Csongrád Megyei Hírlap, 1970. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-22 / 170. szám

II betakarítási kényszerpihenő után: A legszervezettebb munkára van szükség! Néhány napra megakasz­totta az aratást az­­esőzés, amely az elmúlt hét végén köszöntött megyénkre. A kombájnok elmerültek a sá­ros földeken, de a traktoro­sok nem töltötték tétlenül az időt. Felülvizsgálták gépei­ket, s ahol kellett, kicserélték az ékszíjakat, az alkatrésze­ket, a sok csapadék miatt ugyanis kitöldültek a gabo­natáblákon a gyomnövények, s nehezebbé vált a gépek munkája. Ezért gyorsabb az alkatrészek kopása, gyako­ribb a törés. Az alkatrész iránti kereslet növekedését bizonyítja az AGROKER sta­tisztikája is. — A betakarítás idején rendkívüli ügyeletet tart vál­lalatunk – mondotta Sinkó Antal, az AGROKER igaz­gatója. — Erre szükség is van, mert a betakarító gé­pekhez eddig közel 50 csap­ágyat, 200 különböző mű­szaki cikket és 250 munka­gép alkatrészt értékesítet­tünk az ügyeleti szolgálat idején. Szerzett olyan tapasztala­tokat is az AGROKER, hogy kevés tartalék alkatrésszel kezdték a betakarítást a gazdaságok, s most ha egyet­len darab ékszíjra van szük­ség, 5—10-et vásárolnak, hogy biztosítsák magukat a kere­sett cikkből. Az idei gabonabetakarítást nehezíti, hogy sok gazdaság­ban nem jutott idő a vegy­szeres gyomirtásra. — A búza magas nedves­ségtartalmát is azzal lehet magyarázni — említette Csörgei Sándor, a Csongrád megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat igazga­tója­­—, hogy sok a zöld gyommag a kombájngabo­­nában. Gyakran a megenge­dettnél 3—5 százalékkal is több a víztartalom a beér­kezett terményben, így szárí­tani kell a búzát. A terme­lőknek 7—8 forintos többlet­­kiadást jelent a szárítás, ezért azt javasoljuk, hogy fordítsanak nagyobb­ gondot a kombájnok gabonatisztító berendezésének beállítására, vagy a szérűn végezzék el az uúttisztítást. Mi vásárol­tunk ugyan öt nagyteljesít­ményű tisztítóberendezést, de a szárító kapacitásunk alacsony, s a gazdaságoknak előnyösebb is, ha a szabvány szerinti gabonát adják át nekünk. Mivel az esőzés miatt is­mét kitolódott a betakarítási idény, nagy munkaszervezés­re van szükség az üzemek­ben az elkövetkezendő hetek során. A gabonaipar a gaz­daságok kérésére vasárnap is átveszi a búzát, de estén­ként is nyitva tartanak a te­­lepek. Eddig csupán 200 va­gon étkezési, 155 vagon ta­karmánybúza és 120 vagon árpa került a felvásárló he­lyekre, míg tavaly ilyenkor már 2 és fél ezer vagon ga­bona volt a raktárakban. Mivel mindenütt késik az aratás, várhatóért torlódások lesznek az átvételnél, mert a tapasztalatok szerint min­den gazdaság a kora reggeli vágy­ a délutáni órákban vi­szi a termést. Ennek meg­előzésére azt kéri a gabona­­ipar a termelőüzemektől, hogy tartsák be az előzetes bonyolítási megállapodáso­kat, hogy ne legyen fenn­akadás a termény felvásár­lásánál. Azaz folyamatosan a nap minden szakában küldjék a gabonát a tele­pekre. Az új gabonából néhány vagonnyi már megérkezett a szegedi Tisza Malomba. Ha megfelelő a termés víztar­talma, azaz nem haladja meg a 16 százalékot, akkor köz­vetlenül a malmokba irá­nyítják az átvett búza bizo­nyos részét. Ezzel tehermen­tesítik a raktárakat, bár az idén Fábiánsebestyénen a Kinizsi Tsz-el együttműköd­ve egy 400 vagonos raktár­­színt is épített a vállalat és befejezéshez közeledik Szen- I­tesen a 900 vagonos fémsiló­­ építése.­­ Vállalatunk mintegy 10­­ ezer vagon étkezési, 650 vag­­­gon takarmánybúza és 350­­ vagon árpa átvételére számít, s ezt­ a mennyiséget nem tudjuk elhelyezni az állandó raktárainkban. Ezért tovább korszerűsítjük a szabadtéri telepeket Szentesen is tető­­szerkezettel látjuk el a ta­valy megépített ideiglenes gabonatárolót — mondotta Csörgei Sándor, TÓTH JÓZSEF Is politikai közömbösség ellen Szélmalomharcnak tűnhet a felületes szemlélő szác. ipara, ha e cikk címét összehasonlítja avval, amit most ki­jelentek: véleményem szerint valójában nincsen politikai közömbösség, mégis helyeslem, hogy tegyünk meg min­dent ellene, ami csak tőlünk telik. Nincsen politikai kö­zömbösség abban az értelemben, hogy alapjában véve csak két lehetőség között választhatunk: vagy azt a sze­keret toljuk, vagy ezt. Viszont valami azért mégis van. Hiszen előfordulnak közöttünk olyan honfitársak, akik, mondjuk, nem tolják velünk együtt a szekeret, hanem legszívesebben csak felülnek rá utasnak. Őket nem na­gyon érdekli hová megyünk, milyen körülmények között, hanem inkább csak a saját ügyecskéikkel törődnek — mondván: van az embernek baja így is éppen elég, sem­hogy gyűlésre járjak, véleményt mondjak fontos ügyek­ben, meg esetleg ilyég társadalmi munkát is végezzek! No, az efféle magatartást szokták egyebek között közömbösségnek nevezni, és ez ellen valóban érdemes fellépni, mert az ilyen megnyilvánulás tulajdonképpen az egyén számára is (akiről mi azt mondjuk, hogy kö­zömbös), meg a közösség számára is káros. Mi egy nagy családhoz tartozunk és a helyzet az, hogy akármint is számolhatunk, akárhogyan is gondolkodhatunk, nem sza­kadhatunk el egymástól. Sorsunk és vele minden örö­münk, gondunk össze van ötve. Pillanatnyi előnyhöz jut­hat az egyik, miközben mit sem törődik a többivel de az élet egészét együtt kell leélnünk. Természetes, hogy akkor lesz jobb az élet, ha mindannyian próbáljuk ja­vítani. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű! Mindenki tudja, hogy néha nem is nagyon hasznos kiállni és nyíltan meg­mondani a véleményünket. Mert ugye a helyzet az, hogy nálunk már valóban meghallgatják a kritikát, amint er­ről Kádár János elvtárstól a párt IX. kongresszusán hal­lottunk, de egyesekre jellemző, hogy a meghallgatott bí­rálatot azután nem is felejtik el. Másrészt a bátor, nyílt kiállás olyasmivel jár, mint a saját nyugalmunk, kényelmünk elvesztése. Aki manap­ság hétköznapi dolgozó létére rendszeresen jár gyűlésekre, néha fel is szólal fontos ügyekben, s esetleg valamiféle funkciót is elvállal, gyakorol, annak az idegei gyorsab­ban kopnak, mint azoké­ — a bizonyos közömbösöké! Mégis azt láthatjuk, hogy az emberek csoportokra­ oszlanak. Erről a most készülő pártvezetőség-választási beszámolókban igen sok adat beszél. Mindenütt értékelik mi jellemzi az üzem, a tsz. a hivatal politikai fejlődését, hányan vannak párttagok, KISZ-tagok, szakszervezeti ta­gok, mekkora a párton kívüli aktíva, milyen népesek voltak a politikai tanfolyamok és a különböző rendezvé­nyek. Arra keresnek választ mindenütt, hogy tulajdon­képpen milyen a politikai légkör, a dolgozók mi iránt ér­deklődnek, mit támogatnak és mi az, ami negatív a gyár­ban vagy másutt? S a nagy közvélemény is mozdul, fejlődik. Emlék­­­szem, a legnagyobb árvízi háborúság idején, amikor hír jelent meg azokról a makói fiatalemberekről, akiket Hód­mezővásárhelyen és Szentesen vontak kérdőre: miért nincsenek közmunkában a gátakon együtt a többivel, ak­kor a víz mentén birkózók helyeslőleg bólintottak: így kell eljárni! Ezt kívánja a közérdek! Vagyis a nép többségének meg van a véleménye a közömbösekről, akik kissé túlzot­tan csak önmagukkal, a saját ügyecskéikkel törődnének. Hogy a gátakkal mi lesz, azt odabíznák, vergődjék ezzel más. De a biztonság, a nyugalom, a kenyér — amit csak közösen lehet elérni — bezzeg számukra is fontos. Vajon nem ugyanez áll a másik „front”, a nagyvilági háborgás ügyére is? Hogy béke lesz-e vagy háború, azt néhány „fe­jes” dönti-e el, vagy a dolgozó milliók közös kiállása is számít ? Igen, a gondolkodó emberek tudják, hogy a béke és a háború ügy­e az egész emberiség, vagyis minden ember ügye. Csakhogy tisztán kell ahhoz látni, nemcsak a mi­niszteri székben, hanem lent a munkapadnál is, hogy el tudja dönteni az ember: mit i­s kell tennem most?! Ehhez a felelős gondolkodáshoz ad segítséget a párt sokoldalú politikai munkája, amikor tanfolyamra, gyűlés­re szervezi a dolgozókat, amikor a lapokban s a rádió­ban, tv-ben rendszeresen tájékoztatja a közvéleményt az ország s a világ dolgairól De ha így van — márpedig így van! —, akkor elfordulni a közös dolgoktól, nem ol­vasni az újságot, nem járni a részünkre rendezett gyűlé­sekre, hallgatni, amikor volna mit mondani, bizony kö­zömbösség ! De nemcsak az árvízi helytállásról vagy az élet más nagy kérdéseiről van szó hanem a hétköznapok ügyeiről is Például a termelés mindennapjairól ahol s amikor a közömbösség éppen olyan káros, mint amilyen káros volt mondjuk a gátakon. Lehet, hogy valaki erre azt mondja: nekem így is jó, ha szinte semmivel sem törődöm, a leg­közvetlenebb dolgokon kívül, de az ilyesféle ,­jó” nagyon kétes, mert az a kéz, amelyik tétlenkedik, amikor csele­kedni kellene, az a száj, amelyik hallgat, amikor szólni kellene, az valahol hiányzik! Hiányzik a közösség együt­tes cselekvéséből, erejéből, kiállásából. Hiányzik a tár­sadalom számára, am­ely pedig soha sem öncélú törek­véseket követ, hanem éppen az a célja, hogy boldogítsa az egyéneket. Éppen most jelent meg ennek újabb nagy bizonyítékai az MSZMP KB július 15——16-i ülésének határozata a IV. ötéves terv irányelveiről. Nagyobb jólétről, növekvő be­ruházásokról, több jövedelemről szól a határozat. Arról, miképpen, hogyan haladhat előbbre társadalmunk, a kö­vetkező években. Az egész társadalom további felemelke­désének útját szabja meg. Az egész szocializmust építő népét, s természetesen mindenki találva érezheti magát. Ha a nép, a nemzet, az ország boldogulásáért felelősséget viselők így gondolják, hogy mindannyiunkra számítanak, vajon helyes válasz-e erre, mondjuk, az olyanféle maga­tartás, mint amilyenről közömbösség címén beszélni szo­kás? Igazuk van-e azoknak, akik csak a maguk ügyeivel akarnak törődni és semmi mással? Szó nélkül hagyhat­juk-e, hogy­ miközben a zöm igyekszik, vállalva amire képes, hát egyesek csak nézelődnek, azt is inkább csak fél szemmel, nehogy még meglássanak valamit, ami köz­érdekű!? Forrongó világban, forradalmi időkben élünk. Nehéz terhet cipel itt mindenki. Ennek a mai világnak a ter­heit, gondjait kell vállalnunk, megoldanunk és mivel sok a tennivaló, éppen ezért nem nyilváníthatjuk helyesnek, hazafiasnak, sőt, emberileg még érthetőnek sem a közöm­bös magatartást. Hiszen, ha mindenki egyként igyekszik, ha mindenki megteszi, amire képes, akkor nyugodtabban élhet, s boldogulhatunk valamennyien! KACZOR ISTVÁN VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! CSEHGRÍD MEGYEI ★ 17 .1. A M­A­G­Y­AR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA ÜLÉSEZIK A KGST VÉGREHAJTÓ TANÁCSA Részletes jelentéseink a 2. oldalon Mi történt a nagyvilágban ACZÉL GYÖRGY VISSZAÉRKEZETT PRÁGÁBÓL NIXON RÖGTÖNZÖTT SAJTÓÉRTEKEZLETE A szegedi vásár nagydíjasai KONTRIKTA, HÓDIKOT, VIDEOTON ! * Külön díjat kapott a DEMASZ és hét jugoszláv kiállító . Kiosztottak öt arany-, kilenc ezüst­és huszonhárom bronzérmet . Ünnepélyes keretek között szegeden átadták a 25. ju­bileumi Szegedi Ipari Vásár díjait. Az ünnepségen Far­sang Lászlóné dr. Szeged t­. j. városi tanács kereske­­delmi osztásának vezetője, az ipari vásár zsűrijének el­nöke ismertette a zsűri dön­tését. A zsűri tagjai: dr. V­i­t­é­s András, a BNV igaz­gatója, Ha­das János, az Igazságügyi Műszaki Szak­értői Iroda vezető főmérnö­ke, Jamniczky Ernő, a KERMI osztályvezetője és Mohrlader Vilmos graf­fikusművész a vállalatok ál­­tal beküldött dokumentáció,­­ tárgy korszerűsége, minő­sége, esztétikai kialakítása, keresettsége és ára alapján döntöttek. Termékzsűrizést 31 vállalat igényelt, viszont a termékek bemutatásának ér­tékelését 42 vállalat kérte. Sajnos, a zsűri ismételten kénytelen volt megállapítani hogy a termékpályázaton in­duló vállalatok egy része csak hiányosan tett eleget a vásárszabályzatban megálla­pított kötelezettségének, s ezért az igazságos döntés­hez nem nyújtottak reális feltételeteket, így több vál­lalat termékét nem értékel­hették. A zsűri nagyra értékelte a jugoszláv kiállítók megjele­nését a vásáron, s vala­mennyi jugoszláv kiállítót egyöntetűen — a díjakon túl — elismerő oklevéllel jutal­mazta. Tanulságosnak ítélte a zsűri a jugoszláv termékek formatervezését, ízléses cso­magolását, az áru elrendezé­sét, s jegyzőkönyvben tett javaslatot a városi tanács vb elnökének, hogy jutalom­­tárggyal, illetve köszönő ok­levéllel jutalmazza a Dél­­nragy­arországi Áramszolgál­tató Vállalatot, amely ugyan nem nevezte be zsűrizésre kiállítását, hiszen szolgálta­tó vállalat, de korszerű be­mutatott kiállításával ezt ki­érdemelte. A díjakat, d­r. Csikós Fe­renc, a városi tanács vb- tit­kára adta át a vállalatok­ ve­zetőinek, képviselőinek. A városi tanács vb nagydíjá­­val tüntették ki a Kontakta Alkatrészgy­árat bemutatójá­nak színvonalas megrende­zéséért és különösen a több­szörös dugaszoló alakzat, va­lamint a 206-os mikrokap­­csoló családjáért. A SZÍV nagydíjával tüntették ki a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyárat, ugyancsak bemutatójának színvonalas megrendezéséért, korszerű termékeiért, különösen az uzsúrmintás poliészter női ruháiért. A Videoton Rádió- Televíziógy­árat, különösen ki­hangsúlyozva a TA 4260 In­­tersztár televíziókészüléket és a bemutató színvonalas meg­rendezését. (Aranyéremmel tüntették ki a Tisza Bútoripari Vállala­tot, a Szegedi Ruhagyárat, a Hódmezővásárhelyi Majoli­­kagyárat, a B­UDAPRINT Pamutnyomóipari Vállalatot, a DEFAG Délalföldi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaságot. Kilencen kaptak ezüstér­met, köztük három Csongrád megyei vállalat: a HÓDGÉP, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat, valamint az Emer­ge Gumigyár. Huszonhárman­­ nyertek bronzérmet. Ezek­­ között vannak a Csongrád­­ megyeiek közül a Szegedi­­ Fémipari Vállalat, az Uni-­­ verzál Ktsz. a METRIPOND ! Mérlege vár, a Szegedi Épít­­­éőipari­ Vállalat, a Tápéi Há­ziipari Szövetkezet, a Szegedi Ecset- és Seprűgyár, a Fel­­szabadulás Asztalos Ktsz, a Szegedi Cserépkályha-készítő Ktsz, a Csongrád megyei Ál­­latforgalmi és Húsipari Vál­lalat, a Szegedi Paprikafel­dolgozó Vállalat és a Kon­zervgyár. A díjak kiosztása után a városi tanács vb fogadást adott a kitüntetett vállala­tok vezetőinek, képviselői­nek tiszteletére. NAGY PÁL A Szeged m. j. városi tanács vb nagydíját a Kontakta Alkatrész­­gyár igazgatója, Pesta Kálmán vette át. (Fotó: Zelman)

Next