Csongrád Megyei Hírlap, 1972. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

Vásárhelyiek, szentesiek, csongrádiaak, szegváriak, pankotaiak, műtétleletek a legjobbak között Oklevelek az élen járó állattenyésztő nagyüzemeknek Tegnap délután a Hódme­zővásárhelyi Állami Gazda­ság központjában bensőséges ünnepséget rendeztek. Az Országos Állattenyésztési Felügyelőség javaslatára a MÉM okleveleket adomá­nyozott Csongrád megye legjobb törzstenyésztő gaz­daságainak Az ünnepségen dr. Paczuk István, a megyei tanács el­nökhelyettese adta át a ki­tüntető okleveleket. Mélta­tásként elmondotta, hogy a Csongrád megyei nagyüze­mek az elmúlt években kü­lönösen a növénytermesz­tésben léptek előre, tűntek ki. Igaz, már az elmúlt esz­tendőben egyenletes fejlő­désről tanúskodik a megye állattenyésztése is. A mező­­gazdasági üzemek termelési értékének 50—55 százalékát adta már az állattenyésztés. A húsprogramnak egyre in­kább eleget tesznek. Csong­rád megyében pótolták azt a hiányt az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, ami a háztáji és kisegítő gazda­ságokban történt „szarvas­marha-felszámolással” ke­letkezett. A Hódmezővásárhelyi Ál­lami Gazdaság sertéstenyé­szetéért, szarvasmarha-te­nyészetéért, a szegvári Pus­kin Tsz szarvasmarha-te­nyészetéért, a szikáncsi Vö­rös Csillag Tsz szarvasmar­ha-tenyészetéért, a Pankotai Állami Gazdaság juhtenyé­­szetéért (két oklevél) és ser­téstenyésztéséért, a Derek­­egyházi Állami Gazdaság sertéstenyészetéért, a szente­si Termál Tsz juhtenyésze­­téért és lótenyészetéért, a makói Lenin Tsz lótenyésze­téért, a csongrádi Petőfi Tsz és a marosfélei Rákóczi Tsz szintén lótenyésztéséért kap­ta az oklevelet. A kitüntetett gazdaságok nevében Cselló Péter, a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság igazgatója mon­dott elismerő szavakat. Kitüntetések átadása Tegnap délelőtt a megyei tanácsházán — a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa meg­bízásából — dr. Komócsin Mihály, a megyei tanács el­nöke a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést adta át Palotás Imrének, a megyei tanács mezőgazdasá­gi és élelmiszeripari osztá­lya főelőadójának, aki 40 éves közszolgálat után nyu­galomba vonul. Tegnap, kedden délután Szegeden, az MTESZ szék­házában dr. Szániel Imre, a Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szerveze­tének elnöke kitüntetéseket adott át kiemelkedő mun­kát végző szakembereknek. A MAE aranykoszorús jel­vényét kapta meg dr. Szól­va Péter, a társaság kerté­szeti szakosztályának elnö­ke, a Kertészeti Kutatóin­tézet szentesi állomásának igazgatója és Gyóni Sándor, a csongrádi helyi csoport el­nöke, a Tisza Tsz párttitká­ra. Zsibók Andrást és dr. Somorjai Ferencet emlék­­plakettal jutalmazták az egyesületben végzett sok éves munkáért. Előtérben: A gyártmánystruktúra javítása és az export fokozása Dr. Horgos Gyula sajtótájékoztatója Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter kedden a Parlament gobelintermében tájékoztatta az újságírókat a tárcához tartozó vállalatok múlt évi munkájáról és idei feladatairól. Mint mondotta: tavaly a kohászat nyeresége összességében csökkent, a gépiparé növekedett. A dolgozók személyi jövedelme a kohászatban átlagosan 5, a gépipar­ban 6 százalékkal volt magasabb, mint 1970-ben, s előze­tes adatok szerint körülbelül 11 napi bérnek megfelelő nyereségrészesedést fizetnek. Az eltérések azonban megle­hetősen nagyok a vállalatok között: egyes helyeken ma­gasan az átlag fölött fizetnek, több vállalat azonban a nem megfelelő gazdasági eredmények miatt egyáltalán nem tud nyereségrészesedést fizetni. A gépiparban 12 vál­lalatnál nem képződött megfelelő alap a nyereségrésze­sedésre. A miniszter az idei legfontosabb feladatok között a termékstruktúra javítását és az export fokozását említette. A kohászatban ösztönzőbb bér-, s racionálisabb létszám­­gazdálkodással a vas- és acélöntvények, valamint a ková­csolt áruk gyártását kell fokozni. A gépiparban az idén a közúti járműgyártás, a híradástechnikai és a műszer­ipari termelés emelkedik a legjobban. Az exportot a szocialista országokba 16—17 százalék­kal fokozzák. A szocialista országoknak szánt árumennyi­ségnek mintegy 90 százalékát a partnerek már januárig lekötötték, s biztosra vehető, hogy rendeléshiány nem akadályozza a terv teljesítését. Tőkésországokba a kohá­szat 10, a gépipar 15—16 százalékkal több árut szállít az idén a tavalyinál. Végül az üzem- és munkaszervezés ja­vítását célzó intézkedésekről tájékoztatta az újságírókat a miniszter. Eternitgyári nagy rekonstrukció A Cement- és Mészművek Nyergesújfalui Eternitgyára évi termelési értéke 340 millió forint. A növekvő igények biztosítására ötéves rekonstrukciót hajtanak vég­re, melynek eredményeképpen 1973-ban már munkába áll az első gépsor, 1975-re pedig összesen hat lemezgyártó gép gyártja a különféle lemezeket. Képünkön: Az automata csőgyártó szalag (MTI-fotó: Hadas János.) SZERDA, 1972. MÁRCIUS 1. Az ifjúság hullámhosszán Kedves Halai barátam­! közöttünk nézeteltérés, hogy írni csak ha­tásosan érdemes! Nem jutunk messzire, ha csak­ általában beszélünk erről vagy arról. Ez is igaz! Mint ahogy a készben könnyebb hibát találni, mint hibátlanul dolgozni. Azt kifogásoltad — a KISZ megyei kül­döttértekezletén —, hogy a tizenévesek­nek, az ifjúsági mozgalom legfiatalabb­­jainak nehéz azt a „szöveget” megérteni, amit számukra írnak, nekik mondanak. Nehéz, mert túl körülményesen fogal­maznak, illetve nem az ő „hullámhosz­­szuk”-on beszélnek. Nem elég csak az ér­telemre hatni, hanem a szívet is meg kell dobogtatni?! Jogos kifogás!. Vegyük an­nak, de túl elhamarkodottan mégse ál­talánosítsunk. Ismerjük be, többször visz­­szaéltünk már e szóval: fiatal. Akkor is használtuk, amikor helyette a kezdő, a pályakezdő szó is megfelelt volna. Máskor pedig elfelejtettük hozzátenni az évek számát is. Másképp érez és gondol­kodik egy 16 éves gimnazistalány, akinek a legfőbb tennivalója a tanulás, az érzel­mi és értelmi gazdagodás, mint a 24 éves, kétgyermekes fiatalasszony, aki dolgozik egy gyárban napi 8 órát, reggel és délután rohan a bölcsődébe, késő este meg az or­voshoz, mert gyermekei belázasodtak. Egy­ben azonosak: mindketten KISZ-tagok. Csakhogy gondjaik, életkörülményeik, kö­töttségeik elég távol esnek egymáshoz. E példa is bizonyítja: nincs egy mindent megkönnyítő varázslatos „hullámhossz”, amelyre, ha a cikkíró és a szónok ráhangoló­dik — s csak erre a „hangolódásra” szüksé­ges nagyon odafigyelni —, akkor a többi már megy, mint a karikacsapás. Nehézsé­get okoz ugyanis, hogy az említett hul­lámhosszon belül is található differenciált­ság, amely nemcsak az évek és a gyerekek számától függ, hanem a képzettségtől, az érdeklődési körtől, és a munkahelytől, és még egyéb tényezőktől is. It­ varunk sokféle vizsgálódásnak vet­li a jol­boU é­ve alá a kifogásolt „magas színvonalat”, nem „jön” ki határozott vég­eredmény. Egy bizonyos: napilapban, ifjú­sági nagygyűlésen, KISZ-taggyűlésen min­denről célszerű — sőt kötelező — közért­hetően fogalmazni, beszélni. A szándékban — azt hiszem, sőt, feltételezem — nincs is hiba. Inkább a kivitelezésben, a megvaló­sításban. Ha túlságosan alacsony nívóra székjünk le, szájbarágós módszerekkel agi­tálunk, akkor épp olyan hibát követünk el, mintha „elvi síkon” szárnyaltatjuk mon­datainkat, amelyekből minden példát, konkrétumot gondosan kiirtottunk. Ebből nem következik az, hogy a kívánatos szín­vonalat nem lehet meghatározni! Központi előírással pontosan aligha, de mindenki tudja, hol, kinek és miről akar beszélni. A körülményekből, a helyzet főbb ténye­zőinek — a hallgatóság összetétele, az elő­adás időpontja és terjedelme — ismereté­ből nem ördöngösség kiszámítani azt a bi­zonyos „hullámhosszat”, a pontos „adás” és „vétel” összhangját. Az írásnál más a helyzet. Olvasóinkat nem válogathatjuk meg valamiféle „spe­ciális távválasztással”. Ezért nem lehet ar­ra vállalkozni minden esetben, hogy „csal: fiataloknak, csak tizenéveseknek” írjunk problémáinkról. Annál is inkább, mert nem helyes kiragadni a társadalom össz­­kérdései közül az ifjúságét, annak egy-egy rétegéét, és „zárt világként” tárni a köz­vélemény elé. Legfőképp azért, mert ez ír "em is !'Tari kép! Unm ynlf mpn olyan korszak az em­nGIII lUii llicy­beriség történelmében, amikor annyira az érdeklődés középpontjá­ba került volna felnövekvő nemzedék, a fiatalság, mint épp napjainkban. Amikor tudományos eszközökkel, a politika rang­jával, össztársadalmi együttmunkálkodás­­sal arra törekszünk, hogy legyen az ifjú­ság valóban művelt, felkészült, méltó foly­tatója a szocialista építésnek, akkor nem csak adni akarunk, követelni is! Megkö­veteljük a fegyelmezettséget és a komoly­ságot, amely a munkában, a helytállás­ban elngedhetetlen. Eredményt, tartós si­kert másképp aligha lehet elérni. Testben és lélekben erős fiataloké a jövő, minden lehetőségével. Azoké, akik nem morcos képpel próbálják mímelni a komolyságot, hanem tetteikkel bebizonyítják: tudnak pontosan és szépen dolgozni, kulturáltan szórakozni, szívből mosolyogni és szeret­ni. Megmozgatja a fantáziát, amikor a hol­nap, a jövő kerül szóba. A fiatalokat és a jövőt már-már közhelyszerűen kapcsoljuk egybe, mert nekik van a legnagyobb esé­lyük arra, hogy a megálmodott jövőt felen­ként átélhetik, élvezhetik. „A jövőt nem megjósolnunk, de megalkotnunk kell.” Ezt az a dr. Gábor Dénes írta le, ahi a kö­zelmúltban Nobel-díjat kapott. Korát te­kintve nem sorolható a fiatalok közé, de felfogását, tudományos alkotómunkássá­gát tekintve igen. Amiért a Nobel-díjat kapta — egyik nyilatkozatából idézve —, a következő: „Háromdimenziós fényképkészí­tés, lencsék nélkül, koherens sugarak se­­gítségével, amikor is lehetővé válik az egész tárgy képének rögzítése.” Ez a ho­lográfia. (Szinte beláthatatlan még alkal­mazási területe.) És még egy fél mondat­nyi idézet a magyar származású tudóstól: ...„hiszek az emberhez méltó életben, az emberiség jövőjében”. Ez félreérthetetlen üzenet. Fogalmazhatjuk úgy is: jóindulatú utasítás minden fiatalnak, aki nehezen és türelmetlenül tud eligazodni mai bonyolult világunkban, mely egyszerre gazdag és csodálatos, valamint sivár és veszélyes. Az áhított személyautó nemcsak suhanó, tá­volságzsugorító, száguldásmámort adó szer­kezet, hanem potenciális koporsó is. Mind több gép szolgál bennünket, nagyobb lesz kényelmünk, több az időnk. Lehet tűnőd­nünk, olvasnunk, jövőt álmodnunk! És védekeznünk is, mert nemcsak személy­­szállító repülőgépet gyártanak, s az ellen­ség, akik a háborúk árából, a tankok, re­­pülőgép-anyahajók és nukleáris fegyverek gyártásából él, s nem is al­rhogy, má­ról holnapra nem válik a béketábor tag­jává. Hogy lehet ezekről a kérdésekről beszélni a tizenéves fiataloknak? Csakis komolyan, teljes felelősséggel és kellő opti-Nem elég felállni OTTS'- lökhöz. Prédikáló tanáraim szavára jóma­gam sem emlékszem. Azokra igen, akik szívükkel is pedagógusok voltak, és szeret­ve fegyelmeztek bennünket. Akik élmény­­szerűen, önmagukon átszűrve tudták a múltat közelhozni, s beleágyazni a jelen­be, s ugyanakkor felvillantani a jövőt is, megmutatni az utat, ami előtt állunk. Fá­sultan, fáradtan, kedvetlenül ez nem si­kerülhet. Elhatárolom azoktól magamat, akik minden nevelési kudarcot az iskolára, a pedagógusra hárítanak. Ez igazságtalan do­log. Ezen elgondolkodtam a nyáron Szen­tesen, egy volt tanárom társaságában, aki akaratlanul is bemutatta, milyen is a jó tanár—diák viszony! Röviden így jelle­mezném: egy hullámhosszra hangolva dolgoznak, formálódnak és egymástól ta­nulnak is. De erről ne többet, "mert csak né­daként említettem. Méghozzá arra, hogy lehet lelkesíteni a mai ifjúságot min­den szénre, lóra. Csakhogy ehhez érteni kell. Ezt vállalni és merni is! S engedd meg, kedves barátom, hogy válaszom befe­­jezésén’ trád­ Mihály egyik ismert versé­ből — Mág nem pláne* — idézzek’ ..A jó­­szándék kevés! Több , kell: az érte­lem! Mit ér a hűvös ész?! Több kell:­­ az érzelem!” BÁLINT GYULA Szegeden, Vásárhelyen, Makón. Egyetemi előkészítőket szerveznek a fizikai dolgozók gyermekei számára A szegedi József Attila Tudományegyetem, valamint a Szegedi Orvostudományi Egyetem KISZ-bizottságai kez­deményezésére február 29-én a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa tanácskozásra hívta meg Bács-Kiskun,­­ Békés, Szolnok és Csongrád megye művelődési osztályai, I­KISZ-bizottságai és SZMT-s képviselőit. Az értekezleten a fizikai dolgozók tehetséges és tovább tanulni kívánó gyer­mekei részére szervezendő nyári tanfolyamok koordinálá­sáról volt szó. A JATE és SZOTE KISZ-bizottság­ainak képviselői is­mertették a résztvevőkkel, hogy a középiskolás III. osztá­lyos tanulói számára bentlakásos tanfolyamot szerveznek Szegeden, biológia—kémia, szakbiológia, biológia—fizika tárgyakból, Hódmezővásárhelyen matematika—fizikából, Makón idegen nyelvekből július 10—22-ig. Az említett megyék képviselői örömmel fogadták a KISZ-bizottságok kezdeményezését, mely megyénként mintegy 130 tanuló egyetemi felvételi vizsgáját könnyíti meg, illetve segíti elő. A tanfolyamok anyagi fedezetét a JATE és a SZOTE KISZ-bizottságai, valamint a küldő megyék közösen biztosítják. Len-kenderipari tanácskozás Szegeden A Textilipari és Műszaki Tudományos Egyesület me­gyei csoportja rendszeresen megteremti annak lehetősé­gét, hogy a szakemberek kö­zösen értékeljék a textilipar gazdasági jelenségeit, és ál­talános következtetéseket vonjanak le a megvitatott témákból. Tegnap, kedden délelőtt Szegeden, a Tisza Szálló tükörtermében pél­dául az egyesület len­ ken­deripari szakosztálya rende­zett vitával egybekötött kon­zultációt. Rektenwald Ferenc, az Or­szágos Tervhivatal főelőadó­ja értékelte az ágazat négy vállalatánál — közöttük a Rostkikészítő és a Kender­fonó és Szövőipari Vállalat — kidolgozott fejlesztési koncepciókat. 3

Next