Csongrád Megyei Hírlap, 1973. szeptember (18. évfolyam, 204-227. szám)
1973-09-01 / 204. szám
mi történt a nagyvilágban ? — mi történt a nagyvilágban? A pekingi vezetésben változatlanul fennállnak az éles ellentétek A világsajtó a KKP egyik legrövidebb kongresszusáról ex/TI )kongresszussal foglalkozó kommentárokban arra hívja fel a figyelmet, hogy a pekingi kongpresszus a lehető legnagyobb titkosság jegyében folyt le. Ezt a körülményt, valamint a kongreszszusról kiadott tájékoztató közleményt, amely a Lin Piao-féle csoport elítélésére utal, a sajtó úgy értékeli, mint tanújelét annak, hogy a pekingi vezetésen belül továbbra is fennállnak az éles ellentétek annak ellenére, hogy a kongresszus szervezői „az összeforrottság kongresszusának” szerették volna beállítani ezt a fórumot. Az amerikai sajtó pekingi diplomáciai körökre hivatkozva annak a véleményének ad kifejezést, hogy a hatalmi harc a pekingi piramis csúcsán, a körülményekből ítélve, kegyetlen volt és nyilvánvalóan az is marad. A lapok erre a következtetésre a kongresszusról kiadott tájékoztató közlemény hangjából jutottak, amely bejelenti Mao utóda, Lin Piao és Mao közvetlen harcostársa, Csen Po-ta kizárását a pártból. Néhány amerikai sajtóorgánum arra mutat rá, hogy a vezető szervek tagjainak mennabinti bbana-nongresszuson valamifélé kompromisszum született, a vezetőségen belüli csoportok között.A Washington Post című lap szerint a kongreszszus körülményei, valamint megtartásának módszerei azt a gondolatot sugallják, hogy a kongresszust sietve készítették elő és tartották meg, mintha csak minél előbb pontot szerettek volna tenni ennek az ügynek a végére. 1949 óta ez volt a legrövidebb pártkongresszus Kínában — állapítja meg a Washington Post. Pillanatkép a Kínai Kommunista Párt minapi kongresszusának egyik üléséről. Középen Mao Ce-tung, a párt Központi Bizottságának elnöke, jobbról: Csou En-laj, a Politikai Bizottság tagja, kormányfő, balról: Vang Hung-ven, a Politikai Bizottság tagja Szaúd-arábiai intelmek az Egyesült Államokhoz Fejszál király, Szaúd-Arábia uralkodója csütörtökön este az NBC amerikai televíziónak adott interjúja keretében először jelent meg az amerikai nagyközönség előtt, hogy „súlyos aggályait” fejezze ki az USA Izrael-barát és arab-ellenes politikája miatt. Az NBC az Interjú bevezetőjeként aláhúzta: a növekvő energiahiánnyal küszködő USA egyre nagyobb mértékben szorul rá az arab olajra, és Izrael fő támogatójaként mindinkább megnehezül kőolajszükségletének kielégítése még az olyan „hagyományos arab barátjánál” is, mint Szaúd- Arábia. Az NBC rámutatott, hogy Fejszál az USA közelkeleti ,,kulcsfigurája”, mivel Szaúd-Arábia a Közel-Kelet legnagyobb olajtermelőjeként jelenleg napi 9 millió barrell kőolajat (egy barrell , 1635 liter — a szerk.) hoz felszínre, s lehetősége van ennek a mennyiségnek viszonylag gyors megkétszerezésére. Az USA pontosan ezt szorgalmazza, hogy fedezhesse a 70-es évek folyamán fokozódó mértékben fellépő energiaéhségét. „Súlyosan aggaszt bennünket — jelentette ki Fejszál király —, hogy az USA nem változtat közel-keleti politikáján, és továbbra is a cionizmus mellett száll síkra. Ha az USA kitart eddigi politikája mellett, akkor attól tartunk, hogy megromlanak kapcsolataink amerikai barátainkkal.” Az NBC tudósítója szerint Fejszál mindazonáltal hajlandóságot mutatott a növekvő amerikai olajigények kielégítésére, amenynyiben az USA Phantombombázók szállításával kész „lecsillapítani” az amerikai politikával kapcsolatos aggályait. Brandt meg akar egyezni a sztrájkoló munkásokkal Pénteken délelőtt Krefeldben megkezdődtek a tárgyalások a Nyugatnémet Fémipari Munkások Szakszervezete és a munkáltatók megbízottai között. A tárgyalások mellett emelt szót péntek délutáni beszédében Willy Brandt szövetségi kancellár is. A nyugatnémet kormányfő háromnapos országjárásra indult az NSZK északi tartományaiba. Pénteken délután a salzgitteri munkások üzemi gyűléséntartott beszédében bírálta a dolgozók sztrájkokban kifejeződő elégedetlenségét, mert — mint állította — „az ellenőrizhetetlen akciók kockára teszik mindezt, amit a stabilizációs poétikával el lehetett érni”. Brandt igyekezett a sztrájkotókat szembeállítani a szakszervezetekkel és óva intette őket azoktól a „radikális’ erőktől, amelyek szerinte csak szavakban sürgetnek béremelést, de valójában zűrzavart akarnak támasztani. Figyelmeztető példakéntemlegette a szomszédos nyugati országokat, ahol nagyarányú sztrájkmozgalmak zajlottak le. Elismerte, hogy Nyugat- Németországban meggyorsult a drágulás üteme, a munkásokat „szorítja a cipő”, de azzal érvelt, hogy erről nem a kormány tehet elsősorban, hiszen más nyugati országokban, így Angliában, Franciaországban, Olaszországban és Hollandiában, Amerikában és Japánban még gyorsabban és nagyobb mértékben emelkednek az árak, és ez hatott ki a nyugatnémet gazdasági életre. A szövetségi kormány továbbra mindent elkövet a teljes foglalkoztatottság biztosítása- ígérte Brandt. 2--- Nixon fellebbez !Nixon elnök, vezető jogtanácsosaival folytatott beható tanácskozás után csütörtökön este úgy döntött, hogy a washingtoni szövetségi fellebbviteli bírósághoz fordul fellebbezéssel Sirica főbíró, szerdáig közzé tett végzésével szemben, amely elrendelte a Watergate-ügyre vonatkozó titkos fehér házi magnetofonszalagok átadását. ..zárt ajtók mögötti törvényszéki megvizsgálásra”. Jól tájékozott források szerint Nixon elnök 24 órai gondolkodás után elvetette egyik tanácsadójának azt a javaslatát, hogy fellebbezés helyett egyszerűen ne vegyen tudomást a washingtoni törvényszék főbírójának végzéséről, amelynek a bíróság fizikailag amúgy is képtelen érvényt szerezni az USA elnökével szemben. Más tanácsadók azonban hírek szerint úgy vélték, hogy az elnök, úgyis, mint az alkotmányosság és törvényesség legfőbb őre, nem állíthatja az ország elé a bírói rendelkezés nyílt semmibevételének példáját. Ugyanakkor Nixon elnök elhárította azt a tanácsot is, hogy vigye az alkotmányjogi vitát közvetlenül a legfelsőbb bíróság elé, a végső döntés meggyorsítása céljából. Ily módon előreláthatólag csak októberben kerülhet az ügy a legfelsőbb bíróság elé. E fórum ,,határozott” döntésének Nixon elnök — ígérete szerint — engedelmeskedni fog. Le uuan targyalasal Pekingoen Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke csütörtökön este fogadta Le Duant, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkárát, aki Moszkvából hazatérőben szerda óta tartózkodik a kínai fővárosban. Csou En-laj , az Új-Kína hírügynökség jelentése szerint — tájékoztatta Le Duant, és a vietnami küldöttség többi tagját a Kínai Kommunista Párt X. kongresszusáról. Le Duan csütörtökön reggel, pekingi rezidenciáján felkereste Norodom Szihanukot, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront elnökét. Ugyanaznap megbeszélést tartott Penn Nouthtal, a kambodzsai királyi nemzeti egységkormány miniszterelnökével is, majd tegnap este hazaérkezett Továbbra is támad Chilében a reakció Francia politikus nyilatkozata chilei tapasztalatairól A lapzártáig érkezett, és Chilére vonatkozó jelentésekből kitűnik, hogy a délamerikai országban a szélsőjobboldal nem akarja abbahagyni merényleteit. A „Haza és Szabadság” hangzatos elnevezésű fasiszta szervezet továbbra is a terrorcselekményekre „koncentrál”. Santiagóban például robogó gépkocsiból leadott lövésekkel öltek meg egy őrszemet Raul Silva bíboros háza előtt, a főváros más pontján pedig egy hadnagyot ért halálos lövés.* Etienne Fajon, a Francia KP Politikai Bizottságának tagja, aki részt vett az Argentin KP kongresszusán, Párizsban nyilatkozott chilei tapasztalatairól. Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a reakciós erők legutóbbi kísérletei sorra kudarcot szenvedtek ugyan, de a reakció még mindig nem mondott le arról, hogy államcsínyt hajtson végre. Ebben a helyzetben — folytatta Fajon — különös jelentősége van az Allendekormányt támogató népi erők egységének. Meg kell mondani, hogy ebből a szempontból kárt okoz azoknak az Ixtrabalos csoportoknak a magatartása, amelyek felelőtlen akcióikkal elidegenítik a középrétegeket, és csak a szélsőjobboldal malmára hajtják a vizet. A Chilei Kommunista Párt erőteljes küzdelmet folytat az ultrabalos csoportok hamis tézisei ellen, és úgy véli, hogy a népi egység erejének jelentős részét éppen az alkotmányos törvényesség tiszteletben tartásából meríti. Előkészítő eszmecserék Genfben Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakaszát előkészítő koordinációs bizottság, amely szerdán kezdte meg munkáját Genfben, megállapodott abban, hogy a szeptember 18-án megnyíló második szakasz folyamán három munkabizottság, és tizenegy albizottság végzi majd a konferencia záró dokumentumainak előkészíté-A három munkabizottság a Helsinkiben külügyminiszteri szinten megtartott első szakaszon elfogadott napirend három kérdésével foglalkozik, s az európai biztonsággal összefüggő kérdések: együttműködés a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén .S együttműködés emberiségi és egyéb területen. KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ Egyiptom és Líbia uniója ÚJSÁGHÍR: Szadat egyiptomi és Kadhafi líbiai elnök szerdán a két ország uniójának megvalósításában állapodott meg. Kairóban szerdán este megszületett Anvar Szadat és Kadhafi döntése Egyiptom és Líbia uniójáról. Azt is elhatározták, hogy szeptember elsején 50 egyiptomi és 50 líbiai képviselőből álló alkotmányozó gyűlés lát munkához, amely majd kidolgozza az új állam alkotmányát. A 13 cikkelyből álló megállapodás egyebek között arról is intézkedik, hogy az új állam fizetési eszköze az arab dinár lesz, s hogy szeptember elsején Egyiptom és Líbia miniszteri rangban levő megbízottakat küld egymás fővárosába: ők lesznek felelősek a továbbiakban a teljes unióval kapcsolatos ügyek viteléért. Jó negyedévvel ezelőtt még arról volt szó, hogy szeptember elsején a két ország teljes uniójának megvalósításáról tartanak majd népszavazást. Az utóbbi két hétben azonban már említés sem esett Kairóban arról, hogy Egyiptom népszavazásra készül- Úgy tűnt, mintha az egyiptomi vezetők meggondolták volna a dolgokat. Az okot ehhez Kairó számára Kadhafi ezredes magatartása szolgáltatta. A líbiai vezető június végi,július eleji, tizenhét napos kairói és alexandriai látogatása során élesen bírálta Egyiptom kül- és belpolitikáját. Kifogásolta például, hogy Szadat elnök nem akar katonai akciót indítani Izrael ellen, sőt elkorcsosult bürokratáknak nevezte az egyiptomi közigazgatási és kormányapparátus irányítóit. Legfőképpen azonban akkor „borultak ki” az egyiptomiak, amikor július 5-én Kadhafi az egyiptomi nőszövetség S00 aktivistája előtt súlyos hibának minősítette a nők egyenjogúsítását, ami — mint állította — a család pusztulásához vezet. „A nőknek — tette hozzá — a konyhában és a hátsó szobában a helyük.” (A jobbmódú egyiptomiak feleségei korábban a ház hátsó, udvarra nyíló szobájában tartózkodhattak csupán, naphosszat.) Nem csoda tehát, hogy a nőszövetség aktivistái szinte lezavarták a líbiai vezetőt a pódiumról. Alighogy hazaérkezett Líbiába Kadhafi, vagy 40 ezer buzgó, fanatikus híve indult el Egyiptomba, hogy az úgynevezett uniómenettel rávegye az egyiptomi vezetőket a Líbiával való azonnali egyesülésre. Mint utólag kiderült, ezek a viszonylag jómódú líbiaiak inkább kirándulásnak tekintették az utat, mint missziónak: ingyen benzint kaptak odavissza, és leöblíthették az út porát egy kis alkohollal, amit Líbiában a példátlanul szigorú alkoholtilalom miatt egyszerűen nem tehetnek meg. Ez még nem lett volna baj, de amikor az egyiptomi határhoz értek, szétrombolták a határberendezéseket, az őrházakat, az „egyek vagyunk Egyiptommal” jelmondat szavalása közben. Az egyiptomi vezetőknek csak nagy üggyel-bajjal sikerült a menetet Kairó előtt megállítani, majd „baráti nagygyűlés” után visszafordulásra kényszeríteni. Ezek után azt mondhatjuk, hogy Kadhafi számára sikernek számít, hogy a múlt hét szombatjától e hét szerdájáig folytatott tárgyalásai eredményeként sikerült az unió létrehozására vonatkozó döntést előirányzó megállapodást és a mára tervezett alkotmányozó gyűlés összehívását nyélbeütni, és azt írásba foglaltatni. A mai dátumnak egyébként azért van Líbia szempontjából történelmi jelentősége, mert négy ével ezelőtt, ezen a napon döntötte meg a ma 32 éves Kadhafi vezetésével a líbiai tisztek egy csoportja a korábbi feudális reakciós rendszert. Tény, hogy az unió megalakulását előirányzó új megállapodás az egyiptomi vezetés elképzelései szerint szakaszosan és időpontok megjelölése nélkül irányozza elő a két ország teljes egyesítését. Szadat elnök ezzel az egyiptomi állásponthoz való további igazodásra késztetheti Kildhafit, aki feltehetően tudomásul vette, hogy Egyiptomnak az arab vlág életében betöltött összehangoló és irányító kssgrepe, valamint magatartása sül unió egészére is döntő kihatással lesz. Az is valószínű, hogy Kairó tanult a Szíriával. 1958-ban, létrejött és 1961- ben megszakadt államközösségből szerzett tapasztalatokból,s ez talán elegendőnek bizonyul majd ahhoz, hogy Kairó az unió elkerülhetetlen válságszakaszait a közös érdekeknek megfelelően rugalmas magatartással és politikával hidalja át. Egyébként az unió gondolata Líbiától, pontosan Kadhafitól származik. Az átlag egyiptomi és líbiai ugyan nem nagyon szereti egymást, de Kadhafi ezredes kezdettől ■fogva nagy csodálója volt Nasszer elnöknek, és követendő példaképnek tekinti az egyiptomi forradalom diadalútját Ellenfelei szerint az unió segítségével szeretne Nasszer örökébe jutni, az egyiptomi vezetők nagy tapasztalata és nemzetközi tekyintélye, valamint az arab világban élvezet nagy megbecsülésük erre belátható időn belül kevés lehetőséget nyújt. Sőt, egyiptomi részről nem is titkolják, hogy a maguk részéről stabilizáló befolyást kívánnak gyakorolni a líbiai vezető gárda, a Forradalmi Tanács mind a 11 tagjára — ennyien vannak —, akiknek, ahogyan Kairóban mondják, illene négyévi hatalmon lét után a rögtönzések helyett, megfelelő irányvonalak kialakításával is törődniük. Egyelőre nehéz elképzelni, hogyan lehet a két ország uniójából működőképes ország. Mindkettő nagy területű (Egyiptom egymillió, Líbia 1 millió 760 ezer négyzetkilométer), Egyiptomnak azonban 36 millió, Líbiának viszont csak kétmillió lakosa van. Egyiptom ugyan erőteljesen fejlődik, de egyelőre még szegény országnak számít. Líbia viszont — az olajmezők néhány év óta történt feltárásától kezdve — gazdag ország. Évi kétmillió tonnás olajtermelése révén az egy főre jutó nemzeti jövedelme valamivel több, mint 1500 dollár, míg Egyiptomban ez az összeg csupán 100 dollár. Egyiptomban a minimális bér havi 9 font, Líbiában viszont 40. Egy egyszerű líbiai katona annyi zsoldot kap, mint Egyiptomban egy százados, míg Líbiában egy százados 300 fontot kap, annyit, mint az egyiptomi honvédelmi miniszter. Amíg Egyiptomban óriási problémát jelent az évi 1 millióval gyarapodó lakosság élelmiszer-ellátása, addig Líbiában mindenki, aki dolgozik, viszonylag gyorsan szerezhet autót, japán fényképezőgépet, francia parfümöt, vagy angol szövetet és olasz háztartási gépeket. Egyiptom számára — rövid távon — tehát csak anyagilag vonzó az unió. Messzebb tekintve azonban az egyiptomi befolyás a realitások elfogadásához és tiszteletthez vezetheti el a líbiaiakat, világpolitikai és gazdasági tekintetben egyaránt. Ez az arab egység fejlődésében is elősegítheti a kor követelményeinek erőteljesebb érvényesülését PERÉNALITTEN SZOMBAT, 1973. SZEPTEMBER 1.