarto­mányi választásokra. E választások eredményeiből kíván következtetni a két vezető osztrák párt, a Néppárt és a Szocialista Párt arra, milyenek az esélyeik a jövő év már­ciusában sorra kerülő országos választások előtt. NIGÉRIÁBÓL érkezett jelentések szerint Gorvon tá­bornok, köztársasági elnök közölte: kész Biafrával elő­zetes feltételek nélkül tárgyalni a nigériai béke helyre­­állításáról. A tábornok Addisz Abebából, az afrikai állam­fők csúcsértekezletéről visszaérkezve tette kijelentéseit. Az etióp fővárosban ugyanis bírálták Gowon tábornok korábbi elutasító magatartását a tárgyalások megkezdésé­re tett javaslatokkal kapcsolatban. Govon egyébként a tárgyalások azonnali megkezdése mellett szállt síkra. A JÖVŐ HÉTEN kedden kerül sor az ENSZ-közgyű­­lés új, 24. ülésszakának megnyitására. Tegnap, csütörtö­kön jelentették be a Fehér Házban, hogy Nixon elnök csütörtökön, szeptember 18-án beszédet fog mondani az ENSZ-közgyűlés általános politikai vitájában. Lehetséges­nek tartják, hogy az elnök ebben a beszédében fogja is­mertetni a vietnami háborúval kapcsolatos új álláspont­ját is. Egyébként Gromiko szovjet külügyminiszter vasárnap érkezik New Yorkba, az ,,ENSZ-városba”, amerikai kol­legája, Rogers, pedig hétfőn. Valószínű, hogy a két kül­ügyminiszter már a jövő hét második felében találkozni fog és megkezdi megbeszéléseit. Koszigin találkozott Csou En-lajjal Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök és Csou En­­laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke csütörtökön Pekingben meg­beszélést tartott. A Moszkvában kiadott hi­vatalos közlemény szerint a találkozót kölcsönös megálla­podás alapján tartották meg, s arra akkor került sor, ami­kor Koszigin a VDK-ból ha­zatérőben volt Moszkva fe­lé. A felek őszintén feltárták álláspontjukat és mindkét fél számára hasznos megbeszé­lést tartottak. Szovjet részről a találko­zón jelen volt Konsztantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságának titkára és Mi­hail Jaszlov, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnök­­helyettese. Kínai részről jelen volt L Hszien-nien és Hszie Fu-csi mindketten az Államtanács elnökhelyettesei. * Csütörtökön visszaérkezett Moszkvába az a szovjet párt- és kormányküldöttség, amely Alekszej Koszigin­nek, az SZKP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökének vezetésével részt vett Hanoiban a Ho Si Minh elhunyta alkalmából rende­zett gyászszertartáson és megbeszéléseket folytatott Pekingben. Moszkvába érkezett az indiai küü­gyminiszter Megkezdte tanácskozásait Gromikóval Hivatalos látogatásra csü­törtökön Moszkvába érkezett Dines Szingh indiai külügy­miniszter, akit a szovjet kor­mány hívott meg. A repülő­téren Gromiko szovjet kül­ügyminiszter és más hivata­­los személyiségek fogadták a magasrangú vendéget.­­ Gromiko szovjet és Szingh indiai külügyminiszter csü­törtökön megtartotta első ta­nácskozását. A meleghangu­latú, baráti légkörű tárgyalá­sokon a miniszterek eszme­cserét folytattak a szovjet— indiai kapcsolatok fejleszté­sének kérdéseiről, valamint a két országot kölcsönösen ér­deklő nemzetközi problémák­ról. Washingtonban ma megbeszéléseket kezdenek Vietnamról ismét megkezdődtek A Ho Si Minh halála al­kalmából meghirdetett há­romnapos tűzszünet lejártá­val, a csütörtökre virradó éjszaka, a dél-vietnami sza­badságharcosok 31 helyen zúdítottak tüzérségi táma­dást az amerikai és a dél­vietnami kormánycsapatok állásaira. Az amerikaiak a maguk részéről a B—52-es nehézbombázókat vetették be a hajnali órákban. A lé­­gierődök Da Nang térsé­gében szórták le bomba­­terhüket. Ezzel — a hírügy­nökségi jelentések szerint — az ellenségeskedések szintje elérte a fegyverszünet előtti helyzetet. A fegyverszünet ideje alatt sem volt teljes a nyu­galom. Az amerikaiak szá­mos alkalommal megsértet­ték a tűzszünetet, amelyet a szabadságharcosok hirdettek meg és az amerikaiak hiva­talosan nem deklaráltak. Az amerikai katonai szóvivők az incidensekért a partizá­nokra próbálja hárítani a felelősséget. Közlésük sze­rint a három napon 63 ame­rikai és dél-vietnami kor­mánykatona vesztette életét és 174 sebesült meg, bár a harci tevékenység szinte je­lentősen csökkent ebben az időszakban. Creighton Abrams, tábor­nok, a Dél-Vietnamban har­coló amerikai erők parancs­r­noka csütörtökön hajnalban Washingtonba indult. A tá­bornok — mint már jelen­tettük — pénteken részt vesz azon a kulcsfontosságú megbeszélésen, amelyen Ni­xon elnök és a szűkebb ka­binet tagjai megvitatják a vietnami helyzetet és dönte­nek a távol-keleti ország­ban harcoló amerikai erők létszámának esetleges továb­bi csökkentéséről. Saigonban olyan megerősítetten hírek keringenek, hogy Abrams tábornok hajlandó elfogad­ni egy újabb, 35 000 főnyi, létszámcsökkentést. ­• hírlap Továbbra is­ feszült a helyzet Észak-Írországban Az észak-írországi helyzet változatlanul feszült. Csütör­­tökön Belfastban — képünk is egy ilyen akciót ábrázol — angol katonaság a járőr­­szolgálat sűrítésével igyeke­zett a város egyik kritikus pontján a rendet fenntar­tani. A város látható utcája azonban a rombolás sok bé­lyegét hordja épületein. Az események hátteréhez Új politikához lát a francia kormány? N­agy fontosságú dönté­sek kezdetét jelent­heti az a csütörtökön, Amboise-ban megkezdődött kétnapos értekezlet, amelyen a francia kormánypárt, az UDR képviselői megkísérlik kialakítani részben a párt parlamenti politikai koncep­cióit, másrészt pedig megvi­tatják azokat az intézkedé­seket, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a fran­cia kormány új külpolitikai elhatározásokra jusson. Miről van szó elsősorban? Legfőképpen arról, hogy az elkövetkező hetekben felad­ja-e Pompidou és Chaban- Delmas miniszterelnök azt az elszigeteltséget, amelybe még de Gaulle vitte Francia­­országot nyugati partnerei­vel szemben? A Nyugat-eu­rópai Unió munkájába való ismételt bekapcsolódás lehe­tőségét latolgatták a fran­cia kormány vezetői. Való­színűleg olyan döntés szüle­tik, hogy a Chaban-Delmas­­kormány küldöttei ismét megjelennek e szervezet leg­közelebbi ülésén. A Nyugat-európai Unió gyakorlatilag a Közös Piac hat tagállamát, továbbá Angliát foglalja magában. A franciák azért vonultak ki az unióból, mert a párizsi an­gol nagykövet még az el­múlt esztendőben olyan je­lentést publikált, mely­­szerint de Gaulle a vele folytatott négyszemközötti beszélgetés során bizonyos feltételek mellett hajlandó lett volna hozzájárulni Ang­lia közös piaci tagságához. Londonban azt állították, hogy a beszélgetés tényleg elhangzott és a volt elnök valóban megtette a neki tu­lajdonított kijelentéseket. De Gaulle annyira szívére vette az angol nagykövet indiszk­récióját, hogy attól kezdve semmiféle olyan értekezleten sem vettek részt a francia küldetők, ahol Anglia kép­viselői megjelentek, így a Nyugat-európai Unió ülé­seiről is távol maradtak. Figyelemre méltó, hogy Michel Debré hadügymi­niszter a tegnap megkezdő­dött UDR-képviselői értekez­leten egészen sajátos logi­kával bizonygatta annak szükségességét, hogy Fran­ciaországnak igen jó kapcso­latot kell fenntartania min­den nagyhatalommal, így az Egyesült Államokkal és Angliával. — „Mivel nyugati nemzet vagyunk — szögez­te le Debré — lényeges, hogy viszonyunkat elsősorban a nyugat-európai nemzetekkel rendezzük.” Utalt azonban a hadügyminiszter arra is, hogy Franciaország „nem té­vesztheti szem elöl az euró­pai politika nagy koncep­cióit”. Ezért csatlakozni fog minden olyan kezdeménye­zéshez, amely az enyhülésen keresztül a megegyezéshez vezet, elsősorban Európában. Most Európa-szerte érdek­lődéssel várják, miként konkretizálja az új francia vezetés Párizs „kiegyensú­lyozásra törekvő” elképze­léseit. Minisztertanács az NDK-ban Az idei rendkívüli időjárás okozta terméskiesésekkel és a nagyarányú gazdasági fej­lődés igényei következtében jelentkező energiagazdálko­dási problémákkal foglalko­zott csütörtökön az NDK Mi­nisztertanácsa. A kiadott jelentés megálla­pítja, hogy az 1898 óta nem tapasztalt szélsőséges időjá­rás — hosszú tél, aszályos nyár — súlyos károkat oko­zott a mezőgazdaságban. Problémák mutatkoznak a zöldség-, gyümölcs- és bur­gonyaellátásban, a takarmá­nyozásnál. A Minisztertanács intézke­déseket dolgozott ki a prob­lémák áthidalására. Egyiptomi légitámadások Izrael ellen Csütörtökön nem kevesebb, mint négy alkalommal — délelőtt, délben, kora és ké­ső délután — intézett az egyiptomi légierő támadást a Sinai-félszigeten levő izraeli katonai állások ellen. Az el­ső három támadásban az egyiptomi légierő — izraeli jelentések szerint — hét re­pülőgépet lelőtt, míg az iz­raeliek saját vesztesége állí­tólag négy repülőgép volt. Kairóból arról is jelentés érkezett, hogy izraeli repülő­gépek Egyiptom ellen kísé­reltek meg támadást. A gé­peket az EAK légvédelme — a jelentések szerint — el­űzte. PÉNTEK, 1969. SZEPTEMBER 17.

Next