Csongrád Megyei Hírlap, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-22 / 94. szám

Németh László-ünnepség Vásárhelyen Felavatták „A vásárhelyi kútra** című táblát Kiállítások megnyitása — Irodalmi est Németh László születésé­nek 70. évfordulója alkal­mából ünnepségeket ren­deztek tegnap a délutáni órákban Vásárhelyen. Az író Hódmezővásárhelyre küldött, eredetileg kútfel­­iratna­k szánt üzenetét fa­­táblákra vésték és azt a Bethlen Gábor Gimnázi­um előcsarnokában he­lyezték el. A táblaavatáson részt vett Ágoston József, az MSZMP megyei bizott­ságának titkára, Török Jó­zsef, az MSZMP városi bi­zottságának első titkára, valamint a megyei és vá­­r­osi párt- és állami szer­vek számos vezetője. Dr. Grezsa Ferenc, a gimnázi­um igagatója avató beszé­de bevezetőjeként minde­nekelőtt Németh Lászlónét és az író lányát, Németh Csillát köszöntötte — az intézet növendékei virág­csokrokkal kedveskedtek a hozzátartozóknak —, majd Németh László írói és pe­dagógiai munkásságát érté­kelte; azét az íróét, aki egész életében felelősség­­tudattal nyúlt témáihoz és szólt arról a pedagógus­ról, aki az Apáczai Csere Jánosok közül való. Szólt az író Vásárhelyen töltött tanárkodásának idejéről, itteni munkásságáról és bejelentette, hogy az inté­zet keretein belül létrehoz­zák a Németh László-ar­­chívumot. A táblaavató ünnepséget irodalmi műsor egészítette ki. A táblaavató ünnepség­ után Sajti Imre, a városi tanács vb-elnöke fogadást adott az ez alkalomból a városba érkező vendégek tiszteletére. A késő dél­utáni órákban irodalmi estet rendeztek, amelyen részt vett Surányi Ibolya előadó­művés­znő, Bessenyei Fe­renc és Szabó Kálmán, a Bu­dapesti Nem­zeti Színház, Nagy Attila és Bicskey Károly, a Szegedi Nemzeti Szín­ház tagjai, akik a Galilei, Az áruló, Az írás ördöge cí­mű Németh­­drámákból ad­tak elő mono­lógokat, dialógusokat, vala­mint részleteket olvastak­­ fel az író tanulmányaiból, regényeiből. Czine Mihály irodalomtörténész Németh László oeuvre-jéről tartott gondolatokban gazdag elő­adást, végül dr. Hölvényi György könyvtáros „Né­meth László és Vásárhely” címen szólt az író és a város kölcsönösen megter­mékenyítő hatásáról. Az irodalmi estnek ha­talmas sikere volt. Az alábbiakban közöljük „A vásárhelyi kútra” — Kaján Gyula grafikusmű­vész tervei alapján — fa­táblára vésett szövegét. Németh Lászlóné és az író lánya, Csilla a táblaavatáson a vásárhelyi kútra Az őstörténeti kuta­tás ötezer évről öt­százezerre nyújtotta az embertörténetet. A megnőtt történelem legfeltűnőbb tünete: a gyorsulás, a vívmá­nyok mind sebesebben követik egymást. A történelem korongján három nagy lökés: nö­vénytermesztés és ál­lattenyésztés a csiszolt kőkorszakban, az első civilizációk Egyip­tomban, Sumirban, az új természettudomány a 17. században. A földművelés kiemelte az embert a vadászó­­gyűjtögető életmódból, civilizációk a föld fö­löslegét államokba, vá­rosokba raktározták, természettudomány s technika szövetsége egy civilizációba ölel­te a Föld lakosait. A világ eggyé válásának megvan a ma­ga szépsége és veszélye. Régen, ha egy civilizáció — Róma például — létfontos feladataiba belebukott, követték mások. Ha a világcivilizáció nem tudja megol­dani őket, az az emberiség pusztulása lesz. Melyek a világcivilizáció létfontos feladatai? A háború kiküszöbölése, túl­­lakottság s éhezés közt a vészjós poten­ciálkülönbség csökkentése, egy har­monikus világműveltség kialakítása. A népeket egy családba fogni, az életszint aránytalanságait kiegyenlíteni, gondolko­zásunkat közös filozófiával hangolni egy­be: a szocializmusban kezdettől megvolt erre a törekvés. A gyarmatosítás az ipar durva abron­csával egybefűzte a népeket. A felszaba­dulás formailag egy család tagjaivá tet­te őket. Otthonossá azonban csak úgy le­hetnek ebben a családban, ha őseik, s erényeik is megtalálják benne a helyü­ket. Ahogy a reneszánsz a középkori ember mögött az ókorit, úgy értett meg a huszadik század — tudomány s művészet — a latin-gö­rög alatt egy ősibb em­berséget A világmű­veltségnek ez a tudás az alapja. Mi magya­rok mint a nyugati műveltségbe ékelt Ke­let-darab, a beilleszke­désért, s önmagunkért küzdve, sokszázados agóniában készítgettük magunkban­­ az önt­vényt, amelyre a vi­lágműveltségnek is szüksége lehet. Irodal­munkban, amely mint nemzetgyógyító járt a nyugati műveltségre, Európa megrögzött té­nye él, legnagyobbja­­inknak ugyanakkor lehetetlen volt Európa alatti mélységekre nem emlékezniük. Bartók művészete, mely kora törekvéseit s Európa legjobb hagyományait a folklór feltárt mélyré­tegeivel kapcsolta össze, nemcsak a ma­gyar zenének, a világműveltségnek is modellt adott. A Magyar Modellnek nem szabad betűnek, kottajegynek maradnia, új társadalmunkat meghódítva, gyárak, szövetkezetek, tudományos intézetek éle­tébe kell alakító sugallattá válnia. A kö­rülmények sivár szorítása nem szólhat a cél magassága ellen. Nemzeti sorsunk egykori mélységeiből — egyre világosabb — csak aspirációnk s feladatvállalásunk szárnyalása tudhat kirántani. Ez a kút, melynek csobogását, érettsé­gire menet, az őszülő Égető Eszter is hallhatta, töltse meg a belőle ivót is Mo­zart zenéjével s a Magyar Alföld csend­jével. A táblaavató ünnepség­gel párhuzamosan nyílt meg a Bethlen Gábor Gimnázium aulájában és a Kossuth Zsuzsanna Szak­középiskolában Németh­ László munkásságából ren­dezett kiállítás. E kamara­­kiállítások felölelik az író egész munkásságát­­ ( a tárlókban cikkei, műfordí­tásai, regényei, drámái láthatók, külön figyelem­re méltók drámáinak pla­kátjai, valamint azok a kiállítások képek, amelyek „Az írás ördöge” szegedi ősbemuta­tóján készültek. Legérde­kesebbek természetesen azok a dokumentumok, amelyek Németh László vásárhelyi tanárkodásának idejéből származnak és pedagógiai munkálkodásá­ra utalnak. (Az író vallo­mása: „Nekem legzavarta­lanabb örömöm és szenve­délyem életemben a taní­tás volt.”) Igen nagy él­vezettel olvashatók a dedi­­kációk, amelyekkel ked­ves tanítványait, kollégá­it, ismerőseit tisztelte meg. A kiállításokat ugyancsak Kajári Gyula grafikus­­művész rendezte mérték­tartóan, de áttekinthetően. A kiállításon látható anyagok már jelzik annak a létrehozandó archívum­nak értékét, amelyet majd létrehoznak. CSÜTÖRTÖK, jan. ÁPRILIS 32.5 A kollégium szép, mo­dern társalgójában gyüle­keztek a hallgatók. — Mi is a választás tu­la­jdona-éppen? __Sok mindent halottunk már a szavazásokról, de el sem tudom képzelni, ho­gyan is történik majd — ilyesfajta hangok hallat­­szottak az ifjú, első Válasz­tók szájából. Azután csend lett a te­remben, mert megérkezett dr. Dömötör János művé­szettörténész, a Tornyai Já­nos Múzeum igazgatója, országgyűlési képviselője­lölt —, hogy megtartsa vá­lasztási beszédét a Felső­fokú Mezőgazdasági Tech­nikum diákjainak. Élénk, kipirult arcok, érdeklődő tekintetek kísérték figye­lemmel minden szavát Választások kicsiben A nagy sikerű beszéd után nem oszlott szét az egész hallgatóság. A máso­dik évfolyam most tartotta KISZ-gyűlését, amelynek ugyancsak választás volt a programja. A KISZ Köz­ponti Bizottsága határozata alapján új vezetőséget vá­lasztottak — demokratikus módon, titkos szavazással. Ami után természetszerű­leg a vasárnapi választá­sokra terelődött a szó, im­máron közvetlenebb hang­nemben. Diákok között...­ ­ — Nagyon örülünk, hogy országgyűlési képviselője­löltünk személyesen eljött hozzájuk és ismertette az eddigi választások történe­tét és azt, hogy mit értünk el az elmúlt ötéves tervben, s mit várhatunk az elkö­vetkezőkben. Aki mondja, Szabó Já­nos hallgató, nem először szavaz. Négy évvel ezelőtt még úgy járult az urnához hogy nem tudta, kire sza­vaz és miért. Ma már föl tudja mérni ennek a jelen­tőségét. _ Végre választ kaptunk a kérdéseinkre — folytatja egy első választó szimpati­kus fiatalember, Bíró Pál. — Tisztázódott előttem az is, hogyan épül bele vá­lasztási rendszerünkbe a tanácsokról szóló új tör­vény. Tervek nagyban Jakab István —­ aki az irodalmi színpad aktív tag­ja, s minden kulturális rendezvényen megtalálható — arról beszél, mit vár a megválasztottaktól. — Ismerjék a problémá­inkat, foglalkozzanak -e ve­lünk, hogy a megfelelő fó­rumokon képviselni tudják­ a kerület érdekeit. Hogy ezek az érdekek a fiatalság természetes szóra­kozásigényét is tartalmaz­zák, az nem véletlen, ör­vendetes, hogy a városfej­lesztéstől elsősorban a sztír­­házkérdés megoldását vár­ják és egy olyan kulturált szórakozóhely létesítését, mint a miskolci Fórum cukrászda. És hogy az igen elhanyagolt Népkert ne a huligánok tanyája legyen, hanem ifjúsági park. — Országos viszonylat­ban mit láttok a legsürge­tőbb feladatnak? — Természetesen a la­káskérdést. Nem vagyok kibékülve a lakásrendelet­tel, amely mintegy szerző­dést köt a gyermek­terve­zésre — válaszolja Zana Pál. Először... Vannak elképzeléseik, terveik, ötleteik. Igényesek nemcsak másokkal, de ön­magukkal szemben is. Az utóbbit saját életterületü­kön, az iskola, a kollégium szűkebb körében bizonyít­ják. Vasárnap a Ságvári End­re Általános Iskolában szavaznak életükben elő­ször. JURÁNYI ANNA Rövidesen kez­dődik a strand­idény, s az előké­születekről szóló tudósítások között örömmel üdvözöl­hetjük, hogy a Csongrád megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalat kor­szerű kisvendéglőt épít a vásárhelyi strandfürdő terü­letén , két és fél millió forin­tért. Mondhat­nánk: már évek­kel ezelőtt kellett volna, hiszen a hol működő, hol nem működő büfé jóformán alig szolgálta ki a strandolókat. S ez a most épülő kis­vendéglő a hírek Felelőse szerint a „ruhás" vendégeket is fo­gadja majd, kul­turált körülmé­nyek között, elfo­gadható árakkal, télen-nyáron... De az örömbe üröm is vegyül. Sőt, bosszúság. Mert még ez a kisvendéglő sem épülhet fel pocsé­kolás, felelőtlen mulasztás nélkül, az arra járó vá­sárhelyiek a kö­zelmúltban egy­szer csak mély megdöbbenéssel konstatálták, hogy az épülő kisven­déglőt­­­­bontják­ a falu?! Legalábbis a be­tonból készült te­tőszerkezetet. Ugyanis — mint megtudtuk — a vállalat építő rész­­lege szakszerűt­lenül végezte a betonozást, s a fagyos idő „be­nyújtotta a szám­lát”. Szóval a — fá­radságos munká­val készített és természetesen sok pénzbe került — betont szét kellett verni, s újat ké­szíteni helyette De akik a bontási ..műveletet"­­ lát­ták, szomorúan tapasztalták, hogy a munkások to­vábbi forintok sorsával sem tö­rődnek sokat: a súlyos betondara­bok az épület bel­sejében elhelye­zett, perlittel teli papírzsákokra zu­hantak ... Számos — álta­lánosítható és a felelőtlen ''étke­zésekkel '.Cso­­latban sok­szor festet? — kérdés merülhet fel a kis epizód nyomán. Hej, de jó lenne egyszer végre megnyugta­tó válaszokat adni '­zekre a kérdé­sekre! (—) Gagarinra emlékeztek Egy aranykoszorús, szocialista brigádot hívott meg a vásár­helyi MÁV nagyállomás okta­tótermében rendezett találkozójukra, ahol családias hangulatban emlékez­tek meg névadójukról, Jurij Alexeje­­vics Gagarin repülőőrnagyról a szov­jet űrrepülők első hőséről. Ugyan­olyan meghatottsággal ültek most itt a brigádtagok, mint 1961. április 13- án, az első űrhajós felbocsátását kö­vető napon. Hogyan is kezdődött... — Már ko­rábban meg akartuk a brigádunkat alakítani — mondotta Szabó Imre alapító tag visszaemlékezésében. — Csupán a név hiányzott A Vosztok fellövésének váratlan szenzációja ad­ta az ötletet. Nemcsak az első űrre­pülés hőstette, de maga, Jurij Gagarin személye is nagyon szimpatikus volt számunkra. Összehívtuk munkatársa­inkat, s ugyanebben a teremben hatá­roztuk el, hogy Gagarin néven meg­alakítjuk a nagyállomás első szocia­lista brigádját. Nem lehetett volna méltóbb kerete e megemlékezésnek, mint az a párhu­zam, amelyet az űrkutatás első nagy eseménye, és a vele egyidős brigád élete között vontak. Az első űrhajót követte a páros űrrepülés, majd a kozmosz-séta és az ember holdralépé­­se. A brigád 1963—64-ben megkapta a szocialista brigád oklevelet, majd a bronz-, az ezüst-, és aranykoszorús jelvényt. Kemény, fegyelmezett mun­ka eredménye ez, amelyben egyaránt jeleskedtek a brigád váltókezelő, ko­csirendező, távirász, málházó, raktár­­nok és személypénztáros tagjai. Az egyik alapító tag, Nagygyörgy Imre szolgálatvezető váltóőr kézzel írott papírlapról olvasta az általa fel­jegyzett mondanivalóját: — Nem volt könnyű úgy dolgoz­nunk, hogy Gagarin nevéhez méltó eredményeket érjünk el. Egyszer-két­­szer változott a vezetőnk is, mivel magasabb funkcióba helyezték őket. Több új tagot kaptunk, akiket tanít­­gattunk, neveltünk. Mégis sikerült előrehaladnunk. Nemcsak azért, mert jól összefogtunk, hanem, mert az ál­lomás vezetői is támogattak bennün­ket. Ezt az alkalmat használom fel ar­ra, hogy bejelentsem: A hibamentes váltókezelés biztosítása mellett válla­lom, hogy a szabadnapokon társadal­mi munkában megmetszem a II. őr­helyen levő szőlőt, és utána is gondo­zom. Ezzel is igyekszem szebbé, ott­honosabbá tenni a szolgálati helyünk környékét. Az estébe nyúló ünnepi megemlé­kezés végén Kovács Ferenc, a brigád vezetője versenyre hívta a nagyállo­­más Tyitov brigádját. A kihívást Lu­­czás Mihály, a Tyitov brigád vezetője azzal a megjegyzéssel fogadta el, hogy vetélkedésükkel a közös eredménye­kért akarnak küzdeni. É­s aztán a „hivatalos" felszólalá­sok baráti csevegésben oldódtak fel. A régi tagok: Tóth Ferenc, B. Szabó Sándor, Katona István, L. Tóth István és társai jóleső érzésekkel elevenítették fel az elmúlt tíz év sok kedves epizódját. Közelebb húzták a székeket, s az állomás vezetői, vala­mint a párt- és szb-titkár társaságá­ban arról is szó esett, hogyan lehetne még jobbá tenni a menetrendszerűsé­get, javítani a kocsikihasználás ará­nyát. KOVÁCS IMRE

Next