Csongrád Megyei Hírlap, 1975. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

Mezőgazdasági dolgozók miniszteri kitüntetése Szentesen Tegnap délelőtt Szentesen,­­ Tóth József színházterem­ben a TESZÖV elnöksége és versenybizottsága megren­dezte a termelőszövetkezetek szocialista brigádvezetőinek tanácskozását. Az elnökség­ben helyet foglalt Csorba György, Szentes városi ta­nács elnöke, az MSZMP Szentes járási bizottsága kép­viseletében Kovács Jánosné PTO vezető, a csongrádi vá­rosi pártbizottság részéről pedig Szabadkai Imre osz­tályvezető. A meghívottakat Molnár Lajos, a Szentes Térsége Me­zőgazdasági Termelőszövet­kezetek Területi Szövetségé­nek elnöke üdvözölte. A szavazat elhangzása után Labádi Sándor, az MSZMP Szentes városi Bi­zottságának első titkára mon­dott ünnepi beszédet. Mél­tatta a szocialista brigádmoz­galom jelentőségét, az el­múlt évek és a jelen tükré­ben. Megállapította többek között, hogy a térség vala­mennyi termelőszövetkezeté­ben dolgoznak szocialista brigádok. Tavalyi eredmé­nyeik különösen kimagaslóak voltak. Az előadást követően Nagy­­istók István ismertette az 1974. évi munkaverseny eredményeit és az 1975. évi feladatokat. Ezután a Mező­­gazdaság Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést, vala­mint a tsz-ek részéről pénz­jutalmat tizenegyen kaptak, amelyet Labádi Sándor nyúj­tott át a kimagasló eredmé­nyeket elért dolgozóknak. Így Magyar Andrásnénak, a szegvári Puskin, György Ist­vánnak, a nagymágocsi Kos­suth, Mészáros Sándornak, a szentesi Felszabadulás, Cseh Jánosnak, a mindszenti Le­nin, Deák István, a felgyői Alföldi Róna, Kádár Zoltán­­nénak, a szentesi Termál, Köteles Józsefnek, a nagy­­mágocsi Viharsarok, Szabics Lászlónak, a derekegyházi Aranykalász, Lengyel Mi­hálynak, az árpádhalmi Ár­pád, valamint Bárdos Rókus és Túri István, a csongrádi Vörös Csillag Termelőszövet­kezet dolgozóinak. Rajtuk kívül még harminc szocialista brigád kapott er­kölcsi, illetve anyagi elisme­rést a TESZÖV-től sikeres tevékenységükért fi Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei küldöttértekezlete Tegnap, szombaton dél­előtt a szegedi városi ta­nácsháza nagytermében ta­nácskozott a Közalkalma­zottak Szakszervezetének megyei küldöttértekezlete. A tanácskozást az elnöklő dr. Nagy Máté nyitotta meg, kö­szöntötte a 82 jelenlevő kül­döttet és meghívottakat, köz­tük dr. Kovács Istvánt, a Közalkalmazottak Szakszer­vezete elnökségének tagját, Hantos Jánosnét, a Közal­kalmazottak Szakszervezeté­nek titkárát, dr. Perjész Lászlót, a megyei tanács el­nökét, Gyárfás Mihályt, a megyei pártbizottság osz­tályvezetőjét, Papp Gyulát, a Szeged megyei város taná­csának elnökét és Túras Zol­tánt, a szakszervezeti terü­leti oktatási központ igaz­gatóját. Ezt követően Bíró Lajos, a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bi­zottságának titkára szóbeli kiegészítőt fűzött az írásban kiküldött jelentéshez. Legutóbb 1971 januárjá­ban tanácskozott a Közalkal­mazottak Szakszervezetének megyei küldöttértekezlete. Az eltelt több mint négy­éves időszakban a közalkal­mazottak alkotó módon vet­tek részt a X. pártkong­resszuson meghatározott po­ntika megvalósításában. A párt XI. kongresszusa pedig kedvező feltételeket teremt e szakszervezet további ered­ményes munkájához. A szakszervezet központi vezetősége 1972. októberében meghatározta az állami mun­kát segítő új feladatokat és módszereket. Ebben kiemel­ten szerepel a bürokratikus jelenségek elleni küzdelem. Az eddigiekben — például: a szegedi ügyfélszolgálati iroda létrehozásával — szü­lettek már említésre méltó eredmények, de a lakosság ennél többet vár, s érzékel­hetőbb változásokat sürget ügyei intézésének egyszerűb­bé — és gyorsabbá — válá­sa terén. A tapasztalatokból leszűr­hető: a munkahelyi demok­ráciával összefüggő kérdé­sek — viták — szabályozá­sa kedvező feltételeket te­remtett a hivatalokban a munkahelyi légkör javulá­sához is. Ám nem minden­hol élnek még ezzel a lehe­tőséggel, noha kimutatható, érdemes és szükséges jól megértetni és megbeszélni a dolgozókkal az új tennivaló­kat, mert ezáltal növekszik aktivitásuk, kezdeményező tevékenységük. Kedvezőek a munkamoz­galmak eredményei is. Mint ismeretes, a párt XI. kong­resszusának és hazánk fel­­szabadulásának tiszteletére a szakszervezet elnökségének felhívására csaknem vala­mennyi hivatalban öntevé­keny munkamozgalom ala­kult ki az ügyintézés javí­tására. A makói városi ta­nács kezdeményező szerepe ebben azért is dicséretes, mert bevonták az intézmé­nyek dolgozóit is és konkrét felajánlásokat tettek a leg­fontosabb várospolitikai cé­lok megvalósítására, össze­foglalva: e munkamozgal­mak létjogosultságát az ered­mények igazolják és célsze­rű folytatni ezeket ezután is, persze újabb célokat — ta­karékosság — meghatározva. Mind a jelentés, mind a szóbeli kiegészítő foglalko­zott az érdekvédelemmel, a bérrendezéssel, a bérpoliti­kai intézkedésekkel, továb­bá a társadalombiztosítási tanácsok munkájával, az üdültetéssel, segélyezéssel, a nyugdíjasok életkörülmé­nyeivel, az étkeztetéssel és munkavédelemmel, s a la­káshelyzettel. A küldöttértekezleten el­hangzott vitában számos eredmény és további feladat fogalmazódott meg. Bőséges útravaló gyűlt össze a kö­vetkező időszakra. A küldöttértekezlet a vita lezárása után megválasztot­ta a 17 tagú megyei bizott­ságot, az 5 tagú számvizsgá­ló bizottságot, s 13 küldöttet a kongresszusra és 16 kül­döttet pedig a megyei érte­kezletre. A Közalkalmazottak Szakszervezete megyei elnö­ke, dr. Nagy Máté és titká­ra pedig Bíró Lajos. Ünnepi Köny­vhét interm­i­ stó Szegeden Tegnap délelőtt Szegeden, a Kárász utcában, ünnepé­lyes keretek között nyitották meg az idei könyvhetet. Ko­vács János, a Szegedi Nem­zeti Színház művésze Garai Gábor: Fényét az értelem­nek című versét tolmácsolta, majd dr. Vörös László, a Ti­­szatáj főszerkesztője méltat­ta az idei könyvhét jelentő­ségét, a könyvek szerepét a közművelődés, az emberi kultúra alakulásának folya­mán. Ezt követően az ér­deklődök a Könyv utca pavi­lonjaiban böngészhettek a megjelent új művek között. Este, a Juhász Gyula Műve­lődési Központban Csukás István, Ratkó István, Mocsár Gábor közreműködésével ün­nepi irodalmi estet rendez­tek. Képünkön: dr. Vörös László könyvheti megnyitó­ját mondja. (Fotó: Enyedi Zoltán.} VASÁRNAP, »Tb. J1 MIÜS ~L a legfőbb politikai alap A munkásosztályt got, társadal­munk két legnépesebb és meghatározó osztályait természetszerűleg összefűzi mind a politikai, mind a gazdasági érdek, a szocializmus. Ez olyan szövetség, amely mindkét baráti osztály létkérdése. Sajá­tossága, hogy a szövetségen belül a mun­kásosztályé a politikai vezető szerep. De ez éppúgy érdeke a szövetkezeti paraszt­ságnak is, hiszen a munkásosztály vezető szerepének érvényesülése nélkül nem len­ne szilárd néphatalom, a szövetkezeti pa­rasztság számára sem lenne adott, a lét­­biztonság és a nyugodt gazdasági-társa­dalmi fejlődés lehetősége. Nem szükséges visszanyulni hosszabb történelmi távon, de közismert, hogy a két baráti osztály szö­vetsége és együttműködése jelentette min­dig a legfőbb politikai alapot ahhoz, hogy eredményesen megoldjuk a szocialista épí­tés soron következő feladatait. Sőt! Ez hosszabb történelmi távon — egészen ad­dig, amíg egy magasabb szinten meg nem történik az osztályok teljes egybeolvadá­sa — e kérdésre mindig megkülönbözte­tett figyelmet kell fordítanunk. Minden lé­nyegesebb döntéskor mérlegelni kell en­nek hatását részint a munkásosztályra, ré­szint a parasztságra, részint a két osztály viszonyára. Ezért mondja a XI. pártkong­resszuson elfogadott határozat: „Államunk legfőbb politikai alapja a munkás-paraszt szövetség, amelyet a szocialista építés so­rán kivívott közös győzelmek szilárdra ko­vácsoltak és tovább gazdagítottak. A párt a szövetségi politikára támaszkodva bonta­koztatja ki politikáját, irányítja és szerve­zi a szocialista építést.” A munkásosztály szövetségi politikája természetesen nem taktika, hanem a kü­lönböző társadalmi osztályok alapvetően közös érdekein alapuló tartós szövetségét jelenti. Az is természetes, hogy ez a szö­vetség nem is statikus. Noha alapjában nem változik, de mégis mozgásban, fejlő­désben van, egyes elemei a különböző idő­szakokban más és más hangsúlyt kaphat­nak. Rnnrlnl­imk­ csak arra­ h°sy amikor a UUIlUUlJUlin mezőgazdaság teljes szo­cialista átszervezésének programját kitűz­tük, mintát a „hogyan”-ra és a várható előnyökre viszonylag keveset tudtunk fel­mutatni. Ekkor a politikai bizalom ját­szotta a döntő tényezőt; az a meggyőződés, hogy a munkásosztály, a népi hatalom jó ta­nácsot ad. Meg tudta értetni a parasztság­gal: a mezőgazdaság szocialista átszerve­zése nélkül nem tudjuk biztosítani az or­szág egyre növekvő belső ellátásának, kül­kereskedelmének érdekeit. De nem lehet a parasztság életviszonyait, életszínvona­lát sem alapvetően megváltoztatni, nem lehet tehát a parasztságot sem felemelni enélkül. A parasztság bízott szövetségesé­ben a munkásosztályban, bízott szavában és bízott abban, hogy az átszervezett me­zőgazdaság számára minden lehetséges anyagi segítséget megad, hogy valóban korszerű irányban fejlődjék. És alig telt el a teljes átszervezés óta másfél évtized: ma a magyar szocialista mezőgazdaság sok vonatkozásban világvi­szonylatban a legfejlettebb termelési szin­ten van, de átlagában is kiemelkedő ered­ményt ért el Európában. Ami viszont a parasztság életviszonyait illeti, soha ilyen biztos a magyar parasztság sorsa nem volt, és soha ilyen jó sem, mint amilyen nap­jainkban. Ez természetesen a munkásosztálynak is érdeke. Politikai értelemben azért, mert egy „kétlábon álló” gazdaság — azaz: szo­cialista ipar és szocialista mezőgazdaság — biztos anyagi alapját adja a néphatalom­nak, hozzájárul a munkáshatalom hallat­lan megerősödéséhez. Érdekében állt, mert magasabb színvonalra emelkedett a város ellátása, és érdekében állt, hogy fokozato­san megszűnjön szövetségese — előbb élet­­színvonalában, majd életkörülményeiben való — eddigi lemaradása, és felzárkózzék — ahogy mondani szokták — a falu a vá­ros mögé. Íme, tehát mind politikailag, mind gazdaságilag közös érdekeltség nyil­vánult meg ezekben a lépésekben, s hal­latlan mértékben megerősítette a két ba­ráti osztály szövetségét. E fejlődésre utalt már a megyei pártér­tekezlet beszámolója is, amikor a követke­zőket hangsúlyozta: „A beszámolási idő­szakban a megye termelőszövetkezeteinek fejlődésével — politikai és ideológiai mun­kánk hatására — tovább erősödött a szö­vetkezeti parasztság szocialista arculata. A termelőerők gyors növekedése, a termelési viszonyok fejlődése következtében a pa­rasztság belső viszonyaiban is számottevő a változás.” Valójában arról van szó, hogy a pa­rasztság szocialista fejlődése minden vo­natkozásban meggyorsult, lényeges közele­dés történt a munkásosztály irányában, miközben azt is jól tudjuk, hogy maga a munkásosztály is nagy mértékben minden vonatkozásban tovább fejlődött, magasabb szintre emelkedett. Ez is azt jelenti, amire bevezetőben már utaltunk: ez a szövetség nem statikus, szüntelen fejlődésben van, hogy az adott kor követelményeinek megfeleljen, asze­rint alakuljon. Nyilvánvaló, hogy az elkövetkező évti­zedekben további nagy változások követ­keznek be mind a mezőgazdaságban, mind a parasztság soraiban. Tovább iparosodik a mezőgazdaság, erősödnek az iparral és egymással kooperációs kapcsolatai, fejlőd­nek a szövetkezetek szocialista vállalati vonásai, csökken a mezőgazdaságban dol­gozók száma, s végképp eltűnnek a pa­rasztság régi rétegeződésének nyomai. A tsz parasztság pedig társadalmi helyzetét, munkának jellegét, szakképzettségét, élet­körülményeit, szemléletét, anyagi és kul­turális igényét tekintve még közelebb ke­rül a munkásosztályhoz. Ez a szocialista építés törvényszerű útja. TprmPC7(kfPC hogy miután még a fej-161 IlluOcCIUO­­lődésnek azon a szaka­szán tartunk, amikor — noha két baráti osztály szövetségéről van szó, de — a két osztály érdekei között a részletkérdé­sekben lehet különbség, ezért a párt rend­kívüli gonddal elemzi az így felmerülő szükségleteket és megoldásuk lehetőségeit. Bizonyos érdekellentét volt abban az idő­ben, amikor a parasztság jövedelmi vi­szonyai még lényegesen elmaradtak a munkásságé mögött, s ekkor döntött úgy a párt, hogy fel kell zárkóztatni a paraszt­ság jövedelmi viszonyait a munkásságé mögé. Ma viszont már a népgazdaság ere­jéhez illő kiegyensúlyozott jövedelempoli­tikát kell folytatnunk. „Gondoskodni kell róla, hogy a munkásosztály és a szövetke­zeti parasztság jövedelme azonos színvo­nalú legyen” — amint a XI. pártkongresz­­szus határozata kimondja. Ez felel meg mindkét érdeknek! Nyilvánvaló az is, hogy amíg népgaz­daságunk nem tudta megteremteni az anyagi feltételeit annak — amit a szövet­kezeti parasztság hosszabb ideje kívánt—, hogy azonos szintre hozza a nyugdíjkorha­tárt a parasztság esetében is az ipari dol­gozókéval, addig ilyen döntést meghozni felelőtlenség lett volna. Vállalni kellett te­hát — és politikailag, gazdaságilag felol­dani — azt az érdekellentétet, ami ebben a vonatkozásban a két baráti osztály ese­tében fennállt. De amint erre megterem­tődtek a lehetőségek, a munkáshatalom egy percig sem késlekedett, hogy ebben a vonatkozásban is jóvátegyen egy régi tár­sadalmi igazságtalanságot. S mint köztu­dott — a XI. pártkongresszus határozata értelmében — 1976. január elsejétől ér­vénybe lép az a rendelkezés, amely — bizonyos lépcsőzetességgel ugyan — de be­vezeti az ipari dolgozókéval azonos nyug­díjkorhatárt a mezőgazdaságban is. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk falvaink fejlődésére és tanyavilágunk la­kosságának ellátására is mind kereskedel­mi vonatkozásban, mind az iskoláztatás feltételei javításában, a villamosításban, útépítésben és a kultúra áldásainak ter­jesztésében. Jól tudjuk azonban, hogy no­ha a jövedelmek tekintetében sikerült már általában a parasztságot a munkásság színvonalára felemelni, az életkörülmények sok vonatkozásban még sokáig rosszabbak lesznek — elsősorban a nagy kiterjedésű tanyavilágba , mint a városokon és köz­ségekben. Ennek megoldása hosszabb idő­nek a feladata. Rendkívül fontos azonban annak meg­értése, hogy a munkás-paraszt szövetség sorsdöntő ügyét sem bízhatjuk a sponte­­nuitásra, és nem is tekinthetjük egyszer és mindenkorra megoldottnak. A szövetség anyagi alapjai erősítésében szüntelen gaz­daságszervező tevékenységgel érhetünk csak el eredményeket. A mezőgazdaság termelő erőinek további koncentrálásával, a termelési és feldolgozási kooperációk fejlesztésével, a mezőgazdaság és az ipar együttműködésének kiszélesítésében épp­úgy sok még a tennivaló, mint a szocialis­ta termelési viszonyok fejlesztésében, a mezőgazdaság szocialista vonásainak erő­sítésében. S főképp: a parasztság szocialis­ta tudatának és politikai öntudatának fej­lesztésében. A tennivalókat SSS SJT2, vonatkozásban is világosan meghatározta. Minden előrehaladás a mezőgazdaság szo­cialista fejlődésében elősegíti tehát a mun­kás-paraszt szövetség — államunk legfőbb politikai alapja — erősítését. Előmozdítja annak következtében a szocialista társa­dalmi rendszer erősödését, a néphatalom további szilárdulását. így válik ez a politikai szövetség nem­csak szocialista államunk fundamentu­mává, de előrehaladásunk egyik fontos tár­sadalmi motorjává is. BstCZ LAJOS ---------------3

Next