Csongrád Megyei Hírlap, 1971. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-02 / 51. szám

Dél-vietnami beismerés­­ A saigoni katonai parancsnokság hétfőn elismerte,­­ hogy a négynapos heves harcok után a dél-vietnami ejtő­­­­ernyősök feladták a 31-es magaslatot Laosz déli részé-­­­ben. „A kimerült ejtőernyősök vasárnap hátrább fekvő állásba vonultak, ez azonban nem jelent vereséget, mivel a magaslat többé nem volt megvédésre érdemes” — hangzik a hírhez fűzött hivatalos saigoni magyarázat. A négynapos harcok során saigoni jelentések szerint 320 dél-vietnami katona esett el, 1002 megsebesült és 99 eltűnt. A saigoni amerikai parancsnokság hétfőn közölte, hogy az elmúlt héten a Dél-Vietnamban állomásozó ame­rikai haderők létszámát 4400 fővel csökkentették, és a múlt hét csütörtökén összesen 326 200 amerikai katona állomásozott Dél-Vietnamban.­ Az amerikai főváros politikai köreiben fokozódó ag­godalommal találgatják: „lenyeli-e a Nixon-kormány a laoszi invázió nyilvánvaló kudarcát avagy további ame­rikai szárazföldi erők bevetésével próbálja megnyerni a laoszi hazárd játszmát, amelyre feltette egész ,vietnami­­zálási’ politikáját.” Negatívnak tekintik az izraeli választ A négy nagyhatalom, va­lamint Jarring, az ENSZ fő­titkárának közel-keleti meg­bízottja Kairó tudomására hozta, hogy a Jarring-javas­­latokra, pontosabban az azok­kal kapcsolatos egyiptomi jegyzékre adott izraeli vá­laszt negatívnak tekintik. Ez az értékelés egybevág Kairó álláspontjával, amely szerint most már a négy nagyhatalmon a sor, hogy Iz­raelt a Biztonsági Tanács ha­tározatainak elfogadására késztessék. Erről tárgyalt Riad külügyminiszter a négy nagyhatalom kairói képvise­lőivel hétfőn délelőtt Az egyiptomi külügymi­nisztérium ugyanakkor uta­sította Zajjat ENSZ-fődele­­gátust, hogy kérjen találko­zót U Thant főtitkártól és Jarringtól, s tájékoztassa őket arról, hogy Egyiptom értékelése szerint a negatív izraeli válasz „kritikus hely­zetet teremtett” a Közel-Ke­leten. A négy nagyhatalom fele­lősségére hívta fel a figyel­met Szmirnovszkij londoni szovjet nagykövet Heath mi­niszterelnökkel tartott hétfői, mintegy félórás megbeszélé­sen. NDK a nyugat-berlini megbeszéléseit A nyugat-berlini szenátus szóvivőjének bejelentése sze­rint Günter Struve, Klaus Schütz kormányzó-polgár­mester személyi titkárságá­nak vezetője, hétfőn egyórás beszélgetést folytatott Ber­linben az NDK képviselői­vel. A megbeszélés során Willi Stoph miniszterelnök és Klaus Schütz kormányzó­polgármester múlt heti le­vélváltásával kapcsolatban felvetődött kérdésekről tár­gyaltak­. ­ Bombarobbanás a Wellington­ kongresszus épületében Hétfőre virradóra bomba robbant az amerikai kong­resszus épületének szenátusi szárnyában. A vizsgálatot ve­zető rendőrtiszt szerint 30 perccel a robbanás előtt egy névtelen telefonáló figyel­meztette a rendőrséget, hogy fél órán belül felrobban a kongresszus. A hivatalos köz­lések szerint a bomba a sze­nátusi szárny földszintjén, egy használaton kívül helye­zett mosdóban robbant, és „kiterjedt rombolásokat” oko­zott néhány szomszédos he­lyiségben. Személyi sérülés nem történt. A nagy rendőri erőkkel kö­rülvett kongresszusi épület­ben egyébként hétfőn zavar­talanul folytatták a törvény­hozói munkát. a leszállítás a Szovjetunióban... Hétfőtől kezdve több köz­szükségleti cikk árát szállí­tották le a Szovjetunióban. Leszállították többek kö­zött a televíziókészülékek, mosógépek, motorkerékpá­rok, robogók, villany­borot­vák és más árucikkek árát. A tv-készülékek közül többeknek az árát 19—30 százalékkal, a mosógépekét 16 százalékkal szállították le. ...és Lengyelországban A LEMP Politikai Bizott­sága és a kormányelnökség február 15-i határozatának megfelelően hétfőn reggeltől ismét a múlt év december 13-a előtti élelmiszerárak ér­vényesek Lengyelországban. Egyidejűleg visszaállították a régebbi éttermi, étkezdei és büféárakat is. Ez a ren­delkezés az idén 11 milliárd zlotyval növeli a lakosság vásárlóerejét. A fogyasztási iparcikkek csökkentett árá­nak meghagyása pedig éves viszonylatban további 13 milliárd zloty többletet je­lent a családi költségveté­sekben. Ezen túlmenően az idényvégi kiárusításokon a vásárlók kb 2,5 milliárdot takarítanak meg. E nagy jelentőségű élet­színvonal-emelést biztosító lépéseket döntően a Szovjet­unió segítsége tette lehetővé. A szovjet kormány — mint ismeretes — 1 millió tonna kenyérgabonát adott el Len­gyelországnak és igen ko­moly hosszú lejáratú hitelt is biztosított. A tavaly decemberi élel­miszer-áremelés különösen érzékenyen érintette a la­kosság legalacsonyabb jöve­delmű rétegeit, több mint 5,2 millió dolgozót, nyugdí­jast és járulékost. Ezek hely­zetének javítására a kor­mány január elsején 8,6 mil­liárd zlotyt bocsátott ren­delkezésre. Egyidejűleg két évre befagyasztották a mos­tani élelmiszerárakat. Külpolitikai kislexikon Leszerelési konferencia Génfben Február 23-án Génfben megkezdődött a leszerelési értekezlet 1971. évi első ülésszaka. Az értekezlet munkájában 25 ország képviselői vesznek részt, éspedig­ 7 szocialista ország (Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió, Mongólia és Magyarország), IS el nem kötelezett ország (Brazília, Burma, BAK, Etiópia, India, Mexikó, Nigéria, Svédország, Argentínia, Japán, Marokkó és Pakisztán) és 5 NATO-ország (Egyesült Államok, Kanada, Anglia, Oroszor­­szág és Hollandia) delegátusai. Részvételi joga van még Franciaországnak is. Párizs azon­ban 1982 óta nem küldi el képviselőit az értekezletre. A jelenlegi leszerelési tárgyalások „időszámítása” 1962­ már­cius 14-én kezdődött el. Az 1959-ben, a „Kelet-Nyugati egyensúly” jegyében létrejött tízhatalmi leszerelési bizottság (Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok, Franciaország, Kanada, Angla és Olasz­ország), nyolc el nem kötelezett ország (Brazília, Burma, EAK, Etiópia, India, Mexikó, Nigéria és Svédország) bevonásával ekkor ült össze „kibővített szinten”. 1969. július 3-án Japán és Mon­gólia, augusztus 7-én pedig Argentinia, Hollandia, Jugoszlávia, Magyarország, Marokkó és Pakisztán delegációja nyert részvételi jogot az értekezleten. Az értekezlet hivatalos neve 1969. augusztus 28-tól: „a­ Lesze­relési Bizottság Értekezlete”, a 25 résztvevős tesület pedig a „­Le­szerelési Bizottság” elnevezést kapta. Bár valamennyi résztvevő ország ENSZ-tagállam, a „Leszerelési Bizottság” nem ENSZ- szerv. Ügyeiben ugyanis nem az ENSZ-közgyűlés, hanem a két társelnök, vagyis a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldött­ségének a vezetője illetékes dönteni. A bizottság viszont mun­kájáról az ENSZ-közgyűlésnek és az ENSZ valamennyi tagálla­mát magában foglaló „nagy” Leszerelési Bizottságnak tesz. A Leszerelési Bizottság az elmúlt évben is eredményes mun­kát végzett: kidolgozta a­ tömegpusztító fegyvereknek a tenge­rek és az óceánok fenekén való elhelyezését megtiltó szerződést amelyet az ENSZ-közgyűlés tavalyi, 24. ülése jóváhagyott és amelyet ez év februárjában Moszkvában, Londonban és Wa­shingtonban már több mint harminc ország megbízottai aláírtak. A leszerelési konferencia jelenlegi ülésszakán a Szovjetunió továbbra is szorgalmazza a biológiai és a vegyi fegyverek együt­tes eltiltásával kapcsolatos megállapodást, míg az Egyesült Álla­mok először a biológiai fegyverek betiltását szorgalmazza és csak azután hajlandó a vegyi fegyverek betiltását célzó meg­állapodás megtárgyalására. Valószínűleg sor kerül a teljes atom­­stop-egy­ezményt célzó trágyalások folytatására is. A szovjet autó ma­­ és holnap írta: A. M. Taraszov, a Szovjetunió autóipari minisztere 1966—1910 KÖZÖTT szovjet autóipar 3,9 millió személyautót és autóbuszt gyártott Az elmúlt öt évben a Szovjetunió új nagy válla­latok építéséhez fogott. A nagy volgai, Togliatti város­ban épülő autógyárban éven­te 660 ezer személyautó ki­bocsátására számítanak. Köztudott, hogy ezt az üze­met az olaszországi „Fiat”­­cég közreműködésével ter­vezték. A futószalagok már mozgásba lendültek és az előirányzatnak megfelelően naponta több mint három­száz ,„Zsiguli” autót gyár­tanak ... A gyár összterüle­te mintegy 2 millió négyze­­méter. Ez az üzem techni­káját, termelési technológiá­ját és üzemszervezését te­kintve a legmodernebbek közé tartozik. Automata gép­sorok, kétszáz kilométeres fu­tószalag — egyszóval a gyá­rak gyára ez. Azért, hogy ezt a gyárat ellássák autó­­alkatrészekkel, karburáto­rokkal, abroncsokkal, külön gyárak épülnek Melekesz­­ben, Belebejában, Vologdá­­ban és másutt Nemrég meglátogatta a Szovjetuniót ifjabb Henry Ford. Járt Togliatti város­ban és lelkesen szemlélte az üzem építkezésének hatal­mas lendületét és viharos ütemét. Az amerikai nagy­iparos azt is megjegyezte, hogy az üzem terve a mai autógyártás világszínvonalá­val számol. Az új, Kám­ában épülő gyár — túlzás nélkül állít­ható — valóságos kolosszusa lesz a teherautó-gyártásn­ak. Mind a Volga, mind a Ká­­ma mentén új társüzem­­komplexus létesül, amely ellátja a kámai üzemet Diesel-motorokkal, pótko­csikkal, és a szükséges pót­­alkatrészekkel. A kámai gyár a világ legnagyobb és legmodernebb teherautógyá­ra lesz. 1971—75-BEN befejezik a már működő gyárak re­konstrukcióját és az elmúlt ötéves tervben megkezdett gyárépítkezéseket. 1975-re a szovjet autógyártás jóval felülmúlja az 1970-es szin­tet A moszkvai „Lenini Komszomol” gyár új, kényel­mes, ötszemélyes személy­autót gyárt, amelynek ma­ximális óránkénti sebessége 150 kilométer. Vranovszk­­ban készül az „UAZ—469” típusú, különleges terepjá­ró-képességű személyautó. Az „Universzal”­típusú sze­mélyautó a Volga menti üzemben hamarosan eléri a tervezett kapacitást és ha­táridőre indul be teljes erő­vel. Különfélék a felfogások arról, milyen legyen a mo­dern autó. Az amerikai autógyárosok például széles körben reklámozzák a nagyméretű, nagy teljesítmé­nyű, 300—350 lóerős, na©­ sebességű, drága személy­autókat Fényűzés, repre­zentáció, reklám — ez az amerikai autóipar jelszava. A szovjet autógyártásnak más a feladata: nekünk tar­tós, gyors, kényelmes autók kellenek, tömeges mennyi­­ségben. Választásunk ezért­­esett a kis fogyasztású, ké­nyelmes autóra. Ezt öt utas­ra terveztük — sebessége kitűnő, maximálisan 140 ki­lométer óránként A szak­emberek joggal vélik, hogy ebben az autótípusban két­ségkívül a Zsiguli az egyik legtökéletesebb a világon. MILYEN LESZ a jövő autója, mondjuk kétezerben? Azt hiszem, hogy a karosz­­széria, az utastér nagyjából nem változik, már a forma kivételével... Feltehetően lényeges változások lesznek a motor és az átviteli rend­szer szerkezetében, megvál­toznak az autó függesztésé­­nek, valamint automatikus irányításának a módszerei. Manapság mindenekelőtt az elektromos energiaforráso­kat kutatják. Lesznek per­sze új anyagok, könnyeb­bek és tartósabbak. Több lesz a műanyag — ez csök­kenti a termelési költséget. A sebesség jelentékenyen megnövekszik. Ez valószínű­leg olyan új külső formát igényel, amit ma még nem ismerhetünk, noha a forma­tervezők és a konstruktőrök már foglalkoznak, ezzel a problémával. Már most konstruktív javaslatok való­sulnak meg, amelyek növe­lik a közlekedés biztonságát — eltűnnek a kiszögelések, a­ kemény védőlemezt lágyra cserélik, most próbálják ki az összecsukódó kormányt —, köztudott, hogy jelenleg a kormány összeütközés ese­tén nagy veszélyt jelent, a vezetőnek. Új önszabályozó­fékek tervezése folyik. Végül pedig sokat tesznek majd az autók kényelmességének növelésére. Az új motor le­hetővé teszi, hogy maximáli­san csökkentsék, vagy telje­sen kiküszöböljék a kipufo­gó gázok mérgező hatását. Az „Izs—1500” típusú szovjet gépkocsiból az izsevszki autógyár­ban elkészült az 1500-as kombi változat, amely a Moszkvics—412 alapján született, de annál modernebb Választások Indiában VJSÁGHÍR: Tegnap kezdődtek és március 10-én fejeződnek be Indiában a képviselő- és három államban a helyi törvény­hozási választások. M­árcius 1. és 10. között újraválasztják az in­diai képviselőház, a Lok Szabha (népi kamara) tagjait. Összesen 518 képvi­selői hely sorsa dől el. A parlament tagjainak száma 520, két képviselőt azonban — az úgynevzett „angol­indiaiak” megbízottai —, a köztársaság elnöke nevez ki. Az országos választásokkal egyidőben választják meg a­ helyi törvényhozást három államban. Az indiai képviselőház mandátuma eredetileg csak a jövő évben járt volna le. Az időközi választást Indira Gandhi miniszterelnök kez­deményezte, az év elején ki­robbant parlamenti válság után. A válság a „maha­radzsaügy” kapcsán keletke­zett, a törvényhozás ugyan­is elhatározta, hogy meg­fosztja eddigi kiváltságaik egy részétől a maharadzsá­kat és mindenekelőtt meg­vonja tőlük azt az igen je­lentős anyagi támogatást, amelyet korábban az állami költségvetéstől kaptak. A Legfelső Bíróság azonban ezt az intézkedést alkot­mányellenesnek minősítette és felfüggesztette végrehaj­tását. Indira Gandhi ezért a választások után módosítani kívánja az ország alkotmá­nyát, hogy az ilyen konflik­tusokat kiküszöbölhesse. A választást sokan minő­sítik sorsdöntőnek, a mint­egy félmilliárd lakosú or­szág, a világ második legné­pesebb állama szempontjá­ból: nemcsak az ország ed­digi belpolitikája forog koc­kán, hanem India el nem kötelezettségi, semleges és antiimperialista állásfoglalá­sa is. A jobboldal győzelme esetén ugyanis India feltétle­nül sokkal közelebb kerül­ne az Egyesült Államokhoz, s a jobboldal egyes vezetői nyíltan is követelik az el nem kötelezettség politiká­jának ilyen értelmű feladá­sát. Ezzel tehát az indiai választás jelentősége túlnő a szubkontinens keretein és vi­lágraszóló fontosságú lehet. A választásokon mintegy 25 párt indul, köztük a kommunista párt, de közü­lük csak körülbelül tíznek van nagyobb jelentősége. Az Indiai Kommunista Párt eddig 23 képviselőt küldött az ország parlament­jébe. A több mint 45 éve fennálló párt 1952 óta vesz részt teljes joggal az ország politikai életében A párt — Kerala állam kivételével — nem lépett választási szövet­ségre más pártokkal, de ál­lásfoglalásaiban leszögezte, hogy a jobboldali veszéllyel szemben a baloldali és ha­ladó erők együttműködését kívánja. A párt bírálja In­dira Gandhi politikájának következetlenségeit és nega­tívumait, de hajlandó együtt­működni vele a társadalmi problémák, megoldása, India gazdasági megerősítése ér­dekében. A párt választási felhívása leszögezi: India nagy problémáit még ko­rántsem oldották meg, fő­ként a falun, ahol pedig az­­ ország lakosságának mintegy 80 százaléka él. A kommunista mozga­lom egyébként évek óta­ megosztott Indiá­ban, az úgynevezett­­Mar­xista Kommunista Párt — 19 képviselővel — jelentős erőt képvisel, elsősorban Kerala és Nyugat-Bengália államokban. Ez a szélsősége­sen baloldali párt minden­fajta együttműködést eluta­sít nemcsak Indira Gandhi­val, hanem az Indiai Kom­munista Párttal is. A párt élesen támadja a kommu­nista pártot, s azzal rágal­mazza, hogy az IKP „egy ló­ra tett a nép ellenségeivel”. Belpolitikájában „radikális reformokat” követel. Az országos választás esé­lyeit illetően a vélemények megoszlanak. Országos vi­szonylatban csupán Indira Gandhi pártja és a jobbol­dali szövetség állított jelöl­teket. Az IKP valamivel több mint 80 körzetben in­dul jelöltjeivel. A Nemzeti Kongresszus Párt — így ne­vezik a kormánypártot, vagyis Indira Gandhi párt­ját — és a baloldali cso­portok esélyeit a megfigye­lők valamivel nagyobbnak tartják, és rámutatnak, hogy Indira Gandhi nagy szemé­lyes tekintélye mellett a Nemzeti Kongresszus Párt sikerét segítheti elő az a ja­vulás, amely az ország me­zőgazdaságában következett be az elmúlt két év kedve­ző időjárása és a jelentős erőfeszítések eredményeként. A választások technikai lebonyolítása egyéb­ként az ország nagy kiterjedése miatt meglehető­sen bonyolult. Növeli a ne­hézségeket, hogy a 280 mil­liónyi, választásra jogosult többsége írástudatlan. Ezért a pártok jelképeket válasz­tottak. A kormánypárt, vagyis a Nemzeti Kongresz­­szus Párt jelképe egy te­hén és egy borjú. A szava­zás egyébként egyes álla­mokban már március else­jén megkezdődött, de más­más időpontokban megy végbe. Van olyan állam, ahol egy nap, más államok­ban viszont két, sőt három nap alatt bonyolítják le. Az utolsó kijelölt időpont már­cius 10-e, amikor is Nyu­­gat-Bengáliában tartanak választásokat. Az eredmé­nyeket csak a teljes válasz­tások lebonyolítása után hoz­zák nyilvánosságra, valószí­nűleg március 10—12 kö­rül. . Szilártok Angliában A hétfői napon Angliában elérte a két milliót azoknak a száma, akik munkabeszün­tetéssel tiltakoznak a kor­mány sztrájktörvénye ellen. Az angol lakosság ismét na­pilapok nélkül maradt. Csat­lakoztak a sztrájkhoz a tech­nikusok és a gépészek is. A megmozdulás elsősorban az autógyárakat érintette. Több tag munkaszüneti napot hir­detett hétfőre. Zavarok vol­tak az áramszolgáltatásban is. A sztrájk célja: tiltakozás a konzervatív kormány által „alkott” sztrájktörvény ellen. KEDD, 1971. MÁRCIUS 7.

Next