Csongrád Megyei Hírlap, 1974. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-03 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSOR­K­IJ MEGYEI * Hatékony gazdálkodás az eredmények alapja Ipari vezetők nyilatkoznak elképzeléseikről Az ünnepeket követő jókívánságok után mindenütt megkezdődött a munka, sőt, már túl vagyunk 1974. első munkanapján. A tavalyi sikerek és gondok még mindenütt elevenen élnek. Készülnek a számadások is, vn.­ig-kbő. minden dolgozó megtudhatja majd, hogy a nagy család, a műhely, az üzem, a vállalat együttesen hogyan használta ki a lehetőségeket, miként teljesítette az önmaga előírt „tör­vényeket”, a vállalati tervet. Nem árt most, az év első napjaiban néhány szóban fel­idézni, mit tervezünk és mit várunk 1974-től. A megye négy jelentős vállalatának, üzemének vezetőit kértük meg, hogy mondják el, mit várnak az új esztendőtől. KENDERFONÓ ÉS SZÖVŐIPARI VÁLLALAT Tóth László vezérigazgató — Egy vállalat, amely hat gyár, tíz gyártelep koordi­nált munkáján alapul, ter­mészetszerűleg fokozott szer­vezettséget igényel. Ez bő­ven ad feladatot a gazdasá­gi folyamatok körében és az egyes munkahelyeken is. Szükségszerű a múlt elemzé­se, a veszteségforrások fel­tárása, mert csak így lehet reális célkitűzéseket tervez­­ni, s az okos gazdálkodás­hoz megnyerni a vezetőket és a munkásokat. Az elmúlt év, a vállalat átszervezésének első éve, si­kerrel zárult. Kialakult az új vertikális nagyvállalat gazdasági és vezetési rend­szere, mechanizmusa. Egy­idejűleg megmutatkoztak, tehát már ismertek a „ké­nyes pontok” is. Felada­tunk ezek figyelemmel kísé­rése, az adott lehetőségek jó felhasználása. Vállalatunk jelentős mennyiségű nyers­anyagot importál. Ezért fo­kozottan oda kell figyelni a tőkés import ár- és szállítá­si problémáira, a piaci in­formációkra, s messzemenő anyagtakarékosságot kell el­érnünk a jó anyaggazdálko­dással az új esztendőben. Súlyponti kérdés vállala­tunk életében a hazai alap­anyag, a kendertermeltetés Az elmúlt években sikerü­lt a mezőgazdasági kultúrák körében a jövedelmezőség területén is ,­helyére te­nni” a kendert. Mindez azt jelen­ti, hogy jelenleg­ ,30 száza­lékkal jövedelmezőbb ter­mesztése, mint a megelőző évekbeli. A felvásárlási ár emelése mellett azonban nem szabad megfeledkez­nünk arról, hogy a termesz­­­­tés gépesítése még hiányos. Az eredmények megtartásá­ra, a termesztés korszerűsí­tésére még sokat kell köl­teni. Feltétlenül el kell ér­ni, hogy kendert ott termel­jenek, ahol mind az ipar, mind pedig a mezőgazdaság részére a legkedvezőbb. Ez évben már érvényesülnie kell az egyenjogú partneri viszonynak. Országunk nyersanyagban szegény, s nem tudja nélkülözni azt az évi 16—17 ezer tonna szálas­anyagot, amely a textilipar­nak fontos nyersanyaga. Népgazdaságunk fejlődése a kenderiparnak is feladatot ad. Most a termelés fejlesz­tése a kiemelt feladatunk. Feltétlenül fokozzuk a tőkés exportot, és ehhez gyorsan megtérülő devizahiteles fej­lesztéseket kell megvalósíta­nunk. Ez különösen vonat­kozik a szintetikára, mert a közeljövőben a poliolefin programmal megteremtődik a hazai nyersanyagbázis is. Ennek a nyersanyagnak a fogadására előre fel kell ké­szülni. Kiemelném még a kenderfeldolgozás gépi re­konstrukcióját is, ami közel százmillió forintba került. Ezzel a hazai nyersanyag rentábilisabb feldolgozását tudjuk megoldani. E prog­ram is ebben az esztendő­ben, tehát 1974-ben indul. Feladataink nagyok, s azokat csak úgy tudjuk el­, érni, ha a munkásokat is megnyerjük végrehajtásuk­ra. Számolunk a szocialista brigádmozgalomra, segítjük a vezetés színvonalának emelését, mert velük a mű­helytől a gyárig kialakítha­tó a célok teljesítéséhez szükséges közös összefogás. HÓDGÉP, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Nyámádi Gábor igazgató — A mezőgazdasági gép­gyártás továbbfejlesztésére vonatkozó kormányrendelet alapján ez év január 1-ével összevonásra kerültek a MEZŐGÉP Treszt megyében dolgozó vállalatai. Legfonto­sabb feladatunk, hogy a ro­hamosan fejlődő élelmiszer­­gazdaságunkat megfelelő mi­nőségű termelőberendezések­­kel, szállítóeszközökkel — beleértve a közúti és a kü­lönleges rendeltetésűeket is — ellássuk. Mindezek meg­határozzák az összevont fel­adatokat is. Első és legfon­tosabb teendő a nyolc gyár­egység szoros és egybehan­golt tevékenységének, ter­melési feladatának megha­tározása. Ez már korábban megtörtént, s így reméljük, hogy az új esztendőben a munka termelékenységének gyors ütemű emelkedése a termelési feladatok túltelje­sítését jelenti majd. Mindez a jövedelempolitikai célki­tűzések megvalósulásával párosul, így az új esztendő reményt keltő. Azt várjuk, hogy az egyesítéssel járó át­meneti nehézségeken gyorsan túljutunk. Gyáregységeink­nél meg tudjuk teremteni a korszerű termeléshez szük­séges szervezési és műszaki feltételeket. Nagy gondot fordítunk az üzemi demok­rácia további szélesedésére, mert ezzel elősegíthetjük az egységes szemlélet kialakítá­sát, a lehetőségek jó kihasz­nálását A megyében levő vállalatok összevonásával, te­hát az egyesüléssel komoly lehetőségek teremtítődtek. Azok jó kihasználása most a legfontosabb feladat Mű­szakiak és munkások közös összefogása az új esztendő­ben is olyan munkasikere­ket érhet el, melyek jelen­tősen hozzájárulnak majd az életkörülmények további ja­vulásához. az életszínvonal TISZA BÚTORIPARI VÁLLALAT Pa­nn Péter Pál ferazeratóhelyettes — A Tisza Bútoripari Vállalat fejlődése 1974-ben többirányú. Még az első fél évben befejeződik az az 50 millió forintot, beruházás, mely az építőipar részére a lakásépítésekhez biztosítja (Folytatás a 3. oldalon*) Kísérje siker és szerencse népünk minden jó szándékú törekvését! Losonczi Pál újévi köszöntője a rádióban és a televízióban Tisztelt honfitár­saim! A hagyományokhoz illően elbúcsúztattuk az óévet, és köszön­töttük az újat. Az óesztendőnek búcsút mondva, vis­szaemlékeztünk az el­telt 365 napra, és el­gondolkodtunk, hogy mit is hoz számunk­ra ez az újabb 12 hónap! Mérleget ké­szítettünk végzett munkánkról, hogy felkészültebben lát­hassunk idei teen-­­dőinkhez. Az országos szám­vetést elkészítette, és az új feladatokat ki­munkálta pártunk Központi Bizottságá­nak novemberi ta­nácskozása, valamint országgyűlésünk de­cemberi ülésszaka. A jól végzett mun­ka tudatával nézhe­tünk vissza 1973-ra, amelynek során né­pünk a fizikai és szellemi munka minden területén be­csülettel helytállt. Jó ered­ménnyel zártuk az ötéves tervünknek harmadik évét, a nemzeti jövedelem, az ipari és a mezőgazdasági termelés szintje­,­ a munka termelé­­kenységének alakulása meg­haladja a tervezettet, és felül­múlja várakozásainkat. Gaz­dasági eredményeink lehe­tővé tették az életszínvonal — elsősorban a nagyüzemi munkásság életszínvonala­k gyorsabb ütemű emelését, a lakásviszonyok javulását, az egészségügyi, szociális és kul­turális ellátás bővülését. Népünk teljesítményei ki­állják az összehasonlítást a fejlettebb országokéval is. A szocialista országokból érke­ző barátaink és a világ min­den tájáról ide látogatók is tanúsítják ezt. Ez persze nem azt jelenti, hogy gond­talan az életünk. Az el­múlt évben is az ipar kor­szerűsítésének problémáival, az utóbbi évek legnagyobb aszályával, nagyarányú száj- és körömfájás által okozott kárral kellett megküzdenük. Társadalmunk életét mégis a kiegyensúlyozottság és a biztonságérzet jellemzi, nin­csenek politikai kitérők, és nem fenyeget bennünket a tőkés világgazdaság egészét megrázó pénzügyi és ener­giaválság, az utol nem érhető áremelkedés és a nyomukban járó munkanélküliség mind ijesztőbb réme. Számunkra nem volt „kiemelkedő, kü­lönleges” esztendő. Munkás hétköznapok váltották egy­mást, a munka éve volt. Munkánknak köszönhetjük, hogy kedvezőek a feltételek nemzetünk felemelkedését szolgáló terveink megvaló­sításához. Elmondhatjuk, hogy sikeresen munkálko­dunk p­ártunk X. kongresz­­szusa határozatának végre­hajtásán, a szocializmus ma­gasabb szinten történő épí­tésén.­­ •, - ■ •• „A Lelkesítő, alkotó program 57 munkásosztályunk, pa­rasztságunk, értelmiségünk, egész népünk számára. A nagyobb feladatokhoz na­gyobb erővel kell hozzálát­nunk. Mindannyiunk közös erőfeszítésével elégíthetjük ki az egyén, a család, a kis és a nagy közösség igé­nyeit. Továbbra is csak szor­galmas munkával érhetjük el, hogy az eddiginél több család juthasson lakáshoz, hogy könnyebb legyen a nagycsaládosok sorsa és a dolgozó nők helyzete, hogy gyermekeink élete mind tar­­talmasabb legyen. Azért, hogy jobban boldoguljunk, gyümölcsöztetnünk kell a szocialista demokráciában, milliók tevékeny részvételé­ben, társadalmunk egyre erősödő szocialista jellegé­ben rejlő lehetőségeket. Az óesztendőt búcsúztat­va elmondhatjuk: 1973-ban is adva volt számunkra a legfontosabb, a teremtő, az Alkotó munkához szükséges béke. Megvalósul az a nagy­szabású, világméretű béke­­program, amelyet a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa dolgo­zott ki: előbbre jutottunk a két világrendszer kapcso­latainak rendezésében, a nemzetközi helyzet alapvető normalizálásában. A Szovjet­unió és a testvéri szocialis­ta országok együttes erőfe­szítései nyomán — a békés egymás mellett élés elve alapján — kez­denek kibontakozni az európai biztonsági rendszer körvonalai. . Az­­elmúlt eszten­dőt úgy fogja szá­mon tartani az embe­riség, mint a békéért küzdő erők nagy győzelmeinek évét. Oly hosszú szenvedés, hősi küzdelem és pusztítás után a viet­nami nép győzelmé­vel, az amerikai csa­patok kivonulásával véget ért Délkelet- Ázsiában a jelen tör­ténelem hosszú és vé­res háborúja. És úgy tűnik, hogy egy újabb, nagyon súlyos, az egész világ béké­jét fenyegető válság után, a Közel-Kele­ten is lehetőség nyílt a békés rendezés elő­készítésére. Szánjanak most gondolataink a világ azon tájaira, ahol a népeknek még tovább kell folytatniuk küzdelmüket szabadságukért, függetlensé­gükért. Köszöntjük az el­nyomás ellen harcoló chilei népet. Köszöntjük a gyarma­ti­­elnyomás ellen harcoló szabadságharcosokat, kö­szöntjük az öt világrészben küzdő haladó erőket. Nem­csak hisszük, hanem meg is vagyunk győződve, hogy a társadalmi haladás törvény­­szerű folyamatát feltartóz­tatni csak ideig-óráig le­het, megállítani pedig soha­sem. Hazánk mindenkor cse­lekvően kivette részét a szo­cialista közösség külpoliti­kai tevékenységéből, a béké­ért folyó harcból. Lehetősé­geinkhez mérten, a jövőben is mindent megteszünk a bé­ke zálogának, a szocializmus erőinek tömörítéséért, egysé­gének megszilárdításáért. Kedves barátaim! Hagyomány, hogy az új év első napja a jókívánságo­ké. Magam­­ is csatlakozom ehhez a jó szokáshoz. Szívből kívánom, hogy kísérje siker és szerencse népünk minden jó szándékú törekvését! Kívánom, hogy boldogul­jon és szeretettel gondoljon a szülőhazára minden be­csületes, a haladást támoga­tó magyar, bárhova vetette is a sors! Külön szeretettel és meg­becsüléssel köszöntöm test­véreinket, a szocializmust építő népeket! Boldog és békés új eszten­dőt kívánok Önöknek, egész népünknek, minden bará­tunknak! Losonczi fal, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke 1974. évi újévi kö­szöntőjét mondja. (MTI-fotó: vigovszki Ferenc felvétele — KS) Költözködés a bauxitbányában Január 1-re befejeződött a föld alatti költözködés Euró­pa legnagyobb bauxitbányájában. Az elmúlt év szeptembe­rében átadott Halimba IH-ban. A gépeket, berendezéseket a segédaknából a központi aknához csoportosították, átállí­tották a szállítószalagokat is. Az 1974-es esztendő első mun­kanapján már a központi aknából hozzák felszínre a bauxi­­tot. A 300 méter mélységű szállítóakna berendezései két­percenként 6 tonna bauxitot hoznak felszínre a föld mé­lyéből. • —- * A sikeres üzemi próbák és a költözködést követően eb­ben az évben már 400 000 tonna bauxitot ad a Halimba IIL Vásárhelyi kiadás 31. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1974. január 3., csütörtök Ára: 80 fillér Várkonyi Péter Kubába utazott Orlando Fundora, a ku­bai forradalmi orientációs bizottság elnöke, a Kubai Kommunista Párt Központi bizottságának osztályvezető­je és Augusto Zimmermann a Perui Országos Tájékoz­tatási Hivatal elnöke meg­hívására dr. Várkonyi Pé­ter államtitkár, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke Kubába, illetve Pe­ruba utazott. MAI TÉMÁNK „Vándorol” a béralap ? munkások és alkalma­zottak munkabérének teljes összege alkotja a vállalati béralapot, ame­lyet egy határozott időszak­ra, tervszerűen állapítanak meg. Ezért talán furcsán hangzik a kérdőjeles cím: „Vándorol” a béralap? Hon­nan, hová, kihez? Nem szó­noki fogásként vetjük­­ e kérdést papírra, amely bő­vebb magyarázatra szorul, még a szakemberek körében is. Mindjárt érthetőbb, ha hozzátesszük, hogy a terve­zés során a vállalatok külön tervezik meg a különböző állományi csoportok, a mun­kások, műszaki és admi­nisztratív alkalmazottak stb. béralapját. A „vándorol” megállapítás az így kialakí­tott alapok arányaira vonat­kozik. Az elmúlt év legjelentő­sebb életszínvonal-politikai intézkedése az állami ipar és építőipar munkásainak és művezetőinek márciusi bér­emelése volt. A központi bérintézkedések Csongrád megyében 41 minisztériumi vállalatnál, üzemben, 18 ta­nácsi irányítás alá tartozó vállalatnál, 56 ezer dolgozó­nak jelentettek számottevő keresetnövekedést. Közis­­­­mert, hiszen a párt és a kormány hangsúlyozta, hogy országszerte a nemzeti jö­vedelem túlnyomó hányadát előállító, többségében nagy­üzemi munkások bérlemara­dásának nagyon is indokolt pótlására került sor. A központi bérpolitikai intézkedések, és a sa­ját vállalati­­erőből végrehajtott béremelések összhatása nagyon kedvező. Voltak azonban, akik elis­meréssel szóltak az intézke­désekről, de aggódva kér­dezték, hogy a központi el­veknek megfelelően hasz­nálják-e majd fel azt az összeget, amelyet év elején a teljesítmények kifutására tartalékoltak? Az esztendő végén máris konkrét jelzések érkeztek a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsához. A többi között arról, hogy néhány üzemben fordult a „kocka". Végül is nagyobb arányban emelkedett egyik-másik he­lyen az alkalmazotti állomá­nyúak keresete, mint a munkásoké. Különösen a saját erőből történő bérfej­lesztés mérve, vagyis ará­nyai torzították az összké­pet. A tapasztalatok arról ta­núskodnak, hogy „vándo­rolt” a korábban, vagyis az év elején tervezett állo­mánycsoportonkénti béralap. Ez bekövetkezhetett nem­csak azért, mert egyes al­kalmazotti állományúaknak nagyobb mennyiségű bér­emelést adtak, hanem azért is, mert alacsonyabb jöve­delmű alkalmazottakat bo­csátottak el, vagy kvalifikál­tabb szakembereket alkal­maztak. Például, ha az ad­minisztrációban korszerűbb gépek, esetleg számítógépek alkalmazására került sor, és ennek következtében maga­sabb fizetésért kellett alkal­mazni dolgozókat. Ú­gy tűnik azonban, hogy az év végére néhol akarva vagy akaratlanul, de engedtek azok javára, akik aggodal­maskodtak azért, mert az al­kalmazotti állományban le­­vők nem a munkásokéhoz hasonló arányú béremelést kaptak. Ezért aztán rosszul gazdálkodtak, rosszul politi­­z­iltak a bérrel bérfejlesz­téssel. És ezt egyetlen üzem­ben sem hagyhatják szó nélkül — ahol ilyesmi elő­fordult. NAGY PÁL . A

Next