Csongrád Megyei Hírlap, 1976. április (21. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSEHGRAD MEGYEI ★ 1^QEBBXZQ^ESEI3BI3ED9SDS3D9EQEI Újra a halárban Cl ne kiabáljuk,, de úgy­­ tűnik, hogy itt van már az igazi tavasz, ami­kor „bimbóznak a fák”. Eb­ben az időszakban a fő­szerepet ismét átveszik az agronómusok, a traktoro­sok, a kertészet gondjait vállaló asszonyok. Jó do­log ez. A mezőgazdaságban a helyzet egyetlen sommás mondattal soha nem jelle­mezhető. Az összkép min­dig előnyök és hátrányok egybevetéséből alakulhat ki csupán. Hogyan állunk most, történetesen a makói, a szentesi, a vásárhelyi ha­tárban? Előny, hogy végre kita­vaszodott, de hátrány, hogy csak ily későn. Jó dolog, hogy a mélyszántásokat ősszel­ télen el tudták vé­gezni, jó ágyba kerülhet a mag. Ám rossz dolog, hogy a visszacsapkodó hideg, a hótakaró hiánya miatt fagy­károkkal kell számolnunk a szőlőkben, a gyümölcsösök­ben és az őszi gabonákban is. Megnyugtató, hogy most van elegendő műtrágya; aggasztó, hogy legalábbis az első félévben még tovább­ra is „szoros” lesz a gép­helyzet, nagyon be kell osz­tani a lóerőket. Biztató, hogy nincs sok belvíz, még a vásárhelyi mélyebb fek­vésű földeken sem, tehát gyakorlatilag minden föl­dön dolgozni lehet Nem megnyugtató, hogy alapo­san összetorlódtak a mun­­k­ák.­­Srülünk, hogy a mező­gazdasági üzemek min­den jel szerint alaposan fel­készültek az idei tavaszra, de nem örülhetünk annak, hogy az idén is nehezen halad a különböző zöldség­félék termelési szerződései­nek megkötése. Összképet alkotva: a helyzet nem rossz, de arra sincs lehetőség, hogy ké­nyelmesen, lazán induljunk neki a tavasznak. Legfon­tosabb az agronómusok és traktorosok szerepe: a ki­csit összetorlódott munkát úgy kell elvégezni, hogy a minőségéből egy jottányit se engedjenek, viszont mi-­­ re a legnagyobb tavaszi , munka, a kukoricavetés el- , érkezik, addigra a többi —­­ az ezt megelőző — rende­­­ben legyen. Jó munkaszer­vezés szükséges ehhez. Jó munkaszervezés és jó emlékezet. Sajnos, nem is i­­­meretlen az a gyakorlat­­ megyénkben sem, hogy „tél­i­len fogadkozunk, tavasszal­­ pedig kapkodunk”. Ezen a s télen sok jó elhatározás­­ született a takarékosságra,­­ a hatékonyság növelésére,­­ a hozamok fokozására. Nem­­ szabad most egyetlen ilyen­­ határozatot sem félretolni , azzal az indoklással, hogy­­ „sürget a munka”. A kap­kodás nemcsak a takaré­kossági elképzeléseket hiú­síthatja meg, de az ésszerű gépkihasználást is, és nem csupán a jövő évi mérleg egyensúlyát veszélyeztetheti, hanem a hozamok fokozá­sát, azaz a legszorosabban vett népgazdasági érde­ket is. Ez a népgazdasági érdek más tekintetben is jelen van télben és tavaszban egyaránt. A nagyüzemek soha nem engedhették meg maguknak, hogy tavasszal csak a határral törődjenek, most pedig különösen nem. Inkább csak emlékeztetőül két jelentős feladatról kü­lön is meg kell emlékezni. Az egyik a hústermelés, amelynek programját 1968- ban Szegeden hirdette meg a kormány. A tél később ért véget, a friss zöldta­karmány még várat magá­ra. Akkor már könnyebb lesz, de addig is minden­napos feladat a hús- és a tejtermelés fokozása. Ser­­téshizlalásban, sajnos, ala­posan visszaestünk, me­gyénkben 93 ezerrel csök­kent tavaly az állatállo­mány, de a tejtermelés is csak alig-alig fedezi a min­dennapi szükségletet. A fel­lendülést elsősorban a nagyüzemektől várjuk. Ezek végeredményben kedvező helyzetben vannak, hiszen van üres férőhelyük, tehát a létszámnövelés nem kö­vetel nagy beruházást. Vi­szont követel gondot, oda­figyelést, nagy-nagy szak­­szerűséget, vezetőtől épp­úgy, mint állattenyésztési dolgozótól. Legalább any­­nyira fontos feladat ez a tavaszi hetekben is, mint a talajelőkészítés, vetés. A másik nagy jelentősé­gű tényező: a nagyüzem ma már nem maradhat meg az ezerhektáros táb­lák mezsgyéin belül, hanem egyre inkább magára kell vennie az egész falu min­den agrárproblémáját. A termelés fokozásában, a ne­héz gondok enyhítésében a párt, az állam, a terv, az ösztönzőrendszer fokozódó mértékben számít a kister­melők közreműködésére. Sertéshizlalási, tejtermelési és zöldségellátási gondjaink enyhítésében nagyon sokat segíthet a kisüzemi, ház­táji termelés. A traktorosoké, az agro­­nómusoké, a kerté­szetben dolgozó asszonyo­ké most a főszerep. Ezt az állítást nem vonjuk visz­­sza. De feltétlenül hozzá­tesszük, hogy ezzel nem csökken a vezetők, a köz­gazdák, a szervezők fele­lőssége, és nem lett mellé­kes kérdés az állattenyész­tők munkája. Ebben a tu­datban induljunk a tavasz­nak! földegki béla Világpiacon keresett új termékek Cumiipari segédanyagok gyártását kezdte meg a Pe­­remarioni Vegyipari Válla­­at. E keresett anyagok elő­­állítá­s­a a növényvédőszer- T­ é­r'As megval­ósításával árnos vámosán, annak mel­­láktarmékei hasznosításával és a technológia ésszerű, ru­galmas felhasználásával ké­szültek fel. Olyan segédanya­gokat állítanak elő, amelyek a világpiacon is a legkere­settebb termékek közé tar­toznak. Ezeket eddig a Taurusz Gumiipari Vállalat import útján szerezte be. A kísérle­ti gyártás során összesen 109 tonnányit állítanak elő a hazai újdonságból ebből már mintát kap kísérletek­hez a Taurusz és az NSZK-beli valamint a hollandiai meg­rendelő is. A gyártás nagyüzemi meg­valósítását saját erőből ter­vezi a vállalat. Erre a célra mintegy 30 millió forintot fordítanak. (MTI) Vásárhelyi kiadás 33. ÉVFOLY­AM 78. SZÁM 1976. április 1, csütörtök Ára: 80 fillér A Minisztertanács és a SZOT vezetőinek tárgyalása Szerdán a szaktanács székházában Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnöke és Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a SZOT főtitkára veze­tésével megbeszélést folytattak a kormány és a SZOT vezetői. Tárgyaltak az 1976. évi népgazdasági terv eredményes megvalósításának felté­teleiről, a termelési célok elérésének fel­adatairól. Napirendre kerültek ,a munka­­verseny-mozgalommal, a takarékossággal, a vállalati tervekkel, a munkafegyelem erősítésével, a most készülő kollektív szer­ződésekkel kapcsolatos időszerű tenniva­lók. Foglalkoztak a munkaerő-gazdálkodás helyzetével. A kormány és a SZOT veze­tői elemezték az életszínvonal alakulását meghatározó tényezőket, az eddig megtett bér- és szociálpolitikai intézkedések vég­rehajtását és hatását. Szó esett egyes el­látási kérdésekről, és az előkészületben levő intézkedésről, amely a dolgozók üdül­tetésének javítását szolgálja. A kormány és a SZOT vezetői áttekin­tették a korábbi közös elhatározások meg­valósításának tapasztalatait, és kijelölték a következő időszak legfontosabb tenni­valóit. (MTI) Élüzemavató ünnepség a makói redőnygyárban Tegnap délután élüzem­­avató ünnepséget tartottak az Épület­ Asztalosipari és Faipari Vállalat Redőny­gyá­rának makói üzemében, me­lyen részt vett többek között dr. Forgó István, a városi tanács elnöke, Kangyalka Antal, Makó országgyűlési képviselője is. A Himnusz elhangzása után Kovács István, a ma­kói üzem pártszervezetének titkára megemlékezett ha­zánk felszabadulásának év­fordulójáról. Virág Ferenc, az ÉPFA Redőnygyárának igazgatója beszédében elemezte az el­múlt évi munkát, melynek eredményeként a célkitűzé­seket jelentősen túlteljesítet­ték, a negyedik ötéves és az 1975. évi tervüket hónapok­kal a határidő előtt megva­lósították. Ennek felismerése­ként a redőnygyár harmad­ízben elnyerte az Élüzem cí­met. Az eredményes munká­ból a makói üzem dolgozói, szocialista brigádjai aktívan kivették részüket. Az igaz­gató ismertette a további terveket is, melynek végre­hajtása során növelik a mun­ka termelékenységét, haté­konyabbá teszik az üzem- és munkaszervezést, korszerű­sítik a gyártmányszerkeze­tet, javítják a dolgozók élet- és munkakörülményeit. Vé­gül az előadó felolvasta a budapesti XIII. kerületi párt­­bizottság elismerő levelét. Ezt követően Kettler Pál, a vállalat vezérigazgatója a ki­tüntetés alkalmából köszön­tötte a dolgozókat, s átadta a redőnygyár igazgatójának az Élüzem címet megörökítő oklevelet. Dr. Vezér Károly, a váro­si pártbizottság első titkára — a város pártbizottsága és tanácsa nevében — elisme­réssel szólt az eddigi mun­káról és további sikereket kívánt a dolgozóknak. Fejes Ernő, az Építők Szakszerve­zete megyei bizottságának instruktora üdvözölte ezután a jól dolgozó kollektívát. A Vásárhelyi Kálmán és a Széchenyi István általános iskola tanulói műsorral ked­veskedtek az ünneplő mun­kásoknak, akik közül többen kitüntetésben és jutalmak­ban részesültek. Kádár János hazaérkezett Szófiából Kádár János, az MSZMP KB első titkára szerda dél­előtt elutazott Szófiából. Bú­csúztatására a szófiai repülő­téren megjelent Tod­or Zsír­kov, a BKP­ KB első titká­ra, az Államtanács elnöke, valamint Konsztantin Tella­­lov és Grisa Filipov, a BKP KB Politikai Bizottságának tagjai. Ott volt Szénási Géza szófiai magyar nagykövet is. Kádár János szerdán dél­előtt hazaérkezett Szófiából, ahol a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására a magyar párti küldöttség élén részt vett­ a BKP XI. kongresszusán. A küldöttség vezetését Szófiá­ban Nemes Dezső, a Politi­kai Bizottság tagja vette át. Kádár Jánost a Ferihegyi repülőtéren Biszku Béla, Óvá­ri Miklós, a Központi Bizott­ság titkárai, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai, Gyenes András, Győri Imre, Pullai Árpád, a Központi Bi­zottság titkárai, Brutyó Já­nos, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Pója Fri­gyes külügyminiszter, Len­kei András belügyminiszter, a Központi Bizottság tagjai, Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter és dr. Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője fogadta. Jelen volt Hriszto Markov, a Bolgár Népköztársaság bu­dapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (MTI) ­ Júliusban próbaüzem, szeptemberben gyártás­díj zöldségfeldolgozó gyár a termelés szolgálatában Időben érkeztek a gépek az TS­ZK-ból, Angliából, Franciaországból, Svájcból és Indiából Megyénk szántóföldi nagy­üzemi zöldségtermesztése azért sem fejlődhetett mos­tanáig az igényeknek meg­felelően, mert hiányzott a korszerű ipari feldolgozó hát­tér is. Csupán két kisebb, immár technológiailag el­avult CER és egy korszerű, de kicsi Binder szárítóüzem állt a cél szolgálatában mos­­tanáig a Csongrád megyei MÉK tulajdonában. Ebből következett gyakran, hogy a betakarítás idején — kivált­képp, ha jó volt a termés — a gazdaságoknak olykor áron alul kellett portékáiktól meg­szabadulni, mert feldolgozó­ipar és megbízható tároló­­hűtők hiányában az adott idő­szakban a nagykereskedelem nem tudott mit kezdeni az egyébként romlékony áru je­lentős részével. Jóllehet, ké­sőbb pedig nemegyszer ugyanezekből a zöldségfé­lékből a belföldi ellátás is szűkös volt. Ez a gond az idén alapvetően megoldódik. A MÉK szegedi, Budapesti úti ipartelepe általános re­konstrukciójának végrehajtá­saként új, nagy zöldségfeldolgozó üzem kezdi meg szeptem­berben a zöldségtermések feldolgozását. Az építő- és szerelőipari munkák jó előrehaladásának eredményeként júliusban­­ megkezdődhetnek az üzemi próbák, szeptember elsejével pedig teljes kapacitással a termelés. Regőczi István, a vállalat igazgatója mondotta el, hogy csupán az épületberuházás, -bővítések értéke, amelyet saját építésvezetőségük vi­­telezett ki, mintegy 13 mil­lió forintba került. Ebben új, nagy üzemcsarnok, továbbá 500 négyzetméter raktártér­­bővítés is szerepel. Oly mó­don bővítették a régi kis hű­tőházakat, hogy abban egy­szerre 550—600 vagon zöld­séget lehet hűteni, ipari fel­dolgozáshoz nyersanyagként tárolni. Az eddigi hűtőüzem funkciója is megváltozott. Ugyanis napi 30 tonna mű­jeget előállító jéggyár is épül, itt jelenleg. A régi hűtők, amelyek most szintén új technológiai berendezést kap­nak, jégraktárak lesznek. Az igazgató szólott arról is, hogy a Komplex Külke­reskedelmi Vállalat nem min­dennapi külkereskedelmi ak­ciót bonyolított le ezúttal. A külföldi gépek, gyártó­­berendezések elfogadható áron való beszerzését két kontinens öt országában in­tézte. Az új jéggyár berendezéseit például Indiában vásárolta. Az úgynevezett blanzsírozó (fehérítő) gépsort Franciaor­szágból hozták, a tisztító-, előfőzőgépek Angliából ér­keztek, a porító-, továbbító- és csomagolóberendezéseket pedig az NSZK-ból és Svájc­ból vásárolták. Kónya An­tal mérnök, a tmk, illetve szerelőipari részleg vezetője mondotta, az, hogy mivel a külföldi és hazai vállalat»!» által szállított berendezések folyamatosan, időben érkez­tek, a tervhez viszonyítva néhány hét időnyereséghez juthattak a szerelők. Többek között helyén van már, és indításra kész a négy, egyen­ként 200 ezer kilokalória teljesítményű hűtőkompresz­­szor egység, és kész van a jéggyár vízhűtő rendszere is. Most már csupán az a kér­dés, hogy mit tud majd ez az új, nagy zöldséfeldolgozó gyár? El kell még monda­nunk, hogy a maga nemében országosan is egyedülálló lesz, mivel az olcsóbb földgáz* energiát ilyen célra hazánk­­ban itt hasznosítják először. Elsősorban vöröshagymából, petrezselyem gyökérből, gyö­­kérzöldből, sárgarépából, zel­lergumóból és paszternákból készít a nyugati piaci igé­nyeknek megfelelő előfőzött, fehérített — eredeti franciás kifejezéssel: blanzsírozott — konyhakész termékeket. Ed­digi hasonló készítményei a vállalatnak ugyanis külföl­dön már nem voltak ver­senyképesek, mert az egy­szerű kikészítési mód miatt hamar megbámultak és gusz­tustalanná váltak. A beru­házással — melyhez 70 szá­zaléknyi állami támogatást kapott a vállalat — kettős a cél. Először is a korszerű zöldségszárít­­mányokkal, konyhakész ter­mékekkel helyet foglalni a külföldi tő­kés piacokon, másrészt érté­kes árut készíteni másod-, harmadrendű zöldségfélékből is, amelyek nyers állapotuk­ban már itthon sem adha­tók­ el Az új hűtőgépház falairól még sok­ helyen hiányzik a vakolat, ám a 800 ezer kilokalória teljesítményű, négy tagból álló hűtő­­kompresszor egység már indulásra kész. Budai András és Pólós József gépszerelők munka közben (Fotó: Lázár Mihály)

Next