Csongrád Megyei Hírlap, 1971. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

Szovjet jogtudós látogatása megyénkben A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága vendégeként a hazánkban tartózkodó A. F. Sebanov, a Szovjet Tudományos Akadémia Állami és Jogtudományi Intézetének igazgatóhelyettese, a jogtudományok do­ktora, tegnap délelőtt Szegedre érkezett. A megyei pártbizottságon dr. Koncz János, a pártbizottság osztályvezetője fogadta és tájékoztatta Csongrád megye helyzetéről. A beszélgetésen részt vett dr. Antalffy György, a megyei párt-végrehajtó­bizottság tagja, a Megyei Jogász Szövetség elnöke, a jog­tudományok doktora és Ozvald Imre, a Szeged városi párt­­bizottság titkára. Délután a szovjet vendéget Papp Gyula, a szegedi ta­nács elnökhelyettese fogadta és tájékoztatta a város kul­turális életéről. Ezt követően a megyébe látogató jogtudós a szegedi József Attila Tudomány Egyetem Állam- és Jog­­tudományi Karán konzultáció keretében oktatókkal és a jogélet képviselőivel találkozott. Az SZKP XXIV. kong­resszusa és a szovjet demokrácia fejlesztésének kérdései­ről tanácskozott a jelenlevőkkel. A jeles szovjet jogtudós ma délelőtt a megyei oktatási igazgatóságon oktatók és vezetők részére időszerű kérdések­ről tart előadást, délután pedig Csongrádra látogat, ahol megtekinti a MIR KÖZ Ktsz-t. A. F. Lebanov ma este elutazik megyénkből. ­ Kilencvenöt évvel ezelőtt rendezték az első Szegedi Ipari Vásárt Nem a Szegedi Ipari Vá­sár múltjának kutatása, csu­pán az újságírói kíváncsisá­gom vezetett érdekes és ér­tékes vásártörténeti doku­mentumok nyomára Gyulán, az Erkel tér 1. szám alatt levő cukrászdában. Százéves a cukrászda neve, valójában ennél jóval öregebb. Erről tanúskodnak a boltíves, tá­gas helyiség falai és meny­­nyezete, az eredeti és félt­ve őrzött régi, kézzel festett díszítései. A berendezés, fe­ltár márvány tetejű asztalok, falba épített szekrények, polcokon sorakozó piros tal­pú antik cukortartók. S az a sok kitüntetés, amelyet a cukrászda alapítója, Rein­hardt József és szakmájá­nak folytatói, a bolt későb­bi tulajdonosai, s a mai is, amit Jánosi Imre cukrász­­mester szerzett. Köztük lát­ható a bekeretezett oklevél, amelyet 95 évvel ezelőtt ál­lítottak ki Szegeden. Vala­mennyi a falfestéssel együtt védett iparművészeti emlék. A letűnt világ e beszédes emlékei a falon levő régi órával együtt jelzik a múló időt... A gyulaiak nagyon szere­tik a cukrászdát és beszé­des emlékeit. Vajon ezek mit mondanak, a Szegedi Ipari Vásár rendezőinek? A többi között azt, hogy már a nagy árvíz előtt is rendeztek vásárt Szegeden, s nem is akármilyet. Mint az oklevél is tanúsítja, országos ipari kiállítást. A megsárgult oklevélen még mindig jól olvasható a szö­veg. Fenn a legfelső sorban: 1579 főkönyv-szám. És lej­jebb: Az 1876. évi Magyar Országos Ipar-, Termék- és Állat-Kiállítás. És a továb­biakból azt is megtudhatjuk, hogy a kiállítók által választott bíráló bizottság szakértő ítélete alapján Reinhardt József urat Gyulán jóíz­lést tanúsító cukrászati ké­szítményeiért Érdemérem­mel tüntette ki. Az oklevelet Dáni Ferenc, a kiállítás elnöke, Bakay Nándor, a végrehajtó bizott­ság elnöke és Gellért veze­téknevű kiállítási titkár írta alá. Az oklevél Burger Zsig­­mond özvegye könyv- és kőnyomdájában készült Sze­geden, 1876-ban. Kilencvenöt éve már, hogy Szegeden megrendezték az első ipari kiállítást. Orszá­gosat. Az országos ipari ki­állítások történetéből tud­juk, hogy Kossuth Lajos a „Hazai Iparegyesület” élén 1842-ben megrendezte a budapesti Vigadóban az el­ső országos ipari kiállítást és vásárt. Pest akkor Euró­pában legnagyobb malomvá­rosként volt lures messze földön. Ilyen kiállításra csak jóval később, 1876-ban ke­rült sor Szegeden, s a nagy árvíz esztendejében Székes­­fehérváron. Ennek az okle­velét is őrzik a gyulai Száz­éves cukrászdában. E dokumentumok ismere­tében kezdték el keresni a szegedi levéltárban a kiállí­tásra vonatkozó okmányokat A levéltár dolgozói megta­lálták a feljegyzéseket, ezek szerint 1875-ben kezdemé­nyezték a város akkori ve­zetői az országos kiállítás megrendezését. Ezt a jogot meg is kapták és a kiállí­tást a mai Aradi vértanúk tere helyén és környékén rendezték meg. Nem tud­juk, hogy mennyi díjat ad­tak ki és kik kaptak ezek­ből, de az már bizonyos, hogy ezt a kiállítást tekinthet­jük a mai Szegedi Ipari Vásár ősének. Eddig úgy tudtuk (a vásár rendezői által korábban is ismert Lipcsében megjelent útikönyvből): az 1880­-as években már úgy említették Szegedet külföldön is, mint ,,a rendezvények és kiállítá­sok városa”. Három évvel ezelőtt ennek alapján állapí­tották meg a Szegedi Ipari Vásár számait. Most a 26. megrendezésére készülünk, de ennél több ipari kiállítás és vásár volt már Szege­den . .. Szerte Európában divat a vásárok múltjának kutatá­sa. Keresik az okmányokat, amelyekkel bizonyítani akar­ják más városokkal szem­ben, hogy eredetük távolab­bi múltra nyúlik vissza. Szegeden az utóbbi években már nem kutatták a múltat. A véletlen hozta felszínre ezt az oklevelet, s aztán is­mét a kutatómunka a doku­mentumokat. A múltat becsülő gyulaiak képeskönyvében olvastam e néhány sort: „A klasszikus mondásnak igaza van: a múltat a jö­vőért szeretjük.” Mi is egyetértünk vele. A Szegedi Ipari Vásár múlt­ját is a jövőért szeretjük. A július 16-i kapunyitás után sem a régmúlt fénye ragyog a Marx téren, hanem az utóbbi évek gyors fejlő­dése. Új helyen, új környe­zetben fogadja kiállítóit és látogatóit a Szegedi Ipari Vásár, s mintegy 6 ezer 700 négyzetméterrel nagyobb te­rületen, mint a korábbi esz­tendőkben. NAGY PÁL I Új sorozat a HÓDGÉP-ben A HÓDGÉP dolgozói to­vábbfejlesztették az osztrák Steyr Művekkel kooperáció-­­ ban gyártott rendfelszedő, I önrakodó pótkocsit. Az előd­­j­­énél csaknem kétszer aikko- t ra teljesítőképességű pótko-­­ esi 30 köbméter szálastakar- t­mányt rak fel öt perc alatt I önmagára, emberi segítség nélkül. A bármilyen traktor után kapcsolható, kétkerekű pótkocsi rakodószerkezetét I ugyancsak az erőgépről mű­­­ködtetik. Az idei budapesti I nemzetközi ipari vásáron be­mutatott mintadarab nagy sikert aratott. A gyár dolgozói által a magyarországi nagyüzemek feltételeinek megfelelően ki­alakított Hamster-Major pótkocsi sorozatgyártását most kezdték. A következő hónapokban 300-at adnak át ja tsz-eknek, állami gazdasá­goknak. A tízéves múltra visszate­kintő gabonaipari szocialista brigádmozgalom mintegy 12 ezer résztvevő­jének képvise­lői immár hetedik alkalom­mal folytattak tanácskozást az eddigi eredmények össze­gezésére és a jövő feladatai­nak meghatározására. Itt ke­rült szóba, hogy az idén 14­0 ezer kombájn segíti a kere­ken 3,1 millió holdnyi kalá­szos betakarítását. A gépesí­tettség nyomán várhatóan rövidül a betakarítás ideje. A gabona felvásárlásához is kevesebb idő áll majd ren­delkezésre. — Megbirkóznak-e fel­­­­adataikkal a gabonaipar dolgozói? — ez volt a szo­cialista brigádvezetők orszá­gos tanácskozásának egyik fő kérdése. Rékai Gábor, a Gabona Tröszt vezérigazgatója és a felszólaló brigádvezetők ar­ról győztek meg, hogy — igen! A gabona átvételéhez szükséges műszaki és techni­kai feltételek kialakításához már hónapokkal ezelőtt hoz­zákezdtek, s gondoskodtak arról, hogy a felvásárlás kezdetéig valamennyi gép, berendezés, raktártér üzem­képes legyen. Feltétlenül gyorsítja a munkát, hogy az idén már 250-nel több mo­bil anyagmozgatógép áll rendelkezésre és a tisztító­gépek óránkénti teljesítmé­nye — ahogy azt mondjuk, kombájntiszta gabonára szá­mítva — kereken 100 vagon­nal nagyobb az elmúlt évi­nél. Sokat segít a gondokon hogy 70 Colman, illetve Si­rokkó nevű nagyteljesítmé­nyű gépet vásároltak. Ezek­kel a szárítóüzemek kapa­citása — 4 százalékos vízel­vonás mellett — napi 3500 vagonnyira emelkedett, ami kereken háromnegyedével több az elmúlt évinél. S a felkészülésről szólva csupán még egyetlen számadatot: ebben az évben a tavalyihoz képest­ 700 ezer tonnával több üres raktártér áll ren­delkezésre. A gabonaipar szocialista brigádvezetőinek tanácsko­zásán részt vett és felszólalt dr. Lénárt Lajos, mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes, aki szerint a gabonák várható termés­­eredménye az ez évi népgaz­dasági tervben előirányzott szint körül alakul. Időszerűségéből fakadóan beszélt a tanácskozáson a miniszterhelyettes a takar­mánypiacról is. " A központi készletek iránt jelentkező és fokozódó takarmányigények kielégí­tése érdekében továbbá, hogy a központi készletek betölthessék piacszabályzó és területi kiegyenlítő szere­püket, egyetértünk a törek­véssel, hogy a készlettel rendelkező mezőgazdasági üzemektől igényeljék a vál­lalatok a keveréktakarmány gyártásához szükséges sze­mestakarmány - alapanyagot — tolmácsolta a minisztéri­um álláspontját. Ezzel együtt azonban hangsúlyozta: ehhez semmi esetre sem hatósági jellegű intézkedések, hanem­­kereskedelmi módszere, amihez további felvilágosí­tás és meggyőzés szükséges! Dr. FEHÉR KÁROLY Megbirkózunk a feladattal Tanácskoztak a gabonaipar szocialista brigádvezetői Érdek és öntudat A köztudatban máig is eleven még az a nézet, amely el­lentétet lát az érdek és az öntudat között. Ez valószínűleg nem kis részben annak a valláserkölcsi nevelésnek maradványa, amely tagadta az összefüggést az emberek „evilági” érdekeltsége és cselekedeteik er­kölcsössége között, s az erkölcsösséget nem társadalom helyzetéből, ör­örök, válto­zatlan, „isteni parancsolathoz” való vi­szonyból magyarázta. Érdekes módon a szocialista építés első évtizedében a lénye­gében hagyományos valláserkölcsi megíté­lés terjedt el, mint szocialista, marxista ál­láspont, természetesen azzal a nagy kü­lönbséggel, hogy a viszonyítási alap szere­pét nem „isteni parancsolatok” játszották, hanem a munkásosztály változatlanoknak feltételezett érdekei­ az emberek é­r­dekeiből, hanem valamiféle­­ felfogás szerint úgy volt lehetséges és kötelező a munkásosztály céljait szolgálni, hogy közben háttérbe kellett szorítani nemcsak az egyének, de az osztály egyes rétegeinek sajátos külön érdekeit; az volt tehát az öntudatos, aki ezt a szolgálatot ön­zetlenül, egyéni érdekei rovására is vál­lalta. E felfogás, naiv egyszerűsége mellett is, történelmileg nélkülözhetetlen és pozitív szerepet játszott, amennyiben a hatalomért vívott harc, majd az ellenforradalom leverése és a szocializmus alapjainak lera­kása valóban olyan tömegaktivitást igé­nyelt, amely elkerülhetetlenül háttérbe szorította az egyének, illetve a kisebb tár­sadalmi egységek, rétegek, csoportok külön­­érdekeit, hogy érvényesülhessenek a dolgo­zó osztályok közös, alapvető érdekei: a szo­cialista hatalom megteremtése, megszer­vezése és megtartása, a kizsákmányolás és a munkanélküliség megszüntetése, a szo­cialista iparosítás, a nagyüzemi szocialis­ta mezőgazdaság megteremtése, a szocialis­ta kulturális forradalom első eredményei­nek elérése. Parilialf már a VII. kongresszusán, I OK­UMn 1959-ben felismerte, hogy ép­pen az elért eredményekre támaszkodva, változtatni, helyesbíteni kell a korábbi fel­fogáson, határozatot hozott a gazdaság­­irányítás régi módszereinek felülvizsgála­tára, új módszerek keresésére, s arra, hogy máris erősíteni kell a dolgozók anyagi ér­dekeltségét az iparban is, az akkor gyors ütemben kialakuló mezőgazdasági terme­lőszövetkezetekben is. Д1­ РП1 gazdaságirányítási rendszer kri- t­ogi tikai felülvizsgálata során ki­derült, hogy a szigorúan értelmezett, rész­letes központi előírásokra épült tervgaz­dálkodás mellett is a nemzeti jövedelem elég nagy (15—20) százaléka a tervtől füg­getlenül; „mozgot”, sokszor pozitív, sokszor azonban negatív értelemben, népgazdasági szintű pazarlásokat okozva, amit semmi­képpen sem lehetett csupán , az „öntudat” számlájára írni, s felvilágosító munkával megszüntetni. Be kellett látnunk, hogy a történelmi értelemben vett öntudat, osz­tályöntudat és az osztály mai és távlati ér­dekei között reális ellentmondások feszül­nek, amelyek tudomásul vétele és tanul­mányozása a célravezető, nem pedig ideoló­giai munkával való „áthidalásuk”. Ez az új — nem elméletileg új, mert a marxizmus—leninizmus már régen ismerte ezt az összefüggést — szemlélet és megkö­zelítés már érvényesült, a gazdaságirányí­tási rendszer reformjának előkészítése és bevezetése során. A Központi Bizottság, majd a IX. kongresszus által elfogadott koncepció először is számot vetett azzal, hogy a szocializmus teljes felépítéséhez a­­ minőségi munkát, a munka termelékeny­ségének növelését, s a fejlődés magasabb színvonalon való folytatását igénylő fela­datok megoldásához, „többlépcsős eljárás­ra” van szükség az osztályérdek, a közér­dek konkrét tartalmának megfogalmazásá­ban (a népgazdaság távlati és rövidebb tá­­­­vú terveinek elkészítésében). Másodszor, ezek megvalósításában is nélkülözhetetlen a vállalati dolgozók kollektív érdekeinek elismert és szabályozott, de önállóbb, sza­badabb hatása a közérdek, a népgazdasági célok realizálása. S harmadszor: a vállalati kollektív érdekeken belül nélkülözhetetlen az egyéni érdek differenciáltabb érvénye­sülése, illetve érvényesítésének törvényes lehetősége. Az új körülmények új módon ve­tődik fel az érdek és az öntudat, az érde­keltség és az öntudatosság problémája. Először: új, önállóbb gazdasági szerepé­nek megfelelően. A vállalat most már nem­csak végrehajtója a központban kidolgo­zott tervfeladatoknak, hanem részt vesz a népgazdasági tervek kidolgozásában is. Eb­ben önálló, csak általa elvégezhető funk­ciója van, ami nagymértékben növeli a vállalati vezetők, társadalmi szervek, az egész vállalati kollektíva felelősségét és ér­dekeltségét a terv megvalósításában, az ehhez szükséges feltételek feltárásában, megteremtésében. Másodszor, a vállalati kollektíva, a ve­zetők társadalmi szervek, üzemrészek, bri­gádok és egyének öntudatosságát sok fokát, most már nem felülről készen kapott és „rájuk rótt” feladatok megoldásán mérhet­jük, hanem mindinkább azon a hozzáérté­sen, szakértelmen, találékonyságon és szor­galmon is, amellyel feltárják és kihasz­nálják saját tartalékaikat, okosan és haté­konyan gazdálkodnak saját adottságaikkal, a nép rájuk bízott vagyonával. A közpon­tilag helyesen „beállított” szabályzók mel­lett ebben messzemenően érdekeltek is. Harmadszor, az anyagi és erkölcsi ösz­tönzés egységét helyesen megvalósító gya­korlat — amelynek kialakításához nélkü­lözhetetlen az üzemi, munkahelyi demok­rácia meglevő lehetőségeinek kihasználá­sa és továbbfejlesztése — olyan légkört, olyan helyi hangulatot, ideológiai-erkölcsi klímát teremt, amelyben nem elég „fóru­mokon szerepelni” és szép szavakat mon­dani az öntudatról, közérdekről, hanem gyakorlatilag is példát kell mutatni hozzá­értésből, készségből, szorgalomból, minő­ségileg is kifogástalan munkából. És ha a valódi, a munkahelyi közvélemény előtt, annak demokratikus tájékoztatása és kontrollja mellett is igazolható tényleges teljesítmény szerint differenciáljuk a bé­reket, prémiumokat, jutalmakat, kitünteté­seket és az erkölcsi megbecsülés egyéb módjait, akkor ez a demokratikus vitákban edződött munkahelyi közvélemény olyan erkölcsi-politikai erővé válik, amely ké­pes a konzervatív, káros egyenlősdi ellen hatékonyan fellépni szocialista elveink védelmében, csakúgy, mint elejét venni az igazságtalan, nem a teljesítmények kü­lönbségén alapuló differenciák keletkezé­sének. A X. pártkongresszus végigvonul az az egyetértés kísérte szemlélet, ame­lyet az utóbbi évek tapasztalatai megerő­sítettek, s a kongresszus előtti taggyűlé­sek, pártértekezletek újra összegeztek: a szocialista tudat, az öntudat fejlődése el­választhatatlan mai és távlati érdekeink helyes értelmezésétől, s ezek tényleges ér­vényesítésétől. A munka, a termelőmunka körülményei és eredményei gyakorolnak a legnagyobb és legközvetlenebb hatást a szocialista öntudat és erkölcs fejlődésére, s ezek alapján szállhatunk szembe, elve­ink és érdekeink védelmében, társadalom­ban még továbbélő, olykor megélénkülő kispolgári jellegű nézetekkel és magatar­tásokkal, a teljesítmények különbözőségét is tagadó s ezek méltó megbecsülését el­ítélő konzervatív egyenlősdivel, a tényle­ges teljesítménnyel nem igazolható bér­differenciákkal, valamint a rajtuk élőskö­dő, belőlük táplálkozó gátlástalan harácso­­lás, haszonlesés, korrupció jelenségeivel. KOVÁCS FERENC — 3 CSÜTÖRTÖK, mi. JÚLIUS L

Next