Csongrád Megyei Hírlap, 1972. december (17. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-07 / 288. szám
A chilei elnök Moszkvában A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége és a szovjet kormány meghívására szerdán hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Salvador Allende chilei államfő, felesége és leánya kíséretében. A két ország zászlóival feldíszített vnukovói repülőtéren Allendét és a kíséretében levő személyiségeket Nyikolaj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke, Alekszej Koszagin, a Minisztertanács elnöke és más hivatalos személyiségek fogadták. A főváros sugárútjain, amelyeken Allende a Kremlhez hajtatott, Moszkva dolgozói forró ünneplésben részesítették a vendéget. A chilei elnök a vnukovói repülőtéren, a megérkezést követő pillanatokban (középen, fején sapkával.) Balról: Nyikolaj Podgorir, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke Nemes Dezső elvtárs látogatása Szegeden (Folytatás az 1. oldalról.) Sémáit, s kezdeményezésre hívta fel az egyetem vezetőit a túlterhelés csökkentése érdekében. Az oktatáspolitika kérdései körüli eszmecserében részt vettek dr. Rácz János, dr. Leindler László, dr. Hajdú Péter, dr. Antalffy György, dr. Krajkó András és dr. Szőkefalvi- Nagy Béla. Délután a megyei pártbizottság aktívaülést hívott egybe az újszegedi pártiskolára. Az aktívaülés elnökségében foglaltak helyet Nemes Dezső, Győri Imre, dr. Ágoston József, dr. Márta Ferenc, dr. Ozvald Imre és dr. Szilágyi Júlia, az oktatási igazgatóság vezetője. Nemes Dezső elvtárs — a beküldött konzultációs kérdések alapján — részletes tájékoztatót tartott időszerű politikai, ideológiai és társadalmi kérdésekről. Részletesen szólt a nemzetközi élet kulcskérdéseiről, az európai enyhülésről, és azokról a biztató kilátásokról, amelyek a vietnami néppel szolidáris haladó erők harca eredményeként megnyitották a pusztító vietnami háború befejezésének perspektíváját. Beszélt arról a meghatározó szerepről, amit a világban, a haladásért folyó harcban az idén 50 éves fennállását ünneplő Szovjetunió betölt a maga társadalmi, gazdasági és katonai erejével. Meleg szavakkal szólt arról a látogatásról, amely a napokban fejeződött be, s amelynek kapcsán a Brezsnyev elvtárs vezetésével hazánkban járt szovjet párt- és állami küldöttség látogatásával tovább mélyült és szilárdult a magyar és szovjet nép barátsága. Részletes tájékoztatót adott ezt követően a Központi Bizottság november 14—15-i ülése határozatával összefüggő kérdésekről. Riportereink a nagyvilágban Túl a Kaukázuson 3. Az ősi örmény kultúra — ma Munkatársunk Jerevánban jártakor felkereste Ruben Parszamjant, az örmény SZSZK kulturális ügyeinek miniszterét, aki válaszolt a feltett kérdésekre. Az alábbiakban közöljük a kérdéseket és az azokra adott válaszokat. — Miniszter elvtárs, kérem mondja el, mit adott a szovjet állam léte az örmény kulturális életnek? — Örményország egyike az emberi civilizáció kialakulási helyeinek. Kultúrája sok ezer éves. Mégis — a szovjet hatalom éveiben bontakozott ki az örmény tudomány, művészet. Tehetségek, kiemelkedő alkotások, művészi produkciók jelezték korábban is az örménység szellemi teljesítményét, de sokan kénytelenek voltak elhagyni hazájukat, mert itt nem érvényesülhettek. — Örményország területén nem volt a forradalom előtt egy múzeum sem — most húsz különböző gyűjtemény tárja a látogató elé kincseit (köztük olyanok, mint a 15 ezer képet, szobrot, grafikát számláló Nemzeti Galéria, a nemzeti múlt legrégibb emlékeit őrző Történeti Múzeum). A szovjet hatalom évei előtt nem volt Örményországban egyetlen felsőoktatási intézmény, tudományos intézet Ma tizenkét főiskolán és egyetemen több mint húszezer hallgatót képeznek. Az örmény Tudományos Akadémia intézetei, tudósai napjainkban világhírt szereztek. — Az örmény színház hagyománya kétezer éves. Mégse volt az országnak egyetlen állandó színháza sem egészen az utolsó ötven évig. Most — csak a fővárosban — Jerevánban kilenc színház tűzi műsorára a világ- és az örmény irodalom, és zene színe-javát. Minden nagyobb városban zenés és prózai színház, gyermek- és bábszínház tanít, nevel, szórakoztat. — Képzőművészetünket az egész világ ismeri, elismeri sajátosságait, értékeit. A szovjet hatalom előtt mégse élt egyetlen hivatásos képzőművész sem Örményországban. Most a képzőművészek szövetségének több mint ötszáz tagja van. — Mi jellemzi a népművelés, a közoktatás fejlődését Örményországban? — Néhány tény talán többet mond a számoknál, adatoknál. Köztársaságunkban ma több a tanár, mint a forradalom előtt az iskolás. Nincs olyan település, ahol ne lenne iskola. A 30-as évek végére teljesen megszűnt az analfabétizmus. Most vezetjük be az általános iskolák helyett a tízosztályos középfokú képzést Sok helyütt még gond a két műszakos tanítás — ezért új iskolákat építünk, s még több tanárt nevelünk. — Hogyan élnek a mai művészetekben az évezredes örmény kultúra nemzeti hagyományai? S hogyan gazdagodott a nemzeti kultúra tartalma és formája századunkban? — Több ezer éves kultúránk harcok, küzdelmek közepette teremtődött. Az örménység nehéz sorsa kísérte végig költészetünk, festészetünk, zenénk történetét. Legjobb alkotásai a nemzet fennmaradásának eszmei támaszai. Ezért hagyományai erősek és mély gyökerűek. Mi, örmények, a szovjet népek családjában építjük a kommunizmust, ezért művészetünk, kultúránk is elválaszthatatlanul egyesíti magában az egyetemes szovjet kultúra eszményeit és nemzeti sajátságainkat. Említette, hogy sok örmény él távol a hazájától. Milyen kapcsolatok fűzik őket szovjet Örményországhoz? — A külföldön élő örmények nem politikai emigránsok. A törökök népirtó hadjárata után szétszóródtak az egész világban, de megőrizték nyelvüket, vallásukat, s igazi haza is ez maradt számukra, a szovjetunióbeli. A külföldre szakadt örmények nekünk testvéreink, s segítjük őket, hogy őrizhessék örménységüket. Sokan repatriálnak, de lehetőségeink végesek. Akiknek nem tudjuk lehetővé tenni a hazatérést, azokat is segítjük. Nyaranta Jerevánban szemináriumokat rendezünk a külföldi örmény iskolák tanárainak. Tankönyveket adunk nekik. Sok külföldi örmény tanul főiskoláinkon, egyetemeinken. — Miniszter elvtárs, kérem, beszéljen a magyar— örmény kapcsolatokról! — Magyarországot és Örményországot népeink történelmi megpróbáltatásai, s mostani közös céljai teszik barátokká. Azt sem felejtjük, hogy a nehéz időkben Magyarország sok örmény menekültet befogadott. Baráti társaságaink között is szoros a kapcsolat. Rendeztünk örmény napokat Magyarországon és nagy sikerű magyar hetet Jerevánban. Irodalmi, művészeti cserék, tudományos delegációk, társadalmi szervek látogatásai mélyítik országaink barátságát. Ismerjük, szeretjük a magyar zenét. Petőfi verseit már néhány évvel a költő halála után lefordították örményre. Rendszeresen megemlékezünk a magyar nemzeti ünnepekről és érdeklődünk a Duna-parti ország művészeti, tudományos életének eseményei iránt — mondotta befejezésül Ruben Parszamjan, az örmény SZSZK kulturális ügyeinek minisztere. Kadar marta 2 Legfőbb jellemzője a közösséghez való hűség volt Erdei Ferenc-emlékülés az Akadémián Lapzárta után kaptuk a jelentést arról, hogy szerdán, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében rendezett ülésen emlékeztek meg Erdei Ferencről, a magyar politikai és tudományos élet tavaly elveszített nagy egyéniségéről, az akadémia elhunyt főtitkáráról. Az emlékülésen részt vett Kállai Gyula és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés elnöke, Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, valamint a társadalmi és a tudományos élet sok más ismert személyisége. Jelen volt az elhunyt özvegye, Erdei Ferencné, Majláth Jolán, és testvéröccse, Erdei Sándor is. Elsőnek Ortutay Gyula akadémikus emlékezett Erdei Ferenc, a politikus, a kutató, és író ifjúkoráról, pályakezdéséről, sokoldalú felkészüléséről. Ember Győző akadémikus az Erdeiéletműnek a történelemhez fűződő kapcsolataira mutatott rá és hangsúlyozta: Erdei Ferenc nem volt ugyan történész, de könyvei egyben történelmi művek is, a történészek számára is sokat mond bennük. Erdei Ferenc pályájának egyik legjelentősebb oldaláról, agrárpolitikusi tevékenységéről Jánossy Andor akadémikus adott jellemzést. Az ötvenes évek kezdetén, földművelésügyi miniszter korában Erdei Ferenc vállalta a felelősséget a mezőgazdaság szocialista átalakításáért. Egyik zászlóvivője volt a mezőgazdaság gyors technikai fellendítésének, a falvak és tanyák civilizációjának, a népfrontpolitikának és mindenekelőtt a munkásparaszt szövetségnek. Végül Bognár József akadémikus, a közgazdász és szociológus Erdei Ferenc alakját mintázta meg, akinek talán legfőbb jellemzője a hűség volt a közösséghez, amelyből vétetett. Meg kell fékezni az izraeli agresszort Szovjet állásfoglalás az ENSZ közel-keleti vitájában Az ENSZ-közgyűlés, mint már jelentettük, az elmúlt hét második felében megkezdte a közel-keleti kérdés vitáját. A közgyűlés keddi, késő esti ülésén a kérdés vitájában felszólalt Jakov Malik, a Szovjetunió ENSZ-fődelegátusa is. Malik igen határozott formában követelt hatékony lépéseket az Izraell'SzOF' megfékezése és a válság tartós, békés rendelése végett. A Szovjetunió — hangoztatta — fenntartás nélkül támogatja az arab államok igazságos követeléseit, amelyek középpontjában a konfliktus békés, politikai megoldását biztosító 242. számú BT-határozat mielőbbi végrehajtása áll. Erőteljes szavakkal bélyegezte meg a szovjet fődelegátus a nemzetközi imperializmus és cionizmus Izraelnek nyújtott politikai és katonai támogatását. Az agresszor „fedezése”, amely a Biztonsági Tanács hatékony határozatainak az Egyesült Államok részéről történő bojkottálásában is kifejeződik, egyértelmű bátorítás az aggresszorilak brutális terjeszkedő politikája folytatására — mondotta. Malik a békés rendezés alapvető feltételének minősítette az agresszió befejezését, az arab területek teljes kiürítését, minden területi követelés feladását, továbbá azt, hogy Izrael ismerje el valamennyi állam szuverén jogait, területi integritását. KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ ÚJ szakasz Hanoi és Washington tárgyalásaiban Le Duc Tho, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének különleges tanácsadója és Henry Kissinger, Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója szerdán délelőtt folytatta bizalmas megbeszéléseit Párizsban. December 4-én újra megnyíltak annak a Párizs külvárosában rejtőző villának a kapui, ahol Le Duc Tho, a VDK képviselője Kissinger amerikai megbízottal előzőleg is tárgyalt a vietnami fegyverszünet létrehozásáról. A tárgyalások legújabb szakaszát megelőző napokban számos kombináció került forgalomba a fegyverszünet aláírásának időpontjáról. Az egyik változat szerint már december első felében létrejönne a megállapodás, hogy az első amerikai hadifoglyok esetleg már karácsonyra hazatérhessenek. Egy másik változat szerint a legvégső határidő 1973. január 20-a lenne. Ekkor iktatják be ugyanis az újraválasztott Nixont elnöki tisztségébe. Így Nixon joggal hivatkozhatna 1968-ban tett ígéretére, amely szerint még elnökségének első időszakában befejezi a vietnami háborút. Az amerikai találgatások önmagukban véve is sok cinizmust rejtenek, hiszen amerikai belpolitikai meggondolásoknak, sőt Nixon személyes népszerűségi problémáinak rendelik alá a vietnami béke megteremtését. Ennél is súlyosabb azonban, hogy egy sor jel azt mutatja: az Egyesült Államok a már létrehozott megegyezés alapjait igyekszik kérdésessé tenni. Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az elnökválasztás előtt a Le Duc Thor Kissinger tárgyalássorozat eredményeként gyakorlatilag létrejött egy megállapodás, amelynek aláírási időpontját is kitűzték. (1972. október 31.) Azokról a pontokról, amelyeknek megfogalmazása az amerikaiak számára, akkor kétségesnek tűnt, Nixon kérésére Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke adott választ. Nixon október 22-én a VDK kormányfőjéhez intézett üzenetében e válaszokat felelépítőnek mondotta. Emlékezetes, hogy a VDK kormánya október utolsó hetében kilencpontos összefoglalót hozott nyilvánosságra a megállapodás lényegéről. Erre azért volt szükség, mert az amerikaiak már jelezték, hogy nem tartják be az előre megállapított határidőt, hanem új tárgyalási menetet igényelnek. A hivatalos amerikai változat, amelyet Kissinger többször is megismételt, az volt, hogy nem a létrejött megegyezés lényegét akarják kétségessé tenni, csupán megfogalmazási és értelmezési problémákról óhajtanak tárgyalni. Arra hivatkoztak, hogy Thieu, a saigoni rezsim vezetője igényli az ilyesfajta tisztázást. Már akkor élni lehetett a gyanúperrel, hogy nem pusztán erről van szó , hanem arról, hogy a választási győzelemben biztos Nixon úgy véli: a választások után megszabadul minden politikai nyomástól, és módja lesz keményebb magatartásra, a már elért megállapodások felülvizsgálására. A november végén megtartott és november 25-én megszakított Le Duc Thor Kissinger „tárgyalási menet” eseményei igazolták ezeket az aggodalmakat. Kiderült, hogy Kissinger két döntő ponton a már létrejött és az amerikaiak által is jóváhagyott egyezmény lényegét támadja. Először: az eredetileg jóváhagyott megállapodás egyértelműen leszögezte, hogy csakis az Egyesült Államok és szövetségesei vonulnak ki Dél-Vietnamból, a vietnami felszabadító erők természetszerűen helyükön maradnak. Ezt a Vietnami Dolgozók Pártjának központi lapja úgy fogalmazta meg: az Egyesült Államok beleegyezett abba, hogy „a Dél- Vietnamban tartózkodó vietnami fegyeveres erők kérdését a két dél-vietnami fél rendezze”. A lap rámutatott arra, hogy voltaképpen ez tette lehetővé a megállapodás létrejöttét, miután évekig azért jutott holtpontra minden tárgyalás, mert az amerikaiak „kölcsönös csapatkivonást” követeltek. A november 25-én félbe maradt tárgyalási szakasz első és döntő negatívuma az volt, hogy Kissinger megpróbálta újra becsempészni ezt az egyszer már eldobott és zsákutcába vezető formulát, s ezzel veszélyeztetni magát a megállapodást. Másodszor: az eredeti megállapodás előírta egy ,,kormányzati struktúra” létesítését „A megbékélés és nemzeti egyetértés országos tanácsa” néven. Abban is megállapodtak, hogy ez a szervezet három, egyenlő összetevőből fog állni. Ezek: a jelenlegi saigoni rezsim képviselői, a DIFK megbízottai és a dél-vietnami semleges politikai erők szószólói. Kissinger eredetileg csak arról beszélt, hogy „tisztázni kel” ennek a szervnek a funkcióit. A legújabb tárgyalási szakaszban azonban kitűnt, hogy a semlegesek képviselőit ki akarja szorítani a szervezetből — nyilván azért, hogy azok a várható viták során ne fordulhassanak szembe a Thieu-rezsimmel. Ilyen helyzetben nyílt meg december 4-én a tárgyalások legújabb szakasza, amelyben nyilvánvalóan súlyos és kemény politikai küzdelemre van kilátás. A tárgyalások időtartamát és a fegyverszüneti egyezmény aláírásának időpontját tehát még megjósolni sem lehet. A nixoni adminisztráció most mindent elkövet egy újfajta „erőpozíció” megteremtésére. A fegyverszüneti egyezmény aláírása után sem kétséges, hogy a szocialista világ által a VDK számára nyújtott és nyújtandó támogatásra a harc új, megváltozott feltételei között is szükség lesz. GÖMÖRI ENDRE A Holdra indult az Apollo—17 Lapzárta után kaptuk a jelentést arról, hogy az USÁ-ban, a Kennedy-fokon minden készen áll arra, hogy magyar idő szerint csütörtökön hajnali 3 óra 53 perckor felbocsássák az Apollo—17 űrhajót, amely a program utolsó expedíciójaként visz három űrutast a Holdra. A hatalmas Saturnus-rakéta és a parancsnoki kabin leendő utasai, Eugene Cernan, Ronald Evans és dr. Harrison Schmitt már napok óta karanténban vannak, hogy a fertőzés veszélyét elkerüljék. Helyén volt már az az öt fehér egér is, amelyeket az űrhajósok tudományos megfigyelés céljából visznek magukkal a holdutazásra. Egy hét múlva érkeznek vissza a Földre. CSÜTÖRTÖK. V. DeeCeMBER C.