Csongrád Megyei Hírlap, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-20 / 92. szám

Az MSZMP Központi Bizottságának május 1-i jelszavai 1. Világ proletárjai, egyesüljetek! 2. Éljen május 1. a munkásosztály nemzetkö­­zi seregszemléje! 3. Éljen korunk legyőz­hetetlen eszméje, a mar­xizmus—leninizmus! 4. Éljen a kommuniz­must építő Szovjetunió, a szocializmus és a béke legfőbb támasza! 5. Éljen a szovjet és a magyar nép megbonthatat­lan barátsága! 11. Köszöntjük a békéért, a társadalmi haladásért­­harcoló népeket! 7. Éljen és erősödjék a szocialista országok egysé­ge és barátsága! 8. Éljen és erősödjék a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége!­0. Éljen és erősödjék a világ dolgozóinak összefo­gása az imperializmus el­len, a békéért, a demokrá­ciáért, a szocializmusért! 10. Békét a világnak! 11. Forró üdvözlet a füg­getlenségéért, szabadságá­ért hősiesen harcoló viet­nami népnek! 12. Szolidárisak vagyunk a szabadságukért, függet­lenségükért hősiesen har­coló indokínai népekkel! 13. Támogatjuk a társa­dalmi haladásért, az ag­resszió ellen küzdő arab népeket! 14. Továbbá lenini úton! Vigyük sikerre a X. párt­kongresszus határozatait! 15. Éljen és erősödjék népünk szocialista nemzeti egysége! 16. Előre a 4. ötéves terv megvalósításáért! 17. Munkások! Parasz­tok! Értelmiségiek! Való­sítsuk meg nemzeti prog­ramunkat, építsük fel a szocialista Magyarorszá­got! 18. Éljen a szocializmust építő magyar nép! 19. Éljen a forradalmi faarcokban edzett magyar munkásosztály! 20. Köszöntjük a szocia­lizmus építésében élenjáró­kat, a szocialista munka­brigádokat! 21. Éljen társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt! 22. Éljen és virágozzék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság! A választók bizalmából Mag Pál Szentes kép­viselőjelöltje Mindig akar valamit, kutat valami után, amit esetleg csak évek múlva ér el, de az „út” az ott buj­kál mindenben, amit csi­nál. Ahogy mondani szok­ták: nagy utat futott be , szocialista karriert csinált. Az utóbbi 15 évben lett segédmunkásból gyárigaz­gató . .. Sok mindent akart, már eddig életében Még Pál, a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója, de hogy országgyűlési képvi­selő legyen — még nem. Pontosabban: sohasem szá­mított arra, hogy egyszer Szentesen képviselőnek je­lölik. A jelölést elvállalta, és megtiszteltetésnek veszi, hogy a Hazafias Népfront javaslatára a választók őt jelölték. Nem a város szülötte, de otthon érzi magát Szente­sen. Ez azt jelenti, hogy az „egykori budapesti” magáénak érzi e várost, ahol azt bízták rá, hogy olyan üzem életéért, mun­kájáért feleljen, amely évente 880 vagon baromfit dolgoz és 55 millió tojást vásárol fel. Másfél évtizede indult el ezen az úton, amely a máig, a képviselőjelöltségig vezetett. Az út állomásai, az ő jelentős életállomásai. Azt mondják keveset be­szél róluk. Munkatársainak úgy tűnik, hogy nem tartja számon az „állomásokat”. Életrajzából tudhatja meg az ember: inkább a mun­kásnapok, a tanulással át­virrasztott éjszakák, a si­keres vizsgák az egyete­men, az üzemi élet küzdel­mei teszik tömörré, mozgó alakokkal népessé az élet­állomások közötti utat. Az első munkakönyves munkahelye a Vörös Csil­lag Traktorgyár volt. Ide a budapesti Fáy András Általános Gimnáziumban szerzett érettségi bizonyít­vánnyal került. Segédmun­kásként kezdte, később da­­rukezelő volt a GANZ Va­gon- és Gépgyárban majd ismét diák az Agrártudo­mányi Egyetem állatte­nyésztési karán. Közel 11 éve szerezte meg az álta­lános agrármérnöki diplo­mát, majd jelentkezett a szakmásító karra és szer­zett baromfitenyésztési szakmérnöki képesítést is. Ezzel a diplomával lépett a Baromfiipari Országos Vállalat szentesi üzemének szolgálatába. Kezdetben mint főművezető, később főmérnöki beosztásban dol­gozott — 1957. augusztus 1-e óta a gyár igazgatója. Jelentős életállomásai közé tartozik 1962, amikor felvették a Magyar Szocia­lista Munkáspárt tag­jai sorába és 1966, amikor munkásőrré avatták, s köz­be azok az esztendők, ami­kor kitüntetéseket kapott. 1963—1966—1968—1970. — ezekben az években kapta az Élelmezésipar Kiváló Dolgozója és a Kiváló Dol­gozó kitüntetéseket. Mint jelöltről, mint igaz­gatóról azt mondták mun­katársai: népszerű ember, jó, de elégedetlen vezető. Miben fejeződik ki nép­szerűsége? Népszerűség? Megfogal­mazta-e valaha valaki ezt a meghatározást, felmér­te-e ezt a milliónyi lapocs­kát, százezernyi összetevőt, amely — ha egésszé alakul — megközlítő képet adhat­na e bonyolult tulajdon­ságról? Néhány éve még a fiatal kezdők közé tarto­zott, ahhoz a szakgárdá­hoz, amelyet technikumi, egyetemi bizonyítvánnyal a szebé­ben annyi meg nem értés vett körül. Most azt mondják rá: népszerű em­ber, jó vezető. Megnyerő barátságos természetű. Beosztottait munkaszeretetre, rendsze­rünk megbecsülésére ta­nítja. Olyan ember, aki ismeri munkatársait, velük tud élni gondjaikban, örö­meikben. Talán ezért nép­szerű, jó vezető. Talán azért becsülik az emberek, mert miközben mindent, amit az egyetemen alapo­san meg lehetett tanulni , megtanult és semmit sem felejtett el abból, amit asztalos apjától, a munkásszülőktől, a segéd­munkás korában idősebb munkásoktól­­ tanult. Mi teszi ezentúl jó ve­zetővé? Talán az, hogy megszívlelte és megtartotta azt, amit vezetővé válásá­nak atele­jén az öreg mun­kásoktól kapott útravaló­ul: mondd, ami igaz, ígérd, ami megvalósítható. S mindezen túl az emberek képességeinek és lehetősé­geinek felmérése, örömük, gondjuk, ünnepeik és hét­köznapjaik ismerete. És az élet olyan objektív lényei­nek figyelembe vétele, mint például az idő. Csak annyit vár és annyi idő­­ alatt az emberektől,­­ amennyit valóban teljesít­hetnek. • Mióta igazgató, a válla­lat minden esztendőben el­nyerte a megtisztelő, ki­tüntető, kiváló címet. Az üzem fejlesztését, korsze­rűsítését kissé türelmetle­nül intézte. Ez az egészsé­ges türelmetlenség ,,haj­totta ki” a helyi építőkből időre az üzembővítést, a gépek felszerelésének lehe­tőségét. Lényegében azt, ho­gy ma már nagyobb ka­pacitással termel a gyár. Viszont a jövőről — ben­ne Szentes fejlődéséről — az olyan ember nyugalmá­val, biztonságával beszél, aki az­ elmúlt esztendőkben megszokta, hogy minden átalakul körülötte, a vá­rosrész, az ipari negyed és saját üzeme. Különösen az utóbbi átalakulásának egyik főmozgatója. Az üzem változását szemlélte­ti az, hogy évről évre 20 százalékkal több árut ad a népgazdaságnak. A fejlő­dés ütemét tartani akar­ják, úgy tervezik vezető társaival, hogy 1975-ben már 1660 vagon baromfit vásárolnak, illetve dolgoz­nak fel. Hát lehet elégedett ilyen tervek mellett? Elégedet­lenségének forrása az, hogy igazgató. S mint vál­lalati vezetőnek nemcsak­­ az üzem, hanem a város­­ gondja is sajátja. Sokszáz­­ munkás, munkásfeleség és gyermek mindennapi gondját vallja magáénak. Étkeztetés, szolgáltatás, bölcsődék, óvodák, az üz­lethálózat, a jó áruellátás — lehet ennyi féle prob­léma megoldása olyan tö­kéletes Szentesen, hogy egy vezető, aki már képvi-­­ selőjelölt, ölbe tegye a ke­zét? • Mit mondhat terveiről Mag Pál, a képviselőjelölt? — Nemigen szoktam nyi­latkozni a társadalmi mun­kámmal kapcsolatos témá­ról, hiszen akár­mit is mondanék, végső fokon a tények beszélnek. A vá­lasztókat is, akiknek bi­zalmából képviselőjelölt lettem, arra kérem, hogy ne a nyilatkozatomból, ha­nem a tetteimből ítéljenek meg... NAGY FAL NEM ÉPPEN MEGTISZTELŐ, ha va­lakiről azt mondom: „Nekem olyan, mint a levegő”, s magam sem örülök, ha va­lahol „levegőnek néznek”. Pedig e lebe­csülő fordulatok nem a levegőt jellem­zik, hanem , bennünket, akik nem érezzük a fontosságát. Persze csak addig, amíg baj nincs ve­le. De ha tele teremben nincs légjárás, vagy az óvóhelynek eltömődik a szellő­zője, tüstént ráébredünk: a levegő nem semmi, hanem nagyon is nélkülözhetet­len kelléke, alapfeltétele a biológiai élet­nek. A NYELVVEL KAPCSOLATBAN ilyen lebecsülő szólásunk nincsen, bár a megbecsültek sem egyértelműek. A „Nyelvében él a nemzet” nem a befoga­dó, inkább a kizáró erejére utal. Meg ez a — nyelvek tanulására ösztökélő — for­mula is: „Ahány nyelv, annyi ember.” Ám akármilyen korlátozottan és múlt­század­ban is, még ezeknek a mélyén is ott húzódik a nagy igazság: csak akkor és ott vagyunk az adott társadalomba il­lő emberek, ha és ahol „szót tudunk ér­teni” a többiekkel. A nyelv a társadalmi ember társadal­mi levegője. Levegő nélkül nincs bioló­giai élet, nyelviség nélkül nincsen társa­dalmiság. Csak Bécsig, Belgrádig, Buka­restig kell mennünk, s máris érezhetjük, mennyire nélkülözhetetlen kapocs a kö­zös nyelv egyén és társadalom, ember és ember között. Aki nyelvismerete révén legaláb­b kültagjává” nem tud válni an­nak a másik közösségnek, annak társa­dalmilag értéktelenné, hasznosíthatatlan­­ná silányul minden addigi tapasztalata, s közölhetetlenné minden gondolata. De ha tud is a másik nyelven, ugyan­azt jelenti-e az a számára, mint a saját­ja? Az bukik-e ki belőle annak segítsé­gével, akaratlanul és öntudatlanul is, amit gondol és érez; vagy azt makogja-e csak rajta, gátlásokkal telien, amit éppen mondani tud? Képes-e idegen nyelven úgy megjeleníteni emberi valóját, mint a sajátján, amelyiken gondolkodik, álmo­dik, dühöng és pénzt számol? Igazi, egyenrangú tagjává válik-e általa annak a másik társadalomnak, vagy valóban kültag marad? AZ ANYANYELV SZEREPÉT nehéz volna túlbecsülni: a közösségbe kapcso­lódásunknak, de gondolkodásunknak és érzésünknek is, ez a természetes hor­dozója, s mindeme készségek megszer­zésének is ez a kialakító és közvetítő közege. Nekem a német Tisch, az angol table, a szlovák stél, a latin mensa mind-mind csak a magyar asztal segít­ségével jelent valamit. Az asztal számá­ra viszont nem kell segítség; az az én „asztal” fogalmamnak közvetlen valósá­ga: szerves hordozója, spontán kifejezője. Nekem húsz ujjam van, mert ujjak vannak kezemen is, lábamon is. A né­metnek a Finger fogalma csak tízig ter­jed; a másik tíz, az már Zehe (lábbujj, aminek a kézujjhoz nincs köze). Az an­golnak meg éppen nyolc, mert ott a ké­zen a két belső, az már nem finger, ha­nem thumb (mint a magyarban a hü­velyk, csakhogy az „hüvelykujj” nem le­het). Én ismerek egy répa fogalmat mindenféle '’alfajokkal (sárgarépa, fe­hérrépa, marharépa, cukorrépa, céklaré­pa) ; az angol embernek ezek nem egy dolog más-más megjelenési formái, ha­nem külön-külön dolgok mind. Számomra más az, hogy „Vastag köd terjedt a város fölé”, s más ez: „Vastag köd terjedt el a város fölött.” Az angol­nak a kettő különbségét meg sem tudom magyarázni, ő ezt szétválaszthatatlanul egynek érzi. És én a pénzt keresem, a né­met megszolgálja (Geld verdienen), az angol aratja (to earn money), az ameri­kai viszont csinálja (to make money). És így tovább .. A NYELVEKBEN A VALÓSÁGOT tükrözi a társadalmi gondolkodás, de a valóságot a társadalmi gondolkodás tük­rözi a nyelvekben. Ezért fogalomvilá­gunk, valóságszemléletünk, gondolatfűzé­sünk módja, ha részleteiben mégoly egyéni is, alapjaiban társadalmunkhoz kötött. E kötődésnek az anyanyelv az eszköze és biztosítéka. De nemcsak az köszönhető neki, hogy úgy szemlélünk és gondolkodunk, ahogyan azt rajta keresz­tül a hagyomány teremtette társadalmi gyakorlat megszabja. Hanem az is, hogy egyáltalán szemlélődünk és gondolko­dunk, hogy a tapasztalást nem kell nem­zedékenként vagy épp egyénenként újra és elölről kezdenünk. A biológiai emberből az anyanyelvi" segítségével válik gondolkodó ember és társadalmi ember. Mindenki számára az anyanyelve „a" nyelv, amire azt mond­tuk: a társadalmi ember társadalmi le­vegője. Persze mindenkinek a magáé, a maga társadalmáé. AKKOR ELVÁLASZTANAK tehát embert embertől az anyanyelviek; akkor bezárnak minket a magunk társadalmá­ba, s kizárnak belőle mindenki mást? — A „Nyelvében él a nemzet” ezt sejtetné, ám a dolognak ez csak az egyik arca. Magasabb síkon az anyanyelvek nem el­választanak, hanem összekötnek, hiszen épp ezek kapcsolnak be mindenkit — kit-kit a magáé — az emberiség nagy családjába, ezek emelnek az emberség magaslatára. A MAGYAR NYELV HETE, melyet immár hagyomány­szerűen Ünnep,­lünk nem kizárni akar. Akár nemzetközi ün­nep is lehetne: az anyanyelv hete, az anyanyelvek hete. Az anyanyelvé — ki­­nek-kinek a sajátjáé —, amely az em­berség közös síkján már nem elválaszt, hanem egybekapcsol, mert születésünk­kel nyert emberi külsőnkhöz segít hoz­zányerni emberi belsőnket, ember ran­gunkat, aminél nagyobb rang talán le­het, de szebb ь,?«-,,,.,—- -------­HEMNE LÁSZLÓ egyetemi tan a nyelvészeti tudomén’*.­ doktora --------------3 A magyar nyelvről — a magyar nyelv hetén KEDD, 1871. ÁPRILIS 20. A HÍRLAP interpellációi Szükség van a szentesi járási tanács épületére A szentesi járási tanára megszűnésével, illetve a hivatali átszervezéssel kapcsolatban Szentesen sokféle intézmény ér­deklődik,­ hogy mi lesz az állítólagosan felszabaduló irodahe­lyiségekkel. Csorba György, a szentesi járási tanács vb-elnö­­ke válaszol: — Elsősorban hibás az a felfogás, hogy a szentesi járási tanács épületében nem működik majd semmiféle hatósági intézmény. Mint ismeretes a járási tanács­­át­alakításával párhuzamban kinevezett tisztségviselőkből álló­­szervezet fog dolgozni, Csongrád megyei­­tanács vb Szentes járási hivatala néven. Nyilvánvaló, hogy, ennek az apparátusnak is helyre van szükség a járási­ tanács épületében. Másrészt az igazság az, hogy nem lesznek feleslegessé váló irodahelyiségek. Több osztály eddig is szűk helyen dolgozott, nem megfelelő körülmények kö­zött. Például az egészségügyi osztály dolgozói — 9 fő — kénytelenek voltak egy szobában összezsúfolódni. Nem kedvező az épületben dolgozó többi hivatali ágazat hely­zete sem. Jelenleg is 15 hatósági szerv működik az épü­letben, ezenkívül három lakás is megtalálható. Éppen ezért feladatunk, hogy biztosítsuk az ésszerűbb elhelye­zési lehetőségeket, a kényelmesebb munkakörülménye­ket. Mindez nem jelent tökéletes megoldást. A valóság­ban mindössze hét helyiség szabadul fel, de az igények jóval meghaladják a 10 munkaszobát, így tehát érthető, hogy a járási tanács épülete nem alkalmas más — külső — intézmények befogadására. Akik kételkednek ebben, járják végig az épületet és meggyőződhetnek arról, hogy lehetetlen feladat megoldását várják tőlünk. ­ Mikor nyitják a csongrádi új piacteret? Tóth Péter csongrádi — belvárosi — olvasónk kérdezi: — Meddig kell még a város túlsó felébe, az úgynevezett régi kispiacra járni bevásárolni*. Szűcs Gábor, a csongrádi tanács vb építési osz­tályának vezetője a következő választ adta a kérdésre: — Az új piactéren az útburkolat és a peremrészek már elkészültek. Lényegében már csak az útcsatlakozá­sok elkészítése és a járdaszegély aszfaltozása van hátra. Ennek a beruházásnak e hónap végén van az átadási határideje. Várhatóan addigra el is készülnek az építők a munkával. A piacteret akkor fogjuk megnyitni ami­kor a mellékhelyiségek is elkészülnek. A közlekedési tábla nem játékszer Ta­b­a Sándor vásárhelyi olvasónk kérdezi: A vásárhelyi Lenin utcai 80 lakásos bérház udvarán par­kírozást tiltó tábla jelzi, hogy az autótulajdonosok nem hagy­­hatják ott hosszabb időre gépkocsijaikat. Ennek ellenére ott parkíroznak. Lehetséges, hogy a KRESZ-tábla van rossz he­lyen ! A városi tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályának válas­za: — Az említett bérház udvarán elhelyezett parkíro­zást tiltó tábla nem véletlenül került oda. A bérházban levő sok üzlet áruellátása, valamint a környéken folyó építkezések miatt nagyon sok kocsi közlekedik célfuvar­ral, s az udvaron meg kell fordulniuk. Ha a magángép­kocsik ott parkíroznak, zavarják a forgalmat. Aki a til­tó táblát nem veszi figyelembe, szabálysértést követ el. Nincs az előírva, hogy az autótulajdonosok csak a laká­suk ajtaja előtt tarthatják gépkocsijaikat.

Next