Csongrád Megyei Hírlap, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-04 / 103. szám

Tízezer felvonuló Borús reggelre virradtunk,­­ miután a fúvós zenekar pattogó indulókat játszva végigvonult az utcákon, je­lezve az ünnep kezdetét, kö­vér esőcseppek riogattak bennünket. Ám az eget kém­lelő aggódó tekintetek elűz­ték az esőfelhőket és 9 óra előtt néhány perccel, ha sá­padtan is, de sütni kezdett a nap. Ünneplőbe öltözött fia­talok és felnőttek érkeztek sietve zászlókkal, léggöm­bökkel, virágokkal, jelszavas táblákkal a gyülekezőhelyek­re. És pontosan 9 órakor a Веке mozi elől a fúvós ze­nekart követve elindult a Kossuth tér felé városunk népének rendezett menete, több mint tízezer felvonuló. „Világ proletárjai egyesül­jetek!” hirdette a felirat a Kossuth téri díszemelvé­nyen, amelyen negyed 10- kor foglaltak helyet a párt, a tanács, a társadalmi és tö­megszervezetek vezetői, tag­jai, a munkásmozgalom ve­teránjai, az alkotó munka legjobbjai. Ott volt az ün­nep alkalmából a város ven­dégeként dr. Németh Lajos, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője is. Lobogók, virágok, transzparensek Kék egyenruhás ifjúgárdis­­ták szakasza vezette be ez­rek sorfala között az ifjúság színpompás menetét. A Jó­zsef Attila Általános Iskola úttörő százada kapta az első tapsot, de már jött a Kun Béla iskola népviseletbe öl­tözött tánccsoportja, hogy bemutatójával arasson újabb sikert. Kedves szín­folt volt a Liszt Ferenc Ének- Zenei iskola táncjá­téka, s látványosan tiszte­legtek a dísztribün előtt a Zalka Máté iskola úttörői. Azután a középiskolások jöttek. Piros-fehér-zöld lo­bogókkal a Frankel Leó Szakközépiskola diákjai, majd ugyancsak impozáns zászlóerdővel a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum hallgatói. A diákokat követve rövid térköz után a HÓDIKÖT ha­talmas emblémájával borí­tott gépkocsi vezette be a térre a gyárak, üzemek mun­kásainak seregét. A kötött­árugyár dolgozói saját mun­kájuk termékeibe öltözve vonultak el, s a szivárvány minden színét varázsolták a nézők elé. Miközben a hely­őrség és az Állami Zeneisko­la zenekara felváltva játszot­­ta az indulókat a jelszava­kat sugárzó hangszórók rendre közvetítették az ér­kezői csoportok nevét, üdvö­zölték a kitüntetett kollektí­vákat, a kiemelkedő telje­sítményt nyújtó munkásokat. Végeláthatatlan sorban ha­ladtak a város gyárainak, üzemeinek dolgozói. Min­denütt zászlók, táblák, raj­tuk a feliratok: „Éljen má­jus elseje, a munkásosztály nemzetközi seregszemléje!” „Előre a IV. ötéves terv megvalósításáért!” Színes léggömbökkel KEDD, 1971. MÁJUS 1. Háromszáz szál vörös szegfű Nagy­ taps köszöntötte a tribünről az internacionaliz­must jelképezve 14 szocialis­ta ország lobogója alatt vo­nuló mérleggyáriakat, akik az idén ünnepüik a gyár vá­sárhelyi alapításának 20. évfordulóját. Színes, látvá­nyos menetet alkotott az Al­földi Porcelángyárral együtt felvonuló Majolikagyár mun­kásgárdája. Háromszáz vörös szegfűből álló csokorral ér­keztek az előző nap a Szor­­ialista Munka Vállalata címmel kitüntetett kertészeti vállalat, s hatalmas léggömb­füzérre függesztett vörös csillaggal a megyei tanács dicsérő oklevelével elismert városgazdálkodási vállalat dolgozói. Az üzemi munkásokat az intézmények, majd a kisipa­ri szövetkezetek egységei kö­vették. Kedves színfolt volt az egészségügyi intézmények dolgozóinak fehér köpenybe öltözött csoportja. A látvá­nyos dekorációval rukkolt ki a HÓD-MODELL Ruházati Szövetkezet „Kiváló Szövet­kezet” címmel és a kisipari szövetkezetek vándorzászla­jával­ kitüntetett kollektívá­ja. A CSOMIÉP teherautója stílszerűen egy lakóház ma­kettjét „viselte”. A Déryné Kisszipart táncosai a menetben Alighogy elérkezett a fel­vonulás ideje, százával fog­laltak helyet az emberek — főleg nők, gyermekek és öregeik — a kapukban, er­kélyeken és járdaszéleken. Különösen sokan várták a felvonulókat a Kossuth tér kötélkordonja mögött. Ott álldogált a tömegben Kere­kes Józsi bácsi, 77 éves földmunkás is. — Hányadszor vesz részt május elsejei ünnepségen Józsi bácsi? — Ha jól emlékszem, leg­először 1909-ben, s azután minden esztendő­ben. De akkor nem ilyen volt ám az ünneplés. Csak kis cso­portokban jöhettünk fel, és a „dekoráció” a gomblyuk­ba tűzött, vagy az ablakok­ba kirakott virág volt. A legszebb május 1. az 1919- es, utána pedig a felszaba­dulásunkat követő évekei voltak. — Tetszett ez a mai fel­vonulás ? — Nagyon. Örül az em­ber lelke, amikor látja, a sok-sok szép ruhába öltö­zött egészséges gyereket. Mezőgazdasági dolgozók a menetben Csaknem másfél óra telt már el, amikor feltűnt a me­zőgazdasági dolgozókat szál­lító, virágokkal és feliratok­kal ékesített járművek kara­vánja. Elöl a Vásárhelyi Ál­lami Gazdaság legkorszerűbb gabonakombájnja vezette a menetet. Élénk színekben változtak a Vörös Csillag, a Rákóczi és az Előre Tsz má­just, munkát, békét, szoci­alizmust köszöntő dekorációi. Lenin életnagyságú portré­jával érkezett a szovjet és a nemzetközi munkásmozga­lom nagy alakjának nevét viselő termelőszövetkezet tagsága. Már 11 óra is elmúlt, ami­kor az utolsó jármű elrobo­gott az emelvény előtt, s városunk dolgozóinak nagy­szerű május demonstrációját lezárták — sajnos, kissé le­maradva — a híres, sok ver­senyt nyert vásárhelyi lova­sok és fogatosok ... Jóllehet, a felvonulás után rögtön elfelhősödött az ég, s kellemetlen szél támadt, ez­rek vették birtokba a Nép­kertet, hogy estig vigadjanak az ünnep, a dolgozók, a munka ünnepe alkalmából rendezett majálison. — A Kozma családnak és Mucinak küldi szeretettel Karesz! — üvölt a hangszó­ró, s már rá is zendü­i a bódéban a lemezjátszó . ..Két csillárt fenn az égen ...” kezdetű érzelmes műdalt. Nem tudni, hogy „Muci” élvezte-e a tízforin­tos melódiát (ennyibe került egy szívküldi), mert időn­ként bele-bele durrogtak a céllövöldék előtt tolongó és pufogtató „mesterlövész” fiatalok, a hajohintás és láncos körhinta fülrepesztő zenebonája, s nemkülönben Harmosék, dühöngő sátra, ahol „Egy dobás három fo­rint” jelszóval kedvükre püföl­hették a vendégek a gúlába rakott horpad dobo­zokat. Hamisítatlan békebeli hangulat uralkodott a Nép­­kert egész területén, ami el­sősorban a jó ellátásnak volt köszönhető. Pecsenye- és lángossütők, bazárosok, törökmézesek, borítékos­sorsjegy vásár. A nagyobb sátrak mellett hatalmas bog­rácsokban főtt a halászlé meg a birkapapri­kás. Sík korlátlan mennyiségben. A sátortábor szomszédsá­gában piros drapériás sza­badtéri színpad csalogatta a népi táncot kedvelő közön­séget. Itt­ találkoztunk Lator Gyula koreográfussal és Banga János rendezővel, akik a színpad mögötti tér­ségen dirigálták a három tánccsoportot. A szabadban öltözködtek, bújtak tarka szoknyába, piros csizmába a lelkes kis táncosok, a Déri­né­piszínpad, a Vásárhelyi Népi Együttes és a Kun Béla Általános Iskola tánc­csoportjának tagjai. A déti órákban, másfél óra alatt 18 táncszámot mutattak be, közel ezer főnyi lelkes kö­zönség biztatására. Tízezrekre menő tömeg hullámzott a Népkert terü­letén. Akinek nem jutott hely a nagy sátrak aszta­lainál, az megitta a sörét, vagy borát állva. A bamba nem volt nagyon kapós. * • A majálison Vidám sörözés a Népkertben ■u Az egész Vásárhely ünnepelt Elmúlt az ünnep, egy dolgos hétköznap is mögöttünk lesz, amikorra e sorok megjelennek. Raktárba kerültek már a gondosan felcsavart lobogók, színes dekorációk, jel­szavas táblák, nyoma sincs a népkerti vidám majálisnak. Emlékeinkben azonban élénken élnek és sokáig élnek majd m­ég a 27. szabad május elseje eseményképei. Hiszen tízezer vásárhelyi vonult a Kossuth térre szín­­pompá­s menetben, a párt, a nemzetközi munkásmozgalom forradalmi jelszavai alatt. Tízezer vásárhelyi vallott újból a béke, a munka, a szolidaritás, az internacionalizmus mel­lett — ez volt az idei május elseje lényege, tartalma, ezt láttuk az ünnepen reggel 9 órától fél 12-ig. S azután? Vi­dám arcokat, hintázó, trombitákat fújó, léggömbökkel sza­ladgáló gyerekeket, jó falatokat evő, sörözve, borozhatva vigadó felnőtteket a Népkertben, egészen alkonyatig ... Villantsuk hát fel a derűs, nyugodt, boldogságot sugár­zó tavaszi ünnep eseményeit. Városunk vezetői, a munkásmozgalom veteránjai, az alkotó munka legjobbjai a dísz­emelvényen A felvonulókat figyelő tömegben két külföldi fiatal­emberrel is beszélgettem. Jelenleg szegedi orvos­tanhallgatók. Átrándultak Vásárhelyre. Mint mon­dották. Kiváncsiak voltak, hogy ebben a városban hogyan ünnepük május 1-et. — Mi a véleménye erről a felvonulásról? — Nagyon szép és megkapó — válaszolta az etiópiai Johannes Abebe. — Amióta Magyarországon vagyok, min­den évben megnézem a május 1-i felvonulást. Számomra is megható ez a lelkes együttérzés, a tavasz és a munka áradó ünneplése. Így kellene az egész világon . .. — Így bizony — csatlakozott a megjegyzéshez Ghassan Trabussi orvostanhallgató is: — Nálunk, Szíriá­ban, 1958-ban ünnepelték először május elsejét. Az elsőt Damaszkuszban szervezte a szíriai kommunista párt. Két­százezren vettek részt a felvonulásban, köztük több Szí­riai nagyváros dolgozói. A következő években már nem­csak Damaszkuszban, de más városokban is rendeztek május 1-i ünnepet, amelyeken a többi baloldali párt tag­jai is részt vettek. NÉHÁNY ADAT A FORGALOMBÓL Az Alföldi étterem sátra: elfogyott 500 adag birkapörkölt 500 pár virsli, 18 hektó sör és 500 üveg jaffa. A sátorban a Petőfi szo­cialista brigád szolgált ki és segítettek a bri­gád családtagjai is. A Kistópart Étterem sátra: elfogyott 130 adag birkapörkölt, 50 adag halászlé, 1500 pár virsli, 1500 lángos és 14 hektó sör. Az áfész „Szalma Csárdájának” sátra: elfogyott. 40 kiló virsli, 1 mázsa sültkolbász, 10 hektó sör, 40 liter bor. A felsorolt helyeken kí­vül még sok büfé és egyéb italt, élelmiszert árusító sá­tor volt a majálison. Említés­re méltó, hogy a nagyobb tsz-ek, valamint az állami gazdaságok üzemegységei külön sátrakban gondos­kodtak a gazdaság dolgozói­nak ellátásáról. De nemcsak ellátásukról, a hazaszállí­tásukról is. A Népkert mel­lett sorakoztak a vontatók, teherautók, várakozva a hazatérőkre... • Szöveg: ZÉKÁNY JÁNOS KOVÁCS IMRE Fotó: REIGL ENDRE

Next