Csongrád Megyei Hírlap, 1977. december (22. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-01 / 282. szám
.VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSONGRÁD MEGYEI ★ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA A személyes példa Ma is beszélik, mi történt az üzemi ünnepség után egyik nagyvállalatunknál; néhány személyt, köztük egy-két exponált embert váratlan meglepetés ért; gazdasági főnökük számon kérte, miért hiányoztak az eseményről, ahol a munkások, műszakiak, alkalmazottak és a vezetők csaknem teljes számban ott voltak. Aki nem tudta kellően indokolni elmaradását, megbírálták. Megtörtént, hogy valakitől visszavonták az ünnep alkalmából előzőleg kiutalt jutalmat — hiszen az esemény nem érdekelte, nem volt rá oka, mégis távol maradt. S a népes üzem közvéleménye helyesléssel támogatta az intézkedést, hiszen az a néhány személy igazán rossz példát adott Az emberek erre nagyon figyelnek. Sokan nem is gondolják, hogy a dolgozók — ha nem is látványosan teszik — tulajdonképpen mindenre odafigyelnek, és ez nagyon jó. Az igazi közösség lényegéhez tartozik ez. Ezáltal megnő a szemé- i lyes példa szerepe, jelentő-sége. Milyen kérdésben, ki, hogyan reagál, miként nyíl- i vánul meg? Még ez az em-lített eset, egy üzemi ünnep-ség is, mint közös akció , sorolja a gárdát: egyesek bólintanak a hívásra, rend- ben, ott leszek, ez természetes, hiszen, ahonnét élünk még sem akármiféle hely. Meg a kollektívára sem ilszik csak úgy legyinteni. Má- sok esetleg szintén megkö- szönik ugyan a meghívást, de... távol maradnak még- is. Mintha fütyülnének az egészre vagy legalább is arra, amit úgy nevezünk: munkahelyi kollektíva. Semmi esetre sem árt firgyelmeztetni az ilyeténeket a közösség nevében. Megfelelő módon persze, Ahogy ez az említett hetlyen történt, még a meglecpettek is mosolygó belátás-ssól beszélnek róla, elvégre nem valamiféle más tábor- * hoz tartoznak ők, csak hát... kissé megfeledkez- j tek magukról és a közösségtől bizony el kell fogad- rni a jogos kritikát ezért. El a lenkező esetben ragadóssá válhat a rossz példa. a Mert az igen-igen raga- c dós. Nemrég hallottunk er-d ről — főként az igen népes szülői berkekben — a könzépiskolai szülői értekezleneken. Főként két fontos — a nevelésben különösen fontos — momentumra hívták fel figyelmünket a nevelők: e először is arra, hogy az őszi, kollektív munkában, ami ay kor iskolás gyermekeinket a bizony nagyon várták az üzemekben, a földeken, fels tűnt néhány távolmaradó, néhány késve érkező és néhány lazsáló. És feltűnt az, hogy némely esetben a nevelők nem tapasztalták a szülői kiállást, szigort, szásmonkérést. Másik tétel az anyagiassúság: egynapos kirándulásra !; utazott az iskola a nagyvá Iárosba. Előzetes egyesség szerint minden diák vitt 60—80 ft forint zsebpénzt, esetleg egy százast. Volt viszont egy b költekező, akire társai ámulva néztek: négyezer forinttal indult el. Vajon ez mi is________________ Iyen személyes példa? S ha válaszolunk, nem vetődik-e fel az is, hogy kié? Kinek a negatív példája gyakorolt, ki tudja, miféle hatást a többiekre? Feltétlenül szükséges, hogy ha valaki szerencsés, gazdag, jó módú, nem számít neki a pénz , azt ily módon érzékeltesse? Nem tűnne humorosnak egy ilyen esetben azt kérdezni: helyes, szocialista honpolgári magatartás ez? Arra példa? Lehet — sőt bizonyos —, hogy nem mindig veszszük észre, milyen negatív példát adunk. És hogy mennyire a közvélemény szeme előtt A már említett üzemi ünnepségről távol maradtak s az azt követő váratlan számonkérés miatt meglepettek közt volt vezető is. Bizonyos, hogy munkatársait biztatja, ha bármilyen közösségi akcióról van szó, feltétlenül ott legyenek tömeg elmarad. A szülő is feltétlenül helyesli, hogy az iskola, a munkahely segítse, nevelje a gyermeket, a fiatalságot Nevelje munkaszeretetre, közösségi magatartásra. De saját gyermekünk ügyében is mindig így vagyunk? Bizony, az iskolai munkaakciók idején nem ritka a felmentési kérelem, noha a nevelők tudják, hogy annak indoklása vitatható. Nem jó az ilyen személyes példa. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy személyesen is alapot adunk néha a kritikára, mert nem éppen helyesen viselkedtünk. Az élet minden megnyilvánulása lehetőséget nyújt a személyes példa nyilvánítására, akár akarjuk ezt akár nem. Mert mindig figyeljük egymást Gyakrabban is, mint ami esetleg jó. Nem tehetünk úgyszólván semmi lényegeset úgy, hogy arról közvetlen környezetünkben ne tudnának. S ha tud az ember valamiről, akkor már beszél is. Önmagában vagy másokkal is. Véleményt alkot. S milyen kellemes, milyen jó, ha a vélemények jók az emberről! Előre igyekszünk, hiszen mindig többet és jobbat akarunk, és szocialista körülményeink között erre adottak is a lehetőségek becsületes munkával és közös dolgaink támogatásával. Ebben a közös és valóban nagy előre igyekvésben sem mellékes azonban a személyes példa. Nem ritka, amikor komoly gazdasági átszervezés válik szükségessé egy üzemben vagy tsz-ben. Ez is közérdek, mindenki, vagy legalább is a többség akarja, helyesli — ilyesmire máskülönben nem kerülhet sor. Milyen feltűnő, ha valaki ilyen esetben a közakarattal szembehelyezkedik! I/ős ügyek-nagy dolgok folyamatában zajlik az Élet. Ebben mindannyian szereplők vagyunk úgyszólván mindig, mindennap. De sohasem mellékes,hogy miilyen példát adunk személyesen. Régi igazság, hogy szentvillanásnyi idő alatt felismeri az ember a rossz papot, aki vizet prédikál és bort iszik. És az ítélet sem marad el. KACZOR ISTVÁN Intézmény átadás Szerdán ünnepi külsőségek között adta át rendeltetésének Schultheisz Emil egészségügyi miniszter az Országos Kardiológiai Intézet új épületét. A budapesti Hámán Kató úton emelt létesítmény Európa egyik legkorszerűbb egészségügyi intézménye, ahol összesen 243 fekvő beteg ellátására nyílik lehetőség. Az ünnepségen részt vett Leo Kaprio, az Egészségügyi Világszervezet európai területi irodájának igazgatója és D. K. Szokolov, az Iroda osztályvezetője is. Vásárhelyi kiadás 34. ÉVFOLYAM 282. SZÁM 1977. december 1., csütörtök Ára 80 fillér Ja ülést tart az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülését december 1-re összehívták. A Politikai Bizottság a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünnepléséről szóló beszámoló, az 1977. évi népgazdasági terv teljesítéséről szóló jelentés, illetve az 1978. évi terv és állami költségvetés irányelveire vonatkozó előterjesztés megvitatását javasolja a Központi Bizotttságnak. (MTI) Nagyarányú vízügyi beruházások A mezőgazdasági termelés érdekei szerint építi a csatornákat az ATIVIZIG Megyénk kiemelt mértékben részesül az ötödik ötéves terv során a vízügyi jellegű beruházásokból, mert az 1970. évi szokatlanul nagymérvű áradások óta szinte minden esztendőben óriási károkat okoz a mezőgazdaságban és a településeken is a belvíz. Ennek legfőbb magyarázata, hogy az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén 2 ezer 800 négyzetkilométer a mély fekvésű ártéri terület, ahol összegyűlik a csapadékvíz, kiöli a vetést és bizonytalanná teszi a termelés jövedelmezőségét. Ezért fordítják az országos vízügyi beruházási keret mintegy 25 százalékát a tervidőszakban az Alsó-Tisza-vidék vízrendezésére, a mentesítést szolgáló főcsatornák, rendszerek, szivattyútelepek, átemelő művek létesítésére. Ez évben 43 millió forint állt rendelkezésre az építési, fejlesztési és 27 millió forint a vízügyi fenntartási beruházásokhoz. Az igazgatóság a hosszú távú vízrendezési tervét az évekre megszabott program és kiviteli sorrend szerint a népgazdasági, valamint az üzemi érdekekkel teljes összhangban valósítja meg. Az idén a legnagyobb munkát a Maros bal parti vízrendszer csatornahálózatának kiépítése adta az ATIVIZIG szakgárdájának. A Deszk, Fehér-tó, Kübekháza, Ferencszállás és Klárafalva vidékének belvízgondját öt főcsatorna építésével oldják meg, amelyből az idén három készült pl. Állnak a szivattyútelepek is, amelyek végül a Marosba továbbítják a vidék felesleges vízmennyiségét. A telepek gépészeti szerelését a Ganz-MÁVAG vállalta. Egységes termelői érdek, hogy mielőbb megérkezzenek a nagy teljesítményű szivattyúk a telepekre, és megtörténjen azok üzembe helyezése. Közismert, hogy Kiszombor vidékét is évente sújtja a belvíz, ezért az ATIVIZIG irányításával megkezdődött a csipkési, kiszombori főcsatorna kotrása, bővítése, mélyítése és új műtárgyak építése. Jelenleg is dolgoznak a kotrógépek, de a munka csak jövőre fejeződik be. Az Országos Vízügyi Hivatal elfogadta a mátyáshalmi belvízi evezető csatorna beruházási programját és 14 millió forintos összeget irányzott elő az 1978-as kivitelezésű feladatok végrehajtására. Most a főcsatorna építésének gyorsítását készíti elő az ATIVIZIG. Ezen a területen egy sor mezőgazdasági nagyüzem tevékenykedik, a maroslelei Rákóczi, a vásárhelyi Vörös Csillag, Marx, Dózsa és Május 1. Tsz. továbbá a Gorzsai Állami Gazdaság, a vásárhelyi Főiskolai Tangazdaság. Ezek az üzemek jelentős öszszegeket irányoztak elő a mezsgyén belüli belvízrendezésre, meliorációs munkákra, a csatornarendszerek építésére és azért szükséges a főcsatorna építési ütemének fokozása, hogy beköthessék abba az üzemi belvízmentesítő rendszereket. A korábbi beruházási program átdolgozása és a kiviteli tervek készítése is az ATIVIZIG ez évi tevékenységének eredményeihez tartozik a szárazéri belvízrendszer kiképzésénél. A sámsonapátfalvi főcsatorna egyrészt a környék vizét viszi a Marosba, másrészt megoldja Békés megye déli részének mentesítését. A csatornahálózatok, vízművek fenntartására, korszerűsítésére, bővítésére előirányzott 27 millió forintból átépítették a makói szivattyútelep nyomócsőrendszerét. Szeged környékén, Vásárhely térségében és a Sámson—apátfalvi részein jelentős társulati segítséggel hozták rendbe a főcsatornarendszert. Mind a fejlesztési, mind a fenntartási beruházások azt a célt szolgálták, hogy a megyei komplex vízrendezési terv keretében minél nagyobb területeken oldják meg a mezőgazdasági és a lakótelepi belvízmentesítést. Az ATIVIZIG szakgárdája egyébként bekapcsolódott a szomszédos megyék belvízrendezési programjának kidolgozásába is; ez évben elkezdődött, s jövőre elkészül Békés megye mezőgazdasági vízgazdálkodásának fejlesztési terve. Borbély Sándor Somogy megyében Borbély Sándor, a Ma szólalt a Somogy megyei óta eltelt időszak gazdaságyal Szocialista Munkáspárt párt-végrehajtóbizottság ülégi és politikai feladatainak SznLordTaaposvárra ah°l a XI. kongresszus végrehajtását vitatták meg látogatott. Részt vett és fel- és a megyei pártértekezlet és értékelték. Bővülő együttműködés Szekér Gyula hazaérkezett Moszkvából Moszkvában szerdán véget ért a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság XX. ülésszaka. Az ülésszakon a magyar küldöttséget dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes, a szovjet küldöttséget Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese vezette. A tanácskozásról, kiadott közlemény szerint a kormányközi bizottság áttekintette és jóváhagyta a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió legfontosabb iparágai közötti gyártmányszakosítás és kooperációhosszú távú fejlesztésének alapvető irányelveit. A bizottság áttekintette és jóváhagyta a Aagyar Népköztársaság és a Szovjetunió minisztériumainak azokat a javaslatait, amelyek a termelési-műszaki együttműködés kiszélesítésére és elmélyítésére irányulnak a rádióiparban, a hajóépítésben, az energetikai, a nehézipari és közlekedési gépgyártásban, valamint az építőanyag-gyártásban. A kormányközi bizottság ülésének jegyzőkönyvét a két társelnök: Szekér Gyula és Konsztantyin Katusev írta alá. • Szerdán hazaérkezett Moszkvából a magyar küldöttség, amely a magyarszovjet gazdasági és műszakitudományos, együttműködési kormányközi bizottság XX. ülésszakán vett részt. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter,, ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete"is. Hazaérkezése után Szekér Gyula nyilatkozott az MTI munkatársának. A miniszterelnnök-helyettes emlékeztetett többek között arra, hogy Kádár János és Leonyid Brezsnyev ez évi krími találkozójukon nagy figyelmet fordítottak a két ország közötti szakosításés kooperáció elmélyítésének további lehetőségeire. Ezt szem előtt tartva tűzte napirendre a bizottság a szakosítás és kooperáció hosszú távú fejlesztési programjának előkészítését Másodszor is: kiváló Három évvel ezelőtt kikötött kooperációs szerződést a VÖDGÉP és az NDK-beli Fortschritt Kombinát az univerzális, mezőgazdasági rendeltetésű pótkocsik gyártására. Az államközi szerződésben is szereplő termekből az idén 3500 darabot gyártanak Vásárhelyen. Méghozzá kiváló minőségben, amit egyértelműen bizonyít, hogy a közelmúltban másodszor is elnyerte ez a pótkossi a „Q" minősítést, amelyet az NDK Minisztertanácsa adományoz a legjobb ipari termékeknek. Imre Erdőné autóvillamossági szerelőnek, Csarnó János fékpadterelőnek és Müller Ferenc szerelőlakatosnaak a gyáriak szerint sok köze van ahhoz, hogy a T-088 típusjelű pótkocsi jó tulajdonságait magasra értékelik az NDK- ban és itthon egyaránt. (Fotó: Enyedi Zoltán)