Csongrád Megyei Hírlap, 1977. május (22. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-04 / 103. szám
Mindenki nyertes Porcelángyári dolgozók vetélkedőié Amikor a másnapi rendezvény díszleteinek egy része leszakadt, a porcelángyári vetélkedő rendezői azt hitték, kudarcba fullad a tervezett nagyszabású irodalmi verseny. De hát erről szó sem lehetett. Nekiveselkedtek és késő éjszakáig tartó munkálkodásuk nyomán a vásárhelyi Béke Szálló emeleti nagytermében minden drapéria és kép, virágcserép és asztal a helyére került. A rendezvény másnap, reggel hét órakor pontosan, rendben elkezdődhetett. Egy igen nagy vetélkedősorozat döntőjére került ugyanis sor, április 30-án, az Alföldi Porcelángyár szocialista brigádjainak Ady műveltségi versenye elérkezett az utolsó fordulóhoz. Az elődöntőkön még 72 kollektíva küzdött a helyezésekért. A középdöntőre már csak 32 szocialista közösség jutott el, s most a döntőn 15 brigád 66 tagja mérkőzött a versenydíjakért Az Ady Endre születésének évfordulójára megrendezett emlékverseny az „Ifjú szívekben élek” címet viselte. Méreteit tekintve alighanem egyedülálló rendezvénynek számít a város kultúrtörténetében. A teremben legalább kétszázan vannak a nézők-hallgatók. A közönség feszült figyelemmel kíséri a verseny alakulását. A négytagú csapatok asztalok körül ülnek, a kapott kérdésekre írásban és szóban válaszolnak, a játékvezető, Bokor János mikrofonnal a kezében az asztalok közt járkál, osztja a feladatokat, és gyűjti a válaszokat. A kérdések gyakran okoznak fejtörést. Néha rögtön, máskor néhány perces gondolkodási idő teltével kell felelniük a versenyzőknek. A zsűri rögtön értékel, pontokat oszt. Táblán sorjáznak a csapatok nevei, az eddig elért pontszámokkal, van ok az izgulásra, a legtöbb brigád fej-fej mellett küzd. A vetélkedőén immár a legjobb kollektívák mérkőznek, alaposan felkészültek. Éppen verselemzés van „terítéken”. Szinte kivétel nélkül tökéletes válaszok érkeznek, a zsűri nem győzi osztani a maximális 10 pontokat. Aztán tesztlapok kitöltése következik, s míg a csapatok csendben „dolgoznak”, a játékvezető a közönséget is vetélkedésre invitálja. Villámkérdéseket tesz fel, a helyes irodalomtörténeti adatokért, dátumokért és verscímekért cserébe egyegy könyvet ajándékoz. Közben halkan zene szól, a terem végében a gyár műszaki „stábja” hangerősítők, mikrofonok és kábelek rengetegében állandóan ügyködik. Öt témakörben zajlik a verseny. Az irodalmi, történelmi és művészeti kérdések Ady Endre életéhez fűződnek. Ám a XI. kongreszszus anyagából és— többek között például még a biztonságtechnikai ismeretekből is számot kell adniuk a vetélkedő brigádoknak. A nagyszabású vetélkedőt komoly felkészülés előzte meg. A szervezők és rendezők munkája is igen sok fáradságot, energiát követelt, a rendezvények technikai lebonyolítása pedig nemcsak nehéz, hanem költséges is volt. Gulyás Ferenc, a porcelángyár gazdasági igazgatója, valamint a műveltségi verseny organizátora, és egyben zsűrielnöke elmondta, hogy közel százezer forintot adott az üzem e kulturális rendezvényre. Az igen komoly összeg nemes célt szolgált: százával vettek részt a gyár munkásai műveltségük gyarapítását célzó előadásokon, rendezvényeken. A város közművelődési intézményei is nagyban hozzájárultak, hogy az emlékverseny résztvevői felkészülhessenek Ady korából, irodalomból, történelemből, képzőművészetből egyaránt. Könyvtári bibliográfiák álltak a rendelkezésükre, művelődésházi rendezvények részesei lehettek, és ismeretterjesztő előadásokat hallgathattak. A felkészítésben különösen sokat tevékenykedett Vörös Mihály, az üzem közművelődési tanácsadója. Délelőtt 11 órakor került sor az ünnepélyes eredményhirdetésre. A legtöbb pontszámot, így az első díjat a Puskás Tivadar nevét viselő szocialista brigád négy versenyzője — Németh Pál, Csáki Sándor, Szironicza Géza és Kádár Zsuzsa — érdemelte ki. Második helyezést az irodaházi Parkinson brigád — Kékesi Jánosné, Patócs Istvánná, Olasz Imrévé és Tarján Jánosné — érte el. A harmadik helyezett a labor Röttgen brigádja — Kristó Irén, Hettig Erzsébet, Varsányi Zoltánná és Bonomi Zoltán lett. Az első három helyezést elért kollektíva jutalma 10 napos kirándulás a Szovjetunióba. De igen értékes díjat kapott a többi 12 szocialista brigád is: 5 napos romániai úton vehetnek részt, úgynevezett Ady-emléktúrán, Nagyvárad —Kolozsvár útvonalon. Végezetül nyugodtan elmondhatjuk, hogy e grandiózus műveltségi vetélkedőnek minden résztvevője nyertes. Nemcsak az elő- és középdöntőkön „Vigaszdíjként” osztott ajándéktárgyakra és jutalmakra gondolunk, ennél sokkal többet jelent: műveltségük gyarapodása is e verseny egyik jutalma. Valamint az a műsor, mely a vetélkedőt követte, neves színművészek előadásában hallgathatták Ady Endre legszebb verseit. TAMÁSI ISTVÁN : Pillanatkép a nagy vetélkedőről. (Fotó: Enyetti Zoltan, Hárman a műsorban közreműködő művészek közül: Bessenyei Ferenc, Várad; Hédi, Hartányi Gábor Korrekció Vannak kertészek a brigádban Az április 24-i lapszámban megjelent Vallomások „földközelben" című cikkünkben a vásárhelyi Dózsa Tsz gyümölcskertészetéről is szó esik. A cikkben szereplő egyik mondat, miszerint a brigádban nincs gyümölcskertész szakmunkás, helyesbítésre szorul. Ez csak a kollektíva fiatal dolgozóira vonatkozik, az idősebbek közül négyen gyümölcskertész, négyen pedig szőlész és borász szakmunkásvizsgával rendelkeznek. SZERDA, 1977. MÁJUS 1. Gázvezeték-építés miatt: Forgalomkorlátozások Ezen a héten a DÉGÁz megkezdi Vásárhelyen a Sallai Imre, a Madách és a Felszabadulás utcában erre az évre beütemezett gázvezeték-építést. A közel kétmillió forint értékű munka több hétig tart, ezért hosszabb időre megváltozik a forgalmi rend a környéken. A Sallai utca például a Lumumba utca felől egyirányú lesz a Madách utcáig, és a Nyizsnyai Gusztáv utca zsákutca lesz. Ezenkívül egyéb forgalmi szabályozásokra, sebességkorlátozásra is sor kerül a közeli napokban, ezért az arra haladó járművezetőknek tanácsos lesz különös figyelmet fordítani az újonnan kikerülő jelzőtáblákra. Gondolatok és tények a könyvtárban A könyvtár gyűjteménye évről évre sokasodik. A polcok zsúfolásig megtelnek, egyre több könyv szorul ki a raktárba, pincébe, olykor már a legfrissebb kiadványok, a vadonatúj kötetek is. Ugyanakkor folyóiratok százai érkeznek havonta, ezek is kötetekké állnak össze idővel, a helyhiány már nem csak holmi zsúfoltságot jelent, hanem egyszerűen azt, hogy nincs hová rakni a könyvek ezreit... A vásárhelyi Németh László Városi Könyvtárról van szó. A gyűjteményt megirigyelhetné egy kisebbfajta megyei könyvtár is. Több mint 170 ezer kötettel rendelkeznek, s minden esztendőben töretlen lendülettel növekszik az állomány. Évi 350 ezer forintért vásárolnak könyveket, átszámolva kötetekre, hozzávetőlegesen 10—12 ezer új kiadvány kerül az olvasók elé. Ami természetesen örvendetes. A városnak, az olvasótábornak. A könyvtárosnak is, hiszen láthatóan büszkék e hatalmas szellemi lerakatra, csakhogy ők egy másik szempontból is mérlegelnek: egyre növekszik a munkájuk. Miközben a könyvtár állománya rohamosan szaporodik, a könyvtárosok száma változatlan. Akárcsak a tárolásra szolgáló helyiségek négyzetmétere. # HÁTTÉRBEN, LÁTHATATLANUL A könyvtári látogató számára közömbös, miként kerül a könyv a polcra, az a lényeg, hogy kedvére válogathasson, s a keresett irodalmat, a szükséges szakkönyvet föllelje, elolvasásra kölcsönözhesse. Boszszankodik, ha nem talál valamit, de természetesnek veszi, ha könnyedén eligazodik a kiadványok rendszerezett sokaságában. Az a mechanizmus, mely „tálalja” neki az olvasmányok tízezreit, számára érdektelen. Ugyancsak meglepődne, ha megkérdeznénk tőle, tudja, mit jelent itt 9 méter? A méter általában mindenütt, ugyanazt jelenti. Csakhogy itt mégis van egy sajátossága: 9 méter 45 ezer katalóguscédulát jelent. Ennyit kell egy év alatt kiállítani, rendszerezni a feldolgozó csoport dolgozóinak. Akiket persze az olvasó sohasem lát, de akiknek munkája nélkül a könyvtárban nagyon hamar zavar támadna, majd káosz, s végül megbénulna az olvasószolgálat, s a kölcsönzés mechanizmusa is. A feldolgozócsoport a háttérben, szinte láthatatlanul tevékenykedik. Szürke katonái — mondják — a könyvtárszolgálatnak. Ám tegyük hozzá: a legfontosabbak is. Hallatlan precizitást, aprólékosságot és alaposságot megkövetelő munkakört látnak el, aminek egyik fontos kelléke a szaktudás. A könyvbeszerzés és annak adminisztrációja, a katalóguskészítés,, a rendszerezés, a nyilvántartás, a statisztikai kimutatás, a selejtezés és a leltározás — mind olyan művelet, amit finoman sziszifuszi munkának is nevezhetnénk, ám ők másként mondják, őszintébben: rabszolgamunka. Persze, nevetve jegyzik meg. Kardos Józsefné az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola könyvtárszakán végzett, az egyik legrégibb dolgozója a könyvtárnak. Irányította a tanyai könyvtárhálózatot, ellátta a községi könyvtárak módszertani irányítását, részt vett a vásárhelyi fiókkönyvtár-hálózat megszervezésében, 1970 óta a feldolgozócsoportban tevékenykedik. — A szerzeményezés a feladatköröm — mondja —, vagyis az állománygyarapítás. Általában kéthetente rendelünk könyveket, nagyrészt a Könyvtárellátó Vállalattól; a könyvkiadás legújabb „termését” mindig megkapjuk, mondhatom, nincs olyan kiadvány, amit meg ne vennénk. A rendelést megbeszélés előzi meg: miből, menynyit kérjünk? Egyazon könyvből ugyanis kell az olvasóterembe, a felnőtt-, s olykor a gyermekkönyvtárba is, nem beszélve a fiókhálózatunkról. Másod-, vagy harmadkiadások esetén azzal is számolnunk kell, hogy gyűjteményünkben az illető könyvből mennyi van már meg, milyen állapotban, illetve mekkora népszerűségnek örvend? De vásárolunk könyveket a helyi könyvesboltból, sőt antikváriumokból is. Az állománygyarapításnak ezeken kívül még sok más formája is van, például: ajándékként, vagy szerzői tiszteletpéldányként kapunk köteteket. Számolatlanul akad kiadvány, amit olykor nagy fáradsággal, utánajárással tudunk „felhajtani”, köztük nem egy régiséget, kuriózumot és könyvritkaságot is. Természetesen örülnek minden köztulajdonba kerülő kötetnek, az már mellékesebb, hogy közben pluszmunkát is „szerzeményeztek”. • SE VEGE — SE HOSSZA Hódos Lajosné a katalógusok szakembere, 1958 óta itt tevékenykedik, de hatalmas munkát végzett el a községi könyvtárak katalógusainak kialakításában is. — Kijártunk vidékre, vittük még az írógépet is magunkkal, és gyártottuk ezerszámra a cédulákat; rendszereztünk, egyeztettünk, leltároztunk megállás nélkül — említi. Hasonló munka várt rá az itteni könyvtárban is: a raktárakban több mint tízezer elfekvő, „ömlesztett”, régi mű, aminek rendszerezése, szakjelzetekkel, katalóguscédulákkal történő ellátása „se vége, se hossza” munkának bizonyult, még most is tart. A katalóguscédula a könyv „személyi igazolványa”. Ha egy kötetben több mű szerepel, több cédula dukál neki. — Van olyan kiadvány, amiről harminc-egynéhány cédulát kell kiállítani, de majd minden könyvről legalább féltucatnyit: a szakkatalógusba, a szolgálatiba, az olvasóiba... még felsorolni is sok. Az olvasó, ha keres egy könyvet, újabban meglelheti a könyv címe szerint is, nem kell tudnia a szerző nevét. De nemcsak „törzskönyvtár” létezik Vásárhelyen. Működik egy nagy kiterjedésű fiókhálózat — 36 kiskönyvtárral. Ennek felügyeletét és irányítását Hegyiné Csernus Judit látja el. Hatalmas adminisztrációt visz. — Évente kétszer mindenütt cseréljük a könyvkészletet — magyarázza —vagyis frissítjük a fiókkönyvtárak állományát. A behozott könyveket „átírjuk” egy másik fióknak, azét megint tovább adjuk — így forgatjuk, míg végleg le nem rongyolódnak, tönkre nem mennek. Természetesen mindegyik folyamatosan kapja a legújabb kiadványokat is, nem nagy késéssel. Rendszeresen ellenőrzöm őket, a külterületie-két is. Népművelő, könyvtár szakon végzett, két esztendeje dolgozik itt, s nem is kis feladattal gyürkőzik nap mint nap. Nemrég került akönyvtárba Kőszegfalvi Ferenc is. Magyar—történelem szakos tanár, jelenleg a helytörténeti gyűjtemény kezelője, gyarapítója, s feldolgozója. Az ő munkája is folyamatos. — Naponta figyelem az országos sajtót, minden vásárhelyi vonatkozású cikket, közleményt kicédulázok, s bibliográfiába gyűjtöm. Minden helyi kiadványt, illetve nyomdaterméket —■ az esküvői meghívóktól a plakátokig — összegyűjtők. Munkakörének legfőbb rendeltetése egyébként az igen gazdag helytörténeti dokumentáció prezentálása — kevésbé a kíváncsi olvasók, mint inkább a kutatók számára. Ünnepség a METRIPOND-ban A vásárhelyi METRIPOND Mérleggyárban is vállalati ünnepséget tartottak május elseje tiszteletére. A Himnusz és a Szántó Kovács János úttörőcsapat műsora után Sisák Imre, a vállalati pártbizottság tagja, személyzeti osztályvezető szólt a május elsejei ünnepek történetéről. Értékelte a vállalat elmúlt évi eredményeit, s vázolta az idei főbb feladatokat is. Ezt követően Kovács Ferenc gazdasági igazgatóhelyettes jelentette be, hogy Fótos József igazgatónak a belügyminiszter a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát adományozta a gyári vagyonvédelemben, annak megszervezésében nyújtott kimagasló teljesítményéért. Ezután huszonöten kapták meg a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést. Bánfi Ferenc és Mónus Imre a munkásőrségben kifejtett tevékenységéért a „Tizenöt év a haza fegyveres szolgálatában” érdemérmet vehette át, míg Lukács István a lakóterületi KISZ- alapszervezetben végzett munkájáért aranykoszorús KISZ-jelvényt kapott A szocialista munkaverseny, tavalyi eredményei alapján a Petőfi Sándor és az Engels Frigyes szocialista brigádok a Vállalat Kiváló Brigádja címet, s rajtuk kívül összesen 37 brigád érte el a szocialista cím valamilyen fokozatát. • POLCSZERELÉS, SZÁLLÍTÁS A könyvtár „hátországában” dolgozók munkkája cseppet sem látványos. De nélkülözhetetlen. Szakmaszeretetüket mitsem befolyásolja a helyhiány, a soha ki nem fizethető túlórázás, a viszonylag alacsony fizetés. A szaporodó munkához azonban egyre kevesebbnek bizonyulnak. A megszólaltakon kívül Kovács Endréné, Vízi Albert és Szecskó Mihály is a könyvtárszolgálat „szürke katonája”, a feldolgozócsoport tevékeny munkása. — Valamennyien — fűzi hozzá Kapu Pál igazgató — lelkiismeretesen , és igen nagy hozzáértéssel végzik a sokszor szinte erejüket meghaladó feladatokat. Sajnos, mindent nekik kell csinálniuk; a könyvszállítást, a polcszerelést, a csomagolást, a rakodást és még sorolhatnám. Pedig azok a műveletek is jócskán kitöltenék munkaidejüket, amelyekre hivatottak — felsőfokú végzettségük és szaktudásuk szerint is. TAMÁSI ISTVÁN Tanácstagi beszámolók Sós Imréné, a vásári helyi 15. számú választókerület tanácstagja május 5-én, csütörtökön délután 5 órakor a Szék utcai iskolában tartja tanácstagi beszámolóját. Szabó Sándorné, az 54. és Higi László, az 55. választókerület tanácstagja ugyancsak május 5-én, csütörtökön délután fél 6-kor az Alföldi Porcelángyár ebédlőjében számol be választóinak a tanácsban végzett munkájáról. Az érdeklődőket autóbusz viszi a gyárhoz az újvárosi ABC-áruház elől 5 órakor. ISSN: 2133—0013,5