Csongrád Megyei Hírlap, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-04 / 103. szám
Akik betonolnak a „ fajékba" Társadalmi ellenőrök munkája Csongrád megyében jelenleg 367 szakszervezeti ellenőr tevékenykedik társadalmi munkában a fogyasztók érdekeinek védelmében A kereskedelem és a vendéglátás valamennyi ágazatában végeznek egyedi és irányított vizsgálatokat, nem eredménytelenül. Megállapításaik nyomán a feltárt hiányosságok felszámolására az illetékes felső szervek utasítást adnak, eljárást indítanak. Tavaly például 1260 visszatérő ellenőrzést folytattak le a kereskedelemben, 600 szabálytalanságot tártak fel. Ezek miatt 140 esetben szabálysértési eljárásra, 15-ben fegyelmire került sor. Hasonló iramban halad a munka az idén is. Legutóbb a húsvéti ellátással kapcsolatban mérték föl megyeszerte a helyzetet. Szentesen azt tapasztalták, hogy igen gyenge volt a kínálat, alig jutott sonka és füstölt áru a városnak, Makón és Hódmezővásárhelyen ha nem is bőségben, de elfogadható mértékben. Apátfalván például annyi volt, hogy el sem bírták adni. A társadalmi ellenőrök munkája kiterjed az élelmiszerek minőségének ellenőrzésére, az árellenőrzésre, az áruellátás állapotára. Gyakorta vesznek mintát minőségvizsgálat céljaira. Kiemelkedő munkát végeznek az idegenforgalmi főidényben a kávé, a fagylalt, a csapolt sör, a fröccsök minőségének és adagolásának ellenőrzésével. Kiterjed a figyelmük arra, hogy végrehajtják-e az élelmiszer, a ruházati és a vegyes iparcikk szakmákban a Belkereskedelmi Minisztériumnak az olcsó áruk tartására vonatkozó rendelkezését. Ezt vizsgálva, tavaly 192 esetben 163 hiánnyosságot fedeztek fel. Ellenőrzik a magánkereskedők tevékenységét, főként a zöldség-gyümölcs, a tejtermék, a falatozó és a bazárárus szakmákban. Előfordul, hogy éjszakai ellenőrzés során azt vizsgálják, betartják-e a vendéglátóiparban a tiltást, amely szerint ittas embert szeszes itallal kiszolgálni nem szabad. Egy ilyen alkalommal megállapították, hogy 49 vendéglátóhely közül hat helyen, 12 százalékot képviselő mennyiségben, szabálytalanság történt, a rendelkezést megszegték. A társadalmi ellenőrök tevékenységére igen nagy szükség van. Általuk érvényesül a társadalmi kontroll, megállapításaik kiinduló forrását jelentik igen gyakran a javító célzatú intézkedéseknek, korrekcióknak. Tapaszatalataik alapján ellátatlan, kielégítetlen igények feltárása is sor kerül. A szakszervezetek üzemi, megyei, területi aktívái és az SZMT ezt a munkát a tanácsokkal, az Állami Kereskedelmi Felügyelőséggel és a Népi Ellenőrzési Bizottsággal szoros együttműködésben végzi. Takarmányfehérje ~ ipari úton Hét évvel ezelőtt az Európa-szerte megindult kísérletekkel egyidőben a Budapesti Élelmiszeripari Kutató Intézetben kísérletek kezdődtek, amelyek kezdetben laboratórium, majd ipari úton fehérjét próbáltak előállítani kőolajból, földgázból és különböző szerves hulladékokból. A hazai kutatások most fordulóponthoz érkeztek: ipari úton legyártották az első kísérleti fehérjemennyiséget, amellyel a mezőgazdaságban takarmányozási kísérletek kezdődtek. Hazánk évente 20 000 vagon takarmányfehérje behozatalára szorul, amelynek értéke sok millió dollár. Már ezek a számok is érzékeltetik, milyen óriási jelentőségű dolog, ha a mikrobiológiai ipar képes mesterséges fehérjét előállítani. Az állatok a fehérjetartalmú tápanyagoknak mindöszsze 20 százalékát alakítják át, tehát a fehérjetakarmányozás nem a leggazdaságosabb eljárás. Ezért a mesterséges fehérjék további hasznosítására folytatódnak a kísérletek az élelmiszeripari kutatóintézetben. Munkásportré Négyszáznyolcvan pillanat A félautomata csomagológép percenként kattog egyet, a Csongrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat hódmezővásárhelyi telepének csomagoló üzemrészében. Most Szabó Ernőné áll mellette, ő kezeli a gépet. Hárman vannak egy műszakban. Kétóránként váltják egymást a különböző munkafolyamatokban. — A gépkezelés a legkönnyebb, de a legunalmasabb is — mondja a fiatalasszony. Elfogyott a papír. Felnyitja a gép kazettáját — néhány másodperc, amíg behelyezi a hengerre sodort zsírpapírt — aztán a kattogás kezdődik elölről. A nagy ládákba való szortírozást és az anyagmozgatást végző fiatal asszonyok a kényszerű szünet alatt megkönnyebbülten szusszannak fel. Az ő munkájuk nehezebb, mint a gépkezelőé. A kiszolgáló személyzet nem igen győzi a gép üzemét, ezért is kell cserélni. Szabó Ernőné az órájára pillant, s halkan megjegyzi: — Negyedórám van még. Utána én pakolom a zsírcsomagokat a ládába. Jó testedzés is. — Az utolsó mondatot derűsebben mondja, majd hozzáteszi: — Most, hogy a férjem katona, nincs annyi munkám otthon. Maga elé merevedve hosszasan elgondolkozik, látszik, valamin töpreng. Majd a legtermészetesebb hangon így folytatja megszakított gondolatmenetét: — Sokszor csak két óra múlva áll ki otthon a zúgás a fejemből. A legjobb pihentető ilyenkor a zene. Bekapcsolom a rádiót, s egy idő után szinte megkönnyebülök. — Verdit, Sztravinszkijt, vagy a Rolling Stones-ékat hallgatja szívesen? — kérdezem tőle. — Csak a beatzenét szeretem. Ezen belül nincsenek kedvenceim . . . Ismét a munkájára terelődik beszélgetésünk. Fárasztónak, kissé unalmasnak tartja, de mégsem változtatna munkahelyet. Valami különös ragaszkodás fűzi a zörgő masinákhoz, az émelyítő szaghoz. Tizenöt éves kora óta csinálja már, napról napra, négyszáznyolcvan percben ugyanazt. HALÁSZ MIKLÓS KEDD, 1971. MÁJUS » Örs a rónaságon ORSZÁGHATÁR, csendvilág a végtelen alföldi rónaságon mezőkkel, szántóföldekkel, s itt-ott akácosokkal, nyárfáknál. Nem hinné az ember, hogy olykor két világ ütközik meg itt. Kétféle rézet: amelyik egyszerűen tiszteli, becsüli a magyar hazát, meg amelyik valami mást becsülne inkább. Két Világ. Jelenkori végvárnak tűnik az őrs, maroknyi határőr katona otthona, harci helye, a férfias bátorság iskolája, ámbár amott a földeken traktorok hangja zenél, másfelől meg olajfúró torony szökik az égnek. Csend és békesség. Tanyavilág ez. Nyolc kilométernyire a községtől. Az őrs bejáratánál emléktábla őrzi sok határőr képét, s nevét sokatmondó felirattal: „Hősi halottaink ..Figyelmeztető: kövessétek azok példáját, akik a haza határait életúit árán is megvédelmezték! Fehér hajú határőr századossal beszélgetünk az őrsön. Munkásból lett tiszt... valamikor. — Tavalyi eredményeinkkel az élenjárók közé kerültünk — mondja, s bemutatja a vörös zászlót, a KISZ-klub falán. A lobogón aranybetűs felirat: „Élenjáró őrs!” Mellette képek a legjobbakról. HOGYAN IS TÖRTÉNT? Mit kellett tenni a címért? A százados barna arcán mosoly derűje villan. — Nem lehet azt így elmondani ... — s valóban hosszasan beszél az elmúlt évről, a szocialista verseny követelményeiről meg arról, hogyan sikerült eleget tenni a feladatoknak. — A legfőbb a kollektív eredmény. Sikerült olyan magot kovácsolnunk, amely vonzotta a többit. " Szakaszunkon nem volt határsértés, illetve idejében közbeléptünk. Említi az esetet is, amikor egy fiatal férfi az őrs szakaszát vélte alkalmasnak arra, hogy tilosban átlépje a határt és nyugatra távozzék. Két sasszemű határőr akadályozta meg ebben. Szitás Sándor és Dóczi János így mesélik el, ami történt: — Éppen a községben jártunk ketten, nem szolgálati ügyben, hanem vásárolni meg egyebekért. Egy férfit láttunk az úton, ruhakefével tisztogatta a nadrágját Az ilyesmi ebben a tírnyavitágban nem szokás. Megszólítottuk emberünket: — Hová? — Ide a nagymamához — felelte és egy épületre mutatott de mi tudtuk, hogy ott semmiféle nagymama nem lakik. Tulajdonképpen ennyi volt az egész. Csak igazi határőrszem kellett hozzá, éber figyelem minden jelre, szóra, viselkedésre. ( Igazoltatták az idegent, majd bekísérték, ahol próbált köntörfalazni, végül is mindent bevallott. Úgy tudta, odakint nyugaton jobban lehetne boldogulnia. Elhagyta volna honfitársait, önmagáért. Itt viszont az őrsön minden a közös boldogulásért történik. S az egyes embert, aki fura módon értelmezné a szabadságot néha itt is csak harc árán lehet, a helyes úton tartani. — Igen nagy volt a tét — jegyzem tovább a százados szavait, az élenjáró cím megszerzésének körülményeiről. — Ezt a kitüntetést csak az az őrs kaphatja meg, amelyik a határőrizeti tennivalók pontos ellátása mellett példát mutat a belső fegyelemben is. Egyetlen rendkívüli eset tönkreteheti az egész kollektíva munkáját. A VERSENYÉV közepén, tavaly májusban az őrsre került egy határőr. — Különös ember. Személyi okmányán kilenc fenyítés sorakozott. Tanakodtunk a párttitkárral, a KISZ-titkárral: mi lesz, ha ez a legény valamit, elkövet? Egy napon az új ember kimenőt kért. Kiszomborra ment. Néhány óra múlva jött a hír: Verekedésbe keveredett egy ittas határőr az italboltban. — Az új ember volt a tettes. Azt hittük elintézte az Őrs jó hírnevét De a felettesek nem az egyetlen eset alapján ítéltek. Lehetőséget adtak: ha azt az ember változik, minden rendben lesz. Hiszen az őrs és a község kapcsolata példás, sokoldalú az együttműködés. Ezt a fontos dolgot az egész kollektíva elé vitték. Ott volt az eset hőse is. Alaposan megmosták a fejét, szinte mindenki szólt hozzá, segítően, baráti, elvtársi szándékkal: — Birkózó vagy. Sportember. Hát nem tudnál legalább olyan erős lenni önmagaddal szemben, mint a többiek ? Egy ideig nem küldték szolgálatba. Nem vehette kézbe a fegyverét. — A haza határát akárki nem őrizheti! Soha többé nem vétkezett a fiú. Egyenjogú lett ismét, befogadták, mehetett szolgálatba és idő múltával kimenőre küldték. — Szórakozzék egy kicsit . . Amikor leszerelt, csaknem könnyezett, s csak annyit mondott a parancsnokának: — Köszönöm, ez nagyon kellett nekem. JÓ A HANGULAT az őrsön. A szolgálatosok kint vannak, őrzik a határszakaszt, a többiek pihennek, szórakoznak, tanulnak. Tanfolyamot tartanak rendszeresen az elöljárók, katonai foglalkozás, sportszerű torna csiszolja a legényeket, tudást, szívet, izmokat. Közben számolgatják, mennyi van még hátra, hiszen ... emberek vagyunk. Itt huszonhét hónap, utána majd otthon folytatjuk. Helyt áll az ember önmagáért meg többiekért... Kép és szöveg: KACZOR ISTVÁN Dóczi János, a másik éber Százados elvtárs jelentem, szolgálati időmben semm különös sem történt! — mondja Lovas Lajos határőr felettesének, Nagy Andrásnak Szitás Sándor, az egyik szeszemű, az őrtorony alatt A párttagdíjakról Egyszerűbb és igazságosabb rendszer szerint Mint ismeretes, a Központi Bizottság javaslata alapján, a X. pártkongreszszus által elfogadott új szervezeti szabályzat az eddiginél egyszerűbb és igazságosabb tagdíjfizetési rendszert vezetett be. Figyelemre méltó, hogy elsősorban a legalacsonyabb keresetű párttagok tagdíja mérséklődött, de az 1200 forint feletti keresettel rendelkező párttagok tagdíja is kevesebb valamivel, mint korábban, mert a törvényes munkaidőben, átlagos munkateljesítménnyel rendszeresen elért havi kereset a tagdíjfizetés alapja. A pártban a tagdíjfizetési fegyelem a X. kongreszszust megelőzően is megfelelő volt. A párttagok túlnyomó része tisztában van azzal, hogy a tagdíjfizetés része a párthoz való tartozásnak. Megyénk pártalapszervezeteiben eddig is megfelelő volt a tagdíjfizetési morál, s remélhetően, a jövőben ez még javulni is fog. Ugyanis, párttag csak az lehet, aki elfogadja a párt politikáját, részt vesz a párt valamelyik alapszervezetének munkájában, és fizeti a tagsági díjat. A párttag bizonyságát adja annak, hogy kész cselekvően támogatni a párt politikáját, amikor anyagi erejéhez mérten támogatja a pártot, és segíti a pártszervek és pártalapszervezetek működését, amelyhez természetesen anyagi eszközökre is szükség van. A tagdíjjárulék a párt egyik fontos bevételi forrása, melyből a szervező és propaganda, a politikai könyvkiadás, a pártapparátus fenntartásának, illetőleg a pártmunka költségeit fedezi. A Központi Bizottság titkársága 1970. december 21-i határozata — mely rögzíti, hogy mit kell a tagdíjfizetés alapjául szolgáló, a törvényes munkában elért havi keresetnek tekinteni — eljutott írásban minden alapszervezethez. Ennek megfelelően történtek a tagdíjak megállapításai. A határozat érthetően és világosan szabja meg a teendőket. Alkalmazásakor remélhetően mindenütt felismerték a módosítás célját, azt, hogy a pártban a téren is egységes rendnek és fegyelemnek kell lennie. A pártszerveknek feladata, hogy a jövőben is segítsék, irányítsák a pártalapszervezetek ezen munkáját. ■ 5