Csongrád Megyei Hírlap, 1971. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-02 / 258. szám
a tartalomból: Szovjet-amerikai együttműködés az űrkutatásban Pekingi üzenet , az ENSZ-hez (2. oldal) A lottó október havi tárgyú nyeremény-listája (8. oldal) Beszámolók a vasárnap sportjáról (6—7. oldal) Feladat: a hazai fehérje termelés bővítése Hétfőn dr. Dimény Imre miniszter vezetésével ülést tartott a MÉM miniszteri értekezlete, amely — egyebek között — a hazai fehérjetermelés bővítésének lehetőségeiről tárgyalt. Az értekezlet megállapította, hogy a hazai takarmányfehérje termelést az élelmiszerek biológiai értékének szövelése, valamint az állati termékek exportlehetőségeinek jobb kihasználása érdekében fokozni kell. Jelenleg az állattenyésztéshez szükséges fehérjék kétharmad részét a mezőgazdaság adja, a takarmányok azonban összetételüknél fogva csak részben felelnek meg az egyre fokozódó igényeknek. Ezért a jövőben az eddiginél nagyob hasznosanyagtartalmú növényeket kell termeszteniök az üzemeknek, és a betakarítási módszereket is tökéletesíteni kell. Emellett azonban arra is szükség van, hogy az élelmiszeripari melléktermékeket és hulladékokat az eddiginél jobban használják fel takarmányok készítésére, dúsítására. Az értekezlet felhívta a figyelmet arra, hogy a fehérjehiány pótlásánál sokat segíthet a vegyipar. A fehérjeigény 20—30 százalékát például iparilag előállított nitrogéntartalmú anyagokkal lehet kielégíteni. - Üres katedrák (Pr. Z.) Ötven betöltetlen tanári, tanítói állást tartanak számon a megyei művelődésügyi osztályon. Képletesen, ötven katedra üres. Ötven, diplomával rendelkező pedagógus helyett ötven képesítés nélküli nevelő látja el a tanári teendőket, az oktatói, nevelői munkát. Üres katedrák — legyinthet az olvasó —, visszatérő téma. Méghozzá úgy, hogy szinte évről évre ennyi a számuk. A hiánylistán esztendőről esztendőre ennyit jegyeznek be az illetékesek. Pedig „egyetemi, főiskolai” megye vagyunk. Mégis, nevelőhiánnyal küszködünk. Az állásokat, annak rendje-módja szerint, kétszer hirdették meg az idén is: áprilisban és június végén. A tanévkezdésre mégsem sikerült előnyös helyzetet teremteni. Betöltetlenek maradtak olyan községi és tanyai iskolák állásai, mint az ásotthalmi kissori iskoláé, a forráskúti, a nagylaki, a királyhegyesi, a földeáki, az ambrózfalvi iskolák állásai — a többi között. Betöltetlenek a végzettséget tekintve. Ám, hogy mégsem beszélünk pedagógiai tragédiáról, az, csak annak köszönhető, hogy helyettesítéssel, képesítés nélküli nevelők csatasorba állításával ismét sikerült áthidalni, és részben megoldani a kérdést — mint már annyiszor. Örömmel vesszük tudomásul azt a rendelkezést is, amely a képesítés nélküli nevelőt a felsőfokú intézmény elvégzésére kötelezi. Sőt, már kéthónapos szerződést is csak úgy kötnek „külsővel”, hogy vállalja a továbbtalnulás feltételeit. De hát milyen végzettséggel rendelkező pedagógusok „maradnak távol” a szakmától? Elsősorban a nyelv szakosak és a matematikusok. Az okok ismertek. A tanyai állások — a kedvezményekkel együtt — sem jelentenek vonzerőt. De hasonló a helyzet a községekben levő üres helyekkel is. Elsődleges feltétel a lakás. Sokan még ezzel együtt sem vállalják az oktatómunkát. Megmaradnak inkább a nem egy esetben szerényebb munkakörben, veszni hagyják nehéz munkával megszerzett diplomájukat. Vagy ahogy szaknyelven mondják, „pihentetik”. Az persze már szemlélet kérdése, hogy egy végzett tanárnak, hogy van „szíve” pihentetni frissen szerzett tudását, és helyette bérszámfejtéssel vagy éppen raktárosi munkával foglalkozni?! Kétségtelenül igaz az a megállapítás, amivel ezeket az embereket illetik, jobb ha szépen elvesznek, úgysem szívből tanítottak volna. Lehet. Viszont valaki elől elvették a helyet, valkit megfosztottak a lehetőségtől. Ezt sem a közvélemény, sem a statisztikák nem jegyzik. Az objektív akadályok azonban ennek ellenére fennállnak. Valóban, kevés szolgálati lakással rendelkeznek a községek. Ezzel egyrészt ingázásra kényszerítik a pedagógust, másfelől a pedagógus kényszerül arra, hogy nehéz körülmények között végezze napi munkáját. Az igazsághoz tartozik még az is, hogy az elmúlt két évtized alatt igen sok pedagógus jutott modern, korszerű követelményeknek megfelelő lakáshoz, és végül is ez sem elhanyagolható tényező! Úgy gondolom, a jövőben mindig lesznek betöltetlen pedagógusállások. Ha nehezen is, de gondoskodnak majd ezek munkaköri helyettesítéséről az illetékesek. Azon a szemléleten azonban lehetne valamit változtatni, amely csak a várost tartja ideális helynek, és a falusit, sőt, a tanyai iskolát teljesen elveti, mint munkahelyet. Valószínűleg a felkészítés folyamatában is lehet a hiba. A ma végző hallgatók közül sokan a szakmára készülnek és nem a hivatásra, a szakma gyakorlását pedig könnyű szívvel felfüggesztik, ha érdekük történetesen úgy kívánja. Kissé fura helyzetbe kerül az ügyfél, amikor magyar—rasz szakos adminisztrátorral találkozik a községi tanácsházán. Pedig szükség lenne rá valahol a megyében. Talán két-három községgel arrább. Az egyedi, szélsőséges példából természetesen nem szabad messzemenő következtetést levonni. Jelen esetben a példák mindössze egy tényt konstatálnak, az üresen hagyott katedrák tényét. Mégis, kötelességünk szót ejteni a problémákról. Különösen most, amikor államunk ismételten tanúbizonyságát adta segítő szándékának és megnyugtató módon rendezte a fizetéseket. De — túl az anyagiakon — mindent elkövet azért is, hogy a pedagógusok társadalmi megbecsülését, a közösség elismerését szorgalmazza. Az üres katedrák ügye nem csupán az illetékesek munkaköri problémája. Sokkal több annál. Társadalmi ügy. Ha van — és van — hátrányos helyzet, akkor a diploma nélkül tanítók elé járó tanulók helyzete kétszeresen az. Ismét Moszkvában A magyar országgyűlés nyolctagú küldöttségét, amely Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az országgyűlés elnökének vezetésével egy hete tartózkodik a Szovjetunióban, vasárnap délben az Üzbég KP Központi Bizottságának taskenti székházában fogadta Sarai Rasidov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, az Üzbég KP Központi Bizottságának első titkára. Sarai Rasidov üdvözlő beszédében emlékeztetett azokra a magyar internacionalistákra, akik Közép-Ázsia legkülönbözőbb térségein, harcoltak annak idején a cári önkényuralom ellen, a szovjet hatalom megszilárdításáért. Meleg szavakkal méltatta Kádár Jánosnak, a magyar párt- és kormányküldöttségnek néhány évvel ezelőtt tett taskenti látogatását és az MSZMP KB első titkárának az üzbég fővárosban megtartott nagygyűlésen tett megállapításait. Apró Antal tolmácsolta az üzbég párt, az Üzbég Legfelső Tanács vezetőinek, az MSZMP Politikai Bizottsága, a magyar kormány, az Elnöki Tanács és személy szerint Kádár János és Losonczi Pál üdvözletét. A vasárnap délutáni program a Taskenttől mintegy 40 kilométerre levő Turszunkulov-kolhoz megtekintésével kezdődött. , Üzbég és magyar nyelvű üdvözlő feliratok, üzbég népi hangszereken játszó zenészek és népi táncosok köszöntötték a termelőszövetkezet bejáratához érkezett magyar delegációt. A rögtönzött barátsági gyűlésen a kolhoz vezetői köszöntötték vendégeiket, majd Apró Antal rövid válasza után a magyar küldöttség egyik tagja, Nieszner Ferenc országgyűlési képviselő, a tiszaszigeti Búzakalász Tsz elnöke tolmácsolta a magyar mezőgazdasági dolgozók üdvözletét. A magyar képviselők ezután megtekintették a gazdaságot. Parlamenti küldöttségünk vasárnap repülőgéppel viszszatért Moszkvába, miután előzőleg az Üzbég SZSZK Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége búcsúvacsorán látta képviselőinket vendégül. Moszkvában hétfőn délelőtt a delegáció felkereste Vlagyimir Promiszlovot, a városi tanács elnökét, majd sétát tett a városban. Küldöttségünket hétfőn délután fogadta Nyikolaj Podgornir, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. 28. évfolyam, 258. szám 1971. NOVEMBER 2., KEDD Megjelenik hétfő kivételével mindennap, hétköznap 8, vasárnap 12 oldalon ARA: 80 FILLÉR IPH-mozgalom a MIRKÖZ Ktsz csongrádi üzemében. Műszerészek és lakatosok a minőség javításáért Fiatal üzem, fiatal munkásokkal. Nagyjában-egészében ez jellemzi a MIRKÖZ Ktsz csongrádi üzemét. S hogy ennek ellenére is egyre jobb eredményeket érnek el, ez döntő mértékben szorgalmuknak, a tanulásra való készségüknekköszönhető. Szinte a semmiből fejlődtek néhány év alatt korszerű termékeket nagyipari módon előállító üzemmé. Minderre elsősorban az adott módot, hogy a ktsz központja az építkezéshez szükséges pénzen túl, időben biztosította a kellő szakmai ismeretek megszerzésének lehetőségét. Eleinte csaknem kizárólag félkésztermékeket, alkatrészeket gyártottak a csongrádiak. Ám, amikor ebben megszerezték a biztonságot, egy percet sem késett a magasabb teljesítményt követelő feladat. Már 1970-ben sor került a profilátállíásra, s attól kezdve egyre inkább eltolódott a gyártmánystruktúra a késztermékekre: így van ez a hűtőpultok, a különböző garázsfelszerelési cikkek, és minden más termék vonatkozásában. Az egyre bonyolultabb feladatok megoldását nagymértékben elősegíti az üzemegységben széles körben elterjedt szocialista brigádmozgalom, nem utolsósorban pedig az, hogy a munkáskollektívák többsége jókor csatlakozott a Dolgozz hibátlanul !-mozgalomhoz. Ez évi versenyvállalásaik túlnyomó része éppen ennek jegyében fogalmazódott. Az elektroműszerész részlegben dolgozó fiatal asszonyok és lányok például hosszú ideje nem adtak ki a kezükből olyan kapcsolószekrényt, vagy más műszert, amelyre akár a legkisebb kifogást is lehetne tenni. Legyen szó gyújtógyertya-vizsgáló berendezésről, porlasztóvizsgálóról, vagy éppen valamelyik típusú hűtőpult elektromos berendezéséről, nyugodtan adják át meózásra, hiszen gyártás közben, műveletről műveletre önmaguk ellenőrzik a minőséget. Az ott dolgozó két szocialista brigád tagjai tehát nemcsak abban versenyeznek — sőt nem is elsősorban abban —, hogy melyikük ér el magasabb teljesítményszázalékot, de abban is, hogy az általuk készített gyártmányok kiállják-e a legszigorúbb minőségi vizsgálatot. Nem kis mértékben ennek köszönhető, hogy a szövetkezet árui olyan jó hírnévnek örvendenek, hogy azokat nem nehéz feladat eladni. Mit jelent forintban az elektroműszerészek hibátlan munkája? Persze nem lehet erre egyértelműen felelni. A tény azonban, hogy az egy főre jutó napi termelési érték ma már eléri a kétezerötszáz forintot, önmagáért beszél. Sok gonddal kell megküzdeniük például a lemezüzemben dolgozóknak, elsősorban alapanyag-minőségi hibák okozzák ezt. A hazai gyártmányú poliszirol lemezek, amelyekkel a hűtőpultokat burkolják, meglehetősen ridegek, könnyen törnek. Ezért a velük való munka fokozott figyelmet, óvatosságot követel. Kétségtelenül részes a csongrádi üzem sikereiben az is, hogy a ktsz-ben ipari átlagot meghaladó fizetések alakultak ki. A gyakorlottabb munkások -- nők és férfiak egyaránt — havi jövedelme megközelíti a kétezer-ötszáz forintot. S ehhez még hozzá is számíthatunk, hiszen a munkaverseny legjobbjai rendszeresen részesülnek különjutalomban is. BEDŐ NÁNDOR Csomagolásra várnak az elkészült gyújtógyertya-vizsgáló készülékek (Fotó: Enyedi Zoltán) ■ » Művelni kell exportunkat — minőségileg kifogástalan termékekből A Külkereskedelmi Minisztérium párt- és gazdasági vezetőinek, a külkereskedelmi vállalatok igazgatóinak és párttitkárainak részvételével hétfőn aktívaértekezletet tartottak a Külkereskedelmi Minisztériumban. Mindenekelőtt fizetési mérlegünk helyzetét, javításának módjait vizsgálták. Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter tájékoztatójában rámutatott, hogy az 1968—70-es években gazdasági életünk a kedvező külső piaci konjunktúra körülményei között fejlődött. Az utóbbi időben azonban problémák keletkeztek külföldi fizetési mérlegünkben. Bár a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk 1971-ben abszolút és relatív mértékben is nőtt, ez azonban egyoldalúan az importra koncentrálódott. Azzal számolunk, hogy a nemzeti jövedelem 5—6 százalékos növekedése mellett az idén a külkereskedelmi forgalom 11—13 százalékkal emelkedik, ezen belül a behozatal 14—16, a kivitel pedig 5—6 százalékkal. Behozatalunk mind a rubel-, mind a dollárelszámolású országokból viszonylag nagymértékben nő, a szocialista országokba irányuló export 8—10 százalékkal emelkedik, a dollárelszámolású országokba irányuló kivitel azonban stagnál. A helyzet javításának módjait elemezve kifejtette, hogy mindenekelőtt a hazai fizetőképes kereslet és a kínálat egyensúlyának megteremtésére, megszilárdítására van szükség. Elsősorban ott kell takarékoskodni, ahol túlköltekezésben vagyunk. Mindenekelőtt a beruházási piacon tapasztalható feszültségek csökkentésére, felszámolására kell törekedni. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy megfelelő korlátok közé tereljük a túlzottan megugrott importot, s fokozzuk az exportot. A miniszter szólt arról, hogy jövőre már némileg javulnia, kell az ország fizetési méregének, s ehhez az szükséges, hogy az export mind a rubel-, mind a dollárelszámolású országokba több, mint 10 százalékkal növekedjék, ugyanakkor a behozatal növekedésének üteme ennél jóval kisebb legyen. Mivel egyre élesedik a világpiacon a konkurrenciaharc, a külkereskedelemnek gondoskodnia kell arról, hogy vásárlóit magasabb színvonalon szolgálja ki, csak megbízható termékeket értékesítsen, s a szállítási határidőkhöz pontosan tartsa magát. Törekedni kell az ipari háttér jobb megismerésére, új exportcikkek felkutatására.. A miniszter tájékoztatóját széles körű vita követte. Több vállalat, köztük Dési Albert, a Terimpex és Szemes Endre, a Lignimpex vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a külföldi piac megtartása és bővítése érdekében gyakran gyors döntésekre volna szükség, ezek azonban nem mindig születnek meg. Nemegyszer hónapokig vitatkoznak a különböző tárcák és vállalatok azon, hogy átadjanak-e exportra olyan árukat, amelyeket pillanatnyilag itthon is el tudnának adni. Többen szóvá tették, hogy az ipari üzemek egy része gyakran olyankor is nyugati importhoz ragaszkodik, amikor hasonlóan jó minőségű árut a szocialista országokból is be lehetne szerezni. Az aktívaértekezlet vitáját dr. Bíró József foglalta össze, ismét hangsúlyozta a belső piac megszilárdításának, az import mérsékelésének, és az export fokozásának nagy jelentőségét.