Csongrád Megyei Hírlap, 1971. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-11 / 136. szám

A szegedi tanács vb is állást foglalt: K­edvezményes a bérleti díja a javító­szolgáltató helyiségeknek Övezethatárokat alakítottak ki a megyeszékhelyen Szeged megyei város tanácsa végrehaj­tó bizottsága csütörtökön délelőtt tartott ülésen a többi között állást foglalt abban is, hogy a nem lakás céljára szolgáló helyi­ségek bérét — a rendelet a megyeszék­helyekre külön állapította meg a bérle­ménycsoportokba sorolt egyes helyiségek évi négyzetméterenkénti bérének mértékét — milyen elvek alkalmazásával állapít­hatják meg megyei városunkban. Az illeté­kes minisztériumok egyetértésével a végre­hajtó bizottság a lakosság ipari, kereske­delmi és áruszállítási szolgáltatásait végző kisiparosok által bérelt állami tulajdonú helyiségeket az „E” bérleménycsoportba sorolta, s így az e kategóriában négyzet­­méterenként meghatározott mértékű bért állapítják meg. Ugyancsak az „E” bérle­ménycsoportra vonatkozó díjakat alkal­mazzák szektorra való tekintet nélkül a szolgáltató tevékenységre szolgáló állami tulajdonú helyiségek bérének megállapítá­sakor is. Emellett a megyeszékhelyen szek­torra való tekintet nélkül, szintén az ál­lami tulajdonú helyiségek esetében, a ki­zárólag zöldség-gyümölcs árudák és rak­tárak, a tüzelőanyag boltok és raktárak, a dohányárudák, a kizárólag üzemi éttermek, konyhák és hozzátartozó raktárak céljára szolgáló bérlemények bérének megállapí­tásánál az ,,E” bérlemény csoportra meg­állapított bérleti díjakat alkalmazzák. Egészségügyi helyiségeknek minősülnek a Gyógyászati Segédeszközök Gyára, a Fog­­technikai Vállalat és a Röntgen és Kór­háztechnikai Vállalat által bérelt állami tulajdonú helyiségek, így a bér mértékének kiszámításánál a ,,D” bérleménycsoportra megállapított bérleti díjakat alkalmazzák. A jogszabály lehtőséget ad arra, hogy a bérleménycsoportokra vonatkozó díjakat a tanács végrehajtó bizottsága 20 százalék­kal növelje, vagy csökkentse. Élt-e jogá­val a megyeszékhely tanácsának végrehajtó bizottsága. Állásfoglalása alapján az évi bér négyzetméterenkénti mértékét Szege­den valamennyi bérlemén­ycsoportban 20 százalékkal emelni kell — a fentebb már ismertetettek figyelembe vétele után — a Nagykörút mindkét oldalán lévő helyiségek és területek, a Nagykörút és a Tisza ál­tal határolt területen levő helyiségek és területek esetében, továbbá a sugáruta­kat tekintve — egy-egy sugárút mindkét oldalára vonatkozik ez. — a József Attila, a Kossuth Lajos sugárúton végig, a Tolbu­­hin sugárúton a Korda sorig, a Petőfi Sándor, a Hunyadi János és az Április 4 útja sugárutakon végig. Annak érdekében, hogy a város külső területein javuljon a lakosság ellátása, a végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy valamennyi bérlemény­­csoportban a négyzetméterenkénti díjat 20 százalékkal csökkenteni kell — a javító­­szolgáltató tevékenységet szolgáló kedvez­mények figyelembe vétele után — Újsze­geden, továbbá a városi közvédtöltésen kí­vüli Szeged közigazgatási terültén lévő he­lyiségek és területek esetében. Szeged területén a nem állami tulajdon­ban és a vegyes tulajdonban álló helyi­ségek bérét a fentebb ismertetett elvek alapján lehet megállapítani — foglalt ál­lást a végrehajtó bizottság. Döntött arról is a végrehajtó bizottság, hogy június 25-ére hívja össze a megyei város tanácsa ülését. LANTOS ANNA Eltemették Lukács Györgyöt Csütörtökön Budapesten, a Mező Imre úti temetőben nagy részvéttel búcsúztatták el a 86 éves korában el­hunyt Lukács Györgyöt, a Magyar Tanácsköztársaság volt népbiztosát, kétszeres Kossuth-díjas akadémikust. A munkásmozgalmi Pante­on területén a gyászolók so­kasága állta körül a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kiemelke­dő személyiségének, a kivá­ló marxista filozófusnak és esztétának vörös szemfedél­lel borított, virágokkal és ko­szorúkkal övezett ravatalát. A ravatalnál a Magyar Szocialista Munkáspárt­ Köz­ponti Bizottsága és a Ma­gyar Tudományos Akadémia nevében Friss István, az MSZMP KB tagja, akadé­mikus búcsúzott Lukács Györgytől, akinek távozásá­val — mint mondotta — a magyar és a nemzetközi munkásmozgalmat, a magyar és a nemzetközi tudományos életet és a tudományon és a munkásmozgalmon túl a magyar társadalmat érte nagy veszteség. Méltatta­­ Lukács György rendkívül­­ gazdag életét. Az elhunyt barátai nevé­ben Déry Tibor író mondott búcsúszavakat. A gyászbeszédek elhang­zása után a koporsót a Panteon temetőjébe vitték, s az Internacionálé hangjai mellett, bocsátották a síron, amelyet elborítottak a gyász és a kegyelet virágai. Zöldségtermesztés! gondjaink I. .,Foglalkoztató ágazat11 vott VÁLSÁGRÓL nem beszél­hetünk meg, de határozot­tan lanyhult a zöldségter­­mesztési kedv. Jó néhány növény termőterülete csök­ken, a felvásárló szervek ezen a tavaszon kevesebb szerződést kötöttek, mint szerettek volna. Mi történt tulajdonképpen? Hosszú időn át azzal küsz­ködtünk, hogy évről évre jelentős mennyiségű paradi­csom megrothadt, más zöld­ségféléket a jószágokkal kellett, feletet­ni, a termelők futkostak, hogy átvegyék tőlük a termést. A kínálat tartósan felette volt a keres­letnek. Közben azonban megvalósult a magyar kon­zervipar teljes rekonstruk­ciója. Ennek a hatalmas fogyasztónak nyersanyagra van szüksége. A töldegexport jó pár esz­tendővel ezelőtt még döcö­gött. Közben azonban az erős, szinte követelődző kí­nálatot látva új piacok után néztünk, megszilárdítottuk helyzetünket, növeltük te­kintélyünket a régi piaco­kon. Szerződéseket kötöt­tünk, és ezeket teljesíteni igyekszünk. Jelentős külföl­di piacokat szerzett magá­nak a konzervipar is. Ez­zel párhuzamosan fejlődik a hazai fogyasztás is. A há­rom törekvés együttes hatá­sa azt jelenti, hogy a ne­gyedik ötéves terv végére, 197­5-re, évi 2 és fél millió tonna zöldségre lesz szük­ségünk. Ma nem lehetünk bizonyosak abban, hogy ezt a mennyiséget valóban el is érjük. Ám a fentiekkel, szemben — mint említettük — leját­szódott ugyanis egy ellen­tétes folyamat, is. A terme­lőszövetkezetek a zöldségter­mesztést eleinte „foglalkoz­tató ágazatnak” tekintették. A szántóföldeken és az is­tállókban a tagságnak nem tudtak elegendő munkát adni. Ültettek hát, paradi­csomot, paprikát stb., hogy az asszonyoknak legyen mi­vel foglalkozniuk. Az esztendőik múltával a mezőgazdaság más területein nagyarányú fejlődés ment végbe, aminek hatására a szövetkezeti tagok része­sedése, emelkedett az élet­színvonal. Ez fokozta az igé­nyeket, és az asszonyok most már számolgatni kezd­ték, mennyit keresnek a részes zöldséggel. Ha a jöve­delem kevésnek mutatko­zott, akkor más elfoglaltság után néztek. A generáció­váltás a kertészetekben egyébként is bekövetkezett volna, s a fiatalok már nem szívesen csúszkálnak a tér­dükön, hogy kényes kultúrá­kat palán­tázzanak, nem szí­vesen hajlonganak, hogy a termést leszedjék. Lényegé­ben a kertészetek jelenleg súlyos, munkaerő-hiánnyal küzdenek. A gazdaságok pedig szá­molni kezdtek. Azt terme­lik, ami több pénzt hoz. Ilyen közgazdasági számítá­sok alapján változtatott a vetésszerkezeten a vásárhe­lyi Rákóczi Tsz is. Ha azt látják, hogy a zöldség éppen hogy fedezi, vagy­ nem is fedezi az önköltséget, akkor már jövedelmezőbb termény után néznek. Így alakult át a kínálati piac keresletpiaccá. Régen a termelők versenyeztek a fo­gyasztóért, most a konzerv­gyár, a MÉK, a HUNGA­­ROFRUCKT, a hűtőipar és még jó néhány érdekelt ver­senyez az áruért. AZ ELMÚLT húsz évben zöldségtermesztésünk sokat fejlődött. A terület megkét­­szereződött, a hozam még nagyobb mértékben emelke­dett. Sajnos azonban — az egyetlen zöldborsót kivéve —, nem alakulta­k ki a nagy­üzemi módszerek. Makón a hagymát, Szegeden a papri­kát, Nagykőrösön az ubor­kát hatalmas táblákban, de­­ lényegében a hagyományos­­ technikával termesztik. A zöldségtermesztésre az­­ országnak szüksége van. A nemzeti össztermékben évi­­ hárommilliárd forintot kép­visel, amiből 700 millió az expotbevétel. Se a kivitel­ről, se a javuló hazai el­látásról nem mondhatunk le. (Folytatjuk.) K. S. PÉNTEK, JSÍJL JÜMLS­HÍ A magyar és szovjet párt politikája az elvek és célok azonosságára épült Pártnapok az SZKP XXIV. kongresszusáról Ezekben a napokban megyeszerte pártnapokon ismertetik meg lakosságunkkal a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának határozatait, azokat a nagy jelentőségű döntéseket, amelyeknek messze ható jelentőségük van és lesz mind a szocialista világ, mind a két világrendszer kapcsolata és egymás mellett élése szempontjából. Az előadók természetesen szólnak a nemzetközi élet aktuális kérdéseiről, valamint az MSZMP X. kongresszusa határozataival kapcsolatos tud­nivalókról is. A jobb munkán alapszik az életszínvonal növekedése Tegnap délután szabad pártnapon vet­tek részt a szentesi Baromfifeldolgozó Vál­lalat dolgozói. Az üzem nagytermében egybegyűlt munkásasszonyokat, munkás­lányokat, munkásokat és az elnökség tag­jait üdvözölte Kőhalmi János, a gyár párttitkára. Az elnökségben foglalt helyet Sándor József elvtárs, az MSZMP KB tagja, a Központi Bizottság irodájának Vezetője, L­abádi Sándor, a Szentes városi pártbizottság titkára, Mag Pál, a Ba­romfifeldolgozó Vállalat igazgatója, Szen­tes országgyűlési képviselője. A szabad pártnap előadója, Sándor Jó­zsef elvtárs bevezetőjében belpolitikai életünket elemezte a párt X. kongresszu­sán hozott határozatok tükrében. A gaz­dasági előrehaladásunk kérdései azért is állnak dolgozó népünk érdeklődésének középpontjában, mert azok szorosan ösz­­szefüggnek szocialista társadalmunk cél­kitűzéseivel, többek között a bérek emelé­sével, a lakásépítéssel, és számos más, szociális eredménnyel. Valamennyiünk jobb munkáján alapszik az életszínvonal növekedése. Az ismert elv, hogy a maga posztján mindenki dolgozzék kicsit job­ban, lelkiismeretesebben, hatékonyabban, nemcsak alulról felfelé, hanem felülről le­felé is érvényes. A túlzott anyagiasság, az egyéni érdekek hajszolása ellen fel kell venni a harcot. A negyedik ötéves tért, egyben a szo­cializmus magasabb szinten való építé­sének gazdasági terve. Amikor az anya­gi feltételek létrejönnek, a kormány pilla­natra sem késlekedik az életszínvonal emelését szolgáló intézkedések meghoza­talával.­­ Nagymértékben növekedett hazánk, a Magyar Népköztársaság nemzetközi te­kintélye — hangsúlyozta az előadó. A fo­kozódó megbecsülés is bizonyítéka a párt és a kormány helyes bel- és külpolitiká­jának. Sándor József elvtárs ezután beszélt a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának jelentőségéről, a szocia­lista világrendszer fejlődése és a béke megvédése, az imperializmus elleni harc szempontjából. A XXIV. kongresszus utat mutatott a szovjet nép gyorsított ütemű anyagi és kulturális felemelkedésének. Szólott ezután az előadó a közel-keleti helyzetről, a vietnami nép szabadsághar­cáról. Beszéde végén sok sikert kívánt a Baromfifeldolgozó Vállalat munkásainak, és tolmácsolta a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, és személy szerint Kádár János elvtársnak üdvözle­tét. Óriási ütemben fejlődik a Szovjetunió Csütörtökön délután Szegeden, a me­gyei tanácsháza nagytermében tartott pártnapon — dr. Szalontai József pártti­t­kár megnyitója után — dr. Komócsin Mihály, megyei tanácselnök tájékoztatta a tanácsi dolgozókat az SZKP XXIV. kong­resszusáról. Beszédében részletesen szólt arról, hogy mind nemzetközileg, mind a Szovjetunió­ban, nagy várakozás előzte meg a szov­jet párt kongresszusát; a szovjet emberek részéről a várakozás abban az irányban volt, hogy vajon az eltelt időszak nagy áldozatai árán elért eredmények elegendő­­ek-e ahhoz, hogy a párt- és államvezetés hathatósabb intézkedéseket tehet az élet­­körülmények javítására, az életszínvonal emelésére. A várakozásra a XXIV. kong­resszus részéről pozitív volt a válasz: a kongresszus minden vonatkozásban reáli­san feszített programot fogadott el. Figyelemre méltó módon elemezte az előadó a szovjet nép életszínvonala növe­lésére tett intézkedések előzményeit és hatását, majd azt hangsúlyozta, hogy a kongresszus a kommunizmus magasabb szinten való építésének folytatása mellett foglalt állást. Ehhez igénybe veszi a tu­domány és technika vívmányait. Utalt arra, hogy a világ első szocialista orszá­ga az utóbbi évtizedekben óriási ütemű fejlődést ért el. A Szovjetuniónak 10 év kellett ahhoz — az utóbbi évtizedről van szó —, hogy duplájára emelje a nemzeti jövedelmet; a fejlett kapitalista országok ezt 15, vagy éppen 30 év alatt érték el. Ez világosan mutatja a szocialista gazda­sági rend fölényét. Az a tény azonban, hogy a szocialista világrendszer bázisa a Szovjetunió, éppen a szocialista világ ér­dekében kénytelen arra használni gaz­dasági erőforrása egy részét, hogy kato­nai erejével megvédje a világ békéjét. Emellett, a nemzetközi internacionalizmus szellemében segíti a legkülönbözőbb, de a függetlenség és az önálló fejlődés útjára tért országokat is. Az előadó saját szov­jetunióbeli tapasztalatai alapján utalt ar­ra, hogy a szovjet nép megérti pártja és kormánya internacionalista politikáját,, az egyszerű szovjet emberek büszkék arra, hogy segíthetik a szocializmus építését más országokban is, hogy segíthetik a függetlenség útjára tért népeket. Az előadó ezután részletesen szólt az életszínvonal emelésének nagyszerű ter­véről. A XXIV. pártkongresszus — elő­ször a szovjet állam történetében — úgy foglalt állást, hogy a fogyasztási cikkeket gyártó B szektort gyorsabb ütemben fej­leszti, mint az A, szektort, azaz a nehéz­ipart. Ez nem azt jelenti, mintha lemon­danának a nehézipar elsődleges fejlesz­téséről, elsősorban annak dinamikusan fejlődő ágazatait fejlesztik, mint a raké­tagyártást, a műszeripart, az elektrotech­nikát, stb. A beruházások jó része azonban azt a célt szolgálja, hogy az eddiginél gyorsabb ütemben növekedjék a szovjet nép életszínvonala. Az elfogadott tervből adatokat sorolt fel: 1971—75 között 90 millió ember, a Szovjetunió lakossága 40 százalékának jövedelmét növelik központi állami intézkedéssel. Óriási ütemű lesz a lakásépítkezés. Amíg az 1966—70­ közötti években mintegy 50 millió ember költö­zött új lakásba, az új ötéves tervben 60 millióan költözhetnek új otthonba. A me­zőgazdaságban az öt év során olyan nagy­ságú lesz a beruházás, mint az előző két ötéves terv időszakában volt. Dr. Komócsin Mihály ezután a kong­resszuson szerzett személyes tapasztalatai­ról is beszélt, hiszen egy napon vendég­ként részt vehetett rajta. Ezután utalt arra: pártunk Központi Bizottsága érté­kelése alapján bebizonyosodott, hogy az eltérő nemzeti sajátosságok ellenére tel­jes az eszmei és politikai összhang párt­jaink között. A szovjet párt nagyra becsüli pártunk azon kezdeményezéseit, amelyeket a szocializmus építése érdekében teszünk, azokat a módszereket, amelyeket a szo­cialista építésben követünk — mondotta többek között pártnapi beszédében a me­gyei tanács elnöke. Magasabb szintű építőmunka következik Csütörtökön délután Hódmezővásárhe­lyen, az állami gazdaság központjának kultúrtermében Szabó Sándor elvtárs, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára volt a szabad pártnap előadója, akit a megjelentek nevében Szécsényi Lajos, a gazdaság párttitkára köszöntött. A megyei pártbizottság titkára beve­zetőjében azokról a fontos feladatokról beszélt, amelyek napjainkban a párt-, gaz­dasági vezetőket, és minden dolgozót egyaránt foglalkoztat, így a vállalati ne­gyedik ötéves mörtén­z végleges kidolgo­zása a kollektív szerződések megkötése. A célkitűzések társadalmi előrehaladásuk, döntő tényezői, kijelölésük tehát csak körültekintő, alapos munkával történhet, miként a megvalósítást is az ennél maga­sabb szintű termelőtevékenység eredmé­nyezi majd, úgy, ahogyan azt pártunk X. kongresszusának határozatai is leszö­gezték. Ezután részletesen elemezte az SZKP XXIV. kongresszusának nemzetközi je­lentőségét. Kiemelte, hogy a Szovjetunió mindenkor példát mutatott a szocialista tábor országainak, akár a szocialista gaz­daság fejlesztésének irányvonalát, akár a béke védelmét tekintve. Ez történt most is, amikor a XXIV. kongresszus elsődle­ges szempontnak ítélte meg a szovjet nép életszínvonalának növekedését, s ki­mondta, hogy a nehézipar lebecsülése nélkül, gyorsabb ütemben kell fejleszteni a fogyasztási cikkeket termelő ágazatokat. Példaként említette azt is, hogy 1975-re a Szovjetunió személygépkocsi-gyártása eléri a jelenlegi termelés négyszeresét. Végül rámutatott arra, hogy a Szovjet­unióban mindenki szövetségesre talál, aki részt kíván venni az imperializmus elleni harcban. Miután a magyar nép megbont­hatatlan egységben halad a Szovjetunió­val, az SZKP XXIV. kongresszusának határozatai is alapvető irányt mutatnak további munkánknak. 3

Next