Csongrád Megyei Hírlap, 1969. október (14. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-10 / 235. szám

­&(Vu . ■ ■ '• 24 ORB­I VILÁGBAN Ez ENSZ-közgyűlés befejezte az általános vitát TOVÁBBRA IS egyhelyben ropogás jellemzi a Viet­nammal foglalkozó párizsi négyes értekezletet. A csütör­tökön megtartott ülésen Henry Cabot-Lodge amerikai küldött megpróbálta tagadni, hogy a N­ixon-kormányzat a háború folytatására törekszik. Másrészt azt akarta be­bizonyítani, hogy 60 000 katona kivonása a több mint félmilliós amerikai expedíciós hadseregből — „jelentős lépés”. Hasonló hangnemben szólalt fel Ph­am­ Dang Lam nagykövet, a saigoni rezsim képviselője is, aki a fentiek­hez még hozzáfűzte a „titkos találkozókra” vonatkozó régi javaslatát is. A jövő hét csütörtökén Párizsban újabb értekezletre kerül sor. SZERDÁN befejeződött az ENSZ-közgyűlés jelenlegi, 24. ülésszakának általános vitája. Ennek során a 126 tag­állam közül 117 ország — köztük hazánk — képviselője fejtette ki álláspontját a nemzetközi politikai élet leg­fontosabb kérdéseiről. Az általános vita befejezése után következik az ENSZ- közgyűlés ülésszakának lényegi munkája: a napirendre felvett kérdések a különböző bizottságok elé kerülnek. A bizottságok állásfoglalásai után a közgyűlés plenáris ülé­se dönt a bizottságok javaslatainak elfogadásáról, vagy elutasításáról. Az általános politikai vita ez évben sem hozott jelen­tős fejleményeket. A legfontosabb kezdeményezésnek azo­kat a tervezetek tartják, amelyeket Gromiko szovjet kül­ügyminiszter terjesztett elő a nemzetközi biztonság meg­szilárdításáról, illetve a szocialista országok nevében a vegyi és bakteriológiai fegyverek eltiltásáról. Ezeket a javaslatokat a közgyűlés napirendjére tűzték. Jugoszláviában számba veszik a gazdasági reform eddigi eredményeit A belgrádi kommuniszt, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének hetilapja csü­törtökön megjelent legújabb számában vezércikket szen­tel a JKSZ legfelsőbb irá­nyító fóruma, az elnökség október 14-én megtartandó ülésének, amelyen Jugoszlá­via társadalmi és gazdasági rendszerének időszerű kér­déseit vitatják meg. Az ülés elé konkrét problémák ke­rülnek: a fizetésképtelenség, a gazdaság helyzete a jöve­delemelosztásban és az úgy­nevezett állami tőkével kap­csolatos kérdések (az állami tőke fogalma Jugoszláviában a szövetségi állam tulajdoná­ban levő olyan pénzeszközö­ket jelenti, amelyet beruhá­zásokra fordítottak vagy for­dítanak­. A Kommuniszt szerint a problémák tisztázá­sához minden szempontból fel kell mérni az­­országban 1965-ben bevezetett gazdasá­gi és társadalmi reform je­lenlegi helyzetét, mivel „többféle vélemény alakult ki, amelyek a derűlátótól a végletekig borúlátóig terjed­nek". A Kommuniszt nagy hang­súlyt ad a reform eredmé­nyeinek. Felhívja azonban a figyelmet arra is, hogy „az elfogadott irányvonal végre­hajtása során következetlen­ségek és aránytalanságok is jelentkeztek”. A JKSZ lapja kijelenti: „A JKSZ elnökségében a gazda­sági kérdésekről folytatandó megbeszéléseknek minden­képpen ösztönzést kell adni­­ok ahhoz, hogy következete­sebben tartsuk magunkat a már elfogadott irányvonal­hoz.” Riportereink a nagyvilágban Itáliai útijegyzetek 3. A római kását követő korszak emlé­kei jóval szegényebbek. Az első keresztények katakom­bái mellett csak néhány templom, s az is átépítve beszél erről a korról. Az év­századok során történelmi­leg ugyan érdekes, de eszté­tikailag igen zavaros épület­­egységek jöttek létre ebben az egymásra rakodásban. Templomok, amelyek ókori, régi római, ion, vagy korin­­thusi oszlopsorra épültek a 111—IV. században, bazilika stílusban, a XI—XII. század­ban román campanillevel egészülnek ki, hogy aztán a belső kiképzésbe, de nem­egyszer a külsőbe is, erőtel­jesen beleszóljon a barokk pápák és kegyurak önmagu­kat megörökítő buzgalma. Több ilyen templommal ta­lálkozunk Rómában. Legna­gyobb a múlt századi leégés után újjáépített, de régi alaprajzát és nagyszerű szen­tély és diadalív fölötti mo­zaikját eredeti formájában megőrzött San Paulo fuori le mura székesegyház. Ugyanide sorolható azonban a S. Lorenzo fuori le mura, a S. Sabina, S. Maria Mag­giore, a S. Alessio, a S. Ge­mente, a Quattro Coronati templom is. A műemléki helyreállítás igyekszik megtisztítani a stíluszavaroktól ezeket az épületeket, ennek legjobban sikerült példája a S. Maria Cosmedia templom. Inkább méretei, mint művészi igé­nyessége folytán érdemel említést a lateráni székes­­egyház. Bizánc hatását a nagysze­rű mozaikok sora mutatja. Részben a már említett templomokban, de külön is figyelemre méltó a S. Cos­­tanza hallatlanul finom nö­vényi és állati mozaik bolt­íve és a S. Maria in Traste­­vere szokásos arany hátterű, de mélyen kifejező mozaikjai. A román stílus elsősorban campanillekben fejlesztette tovább az öröklött templo­mokat (San Francesco Ro­mana, San Giorgo in Velab­­ro stb.) A gótika közismer­ten, egész Itáliában csak gyéren jelentkezett. A rene­szánsz Róma már gazdagabb. A Palazzo Venezia, a Can­­cellaria, a Palazzo Farnese mellett olyan remek épület­együttest sorolhatunk ide, mint a Michelangelo által megálmodott Capitólium. És középen, harmonikus paloták által körbefogottan a leg­szebb lovasszobor, mely Marcus Aurelius nemes alak­ját formálja bronzba. másan fejlődött Róma a XVII—XVIII. században, a barokk korban. Több mint 800 templomának nagyobb része ebben a korszakban épült. Ezek közül Róma jel­képe, legismertebb építésze­ti alkotása a San Pietro. Va­lóban érdekes és hatalmas épületegységet képez a templom és a Bernini által tervezett­­térölelő oszlopsor. Ugyanakkor azonban pon­tosan az így képzett térben elveszik a templom igazi le­nyűgöző monumentalitása, szinte beleesik a homlok­zatba, a hatalmas, Miche­langelo zsenije által fite­tett kupola. A templom egy­séges építészeti hatása csak a vatikáni képtárból, vagy ennél távolabbról érvénye­sül igazán. A Pietro mégis, ennek ellenére is megragadó és rendkívüli alkotás. Belse­je azonban komoly csaló­dást okozott. Méretei ugyan nagyok, az elhelyezett alko­tások közül azonban csak az egész alakos antik férfi bronzszobor, melyet­ egyesek Szent Péter szobrának tar­tanak és Michelangelo Pie­­tája érdemel figyelmet. A barokk pápák túlzó, nagy­­zoló, legtöbbször az anyag­szerűséggel sem törődő már­vány síremlékei nyomasztó­­ak és minden külsőséges fi­gyelem­felhívó jellegük elle­nére is ebben a tömegben unalmasak. A S. Pietro melletti, de a Vatikáni Múzeumon át meg­közelíthető Sixtusi kápolna azonban egyértelműen cso­dálatos, az emberi alkotóerő és képesség előtti tiszteletet, alázatot parancsoló. A fan­tázia és a kifejezés ereje, a drámai feszültség és a hu­mánum Michelangelo zseni­je által megfogalmazott, egyedülálló együttesének ha­tása alól senki nem vonhatja ki magát. Érdekes, hogy ezt a hatalmas alkotást a falak alsóbb régiójában olyan mű­vészek munkái egészítik ki, mint Botticelli, Perugino, Pinturicchio és ezek a maguk nemében nagyszerű remekek is eltörpülnek, másodlagossá válnak ebben a környezet­ben. A barokk Róma legneve­sebb két tervezőjének nem is mindig nemes, de a város­nak hasznos versenyét nem­csak a közismert Piazza Na­­vona-i S. Agnese templom és a négy folyó kútjának együt­tesében követjük nyomon, hanem a kevéssé ismert S. Carlo alla Quattro Fontane és a S. Andrea al Quirinale kettősségében is Ez utóbbi­ak, mint a név is mutatja, a fél kilométer hosszú, és mérhetetlenül unalmas, köz­­társasági elnöki rezidencia, a Quirinale palota mellett vannak. Őszinte erűmet­le,s­ számomra, hogy kéthetes római barangolásom közben felfedeztem a S. Ignazio te­ret. A barokk pompázatos­­sága után itt ritka kedves­ségével és intimitásával ta­lálkoztam. Az egészen kis­méretű téren minden a ba­rokk sajátos mozgalmas, világtalan ívében fogant. A tér alaprajza, a tér formája, a házak alaprajza, párkány­vonala, ablaka, és így to­vább. Kissé eldugott helyen van, de a Corso-tól nem tá­vol. DÖMÖTÖR JÁNOS Anyagi bissohen Hóma: Piazza Navona 2 Kizárások a CSKP soraiból Új kiutazási rendelkezések Csehszlovákiában A Rudé Právo, a Csehszlo­vák KP KB központi lapja csütörtöki számában közli: Prágában, a CSKP I. kerületi pártbizottság elnöksége meg­vitatta azon párttagok ellen indított párt- és fegyelmi vizsgálat eredményeit, akik pártellenes tevékenységükkel és írásaikkal durván megsér­tették a párt szervezeti sza­bályzatát. Az elfogadott ha­tározat értelmében kizárták a párt soraiból Pavel Kohout írót, valamint Ludvik Vacu­­likot, a hírhedt 2000 szó cí­mű reakciós felhívás szerző­jét. Fantisek Kouril, a cseh­szlovák szövetségi kormány sajtótitkára és Jan Majer ezredes, a belügyminiszté­rium államtitkára csütörtö­kön sajtóértekezleten tájé­koztatta az újságírókat a csehszlovák állampolgárok kiutazásával és kapitalista országokban való tartózko­dásával, valamint a külföl­diek Csehszlovákiába törté­nő beutazásával kapcsolatos rendkívüli intézkedésekről. Ezeket az intézkedéseket — mint hangsúlyozták — az ál­lam jelenlegi szükségletei, fő­képpen devizalehetőségei, valamint a turistaforgalom­ban tapasztalható negatív je­lenségek megszüntetésének érdekei diktálták. A jövőben kiutazási en­gedélyek kiadásánál — mind magánjellegű, mind pedig hivatalos utak alkalmával — elsősorban gazdasági szem­pontokat vesznek figyelembe. Külpolitikai arcképcsarnok Oiaf Paine, Svédország új miniszterelnöke Tegnap, csütör­tökön Tage Er­­lander, Svédor­szág eddigi mi­niszterelnöke, aki 1946 óta áll a kormány élén, magas korára való hivatkozás­sal (68 éves — a szerk.) benyújtot­ta lemondását Gusztáv svéd ki­rálynak. A ki­rály október 14- én Olaf Palme-t, a Svéd Szociál­demokrata Párt új elnökét fogja kinevezni minisz­terelnökké. Pal­me-t október ele­jén választották meg Erlander le­mondása után a szociáldemokraták elnökévé. Svéd­országban a min­denkori kormány­párt elnöke tölti be a miniszterel­nöki tisztséget is. Olaf Palme aránylag fiatal ember, 42 éves. Stockholmban született 1927-ben. Apja üzlet­ember volt. Pal­me előbb a stock­holmi egyetemen szerzett jogi dok­torátust, majd az egyesült államok­beli Ohio Egye­temen újabb dip­lomát. 1954-ben lett Erlander ma­gántitkára és 1962 óta tagja a svéd kormánynak. Palme egyike a Svéd Szociál­demokrata Párt legbefolyásosabb embereinek, a párt balszárnyá­nak a vezetője. Az eddigi kor­mánypolitika folytatását várják tőle. Köztudott róla, hogy élesen ellenzi az Egye­sült Államok Vietnam elleni háborúját és egy évvel ezelőtt egy stockholmi Ame­­rika-ellenes tün­tetésen kart kar­ba öltve haladt a tüntető fiatalok között a VDK moszkvai nagykö­vetével, mint a kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. Palme egyéb­ként a svéd szo­ciáldemokraták e hó elején tar­tott kongresszu­sán bejelentette, hogy kormánya továbbra is folyó­sítja a VDK-nak az eddig is nyújtott évi 40 millió dolláros segélyt. Ezt az összeget egészség- és oktatásügyi cé­lokra használja fel a VDK kor­mánya. " HÍRLAP ­­mm réf ■ •G­­ULPOLINIIIN­ FIGIELO fi francia külügyminiszter Moszkvában T­egnap, csü­törtökön reggel a­­ szovjet kormány meghívására Moszkvába érke­zett Maurice Schumann francia külügyminiszter, felesége és mi­nisztériuma öt ve­zető munkatársa kíséretében, ötnapos hi­vatalos látogatásra. A seremetyevói repülőtéren Gromiko szovjet külügymi­niszter fogadta. A két kül­ügyminiszter már tegnap délután megkezdte megbe­széléseit. Schumann moszkvai láto­gatása első a két ország legmagasabb szintű kapcso­lataiban azóta, hogy de Gaulle tábornok ez év áp­­­­rilisában visszavonult. A je­­­­len­tősége is nagy: kézzel k­­ foghatóan bizonyítja a két ország baráti kapcsolatai­nak továbbfejlődését. A de­­gaulleista Nation című pá­rizsi lap csütörtöki számá-­­­ban egyenesen arról ír, hogy­­ Schumann moszkvai láto­­­­gatásával új szakasz kezdő­­dik a Szovjetunió és Fran­­­­ciaország viszonyában. Schumann Gromikóval és más szovjet vezetőkkel foly­tatandó tárgyalásain átte­kinti majd a legfontosabb nemzetközi kérdéseket, külö­nösen pedig a vietnami és a közel-keleti helyzetet. Ebben a két témában ugyanis csak­nem azonosak a szovjet és francia álláspontok. Más­részt e két kérdésben kell mindenekelőtt valamiféle rendezést elérni, hogy a nemzetközi feszültség tovább csökkenjen. S­chumannak egyébként az is feladata, hogy az e héten befejezendő külpolitikai megbeszélések után hétfőn a francia kül­döttség vezetőjeként részt vegyen a szovjet—francia együttműködési bizottság úgynevezett főbizottságának ülésszakán, pontosabban en­nek az ülésszaknak a meg­nyitóján. (Egyébként a fő­bizottság­ moszkvai „tagoza­tát” „kisbizottságnak”, a Pá­rizsban működő „részleget” pedig „nagybizottságnak” nevezik.) Ugyanis a főbizottság ülés­szakának további napjain a francia küldöttség vezeté­sét Giscard d’ Es­­taing gazdasági és pénzügyminiszter látja el. A szovjet—fran­cia gazdasági együttműködést elősegítő vegyesbizottság léte­sítését 1966. június 30-án ha­tározták el. Ezen a napon írta alá az akkor Moszkvá­ban, hivatalos látogatáson levő de Gaulle tábornok, va­lamint Podgornij elnök azt az egyezményt, amely elő­irányozza, hogy a két ország közötti kulturális, tudomá­nyos és gazdasági, valamint műszaki együttműködés to­vábbi kiszélesítésének lehe­tőségeit ez a vegyes bizott­ság fogja megteremteni. E vegyes bizottság 1966. szep­tember 29. és október 11. között Moszkvában tartott első ülésén megegyeztek egy főbizottság létesítésében. H­ogy a szovjet—francia gazdasági kapcsolatok mennyire eredménye­sen fejlődnek, kitűnik abból is, hogy de Gaulle legutóbbi három évvel ezelőtti moszk­vai látogatása óta a franciái­ kereskedelmi forgalma a Szovjetunióval megnégysze­reződött. A további terv az, hogy ezt a megnégyszerezes áruforgalmat az elkövetkez­ő három évben megduplázzák Francia lapok Schumann el­utazása előtt felvetették an­nak lehetőségét is, hogy a Szovjetunió esetleg földgáz­vezeték-központot épít Kö­­zép-Európában, ahonnan a francia földgázszükséglet egy részét is ki lehet elégíteni csatlakozó vezeték építésé­vel. A szovjet—francia gazda­sági kapcsolatok további ki­­szélesítésének tehát szinte korlátlan lehetőségei van­nak. Különösen, ha figye­lembe vesszük, hogy egy, már érvényben levő egyez­mény alapján a két ország együttműködik az atomener­gia békés felhasználásában csakúgy, mint a színes tele­vízió-rendszer alkalmazásá­ban. A zt is felvetik a francia lapok Schumann moszkvai útjával kapcsolatban, hogy a kül­ügyminiszter megvitatja Pompidou köztársasági elnök mielőbbi szovjetunióbeli lá­togatásának időpontját is. Az, hogy a francia külügy­miniszter u­tán belátható időn belül a köztársasági elnök is a Szovjetunióba látogat, bi­zonyítéka annak, hogy a Szovjetunió és Franciaország kapcsolataibaiban újabb sza­kasz kezdődik. Olyan sza­kasz, amely kétségtelenné te­szi, hogy a két ország erőtel­jesen fejlődő baráti viszonya mindinkább a nemzetközi helyzet meghatározó ténye­zőjévé válik. PERÉNYI ISTVÁN KADÁR JÁNOS ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA S. A. DANGEN­OZ Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága nevében táviratban üdvözölte S. A. Darige-t, az Indiai Kommu­nista Párt elnökét 70. szüle­tésnapja alkalmából. SZOVJET—TANZÁNIA! TÁRGYALÁSOK Csütörtökön Moszkvában, a Kremlben folytatódtak a szovjet—tanzániai tárgyalá­sok. Szovjet részről Podgor­nij, a Legfelsőbb Tanács el­nökségének elnöke, Mazurov, a szovjet kormány első mi­niszterelnök-helyettese és I­bromiko vesz részt e tárgya­lásokon. PÉNTEK, 1900. OKTÓBER 10.

Next