Csongrád Megyei Hírlap, 1971. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-24 / 251. szám
a tartalomból: швяшппшшаиш Brezsnyev hétfőn Franciaországba érkezik (2. oldal) December 8-án ül össze a KISZ Vili. kongresszusa (3. oldal) Az aszfalt betyárok ma gépjárművön járnak (4. oldal) Csongrád és a vízisport (8. oldal) Dr. Tímár Mátyás • az NDK-ban Dr. Tímár Mátyás, a kormány elnökhelyettese a magyar NDK gazdasági és műszaki tudományos együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke, a bizottság X. ülésszakára szombaton a Német Demokratikus Köztársaságba utazott. Tímár Mátyás tárgyalásokat folytat Wolfgang Rauchlass miniszterelnök-helyettessel, a bizottság német tagozatának elnökével a két országot érintő gazdasági együttműködés kérdéseiről. A bizottság soron következő ülésén többek között napirendre kerülnek az 1971/75. évi hosszú lejáratú külkereskedelmi szerződés, a közúti gépjárműgyártás területén folytatott együttműködés és a könnyűipari együttműködés kérdései. Dr. Timár Mátyás szombaton délben megérkezett az NDK fővárosába. Furceva Budapesten J. A. Furcevának, a Szov részt vesz a magyar—szovjet jetunió művelődésügyi, mi kormányközi kulturális mniszterének vezetésével együttműködési bizottság szombaton délelőtt szovjet VIII. ülésén, a Ferihegyi reküldöttéig érkezett Budapülőtéren Ilku Pál művelőpestre. A delegációt, amely bésügyi miniszter fogadta. Egyoldalúság (S. S.) Ha valami, úgy a népgazdaság-irányítás korszerűsítése nem egészen négy esztendő alatt igazolta időszerűségét, a termelésre, értékesítésre, rentabilitásra való ösztönző hatását. Elegendő csupán arra gondolni, hogy 1968-tól a munka szervezettségének fejlődésével felgyorsult a termelékenység üteme. Számos ipari, mezőgazdasági munkahelyen a nagyobb mennyiségű és jobb minőségű árut azonos, vagy alig növekvő, illetve csökkenő létszámúra készítik. A termelőmunka dinamikus fejlődésével párhuzamosan növekedik a közszükségleti cikkek választéka. A termelésnek folyamatos, a realitásokon alapuló intenzívebbé válása nemcsak az áru ellátását teszi jobbá, hanem a szociális, egészségügyi és kulturális körülményeket is. Az 1968 óta épült ipari, mezőgazdasági és intézményi létesítményekből nem hiányzik a korszerű, szociális, egészségügyi és kulturális berendezés sem. A régebben (a felszabadulás előtt) épült üzemek is megújulnak és kiegészülnek a munkát egészségesebbé, biztonságosabbá tevő szociális létesítményekkel. Rendszerünknek teljesen magától értetődő cselekedeteit azért érdemes leírni, mert találkozunk feledékeny emberekkel, akik hajlamosak arra, hogy a sikerek árnyékában keletkező hibákat eltúlozzák. Pártunk marxista-leninista politikája, lenini munkastílusa, az állami és gazdasági vezetés szocialista szelleme nemcsak elismeri, hanem őszintén igyekszik feltárni is a valóságos, az alkotás közben keletkező hiányosságokat. Miközben az áruellátás fejlődését méltatjuk, aközben a párt- és állami vezetés sem tagadja, hogy időnként a nagyon fontos fogyasztási eszközök egyike-másika időlegesen a hiába keresett cikkek közé kerül. A lakosság — főleg az alacsony keresetűek — a legtöbbet a valóságos és vélt áremelkedést bírálja. Sajnos, számos termelő, valamint kereskedelmi vállalat elhanyagolja a lakossági érdekeltséget és áremelkedéssel is növeli rentabilitását. Tovább lehetne sorolni életünknek ama bosszantó részeit, amelyek ellen politikai, közgazdasági és adminisztratív eszközökkel is szükséges hadakozni. Ám szüntelenül vitatkozni szükséges azokkal, akik kizárólag a gazdaságirányítás 1968-tól alkalmazott új módszereinek számlájára akarják írni az egyébként jogosan szóvá tett, bosszantó jelenségeket. Az igazság torzítása az olyan látszat keltése, mintha valaha is lehetséges lett volna olyan ellátást kialakítani, amikor mindenütt, mindenféle áru a kereskedelem, illetve a fogyasztó rendelkezésére állt. A gazdaságirányítás korszerűsítése mindent megismerhetőbbé tesz. A társadalom gazdasági, kulturális, szociális előrehaladás csakúgy, mint a városokban és a falvakban tapasztalható hiányosság, világosan mutatkozik. Nagyon fontos azonban azt is érzékeltetni, hogy a múltban és az 50-es években is az árukínálat, a választék messze elmaradt a jelenlegitől. Az úgynevezett fix fogyasztói árrendszer pedig egyáltalán nem volt olyan stabil, minthogy arra ma egyesek tévesen emlékeznek. Mindez nem azért idéződik, hogy csökkenjen azoknak a felelőssége, akiknek kötelességük a lehető legjobb elátásról és az elfogadható árakról való gondoskodás. Erről szó sincs. A felelősség határa ma sokkal szélesebb és egyértelműbb is, mint ahogy azt néhol érzik és hangoztatják. E gondolathoz tartozik egyebek között az is, hogy a gazdasági élet valóságos fogyatékosságainak kritikusai majdnem mindig a bírált cselekedetekért felelősek is. Minden egyoldalúság és távolról való szemlélődés idegen a szocializmustól, a tisztességes társadalmi gondolkodástól. A józan építő bírálat és az, őszinte önkritika együtt segít abban, hogy szocialista rendünk sikereit és gyengéit egyformán, a gazda módján szemléljük, és akként is cselekedjünk. Búzavetés, kukoricabetakarítás Megyeszerte kedvező képet nyújt a határ, általában a mezőgazdasági munkák üteme megegyezik a jónak mondott évekével és a tavalyihoz képest nyolc-tíznapos az időbeli előny. Gál Jenő megyei főagronómus elmondotta, hogy a legsürgetőbb tennivaló most a kukorica betakarítása, a kukoricaszár levágása, hogy „zöld utat” kapjanak a szántó-vető traktorok, mert a takarmánynövény után a legtöbb helyen búzát vetnek. Becslések szerint a kukoricaterületnek körülbelül a háromnegyed részéről törték le a termést. Különösen a hódmezővásárhelyi téeszek jeleskedtek ebben a munkában. A városi tanács vb. mezőgazdasági osztályától kapott tájékoztatás szerint egyre inkább gyakorlattá válik, hogy nemcsak a közös táblákon, hanem a háztáji földeken is alkalmazzák a gépeket. Sok tag kötött megállapodást a kukoricások nagyüzemi művelésére. A szövetkezetek gépeivel végezték el a műtrágyázást, a vegyszeres gyomirtást és most csőtörő kombájnokkal a betakarítást. A tagok ezért természetesen térítést fizetnek, de jól járnak, hiszen nehéz fizikai munkától mentesülnek. A szövetkezetek előnye pedig az, hogy a tagokat kevésbé vonja el a háztáji munka, és korán felszabadulnak a háztáji földek, idejében bevethetik kenyérgabonával. Ennek is köszönhető, hogy a vásárhelyi mezőgazdasági üzemekben a legelőrehaladottabbak az őszi munkák. A Dózsa és a Ságvári Tsz-ben egy-két napon belül befejezik a kalászosok vetését. A felgyói Alföldi Róna, a székkutasi Új Élet, a földeáki Dózsa és még sok más közös gazdaságban szervezték meg úgy a munkát, hogy vasárnaponként szállító járműveket küldenek a háztáji kukoricaföldekre, hogy mielőbb fedél alá kerüljön a termés, szántható legyen a terület. Megyeszerte az étkezési és takarmánybúza vetőmagja mintegy hatvan százalékban került földbe. Az október derekán hullott eső sokat használt a foghíjasan kelő gabonákra, de még további csapadékra lenne szükség. 28. évfolyam, 251. szám 1971. OKTÓBER 24. VASÁRNAP Megjelenik hétfő kivételével mindennap, hétköznap 8, vasárnap 12 oldalon ÁRA: 1 FORINT A gazdasági aktívaértekezlet vitája . A kormány által összehívott pénteki gazdasági aktívaértekezleten Fock Jenőnek, a kormány elnökének beszámolóját — mint jelentettük — vita követte. A vitában felszólalt Sellő Dénes, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár vezérigazgatója, Kovács Sándor, a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója, dr. Somló György, a Vegyiműveket Tervező Vállalat igazgatója, Láng Géza, a Medicor vezérigazgatója, Pulai Miklós, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese, Bertus Pál, a fábiánsebestyéni Kinizsi Termelőszövetkezet elnöke, Gál László, a SZOT titkára, Horváth László, az Országos Gumiipari Vállalat vezérigazgatója, Zala Júlia, a Gazdaságkutató Intézet igazgatója, Csató László, a Csepel Vas- és Fémművek vezérigazgatója, Horváth János, a nyíregyházi Ságvári Tsz elnöke, Pataki János, a XI. kerületi pártbizottság első titkára. Érdi Tamás, a 21. számú Állami Építőipari Vállalat igazgatója. Huszár Andor, a Tiszai Vegyikombinátigazgatója, Végh Józsefné, a Pamutfonóipari Vállalat vezérigazgatója. Szenes Endre, a Lignitppex igazgatója, Karlik Nándor, a Kohó- és Gépipari Minisztérium pártbizottságának titkára, Dobos György, a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatója, Balázs György, a Középületépítő Vállalat igazgatója, Pongrácz Istvánné, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt szolnoki feltáró és kutató üzemének szakszervezeti titkára, Gamm József, a Figyelő főszerkesztője és Csépányi Sándor, az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigazgatója. Valamennyi felszólaló helyeselte az aktívaértekezlet összehívását, üdvözölve a beszámoló őszinte hangját, az eredmények és a problémák reális értékelését. A felszólalók többsége a beruházások területén tapasztalható feszültségekkel foglalkozott. A TVK, a Vegyiműveket Tervező Vállalat, az Ózdi Kohászati Üzemek és több más vállalat igazgatója arról szólt, hogy a beruházási kapacitásokhoz viszonyított túlzott kereslet miatt drágulnak az építkezések, szétaprózódnak az erők, évekig elhúzódnak a beruházások. Több hozzászóló A kormánytól is hatékony intézkedéseket kért az erőinkhez mérten túlzott „beruházási étvágy” megfékezéséhez, mint mondották, jobb szervezéssel szinte mindenütt meggyorsíthatják a folyamatban levő beruházásokat. Az Ózdi Kohászati Üzemek ismert nagy építkezésén mintegy két évvel csökkentették az előkészületi időt. Ez azonban csupán a teendő egyik fele. Ugyanennek a vállalatnak a vezérigazgatója szerint a beruházások hatékonysága és gazdaságossága erőteljesen növelhető, ha korlátozzák a tervezők „fantáziáját”, ha az új létesítményeknél a gazdaságosságot helyezik előtérbe. — Közhely, hogy a holnap gazdaságát a mai beruházások határozzák meg — mondotta Somló György. — Alapvető követelmény viszont, hogy a beruházásokat hatékonyan s gyorsan végezzük. E témához Huszár Andor hozzáfűzte, hogy lényegesen javítani lehet a beruházási helyzeten, ha a beruházásokkal kapcsolatos döntéseikért az üzemek vezetői fokozott felelősséget vállalnak, s az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítanak a beruházások előkészítésére. Gál László és több más felszólaló rámutatott, hogy a beruházási feszültségekből vezethető le a népgazdaság jó néhány egyéb problémája, köztük a külkereskedelmi mérleg és a költségvetés hiánya. E jelenség veszélyeztetheti a mai kedvező fogyasztási színvonalat, életszínvonal-politikánk megvalósítását is. Többen javasolták, hogy nélkülözhető beruházásokat ne kezdjenek el 1972- ben, ehelyett használják ki jobban a már meglevő kapacitásokat. A felszólalók többsége a termelés gazdaságosságának kérdéseivel is foglalkozott. Az Országos Gumiipari Vállalat vezérigazgatójának véleménye szerint a hatékonyság növelésének legcélravezetőbb módja a gyártmánystruktúra megváltoztatása. E véleményt osztotta a Beloiannisz-gyár, a Medicor, a Pamutfonóipari vállalat vezetője is. A KGM párttitkára a minisztérium egyik felméréséről számolt be, amely azt elemezte, hogy a meglevő eszközökkel hogyan lehetne gazdaságosabban termelni, zöld utat adva a gazdaságosan előállítható termékek fokozott gyártásához. A Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója a termelés vertikumának kialakításában, vagyis az egymáshoz kapcsolódó üzemek szerves együttműködésében látja a hatékonyság növelésének egyik fontos eszközét. Az értekezlet egyik központi témája volt a munkaerőhelyzet elemzése, ezen belül annak a kérdésnek a vitája, hogy milyen módon lehetne csökkenteni az indokolatlan munkaerőmozgást. Néhány felszólaló adminisztratív intézkedéseket tartana szükségesnek. A felszólalók többségének, mint például Érdi Tamásnak, az a véleménye, hogy a dolgozók nagyobb megbecsülésével lehet megszilárdítani a törzsgárdát. Véleménye szerint valamennyi vállalatnak össze kell fognia ahhoz, hogy a munkahelyét (Folytatás a 2. oldalon.) Aatarw r • lova évi 20—22 holdon (Fotó: Enyedi Zoltán) kPflVPriinir Kihasználják a kedvező időjárást a Felgyői Állami Gaz- HGNIfblUIIII haság dolgozói. A jól előkészített magágyakba naponta vetik el a jövő évi kenyerünket biztosító őszi búzát.