Csongrád Megyei Hírlap, 1978. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

­civigiráfp vált a Magyar Szocialista Jllilóiu­b­­ull Munkáspárt Központi Bizottságának december 1-i határozata az ország 1977. évi gazdasági fejlődéséről és az 1978. évi tennivalókról. A Központi Bi­zottság megállapításait és irányelveit figye­­lembe véve a Csongrád megyei pártbizott­ság december 9-i ülésén értékelte terüle­tünk gazdasági fejlődését és meghatározta az 1978. évi munka alapelveit. A­ind az or­szágos, mind a megyei adatok jelentős fej­lődésről adnak számot. A fejlesztési célki­tűzések pedig újabb távlatokat nyitnak ha­zánk, megyénk lakossága számára. A tervteljesítés éves számainak ismereté­ben joggal támad igény arra, hogy azt is vizsgáljuk: hol tartunk, mit értünk el két év alatt az V. ötéves terv Csongrád megyei előirányzatainak teljesítésében? Mint isme­retes, a megyei fejlesztési elgondolások ki­munkálásánál úgy ítéltük meg, hogy az V. ötéves terv időszakában a növekedési ütem Csongrád megyében némiképpen lassul. Ki­merültek ugyanis a munkaerőforrások és más egyéb könnyen feltárható tartalékok, melyek korábban lehetőséget adtak arra, hogy területünk gazdaságának növekedési üteme az országos átlagot jóval meghaladó legyen. Most az V. ötéves terv első két évé­nek áttekintésekor érdemes mérlegelni: va­jon az öt évre szóló előirányzatok mennyi­ben bizonyulnak reálisnak, milyen követ­keztetéseket vonhatunk le a középtávú terv­időszak hátralevő éveire? Csongrád megyében az ipar a II. és III., de még inkább a IV. ötéves terv időszaká­ban gyors ütemben fejlődött. A régi válla­latok termelőkapacitása jelentősen bővült, számos új termelőegység épült, sőt új ipar­­ágazatok jöttek létre területünkön, mint például a szénhidrogén-bányászat, a vegy­iparba finomkerámia ipar stb. Az ipar ter­melésének növekedése alapvetően a bősége­sen rendelkezésre álló munkaerő-tartalékok mozgósítása révén valósult meg. Az V. ötéves terv időszakára a növekedés ilyen lehetőségeivel már nem számolhat­tunk. A munkaerő-tartalékok nagyrészt ki­merültek, új iparágak, új üzemek létesíté­sével már kevésbé számolhattunk. Ezért az ipari termelés korábbi dinamikus növeke­dése helyett az országos átlaggal egyező nö­vekedési ütemet lehetett csak előirányozni. A mérsékeltebb növekedési ütem meghatá­rozását indokolta az a körülmény is, hogy a megye iparában nagy részarányt képviselő könnyűipar termelésnövekedése — több ok­ból — országosan is lelassult, s várható volt, hogy Csongrád megyében is ez a ten­dencia érvényesülni fog. Két év a fiatal azt mutatják, hogy ezek ÁGI GT O millal a számítások nagyrészt beváltak. Bár a tervezett 6 százalékos éves növekedési ütemmel szemben körülbelül 7-7 és fél százalékos növekedési ütem va­lósult meg, mégis reálisnak ítélhető az öt­éves tervidőszak egészére az előirányzat 1976-ban és 1977-ben a termelésnövekedés­ben még jelentősen éreztette hatását az olaj- és földgázkitermelés felfutása, vala­mint a húsipari rekonstrukció következté­ben az élelmiszeripar országostól eltérő nö­vekedési üteme. A következő években már mind kevesebb ilyen lehetőség áll rendel­kezésre a termelés növelésénél. Az építőipar területén — szemben az iparral — ellentétes tendenciát figyelhetünk meg. Az V. ötéves terv megyei irányelvei­nek kimunkálásakor — számolva az építő­ipar iránti nagymértékű igényekkel, vala­mint a IV. ötéves terv időszakában az épí­tőiparban végrehajtott korszerűsítésekkel — a termelés országos átlagot meghaladó növekedési ütemét terveztük. Úgy számol­tuk, hogy éves átlagban 8 százalékkal, öt év alatt 40—50 százalékkal növekszik me­gyénkben az építőipari termelés. Az első két év tényszámai azt mutatják, hogy az építőipar területén az elvárások nem min­denben teljesültek. Bár az a félelem, hogy a szegedi házépítő kombinát kapacitása — igények hiányában — nem lesz kihasznál­ható, nem volt megalapozott, hiszen a ház­gyár által kibocsátott minden termék gaz­dára talált, mégsem tudta az építőipar a várt növekedési ütemet elérni. Ebben kiüt­köztek bizonyos szerkezeti és szervezési problémáik is. Igaz ugyan, hogy a házgyári termelés és a gépesítés fejlesztése következ­tében az építőipar számos munkafolyamata jelentősen meggyorsult, de a korszerű tech­nika hatása még nem minden területen érezhető. Különösen lassú az úgynevezett „befejező szakipari munkák” végzése, a hi­bajavítások és garanciális kötelezettségek teljesítése. Mivel a szak- és szerelőipari munkák gépesítettsége kellőképpen nem megoldott, egyes szakipari tevékenységek­nek megyénk területén nincs megfelelő bá­zisa, így olyan szűk keresztmetszetek kelet­keztek, melyek az építőipar egyéb vonatko­zásokban adott dinamikus fejlesztési lehe­tőségeinek érvényesülését lefékezték. Az öt­éves terv hátralevő időszakában — a ter­melőkapacitás bővülését is eredményező — házgyári rekonstrukció végrehajtásával és a hiányzó szakipari kapacitások létrehozásá­val megteremthetők a feltételei annak, hogy az első két év várt növekedési ütemében mutatkozó elmaradást behozzuk, és az öt­éves időszak egészére tervezettek megvaló­suljanak. Mezőgazdaságunk lehetőségeit figyelembe véve úgy ítéltük meg, hogy az V. ötéves terv időszakában megyénkben a termelés növekedési üteme az országos átlagot meg­haladó lehet. Különösen fontosnak tartot­tuk, hogy az alapvető növény­féleségek át­laghozamában és az állati termékek terme­lésében az országos átlagtól mutatkozó le­maradásunkat megszüntessük. Ezért előirá­nyoztuk, hogy búzából az öt év átlagában 35—40, kukoricából 45—50 mázsás hektá­ronkénti átlagtermést érjünk el. Ugyancsak kiemelt célkitűzésként határoztuk meg, hogy hagyományos szántóföldi­­zöldség- — főleg hagyma, fűszerpaprika, étkezési zöld­ség —, valamint a kendertermesztésben a csökkenő irányzatokat megállítsuk, és a he­lyi ellátási és ipari nyersanyagigényeket, valamint az exportszállítási igényeket na­gyobb mértékben kielégítsük. Az állatte­nyésztésben a növekedés forrásának tekin­tettük, hogy a IV. ötéves terv időszakában területünkön az országos átlagnál nagyobb számban épültek korszerű állattenyésztő és állati terméket termelő bázisok. Ezeknek a kapacitása az V. ötéves terv indulásakor még közel sem volt kihasználva. A számítások itt is reálisnak bizonyultak, és mind 1916-ban, mind 1911-ben az elő­irányzatokat és az országos átlagot megha­ladó növekedési ütemet értünk el. Azt lehet mondani, hogy majdnem minden területen az átlaghozamokban rekordok születtek, s a legtöbb mezőgazdasági termékféleségnél elértük az 1980-ra tervezett célkitűzéseket. Különösen jelentősnek tartjuk a hektáron­kénti 40 mázsa körüli búza, az 50 mázsa körüli kukoricatermelést, a szántóföldi zöld­ségtermelés területének 25 százalékos növe­kedését, a tehenenként 500 literrel emelke­dő tejtermelést és a kendertermelés stabili­zálódását. Ugyanakkor nem lehetünk megelégedve a gyümölcstermelés fejlődésével. Ültetvény­­telepítési terveinket nem valósítottuk meg az elmúlt két évben maradéktalanul. Ugyancsak nem tudtuk meglépni a halhús­termelés bázisának fejlesztésében tervezett lépéseket sem. Az a körülmény, hogy sok­szor közel azonos feltételek között tevé­kenykedő gazdaságaink eredményeiben szembetűnő különbségek mutatkoznak, szin­tén munkánk gyengeségét tükrözi. Annak ellenére, hogy a hozamok emelke­désével közel járunk az V. ötéves terv záró évének célkitűzéseihez, a két év tapasztala­tai alapján úgy lehet megítélni, hogy a kö­zéptávú tervidőszak hátralevő éveiben nem­csak az elért — helyenként magas — ered­mények stabilizálására, hanem további je­lentős előrelépésre is van lehetőség me­gyénk mezőgazdaságában. A sp­enzios eredm­ények értékét növel IG­N Ulik­i is, hogy a mennyiségi elő­irányzatok mellett a minőségi célkitűzések teljesítésében is léptünk előre, így például mindhárom fontos gazdasági területen — mindkét évben — a termelés növekedésé­nek forrása teljes egészében a munka ter­melékenységének emelkedése volt. Hason­lóan előrelépésről számolhatunk be az or­szágosan kiemelt célkitűzések teljesítésében is. A teljesség igénye nélkül: a termelés nö­vekedését és az országos ütemet meghala­dóan bővült megyénkben az exportra ter­melés; a zöldség-, hús-, tej­termelési prog­ramok végrehajtását eredményesen szol­gálta megyénk mezőgazdasága; a drágább energiahordozók (olaj­­ szén) kiváltásában és takarékos felhasználásában szintén em­lítésre méltó előrehaladást értünk el. De ar­ról se hallgathatunk, hogy erőfeszítéseink ellenére nem fejlődött kielégítően a munka­erő-gazdálkodás, a termelő berendezések kihasználása, a beruházási tevékenység mi­nősége. A gazdálkodás színvonalának emel­kedésével sem lehetünk elégedettek. Végül az első két év eredményeit értékel­ve, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a leg­vitatottabb célkitűzések teljesítésében is je­lentős előrehaladást értünk el. Teljesítjük az erősen feszítettnek nyilvánított beruhá­zási és ezen belül a lakásépítési előirányza­tainkat. Bár végleges számaitok még nincse­nek, az előzetes adatokból is már megálla­pítható, hogy mind a beruházások, mind ezen belül a lakásépítések első két évre eső előirányzatát jelentősen túlteljesítettük. A beruházások eredményeihez méltán csatla­kozik területünk egyik legjelentősebb prob­lémájának, a belvízkár elhárításának meg­oldását szolgáló komplex vízrendezés bein­dítása. A teljes program végrehajtása több ötéves tervidőszakot igényel. Az előkészítő munka és az első konkrét lépések eredmé­nyei feljogosítanak bennünket annak a re­ménynek a hangoztatására, hogy a megva­lósulás gyorsabb ütemével számolhatunk az V. ötéves terv hátralevő éveiben az erede­tileg tervezettnél. összegészében tehát azt mondhatjuk, hogy az V. ötéves terv első két éve jelentős eredményekkel gazdagította Csongrád me­gye településeit, gazdaságát, lakosságát. Az előirányzatok reálisnak bizonyultak, és min­den remény megvan arra, hogy a hátralevő három év alatt a középtávú terv minden célkitűzése maradéktalanul teljesíthető. Az eredmények természetesen nem első­sorban a tervezőket, a célkitűzések kimun­kálóit dicsérik. Az elismerés legfőképpen megyénk dolgozó lakosságát illeti, mindazo­kat, akik munkahelyükön derekasan helyt­­állva — a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulójának tiszteletére indí­tott munkaversenyben — kiemelkedő ered­ményeket értek el. Külön elismerés illeti azokat, akik munkahelyi kötelezettségeiken túl lakókörnyezetük szépítésében, gyarapí­tásában, különböző gyermekintézmények létrehozásában áldozatos társadalmi mun­kát végeztek, és ezáltal jelentős többletet adtak szűkebb közösségünknek és a szocia­lista hazának is. Itl filíl/PC tori! hátralevő évei közül HL UlbiGQ (Clf különösen jelentős az 1978-as, hiszen az egyes területeken amit az első két évben nem tudtunk megvalósí­tani, azt 1978-ban pótolhatjuk, és egyben a hátralevő időszak célkitűzésének megvaló­sítását is megalapozhatjuk. Az 1978-as év vége felé a középtávú tervidőszak első felé­nek eredményei alapján már elkezdhetjük számítani, hogy a VI. ötéves terv időszaká­ra mit tűzhetünk ki célul, s 1979. és 1980. években hogyan teremthetjük meg a zavar­talan átmenet feltételeit következő közép­távú tervünkhöz. Mindezek következtében nagyon fontos, hogy minden területen reá­lis célkitűzéseket határozzunk meg 1918-ra. Vajon reálisak-e megyei célkitűzéseink az új esztendőre? A Csongrád megyei pártbi­zottság e kérdésre határozatában azt a vá­laszt adta, hogy igen, reálisak, teljesíthe­tő is. Ismeretes, az ipari termelés növekedését az országossal egyező mértékben jelöltük meg, annak ellenére, hogy az előző két év­ben magasabb volt a növekedés üteme. Miért nem irányoztunk elő többet? Számí­tásba kellett vennünk, hogy azok a jelentős beruházások, melyek a IV. ötéves terv idő­szakában elkezdődtek, nemcsak hogy befe­jeződtek az emúlt két év során, de 1977-ben mind az olaj- és földgázmezőnél, mind a szalámigyár és húskombinátnál újonnan lét­rehozott termelőberendezéseket már nagy­részt teljesítőképességük felső határán hasz­nálták ki. A könnyűipar munkaerőhelyzete — a bérfejlesztések és a műszakpótlék be­vezetése ellenére — sem javult, s egyes vál­lalatoknak értékesítési nehézségei is van­nak, mivel termékeik korszerűsége nem mindenben üti meg a kívánt színvonalat Végül, de nem utolsósorban, megyénk iparában is jobban előtérbe kerülnek a mi­nőségi követelmények. A hangsúly nem azon van, hogy minél többet termelni, ha­nem, hogy abból termelni többet, amely korszerű, jó áron értékesíthető külföldön, vagy ami iránt belföldön növekszik a ke­reslet. Minden területen előtérbe kerül, ne csak azt vizsgáljuk, mit termeljünk, hanem azt is, mennyiért tudjuk előállítani, és­ ho­gyan tudjuk javítani a termékek minőségi mutatóit! A belső és külső piacok igényeit figyelembe véve egyes már jól begyakorolt — de nehezen értékesíthető — termékek gyártását abba kell hagyni. A helyettük gyártandó új termékek készítése nem megy rögtön zökkenők nélkül. MlflHp?! figyelembe véve tehát a rtöve-ItlIllUClI kedést ütem előirányzata reális, nem lett volna célszerű magasabb előirány­zatot meghatározni. A mérsékeltebb elő­irányzatok teljesítése érdekében is jobban szervezett, fegyelmezettebb munkára van szükség minden vállalatunknál. Az építőipar területén az előző két év ter­vezettnél kisebb növekedési üteme ellenére magasabb előirányzatot kellett kitűzni. Bár országosan a beruházások növekedési üte­me az előző két évinél mérsékeltebb lesz, megyénkben ez csak részben érezteti hatá­sát. Területünkön az 1978. évi beruházások döntő hányadát a lakásépítési és egyéb, a lakosságot közvetlenül ellátó intézmények létesítése alkotja. Ezen túlmenően az elkez­dett, illetve folyamatban levő beruházások aránya is olyan mértékű, hogy az építőipar meglevő kapacitásával a reálisan jelentke­ző — pénzügyileg fedezett­--­beruházási előirányzatokat sem tudja teljes egészében megvalósítani. Az előző két év mérsékel­tebb növekedési üteme ellenére megoldha­tónak látjuk, hogy az építőipar 1918-ban magasabb előirányzatot teljesítsen. Ezt arra alapozzuk, hogy a meglevő korszerű kapa­citások nincsenek még teljesen kihasznál­va az építőipar területén, valamint arra, hogy az elmúlt évben megkezdődött egy je­lentős tevékenység az úgynevezett szűk ke­resztmetszetek feloldására. Remélhetőleg ezek eredményei már 1978-ban is éreztetik hatásukat. A mezőgazdaság termelési célkitűzéseit ez évben is magasabban jelöltük meg az or­szágos előirányzatoknál. Ezek megítélésünk­ szerint — átlagos időjárási feltételek mel­lett — elérhetők. Az elmúlt két évben, de különösen 1977-ben jelentősen léptünk előre a korszerű termelési eljárások kiterjeszté­sében. Az őszi munkákat jó minőségben vé­gezték el gazdaságaink. A talajerő utánpót­lására nagy erőfeszítések történtek, soha annyi szerves- és műtrágyát nem használ­tak fel gazdaságaink, mint az elmúlt év­ben. Az állattenyésztésben elért eredmé­nyek stabilizálásával, a hozamok további növelésével szintén jól megalapozhatók az előirányzatok. Végül, ha sikerül az élenjáró gazdaságok példája nyomán, azok jó mód­szereinek átvételével a lemaradott gazdasá­gok termelési eredményeit emelni, a növe­kedési előirányzat némileg még túl is telje­síthető. A célkitűzések realitását az említett és gazdaságunk egyéb területein is alátámaszt­ják a politikai feltételek is. Pártunk helyes politikájának eredményeként hazánkban — s ezen belül megyénkben is — a politikai közhangulat kedvező. A lakosság minden rétege alkotó cselekvőkészséggel támogatja szocialista célkitűzéseink megvalósítását. Pártszerveink és­­szervezeteink az új köve­telményekhez igazodva az elmúlt két év so­rán kialakították jó munkamódszereiket. A cselekvési programok nemcsak a pártalap­­szervezetek számára bizonyultak a munka jó vezérfonalául. A tömegszervezetek is megfelelően tudtak azokhoz alkalmazkodni és végrehajtásukra a dolgozókat mozgósíta­ni. A szakszervezetek és KISZ-szervezetek sajátos eszközeikkel eredményesen segítet­ték a termelési célkitűzések megvalósítását. A szocialista brigádok példamutató szerepe érvényesül. A különböző munkamozgalmak a minőségi tényezők érvényesülését elő­mozdítják. A dolgozók cselekvőkészségének ezernyi felét tapasztaljuk a szocialista gaz­dasági egységek és munkakollektívák kü­lönböző kezdeményezéseiben. Az 1977-ben oly nagy eredményeket hozó szocialista munkaverseny az 1978. évi terv teljesítésére kezdeményezett vállalásokban töretlenül folytatódik. amnib­lillV • minden alapunk meg­­vUlluUlJU?, van annak feltétele­zésére, hogy az 1978-as év előirányzatai ma­radéktalanul teljesülni fognak. Megyénk gazdasága újabb jelentős eredményekkel fog hozzájárulni a magyar népgazdaság egyensúlyi helyzetének további­ javításához, a népgazdaság töretlen fejlődéséhez, né­pünk életszínvonalának további növekedé­séhez. Ötv S­zcamzetés és előretekintés írta: Dr. Komócsin Mihály VASÁRNAP, 1378. JANUAR L Épül a sieseai Északi városrész. (Fotó: Gyenes Kálmán.) 3

Next