Csongrád Megyei Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1970-05-04 / 102. szám

2 BrigafiJS elseje ünneplése wcarosaiaiai­s­sain Komócsin Zoltán beszéde Szegeden (Folytatás a 3 1. oldalról.) német militarizmus robban­totta ki. A második világhá­ború után, a hitleri birod­a­­lom romjain két német ál­lam alakult. A mi szövetsé­gesünk, a velünk azonos vi­lágnézetet és célokat valló Német Demokratikus Köz­társaság, amelynek összes fő törekvéseivel maradékta­lanul szolidárisai­ vagyunk. Az összes európai népek — beleértve mindkét német ál­lam lakosságát is — érdeke a béke és biztonság. Ennek feltétele a második világhá­ború után kialakult helyzet elfogadása, mindenekelőtt a határok megváltoztathatat­­lanságának tudomásul véte­le. A nemzetközi politikai helyzetre továbbra is az el­lentmondásosság a jellemző. A szocialista országok kez­deményezései, a tárgyalások folytatása a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Szov­jetunió, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztár­saság, valamint a nyugatné­met kormány képviselői kö­zött, a szovjet-kínai meg­beszélések a nemzetközi fe­szültség csökkenésére valla­nak. Ugyanakkor még min­dig nem látható az ameri­kai imperialisták vietnami agressziójának befejeződése, sőt az indokínai térségben a helyzet tovább bonyolódott, megoldatlan a közel-keleti­ konfliktus. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok hibájából nincsen elő­rehaladás a párizsi tárgyalá­sokon, az amerikai imperia­listák úgynevezett „vietna­­mizálási­­ törekvése, csapata­ik csig­alassúságú kivonása Dél-Vietnámból azt célozza, hogy a katonai vereséget győzelemmé változtassák. Továbbra sem akarják tudo­másul venni a valóságos helyzetet. Képtelenség az amerikai imperialisták spe­kulációja, hogy amit nem tudtak elérni hatszázezer fős hadseregükkel, azt elérhetik a csapatok kivonásával, a „vietnamizálással”. Senki­­ és semmi nem képes meg­aka­dályozni a dél-vietnami báb­rezsim bukását, a nép győ­zelmét, a Függetlenségi Front követeléseinek megva­lósítását. Az indokínai térségben bo­nyolultabbá vált a helyzet annak következtében, hogy az amerikai­­ imperialisták beavatkozásával Kambodzsá­ban katonai puccsal meg­buktatták a semleges poli­tikát folytató Szihanuk her­ceget. A puccsista bábrezsim a vietnami kisebbséggel szembeni terrorral próbálja gyengeségét leplezni. A nép pedig felszabadító harcba kezdett, amelynek eredmé­nyességét bizonyítja, hogy a kormány amerikai katonai segítségért folyamodott. A májusi vörös zászlók alatt világszerte tüntető dolgozó tömegek szolidaritásukat fe­jezik ki áz indokínai népek­kel és követelik az amerikai csapatok kivonását, az im­perialista beavatkozás meg­szüntetését. A Közel-Keleten változat­lanul feszült a helyzet. Az izraeli agresszorok és impe­rialista támogatóik ellenál­lása miatt nincsen előreha­ladás a Biztonsági Tanács — békés rendezést célzó határozatának végrehajtásá­ban. Sőt: Izrael az egyiptomi polgári lakosság elleni ter­rortámadásokkal élezi a helyzetet. A világ dolgozói­nak május elsejei seregszem­léje tüntetés az imperializ­mus ellen. Az antiimperia­­lista egység jegyében köve­telik: vessenek véget az iz­raeli agressziónak, rendezzék békés úton a közel-keleti problémákat, elégítsék ki az összes igazságos követelése­ket. . A nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom egy­sége és a nemzetközi helyzet szempontjából nagy jelentő­sége van annak, hogy mi tör­ténik Kínában, hogyan ala­kul a kínai vezetők nemzet­közi politikája. Jóllehet — a kínaiak hibájából — eddig még nem vezetett eredmény­re, mégis nagy jelentőségű­nek tartjuk a szovjet—kínai tárgyalásokat. Kizárólag a kínai vezetőkön múlik, hogy mikor kerül sor megegye­zéshez vezető tárgyalásokra. Még nincsen egy hónapja sem, hogy ünnepélyesen, az eseményhez méltó módon emlékezzünk meg hazánk felszabadulásának 25. évfor­dulójáról. Olyan negyedszá­zad van mögöttünk, amely­nek — eredményeit tekintve — nincsen párja népünk ezeréves történelmében. Társadalmunk szélesebb köreiben egyetlen jelentős vitatéma kerül ismétlődően előtérbe: az életszínvonallal kapcsolatos problémák. Né­zeteltérés rendszerint abból fakad, hogy az életszínvonal­emelkedés statisztikai szám­adatai és valamennyi dol­gozó család tapasztalatai nem mindig esnek egybe. A dol­gozók életszínvonalának mai szintjén a bérből és fizetés­ből élő családokban annak van a legnagyobb hatása, hogy a családon belül csök­ken vagy szaporodik az el­tartott családtagok száma. Vitathatatlan, szembetűnő életszínvonal-emelkedés azokban a családokban, kö­vetkezik be, ahol csökken az eltartottak száma és növek­szik a keresők száma, és en­nek hatására az összcsaládi jövedelem. Pártunk Központi Bizottsá­ga és kormányunk előtt tel­jesen egyértelműen ismertek az életszínvonallal kapcsola­tos összes lényeges problé­mák. Más kér­dés a megol­dás, a jogos igények kielé­gítése Csak abból lehet ad­ni, életszínvonalat javítani, azt lehet elosztani, amit meg­termeltünk. A mi párt- és állami vezetésünk csak ab­ban az esetben elégítheti ki lépésről lépésre haladva az életszínvonal emelésére jo­gosultak igényeit, amilyen mértékben az elosztásra ke­rülő fogyasztási, használati termékek mennyisége­­ a minőség, javulásával együtt növekszik. A dolgozók életszínvonalá­nak emelkedésében nagy sze­repe van a lakáskérdés meg­oldásának. Köztudott, hogy a párt Központi Bizottsága és a Minisztertanács április 16-i együttes ülésén határozatot hozott a lakásépítés fejlesz­tésére, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszerére. A párt és a kormány ha­tározatának ismertetése után Komócsin Zoltán a követ­kező gondolatokkal fejezte be ünnepi beszédét: — Hazánk egész népének életszínvonal-emelése — be­leértve a lakásépítés fejlesz­tését is — a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség termelő, alkotó munkájának függvénye. E tekintetben az elmúlt két év megtorpanása után, ez év eddig eltelt hó­napjaiban mind a termelés növekedési ütemét, mind pe­dig a munka termelékeny­ségének növekedési tempó­ját vizsgálva, örvendetes fej­lődésről adhatunk számot magunknak és a világnak. Ma az emlékezés, a szám­vetés, a demonstráció, a vi­dám pihenés napja van. Po­litikai gyűlésünkön gondo­latban összeforrunk hazánk ünneplő népével, egyesülünk a nemzetközi munkásosz­tállyal, a májusi vörös zász­lók alatt tüntető milliókkal. Erőt mutatunk — ezen a pi­ros betűs nemzetközi mun­kásünnepen — és erőt merí­tünk a mai napból. Megerő­södtünk abban, a bizonyos­ságban, hogy a szocialista országok népeivel együtt, a szocializmus teljes megvaló­sításával a kommunizmus építésének útjára lépünk. A mi,, utunk az örök, megbont­hatatlan barátság, egység és testvériség útja a Szovjet­unióval. Internacionalista el­kötelezettségünk alapján a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal egy­ségben, annak részeként, megtestesítjük mindazt, ami korunkban az emberiség job­bik felének tulajdonsága: a becsületet, az áldozatkészsé­get, az önzetlenséget, a kö­zösség szolgálatát, a harc­­vállalását, amely minden nép felszabadításához vezet. Mindabból, ami ma a világ­ban végbemegy, megerősítve látjuk korábbi következteté­sünket: a mi korunk a kom­munizmus kora,, a mi ko­runkban minden út a kom­munizmushoz vezet. Éljen május elseje — a nemzetközi munkásosztály harci seregszemléje! Éljen a szocializmus és a béke í­zükben névadójuk hatalmas fényképével. Az úttörők szí­nes csoportjait a középisko­lások fegyelmezett sorai kö­vették, élen a KISZ Közpon­ti Bizottsága oklevelével ki­tüntetett Frankel Leó Köz­­gazdasági és Egészségügyi Szakközépiskola diákjaival. „Emeljük magasra Lenin zászlaját a békéért és a ha­ladásért vívott harcban!” — „Veled vagyunk Vietnam!”, „Testvéri üdvözlet a kom­munizmust építő szovjet népnek!” — zengett a jelszó.. A jövő értelmiségének és szakmunkásainak impozáns felvonulását a sportolók szí­nes menete követte, majd az üzemek, a gazdaságok dolgo­zói, dübörgő gépei közeled­tek, Lenint és a munkásmoz­galom vezetőit ábrázoló ké­pekkel díszítve. Elöl haladt a vásárhelyi állami gazdaság hatalmas transzparenssel, az immár hatodszor elnyert Él­üzem, illetve kiváló vállalat jelvény makettjével. A gaz­daság 64 százalékkal teljesí­tette túl az előző évi eredmé­nyét, s 5 millió forintot osz­tottak ki a dolgozók között nyereségrészesedésként. Negyvenhárom szocialista brigád állt a nagyszerű eredményeket hozó munka­verseny élén. A gazdaság impozáns felvonulása közben az általuk patronált Déryné Kisszínpad tánccsoportja be­mutatót tartott a dísztribün előtt. Őket követte a DELTA Kereskedelmi Vállalat, amely most kapta meg a Szocialis­ta Munka Vállalata kitünte­tést. Az ipari üzemek élén a METRIPOND haladt, amely jó munkájáért miniszteri di­csérő oklevélben részesült. A felvonulók között menetelt a METRIPOND-nak az a 18­­kommunista dolgozója is, aki 25 éves párttagságukkal ki­érdemelte az Elnöki Tanács által adományozott " Felsza­badulási Emlékérmet. Az Élüzem jelvénnye" ki­tüntetett MÁV Állomásfőnök­­ség és MÁV Pályafenntartá­si Főnökség dolgozói után a miniszteri dicsérő oklevelet­ kapott majolikagyár és a ki­tüntetett vágóhíd és villany­telep dolgozói haladtak el az emelvény előtt. A már ha­gyományos színpompával tűnt fel ezután a HÖDIKÖT hosszú menete, amely az egész világon ismert szebb­nél szebb gyártmányait vo­nultatta fel meghökkentő színgazdagsággal. A 122 szo­cialista brigád tagjai, 580 ki­váló dolgozó jelvényt kapott munkás menetelt a sorok kö­zött, köztük számtalan ezüst­ös bronzkoszorús brigádtag. A felvonulás egyik leg­szebb dekorációja a HÖD­­GÉP hatalmas vörös transz­parense volt, „Lenin 1870— 1970” felírással, s egy másik tábla, amelyen az 1045-ös állapotot, a fasiszta dúlást, majd az 1970-re felépült or­szágot szimbolizáló rajz volt. Felvonultatott gyártmányaik egyikére a panelszállító ko­csira felírták: „Ezeken a ko­csikon szállítjuk a paneleket a kormány lakásépítési prog­ramjában szereplő lakások felépítéséhez”. A HÖTGÉP után az Al­földi Porcelángyár követke­zett, virágokkal díszített de­korációs kocsiján Senifl-kép, s a virágok közé erősített­­új gyártmányaik. Ezután kö­vetkeztek a kisipari szövet­kezetek, köztük a HÓDMO­­DELL Ruházati Szövetkezet, amely elnyerte a Kiváló Kisipari Szövetkezet címet és vándorzászlót. A tanácsi vállalatok sorát a városgaz­dálkodási vállalat vezette be, s ott voltak a XI. Autójaví­tó Vállalat vásárhelyi dolgo­zói, akik a Lenin-centenári­­um tiszteletére indított gép­kocsiszerviz versenyben or­szágosan a második helye­zést érték el. Az építőipar után következtek a tanácsi és egészségügyi dolgozók, a posta, a nyomda, az Állami Biztosító, az OTP és a Nem­zeti Bank dolgozói, majd a kisebb üzemek, a Csongrád megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat helyi te­lepe, amely másodszorra nyerte el a Szocialista Mun­­­ka Körzeti Üzeme címet. A Gorzsai Állami Gazda­ság a sok nemzetközi és or­szágos díjat nyert ötösfogatá­val nyitotta meg menetét. Felvirágozott teherautókon érkeztek a dolgozók és elől a gépkocsisort átfogó transzpa­rensen a „Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog” jelszó. Őket követték a tsz-ek felvi­rágozott gépkocsikkal, a munkás-paraszt egységet, a magyar—szovjet barátságot­­ éltető feliratokkal. Küü­lön­­külön kocsikkal vonultak a tsz-ekben dolgozó szocialista brigádok, s a tsz-ek ifjúsági szervezeteinek tagjai. Az impozáns felvonulás több mint két óráig tartott, majd délután a Népkertben rendezett majálissal folyta­tódott, ahol a jó vendéglátás mellett a szabadtéri színpa­don a különböző öntevékeny színjátszó csoportok szóra­koztatták a dolgozókat. KOVÁCS IMRE Úttörők a dísztribün előtt ­ Vidám zeneszó, ragyogó napsütés ébresztette Vásár­hely dolgozóit május 1-én. Már a kora reggeli órákban megélénkült a város. Ünnep­lőbe öltözött emberek cso­portjai vonultak a gyüleke­zőhely, a Tanácsköztársaság tér és a November 7 tér fe­lé, de megmozdult a tanya­világ népe is. A felvirágozott teherautókon, vontatókon ér­keztek, hogy hitet tegyenek a szocializmus, a munkás­paraszt egység mellett, övék volt most az egész város, a díszbe öltözött terek és az utcák, s amerre vonultak, őket­­ köszöntötték, kiváló eredményeiket hirdették a hangszórók! Mennyivel más volt ez az ünnpeség, mint az 1892-ben rendezett első május 1., ami­kor a hatósági üldözés, a vá­ros legkopárabb részére, a „Nagysziget”-be szorította az ünneplő munkásokat. Ak­kor a nyomor szülte harci elszántság, most 25 év nagy­szerű eredményei, a jólét, a biztonság érzete hevítette a­­szíveket. A Lenin-centenári­­um, a felszabadulási jubile­um jegyében ünnepeltek, amely nemcsak az ezer ötlet­tel készített dekorációk, transzparensek felirataiban, a lobogó zászlóerdők, május­fák, virágok színes kaval­­kádjában kapott hangsúlyt, de a Kertváros, az Oldalko­sár utca környéke és a töb­bi új település gyönyörű épületeiben, a fejlődő ipar, a virágzó­ mezőgazdaság mind korszerűbb gyártmá­nyaiban is — jelképesen — kifejeződött. Pontosan 9 órakor indult meg a felvonulók végelátha­tatlan sora a Lenin úton a Kossuth tér felé. Elöl haladt a díszelnökség, a párt, a ta­nács, az állami és tömeg­szervezetek vezetői, a mun­kásmozgalom veteránjai, s a munkában élenjáró üzemi, termelőszövetkeezti dolgozók. Ott menetelt köztük Rácz Lajos, a megyei pártbizott­ság tagja, a Csongrád me­gyei Hírlap főszerkesztője, Török József, a városi párt­bizottság első titkára, Ko­vács Imre, a megyei tanács vb elnökhelyettese, Sajti Imre, a városi tanács vb el­nöke és dr. Dömötör János, a város országgyűlési képvi­selője. A Kossuth téren az elnökség elfoglalta helyét az emelvényen és fogadta a felvonulókat. Elsőként piros zászlókkal, magasra emelt jelszavas táb­lákkal virágokkal közeled­tek az iskolák vörösnyakken­­dős, fehéringes úttörői. Elöl a Dózsa György Általános Iskola csapata, a KISZ Köz­ponti Bizottság vörös selyem zászlajával. Jött a tanulás­ban, a társadalmi és kultúr­­munkában kiemelkedő úttö­rőcsapatok hosszú sora, éne­kelve vidáman, köztük a dr. Münnich Ferenc nevét fel­vett Tanácsköztársaság téri általános iskola tanulói, ke­ Hódmezővásárhely A sportolók színes menete (Fotó Enyedi Zoltán) ­HÍRLAP HÉTFŐ, 1970. MÁJUS .

Next