Csongrád Megyei Hírlap, 1975. augusztus (20. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

&ROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 61 LEIS 9 Vásárhelyi kiadás 33. ÉVFOLYAM 179. SZÁM 1975. augusztus 1., péntek óra: 80 fillér Tanácskozik a helsinki csúcsértekezlet A helsinki csúcsértekezlet tegnapi, csü­törtöki napja is gazdag volt eseményekben. A kétoldalú megbeszélések egész sorára került sor a küldöttségek vezetői között, és folytatódott a delegációvezetők felszólalása. A tegnapi napon — délelőtt — szólalt fel Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, a magyar delegáció vezetője, továbbá Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió küldött­ségének vezetője. A délelőtti, magyar nő szerint néhány perccel fél kilenc után kezdődött ülésen az elnöki tisztet Joszip Broz Tito, a Ju­goszláv Szocialista Köztársaság elnöke, a jugoszláv küldöttség vezetője töltötte be, míg a délutáni ülésen, amely magyar idő szerint 14 órakor kezdődött, Aldo Moro olasz kormányfő elnökölt. Az alábbiakban közöljük Kádár János és Leonyid Brezsnyev beszédét, továbbá ismertetjük a többi, elhangzott felszóla­lást. Kádár János : Európa történelmének új lapját írja ez a tanácskozás Küldöttségünk megbízatása Leonyid Brezsnyev: Elnek Elvtársi Tisztelt Küldöttek? A magyar közvélemény kezdettől fogva figyelemmel kísérte és aktívan támogatta az európai biztonsági és együttműködési értekezlet tevékenységét. Történelmi jelentőségűnek tartjuk, hogy a közös erőfeszítés nem volt hiábavaló, az összes érdekelt egyetértésével most összeült a biztonsági értekezlet leg­felsőbb szintű zárószakasza. A népek várakozásait, egy jobb jövő iránti reménysé­geit fejezi ki, és kétségtelen, hogy Európa történelmének új, fontos lapját írja ez a tanácskozás. A magyar küldöttség he­vében tisztelettel köszöntöm sv, küldötteket, az értekezlet minden résztvevőjét. Minden küldöttségnek jó munkát, az értekezletnek teljes sikert kívánok. A Magyar Népköz­­társaság és a magyar nép nevében köszönetet mondok a Szovjetunió, valamennyi európai ország, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada vezetőinek és kormányzatá­nak, hogy felelősen hozzájá­rultak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet létrejöttéhez. Szívből köszön­töm fáradhatatlan, áldozat­kész munkájukért nagyra becsült házigazdáinkat, Ur­­ho Kekkonen urat, a Finn Köztársaság elnökét, a finn kormányt, Helsinki város ve­zetőit, a testvéri finn né­pet. Tisztelt Küldöttek! Mi annak a magyar nép­nek a küldötteiként veszünk részt ezen a történelmi je­lentőségű tanácskozáson, amely államot alapítva 1100 éve él a Duna—Tisza táján, Európa közepén, így más­ Politikai enyhülés - enyhülés­ ­ünk és jövőnk egyaránt az itt élő népek sorsához kötő­dik. Meggyőződésünk, hogy Európa minden népének leg­főbb kívánsága a béke. Ha lehetséges, még fokozottab­ban így van ez a magyar nép esetében, amely évszáza­dokon át a hadak útjának kereszteződési pontján élt, és mérhetetlen véráldozatokat hozott, hogy fennmaradhas­son, és megőrizze államát a fenyegető pusztulással szem­ben. Századunkban, az első világháború hiábavaló áldo­zatai után a vesztes Ma­Tisztelt Küldöttek! Közismertek az európai népek múltbeli szenvedései a két világháború rettenetes pusztításai, az a tény, hogy a két világháború földré­szünkön robbant ki. Mindezt, de legfőképpen azt figyelem­be véve, hogy a felhalmozott gyarország területe a koráb­binak egy­harmadára csök­kent, a második világháború­ban, urai bűnéből a rossz ol­dalon vérezve, elvesztette felnőtt lakosságának 8 szá­zalékát, és az ország romhal­mazzá vált. A magyar nép sorsa har­minc évvel ezelőtt, az antifa­siszta koalíció történelmi győzelmének és annak kö­vetkeztében, hogy a szovjet hadsereg, a vele együtt küz­dőkkel, kiűzte hazánk terü­letéről a Hitler-fasiszta meg­szálló hadakat, új, jó fordu­latot vett. Azóta békében él a magyar nép, visszanyerve nemzeti függetlenségét, és állami szuverenitását, szilár­dan és eltökélten halad ma­ga választotta útján, s ma a fejlett szocialista társadal­mat építi. Történelmünkből mi levontuk a szükséges ta­nulságokat. Mindenki meg­értheti, hogy a szocialista Magyar Népköztársaság szá­mára az európai népek bé­kéje, biztonsága, barátsága és együttműködése nem pusztán szavakat jelent, hanem szi­lárd elveken, súlyos történel­mi tapasztalatokon nyugvó, hosszú távú politikát, és a magyar nép életbevágó ér­dekeit fejezi ki. korszerű fegyverek konflik­tus esetén eddig soha nem látott szörnyűséggel és pusz­tulással fenyegetik Európa és a világ népeit, minden ország felelős tényezőinek hatékonyan hozzá kell járul­(Folytatás a 2. oldalon.) Mi, az európai biztonsági és együttműködési konferen­cia zárószakaszának összes résztvevői érzékeljük ennek az eseménynek különleges jellegét és politikai hordere­­jét. Meggyőződéssel állítha­tom, hogy ugyanezt érzik milliók és milliók a tanács­kozáson részt vevő orszá­gokban, sőt más országokban is. Velünk együtt mélysége­sen tudatában vannak an­nak, hogy mi is zajlik le­ ezekben a napokban a finn fővárosban. Mi a nyitja ennek az ér­deklődésnek, amely a terem­ben jelen levő magas rangú politikusok és államférfiak tanácskozása iránt megnyil­­­­vánul ? A válasz nyilvánvalóan az, hogy a tanácskozás eredmé­nyeihez olyan várakozások és remények fűződnek, ami­lyenekre a háború utáni idők közismert együttes szövetsé­­gesi döntéseit követő idő­szakban egyetlen kollektív akció sem jogosított fel. . Az a nemzedék, amely át­élte a második világháború szörnyűségeit, különösen jól látja ennek a tanácskozás­nak történelmi értelmét. A tanácskozás célkitűzései an­nak az európai nemzedékek­nek eszéhez és szívéhez is m­a szólnak, amely már a béke körülményei között nőtt fel és él, s ma jogosan úgy érzi, hogy ez másképp nem is le­hetne. Rengeteg vér áztatta Eu­rópa földjét a két világhá­ború alatt A 33 európai ál­lam, az Egyesült Államok és Kanada legfelsőbb politikai és állami vezetői azért gyűl­tek össze Helsinkiben, hogy közös erővel olyan konti­nenssé változtassák Európát, amely mindörökre megsza­badul a háborús megrázkód­tatásoktól. A békére való jo­got biztosítani kell Európa valamennyi népe számára. Természetesen amellett va­gyunk, hogy ugyanezt a jo­got biztosítsuk földünk va­lamennyi népe számára. Európa, amely­ számos nagyszerű nemzeti kultúra hazája, a világcivilizáció egyik kiemelkedő hegycsú­csa, képes rá, hogy példát mutasson a tartós békén ala­puló államközi kapcsolatok felépítésére. A Szovjetunió a tanácsko­zás eredményeit nem egy­szerűen a második világhá­ború politikai mérlege szük­séges megvonásának tekinti. Ennek a tanácskozásnak az is feladata, hogy a jelen reál Utasai és az európai népek több évszázados tapasztala­tai alapján elképzelje és fel­vázolja a jövőt. A nemzetközi enyhülés mindinkább konkrét tartalommal telik meg katonai Az okmány, amely aláíró- legidőszerűbb problémák­­unkra vár — a múlt ered­ széles skáláját ölelik fel, a ményeit összegezve — tar- békét,­ a biztonságot és ha­­talmával a jövő felé fordul. Az elért megállapodások a (Folytatás a 2. oldalon.) Hágánk küldöttsége a­ helsinki csúcsértéke­r­eten Jobbról balra: Kádár János, Lázár György és Puja Frigyes Balról jobbra: Leonyid Brezsnyev, az SZK­P KB főtitkára és Andrej Gromiko kül­ü­gymi­niszter Felelősek vagyunk kontinensünk jövőjéért Itt, Európában nem egy­szer ékesítették magukat ké­tes „babérokkal” az agresz­­szorok, akiket azután elért a népek átka. Itt, Európában politikai doktrínává kiáltot­ták ki a világuralomra való törekvést, amely azután több állam csődjével ért véget, amelyek erőtartalékaikat bű­nös és embergyűlölő célki­tűzések elérésére áldozták fel. Ezért érkezett el az ide­je, hogy levonjuk a szüksé­ges kollektív következtetése­ket a történelem tapaszta­lataiból. És mi itt ezeket a következtetéseket annak tu­datában vonjuk le, hogy fe­lelősek vagyunk az európai kontinens jövőjéért, mert ennek a kontinensnek békés viszonyok között kell létez­nie és fejlődnie. Aligha tagadja bárki, hogy a tanácskozás eredménye valamennyi részt vevő ál­lam érdekeinek gondosan ki­mért egyensúlyát tükrözi. Az eredményt tehát különös óvatossággal kell kezelni. Az európai értekezlet esz­méjének felvetésétől a tető­pontig — a csúcsszintű be­fejezésig — megtett nem könnyű út immár mögöttünk van. A Szovjetunió, amely józanul értékeli az európai és a nemzetközi politikai erők viszonyát és dinamiká­ját, biztos benne, hogy az enyhülés és az egyenjogú együttműködés hatalmas áramlatai, amelyek az utóbbi években mindinkább meghatározzák az európai és a világpolitika alakulását, e tanácskozás és e tanácskozás eredményei révén újabb erőt és még nagyobb lendületet nyernek.

Next