Csongrád Megyei Hírlap, 1974. április (19. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-04 / 79. szám
A JELENTIS A JÖVŐ megértésének feltétele a múlt megismerése. Ilyen szempontból a második világháború alatti magyar ellenállási mozgalom és kibontakozó partizánharcok történetének még részletesebb megismerése nem egyszerűen olyan probléma, amely csak a történészt, néhány szakembert, vagy a népi harc résztvevőit érdekli, hanem egyik eszköze lehet, az erők öszszegyűjtésének, és új erők megnyerésének a béke fenntartásáért, az imperializmus és a militarizmus legyőzéséért folyó harcban, a demokráciáért és a szocializmusért vívott küzdelemben. A magyar marxista-leninista történettudomány az utóbbi években figyelemre méltó műveket és tanulmányokat alkotott a II. világháborúról, beleértve az ellenállási és partizánmozgalmat is. Mégis minden figyelmes szemlélőnek feltűnik egy bizonyos aránytalanság: a második világháború általános lefolyásának magyar vonatkozásairól egy sor alapvető munka áll rendelkezésünkre, hiányoznak azonban az ellenállási és partizánmozgalmat összmagyar keretben bemutató, illetve a mozgalom egyes időszakaira és súlypontjaira vonatkozó összefoglaló munkák. Az ellenállási mozgalom történetének feltárása a legújabbkori történettudomány egy új ágává vált Bizonyosnak látszik, hogy nagy lendületet ad a kutatásnak az, a pályázati felhívás, amelyet a Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Partizán Szövetség, a Művelődésügyi Minisztérium és a Honvédelmi Minisztérium még 1972-ben adott ki — a felszabadulás közelgő 30. évfordulója alkalmából — a magyar ellenállási mozgalom és partizánharc még ismeretlen vonatkozású dokumentumainak felkutatására. A felhívásra a Csongrád megyei Levéltárban is megindult a kutatás, amely nem várt eredményekre vezetett. A szerzők a dél-magyarországi részen vizsgálták meg az ellenállási mozgalom kibontakozását, illetve a partizánharc kibontakozásának feltételeit és kezdeti eredményeit. Következett ez abból az elvből, hogy szükséges és hasznos megvizsgálni egy-egy tanulmányban egy regionális terület ellenállásának fejlődését. Egy ilyen regionális áttekintés a mélyebb és az eddig fel nem ismert összefüggések feltárásához segít hozzá. Eddig ugyanis az antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom vizsgálata Magyarország 1944-es területe néhány fontos vidékére (Borsod, Budapest és az Északi-hegyvidék) koncentrálódott Megyénk antifasiszta ellenállási mozgalmának vizsgálatát a háború kezdeti időszakától kell megnéznünk, mert az ellenállás és a háborúval szembeni magatartás kezdettől fogva jelentkezett. A dokumentumok felkutatásánál megkülönböztetett figyelmet fordítottunk a dél-magyarországi részen a kommunista párt tagjai részéről jelentkezett ellenállási tevékenységre. Munkánkat befolyásolta, hogy a fellelhető dokumentumok közül igen sok vonatkozott a Horthy-rendszer állami és társadalmi rendszere elleni felforgatás és izgatás cselekményének elkövetőire. Feltehetjük a kérdést: nem jelenti-e ez egyúttal azt is, hogy az ellenállás különböző formái közül nem ez volt-e a legjelentősebb Magyarország déli részén. Szeretnénk megismertetni az olvasókat a felkutatott dokumentumok sokasága közül azokkal, amelyek Csongrád megye, a megye nagyvárosai és helységei lakosságának antifasiszta, ellenállási tevékenységére vonatkoznak. Ezek a dokumentumok eddig teljesen ismeretlenek voltak, s bizonyítják Csongrád megye népének antifasiszta érzületét és cselekményeit. Bába István Mirtátszenten, 1944. március 26-án, a kommunista rendszer hívének vallottamagát. Kijelentette: „én mindig a baloldali eszmék híve voltam és vagyok ma is. Ha a Szovjetunió pártja lépne fel Magyarországon, én lennék az első, esetleg a második, aki belépne a pártba, mert annak a pártnak mindig is híve voltam.” Kijelentéseiért— melyeket nyilvánosan tett — a Szegedi Főügyészség 1941. április 10-én vádiratot adott ki ellene. Az ügyet a Szegedi kir. Törvényszék Öttagú Külön Tanácsa tárgyalta, és a B.V. 2540/1941. sz. ítéletével Bába Istvánt, a Horthy-rendszer „állami és társadalmi rendjének erőszakos felforgatására és megsemmisítésére való izgatásért” 6 hónapi börtönfogházra ítélték. Rébék Nagy Ime Hódmezővásárhelyen, 1941-ben, több, egymástól, különböző alkalommal, a proletárság osztályuralmának erőszakos, forradalmi úton történő létesítése mellett nyilatkozott. A Szegedi Főügyészség 1941. május 8-án Rébék Nagy Imre ellen kiadott vádirata szerint , a „proletár társadalmi osztály kizárólagos ural- ★ mának erőszakos úton való létesítésére izgatott azáltal, hogy utcán, és kőműves munkája közben munkahelyein, minduntalan azt hangoztatta, hogy ő meggyőződéses kommunista, csak a kommunista rendszer képes a munkások és dolgozók részére kielégítő termelési és gazdasági rendszert alkotni, e célból szükség van a világ proletárjai egyesülésére, nálunk is meg kell valósítani a kommunista rendszert, s ezért jelszava: Világ proletárjai, egyesüljetek!” A Szegedi kir. Törvényszék Öttagú Külön Tanácsa a vádlottat még ugyanebben az évben 1 évi fogházbüntetéssel súlytotta, mert „a kommunista világrend és társadalmi berendezkedés kívánatos és előnyös voltát hangoztatta, s a hallgatókban a proletár uralom megvalósítása iránti vágyást keltette”. A IfFM júniusában Buzsali Vincéné a szovjet csapatok bejövetelétől a kedvezőttb állapotok kialakulását várta, s ezért a Szegedi Főügyészség vádiratot adott ki ellene. 1941. június 13-án Bacsa Jánosné szegvári lakos 30—40 főnyi tömeg előtt a közelhatás nehéz helyzetéről tett kijelentéseket, melyért az uralkodó osztályt tette felelőssé. A Szegedi kir. Törvényszék Öttagú Külön Tanácsa 2 hónapi fogházbüntetéssel sújtotta. # Szekeres István kőművessegéd 1041 júliusában, Szegeden a kommunista társadalmi rendszer eljöveteléről tett nyilvánosan kijelentéseket Többek előtt kijelentette: „Szeretném már a vörös zászlót kitűzve látni Magyarországon, a sarlót, a kalapácsot, legfeljebb csak akkor lesz boldog Magyarország.” A Szegedi Főügyészség vádirata alapján a Szegedi kir. Törvényszék öttagú Külön Tanácsa 4 hónapi fogházra, 3 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére ítélte. Még súlyosabb büntetést szabtak ki Rácz János ellen, mert 1941 augusztusában Szegeden, nyilvánosan kijelentéseket tett a kommunista párt kizárólagos uralmának erőszakos úton való létesítéséről. Ezért * ün'étxtdgtoi. iamaagtxepnahti tmutanaXUdtiiadUaa Rácz Jánost a Szegedi kir. Törvénység Öttagú Külön Tanácsa 1 évi és 6 hónapi fogházra, mint főbüntetésre, továbbá 3 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére ítélte. A Szegedi Főügyészség 1941 szeptemberében Nagy Ferenc hódmezővásárhelyi lakos ellen adott ki vádiratot „az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására irányuló folytatólagosan elkövetett vétség” címén. Nagy Ferenc kommunistának vallotta magát, és a szovjet csapatok győzelmében hitt. Kijelentette: ,,A szovjet tudná tartósan biztosítani a jövőnket”. Arra a kérdésre, hogy nem fél-e a rendőrségtől, a következőket válaszolta: „Nem vannak már ott többen. Budapesten 2000 ember van letartóztatva, de eljön még a mi időnk, és megmutatjuk ki az igazi magyar.” Nagy Ferenc a tárgyaláson a szovjet re★pülők teljesítményeit a német és magyar repülők teljesítménye fölé helyezte. Arra a kérdésre, hogy mit szól a német csapatok előrenyomulásához, kijelentette: „Ez csak trükk az egész, de majd úgy járnak, mint Napóleon serege, jön a tél, és akkor ott verik tönkre őket, csak Karácsonyig kell várni...” . Faragó József zsákolómunkás Szegeden. 1941. október 14-én, nyilvánosan tett kijelentéseiben a Tanácsköztársaság alatti rendszert kívánta vissza. Kijelentette, hogy „Kun Béla ideje alatt sokkal jobb helyzete volt a magyarnak, mint most”. A Főügyészség vádirata alapján a Szegedi kk. Törvényszék öttagú Külön Tanácsa Faragó Józsefet 2 hónapi fogházra, továbbá 3 évi hivatalvesztésre, és politikai jogai gyakorlatának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére ítélte. Sorolhatnánk egymás után a dél-magyarországi nép igazi képviselőinek ellenállását, akiket a Horthyrendszer állami és társadalmi rendjének erőszakos felforgatására irányuló izgatás miatt ítéltek el. Muradi Máté 1941 telén a német haderő visszavonulásáról és a szovjet csapatok győzelméről tett nyilvánosan kijelentéseket; id. Szabó Imre és fia 1942 januárjában Szentesen a szovjet rendszer eljöveteléről beszélt; Simondán Pál és Simondán György mindszenti lakosokat a Horthy-rendszer internálta, mert a Magyar Tanácsköztársaságról tettek kijelentéseket, és Magyarországon a kommunizmus eljövetelét hirdették. A Szegedi Főügyészség 1943. június 19-én Lengyel Ágoston, a Népszava című lap terjesztője ellen adott ki vádiratot, mert Szegeden, 1942 áprilisában a Szovjetunióban dolgozó munkások helyzetéről nyilatkozott. Kijelentette: „Oroszországban jobb dolga van a munkásoknak, mint itt, a munkások egyenlők a mérnökkel”. Ugyancsak Szegeden, Balogh József cipészsegéd, a Zsurkó-cipőgyárban társai előtt a szovjet munkásság jó viszonyait dicsérte. Kijelentette, hogy „ha behívnának katonának, az első lennék, aki teljes felszereléssel együtt átszöknék az oroszokhoz”. 1942. november 14-én Szemesi Sándor gyári munkás a Lippai-féle fűrésztelep munkásainak a szovjet csapatok előrenyomulásáról beszélt, s ezért elítélték. Dingnyés Ferenc, neves, festőművészünk, nyilvánosan a magyar csendőrség és rendőrség módszereiről nyilatkozott, melyért 1943. május 6-án a Törvényszék öttagú Büntető Tanácsa elítélte. • Terhes József tápéi lakos ellen a Főügyészség vádiratot adott ki, mert „tiltott kommunista eszméket terjesztő festményeket vásárolt”. A képek címei voltak:: „Kenyér”, „Gond”’, „Gyár”, „Végtelen menet”, „Bálvány”, „Iga”, „Rabok”, ..Éhség” és „Reggel”. A vádirat szerint „a kommunista szervezkedés anyagi eszközeit képezik az ilyen sajtótermékekből befolyt jövedelem”. Oláh János hódmezővásárhelyi lakos 1943. február 19-én több ember előtt a német csapatok elkerülhetetlen vereségéről beszélt, ugyancsak Hódmezővásárhelyen. Takács János és társai a Horthy-csendőrség intézménye ellen izgattak. Tóth Sándorné szegedi lakos 1943. augusztus 18-án németellenes kijelentéseket tett, a magyar nép nyomorúságát a németekkel való szövetségkötésben látta. Rébék Nagy Imre hódmezővásárhelyi kommunistát 1944. június 9-én újra elítélték, mert „kapcsolatot tartott fenn az orosházi kommunista elvtársaival”. Az ellenállás magasabb rendű formája, amikor zsabotázscselekmények elkövetésével az ellenállók megzavarják a hátországból induló felszerelés, hadianyag és élelem frontra való elindítását, vagy a rendeltetési célhoz való érkezését. Megtaláltuk a teljes iratanyagát annak a szabotázscselekménynek, amelyet Szegeden ismeretlen tettesek követtek el a Futura Rt. raktárai ellen. A szegedi kapitányság detektívtestülete 1942. június 8- án jelentette, hogy a Futura Rt. raktáraira „ismeretlen tettesek gyújtórakétát hobzak”. A nyomozás során megállapították, hogy „este 8 óra körül a Bánomkert sor felől három fiatalember, 20—28 évesek, kerékpáron érkeztek, arról leugrottak, és a három fiatalember közül az egyik, aki hajadonfővel, ingben volt, valamit a kezébe vett, ami pár pillanat múlva nagyot durrant, mint egy fegyver és valamit kilőtt belőle, a kilövés után mindhárman kerékpárra ugrottak és a jövetel irányába elhajtottak”. A jelentés szerint „a tettesek valamilyen terrorszervezet tagjai, kommunisták tehetnek”. Ellenük azonnal körözést adtak ki. Megállapították, hogy a rakéta hüvelye 25 cm hosszú, 3,5 cm átmérőjű. A Szegedi Rendőr-főkapitányság azonnal rádiótáviratot adott le valamennyi állomásának. A nyomozásba bekapcsolódott az V. Honvéd Hadtest Kémelhárító Osztálya is, de eredményt ezúton sem sikerült elérni. A Szegedi Ügyészség 1943. február 22-én kénytelen volt a nyomozást beszüntetni. De folytathatnánk a sort: 1942. június 24-én, ismeretlen tettesek felgyújtották a m. kir. V. Honvéd Közrendészeti Kórház sebészeti osztályát, 1943. január 6-án, ismeretlen egyének vonatkisiklatási kísérletet hajtottak végre egy szerelvény ellen Makó-Újváros és Földeák között. A jelentés szerint a szabotázsakció elkövetőit a makói kommunisták között keresték, de az eredménytelen nyomozás miatt 1943. március 2-án a hatóságok kénytelenek voltak az eljárást beszüntetni. 1944. február 22-énfelgyújtották a Mezőgazdasági Közraktárak Rt. raktárait. Megtalálták a tettest, Ördögh András szegedi lakos személyében. Az okozott kár elérte az 5 millió pengő értéket. A Szegedi Rögtönítélő Bíróság ördögh Andrást B. IV. 1539/1944. számú ítéletével 1944. március 9-én halálra ítélte. Forradalmár volt-e ördögh András? Az iratokból ez nem derül ki, az viszont igen, hogy proletár volt, kizsákmányolt, kisemmizett, nyomorgó, 6 családos munkásember, aki megunta az éhezést, a nélkülözést és mindennek egyik alapvető okát, a háborút. A kérdés: vajon nem lett volna több Ördögh András Dél-Magyarországon ? A leírtak alapján azt kell mondani: de igen, mint ahogy voltak is, méghozzá elég sokan, akik kockáztatták az életüket, vagy vállalták a börtönt, az internálást, és 1944. március 19-e után a deportálást. A felkutatott dokumentumok egy jelentős része a Kossuth rádió, a Szovjetunió és a szövetséges hatalmak rádiói magyar nyelvű híveinek hallgatására és ezek terjesztésére vonatkozóan tartalmaz adatokat. Huszonhat olyan dokumentumot találtunk, amelyek bizonyítják, hogy Csongrád megye és Szeged lakosai hallgatták ezeket a híreket, terjesztették azokat, és tisztában voltak a náci Németország elkerülhetetlen vereségével. A Csongrád megyei Levéltár röplap- és plakátgyűjteményéből olyan röplapok kerültek elő, amelyeket szegedi kommunisták Szegeden és a megye nagyobb városaiban terjesztettek. Ezek közül az egyiket az olvasóknak is bemutatjuk. A röplap vörös festékkel, kézi eljárássalkészült. Felirata. ..Éljen a kommunizmust”. PUSZTULÁS ÉS FÁIDAJAÍM az, amt a fasizmus zúdított az emberiségre. A vérengző fasiszta fenevad megsemmisítése egyetemes emberi érdek lett, tűzzel-vassal való irtása az emberiség létérdekévé vált, mint ahogy az ma is. A fasizmus elleni harc nem becsületbeli kötelesség, hanem létkérdés volt és lesz mindenkor, s nem csak azoknak, akik áldozatául váltak, hanem azoknak is, akik az első időben csatlósai lettek. Ezt a tényt nemcsak azok a nemzeteiv ismerték fel, akik a második világháborúban áldozatául váltak a horogkeresztes fenevadnak, hanem azok is, akiket uraik a fasizmus oltárán akartak feláldozni. Pemerei Mihály—Szoliter Gyula: Antifasiszta ellenállás Dél-Alföldön, 1941-1944 mtOttt maidé*a»r. tmttdidbon i.»<t am~d * i t t a a a, J3 tóm, «»«Ml • Ml. ét mtot^tggtr anymnttiot i.r.k. . i auno tts tgt d. oa gyónta iát, MMM ›1MM MMKW « tSZt'lti. t. e. £. #. J. »•*tzdetdbm .ttkdxs. m uStam é* 'MaadMiM' tStodogto Tantjéiuk mótukot iti.'otqtHtám (. rogrttfUdtaj/r «MtUatw». aatelM.Jtow . •>»«*«£MfcftOBMt* «*> oUtta.iozmbOoM'-atg nm- Immnz- HmantXcm torodagm nndjdndt trónHtot Stifor- 0t tatiit •■tz-ggmaramimv nmtMtor/xrt tttaraltg0« trottm *»• udo* mid itidtrvfttáir itpi-lo U> ami taí/ncrgg tdöótx »fitt alt a M Jdimddmt tatii tmgt. ^attrotodt tor a odrot zeciSt kitűzőt tatai Zv~ MdtamzasrnTittHniA’tifttsrtdarritgj-tijtbi c«jv- akkor i ma. isottog •tfijtmxnad.’ t'Jötrraggaxotra. a vadgddi «x* 4. r.'ir..gtzdk,otnt* JOXagiHirtAtt. 1 «r ij ezremit JtggziKét coatdot.Szefceres István kijelentése ISír júliusában: vörös zászlót KRszte látni Magyarországon, cset. , (Részlet x vádirat mellé csatolt „Szeretném már a a sarlót, a Kalapányomozati iratból.) ÉLJEN! A KOMMUNIZMUS Szegedi kommunisták vörös festékkel, kézi eljárással készült röplapja Cikkünk kétévi levéltári kutatás eredményének summázása és eddig teljesen ismeretlen dokumentumokat tartalmaz. 8 CSÜTÖRTÖK, (*0S I. ÁPRILIS 1.