Csongrád Megyei Hírlap, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-22 / 94. szám

Bizalommal támogatják a népfront országépítő programját A Csanádi egyházmegye püspökének nyilatkozata Munkatársunk felkereste dr. Udvardy Józsefet, a Csanádi egyházmegye püs­pökét, és a közeledő ország­­gyűlési tanácstagválasztás kapcsán interjút kért, amelyre a püspök úr kész­séggel vállalkozott. KÉRDÉS: — Püspök Úri­án több mint két éve áll a csanádi egyház­megye élén. Hogy érzi magát megyénk­ben és milyennek ítéli meg a hívők társadalmi közérze­tét? TALASZ: — Nem vagyok ismeret­len a megyében, hiszen 1951—57 között — mint ta­nár — Szegeden tanítottam a hittudományi főiskolán, s mondhatom, nagyon meg­szerettem ezt a szép vá­rost. Mindig figyelemmel kísértem fejlődést, amely főleg 1957 óta gyorsult meg. Örülök a város ipa­ri előrehaladásának, a sok új létesítménynek, lakóház­nak — külön Tarjéntelep­­nek —, valamint mindig nagyra értékeltem Szeged kulturális életét, egyete­meinek, főiskolájának, me­zőgazdasági kutatóintéze­tének eredményeit, s leg­újabban a Biológiai Kutató Központ létesítését. De a kulturális élet más területe is jó benyomást tesz rám. Nemrégiben — egy NDK- ból, Lipcséből érkezett ba­rátommal együtt néztem meg a múzeum gyönyörű avar kori kiállítását. Már tanárkoromban rendszeres olvasója voltam a Somogyi Könyvtárnak, s mivel a délvidék középkori egyház­történetének kutatásával foglalkozom, igen hasznos forrásmunkára leltem a könyvtárban. Örömömre szolgál, hogy hozzájárulá­sommal is sikerült zavar­talanná tenni a Dóm téren a szabadtéri játékok kitű­­nő nyári műsorát. K&RDfiSe — Amióta Ön itt van, az április 25-ei­­ első képviselő- és tanácstagválasztás. Ebből az alkalomból elmondaná-e véle­ményét, tapasztala­tait megyénk hely­zetéről, fejlődéséről? VÁLASZ: — Amit Szegedre mon­dottam, azt az egész me­gyére értettem. Egyébként rendszeresen olvasom a két napilapot is, azokból is sok ismerethez jutok. Erőteljes, dinamikus fejlődésnek va­gyunk tanúi, s ennek hasz­nát, a megye egész lakossá­ga élvezi. KÉRDÉS: — Az egyház ki­nyilvánította készsé­gét, hogy bekapcsoló­dik a szocialista né­pi, nemzeti egység fejlesztéséért folyta­tott küzdelembe. Napjainkban az egy­ház milyen módon tud hozzájárulni né­pünk szocialista nemzeti egységének további erősítéséhez, hazafias céljaink mielőbbi megvalósí­tásához? VÁLASZ: — Teljes bizalommal va­gyok — s ezt mondhatom az alsóbb papságra is — kormányunk politikája, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa programja iránt. Örömmel tölt el, hogy mind az alkotmány, mind a X. pártkongresszus kimondotta, hogy az állam biztosítja az egyházak za­vartalan működését, a hí­­vők lelkiismereti szabadsá­gát. Úgy vélem, hogy a legfontosabb: országépítő céljaink érdekében össze­fogni. A munkában nem kérdezik, ki a vallásos és ki nem, ott az eredmény a fontos: a tisztességgel, be­csülettel, odaadással elvég­zett mindennapi munka. — örülünk a szocialista demokratizmus szélesedé­sének, amely olyan légkört akar kialakítani, amelyben a vallásos ember nem érez problémát azért, mert pél­dául templomba jár. Hogy a népi-nemzeti összefogás tovább erősödjék, ahhoz az állampolgárok közötti bi­zalmat kell erősíteni a kö­zös célok érdekében, az együttmunkálkodás végett. A humanizmus, a béke, a szocialista építés — amit a Hazafias Népfront prog­ramja tartalmaz — szép, ne­mes célok, amelyekért ma­gam és az egyházmegye minden egyházi személyi­sége kész fenntartás nélkül munkálkodni. A bizalmat hangsúlyozta annak idején — a püspökök eskütétele alkalmával — Losonczi Pál, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke is, s ezt a bizalmat mi is erő­síteni akarjuk a jó szándé­kú emberek között. Bizto­sak vagyunk abban , hogy a kormány politiká­jának megfelelően — a szo­cialista demokratizmus fej­lődni fog, ezt mi is egyik feltételének látjuk a to­vábbi eredményes ország­­építésnek. KÉRDÉS: — Püspök úr is­meri a Hazafias Népfront Országos Tanácsának válasz­tási felhívását. Az egyházvezetők állás­­foglalásának hagyo­mányai vannak me­gyénkben is. Ennek az interjúnak célja, folytatni ezt a ne­mes hagyományt. A vezetése alatt álló egyháziak az ön vé­leménye szerint ho­gyan vehetnek részt békés alkotó mun­kánk programjának végrehajtásában? A népfront programját Ön alkalmasnak tart­ja-e arra, hogy a hí­vők április 25-én sza­vazatukkal is meg­erősítsék? VÁLASZ: — Amit eddig elmon­dottam, már az is tartal­mazza az igenlő választ erre a kérésre. Meggyőző­désem szerint a vallásos emberek is jó szívvel adják szavazatukat a jelöltekre — akik közül sokat magam is személyesen ismerek, másoknak olvastam a prog­ramját —, valamint sza­vazatukat adják a Hazafi­as Népfront programjára is. Bízunk abban, hogy az az együttműködés, amely az állam és az egyházak között kialakult, tovább­fejlődik. Reményem feje­zem ki, hogy ezt a kapcso­latot mozdította előre Pé­ter János­­ külügyminiszter­­ vatikáni látogatása is. Biz­tosak vagyunk abban, hogy a népfrontprogram helyes célokat tűzött ki, és fenn- t tartás nélkül támogatjuk­­ szavazatunkkal is ezt a­ programot — fejezte be nyilatkozatát dr. Udvardy József, Csanád egyházme­gye püspöke. Jöttem fáradtan lefelé a lépcsőn, ami­kor Energikus elvtárs rámköszönt: — Jó napot, elvtársnő! Honnan, honnan? Energikus e­ltársat kedvelem (ami, úgy vélem, több a köteles tiszteletnél), mert fontos funkciójában is megőrizte jókedvét, emberséges közvetlenségét, ezenkívül harsány modora szinkronban van azzal, hogy az aszalva is vág, ha meg­követeli a jó ügy. Fáradtságomból kissé fölérezve, egy fokkal vidámabban kö­szöntem vissza. — Csak innen, a nők ér­tekezletéről. Jó napot kívánok. — És ott mit csináltak? — Szidtuk a férfiakat, tudományosan — közöltem teljes bizalommal. — No, elvtársnő —, villant meg a sze­me. —, ott az ideje, látom, hogy valami, férfiszövetséget hozzunk létre, mert ma­guk fölfalnak bennünket. Öt perc múlva azután nyoma sem volt már a tréfás hangnak. Energikus elvtárs szidni kezdte a nőket, de most már ko­molyan. — Hogy bízzunk rájuk vezető szerepet, ha gyávák, és nem is akarnak megváltoz­ni? Azt mondja nekem egy igen jó aktí­vum, akit biztattam, szólaljon fel egy gyűlésen. — Nem szőlok én, egyet sem — mondta. — Magunk között, beszélgetés­ben elmondok én őszintén mindent. Csi­nálom is, amit kell, de én tömeg előtt ki nem bírom nyitni a számat. — Nem is szólt az árvám, s azt se mondta miért. Faggattam: kisebbségi érzésed van, vagy mi bajod? — Nincs nekem semmi — mondta — csak beszélni nem tudok, ha sokan hallgatnak. — Hát mit lehet csi­nálni egy ilyen perszónával? Hogy tud­nának vezetni az ilyenek? Nem vagyok ellenük, elvtársnő, higgye el. Én látom a nők nehéz helyzetét. Azt se röstellem, hogy én bizony a hét végén — hét köz­ben nem érek rá — mindig segítek a fe­leségemnek és ezt meg merem mondani férfiak előtt is. Tőlem röhöghetnek, ők a bolondok, magukkal tolnak ki, ha minden robotot az asszonyra hagynak. Tulajdonképpen tetszett ez az indula­tos, őszinte kis expozé. Valószínű, ezért szólaltam meg én is teljes bizalommal. — Igaza van abban, ami rosszat a nők­ről mond. Lehetne még többet is. Nem­csak gyávák, de tanulni se akarnak so­kan, rengeteg hiábavalósággal fecsérlik el az idejüket. De hát hogyan lennének mások? Nézze meg a munkaidő befejezé­sének óráiban hogyan rohannak tömött szatyrokkal, gyerekkel, nemcsak a hét végén, hanem, naponta. Nem lehet segí­teni rajtuk azzal, hogy segít otthon a férj. A társadalomnak kell segítenie. Ke­vesebb beszéddel, kisebb nőnapi parádé­val, de sokkal több bölcsödével, óvodá­val, tisztességes ebéddel a napközikben és a közétkeztetésben­, rendes tisztítással a Patyolatban, folyamatos áruellátással a kereskedelemben. Intelligens férfi ma már nem szégyelli hogy segít a házimun­kában, de vágtat az idő: ma, már ez ke­vés. Húsz éve még harci tett volt, ma szinte semmi. Ahhoz, hogy a nők léleg­zethez jussanak, és vezetőnek is alkal­masak legyenek, sokkal több időt kell felszabadítani számukra, mint a puszta egyenjogúsághoz. És nem kell elkívánni, hogy előre bizonyítsanak. Minden férfi rögtön alkalmas volt a vezetésre, amikor rábízták? Csodákat! Közben tanulták meg. A nők is megtanulnák, ha kényte­lenek lennének vele. Miért követelik tő­lük, hogy előre bizonyítsanak? Férfiak követelik, persze. Féltik a pozícióikat, ne meg az otthoni kényelmüket. Nem egy­nek az a véleménye, hogy sok már a nő a közéleti vezető posztokon, meg a gaz­dasági életben is. Pedig még sehol nin­csenek. éz igazi változáshoz, nem az, egyenjogúsághoz, hanem az egyenlő lehe­tőségekhez még kell 10—15 év. Választ nem várhattam, mert jött a villamos, és rohannom kevés­­be ne csukjon a bolt, mielőtt ie kivettem volna a vacsorát. Kurtán köszöntünk el, de úgy érzem, Energikus elvtárs nem ha­ragudott meg rám. Ő nem. Csontos Magda tárcája V­ágtat az idő CSÜTÖRTÖK. mx. Április ш. ­ Br. Basó Sándor: fl járási és a kerületi hivatalok Aminafiai szervezetben a járás kép­­fellísból viselte a legproblemati­kusabb szintet. A járási tanácsok és azok végrehajtó bizottságai a választás napjával, április 25-én megszűnnek. A kormányhatározat alapján a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága 1971. ja­nuár 26-i ülésén 13/1971. VB. számú határozatával a makói, a szegedi és a szentesi járás területére 1971. április 26-tól kezdődően járási hivatalát létre­hozta. Ugyanakkor megállapította a já­rási hivatalok létszámát — összesen 149 főben, a korábbi 264 létszámú appará­tussal szemben — és béralapját; 2700 forint az egy főre jutó havi átlagbér, valamint a hivatalok belső szervezetét. A járási hivatalok belső szervezete így alakul: a) pénzügyi, terv, munkaügyi; b) élelemiszer-gazdasági és kereskedel­mi; c) műszaki; d) igazgatási; e) mű­velődésügyi; és f) egészségügyi osztály, továbbá titkárság, melyhez tartoznak: hivatal­vezetés, titkárság és kisegítők. A hivatal feladatait, hatáskörét és ha­tósági jogkörét az illetékes miniszterek — országos hatáskörű szervek vezetői — a Minisztertanács Tanácsi Hivatala el­nöke vélemények kikérésével állapítot­ták meg. A korábban említett kormány­­határozat szerint a hivatal részére meg­állapított hatáskört a hivatal nevében annak elnöke, ezen belül a hatósági jog­kört — az államigazgatási eljárás általá­nos szabályairól szóló 1957. évi IV. tör­vény és a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény hatálya alá tartozó ügyekben — az érintett szakigazgatási feladatot ellátó belső szervezeti egysé­gek (osztályok) vezetői gyakorolják. A járásokban tehát a tanácsi hatás­körbe tartozó államigazgatási feladatok ellátására járási hivatal alakul, mely a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak önálló hatáskörű, egyszemélyi — a hivatal elnöke — vezetése alatt álló ál­lamigazgatási szerve. Ah­it/ot ttt a jogszabályokban meg- II­VQIfll határozott feladatkörében, hatáskörében és hatósági jogkörében ön­állóan jár el. A következő főbb fel­adatokat látja el: — végrehajtja a jogszabályokban elő­írt feladatait, valamint, a megyei ta­nácsnak és arra felhatalmazott szervei­nek a rendelkezéseit; — gyakorolja az első és — mindazon ügyben, melyben a községi tanács­ok egységes szakigazgatási szerve jár el első fokon — a másodfokú hatósági jog­körét; — ellátja a szövetkezetek állami fel­ügyeletét; — segíti a községi tanácsok és szer­veik önálló tevékenységének fejlődését, az ehhez szükséges feltételek megterem­tését,­­ s tapasztalatairól rendszeresen tá­jékoztatja a megyei, illetőleg a közsé­gi tanácsi szerveket; — ellenőrzi a községi tanácsok és szer­veik feladatainak végrehajtását, fel­ügyeleti tevékenységük és működésük törvényességét; — ellát személyzeti, szakmai képzési, továbbképzési feladatokat; — együttműködik a nem tanácsi szer­vekkel a járás lakosságát érintő fel­­adatok megoldásában, figyelemmel kísé­ri ez irányú tevékenységüket, vezetőik­től tájékoztatást kér, illetőleg tanácsko­zásra hívja meg őket; — ellátja — a megyei tanács végre­hajtó bizottságának felhatalmazása ese­tén — a járási (tanácsi) intézmény, vagy szerv irányítását, felügyeletét, fenntar­tását. Mint a fentiekből is kitűnik, a hivatal irányítására, működésére és kapcsolatai rendjére a tanácsi szakigazgatási szer­vekre vonatkozó általános szabályok az irányadók. Ahogyan a szakigazgatási szervek, úgy a hivatalok sem állnak ket­tős alárendeltség alatt. A hivatalt — a megyei tanács vb által kinevezett — elnöke vezeti. A vb olyan határozatot hozott, hogy megyénk mindhárom já­rásában a hivataloknál függetlenített el­nökhelyettesi állást szervez. A függetle­nített elnökhelyettes kinevezése — az el­nökéhez hasonlóan — a megyei tanács végrehajtó bizottságának a hatásköre. A függetlenített elnökhelyettes egyrészt he­lyettesíti a hivatal elnökét, másrészt el­látja mindazon feladatokat, melyeket az ügyrend számára előír. A hivatal elnöke tevékenységéért és a hivatal működéséért a megyei tanács végrehajtó bizottságának felelős, mely meghatározott időközönként a hivatal el­nökét beszámoltatja munkájáról. A manYai városokban — így Szege­­dü­gyes­ben is — a tanácsi, hatás­körbe tartozó első fokú szakigazgatási feladatok ellátására kerületi hivatalokat szerveznek, melyek a megyei várot, taná­csa végrehajtó bizottságának önálló ha­táskörű, egyszemélyi vezetés alatt álló államigazgatási szervei. A kerületi hiva­­tal feladataira, hatáskörére, hatósági jogkörére, valamint irányítására, műkö­désére és kapcsolatai rendjére — né­hány kivételtől eltekintve — általában a járási hivatalra vonatkozó szabályok az irányadók. (A cikk befejező részét pénteki szá­munkban is közöljük.) Épül hazánk A lábatlani vékony­­papírgyár Аж elmúlt években Dunaúj­városban felépítettünk egy je­lentős papírgyártó kombinátot, Szolnokon és másutt bővítet­tünk, korszerűsítettük a gyá­rakat és nagyrészt elkészült a Papíripari Vállalat Lábatlani Vékonypapírgyára. A terv: évi 35 000 tonna vékonypapír. Min­den gramm, minden ív — nagy nyereség. Tudták ezt jól a gyár vezetői és munkásai is, és a párt X. kongresszusának tiszteletére teljesítették válla­lásaikat. A 2. számú papírgép próbaüzemelése határidőre megkezdődött a szalvétagyár­tó gépsorok garanciális átadá­sa tart. A 3-as, 4-es számú pa­pírgépeket szintén szerelik már, ezekkel is hamarosan el­kezdődik a próbaüzemelés. (Képünkön: az új papírgyárat kiszolgáló kazánház, előtte a TMK-üzem.) ---------------3

Next