Csongrád Megyei Hírlap, 1972. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-01 / 51. szám
Vásárhelyiek, szentesiek, csongrádiaak, szegváriak, pankotaiak, műtétleletek a legjobbak között Oklevelek az élen járó állattenyésztő nagyüzemeknek Tegnap délután a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság központjában bensőséges ünnepséget rendeztek. Az Országos Állattenyésztési Felügyelőség javaslatára a MÉM okleveleket adományozott Csongrád megye legjobb törzstenyésztő gazdaságainak Az ünnepségen dr. Paczuk István, a megyei tanács elnökhelyettese adta át a kitüntető okleveleket. Méltatásként elmondotta, hogy a Csongrád megyei nagyüzemek az elmúlt években különösen a növénytermesztésben léptek előre, tűntek ki. Igaz, már az elmúlt esztendőben egyenletes fejlődésről tanúskodik a megye állattenyésztése is. A mezőgazdasági üzemek termelési értékének 50—55 százalékát adta már az állattenyésztés. A húsprogramnak egyre inkább eleget tesznek. Csongrád megyében pótolták azt a hiányt az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, ami a háztáji és kisegítő gazdaságokban történt „szarvasmarha-felszámolással” keletkezett. A Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság sertéstenyészetéért, szarvasmarha-tenyészetéért, a szegvári Puskin Tsz szarvasmarha-tenyészetéért, a szikáncsi Vörös Csillag Tsz szarvasmarha-tenyészetéért, a Pankotai Állami Gazdaság juhtenyészetéért (két oklevél) és sertéstenyésztéséért, a Derekegyházi Állami Gazdaság sertéstenyészetéért, a szentesi Termál Tsz juhtenyészetéért és lótenyészetéért, a makói Lenin Tsz lótenyészetéért, a csongrádi Petőfi Tsz és a marosfélei Rákóczi Tsz szintén lótenyésztéséért kapta az oklevelet. A kitüntetett gazdaságok nevében Cselló Péter, a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság igazgatója mondott elismerő szavakat. Kitüntetések átadása Tegnap délelőtt a megyei tanácsházán — a Népköztársaság Elnöki Tanácsa megbízásából — dr. Komócsin Mihály, a megyei tanács elnöke a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést adta át Palotás Imrének, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmiszeripari osztálya főelőadójának, aki 40 éves közszolgálat után nyugalomba vonul. Tegnap, kedden délután Szegeden, az MTESZ székházában dr. Szániel Imre, a Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szervezetének elnöke kitüntetéseket adott át kiemelkedő munkát végző szakembereknek. A MAE aranykoszorús jelvényét kapta meg dr. Szólva Péter, a társaság kertészeti szakosztályának elnöke, a Kertészeti Kutatóintézet szentesi állomásának igazgatója és Gyóni Sándor, a csongrádi helyi csoport elnöke, a Tisza Tsz párttitkára. Zsibók Andrást és dr. Somorjai Ferencet emlékplakettal jutalmazták az egyesületben végzett sok éves munkáért. Előtérben: A gyártmánystruktúra javítása és az export fokozása Dr. Horgos Gyula sajtótájékoztatója Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter kedden a Parlament gobelintermében tájékoztatta az újságírókat a tárcához tartozó vállalatok múlt évi munkájáról és idei feladatairól. Mint mondotta: tavaly a kohászat nyeresége összességében csökkent, a gépiparé növekedett. A dolgozók személyi jövedelme a kohászatban átlagosan 5, a gépiparban 6 százalékkal volt magasabb, mint 1970-ben, s előzetes adatok szerint körülbelül 11 napi bérnek megfelelő nyereségrészesedést fizetnek. Az eltérések azonban meglehetősen nagyok a vállalatok között: egyes helyeken magasan az átlag fölött fizetnek, több vállalat azonban a nem megfelelő gazdasági eredmények miatt egyáltalán nem tud nyereségrészesedést fizetni. A gépiparban 12 vállalatnál nem képződött megfelelő alap a nyereségrészesedésre. A miniszter az idei legfontosabb feladatok között a termékstruktúra javítását és az export fokozását említette. A kohászatban ösztönzőbb bér-, s racionálisabb létszámgazdálkodással a vas- és acélöntvények, valamint a kovácsolt áruk gyártását kell fokozni. A gépiparban az idén a közúti járműgyártás, a híradástechnikai és a műszeripari termelés emelkedik a legjobban. Az exportot a szocialista országokba 16—17 százalékkal fokozzák. A szocialista országoknak szánt árumennyiségnek mintegy 90 százalékát a partnerek már januárig lekötötték, s biztosra vehető, hogy rendeléshiány nem akadályozza a terv teljesítését. Tőkésországokba a kohászat 10, a gépipar 15—16 százalékkal több árut szállít az idén a tavalyinál. Végül az üzem- és munkaszervezés javítását célzó intézkedésekről tájékoztatta az újságírókat a miniszter. Eternitgyári nagy rekonstrukció A Cement- és Mészművek Nyergesújfalui Eternitgyára évi termelési értéke 340 millió forint. A növekvő igények biztosítására ötéves rekonstrukciót hajtanak végre, melynek eredményeképpen 1973-ban már munkába áll az első gépsor, 1975-re pedig összesen hat lemezgyártó gép gyártja a különféle lemezeket. Képünkön: Az automata csőgyártó szalag (MTI-fotó: Hadas János.) SZERDA, 1972. MÁRCIUS 1. Az ifjúság hullámhosszán Kedves Halai barátam! közöttünk nézeteltérés, hogy írni csak hatásosan érdemes! Nem jutunk messzire, ha csak általában beszélünk erről vagy arról. Ez is igaz! Mint ahogy a készben könnyebb hibát találni, mint hibátlanul dolgozni. Azt kifogásoltad — a KISZ megyei küldöttértekezletén —, hogy a tizenéveseknek, az ifjúsági mozgalom legfiatalabbjainak nehéz azt a „szöveget” megérteni, amit számukra írnak, nekik mondanak. Nehéz, mert túl körülményesen fogalmaznak, illetve nem az ő „hullámhoszszuk”-on beszélnek. Nem elég csak az értelemre hatni, hanem a szívet is meg kell dobogtatni?! Jogos kifogás!. Vegyük annak, de túl elhamarkodottan mégse általánosítsunk. Ismerjük be, többször viszszaéltünk már e szóval: fiatal. Akkor is használtuk, amikor helyette a kezdő, a pályakezdő szó is megfelelt volna. Máskor pedig elfelejtettük hozzátenni az évek számát is. Másképp érez és gondolkodik egy 16 éves gimnazistalány, akinek a legfőbb tennivalója a tanulás, az érzelmi és értelmi gazdagodás, mint a 24 éves, kétgyermekes fiatalasszony, aki dolgozik egy gyárban napi 8 órát, reggel és délután rohan a bölcsődébe, késő este meg az orvoshoz, mert gyermekei belázasodtak. Egyben azonosak: mindketten KISZ-tagok. Csakhogy gondjaik, életkörülményeik, kötöttségeik elég távol esnek egymáshoz. E példa is bizonyítja: nincs egy mindent megkönnyítő varázslatos „hullámhossz”, amelyre, ha a cikkíró és a szónok ráhangolódik — s csak erre a „hangolódásra” szükséges nagyon odafigyelni —, akkor a többi már megy, mint a karikacsapás. Nehézséget okoz ugyanis, hogy az említett hullámhosszon belül is található differenciáltság, amely nemcsak az évek és a gyerekek számától függ, hanem a képzettségtől, az érdeklődési körtől, és a munkahelytől, és még egyéb tényezőktől is. It varunk sokféle vizsgálódásnak vetli a jolboU éve alá a kifogásolt „magas színvonalat”, nem „jön” ki határozott végeredmény. Egy bizonyos: napilapban, ifjúsági nagygyűlésen, KISZ-taggyűlésen mindenről célszerű — sőt kötelező — közérthetően fogalmazni, beszélni. A szándékban — azt hiszem, sőt, feltételezem — nincs is hiba. Inkább a kivitelezésben, a megvalósításban. Ha túlságosan alacsony nívóra székjünk le, szájbarágós módszerekkel agitálunk, akkor épp olyan hibát követünk el, mintha „elvi síkon” szárnyaltatjuk mondatainkat, amelyekből minden példát, konkrétumot gondosan kiirtottunk. Ebből nem következik az, hogy a kívánatos színvonalat nem lehet meghatározni! Központi előírással pontosan aligha, de mindenki tudja, hol, kinek és miről akar beszélni. A körülményekből, a helyzet főbb tényezőinek — a hallgatóság összetétele, az előadás időpontja és terjedelme — ismeretéből nem ördöngösség kiszámítani azt a bizonyos „hullámhosszat”, a pontos „adás” és „vétel” összhangját. Az írásnál más a helyzet. Olvasóinkat nem válogathatjuk meg valamiféle „speciális távválasztással”. Ezért nem lehet arra vállalkozni minden esetben, hogy „csal: fiataloknak, csak tizenéveseknek” írjunk problémáinkról. Annál is inkább, mert nem helyes kiragadni a társadalom összkérdései közül az ifjúságét, annak egy-egy rétegéét, és „zárt világként” tárni a közvélemény elé. Legfőképp azért, mert ez ír "em is !'Tari kép! Unm ynlf mpn olyan korszak az emnGIII lUii llicyberiség történelmében, amikor annyira az érdeklődés középpontjába került volna felnövekvő nemzedék, a fiatalság, mint épp napjainkban. Amikor tudományos eszközökkel, a politika rangjával, össztársadalmi együttmunkálkodással arra törekszünk, hogy legyen az ifjúság valóban művelt, felkészült, méltó folytatója a szocialista építésnek, akkor nem csak adni akarunk, követelni is! Megköveteljük a fegyelmezettséget és a komolyságot, amely a munkában, a helytállásban elngedhetetlen. Eredményt, tartós sikert másképp aligha lehet elérni. Testben és lélekben erős fiataloké a jövő, minden lehetőségével. Azoké, akik nem morcos képpel próbálják mímelni a komolyságot, hanem tetteikkel bebizonyítják: tudnak pontosan és szépen dolgozni, kulturáltan szórakozni, szívből mosolyogni és szeretni. Megmozgatja a fantáziát, amikor a holnap, a jövő kerül szóba. A fiatalokat és a jövőt már-már közhelyszerűen kapcsoljuk egybe, mert nekik van a legnagyobb esélyük arra, hogy a megálmodott jövőt felenként átélhetik, élvezhetik. „A jövőt nem megjósolnunk, de megalkotnunk kell.” Ezt az a dr. Gábor Dénes írta le, ahi a közelmúltban Nobel-díjat kapott. Korát tekintve nem sorolható a fiatalok közé, de felfogását, tudományos alkotómunkásságát tekintve igen. Amiért a Nobel-díjat kapta — egyik nyilatkozatából idézve —, a következő: „Háromdimenziós fényképkészítés, lencsék nélkül, koherens sugarak segítségével, amikor is lehetővé válik az egész tárgy képének rögzítése.” Ez a holográfia. (Szinte beláthatatlan még alkalmazási területe.) És még egy fél mondatnyi idézet a magyar származású tudóstól: ...„hiszek az emberhez méltó életben, az emberiség jövőjében”. Ez félreérthetetlen üzenet. Fogalmazhatjuk úgy is: jóindulatú utasítás minden fiatalnak, aki nehezen és türelmetlenül tud eligazodni mai bonyolult világunkban, mely egyszerre gazdag és csodálatos, valamint sivár és veszélyes. Az áhított személyautó nemcsak suhanó, távolságzsugorító, száguldásmámort adó szerkezet, hanem potenciális koporsó is. Mind több gép szolgál bennünket, nagyobb lesz kényelmünk, több az időnk. Lehet tűnődnünk, olvasnunk, jövőt álmodnunk! És védekeznünk is, mert nemcsak személyszállító repülőgépet gyártanak, s az ellenség, akik a háborúk árából, a tankok, repülőgép-anyahajók és nukleáris fegyverek gyártásából él, s nem is alrhogy, máról holnapra nem válik a béketábor tagjává. Hogy lehet ezekről a kérdésekről beszélni a tizenéves fiataloknak? Csakis komolyan, teljes felelősséggel és kellő opti-Nem elég felállni OTTS'- lökhöz. Prédikáló tanáraim szavára jómagam sem emlékszem. Azokra igen, akik szívükkel is pedagógusok voltak, és szeretve fegyelmeztek bennünket. Akik élményszerűen, önmagukon átszűrve tudták a múltat közelhozni, s beleágyazni a jelenbe, s ugyanakkor felvillantani a jövőt is, megmutatni az utat, ami előtt állunk. Fásultan, fáradtan, kedvetlenül ez nem sikerülhet. Elhatárolom azoktól magamat, akik minden nevelési kudarcot az iskolára, a pedagógusra hárítanak. Ez igazságtalan dolog. Ezen elgondolkodtam a nyáron Szentesen, egy volt tanárom társaságában, aki akaratlanul is bemutatta, milyen is a jó tanár—diák viszony! Röviden így jellemezném: egy hullámhosszra hangolva dolgoznak, formálódnak és egymástól tanulnak is. De erről ne többet, "mert csak nédaként említettem. Méghozzá arra, hogy lehet lelkesíteni a mai ifjúságot minden szénre, lóra. Csakhogy ehhez érteni kell. Ezt vállalni és merni is! S engedd meg, kedves barátom, hogy válaszom befejezésén’ trád Mihály egyik ismert verséből — Mág nem pláne* — idézzek’ ..A jószándék kevés! Több , kell: az értelem! Mit ér a hűvös ész?! Több kell: az érzelem!” BÁLINT GYULA Szegeden, Vásárhelyen, Makón. Egyetemi előkészítőket szerveznek a fizikai dolgozók gyermekei számára A szegedi József Attila Tudományegyetem, valamint a Szegedi Orvostudományi Egyetem KISZ-bizottságai kezdeményezésére február 29-én a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa tanácskozásra hívta meg Bács-Kiskun, Békés, Szolnok és Csongrád megye művelődési osztályai, IKISZ-bizottságai és SZMT-s képviselőit. Az értekezleten a fizikai dolgozók tehetséges és tovább tanulni kívánó gyermekei részére szervezendő nyári tanfolyamok koordinálásáról volt szó. A JATE és SZOTE KISZ-bizottságainak képviselői ismertették a résztvevőkkel, hogy a középiskolás III. osztályos tanulói számára bentlakásos tanfolyamot szerveznek Szegeden, biológia—kémia, szakbiológia, biológia—fizika tárgyakból, Hódmezővásárhelyen matematika—fizikából, Makón idegen nyelvekből július 10—22-ig. Az említett megyék képviselői örömmel fogadták a KISZ-bizottságok kezdeményezését, mely megyénként mintegy 130 tanuló egyetemi felvételi vizsgáját könnyíti meg, illetve segíti elő. A tanfolyamok anyagi fedezetét a JATE és a SZOTE KISZ-bizottságai, valamint a küldő megyék közösen biztosítják. Len-kenderipari tanácskozás Szegeden A Textilipari és Műszaki Tudományos Egyesület megyei csoportja rendszeresen megteremti annak lehetőségét, hogy a szakemberek közösen értékeljék a textilipar gazdasági jelenségeit, és általános következtetéseket vonjanak le a megvitatott témákból. Tegnap, kedden délelőtt Szegeden, a Tisza Szálló tükörtermében például az egyesület len kenderipari szakosztálya rendezett vitával egybekötött konzultációt. Rektenwald Ferenc, az Országos Tervhivatal főelőadója értékelte az ágazat négy vállalatánál — közöttük a Rostkikészítő és a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat — kidolgozott fejlesztési koncepciókat. 3