Csongrád Megyei Hírlap, 1971. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-01 / 153. szám
Szovjet jogtudós látogatása megyénkben A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága vendégeként a hazánkban tartózkodó A. F. Sebanov, a Szovjet Tudományos Akadémia Állami és Jogtudományi Intézetének igazgatóhelyettese, a jogtudományok doktora, tegnap délelőtt Szegedre érkezett. A megyei pártbizottságon dr. Koncz János, a pártbizottság osztályvezetője fogadta és tájékoztatta Csongrád megye helyzetéről. A beszélgetésen részt vett dr. Antalffy György, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a Megyei Jogász Szövetség elnöke, a jogtudományok doktora és Ozvald Imre, a Szeged városi pártbizottság titkára. Délután a szovjet vendéget Papp Gyula, a szegedi tanács elnökhelyettese fogadta és tájékoztatta a város kulturális életéről. Ezt követően a megyébe látogató jogtudós a szegedi József Attila Tudomány Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán konzultáció keretében oktatókkal és a jogélet képviselőivel találkozott. Az SZKP XXIV. kongresszusa és a szovjet demokrácia fejlesztésének kérdéseiről tanácskozott a jelenlevőkkel. A jeles szovjet jogtudós ma délelőtt a megyei oktatási igazgatóságon oktatók és vezetők részére időszerű kérdésekről tart előadást, délután pedig Csongrádra látogat, ahol megtekinti a MIR KÖZ Ktsz-t. A. F. Lebanov ma este elutazik megyénkből. Kilencvenöt évvel ezelőtt rendezték az első Szegedi Ipari Vásárt Nem a Szegedi Ipari Vásár múltjának kutatása, csupán az újságírói kíváncsiságom vezetett érdekes és értékes vásártörténeti dokumentumok nyomára Gyulán, az Erkel tér 1. szám alatt levő cukrászdában. Százéves a cukrászda neve, valójában ennél jóval öregebb. Erről tanúskodnak a boltíves, tágas helyiség falai és menynyezete, az eredeti és féltve őrzött régi, kézzel festett díszítései. A berendezés, feltár márvány tetejű asztalok, falba épített szekrények, polcokon sorakozó piros talpú antik cukortartók. S az a sok kitüntetés, amelyet a cukrászda alapítója, Reinhardt József és szakmájának folytatói, a bolt későbbi tulajdonosai, s a mai is, amit Jánosi Imre cukrászmester szerzett. Köztük látható a bekeretezett oklevél, amelyet 95 évvel ezelőtt állítottak ki Szegeden. Valamennyi a falfestéssel együtt védett iparművészeti emlék. A letűnt világ e beszédes emlékei a falon levő régi órával együtt jelzik a múló időt... A gyulaiak nagyon szeretik a cukrászdát és beszédes emlékeit. Vajon ezek mit mondanak, a Szegedi Ipari Vásár rendezőinek? A többi között azt, hogy már a nagy árvíz előtt is rendeztek vásárt Szegeden, s nem is akármilyet. Mint az oklevél is tanúsítja, országos ipari kiállítást. A megsárgult oklevélen még mindig jól olvasható a szöveg. Fenn a legfelső sorban: 1579 főkönyv-szám. És lejjebb: Az 1876. évi Magyar Országos Ipar-, Termék- és Állat-Kiállítás. És a továbbiakból azt is megtudhatjuk, hogy a kiállítók által választott bíráló bizottság szakértő ítélete alapján Reinhardt József urat Gyulán jóízlést tanúsító cukrászati készítményeiért Érdeméremmel tüntette ki. Az oklevelet Dáni Ferenc, a kiállítás elnöke, Bakay Nándor, a végrehajtó bizottság elnöke és Gellért vezetéknevű kiállítási titkár írta alá. Az oklevél Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdájában készült Szegeden, 1876-ban. Kilencvenöt éve már, hogy Szegeden megrendezték az első ipari kiállítást. Országosat. Az országos ipari kiállítások történetéből tudjuk, hogy Kossuth Lajos a „Hazai Iparegyesület” élén 1842-ben megrendezte a budapesti Vigadóban az első országos ipari kiállítást és vásárt. Pest akkor Európában legnagyobb malomvárosként volt lures messze földön. Ilyen kiállításra csak jóval később, 1876-ban került sor Szegeden, s a nagy árvíz esztendejében Székesfehérváron. Ennek az oklevelét is őrzik a gyulai Százéves cukrászdában. E dokumentumok ismeretében kezdték el keresni a szegedi levéltárban a kiállításra vonatkozó okmányokat A levéltár dolgozói megtalálták a feljegyzéseket, ezek szerint 1875-ben kezdeményezték a város akkori vezetői az országos kiállítás megrendezését. Ezt a jogot meg is kapták és a kiállítást a mai Aradi vértanúk tere helyén és környékén rendezték meg. Nem tudjuk, hogy mennyi díjat adtak ki és kik kaptak ezekből, de az már bizonyos, hogy ezt a kiállítást tekinthetjük a mai Szegedi Ipari Vásár ősének. Eddig úgy tudtuk (a vásár rendezői által korábban is ismert Lipcsében megjelent útikönyvből): az 1880-as években már úgy említették Szegedet külföldön is, mint ,,a rendezvények és kiállítások városa”. Három évvel ezelőtt ennek alapján állapították meg a Szegedi Ipari Vásár számait. Most a 26. megrendezésére készülünk, de ennél több ipari kiállítás és vásár volt már Szegeden . .. Szerte Európában divat a vásárok múltjának kutatása. Keresik az okmányokat, amelyekkel bizonyítani akarják más városokkal szemben, hogy eredetük távolabbi múltra nyúlik vissza. Szegeden az utóbbi években már nem kutatták a múltat. A véletlen hozta felszínre ezt az oklevelet, s aztán ismét a kutatómunka a dokumentumokat. A múltat becsülő gyulaiak képeskönyvében olvastam e néhány sort: „A klasszikus mondásnak igaza van: a múltat a jövőért szeretjük.” Mi is egyetértünk vele. A Szegedi Ipari Vásár múltját is a jövőért szeretjük. A július 16-i kapunyitás után sem a régmúlt fénye ragyog a Marx téren, hanem az utóbbi évek gyors fejlődése. Új helyen, új környezetben fogadja kiállítóit és látogatóit a Szegedi Ipari Vásár, s mintegy 6 ezer 700 négyzetméterrel nagyobb területen, mint a korábbi esztendőkben. NAGY PÁL I Új sorozat a HÓDGÉP-ben A HÓDGÉP dolgozói továbbfejlesztették az osztrák Steyr Művekkel kooperáció- ban gyártott rendfelszedő, I önrakodó pótkocsit. Az elődjénél csaknem kétszer aikko- t ra teljesítőképességű pótko- esi 30 köbméter szálastakar- tmányt rak fel öt perc alatt I önmagára, emberi segítség nélkül. A bármilyen traktor után kapcsolható, kétkerekű pótkocsi rakodószerkezetét I ugyancsak az erőgépről működtetik. Az idei budapesti I nemzetközi ipari vásáron bemutatott mintadarab nagy sikert aratott. A gyár dolgozói által a magyarországi nagyüzemek feltételeinek megfelelően kialakított Hamster-Major pótkocsi sorozatgyártását most kezdték. A következő hónapokban 300-at adnak át ja tsz-eknek, állami gazdaságoknak. A tízéves múltra visszatekintő gabonaipari szocialista brigádmozgalom mintegy 12 ezer résztvevőjének képviselői immár hetedik alkalommal folytattak tanácskozást az eddigi eredmények összegezésére és a jövő feladatainak meghatározására. Itt került szóba, hogy az idén 140 ezer kombájn segíti a kereken 3,1 millió holdnyi kalászos betakarítását. A gépesítettség nyomán várhatóan rövidül a betakarítás ideje. A gabona felvásárlásához is kevesebb idő áll majd rendelkezésre. — Megbirkóznak-e feladataikkal a gabonaipar dolgozói? — ez volt a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásának egyik fő kérdése. Rékai Gábor, a Gabona Tröszt vezérigazgatója és a felszólaló brigádvezetők arról győztek meg, hogy — igen! A gabona átvételéhez szükséges műszaki és technikai feltételek kialakításához már hónapokkal ezelőtt hozzákezdtek, s gondoskodtak arról, hogy a felvásárlás kezdetéig valamennyi gép, berendezés, raktártér üzemképes legyen. Feltétlenül gyorsítja a munkát, hogy az idén már 250-nel több mobil anyagmozgatógép áll rendelkezésre és a tisztítógépek óránkénti teljesítménye — ahogy azt mondjuk, kombájntiszta gabonára számítva — kereken 100 vagonnal nagyobb az elmúlt évinél. Sokat segít a gondokon hogy 70 Colman, illetve Sirokkó nevű nagyteljesítményű gépet vásároltak. Ezekkel a szárítóüzemek kapacitása — 4 százalékos vízelvonás mellett — napi 3500 vagonnyira emelkedett, ami kereken háromnegyedével több az elmúlt évinél. S a felkészülésről szólva csupán még egyetlen számadatot: ebben az évben a tavalyihoz képest 700 ezer tonnával több üres raktártér áll rendelkezésre. A gabonaipar szocialista brigádvezetőinek tanácskozásán részt vett és felszólalt dr. Lénárt Lajos, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, aki szerint a gabonák várható terméseredménye az ez évi népgazdasági tervben előirányzott szint körül alakul. Időszerűségéből fakadóan beszélt a tanácskozáson a miniszterhelyettes a takarmánypiacról is. " A központi készletek iránt jelentkező és fokozódó takarmányigények kielégítése érdekében továbbá, hogy a központi készletek betölthessék piacszabályzó és területi kiegyenlítő szerepüket, egyetértünk a törekvéssel, hogy a készlettel rendelkező mezőgazdasági üzemektől igényeljék a vállalatok a keveréktakarmány gyártásához szükséges szemestakarmány - alapanyagot — tolmácsolta a minisztérium álláspontját. Ezzel együtt azonban hangsúlyozta: ehhez semmi esetre sem hatósági jellegű intézkedések, hanemkereskedelmi módszere, amihez további felvilágosítás és meggyőzés szükséges! Dr. FEHÉR KÁROLY Megbirkózunk a feladattal Tanácskoztak a gabonaipar szocialista brigádvezetői Érdek és öntudat A köztudatban máig is eleven még az a nézet, amely ellentétet lát az érdek és az öntudat között. Ez valószínűleg nem kis részben annak a valláserkölcsi nevelésnek maradványa, amely tagadta az összefüggést az emberek „evilági” érdekeltsége és cselekedeteik erkölcsössége között, s az erkölcsösséget nem társadalom helyzetéből, örörök, változatlan, „isteni parancsolathoz” való viszonyból magyarázta. Érdekes módon a szocialista építés első évtizedében a lényegében hagyományos valláserkölcsi megítélés terjedt el, mint szocialista, marxista álláspont, természetesen azzal a nagy különbséggel, hogy a viszonyítási alap szerepét nem „isteni parancsolatok” játszották, hanem a munkásosztály változatlanoknak feltételezett érdekei az emberek érdekeiből, hanem valamiféle felfogás szerint úgy volt lehetséges és kötelező a munkásosztály céljait szolgálni, hogy közben háttérbe kellett szorítani nemcsak az egyének, de az osztály egyes rétegeinek sajátos külön érdekeit; az volt tehát az öntudatos, aki ezt a szolgálatot önzetlenül, egyéni érdekei rovására is vállalta. E felfogás, naiv egyszerűsége mellett is, történelmileg nélkülözhetetlen és pozitív szerepet játszott, amennyiben a hatalomért vívott harc, majd az ellenforradalom leverése és a szocializmus alapjainak lerakása valóban olyan tömegaktivitást igényelt, amely elkerülhetetlenül háttérbe szorította az egyének, illetve a kisebb társadalmi egységek, rétegek, csoportok különérdekeit, hogy érvényesülhessenek a dolgozó osztályok közös, alapvető érdekei: a szocialista hatalom megteremtése, megszervezése és megtartása, a kizsákmányolás és a munkanélküliség megszüntetése, a szocialista iparosítás, a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság megteremtése, a szocialista kulturális forradalom első eredményeinek elérése. Parilialf már a VII. kongresszusán, I OKUMn 1959-ben felismerte, hogy éppen az elért eredményekre támaszkodva, változtatni, helyesbíteni kell a korábbi felfogáson, határozatot hozott a gazdaságirányítás régi módszereinek felülvizsgálatára, új módszerek keresésére, s arra, hogy máris erősíteni kell a dolgozók anyagi érdekeltségét az iparban is, az akkor gyors ütemben kialakuló mezőgazdasági termelőszövetkezetekben is. Д1 РП1 gazdaságirányítási rendszer kri- togi tikai felülvizsgálata során kiderült, hogy a szigorúan értelmezett, részletes központi előírásokra épült tervgazdálkodás mellett is a nemzeti jövedelem elég nagy (15—20) százaléka a tervtől függetlenül; „mozgot”, sokszor pozitív, sokszor azonban negatív értelemben, népgazdasági szintű pazarlásokat okozva, amit semmiképpen sem lehetett csupán , az „öntudat” számlájára írni, s felvilágosító munkával megszüntetni. Be kellett látnunk, hogy a történelmi értelemben vett öntudat, osztályöntudat és az osztály mai és távlati érdekei között reális ellentmondások feszülnek, amelyek tudomásul vétele és tanulmányozása a célravezető, nem pedig ideológiai munkával való „áthidalásuk”. Ez az új — nem elméletileg új, mert a marxizmus—leninizmus már régen ismerte ezt az összefüggést — szemlélet és megközelítés már érvényesült, a gazdaságirányítási rendszer reformjának előkészítése és bevezetése során. A Központi Bizottság, majd a IX. kongresszus által elfogadott koncepció először is számot vetett azzal, hogy a szocializmus teljes felépítéséhez a minőségi munkát, a munka termelékenységének növelését, s a fejlődés magasabb színvonalon való folytatását igénylő feladatok megoldásához, „többlépcsős eljárásra” van szükség az osztályérdek, a közérdek konkrét tartalmának megfogalmazásában (a népgazdaság távlati és rövidebb távú terveinek elkészítésében). Másodszor, ezek megvalósításában is nélkülözhetetlen a vállalati dolgozók kollektív érdekeinek elismert és szabályozott, de önállóbb, szabadabb hatása a közérdek, a népgazdasági célok realizálása. S harmadszor: a vállalati kollektív érdekeken belül nélkülözhetetlen az egyéni érdek differenciáltabb érvényesülése, illetve érvényesítésének törvényes lehetősége. Az új körülmények új módon vetődik fel az érdek és az öntudat, az érdekeltség és az öntudatosság problémája. Először: új, önállóbb gazdasági szerepének megfelelően. A vállalat most már nemcsak végrehajtója a központban kidolgozott tervfeladatoknak, hanem részt vesz a népgazdasági tervek kidolgozásában is. Ebben önálló, csak általa elvégezhető funkciója van, ami nagymértékben növeli a vállalati vezetők, társadalmi szervek, az egész vállalati kollektíva felelősségét és érdekeltségét a terv megvalósításában, az ehhez szükséges feltételek feltárásában, megteremtésében. Másodszor, a vállalati kollektíva, a vezetők társadalmi szervek, üzemrészek, brigádok és egyének öntudatosságát sok fokát, most már nem felülről készen kapott és „rájuk rótt” feladatok megoldásán mérhetjük, hanem mindinkább azon a hozzáértésen, szakértelmen, találékonyságon és szorgalmon is, amellyel feltárják és kihasználják saját tartalékaikat, okosan és hatékonyan gazdálkodnak saját adottságaikkal, a nép rájuk bízott vagyonával. A központilag helyesen „beállított” szabályzók mellett ebben messzemenően érdekeltek is. Harmadszor, az anyagi és erkölcsi ösztönzés egységét helyesen megvalósító gyakorlat — amelynek kialakításához nélkülözhetetlen az üzemi, munkahelyi demokrácia meglevő lehetőségeinek kihasználása és továbbfejlesztése — olyan légkört, olyan helyi hangulatot, ideológiai-erkölcsi klímát teremt, amelyben nem elég „fórumokon szerepelni” és szép szavakat mondani az öntudatról, közérdekről, hanem gyakorlatilag is példát kell mutatni hozzáértésből, készségből, szorgalomból, minőségileg is kifogástalan munkából. És ha a valódi, a munkahelyi közvélemény előtt, annak demokratikus tájékoztatása és kontrollja mellett is igazolható tényleges teljesítmény szerint differenciáljuk a béreket, prémiumokat, jutalmakat, kitüntetéseket és az erkölcsi megbecsülés egyéb módjait, akkor ez a demokratikus vitákban edződött munkahelyi közvélemény olyan erkölcsi-politikai erővé válik, amely képes a konzervatív, káros egyenlősdi ellen hatékonyan fellépni szocialista elveink védelmében, csakúgy, mint elejét venni az igazságtalan, nem a teljesítmények különbségén alapuló differenciák keletkezésének. A X. pártkongresszus végigvonul az az egyetértés kísérte szemlélet, amelyet az utóbbi évek tapasztalatai megerősítettek, s a kongresszus előtti taggyűlések, pártértekezletek újra összegeztek: a szocialista tudat, az öntudat fejlődése elválaszthatatlan mai és távlati érdekeink helyes értelmezésétől, s ezek tényleges érvényesítésétől. A munka, a termelőmunka körülményei és eredményei gyakorolnak a legnagyobb és legközvetlenebb hatást a szocialista öntudat és erkölcs fejlődésére, s ezek alapján szállhatunk szembe, elveink és érdekeink védelmében, társadalomban még továbbélő, olykor megélénkülő kispolgári jellegű nézetekkel és magatartásokkal, a teljesítmények különbözőségét is tagadó s ezek méltó megbecsülését elítélő konzervatív egyenlősdivel, a tényleges teljesítménnyel nem igazolható bérdifferenciákkal, valamint a rajtuk élősködő, belőlük táplálkozó gátlástalan harácsolás, haszonlesés, korrupció jelenségeivel. KOVÁCS FERENC — 3 CSÜTÖRTÖK, mi. JÚLIUS L