Csongrád Megyei Hírlap, 1971. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-01 / 127. szám

Mai számunk tartalmából: HEVES HARCOK DÉL-VIETNAMBAN ÚJ SZAKASZ A SZOVJET­­EGYIPTOMI KAPCSOLATOKBAN SÉTA A MEGYE ÜDÜLŐKÖRZETEIBEN (összeállítás) A MEGYEI GYERMEKVÉDELMI NAPOK TAPASZTALATAI A LOTTO TÁRGYNYEREMÉNY­LISTÁJA GYERMEKOPERA­­BEMUTATÓ — CSONGRÁDON SPORTOLDAL• a BMV Dr. Ajtai Miklós és Vályi Péter, a Minisztertanács el­nökhelyettesei hétfőn a Bu­dapesti Nemzetközi Vásárra látogattak. A körséta után Vályi Péter a következő­képpen összegezte tapaszta­latait: — Kedvező tapasztalatot szereztünk nemzetközi együttműködésünk fejlődésé­ről. Ennek jelentőségére utaltak a mezőgépipari, a járműipari kiállításon, a vegyipari gépeket, az épí­tő- és útépítő gépeket gyár­tó vállalatok kiállítási he­lyein egyaránt. Nagyon jó benyomást tett ránk több más pavilon kiállítási anya­ga is. Mindenütt, ahol jár­tunk, arról tájékoztattak, hogy a nemzetközi kapcsola­tok új formái vannak ki­alakulóban, a hagyományos árucserén kívül mind gya­koribb a termelési együtt­működés. A Budapesti Nemzetközi Vásár tegnap bezárta ka­puit. a Tanuló munkás (B. J.) Nem nehéz megjósolni, hogy e számmal — 1014,1971. — jelölt kormánydöntéssel az elkövetkezendő hónapokban, években elég sokszor találkozunk majd. Olvasunk róla az újságokban, szóba kerül értekezlete­ken, a vállalatokat új intézkedésekre serkenti, és előbb vagy utóbb, minden szakmunkásnak fel kell hogy te­gye önmagának a kérdést: hogyan akarja továbbfejlesz­teni ismereteit? ... Ez a határozat ugyanis a munkások továbbképzése fejlesztésének általános elveivel fog­lalkozik. Az élet mai és holnapi követelményei sugallták ezt az elhatározást is. A munkaerő-utánpótlás eddigi forrá­sai ,,bedugultak”, a mezőgazdaság ma már inkább „visz­­szacsábít”, semhogy jelentékeny számban munkáskezet adna, az asszonyok nagy többsége szintén dolgozik — marad tehát, mint kiapadhatatlan tartalék, a rendelke­zésre álló munkaerő „megváltoztatása”. A technikai-tudományos forradalom átlagos „hala­dási sebességét” főleg a munkások határozzák meg. A század szimbóluma: a gyorsaság, nem csupán a születő tudományos eredmények növekvő számával mérhető, legalább ilyen lényeges feltétele a haladásnak az új műszaki gondolatok, ismeretek elsajátításának, alkalma­zásának „sebessége” is. Ahogy ma már nem elégszünk meg azzal, hogy úgy éljünk, olyan igényeink legyenek, mint apáinknak voltak: ugyanez jelentkezik a „tartozik” oldalon is, mert a magasabb követelésekért többet és mást is kell adni. Az egyszer megszerzett szakmai tudás ma már nem jogosít fel arra, hogy annak a kamatai­ból egy életen át gondtalanul megélhessünk. A mérnö­kök tudását — így mondják mindenütt — 10—15 éven belül fel kell frissíteni, mert elavul; a modern szak­munkásra ugyanez mondható el!... A technika tem­pója, az új módszerek bevezetése, a nagytudású gépek sokasága­­ mind-mind többet vár a mellette dolgozó embertől is. Ezért tartja lényegesnek az 1014-es hatá­rozat, hogy a munkások tudásukat ,­bizonyos idősza­konként felfrissítsék, korszerűsítsék, elsajátítsák a kü­lönböző speciális munkakörök hatékony ellátásához szükséges új ismereteket, megszerezzék, illetve bővít­sék a társadalmi, gazdasági kérdésekben való jártassá­gukhoz szükséges politikai és államnos alapműveltséget”. Gazdag program, de mondhatnánk így is: kénysze­rítő program, mert csakis munkásaink tudására, isme­retére lehet alapozni a holnap technikáját, elképzelé­seit. Mindez természetesen nem csupán a szakmunká­soktól követel többet, hanem a vállalatok vezetőitől is. A határozat ugyanis félreérthetetlenül kimondja, hogy „a továbbképzés megszervezéséről, a feltételek biztosí­tásáról elsősorban a vállalatoknak kell gondoskodniuk”. Érdeke is a vállalatoknak, hogy erről gondoskodjék. Hiszen nem csupán gazdaságilag kell megalapozni egy­­egy új beruházást, nem csupán a deviza után kell ro­hangálni, hogy a modern gépekhez hozzájussanak, nem csupán jó erős betonalap kell az új berendezéshez, leg­alább ennyire fontos az ott tevékenykedő emberekkel is megismertetni az újat, felkészíteni őket méltó „fo­gadására”. Érdemes azt is felvetni — bár az 1014-essel még csak most ismerkedünk —, hogy­ a szakmai továbbképzést jó lenne ,,beépíteni” oktatási rendszerünkbe, mert ennek a szervezeti formái is meghatározhatják a gyakorlati eredményeket! Azzal a legtermészetesebb tudattal lép­jenek ki a tanintézet, az iskola kapuin a fiatalok, hogy oda a legfrissebb ismeretek elsajátítása végett újból és újból visszatérnek. Ha valaki ma az átlagosnál jobban akar élni, akkor az átlagosnál nagyobb szakmai ismerettel, jobban is kell dolgoznia. Ezt szolgálja a maga módján az 1014-es határozat, amely sürget is, hiszen — mint kimondja: kell intézkedni, hogy az új alapokra fektetett to­vábbképzés az 1972. év folyamán megkezedődhessen a kollektív szerződések elő­készületei a SZOT elnöksége előtt A SZOT elnöksége hétfőn ülést tartott, s a többi kö­zött az új kollektív szer­ződések előkészületeiről tár­gyalt. Mint ismeretes, az 1971—1975-re szóló kollek­tív szerződéseket egy hóna­pon belül mindenütt meg kell kötni, illetve ki kell hir­detni. Mint­ az elnökség meg­állapította, több vállalatnál túlzottan elhúzódott a szer­ződések előkészítése. A mun­ka gyorsítására van szükség, hogy a tervezetek mielőbb elkészüljenek, s azokat idő­ben megvitathassák a dol­gozókkal. Az ágazati szak­­szervezetek és a szakszerve­zetek megyei tanácsainak el­nökségei megkezdték a ter­vezetek vitáinak értékelését. A vitatott kérdésekre szük­ség esetén a SZOT, illetve az állami szervek segítségé­vel adnak választ. Néhány ilyen kérdéssel foglalkozott most a SZOT el­nöksége is. Felhívta példá­ul a figyelmet arra, hogy egyes vállalatoknál a kollek­­­­tív szerződésekben tovább­­ akarják lazítani a túlórák szabályozását. Az elnökség­­ hangsúlyozza, hogy a túlórák­­ szabályozásakor nemcsak a­­ vállalatok gazdasági érdeke­­­­it, hanem a dolgozók egész­­­­ségét, személyi és családi­­ körülményeit is figyelembe­­ kell venni. Szóvá teszi az­­elnökség azt is, hogy csak­­ elvétve akad olyan vállalat,­­ amelynek kollektív szerző- s­déstervezete öt évre szóló bér- és jövedelemszabályo­zási koncepciót is tartalmaz, általában csupán egy évre szabályozzák az anyagi ösz­tönzés rendszerét. Ez azzal függ össze, hogy a vállalati középtávú tervek,­­ illetve ezek jövedelemszabályozási fejezetei is vontatottan ké­szülnek. Az elnökség örvendetesnek tartja, hogy a törzsgárdata­­gok nagyobb anyagi és er­kölcsi elismeréséről most már igen sok kollektív szer­ződésben intézkednek. Hely­telen viszont, hogy a törzs­­gárdatagok anyagi juttatá­sainak mértékét, jellegét a törzsgárdaszabályzatban és nem a kollektív szerződés­ben rögzítik. A SZOT elnöksége a szak­­szervezeti üdültetés helyze­tét is megvizsgálta. Az idén 269 700 felnőttet és 67 800 gyermeket üdültetnek ked­vezményesen. Közülük a fő idényben, vagyis június 5. és szeptember 5. között ösz­­szesen 92 802-en nyaralhat­nak. A csoportos nyári gyer­meküdültetés június 9-én kezdődik és augusztus 31-ig tart. Ez idő alatt hat tur­nusban, összesen 33 500 gyer­mek üdül 1600 pedagógus és 350 egyetemi és főiskolai hallgató felügyeletével. Az idén újabb SZOT-üdü­­lők nyíltak, illetve nyílnak. Július 1-én nyitja kapuit a rózsadombi 500 személyes SZOT-gyógyüdülő, s a nyár folyamán megnyílik az 500 személyes fonyósi gyermek­­üdülő is. Minisztereink Moszkvában Iftéy Pál művelődésügyi miniszter, Perényi Imre, a budapesti műszaki egyetem és dr. Zámbó János, a mis­kolci nehézipari műszaki egyetem rektora V. P. Jeljutyin szovjet felsőoktatási és középfokú szakoktatási miniszter meghívására vasárnap Moszkvába utazott. Búcsúztatásuk­ra a Keleti pályaudvaron megjelent dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, dr. Polinszky Károly miniszterhelyettes, valamint a Művelődésügyi Mi­nisztérium és a Külügyminisztérium több vezető munka­társa. Ott volt J. V. Ponomarjov, a budapesti szovjet nagykövetség tanácsosa. Bonder József építésügyi és városfejlesztési miniszter vezetésével vasárnap építésügyi delegáció is utazott Moszkvába, a KGST építésügyi állandó bizottságának 31. ülésére. Borsófeldolgozási szezon­ ­ MÁSFÉL HÓNAP ALATT 3680 HOLD TERMÉSÉT TA­KARÍTJÁK BE — 25 CSÉPLŐGÉP DOLGOZIK A CSONGRÁD MEGYEI BORSÓTERMŐ VIDÉKEN — NA­PONTA 42 VAGON BORSÓKONZERVET GYÁRTANAK A SZEGEDI ÜZEMBEN Kései tavaszodás után rit­kán látott kedvező idő segíti a konzervipar nyersanyagát, a zöldségféléket termelő gaz­daságokat. A Szegedi Kon­zervgyár körzetében március derekán kezdték vetni a bor­sót és április közepén fejez­ték be. A hideg idő miatt várni kellett a vetéssel, hogy megfelelő legyen a talaj hő­­­­mérséklete, de amit elvitt a március, azt duplán meghoz­ta május, pontosabban az utóbbi napok kedvező időjá­rása. Az idén a vállalathoz tar­tozó gazdaságok 15 fajta bor­sót termesztenek. Mivel sza­kaszosan vetették a borsót, másfél hónapig folyamatosan arathatják a termést, és így biztosítják a konzervgyár nyersanyagellátását. A köz­el hathetes feldolgo­zó munkával mintegy 1050 vagon borsókonzervet gyár­tanak. Ehhez 3680 hold termését kell betakarítani Az előkészítő munkában sok gép segít a termelőgazdasá­­goknak. Tavaly 25 cséplőgép dolgozott a szegedi borsóter­mő vidéken. Az idén újabb 3 gép érkezett a mártélyi Fürst, a forráskúti Haladás és az Orosházi Állami Gaz­dasághoz. Ezekkel együtt már 28 cséplőgép készíti elő a szemet, konzerválásra. A­­ legnagy­obb gépbázis a szege­­­­di Felszabadulás és a nagy-­­ mágocsi Viharsarok Terme­lőszövetkezetben van. Ter­mészetesen ezekben a gazda­ságokban használják fel a legtöbb borsószárat,­­hüvelyt takarmányozásra, siló készí­tésére. Hat-, hétnapos késéssel, de május 31-én megkezdődött a borsószezon a Szegedi Kon­zervgyárban. Néhány napos felfutás után naponta három műszak­ban 42 vagon borsókon­zervet gyártanak, és július derekáig meghaladják az ezer vagon készárut. Még ebben a hónapban 600 vagonnal szállítanak export­ra, illetve a hazai kereske­delmi vállalatok megrende­lésére. Az ország harmadik kon­zervgyára a szegedi, de csak a konzerv mennyisége sorol­ja a harmadik helyre. A vál­lalat általában megelőzi a többieket, a termelési, gazda­sági eredményekkel. A Mi­nisztertanács és a SZOT vö­rös vándorzászlója, a kong­resszusi oklevél, amelyet el­múlt évi munkájuk eredmé­nyeként kaptak, most arra serkenti az üzem valamennyi dolgozóját, hogy az elmúlt évihez hasonló szép sikerek­kel zárják az 1971-es eszten­dőt. S hogy ez így legyen, már a nagy konzervfeldol­­gozási szezon első fázisában, a borsó feldolgozásában is kiváló eredményeket akar­nak elérni. 1­ARA: 80 FILLÉR 28. évfolyam, 127. szám 1971. JÚNIUS 1., KEDD Megjelenik hétfő kivéte­lével mindennap, hétköz­nap 8, vasárnap 12 oldalon Könyvtáravatás Tiszaszigetei (Tudósítónktól.) Tiszaszigetnek, ennek az erőteljesen fejlődő község­nek régen vajúdó, s minded­dig megoldatlan problémá­ja volt a lakosság könyvtári ellátása. Éppen ezért vette örömmel a község lakossá­ga, hogy a szűk, mindössze 3-szor 2 méteres zsúfolt kis könyvtárból most átköltöz­tethették­­ a könyveket egy nagyobb — korábban ta­nácsterem céljaira használt —­ helyiségbe. A terem mo­dern bútorzatáról a járási könyvtár gondoskodott. En­nek, a most már joggal könyvtárnak nevezhető lé­tesítménynek az átadására került sor május 30-án, va­sárnap este. Az alkalmat kü­lönösen emlékezetessé tette, hogy ezúttal itt tartották a könyvhét megyei ünnepsé­gét is. Kiss András tanács­elnök megnyitó szavai után Csenke László, a megyei ta­nács vb művelődésügyi osz­tályának helyettes vezetője méltatta az esemény jelen­tőségét, és adta át a lakos­ság használatába a könyvtá­rat. Ezt követően az est író­­vendégei : Bor Ambrus, Cseres Tibor és Dér Endre olvastak fel műveikből, s beszélgettek a megjelentek­kel. Biztosak vagyunk abban, hogy az írókkal való közvet­len találkozás, élményt adó eszmecsere nem marad ha­tás nélk­­l a résztvevőkre, s az új, vonzó helyiség is nagyban emeli nemcsak a község könyvtári ellátásának színvonalát, hanem a lakos­ság olvasói, tájékozódási kultúráját is. Helikon Szálló Keszthelyen megnyitotta kapuit a Balaton-part legújabb szállodája, a Hotel Helikon. A tízszintes, 240 kétágyas, fürdőszobás szobák mintegy felét téli vendégfogadásra is berendezték. 250 személyes étterem, eszpresszó és drink bár áll a vendégek rendelkezésére. A szálló elé épített napozószigetre érdekes megoldású függőhídon keresztül juthatnak el a vendégek (MTI-fotó: Kovács Sándor)

Next