Csongrád Megyei Hírlap, 1971. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-15 / 217. szám

Btartalomk­ék Douglas-Home találkozott Szadattal Kommentár az ír kérdésről Magyar küldöttség Torinóban (2. oldal KIOSZ-küldött­értekezlet Szegeden (3. oldal) ) Küszöbön a szüret (8. oldal) Kiállítási krónika (4. oldal) Magyar-indiai megállapodás Elutazott Budapestről az indiai kereskedelmi miniszter A magyar—indiai gazda­sági tárgyalások befejezésé­ben­ Budapesten kedden ok­mányt írt alá a két ország külkereskedelmi minisztere, dr. Biró József és L. N Mishra. Az 1971—75-tel ko­rában megkötött magyar­­indiai kereskedelmi és fize­tési megállapodás végrehaj­tását vizsgálva megállapítot­ták, hogy a két ország gaz-­­­dsági kapcsolatai kedvezően fejlődnek. Az indiai külkereskedelmi miniszter dr. Biró Józsefet indiai látogatásra hívta­­ meg. A magyar külkereske­ , delmi miniszter a meghívást­­ elfogadta. L. N. Mishra miniszter és ■ kísérete kedd délután ha­­­­zánkból tovább utazott­­ Frankfurtba. A köztisztviselő (M. O.) környezet és egyén, munkastílus és szerve­zettség, írott jog és gyakorlati, rugalmas alkalmazása áll bonyolult kölcsönhatásban egymással, s befolyásol­ja a dolgát végző köztisztviselőt. Közrejátszanak más­féle tényezők is, például a kívánalmak és a tényleges lehetőségek közötti kisebb vagy nagyobb eltérés, az irányítás egyértelműsége, a munka mennyisége s így tovább. Nincs tehát könnyű helyzetben az, aki köz­tisztviselőként teljes becsülettel kívánja ellátni felada­tát. Minden ügy, minden akta más és más összefüggé­seket rejt, minden ügyfél másra érzékeny, nem mér­legeli a jogost és a jogtalant, nem akar­ egyebet halla­ni, csak az igen­t... Megfelelhet-e mindezeknek a tá­gas vagy csöppnyi irodában, kis címmel vagy nagy ranggal tevékenykedő köztisztviselő? Az élet bizonyít­ja, hogy ezer és ezer helyen ilyen, a növekvő mércé­nek is megfelelő emberek intézik a köz dolgait. Sőt, éppen, mert sokasodik azok száma, akik értik, hogy mit vár tőlük az alkalmazó, s aszerint cselekednek, válik kirívóvá, felháborodást keltővé azok esete, akik elfeledkeznek megbízatásuk eredetéről, akik nem szol­gálni, hanem urat játszani akarnak. Akik­ összeté­vesztik a határozottságot a dölyfösséggel, a döntésho­zatal jogát az akarnoksággal, a tekintélyt a goromba­sággal, s nem a nép alkalmazottjának, hanem külön­leges előjogokat élvező kivételezett állampolgároknak tartják magukat. Nem­­minden ügyfél földre szállt angyal — hallani sűrűn tanácsok, irányító intézmények, különböző ható­ságok irodáiban. Igaz. A tájékozatlanság, értetlenség, konokság­, sőt olykor — ne röstellkedjünk le amni — a korlátoltság rendkívüli módon megnehezíti a köztiszt­viselők dolgát. Mégis, amikor vállalták, hogy a köz­tisztviselői lesznek, akkor azt is tudomásul vették, hogy ezt a nehéz szolgálatot kell ellátniuk. Nagy türel­met, tapintatot kell tanúsítaniuk az értelem és érze­lem ötvözetében éppúgy, mint a hivatali rend sértet­lenségét, jogszabályok tiszteletét megkívánó szolgála­tot. S mindezt a percről percre történő ellenőrzés lég­körében, mert hisz’ a köztisztviselő minden szavát, cselekedetét mérlegeli az ügyfél, de ugyanezt, teszik főnökei, s a­ felsőbb irányító szervezetek is. Csoda-e, ha olykor elfogy a türelem, ha a halmozódó tennivalók miatt nem eléggé alapos egyik-másik döntés, ha a hangnem nyersebbé vált? Nem csoda. Ám ennek ellené­re nincs mentség rá! A köztisztviselő ugyanis soha nem feledheti, hogy nem önmaga, hanem egy intézmény, egy testület, végső soron a hatalom nevében jár el, s személyén, cselekedetein át az intézményt, a testüle­tet, a hatalmat ítélik meg az ügyes-bajos dolgokat in­téző emberek. . Munkaviszonyban állni a néppel? Forma szerint furcsán hangzik, s papíron nem is létezik ilyen. A lé­nyeget, a tartalmat tekintve azonban ez a helyzet. Napról napra, óráról órára a munkaadó maga kopogtat a hivatali szobák ajtaján, áll az íróasztalok elé, nyújt­ja át kérelmét írásban, mondja el panaszát, észrevéte­lét, javaslatát szóban, sürget intézkedést, kíván dön­tést, szorgalmaz beavatkozást. A munkaadó maga, bár olykor „csak” idősebb nénike, egyszerű szavú munkás, szemüvegét sokáig keresgélő nyugdíjas, a szék szélén feszengő tsz-tag. Ám nem a beosztás, s nem is a meg­jelenés a mércéje annak, hogy az ügy maga milyen intézkedést kíván. A mérce az ügy jogossága, indokolt­sága, összhangja a közös érdekekkel, s a megoldás le­hetősége. Ha így mérlegel a köztisztviselő, ha minden esetben látja az ügyben szereplő embert, embereket, ha fölkutatja az összefüggéseket, akkor még a tagadó vá­laszt is elfogadják tőle. S itt, igenek és nemek, helyes­lő és elutasító döntések, tiszta szívvel vállalt határo­zatok és cselekedetek halmában rejlik a közös érdek — a jelen jobbítása, a holnap tökéletesítése, egyéni meg közösségi értelemben —, amiért tisztviselőket fo­gad föl é s foglalkoztat az alkalmazó, s amiért tehet­sége, tudása, emberi erényei legjavát kell hogy adja az­­ alkalmazott. j Útban a KNDK felé ^ * Lesenczi Pál Losonczi Pál» a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke útban a KNDK felé kedden, rövid irkutszki időzés után — a szovjet Távol-Keletre — Ha­barovszkba érkezett. Magyar idő szerint hajnali négykor hagyta el a nyugat­szibériai Omszkot... a­ MALÉV IL—18-as különgépe, fedél­zetén a hivatalos baráti lá­togatásra a KNDK-ba tartó Losonczi G.Pállal. Az Elnöki Tanács­ elnöke és kísérete négyórás repülőút után Szi­béria fővárosában, Irkutszk­­ban tartott rövid pihenőt. Az Angara menti nagyváros en­nek a távoli vidéknek je­­­entős ipari központja. Köz­vetlen közelében épült fel a világ egyik legnagyobb, hat tagból álló vízierőmű-rend­­szere (a 4,1 millió kilowatt kapacitással működő negye­dik lépcső , Bratszk neve gyakran szerepel a magyar sajtóban is). A Losonczi Pált fogadó te­rületi és városi vezetők, akik meleg szeretettel említették, hogy számon tartott vendé­geik között sok magyar ál­lamférfi, neves személyiség is van. Újabb négyórás repülés, további két és fél ezer ki­lométer,­­a különgép már Habarovszkban, az út utolsó szovjet állomásán landolt. Az Elnöki Tanács elnökét a repülőtéren a távol-keleti határterületi székhely vezetői fogadták. Losonczi Pál és kísérete Habarovszkban tölti az éj­szakát, majd szerdán, ma­gyar­ idő szerint hajnali ,há­­­rom órakor, tovább, indul a KNDK fővárosába , Phen­­janba. A Szovjetunió területe felett utazva a magyar államfő az alábbi táviratot küldte N. Podgornijnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége­­ elnökének: ■ „A testvéri Szovjetunió területe felett átutazva — út­ban a KNDK felé —, érezve a szovjet emberek gondos­kodását és meleg vendégszeretetét, forró elvtársi üdvözle­temet és legszí­vélyesebb jókívánságaimat küldöm önnek és a nagy Szovjetunió népeinek. Őszinte szívből kívánok­­ önnek további eredményeket felelősségteljes állami tevé­kenységében, a testvéri szovjet népnek további hatalmas sikereket a kommunizmus építésében, a világbéke bizto­sításáért folytatott áldozatos küzdelmében LOSONCZI PÁL” Hazaérkezett Jugoszláviából a HHF küldöttsége A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának delegá­ciója, amely a Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szö­vetségének meghívására egy­hetes látogatást tett Jugo­ I­szláviában, kedden délelőtt­­ hazaérkezett Budapestre. A­­ Bencsik István főtitkár­ ál­­­­tal vezetett delegációt a Fe­rihegyi repülőtéren dr. Or­­­tutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak alelnöke, Barati József, az országos tanács titkára, Sebestyén Nándorné, az Or­szágos Béketanács titkára fogadta. Megjelent a fogad­tatásnál Svetozár Starcevic, a budapesti jugoszláv nagy­követség ideiglenes ügyvivő­je. (MTI) » A Minisztertanács elnökhelyettesének chilei tárgyalásai Tímár Mátyás, a Minisz­tertanács elnökhelyettese hétfőn helyi idő szerint dél­előtt Cantuares bányaügyi miniszterrel tárgyalt. A megbeszélésen szóba került a chilei rézbányászat fej­lesztésében való közreműkö­désünk lehetősége, tárgyal­tak a bányászati berendezé­sek magyar exportjáról is. Salvador Allende elnök hétfőn az emlöki palotában ebédet adott Tímár Mátyás, és kísérete­­tiszteletére. Az ebéden Salvador Allende és Tímár Mátyás pohárköszön­tőt mondott. A Chilei Köz­társaság elnöke, egyebek kö­zött a következőket mondta: — Szeretném kifejezni el­ismerésünket, tolmácsolni a chilei nép köszönetét láto­gatásukért. Számunkra kü­lönösen­ értékes, hogy egy ilyen magas szintű vendég és kísérete érkezett hozzánk. Tímár Mátyás, a Minisz­tertanács elnökhelyettese pohárköszöntőjében hangoz­tatta: — Nagy figyelemmel, ér­deklődéssel tekintünk Chi­lére, különös jelentőséget tu­lajdonítunk annak, hogy itt, a szocializmus építésének útjára léptek. A magyar nép sokáig úgy tekintett Chilére, mint a dél-ameri­kai kontinens csupán egyik országára, de tavaly óta megnőtt nálunk az­ érdeklő­dés Chile, a chilei nép iránt. Tudjuk, értékeljük, hogy mindaz, am­i itt történik — jelentőségét és tapasztalatait tekinve — túlnő Chile ha­tárain. Tímár Mátyás a délutáni órákban Carlos Concha egészségügyi miniszterrel tárgyalt. Este Császár Ferenc, ha­zánk santiagói ideiglenes ügyvivője fogadást adott a nagykövetségen Tímár Má­tyás és kísérete tiszteletére. A fogadáson megjelent Sal­vador Allende köztársasági elnök, a kormány több tagja. (MTI) ARA: 80 FILLÉR 28. évfolyam, 217. szám 1971. SZEPTEMBER 15., SZERDA Megjelenik hétfő kivéte­lével mindennap, hétköz­nap 8, vasárnap 12 oldalon ASZOTE tanévnyitó ünnepsége . Tegnap délelőtt Szegeden, az egyetem Dugonics téri aulájában tanévnyitó ünne­pi tanácsülést rendezett a Szegedi Orvostudományi Egyetem. Az ünnepélyes ese­ményen megjelent Rózsa István, a Csongrád megyei pártbizottság titkára, dr. Biczó György, Szeged ta­nácselnöke,­ Szabó G. Lász­ló, a Szegedi városi pártbi­zottság osztályvezetője, dr. Márta Ferenc, a szegedi József Attila Tudomány­­egyetem rektora. A tanévnyitó tanácsülésen dr. Tóth Károly, az orvos­tudományi egyetem rektora mondott ünnepi beszédet. Méltatta az új tanév jelen­tőségét és célkitűzéseit, majd ünnepélyes keretek között gyémánt- és arany­diplomákat osztott ki. Gyémántdiplomát kapott: dr. Kovács Ferenc, ny. egye­temi tanár. Aranydiplomát kapott: dr. Bartha István ny. főorvos (Várpalota), dr. Czakó Jó­zsef ny. főorvos (Marosvá­sárhely), dr. Görgényi— Göttb­e Oszkár c. egyetemi tanár (Budapest), dr. Hor­váth Miklós ny. minisztériu­mi osztály­vezető (Buda­pest), dr. Kerekes­­Endre ny. körzeti orvos (Debrecen), dr. Székely István ny. fő­orvos (Budapest). A „Jó tanuló — jó spor­toló” kitüntetést ezúttal Bessenyei Mária végzős hallgató, illetve Zoltéi Ist­ván III. éves orvostanhall­gató kapta. Ezenkívül több egyetemi tanár, oktató jutalomban és dicséretben részesült. Készélt a kukoricám betakarító A BMG makói gyárában három évvel ezelőtt kezdő­dött meg a francia Brand - licencia alapján a kukorica­­betakarító adapterek soro­zatgyártása. A mezőgazdasá­gi üzemekben jól bevált be­rendezésből — melyek az NDK típusú arató­ cséplőhöz és a szovjet SZK—4-es kom­bájnhoz készülnek — az idén 800 darabot állítanak elő. Teljesítménye 10 órás mű­szak alatt 8—10 katasztrális hold kukoricának a betaka­rítása, lemorzsolva. Képün­kön az adapterek összeállí­tásán dolgoznak a gépgyár szakemberei, melyekből az idén már az NDK-ba, Cseh­szlovákiába és Lengyelor­szágba is exportálnak. (Fotó: Enyedi Zoltán.)

Next