Csongrád Megyei Hírlap, 1972. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

Két város és egy nagyközségi tanács üléséről jelentjük A makói városi tanács csütörtökön délelőtt ülést tartott a városi tanácsháza nagytermében. A megjelen­teket dr. Forgó István ta­nácselnök'' köszöntötte, majd a napirend elfogadása után jóváhagyták a tanácselnöki jelentést a végrehajtó bi­zottság munkájáról, és a két tanácsülés között folytatott jelentősebb tárgyalásokról. Ezután megvitatták azt az írásban megküldött jelen­tést, mely a városban élő öregek életkörülményeikn­ek szociálpolitikai vizsgálatá­ról számolt­­l­e. A közelmúltban 400 ma­kói középiskolás több mint háromezer, munkából kiöre­gedett személyt keresett fel, s összeírta milyen kö­rülmények között élnek. Jártak nyugdíjasoknál, s olyanoknál is, kik egyedül élnek. A szerzett tapaszta­latokat összesítették, s meg­állapították, hogy Makó la­kosságának 22,6 százaléka, tehát több mint egyötöde öregkorú, nyugdíjra vagy egyéb támogatásra szorul. A 70 éven aluli nyugdíjasok 16 százaléka még ma is munkát vállal, hogy kiegé­szítse alacsony nyugdíját. A közel félszáz kérdésre adott válaszokból kitűnik, hogy a megkérdezettek egyharmada még ma is rendszeres társa­dalmi munkát végez. To­vábbi 30 százalék viszont várja, hogy valami megbí­zást kapjon, mert jelenleg úgy érzi, mintha csak meg­tűrt lenne a város nagy családjában. Eddig sok-sok kezdeményezés született az öregek segítésére. Klub nyílt a szakmaközi bizottság kul­túrtermében, az újvárosi tö­megszervezeti székházban, a KIOSZ-ban és a MÁV kultúrházában. A közelmúlt­ban felépült modern könyv­tár is sok olyan könyvet tart, melyet keresnek és kedvelnek a munkából ki­öregedettek, főleg a 70 év körüliek. Ennek ellenére megállapítható, hogy a meg­kérdezettek többsége ritkán mozdul ki lakásából. Várnák volt munkahelyük segítsé­gét, örömmel vennék, ha a volt munkatársak néha­napján ellátogatnának hoz­zájuk. Az időskorúak közel 20 százaléka teljesen egyedül él, nincs a városban rokona, hozzátartozója. Egy részüket betegség k köt­i az ágyhoz vagy a lakáshoz, s róluk a társadalmi szerveknek kel­lene gondoskodni. A beszámoló, mely hű ké­pet adott a város öregjei­nek életéről, élénk vitát váltott ki. Dr. Szilágyi Géza többek között arról beszélt, hogy az öregekkel való törődés egyik alapfeltétele lelkivilá­guk megértése. Tudomásul kell venni, hogy ők más körülmények között éltek, mások voltak napi problé­máik. Tamási László, a FÉG dolgozóinak határozatát tol­mácsolta: „Az üzemből nyugdíjba menteket évente egy alkalommal lakásukban felkeressük. Elmondjuk ne­kik mi történt volt mun­kahelyükön. Állami és tár­sadalmi ünnepeken meghív­juk őket sorainkba, hogy velünk együtt ünnepelje­nek.” Moravszki Ferenc arról számolt be, hogy az össze­írást végző fiatalok szüksé­gességét látták a munkából kiöregedett, az egyedül élő öregek újbóli felkeresésének. A közgazdasági szakközépis­kola tanulói példát mutat­tak a makói KISZ-fiatalok­­nak. Hetente meglátogatják azokat, akik ak­ár a ház kö­rüli napi munkát sem tud­ják elvégezni, kitakaríta­nak, rendbe teszik a ház környékét, gondozzák az időskorúakat. Ha kezdemé­nyezésüket követné minden intézmény, szövetkezet, üzem és vállalat fiatal mun­kása, akkor kialakulna egy megfelelő gondozói hálózat. Batka Júlia elmondotta, hogy a tanulókra is jó ha­tással van az öregek rend­­szeres felkeresése. A visz­­szahatás mérhető, mert megváltozik a diákok véle­ménye, magatartása. "Nem ritka, hogy karonfogják az utcán botorkáló idősebb fér­fit, vagy nőt, átvezetik az úttesten. Azt vallják, hogy ez kötelességük. Dr. Pataki József az öre­gekről való gondoskodás összetettségéről beszélt. Úgy mondta: a társadalomnak csak akkor kell segíteni, ha az illetőnek nincs senkije. Rá kell azonban bírni a gyermekeket, a hozzátarto­zókat, a szülői, a­­­­ rokoni tisztelet és segítség meg­adására. K. Kiss Sándor, Gera­ Sándor,­­ Raffai Sándorné javaslatot tett a házi gondo­zói hálózat megalakítására. Dr. Bojóczi Péter viszont arról beszélt, hogy az Egész­ségügyi Minisztérium or­szágos folyóiratban közzé teszi a makói tanács elé került jelentést, mert az példát mutat arra, miként lehet élő-elevenné tenni az öregekről való gondosko­dást, a társadalmi összefo­gást. Szólt arról, hogy Veszprémben és Budapes­ten, a III. kerületben kísér­letként már bevezették a házi szociális gondozást. Biztatók az eredmények, an­nak ellenére, hogy a ta­pasztalatok összegezésére még nem került sor. A ma­kói kezdeményezés azonban már bizonyítja, hogy társa­dalmi összefogással jó ered­mények érhetők el. Dr. Draskóczi Ede az el­tartási szerződésekről be­szélt. Sürgette azok rend­szeres ellenőrzését, a vállalt kötelezettségek betartása ér­dekében. Bálint János, a mezőgaz­dasági nyugdíjasok helyzeté­ről szólva javasolta, hogy a tsz-ek egységes álláspontot alakítsanak ki, s növeljék a juttatásokat. Haluszka Ádám azok fe­lelősségéről szólt, akik­­igen jól keresnek, s közben hagyják, hogy szüleik gon­dokkal küzdjenek. A hosszan tartó vita után h­atározatot hozott a tanács. Kérte a város valamennyi munkahelyét, társadalmi és tömegszervezeti kollektívá­ját, hogy az adott lehetősé­gek között vizsgálják meg volt dolgozóik jelenlegi helyzetét, segítsék az időse­ket, főleg az egyedül élőket. Kérte a tanács a Hazafias Népfront városi bizottságát, hogy az öregek támogatásá­ra hozzon létre egy bizott­ságot, mely koordinálni tud­ja a munkát. E bizottság vizsgálja meg annak a le­hetőségét is, hogy a munka­időben nem használt, kultu­rális célokat szolgáló helyi­ségeket miként lehetne használni, különösen téli időben idősek, vagy nyug­díjasok klubjaként. Utasította a tanács a pénzügyi, terv- és munka­ügyi, valamint a műszaki osztályt, hogy készíttesse el a nyugdíjasok részére épí­tendő korszerű lakóépület terveit. Utasította a végre­hajtó bizottságot, a 3. számú öregek napközi otthonának létrehozására. Befejezésként tájékoztató hangzott el a tanács által választott megyei tanácsta­gok munkájáról, s több fon­tos, várost érintő határoza­tot is hoztak. többen sok szeszes italt tar­tanak,és napközben az utcá­kon sokan isznak. Gát Lász­ló kijelentette, hogy a" be­számoló megállapításával el­lentétben ő nem érzi, hogy javult volna a tőkehúsellá­­tás.­­ Kálmán Lajos javasolta: jobban mérjék fel az üzle­tek a vásárlók igényeit, és akkor jobb lesz az áruellá­tás. Kovács József , a me­gyei tanács kereskedelmi osz­tályának előadója szerint a kenyér minőségének javításá­val, a zöldségellátás gondjai­val és az iskolatej-akció szé­lesítésével az eddiginél töb­bet kell foglalkozni. , Szót kért Vecseri József, az ÉLZKER igazgatója is és elmondotta: a tanácsnak és a vállalatnak közösen kell azon munkálkodni, hogy jobb legyen az ellátás. A vállalat a jövőben több gon­dot fordít arra, hogy egyes cikkek minőségével ne le­gyen baj. A húsellátásban az okoz problémát, hogy kicsi a hűtőtér-kapacitás. Ezen kell változtatni. A hal pedig országosan hiánycikk. Forgó Béla a helyi ÁFÉSZ igazga­tóságának elnöke megígérte: a szövetkezet anyagi erejé­hez mérten korszerűsíti to­vábbra is üzlethálózatát. Egyelőre sok a gond e vo­natkozásban. A Jókai és Fö­venyi utca sarkán épülő áruház majd gyökeres javu­lást eredményez elkészülte után. Lovas István a csongrádi TÜZÉP-telepen szerzett ne­gatív élményeit elevenítette fel. Ellenpéldaként az ÉR­DÉRT Lenin utcai telepét említette, ahol rend, vá­laszték és udvarias kiszol­gálás van. Pintér István azokat az cárokat elemezte, amelyek a zöldség és gyü­mölcs jelenlegi hiányához vezettek. Majd megemlítette, véleménye szerint túl sok italbolt, kocsma van Csong­­rádon. Nyári Sándor, a rend­őrkapitányság vezetője a belkereskedelmi miniszter nemrég megjelent rendeleté­re hivatkozva kifejezte azon reményét, hogy csökkenni fog az ittas emberek száma. Hangsúlyozta, hogy a ven­déglátóiparban dolgozók is felelősek a rendért, azért hogy ittas személyt ne szol­gáljanak ki. A vitát Rajki István fog­lalta össze. Megemlítette: a sütőipar problámáinak reá­lis megítéléséhez tartozik, hogy korszerűtlen körülmé­nyek között termel és lét­­számgondjai vannak. Vitat­kozott azokkal, akik kétel­kedtek a tőkehúsellátás ja­vulásában. A halhiányról szólva pedig a helyi halásza­ti szövetkezet problémáit, elemezte. A tanács módosítás nélkül elfogadta a határozati ja­vaslatot, mely megszabja azokat a teendőket, amelyek mind a kereskedelem, a vendéglátás, valamint a szol­gáltatások színvonalának ja­vulásához kell hogy v­ezes­senek. Makó: Társadalmi gondoskodás a városban élő öregekről Tegnapi ülésén a csongrádi náci Rajki Istvánnak, az élmiszer-gazdasági ipari,­ereskedelmi osztály­vezető­nek írásos előterjesztése apján a lakosság áruellá­­sának és a szolgáltatások­ak a helyzetéről tárgyalt. Vitathatatlan, hogy a la­­ksság jó ellátása egyre na­­gobb feladatokat ró a ke­­skedelmi vállalatok és ter­­észetesen a tanács illeté­­­s osztályának dolgozóira fiz életszínvonal, növeke­­dséstel arányosan nő az­elmiszer-vásárlások mennyi­ge és értéke. A korábbi ények is megváltoztak. Él­­sorban a minőségi élelmi­erek iránt növekszik a ké­slét. Az elmúlt esztendőb­­en javult a tőkehúsellátás, így a kereslet az előhűtött, izzított baromfi iránt, de anyeikké lett az élőhal. Ám­­­dó gond, hogy sem­ zöld­­­ből, sem gyümölcsből nem elégítő az ellátás. Egy má­st gond inkább társadalmi,­int kereskedelmi az, hogy jelentős mértékben megnőtt e városban is a bor, a sör és a szeszes italok­­ vásárlása, fogyasztása.­­ A város vendéglátóipará­nak színvonala évek óta jóval alatta marad a megyei átlagnak. Sőt egyes egysé­gekben a kiszolgálás kultu­ráltsága tovább romlott. Va­lamelyes javulást eredmé­nyezett a Tisza Tsz Csuka Csárdájának üzemelése. Ugyanis serkentőleg hatott a tsz melléküzemági tevékeny­ség az ÁFÉSZ tulajdonában levő egyéb vendéglátóipari egységek munkájára is. A kereskedelemmel általá­ban elégedett a lakosság. A ruházati üzlethálózat áruvá­lasztéka eléggé összehangolt a kereslettel. A vegyesipar­cikkekből is komoly mérték­ben javult az áruellátás, de még így is a vásárlói keres­letnek mintegy 80 százalékát tudják csak kielégíteni. Ez nem beszerzési, hanem fő­leg termelési és áruellátási, terítési hiányosságokból adó­dik. A lakossági szolgáltatás alakulásáról és a jelenlegi helyzetről elmondható: mind mennyiségben, mind minő­ségben jelentős változás kö­vetkezett be. Érezhetően megjavult az ellátás színvo­nala. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek már problé­mák. Továbbra is napiren­den szerepl a szolgáltató ház felépítése — még ebben az ötéves tervidőszakban —, va­lamint annak a célnak eléré­se, hogy az alapvető szolgál­tatásokban a város minden területén az új városrészek­ben se legyen fennakadás. A vitában elsőnek Kálmán László kért szót, s azt ki­fogásolta, hogy a MIRKÖZ szövetkezet nem szüntette meg — mint a beszámoló ír­ja — a szolgáltatást, hanem csökkentette. Gulyás János panaszolta, hogy olykor sü­ltetlen kenyeret árusítanak az üzletek. Azt is kifogásol­ta, hogy az élelmiszer-üzlet Csongrádi javuló áru stagnáló vendéglátás PÉNTEK, 1973. JÚNIUS 33. Tegnap délelőtt tartott ülést Mindszent nagyközség tanácsa, ezen részt vett és felszólalt­­ dr. Bába Imre, a szentesi járási hivatal ve­zetője. Elsőként megtárgyal­ták és megvitatták az álta­lános iskolai oktató és ne­velő munkáról, valamint az úttörőmozgalom helyzetéről szóló beszámolót, amelynek dr. Csikás Gábor vol az előadója. A nagyközségben a köz­ponti és a Dózsa telepi ál­talános iskola megyei vi­szonylatban is a legjobban felszerelt intézményekhez tartozik, hiányzik viszont a tornaterem, könyvtárhelyi­ség, a napközis ebédlő. A tanulmányi munka megbíz­hatóságát igazolja, hogy a mindszenti általános iskolá­sok szaktárgyi versenyeken nagyon jól szerepelnek. Az iskolában eleven az úttörő­­mozgalom, ezzel kapcsolat­ban tavaly országos kitünte­tés is került a nagyközség­be. Feladatként kínálkozik az iskolák és a szülői ház kapcsolatának erősítése, a pályaválasztási tanácsadás kiterjesztése, fokozottabban kell foglalkozni a hátrányos helyzetű tanulókkal. A Dó­zsa telepi iskola zsúfoltsá­gát enyhítve sürgősen m­eg kell vizsgálni a tanterem­­bővítés lehetőségeit. A második napirendi pont keretében Ivók Ferenc, a helyi vízműtársulás elnöke tájékoztatta a tanácsülést a nagyközségi vízmű építésé­ről és a lakosságot érintő kérdésekről. A vizet elveze­tő hálózat kiépítettsége a belterületen megközelíti a 100 százalékot, hamarosan megkezdi üzempróbáit az­ 1. sz. alvízmű és nem sok mun­ka van hátra a 2. sz. alvíz­­műnél. Mindezek eredmé­nyeként meggyorsul a bekö­tések száma a nagyközség­ben és belátható időn belül minőségi változás lesz a la­kosság javára történő víz­szolgáltatásban. A régi vízfogyasztóknál a vízmű vállalat díjmentesen, gondoskodik vízmérő órák felszereléséről. Költségkímé­lés céljából a fogyasztók maguk is elkészíthetik a vízmérő órákhoz szükséges aknákat és szükség van a társadalmi vállalásokra a vezetékek­­ árkainak föld­munkáinál is. Új bekötéseknél a vízmérő órák beszerelésének kiadá­sai a fogyasztót terhelik, miként a régi vízfogyasztók is kifizették annak idején a rájuk eső anyag- és szere­lési költségeket. Locsolási d­íjat az idén még nem kell fizetni, de ez nem menlevél azok számára, akik elveszik szomszédaiktól a vizet a kerti vetemények öntözésé­vel, ahelyett, hogy ásott kutakat használnának. A vízmű vállalat üzem­­vezetőséget hoz létre a nagyközségben és a jövőben ide forduljanak problémáik­kal a helybeli lakosok, il­letve vízfogyasztók. Mindszenti Napirenden a vízszolgáltatás Katonatisztek látogatása Vásárhelyen Tegnap Vásárhelyre láto­gatott a Zrínyi Miklós Ka­tonai Akadémia parancsnok­ságának, pártbizottságának és tanári karának egy cso­portja. A katonatiszteket Dobai József, a városi párt­­bizottság titkáa és Sajti Imre, Hódmezővásárhely ta­nácselnöke fogadta. A ta­nács elnöke tájékoztatta a vendégeket Vásárhely múlt­járól és jelenéről, az elmúlt évek ipari, mezőgazdasági és várospolitikai eredményeiről. Ezt követően a tisztek sétát tettek a városban, megte­kintették a Tornyai János Múzeum­­ kiállításait, majd az Alföldi Porcelángyárba láto­gattak el. Délután mártélyi kiránduláson vettek részt, amelynek során többek kö­zött megismerkedtek a mű­vésztelep életével is. A cso­port az esti órákban vissza­utazott állomáshelyére. Előadás katonapolitikai kérdésekről Tegnap délelőtt a megyei pártbizottságon — az érde­keltek részvételével — elő­adás hangzott el időszerű nemzetközi és hazai katona­politikai kérdésekről. Rózsa Istvánnak, a megyei pártbizottság titkárának üd­vözlő szavai után Kovács Pál vezérőrnagy tartott elő­adást, majd válaszolt a fel­merült kérdésekre. AKTUÁLIS TÖPRENGÉS: Ennyire meleg van? — Már a locsolóautó sem ad vizet? (Fotó: Enyedi Zoltán) — 3

Next