Csongrád Megyei Hírlap, 1975. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-01 / 127. szám
Mezőgazdasági dolgozók miniszteri kitüntetése Szentesen Tegnap délelőtt Szentesen, Tóth József színházteremben a TESZÖV elnöksége és versenybizottsága megrendezte a termelőszövetkezetek szocialista brigádvezetőinek tanácskozását. Az elnökségben helyet foglalt Csorba György, Szentes városi tanács elnöke, az MSZMP Szentes járási bizottsága képviseletében Kovács Jánosné PTO vezető, a csongrádi városi pártbizottság részéről pedig Szabadkai Imre osztályvezető. A meghívottakat Molnár Lajos, a Szentes Térsége Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnöke üdvözölte. A szavazat elhangzása után Labádi Sándor, az MSZMP Szentes városi Bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet. Méltatta a szocialista brigádmozgalom jelentőségét, az elmúlt évek és a jelen tükrében. Megállapította többek között, hogy a térség valamennyi termelőszövetkezetében dolgoznak szocialista brigádok. Tavalyi eredményeik különösen kimagaslóak voltak. Az előadást követően Nagyistók István ismertette az 1974. évi munkaverseny eredményeit és az 1975. évi feladatokat. Ezután a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést, valamint a tsz-ek részéről pénzjutalmat tizenegyen kaptak, amelyet Labádi Sándor nyújtott át a kimagasló eredményeket elért dolgozóknak. Így Magyar Andrásnénak, a szegvári Puskin, György Istvánnak, a nagymágocsi Kossuth, Mészáros Sándornak, a szentesi Felszabadulás, Cseh Jánosnak, a mindszenti Lenin, Deák István, a felgyői Alföldi Róna, Kádár Zoltánnénak, a szentesi Termál, Köteles Józsefnek, a nagymágocsi Viharsarok, Szabics Lászlónak, a derekegyházi Aranykalász, Lengyel Mihálynak, az árpádhalmi Árpád, valamint Bárdos Rókus és Túri István, a csongrádi Vörös Csillag Termelőszövetkezet dolgozóinak. Rajtuk kívül még harminc szocialista brigád kapott erkölcsi, illetve anyagi elismerést a TESZÖV-től sikeres tevékenységükért fi Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei küldöttértekezlete Tegnap, szombaton délelőtt a szegedi városi tanácsháza nagytermében tanácskozott a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei küldöttértekezlete. A tanácskozást az elnöklő dr. Nagy Máté nyitotta meg, köszöntötte a 82 jelenlevő küldöttet és meghívottakat, köztük dr. Kovács Istvánt, a Közalkalmazottak Szakszervezete elnökségének tagját, Hantos Jánosnét, a Közalkalmazottak Szakszervezetének titkárát, dr. Perjész Lászlót, a megyei tanács elnökét, Gyárfás Mihályt, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, Papp Gyulát, a Szeged megyei város tanácsának elnökét és Túras Zoltánt, a szakszervezeti területi oktatási központ igazgatóját. Ezt követően Bíró Lajos, a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bizottságának titkára szóbeli kiegészítőt fűzött az írásban kiküldött jelentéshez. Legutóbb 1971 januárjában tanácskozott a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei küldöttértekezlete. Az eltelt több mint négyéves időszakban a közalkalmazottak alkotó módon vettek részt a X. pártkongresszuson meghatározott pontika megvalósításában. A párt XI. kongresszusa pedig kedvező feltételeket teremt e szakszervezet további eredményes munkájához. A szakszervezet központi vezetősége 1972. októberében meghatározta az állami munkát segítő új feladatokat és módszereket. Ebben kiemelten szerepel a bürokratikus jelenségek elleni küzdelem. Az eddigiekben — például: a szegedi ügyfélszolgálati iroda létrehozásával — születtek már említésre méltó eredmények, de a lakosság ennél többet vár, s érzékelhetőbb változásokat sürget ügyei intézésének egyszerűbbé — és gyorsabbá — válása terén. A tapasztalatokból leszűrhető: a munkahelyi demokráciával összefüggő kérdések — viták — szabályozása kedvező feltételeket teremtett a hivatalokban a munkahelyi légkör javulásához is. Ám nem mindenhol élnek még ezzel a lehetőséggel, noha kimutatható, érdemes és szükséges jól megértetni és megbeszélni a dolgozókkal az új tennivalókat, mert ezáltal növekszik aktivitásuk, kezdeményező tevékenységük. Kedvezőek a munkamozgalmak eredményei is. Mint ismeretes, a párt XI. kongresszusának és hazánk felszabadulásának tiszteletére a szakszervezet elnökségének felhívására csaknem valamennyi hivatalban öntevékeny munkamozgalom alakult ki az ügyintézés javítására. A makói városi tanács kezdeményező szerepe ebben azért is dicséretes, mert bevonták az intézmények dolgozóit is és konkrét felajánlásokat tettek a legfontosabb várospolitikai célok megvalósítására, összefoglalva: e munkamozgalmak létjogosultságát az eredmények igazolják és célszerű folytatni ezeket ezután is, persze újabb célokat — takarékosság — meghatározva. Mind a jelentés, mind a szóbeli kiegészítő foglalkozott az érdekvédelemmel, a bérrendezéssel, a bérpolitikai intézkedésekkel, továbbá a társadalombiztosítási tanácsok munkájával, az üdültetéssel, segélyezéssel, a nyugdíjasok életkörülményeivel, az étkeztetéssel és munkavédelemmel, s a lakáshelyzettel. A küldöttértekezleten elhangzott vitában számos eredmény és további feladat fogalmazódott meg. Bőséges útravaló gyűlt össze a következő időszakra. A küldöttértekezlet a vita lezárása után megválasztotta a 17 tagú megyei bizottságot, az 5 tagú számvizsgáló bizottságot, s 13 küldöttet a kongresszusra és 16 küldöttet pedig a megyei értekezletre. A Közalkalmazottak Szakszervezete megyei elnöke, dr. Nagy Máté és titkára pedig Bíró Lajos. Ünnepi Könyvhét intermi stó Szegeden Tegnap délelőtt Szegeden, a Kárász utcában, ünnepélyes keretek között nyitották meg az idei könyvhetet. Kovács János, a Szegedi Nemzeti Színház művésze Garai Gábor: Fényét az értelemnek című versét tolmácsolta, majd dr. Vörös László, a Tiszatáj főszerkesztője méltatta az idei könyvhét jelentőségét, a könyvek szerepét a közművelődés, az emberi kultúra alakulásának folyamán. Ezt követően az érdeklődök a Könyv utca pavilonjaiban böngészhettek a megjelent új művek között. Este, a Juhász Gyula Művelődési Központban Csukás István, Ratkó István, Mocsár Gábor közreműködésével ünnepi irodalmi estet rendeztek. Képünkön: dr. Vörös László könyvheti megnyitóját mondja. (Fotó: Enyedi Zoltán.} VASÁRNAP, »Tb. J1 MIÜS ~L a legfőbb politikai alap A munkásosztályt got, társadalmunk két legnépesebb és meghatározó osztályait természetszerűleg összefűzi mind a politikai, mind a gazdasági érdek, a szocializmus. Ez olyan szövetség, amely mindkét baráti osztály létkérdése. Sajátossága, hogy a szövetségen belül a munkásosztályé a politikai vezető szerep. De ez éppúgy érdeke a szövetkezeti parasztságnak is, hiszen a munkásosztály vezető szerepének érvényesülése nélkül nem lenne szilárd néphatalom, a szövetkezeti parasztság számára sem lenne adott, a létbiztonság és a nyugodt gazdasági-társadalmi fejlődés lehetősége. Nem szükséges visszanyulni hosszabb történelmi távon, de közismert, hogy a két baráti osztály szövetsége és együttműködése jelentette mindig a legfőbb politikai alapot ahhoz, hogy eredményesen megoldjuk a szocialista építés soron következő feladatait. Sőt! Ez hosszabb történelmi távon — egészen addig, amíg egy magasabb szinten meg nem történik az osztályok teljes egybeolvadása — e kérdésre mindig megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk. Minden lényegesebb döntéskor mérlegelni kell ennek hatását részint a munkásosztályra, részint a parasztságra, részint a két osztály viszonyára. Ezért mondja a XI. pártkongresszuson elfogadott határozat: „Államunk legfőbb politikai alapja a munkás-paraszt szövetség, amelyet a szocialista építés során kivívott közös győzelmek szilárdra kovácsoltak és tovább gazdagítottak. A párt a szövetségi politikára támaszkodva bontakoztatja ki politikáját, irányítja és szervezi a szocialista építést.” A munkásosztály szövetségi politikája természetesen nem taktika, hanem a különböző társadalmi osztályok alapvetően közös érdekein alapuló tartós szövetségét jelenti. Az is természetes, hogy ez a szövetség nem is statikus. Noha alapjában nem változik, de mégis mozgásban, fejlődésben van, egyes elemei a különböző időszakokban más és más hangsúlyt kaphatnak. Rnnrlnlimk csak arra h°sy amikor a UUIlUUlJUlin mezőgazdaság teljes szocialista átszervezésének programját kitűztük, mintát a „hogyan”-ra és a várható előnyökre viszonylag keveset tudtunk felmutatni. Ekkor a politikai bizalom játszotta a döntő tényezőt; az a meggyőződés, hogy a munkásosztály, a népi hatalom jó tanácsot ad. Meg tudta értetni a parasztsággal: a mezőgazdaság szocialista átszervezése nélkül nem tudjuk biztosítani az ország egyre növekvő belső ellátásának, külkereskedelmének érdekeit. De nem lehet a parasztság életviszonyait, életszínvonalát sem alapvetően megváltoztatni, nem lehet tehát a parasztságot sem felemelni enélkül. A parasztság bízott szövetségesében a munkásosztályban, bízott szavában és bízott abban, hogy az átszervezett mezőgazdaság számára minden lehetséges anyagi segítséget megad, hogy valóban korszerű irányban fejlődjék. És alig telt el a teljes átszervezés óta másfél évtized: ma a magyar szocialista mezőgazdaság sok vonatkozásban világviszonylatban a legfejlettebb termelési szinten van, de átlagában is kiemelkedő eredményt ért el Európában. Ami viszont a parasztság életviszonyait illeti, soha ilyen biztos a magyar parasztság sorsa nem volt, és soha ilyen jó sem, mint amilyen napjainkban. Ez természetesen a munkásosztálynak is érdeke. Politikai értelemben azért, mert egy „kétlábon álló” gazdaság — azaz: szocialista ipar és szocialista mezőgazdaság — biztos anyagi alapját adja a néphatalomnak, hozzájárul a munkáshatalom hallatlan megerősödéséhez. Érdekében állt, mert magasabb színvonalra emelkedett a város ellátása, és érdekében állt, hogy fokozatosan megszűnjön szövetségese — előbb életszínvonalában, majd életkörülményeiben való — eddigi lemaradása, és felzárkózzék — ahogy mondani szokták — a falu a város mögé. Íme, tehát mind politikailag, mind gazdaságilag közös érdekeltség nyilvánult meg ezekben a lépésekben, s hallatlan mértékben megerősítette a két baráti osztály szövetségét. E fejlődésre utalt már a megyei pártértekezlet beszámolója is, amikor a következőket hangsúlyozta: „A beszámolási időszakban a megye termelőszövetkezeteinek fejlődésével — politikai és ideológiai munkánk hatására — tovább erősödött a szövetkezeti parasztság szocialista arculata. A termelőerők gyors növekedése, a termelési viszonyok fejlődése következtében a parasztság belső viszonyaiban is számottevő a változás.” Valójában arról van szó, hogy a parasztság szocialista fejlődése minden vonatkozásban meggyorsult, lényeges közeledés történt a munkásosztály irányában, miközben azt is jól tudjuk, hogy maga a munkásosztály is nagy mértékben minden vonatkozásban tovább fejlődött, magasabb szintre emelkedett. Ez is azt jelenti, amire bevezetőben már utaltunk: ez a szövetség nem statikus, szüntelen fejlődésben van, hogy az adott kor követelményeinek megfeleljen, aszerint alakuljon. Nyilvánvaló, hogy az elkövetkező évtizedekben további nagy változások következnek be mind a mezőgazdaságban, mind a parasztság soraiban. Tovább iparosodik a mezőgazdaság, erősödnek az iparral és egymással kooperációs kapcsolatai, fejlődnek a szövetkezetek szocialista vállalati vonásai, csökken a mezőgazdaságban dolgozók száma, s végképp eltűnnek a parasztság régi rétegeződésének nyomai. A tsz parasztság pedig társadalmi helyzetét, munkának jellegét, szakképzettségét, életkörülményeit, szemléletét, anyagi és kulturális igényét tekintve még közelebb kerül a munkásosztályhoz. Ez a szocialista építés törvényszerű útja. TprmPC7(kfPC hogy miután még a fej-161 IlluOcCIUOlődésnek azon a szakaszán tartunk, amikor — noha két baráti osztály szövetségéről van szó, de — a két osztály érdekei között a részletkérdésekben lehet különbség, ezért a párt rendkívüli gonddal elemzi az így felmerülő szükségleteket és megoldásuk lehetőségeit. Bizonyos érdekellentét volt abban az időben, amikor a parasztság jövedelmi viszonyai még lényegesen elmaradtak a munkásságé mögött, s ekkor döntött úgy a párt, hogy fel kell zárkóztatni a parasztság jövedelmi viszonyait a munkásságé mögé. Ma viszont már a népgazdaság erejéhez illő kiegyensúlyozott jövedelempolitikát kell folytatnunk. „Gondoskodni kell róla, hogy a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság jövedelme azonos színvonalú legyen” — amint a XI. pártkongreszszus határozata kimondja. Ez felel meg mindkét érdeknek! Nyilvánvaló az is, hogy amíg népgazdaságunk nem tudta megteremteni az anyagi feltételeit annak — amit a szövetkezeti parasztság hosszabb ideje kívánt—, hogy azonos szintre hozza a nyugdíjkorhatárt a parasztság esetében is az ipari dolgozókéval, addig ilyen döntést meghozni felelőtlenség lett volna. Vállalni kellett tehát — és politikailag, gazdaságilag feloldani — azt az érdekellentétet, ami ebben a vonatkozásban a két baráti osztály esetében fennállt. De amint erre megteremtődtek a lehetőségek, a munkáshatalom egy percig sem késlekedett, hogy ebben a vonatkozásban is jóvátegyen egy régi társadalmi igazságtalanságot. S mint köztudott — a XI. pártkongresszus határozata értelmében — 1976. január elsejétől érvénybe lép az a rendelkezés, amely — bizonyos lépcsőzetességgel ugyan — de bevezeti az ipari dolgozókéval azonos nyugdíjkorhatárt a mezőgazdaságban is. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk falvaink fejlődésére és tanyavilágunk lakosságának ellátására is mind kereskedelmi vonatkozásban, mind az iskoláztatás feltételei javításában, a villamosításban, útépítésben és a kultúra áldásainak terjesztésében. Jól tudjuk azonban, hogy noha a jövedelmek tekintetében sikerült már általában a parasztságot a munkásság színvonalára felemelni, az életkörülmények sok vonatkozásban még sokáig rosszabbak lesznek — elsősorban a nagy kiterjedésű tanyavilágba , mint a városokon és községekben. Ennek megoldása hosszabb időnek a feladata. Rendkívül fontos azonban annak megértése, hogy a munkás-paraszt szövetség sorsdöntő ügyét sem bízhatjuk a spontenuitásra, és nem is tekinthetjük egyszer és mindenkorra megoldottnak. A szövetség anyagi alapjai erősítésében szüntelen gazdaságszervező tevékenységgel érhetünk csak el eredményeket. A mezőgazdaság termelő erőinek további koncentrálásával, a termelési és feldolgozási kooperációk fejlesztésével, a mezőgazdaság és az ipar együttműködésének kiszélesítésében éppúgy sok még a tennivaló, mint a szocialista termelési viszonyok fejlesztésében, a mezőgazdaság szocialista vonásainak erősítésében. S főképp: a parasztság szocialista tudatának és politikai öntudatának fejlesztésében. A tennivalókat SSS SJT2, vonatkozásban is világosan meghatározta. Minden előrehaladás a mezőgazdaság szocialista fejlődésében elősegíti tehát a munkás-paraszt szövetség — államunk legfőbb politikai alapja — erősítését. Előmozdítja annak következtében a szocialista társadalmi rendszer erősödését, a néphatalom további szilárdulását. így válik ez a politikai szövetség nemcsak szocialista államunk fundamentumává, de előrehaladásunk egyik fontos társadalmi motorjává is. BstCZ LAJOS ---------------3