Csongrád Megyei Hírlap, 1971. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-02 / 51. szám
Dél-vietnami beismerés A saigoni katonai parancsnokság hétfőn elismerte, hogy a négynapos heves harcok után a dél-vietnami ejtőernyősök feladták a 31-es magaslatot Laosz déli részé-ben. „A kimerült ejtőernyősök vasárnap hátrább fekvő állásba vonultak, ez azonban nem jelent vereséget, mivel a magaslat többé nem volt megvédésre érdemes” — hangzik a hírhez fűzött hivatalos saigoni magyarázat. A négynapos harcok során saigoni jelentések szerint 320 dél-vietnami katona esett el, 1002 megsebesült és 99 eltűnt. A saigoni amerikai parancsnokság hétfőn közölte, hogy az elmúlt héten a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai haderők létszámát 4400 fővel csökkentették, és a múlt hét csütörtökén összesen 326 200 amerikai katona állomásozott Dél-Vietnamban. Az amerikai főváros politikai köreiben fokozódó aggodalommal találgatják: „lenyeli-e a Nixon-kormány a laoszi invázió nyilvánvaló kudarcát avagy további amerikai szárazföldi erők bevetésével próbálja megnyerni a laoszi hazárd játszmát, amelyre feltette egész ,vietnamizálási’ politikáját.” Negatívnak tekintik az izraeli választ A négy nagyhatalom, valamint Jarring, az ENSZ főtitkárának közel-keleti megbízottja Kairó tudomására hozta, hogy a Jarring-javaslatokra, pontosabban az azokkal kapcsolatos egyiptomi jegyzékre adott izraeli választ negatívnak tekintik. Ez az értékelés egybevág Kairó álláspontjával, amely szerint most már a négy nagyhatalmon a sor, hogy Izraelt a Biztonsági Tanács határozatainak elfogadására késztessék. Erről tárgyalt Riad külügyminiszter a négy nagyhatalom kairói képviselőivel hétfőn délelőtt Az egyiptomi külügyminisztérium ugyanakkor utasította Zajjat ENSZ-fődelegátust, hogy kérjen találkozót U Thant főtitkártól és Jarringtól, s tájékoztassa őket arról, hogy Egyiptom értékelése szerint a negatív izraeli válasz „kritikus helyzetet teremtett” a Közel-Keleten. A négy nagyhatalom felelősségére hívta fel a figyelmet Szmirnovszkij londoni szovjet nagykövet Heath miniszterelnökkel tartott hétfői, mintegy félórás megbeszélésen. NDK a nyugat-berlini megbeszéléseit A nyugat-berlini szenátus szóvivőjének bejelentése szerint Günter Struve, Klaus Schütz kormányzó-polgármester személyi titkárságának vezetője, hétfőn egyórás beszélgetést folytatott Berlinben az NDK képviselőivel. A megbeszélés során Willi Stoph miniszterelnök és Klaus Schütz kormányzópolgármester múlt heti levélváltásával kapcsolatban felvetődött kérdésekről tárgyaltak. Bombarobbanás a Wellington kongresszus épületében Hétfőre virradóra bomba robbant az amerikai kongresszus épületének szenátusi szárnyában. A vizsgálatot vezető rendőrtiszt szerint 30 perccel a robbanás előtt egy névtelen telefonáló figyelmeztette a rendőrséget, hogy fél órán belül felrobban a kongresszus. A hivatalos közlések szerint a bomba a szenátusi szárny földszintjén, egy használaton kívül helyezett mosdóban robbant, és „kiterjedt rombolásokat” okozott néhány szomszédos helyiségben. Személyi sérülés nem történt. A nagy rendőri erőkkel körülvett kongresszusi épületben egyébként hétfőn zavartalanul folytatták a törvényhozói munkát. a leszállítás a Szovjetunióban... Hétfőtől kezdve több közszükségleti cikk árát szállították le a Szovjetunióban. Leszállították többek között a televíziókészülékek, mosógépek, motorkerékpárok, robogók, villanyborotvák és más árucikkek árát. A tv-készülékek közül többeknek az árát 19—30 százalékkal, a mosógépekét 16 százalékkal szállították le. ...és Lengyelországban A LEMP Politikai Bizottsága és a kormányelnökség február 15-i határozatának megfelelően hétfőn reggeltől ismét a múlt év december 13-a előtti élelmiszerárak érvényesek Lengyelországban. Egyidejűleg visszaállították a régebbi éttermi, étkezdei és büféárakat is. Ez a rendelkezés az idén 11 milliárd zlotyval növeli a lakosság vásárlóerejét. A fogyasztási iparcikkek csökkentett árának meghagyása pedig éves viszonylatban további 13 milliárd zloty többletet jelent a családi költségvetésekben. Ezen túlmenően az idényvégi kiárusításokon a vásárlók kb 2,5 milliárdot takarítanak meg. E nagy jelentőségű életszínvonal-emelést biztosító lépéseket döntően a Szovjetunió segítsége tette lehetővé. A szovjet kormány — mint ismeretes — 1 millió tonna kenyérgabonát adott el Lengyelországnak és igen komoly hosszú lejáratú hitelt is biztosított. A tavaly decemberi élelmiszer-áremelés különösen érzékenyen érintette a lakosság legalacsonyabb jövedelmű rétegeit, több mint 5,2 millió dolgozót, nyugdíjast és járulékost. Ezek helyzetének javítására a kormány január elsején 8,6 milliárd zlotyt bocsátott rendelkezésre. Egyidejűleg két évre befagyasztották a mostani élelmiszerárakat. Külpolitikai kislexikon Leszerelési konferencia Génfben Február 23-án Génfben megkezdődött a leszerelési értekezlet 1971. évi első ülésszaka. Az értekezlet munkájában 25 ország képviselői vesznek részt, éspedig 7 szocialista ország (Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió, Mongólia és Magyarország), IS el nem kötelezett ország (Brazília, Burma, BAK, Etiópia, India, Mexikó, Nigéria, Svédország, Argentínia, Japán, Marokkó és Pakisztán) és 5 NATO-ország (Egyesült Államok, Kanada, Anglia, Oroszország és Hollandia) delegátusai. Részvételi joga van még Franciaországnak is. Párizs azonban 1982 óta nem küldi el képviselőit az értekezletre. A jelenlegi leszerelési tárgyalások „időszámítása” 1962 március 14-én kezdődött el. Az 1959-ben, a „Kelet-Nyugati egyensúly” jegyében létrejött tízhatalmi leszerelési bizottság (Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok, Franciaország, Kanada, Angla és Olaszország), nyolc el nem kötelezett ország (Brazília, Burma, EAK, Etiópia, India, Mexikó, Nigéria és Svédország) bevonásával ekkor ült össze „kibővített szinten”. 1969. július 3-án Japán és Mongólia, augusztus 7-én pedig Argentinia, Hollandia, Jugoszlávia, Magyarország, Marokkó és Pakisztán delegációja nyert részvételi jogot az értekezleten. Az értekezlet hivatalos neve 1969. augusztus 28-tól: „a Leszerelési Bizottság Értekezlete”, a 25 résztvevős tesület pedig a „Leszerelési Bizottság” elnevezést kapta. Bár valamennyi résztvevő ország ENSZ-tagállam, a „Leszerelési Bizottság” nem ENSZ- szerv. Ügyeiben ugyanis nem az ENSZ-közgyűlés, hanem a két társelnök, vagyis a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttségének a vezetője illetékes dönteni. A bizottság viszont munkájáról az ENSZ-közgyűlésnek és az ENSZ valamennyi tagállamát magában foglaló „nagy” Leszerelési Bizottságnak tesz. A Leszerelési Bizottság az elmúlt évben is eredményes munkát végzett: kidolgozta a tömegpusztító fegyvereknek a tengerek és az óceánok fenekén való elhelyezését megtiltó szerződést amelyet az ENSZ-közgyűlés tavalyi, 24. ülése jóváhagyott és amelyet ez év februárjában Moszkvában, Londonban és Washingtonban már több mint harminc ország megbízottai aláírtak. A leszerelési konferencia jelenlegi ülésszakán a Szovjetunió továbbra is szorgalmazza a biológiai és a vegyi fegyverek együttes eltiltásával kapcsolatos megállapodást, míg az Egyesült Államok először a biológiai fegyverek betiltását szorgalmazza és csak azután hajlandó a vegyi fegyverek betiltását célzó megállapodás megtárgyalására. Valószínűleg sor kerül a teljes atomstop-egyezményt célzó trágyalások folytatására is. A szovjet autó ma és holnap írta: A. M. Taraszov, a Szovjetunió autóipari minisztere 1966—1910 KÖZÖTT szovjet autóipar 3,9 millió személyautót és autóbuszt gyártott Az elmúlt öt évben a Szovjetunió új nagy vállalatok építéséhez fogott. A nagy volgai, Togliatti városban épülő autógyárban évente 660 ezer személyautó kibocsátására számítanak. Köztudott, hogy ezt az üzemet az olaszországi „Fiat”cég közreműködésével tervezték. A futószalagok már mozgásba lendültek és az előirányzatnak megfelelően naponta több mint háromszáz ,„Zsiguli” autót gyártanak ... A gyár összterülete mintegy 2 millió négyzeméter. Ez az üzem technikáját, termelési technológiáját és üzemszervezését tekintve a legmodernebbek közé tartozik. Automata gépsorok, kétszáz kilométeres futószalag — egyszóval a gyárak gyára ez. Azért, hogy ezt a gyárat ellássák autóalkatrészekkel, karburátorokkal, abroncsokkal, külön gyárak épülnek Melekeszben, Belebejában, Vologdában és másutt Nemrég meglátogatta a Szovjetuniót ifjabb Henry Ford. Járt Togliatti városban és lelkesen szemlélte az üzem építkezésének hatalmas lendületét és viharos ütemét. Az amerikai nagyiparos azt is megjegyezte, hogy az üzem terve a mai autógyártás világszínvonalával számol. Az új, Kámában épülő gyár — túlzás nélkül állítható — valóságos kolosszusa lesz a teherautó-gyártásnak. Mind a Volga, mind a Káma mentén új társüzemkomplexus létesül, amely ellátja a kámai üzemet Diesel-motorokkal, pótkocsikkal, és a szükséges pótalkatrészekkel. A kámai gyár a világ legnagyobb és legmodernebb teherautógyára lesz. 1971—75-BEN befejezik a már működő gyárak rekonstrukcióját és az elmúlt ötéves tervben megkezdett gyárépítkezéseket. 1975-re a szovjet autógyártás jóval felülmúlja az 1970-es szintet A moszkvai „Lenini Komszomol” gyár új, kényelmes, ötszemélyes személyautót gyárt, amelynek maximális óránkénti sebessége 150 kilométer. Vranovszkban készül az „UAZ—469” típusú, különleges terepjáró-képességű személyautó. Az „Universzal”típusú személyautó a Volga menti üzemben hamarosan eléri a tervezett kapacitást és határidőre indul be teljes erővel. Különfélék a felfogások arról, milyen legyen a modern autó. Az amerikai autógyárosok például széles körben reklámozzák a nagyméretű, nagy teljesítményű, 300—350 lóerős, na© sebességű, drága személyautókat Fényűzés, reprezentáció, reklám — ez az amerikai autóipar jelszava. A szovjet autógyártásnak más a feladata: nekünk tartós, gyors, kényelmes autók kellenek, tömeges mennyiségben. Választásunk ezértesett a kis fogyasztású, kényelmes autóra. Ezt öt utasra terveztük — sebessége kitűnő, maximálisan 140 kilométer óránként A szakemberek joggal vélik, hogy ebben az autótípusban kétségkívül a Zsiguli az egyik legtökéletesebb a világon. MILYEN LESZ a jövő autója, mondjuk kétezerben? Azt hiszem, hogy a karoszszéria, az utastér nagyjából nem változik, már a forma kivételével... Feltehetően lényeges változások lesznek a motor és az átviteli rendszer szerkezetében, megváltoznak az autó függesztésének, valamint automatikus irányításának a módszerei. Manapság mindenekelőtt az elektromos energiaforrásokat kutatják. Lesznek persze új anyagok, könnyebbek és tartósabbak. Több lesz a műanyag — ez csökkenti a termelési költséget. A sebesség jelentékenyen megnövekszik. Ez valószínűleg olyan új külső formát igényel, amit ma még nem ismerhetünk, noha a formatervezők és a konstruktőrök már foglalkoznak, ezzel a problémával. Már most konstruktív javaslatok valósulnak meg, amelyek növelik a közlekedés biztonságát — eltűnnek a kiszögelések, a kemény védőlemezt lágyra cserélik, most próbálják ki az összecsukódó kormányt —, köztudott, hogy jelenleg a kormány összeütközés esetén nagy veszélyt jelent, a vezetőnek. Új önszabályozófékek tervezése folyik. Végül pedig sokat tesznek majd az autók kényelmességének növelésére. Az új motor lehetővé teszi, hogy maximálisan csökkentsék, vagy teljesen kiküszöböljék a kipufogó gázok mérgező hatását. Az „Izs—1500” típusú szovjet gépkocsiból az izsevszki autógyárban elkészült az 1500-as kombi változat, amely a Moszkvics—412 alapján született, de annál modernebb Választások Indiában VJSÁGHÍR: Tegnap kezdődtek és március 10-én fejeződnek be Indiában a képviselő- és három államban a helyi törvényhozási választások. Március 1. és 10. között újraválasztják az indiai képviselőház, a Lok Szabha (népi kamara) tagjait. Összesen 518 képviselői hely sorsa dől el. A parlament tagjainak száma 520, két képviselőt azonban — az úgynevzett „angolindiaiak” megbízottai —, a köztársaság elnöke nevez ki. Az országos választásokkal egyidőben választják meg a helyi törvényhozást három államban. Az indiai képviselőház mandátuma eredetileg csak a jövő évben járt volna le. Az időközi választást Indira Gandhi miniszterelnök kezdeményezte, az év elején kirobbant parlamenti válság után. A válság a „maharadzsaügy” kapcsán keletkezett, a törvényhozás ugyanis elhatározta, hogy megfosztja eddigi kiváltságaik egy részétől a maharadzsákat és mindenekelőtt megvonja tőlük azt az igen jelentős anyagi támogatást, amelyet korábban az állami költségvetéstől kaptak. A Legfelső Bíróság azonban ezt az intézkedést alkotmányellenesnek minősítette és felfüggesztette végrehajtását. Indira Gandhi ezért a választások után módosítani kívánja az ország alkotmányát, hogy az ilyen konfliktusokat kiküszöbölhesse. A választást sokan minősítik sorsdöntőnek, a mintegy félmilliárd lakosú ország, a világ második legnépesebb állama szempontjából: nemcsak az ország eddigi belpolitikája forog kockán, hanem India el nem kötelezettségi, semleges és antiimperialista állásfoglalása is. A jobboldal győzelme esetén ugyanis India feltétlenül sokkal közelebb kerülne az Egyesült Államokhoz, s a jobboldal egyes vezetői nyíltan is követelik az el nem kötelezettség politikájának ilyen értelmű feladását. Ezzel tehát az indiai választás jelentősége túlnő a szubkontinens keretein és világraszóló fontosságú lehet. A választásokon mintegy 25 párt indul, köztük a kommunista párt, de közülük csak körülbelül tíznek van nagyobb jelentősége. Az Indiai Kommunista Párt eddig 23 képviselőt küldött az ország parlamentjébe. A több mint 45 éve fennálló párt 1952 óta vesz részt teljes joggal az ország politikai életében A párt — Kerala állam kivételével — nem lépett választási szövetségre más pártokkal, de állásfoglalásaiban leszögezte, hogy a jobboldali veszéllyel szemben a baloldali és haladó erők együttműködését kívánja. A párt bírálja Indira Gandhi politikájának következetlenségeit és negatívumait, de hajlandó együttműködni vele a társadalmi problémák, megoldása, India gazdasági megerősítése érdekében. A párt választási felhívása leszögezi: India nagy problémáit még korántsem oldották meg, főként a falun, ahol pedig az ország lakosságának mintegy 80 százaléka él. A kommunista mozgalom egyébként évek óta megosztott Indiában, az úgynevezettMarxista Kommunista Párt — 19 képviselővel — jelentős erőt képvisel, elsősorban Kerala és Nyugat-Bengália államokban. Ez a szélsőségesen baloldali párt mindenfajta együttműködést elutasít nemcsak Indira Gandhival, hanem az Indiai Kommunista Párttal is. A párt élesen támadja a kommunista pártot, s azzal rágalmazza, hogy az IKP „egy lóra tett a nép ellenségeivel”. Belpolitikájában „radikális reformokat” követel. Az országos választás esélyeit illetően a vélemények megoszlanak. Országos viszonylatban csupán Indira Gandhi pártja és a jobboldali szövetség állított jelölteket. Az IKP valamivel több mint 80 körzetben indul jelöltjeivel. A Nemzeti Kongresszus Párt — így nevezik a kormánypártot, vagyis Indira Gandhi pártját — és a baloldali csoportok esélyeit a megfigyelők valamivel nagyobbnak tartják, és rámutatnak, hogy Indira Gandhi nagy személyes tekintélye mellett a Nemzeti Kongresszus Párt sikerét segítheti elő az a javulás, amely az ország mezőgazdaságában következett be az elmúlt két év kedvező időjárása és a jelentős erőfeszítések eredményeként. A választások technikai lebonyolítása egyébként az ország nagy kiterjedése miatt meglehetősen bonyolult. Növeli a nehézségeket, hogy a 280 milliónyi, választásra jogosult többsége írástudatlan. Ezért a pártok jelképeket választottak. A kormánypárt, vagyis a Nemzeti Kongreszszus Párt jelképe egy tehén és egy borjú. A szavazás egyébként egyes államokban már március elsején megkezdődött, de másmás időpontokban megy végbe. Van olyan állam, ahol egy nap, más államokban viszont két, sőt három nap alatt bonyolítják le. Az utolsó kijelölt időpont március 10-e, amikor is Nyugat-Bengáliában tartanak választásokat. Az eredményeket csak a teljes választások lebonyolítása után hozzák nyilvánosságra, valószínűleg március 10—12 körül. . Szilártok Angliában A hétfői napon Angliában elérte a két milliót azoknak a száma, akik munkabeszüntetéssel tiltakoznak a kormány sztrájktörvénye ellen. Az angol lakosság ismét napilapok nélkül maradt. Csatlakoztak a sztrájkhoz a technikusok és a gépészek is. A megmozdulás elsősorban az autógyárakat érintette. Több tag munkaszüneti napot hirdetett hétfőre. Zavarok voltak az áramszolgáltatásban is. A sztrájk célja: tiltakozás a konzervatív kormány által „alkott” sztrájktörvény ellen. KEDD, 1971. MÁRCIUS 7.