Csongrád Megyei Hírlap, 1971. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-25 / 148. szám
Mai számunk tartalmából: A SZALJUT TELJESÍTMÉNYE: ÚJ VILÁGREKORD AZ AMERIKAI LAPOK FOLYTATHATJÁK A VIETNAMI DOKUMENTUMOK KÖZLÉSÉT KOSZIGIN FOGADTA CEAUSESCUT A KISZ ÉS A MÉSZÖV EGYÜTTMŰKÖDÉSE JELENTÉS A TANKÖNYVFRONTRÓL JÖVŐ HETI RÁDIÓ- ÉS TV-MAŰSOR Kirillin fogadta Vályi Pétert A KGST végrehajtó bizottsága jelenlegi, 53 ülésszaka alkalmából Moszkvában tartózkodó Vályi Péter miniszterelnök-helyetest csütörtökön fogadta Vlagyimir Kirillin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a szovjet kormány mellett működő tudományos és technikai állandó bizottság elnöke. Vályi Péter és Vlagyimir Kirillin szívélyes, elvtársi megbeszélést folytatott hazánk és a Szovjetunió együttműködéséről a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában, továbbá országaink gazdasági kapcsolatainak továbbfejlesztését érintő kérdésektől. Mindenki normája szerint (NPI) Nőnek az igények, széles áradással. A mi viszonyaink között az egyes ember, s a közösség igénye is kétféleképpen termékeny. Egyrészt úgy, hogy szinte percről percre új igényt szül, másrészt pedig megteremti önmaga teljesítésének, az igény kielégítésének feltételeit is. Egyszerű ez . Valahányszor leírom, olvasom, hallom e megállapítást, mindig az a József Attila-vers jut eszembe, amelynek címeként olvastam immár több évtizeddel ezelőtt: Egyszerű ez. Néhány napja a szocialista brigádmozgalom írott történetének egyik ruhagyári naplójában olvastam egy feljegyzést az igények kielégítésével kapcsolatban, s újra éreztem e két szó jelentésének szépségét, nemcsak a szójáték nagyszerűségét. Vágyaink, elképzeléseink, a kis munkáskolektíva sajátos célkitűzései egyben mint igények kerültek a brigádnaplók lapjaira. Amikor a vágyak valóra váltásának, a célok elérésének, az igények teljesítésének hogyanjáról érdeklődtem, maguk a munkások mondták rajtunk midire. Ez számunkra azt jelenti, hogy mindenki normája és képessége szerint. Egyszerű ez. A mi brigádunkban a növekvő, új igények, önmagunkkal szem- ben is magasabb fokú igényességet szülnek. Mindenki normája és képessége szerint morzsolgatom a szavakat, amelyek oly sokszor elhangzottak a ruhagyári termelési tanácskozásokon, a párt- és szakszervezeti taggyűléseken. Azok között, akik célul tűzték ki, hogy szocialista módon dolgoznak, tanulnak, élnek, nem váltak frázissá, mert ez az alapigazság az emberek anyagi és kulturális felemelkedésének a növekvő igények teljesítésének a módszere. Ha ez így leírva, vagy a ruhagyáriak által kimondva egyszerűnek tűnik is, szép és nagyszerű törekvés. A szocialista brigádtagok igénye és igényessége, egészséges dolog. Ez testesül meg, a mindenki normája, mindenki képessége szerint megfogalmazásban. A norma fogalma, tartalma ismert a vállalati életben. Rögzíti azt a követelmény-színvonalat, a munkának azt a mértékét, amelynek teljesítését minden munkástól elvárják, amelynek teljesítésére ösztönöznek. A normában kifejezésre kell jutnia az állandó fejlődésnek. Az így kialakított vagy maguk alkotta normák teljesítésére való törekvés valóban magas fokú igényességet, szocialista öntudatot tükröz. Ezek az emberek nemcsak akarják, hanem teszik is a többet, a jobbat. Nem egyszerűen csak dolgoznak, hanem felelősséggel munkálkodnak. Felelősségérzetük nem egyéni, még csak nem is szűkebb munkahelyi, hanem a szó legnemesebb értelmében vett közösségi érdekig terjed. Ez az érdekeltség, amely nem egyszerűen egzisztenciális, hanem szorosan vett tudati érdekeltség a szocializmusban — óriási erő. Ilyen is van, mondják a pesszimisták, a munkafegyelem lazasága miatt kesergők. Tegyük hozzá, igen sokszor joggal keseregnek. Igen, ilyen is van, és mindinkább ez a meghatározó. Nem tagadjuk, a kispolgári önzés ma még Csongrád megyében is ezreket tart rabságában, zár be az egyéni érdekek szűk csigahéjába. S az önzés nemcsak anyagi természetű, s nemcsak abban nyilvánul meg, hogy keresi a munka könnyebb végét, s az érte járó bérjutalom „vastagságát”, önző az az ember is, aki kimondva, vagy kimondatlanul így vélekedik: „Hadd csinálják normájuk szerint.” Igen, mások csinálják, de úgy, hogy neki ne a pénztelen kibic szerep jusson, hanem jól éljen, és jobban, mint akik normájuk és képességeik szerint dolgoznak. Akadnak olyanok is, akik az effajta önzést, az anyagiasságot is úgy tüntetik fel, mint „örökös" emberi tulajdonságot, amelyet, lám, még a szocialista társadalom sem tudott leküzdeni. Az ilyen nézet ellen is küzdeni kell. A szocialista és e címért küzdő brigádok példája bizonyítja: a mi társadalmunk tagjai, ha ellentmondásokkal telien is, de előbb-utóbb tömegesen rálépnek arra az útra, mely a mindenki normája és képességei szerinti gyakorlathoz vezet. De ehhez arra is szükség van, hogy ez a gyakorlat párosuljon egy másikkal, az ugyancsak nem kevésbé ismerttel: a bérezés mindenkinek munkája szerinti gyakorlatával. Mert ott, ahol munka nélkül, vagy kevesebb erőfeszítéssel lehet többet keresni a becsülettel dolgozóknál, ottsok a kavics az útitáskában) Nehézkesebb, lassabban haladunk előbbre, nehezebben hoz termést az új erkölcs magja. .... 28. évfolyam, 148. szám 1971. JÚNIUS 25., PÉNTEK Megjelenik hétfő kivételével mindennap, hétköznap 8. vasárnap 12 oldalon ARA: 80 FILLÉR Befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka Elfogadta a kormány programját és megválasztotta az alkotmánymódosítást előkészítő bizottság tagjait Csütörtökön délelőtt az országgyűlés folytatta a kormány programjának vitáját. Az ülésen részt vett Losoniczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, továbbá Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt, a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője. Apró Antal elnöki megnyitója után, az ülés első felszólalója Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára volt. Több képviselő — Káldi Zoltán evangélikus püspök, Tollár István, a Nagykanizsai Bútorgyár igazgatója, Tóth István, a közlekedési és szállítási dolgozók szakszervezetének főtitkára — felszólalása után Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára szólt hozzá a kormányprogramhoz. A délelőtti ülés végén Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter beszélt tárcája témáiról. A délutáni ülésen Fock Jenő válaszolt az elhangzott felszólalásokra, majd Faluvégi Lajos pénzügyminiszter tartott expozét. Több képviselő hozzászólása után Faluvégi Lajos válaszolt az elhangzottakra, majd az alkotmány módosítását előkészítő bizottság tagjainak■ megválasztása után Apró Antal zárszavával befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka. Komótssin Zoltán: Nemzetközi politikánk alapja: barátság és együttműködés a Szovjetunióval Bevezetőben Komócsin Zoltán megállapította: a Minisztertanács elnöke az országgyűlés előterjesztett beszámolójában joggal hangsúlyozta: szocialista rendszerünk eredményei alapvető szerepet játszanak hazánk nemzetközi tekintélyének növekedésében, külpolitikánk sikereiben. Kormányunk nemzetközi politikája összhangban az MSZMP X. kongresszusán megerősített nemzetközi politikai irányvonallal. Külpolitikai eredményeinknek értékét növeli, hogy azokat bonyolult nemzetközi viszonyok között kellett kiharcolni. Ebben a helyzetben minden szocialista országnak politikai állhatatosságra, türelemre és határozottságra van szüksége. A jelenlegi helyzet nem kecsegtet látványos sikerekkel. Szívós munkára, erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy külpolitikánkat a gyakorlatban megvalósítsuk. A továbbiakban a Központi Bizottság titkára rámutatott, hogy pártunk és kormányunk alapvető fontosságot tulajdonít a Varsói Szerződés és a KGST szervezete további eredményes tevékenységéhez való hozzájárulásunknak, majd aláhúzta: a Magyar Népköztársaság nemzetközi politikájában — mint azt a kormányelnöki beszámoló is hangsúlyozta — a legnagyobb jelentősége a magyar—szovjet kapcsolatoknak, a Szovjetunióval való barátság és együttműködés erősítésének van. Ezúttal is örömmel állapítjuk meg, hogy együttműködésünk politikai, gazdasági, kulturális és nemzetközi téren terveinknek megfelelően, szüntelenül fejlődik. Ez a legfontosabb külső feltétele és biztosítéka a szocializmus építésének hazánkban. Az internacionalizmus kölcsönös elkötelezettségének elvén alapuló kétoldalú kapcsolatainkat erősítette, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán — küldöttségünk élén — részt vett pártunk Központi Bizottságának első titkára. Részletesen foglalkozott az SZKP XXIV. kongresszusának történelmi jelentőségével, aláhúzva, hogy az elhatározott nagy célok elérésével tovább növekszik a Szovjetunió gazdasági és katonai ereje, nemzetközi tekintélye, a világ fejlődésére gyakorolt befolyása és még szilárdabb támasza lesz a békéért, a demokráciáért, a szabadságért, a függetlenségért és a szocializmusért harcoló népek kek, csolatainak fejlődését bizonyító tényekkel nap mint nap találkozhatunk az újságok híreiben. Reméljük, hogy ezt a fejlődést, mint eddig, a jövőben sem akadályozza az, hogy a szocialista építés és a nemzetközi politika egyes elvi jelentőségű és alapvető fontosságú kérdéseit más módon ítélik meg a jugoszláv elvtársak, mint mi. Pártunk és kormányunk a felmerülő vitás elvi kérdésekben mindig következetes és világos álláspontot foglal el, ugyanakkor minden lehetőséget megragad, hogy fejlessze kapcsolatait a kölcsönös előnyök alapján. Minthogy hasonló törekvést tapasztalunk jugoszláv szomszédunknál is, adottak a lehetőségei kétoldalú kapcsolataink további fejlődésének, mindkét ország népei javára. Komócsin Zoltán beszédét mondja. Képünkön előtérben Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, balról Németi, Károly, a Politikai Bizottság tagja, a budapesti pártbizottság első titkára Kétoldalú kapcsolataink A továbbiakban Komócsin Zoltán részletesen szólt a testvéri szocialista országokkal fennálló viszonyunkról, együttműködésünkről. A lengyel—magyar kétoldalú kapcsolatok fontos eseménye volt Kádár János és Fock Jenő elvtársak találkozása a közelmúltban Edward Gierek és Piotr Jaroszewicz elvtársakkal. Ez alkalommal ismét megerősítették pártjaink, kormányaink, népeink egységét és kölcsönös szolidaritását. A magyar—lengyel találkozó alkalmat adott arra, hogy pártunk és kormányunk vezetői kifejezzék népünk örömét és elégedettségét a testvéri országban, a gazdasági és társadalmi helyzet megszilárdításában elért eredmények felett és kinyilvánítsák maradéktalan egyetértésüket a lengyel párt- és állami vezetés politikájával és közös érdekeinket szolgáló céljaival. Az utóbbi időben aktívabbá váltak kétoldalú kapcsolataink Romániával is. A szomszédos szocialista országgal együttműködünk a Varsói Szerződés szervezetében ás a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában. Két- és többoldalú együttműködésünk alapja: testvéri országaink érdekeinek, céljainak azonossága. A magunk részéről a kétoldalú kapcsolatok és a sokoldalú együttműködés fejlesztésére törekszünk. Együttműködésünk fejlesztését azonban időnként nehezítik a magyar, valamint a román elvi álláspontokban és egyes nemzetközi kérdések megítélésében előforduló eltérések. Amikor nehézségekkel találjuk magunkat szemben, azok leküzdésére törekszünk. Abból indulunk ki, hogy közös erőfeszítéseket kell tenni az akadályozó tényezők elhárítására. Alapvető érdekünk fűződik ahhoz, hogy mind hazánk, mind pedig Románia lakosai — beleértve az ott élő magyar nemzetiségieket is —, megértsék: népeink sorsa, jövője elválaszthatatlan a szocializmustól. Csak a szocialista fejlődés alapján oldhatók meg közös gondjaink, országaink együttműködése, kapcsolataink erősödése. Magyarország és déli szomszédunk, a szocialista Jugoszlávia kétoldali kap Elvi engedmények nélkül Szólni kell a Kínai Népköztársasághoz és az Albán Népköztársasághoz fűződő kapcsolatainkról is. Mi, a magyar—kínai és a magyar —albán államközi kapcsolatok normalizálására törekszünk. Szeretnénk helyreállítani országaink barátságát, mert ez kölcsönös érdekünk. El is értünk kezdeti eredményeket. A normalizálás útján a jövőben is elvi meggyőződésünkhöz ragaszkodva kívánunk járni. Amikor törekszünk a kapcsolatok kiépítésére, fejlesztésére, nem vállalkozunk elvtelen engedményekre, hízelgésre, annak dicsőítésére, amivel nem értünk egyet. Normalizálást akarunk minden hátsó szándék nélkül. Ezt kérjük partnereinktől is. Nem engedhetjük meg, hogy a Magyar Népköztársaság nemzetközi törekvéseit bárki szovjetellenes taktikázásra használja fel. Meggyőződésünk, hogy az egyértelmű elvi álláspont, a világos, nyílt beszéd vezethet a kölcsönös megértés útjainak megtalálásához, hogy ezen az alapon érhetünk el tartós eredményeket. Komócsin Zoltán ezután részletesen beszélt a testvéri vietnami nép hősi harcáról, az amerikai agresszorok ellen, és utalt arra, hogy az agresszió felszámolása egyedül az amerikaiak és csatlósaik egységeinek maradéktalan kivonásával érhető el csupán. Hangsúlyozta a május 27-én aláírt szovjet— EAK-szerződés fontosságát. Ez a szerződés —mondotta — kedvező feltételeket teremt az EAK számára, az izraeli agresszió következményeinek politikai eszközökkel történő felszámolásához. Beszélt a nyugat-berlini helyzet megoldását célzó négyhatalmi tárgyalások jelenlegi állásáról, kilátásairól, az európai biztonsági értekezlet előkészületeiről, majd befejezésül hangsúlyozta : A jelenlegi európai és világhelyzetben egész népünk helyesli, hogy kormányunk politikája változatlan: a bonyolult viszonyok és a nehézségek ellenére folytatja erőfeszítéseit — ha kell kétoldalú, ha lehet, sokoldalú alapon —, az első biztonsági értekezlet összehívásáért, az égető európai problémák rendezéséért. Az elmondottak alapján a kormányelnöki beszámolót elfogadom, és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom — mondotta végül Komócsin Zoltán. "