Csongrád Megyei Hírlap, 1971. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-25 / 148. szám

Mai számunk tartalmából: A SZALJUT TELJESÍTMÉNYE: ÚJ VILÁGREKORD AZ AMERIKAI LAPOK FOLYTATHATJÁK A VIETNAMI DOKUMENTUMOK KÖZLÉSÉT KOSZIGIN FOGADTA CEAUSESCUT A KISZ ÉS A MÉSZÖV EGYÜTTMŰ­KÖDÉSE JELENTÉS A TANKÖNYV­­FRONTRÓL JÖVŐ HETI RÁ­DIÓ- ÉS TV-MAŰSOR Kirillin fogadta Vályi Pétert A KGST végrehajtó bizott­sága jelenlegi, 53 ülésszaka alkalmából Moszkvában tar­tózkodó Vályi Péter minisz­­terelnök-helyetest csütörtö­kön fogadta Vlagyimir Ki­rillin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökhelyette­se, a szovjet kormány mel­lett működő tudományos és technikai állandó bizottság elnöke. Vályi Péter és Vlagyimir Kirillin szívélyes, elvtársi megbeszélést folytatott ha­zánk és a Szovjetunió együttműködéséről a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsában, továbbá orszá­gaink gazdasági kapcsolatai­nak továbbfejlesztését érin­tő kérdésektől. Mindenki normája szerint (N­­PI) Nőnek az igények, széles áradással. A mi viszonyaink között az egyes ember, s a közösség igénye is kétféleképpen termékeny. Egyrészt úgy, hogy szinte percről percre új igényt szül, másrészt pedig megterem­ti önmaga teljesítésének, az igény kielégítésének fel­tételeit is. Egyszerű ez . Valahányszor leírom, olvasom, hallom e megálla­pítást, mindig az a József Attila-vers jut eszembe, amelynek címeként olvastam immár több évtizeddel ez­előtt: Egyszerű ez. Néhány napja a szocialista brigád­mozgalom írott történetének egyik ruhagyári naplójá­ban olvastam egy feljegyzést az igények kielégítésével kapcsolatban, s újra éreztem e két szó jelentésének szépségét, nemcsak a szójáték nagyszerűségét. Vágyaink, elképzeléseink, a kis munkáskolektíva sajátos célkitűzései egyben mint igények kerültek a brigádnaplók lapjaira. Amikor a vágyak valóra váltá­sának, a célok elérésének, az igények teljesítésének ho­gyanjáról érdeklődtem, maguk a munkások mondták­ rajtunk midire. Ez számunkra azt jelenti, hogy minden­ki normája és képessége szerint. Egyszerű ez. A mi brigádunkban a növekvő, új igények, önmagunkkal szem-­ ben is magasabb fokú igényességet szülnek. Mindenki normája és képessége szerint­­ morzsol­­gatom a szavakat, amelyek oly sokszor elhangzottak a ruhagyári termelési tanácskozásokon, a párt- és szak­­szervezeti taggyűléseken. Azok között, akik célul­ tűzték ki, hogy szocialista módon dolgoznak, tanulnak, élnek, nem váltak frázissá, mert ez az alapigazság az emberek anyagi és kulturális felemelkedésének a növekvő igé­nyek teljesítésének a módszere. Ha ez így leírva, vagy a ruhagyáriak által kimondva egyszerűnek tűnik is, szép és nagyszerű tö­rekvés. A szocialista brigádtagok igénye és igényessége, egészséges dolog. Ez testesül meg, a mindenki normája, mindenki képessége szerint megfogalmazásban. A norma fogalma, tartalma ismert a vállalati életben. Rögzíti azt a követelmény-szín­vonalat, a munkának azt a mérté­két, amelynek teljesítését minden munkástól elvárják, amelynek teljesítésére ösztönöznek. A normában kifeje­zésre kell jutnia az állandó fejlődésnek. Az így kialakí­tott vagy maguk alkotta normák teljesítésére való tö­rekvés valóban magas fokú igényességet, szocialista ön­tudatot tükröz. Ezek az emberek nemcsak akarják, hanem teszik is a többet, a jobbat. Nem egyszerűen csak dolgoznak, ha­nem felelősséggel munkálkodnak. Felelősségérzetük nem egyéni, még csak nem is szűkebb munkahelyi, hanem a szó legnemesebb értelmében vett közösségi érdekig ter­jed. Ez az érdekeltség, amely nem egyszerűen egziszten­ciális, hanem szorosan vett tudati érdekeltség a szocia­lizmusban — óriási erő. Ilyen is van, mondják a pesszimisták, a munkafe­gyelem lazasága miatt kesergők. Tegyük hozzá, igen sokszor joggal keseregnek. Igen, ilyen is van, és mind­inkább ez a meghatározó. Nem tagadjuk, a kispolgári önzés ma még Csongrád megyében is ezreket tart rab­ságában, zár be az egyéni érdekek szűk csigahéjába. S az önzés nemcsak anyagi természetű, s nemcsak abban nyilvánul meg, hogy keresi a munka könnyebb végét, s az érte járó bér­jutalom „vastagságát”, önző az az ember is, aki kimondva, vagy kimondatlanul így véle­kedik: „Hadd csinálják normájuk szerint.” Igen, mások csinálják, de úgy, hogy neki ne a pénztelen kibic sze­rep jusson, hanem jól éljen, és jobban, mint akik nor­májuk és képességeik szerint dolgoznak. Akadnak olyanok is, akik az effajta önzést, az anya­giasságot is úgy tüntetik fel, mint „örökös" emberi tu­lajdonságot, amelyet, lám, még a szocialista társada­lom sem tudott leküzdeni. Az ilyen nézet ellen is küz­deni kell. A szocialista és e címért küzdő brigádok pél­dája bizonyítja: a mi társadalmunk tagjai, ha ellent­mondásokkal telien is, de előbb-utóbb tömegesen rá­lépnek arra az útra, mely a mindenki normája és ké­pességei szerinti gyakorlathoz vezet. De ehhez arra is szükség van, hogy ez a gyakorlat párosuljon egy má­sikkal, az ugyancsak nem kevésbé ismerttel: a bérezés mindenkinek munkája szerinti gyakorlatával. Mert ott, ahol munka nélkül, vagy kevesebb erőfeszítéssel lehet többet keresni a becsülettel dolgozóknál, ott­­sok a ka­vics az útitáskában) Nehézkesebb­­, lassabban haladunk előbbre, nehezebben hoz termést az új erkölcs magja. .... 28. évfolyam, 148. szám 1971. JÚNIUS 25., PÉNTEK Megjelenik hétfő kivéte­lével mindennap, hétköz­nap 8. vasárnap 12 oldalon ARA: 80 FILLÉR Befejeződött az ország­­gyűlés nyári ülésszaka Elfogadta a kormány programját és megválasztotta az alkotmány­módosítást előkészítő bizottság tagjait Csü­törtökön délelőtt az országgyű­lés folytatta a kormány programjának vitáját. Az ülésen részt vett Losoniczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Miniszter­­tanács elnöke, továbbá Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Németh Ká­roly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, valamint a Központi Bi­zottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt, a budapesti diplomáciai kép­viseletek több vezetője. Apró Antal elnöki megnyitója után, az ülés első felszólalója Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára volt. Több képviselő — Káldi Zoltán evangélikus püspök, Tollár István, a Nagykanizsai Bútorgyár igazgatója, Tóth István, a közlekedési és szállítási dolgozók szakszervezeté­nek főtitkára — felszólalása után Né­meth Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti párt­bizottság első titkára szólt hozzá a kormányprogramhoz. A délelőtti ülés végén Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter beszélt tár­cája témáiról. A délutáni ülésen Fock Jenő vá­laszolt az elhangzott felszólalásokra, majd Faluvégi Lajos pénzügyminiszter tartott expozét. Több képviselő hoz­zászólása után Faluvégi Lajos vála­szolt az elhangzottakra, majd az al­kotmány módosítását előkészítő bi­zottság tagjainak■ megválas­ztása után Apró Antal zárszavával befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka. Komótssin Zoltán: Nemzetközi politikánk alapja: barátság és együttműködés a Szovjetunióval Bevezetőben Komócsin Zoltán megállapította: a­­ Minisztertanács elnöke az­­ országgyűlés előterjesztett beszámolójában joggal hang­súlyozta: szocialista rend­szerünk ered­ményei alapve­tő szerepet játszanak ha­zánk nemzetközi tekintélyé­nek növekedésében, külpoli­tikánk sikereiben. Kormá­nyunk nemzet­közi politikája összhangban az MSZMP X. kongresszusán megerősített nemzetközi politikai irány­vonallal. Külpolitikai ered­ményeinknek értékét növe­li, hogy azokat bonyolult nemzetközi viszonyok között kellett kiharcolni. Ebben a helyzetben minden szocia­lista országnak politikai állhatatosságra, türelemre és határozottságra van szüksé­ge. A jelenlegi helyzet nem kecsegtet látványos sikerek­kel. Szívós munkára, erőfe­szítésekre van szükség ah­hoz, hogy külpolitikánkat a gyakorlatban megvalósít­suk. A továbbiakban a Köz­ponti Bizottság titkára rá­mutatott, hogy pártunk és kormányunk alapvető fon­tosságot tulajdonít a Var­sói Szerződés és a KGST­ szervezete további eredmé­nyes tevékenységéhez való hozzájárulásunknak, majd aláhúzta: a Magyar Népköztársaság nemzetközi politikájában — mint azt a kormányelnöki beszámoló is hangsúlyozta — a legnagyobb jelentősége a magyar—szovjet kapcsola­toknak, a Szovjetunióval való barátság és együttmű­ködés erősítésének van. Ez­úttal is örömmel állapítjuk meg, hogy együttműködé­sünk politikai, gazdasági, kulturális és nemzetközi té­ren terveinknek megfelelő­en, szüntelenül fejlődik. Ez a legfontosabb külső fel­tétele­ és biztosítéka a szoci­alizmus építésének hazánk­ban. Az internacionalizmus kölcsönös elkötelezettségé­nek elvén alapuló kétoldalú kapcsolatainkat erősítette, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XXIV. kong­resszusán — küldöttségünk élén — részt vett pártunk Központi Bizottságának első titkára. Részletesen foglalkozott az SZKP XXIV. kongresszusá­nak történelmi jelentőségé­vel, aláhúzva, hogy az el­határozott nagy célok eléré­sével tovább növekszik a Szovjetunió gazdasági és katonai ereje, nemzetközi tekintélye, a világ fejlődé­sére gyakorolt befolyása és még szilárdabb támasza lesz a békéért, a demokrá­ciáért, a szabadságért, a függetlenségért és a szocia­­lizmusért harcoló népek kek, csolatainak fejlődését bizo­nyító tényekkel nap mint nap találkozhatunk az újsá­gok híreiben. Reméljük, hogy ezt a­ fejlődést, mint eddig, a jövőben sem aka­dályozza az, hogy a szocia­lista építés és a nemzetközi politika egyes elvi jelentőségű és alapvető fontosságú kérdé­seit más módon ítélik meg a jugoszláv elvtársak, mint mi. Pártunk és kormányunk a felmerülő vitás elvi kérdé­sekben mindig következetes és világos álláspontot fog­lal el, ugyanakkor minden lehetőséget megragad, hogy fejlessze kapcsolatait a köl­csönös előnyök alapján. Minthogy hasonló törekvést tapasztalunk jugoszláv szom­szédunknál is, adottak a lehetőségei kétoldalú kap­csolataink további fejlődé­sének, mindkét ország népei javára. Komócsin Zoltán beszédét mondja. Képünkön előtérben Lo­­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, balról Németi, Károly, a Politikai Bizottság tagja, a budapesti pártbizottság első titkára Kétoldalú kapcsolataink A továbbiakban Komó­csin Zoltán részletesen szólt a testvéri szocialista orszá­gokkal fennálló viszonyunk­ról, együttműködésünkről. A lengyel—magyar két­oldalú kapcsolatok fontos eseménye volt Kádár János és Fock Jenő elvtársak ta­­­­lálkozása a közelmúltban Edward Gierek és Piotr Ja­roszewicz elvtársakkal. Ez­­ alkalommal ismét megerősí­tették pártjaink, kormánya­ink, népeink egységét és kölcsönös szolidaritását. A magyar—lengyel találkozó alkalmat adott arra, hogy­­ pártunk és kormányunk ve­zetői kifejezzék népünk örö­mét és elégedettségét a test­véri országban, a gazdasági és társadalmi helyzet meg­szilárdításában elért ered­mények felett és kinyilvá­nítsák maradéktalan egyet­értésüket a lengyel párt- és állami vezetés politikájával és közös érdekeinket szol­gáló céljaival. Az utóbbi időben aktívab­bá váltak kétoldalú kapcso­lataink Romániával is. A szomszédos szocialista or­szággal együttműködünk a­­ Varsói Szerződés szervezeté­ben ás­ a Kölcsönös Gazda­sági Segí­tség Tanácsában. Két- és többoldalú együtt­működésünk alapja: testvéri országaink érdekeinek, cél­jainak azonossága. A ma­gunk részéről a kétoldalú kapcsolatok és a sokoldalú együttműködés fejlesztésére törekszünk. Együttműködé­sünk fejlesztését azonban időnként nehezítik a ma­gyar, valamint a román elvi álláspontokban és egyes nemzetközi kérdések megíté­lésében előforduló eltérések. Amikor nehézségekkel ta­láljuk magunkat szemben, azok leküzdésére törekszünk. Abból indulunk ki, hogy közös erőfeszítéseket kell tenni az akadályozó ténye­zők elhárítására. Alapvető érdekünk fűződik ahhoz, hogy mind­ hazánk, mind pedig Románia lakosai — beleértve az ott élő magyar nemzetiségieket is —, meg­értsék: népeink sorsa, jövő­je elválaszthatatlan a szocia­lizmustól. Csak a szocialis­ta fejlődés alapján oldhatók meg közös gondjaink, or­szágaink együttműködése, kapcsolataink erősödése. Magyarország és déli szomszédunk, a szocialista Jugoszlávia kétoldali kap­ Elvi engedmények nélkül Szólni kell a Kínai Nép­­köztársasághoz és az Albán Népköztársasághoz fűződő kapcsolatainkról is. Mi, a magyar—­kínai és a magyar —albán államközi kapcsola­tok normalizálására törek­szünk. Szeretnénk helyreállí­tani országaink barátságát, mert­ ez kölcsönös érdekünk. El is értünk kezdeti ered­ményeket. A normalizálás útján a jövőben is elvi meg­győződésünkhöz ragaszkod­va kívánunk járni. Amikor törekszünk a kapcsolatok kiépítésére, fejlesztésére, nem vállalkozunk elvtelen engedményekre, hízelgésre, annak dicsőítésére, amivel nem értünk egyet. Normali­zálást akarunk minden hát­só szándék nélkül. Ezt kér­jük partnereinktől is. Nem engedhetjük meg, hogy a Magyar Népköztársaság nemzetközi törekvéseit bár­ki szov­jetellenes taktikázás­ra használja fel. Meggyőző­désünk, hogy az egyértelmű elvi álláspont, a világos, nyílt beszéd vezethet a köl­csönös megértés útjainak megtalálásához, hogy ezen az alapon érhetünk el tartós eredményeket. Komócsin Zoltán ezután részletesen beszélt a testvé­ri vietnami nép hősi harcá­ról, az amerikai agresszorok ellen, és utalt arra, hogy az agresszió felszámolása egye­dül az amerikaiak és csatló­saik egységeinek maradékta­lan kivonásával érhető el csupán. Hangsúlyozta a má­jus 27-én aláírt szovjet— EAK-szerződés fontosságát. Ez a szerződés —­­mondot­ta — kedvező feltételeket teremt az EAK számára, az izraeli agresszió következ­ményeinek politikai eszkö­zökkel történő felszámolásá­hoz. Beszélt a nyugat-berlini helyzet megoldását célzó négyhatalmi tárgyalások je­lenlegi állásáról, kilátásai­ról, az európai biztonsági értekezlet előkészületeiről, majd befejezésül hangsú­lyozta : A jelenlegi európai és vi­lághelyzetben egész népünk helyesli, hogy kormányunk politikája változatlan: a bo­nyolult viszonyok és a ne­hézségek ellenére folytatja erőfeszítéseit — ha kell két­oldalú, ha lehet, sokoldalú alapon —, az első biztonsá­gi értekezlet összehívásáért, az égető európai problémák rendezéséért. Az elmondottak alapján a kormányelnöki beszámolót elfogadom, és képviselőtár­saimnak elfogadásra aján­lom — mondotta végül Ko­mócsin Zoltán. "

Next