Csongrád Megyei Hírlap, 1979. március (24. évfolyam, 26-50. szám)
1979-02-01 / 26. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSONGRÁD MEGYEI * a fejlődés minősége A köznapi tudat a gazda** sági fejlődést a menynyiségi növekedéssel azonosítja. A megtévesztő logika szerint, ha többet termelünk, az egyértelműen jó, ha kevesebbet termelünk, az már nem annyira jó. Volt olyan időszak, amikor ez a gondolkodásmód elfogadható volt, de jelenleg az előttünk álló feladatok megoldásának egyik legfőbb tudati akadálya. Nehezíti az igazán értékalkotó tevékenység társadalmi elismerését, térhódítását az értékpusztítás, -fogyasztás visszaszorítását. A mennyiségi szemlélet ugyanis többtermelésre buzdítja azokat a vállalatokat is, amelyek állami támogatásból élnek A hatékonyság követelményének felismerését miért nem követte és követi kilépés a termelés, a gazdasági fejlődés mennyiségi bűvköréből? Ebben bizonyára szerepet játszik az, hogy a mennyiség konkrét, kitapintható, pontosan mérhető fogalom. A hatékonyság, a munka, a gazdálkodás minősége viszont sokféle tényezőből tevődik öszsze, alakulása csak közvetve mérhető. A mennyiségi szemlélet beidegződéséhez hozzájárult az eddigi szabályozás, amely a vállalatok számára lényegében egyenlő feltételeket teremtett, elmosva a köztük levő hatékonysági különbségeket. Hozzájárult a propaganda is azzal, hogy elsősorban a könnyen mérhető számszerű eredményeket népszerűsítette. De a tudati torzulásnak —ajelenség éslényeg felcserélésének — mindemelett van valós, társadalmi-gazdasági alapja, mondhatnánk történelmi gyökere, objektív táptala ,ja is. A szocialista iparosítás idős*szakában mind a lehetőségeket, mind a szükségleteket tekintve a mennyiségi fejlesztés volt a fő feladat. Bár a takarékosság, a termelékenységemelés, a korszerűsítés, a minőségjavítás tennivalói újból és újból szóba kerültek, ám az ilyen nekibuzdulásokat a termelésnövekedés lendülete mindannyiszor az erőtlen jelszavak közé sorolta. Az elmaradottság felszámolásához több kenyér, ruha, cipő, gép, épület kellett. Az elemi létszükségletek kielégítése, a foglalkoztatottság növelése, új munkahelyek létesítése volt napirenden. A világgazdasági viszonyok szintén a mennyiségi törekvéseknek kedveztek. A munkaerő, a nyersanyag, az energia olcsó volt, gazdagon buzgó forrásai szinte kiapadhatatlanoknak tűntek. Termékeink, bár magas műszaki színvonalat nem képviseltek, mégis versenyképeseknek bizonyultak. A tartós fellendülés időszakában az értékesítés sem ütközött merev korlátokba. Mindez természetesnek tűnt mindaddig, amíg a 60-as évek végén, a 70-es évek elején csaknem egy időben a felsorolt valamennyi előny hátránnyá változott. A munkaerőforrások elapadtak, jelezvén, hogy a népgazdaság extenzív fejlesztésének időszaka lejárt. A világpiaci cserearányváltozás nyomán megdrágultak a magyar importcikkek, a nyersanyagok, az energiahordozók, az intenzív fejlesztéshez szükséges korszerű berendezések. A műszakilag és minőségileg nem túl igényes exporttermékeink ára viszont olykor még a száguldó inflációval sem tartott lépést. A tartós konjunktúrának pedig vége szakadt, a fejlődő országok kínálata nagyarányú árlemorzsolódáshoz vezetett. Végeredményben a magyar munka 20 százalékkal leértékelődött a világpiacon. Mivel ezeknek a követelményeknek 1978-ig megfelelni nem tudtunk, s az ország eladósodása fokozódott, az 1979. évi népgazdasági terv határozottabb módszerekkel, egyebek közt az ipari termelés növekedésének mérséklésével igyekszik kikényszeríteni a szükséges minőségi előrehaladást. Az ipari termelés az idén — mint ismeretes —1 százalékkal nőhet. Ezen belül a mennyiségi feladatok ágazatonként, vállalatonként, termékenként erősen differenciáltak. A nem gazdaságos tevékenység stagnál, sőt csökken. A korszerű, versenyképes termelés pedig, ha az egyensúly javítását szolgálja, szinte korlátlanul növekedhet. A mennyiségi ütem mérséklése tehát nem cél, hanem eszköz, a termelési szerkezet határozottabb korszerűsítésének, a külkereskedelmi egyensúly javítását kell szolgálnia. A sok is lehet kevés, a kevés pedig sok. A termelésnövekedés egyértelműen káros, ha rossz hatásfokú és csupán a népgazdasági veszteség, a külkereskedelmi deficit gyarapítója. A termelés stagnálása, visszafejlesztése pedig ilyen esetben pozitív folyamatok hordozója, elindítója lehet. A stagnálást a viszszafejlesztést a konkrét helyzet konkrét intézkedésének tekintjük. Változatlanul hangoztatjuk, hogy a fejlesztés és nem a visszafejlesztés pártján állunk. A régi, elavult dolgok meghaladása, az új teremtése nem mennyiségileg, hanem elsősorban minőségileg meghatározott. A dinamikus gazdasági fejlődés szintén az előrehaladás milyenségére utal. A dinamikus erős, mozgékony, belső energiában gazdag. A dinamikus gazdaság képes erőteljes változásokra, hatásos újításokra, a körülményekhez való rugalmas alkalmazkodásra. A dinamikus fejlődést olyan minőségi ismérvek jelzik, mint a korszerűség, a jövedelmezőség, a versenyképesség. A termelés mennyisége. ** szérianagysága azért nem teljesen mellékes, • a gazdasági növekedés egyik fontos alkotó eleme. Súlyának megfelelően számoljunk tehát a mennyiségi tényezők pozitív és negatív hatásaival, de ne abszolutizáljuk a volument Ezért tekintsük a természetbeni mutatóknál átfogóbbnak, fontosabbnak a különböző minőségi tényezőket kifejező értékkategóriákat: az árat (forintban, rubelben, dollárban), a ráfordítást, a megtérülést, a nyereséget, a hozamot stb. Az állami támogatások csökkentése, a termelői árrendszer továbbfejlesztése elősegíti majd, hogy ezek az ért vonytatók hívebben tükrözzék a tévleges értékalkotást, a népgazdaság valós érdekét, a fejlődés minőségét. KOVÁCS JÓZSEF Dr. Szabó János államtitkár Szegeden Koordinációs megbeszélés a megye építőiparának feladatairól Tegnap, szerdán délelőtt Szegedre érkezett dr. Szabó János építési és városfejlesztési minisztériumi államtitkár, hogy Csongrád megye és Szeged város vezetőivel áttekintse a megyében soron levő legfontosabb építési jellegű feladatok megvalósulását és a felmerülő problémákat. A megyei tanács székházában folytatott tanácskozáson az államtitkáron és a kíséretében levő minisztériumi vezetőn kívül többek között részt vett Szabó Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Török József, a szegedi városi pártbizottság első titkára, dr. Perjész László, Csongrád megye tanácselnöke és Papp Gyula, a szegedi városi tanács elnöke is. A megjelentek üdvözlése után dr. Petrik István, a megyei tanács elnökhelyettese vázolta a tárgyalás főbb kérdéseit, amelyben első helyen szerepelt Csongrád megye építőipari szervezetei tevékenységének értékelése, mind a lakásépítés, karbantartás, mind pedig a szolgáltatás területén. Elmondotta, hogy a megyei párt- és tanácsi vezetés napirendre tűzte az 1978. október 12-i KB-határozat végrehajtásának megszervezését, és meghatározta a helybeli feladatokat. Munkabizottságok alakultak a párt-, az állami és tömegszervezetek, az építőipari kivitelező, tervező, beruházó vállalatok képviselőinek részvételével. Föltárták azokat a problémákat is, melyek nehezítik a tervek megvalósítását. Ezek között szerepel többek között általában az építőipari, különösen pedig a szakipari kapacitás szűkös volta, és néhány, már-már krónikussá váló építőanyag- és szerelvényhiány. . Az V. és a VI. ötéves tervben is gondot okoz, hogy jelenleg még nem tisztázott az energiahordozók ára és a fűtőművek beruházási költsége. Komoly problémát jelent a kapcsolódó létesítmények költségeinek emelkedése, ami miatt csupán Szegeden több mint 330 millió forint hiány jelentkezik már a tervezett létesítmények megvalósulási költségénél. A medve erőfeszíté-seket tesz a felújítási munkákhoz szükséges kivitelezői kapacitások megteremtésére. Jelentős mértékben növelik a tanácsi építőipari vállalatok és ipari szövetkezetek ilyen irányú tevékenységét. A szükséges fejlesztési alapok azonban még hiányoznak. Az ellátottságot figyelembe véve, fejleszteni kell a megye szilikátipari bázisát is. A szegedi téglagyár agyagbányája egy-két éven belül kimerül, ezért a gyárral szomszédos, tanácsi kezelésben levő területből tíz hektárnyit át kellene adni, mert ezzel is mérsékelni" lehet a más megyékből behozott téglamenynyiséget. A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat a VI. ötéves tervben, 1981. évi kezdésel, a kisméretű téglaellátás javítására Hódmezővásárhelyen új gyár létesítését kezdi meg. A gyár üzembe helyezése után jelentős javulás várható a téglaellátásban, amely különösen a kertes családi házat építésének kedvező hír. Már 1977. május 19-én tartott koordinációs megbeszélésen is szóba került a bányakavics hiánya. A helyzet nem változott azóta sem. A bányaa tanácsi és a szövetkezeti építőipari szervezetek részére nem igazolt vissza kavicsot. Gondot jelent a ts--ek kav!"sb4-i várból az elszálltás, mert azt a megredőnek kell élvezni. A lakosság résziről erre több tranz érkezik ez ai városrészedből a tetőbeázások miatt. Ezért azt tervezik, hogy a Szeged-Rókus városrésztől kezdődően már kéthéjú, lejtéses tetőt építenek. Az úgynevezett foghíjak beépítésére, különösen a szegedi sugárutakon és közutakon nagy szükség lenne. A jelenlegi technológiával azonban ezek csak drágán kivitelezhetők. 1980-tól bevezetésre kerül a Dél-Alföldön a vázpaneles építkezés. Feltétlenül szükséges, hogy mindez csökkentse az élőmunkaigényt, és alkalmazza azokat a módosításokat, amelyek a kivitelezés egyszerűsítését szolgálják. A tájékoztatót Szabó Sándor, Papp Gyula és dr. Perjési László kiegészítette Ezután dr. Szabó János államtitkár válaszában elmondotta, hogy a minisztérium támogatja a megyei vezetők elgondolásait. Sürgetően vehette fel a különböző építőipari szervezetek fokozott együttműködését, társulását. Példaként említette Veszprém megyét, ahol 32 ipari szervezet társult a tennivalók megvalósítására. A szegedi há-már rekonstrukciójáról szólva megemlítette, hogy az komoly gondot jelent, mivel a lehetőségek korlátozottak. További tárgyalások szükségesek a fűtőművek, valamint a termálvíz-felhasználás megteremtésének lehetőségeiről, nem utolsósorban pedig a közműalagút, közműfolyosó építési rendszer mielőbbi bevezetéséről. Délután az államtitkár aktívaülésen vett részt, amelyen jelen voltak a megyében dolgozó építőipari vállalatok, szövetkezetek, tervező beruházási, városgazdálkodási és közútépzítő vállalatok vezetői, párttitkárai. Ott voltak továbbá Szeged, Hódmezővásárhely, Szentes, Makó és Csongrád pártbizottságainak gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó titkárai is. Vásárhelyi kiadás 36. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM 1979. február 1., csütörtök Ára: 1,20 forint Európai átlagszínvonal a vízellátásban A vízgazdálkodási beruházások 70,5 százalékát fordítják az idén a vízellátás, a szennyvízelvezetés, a -tisztítás és a fürdőellátás fejlesztésére. A tervezett beruházásokkal a közüzemi vízművek kapacitását napi 180 ezer köbméterrel, a szennyvíztisztító kapacitást pedig napi 70 ezer köbméterrel növelik. E feladatok végrehajtása során új beruházás megkezdésére nem kerül sor; az anyagi, tervezői és kivitelezői erőket a folyamatban levő beruházások ütemes megvalósítására, a tervezett befejezésekre és a VI. ötéves terv előkészítésére kívánják fordítani. A feladatok így is rendkívül jelentősek, s igénylik a munkában részt vevő vízügyi dolgozók cselekvőkész közreműködését, az eddiginél is jobb munkáját — állapították meg pénteki tanácskozásukon a közüzemi víz-, csatorna- és fürdővállalatok gazdasági, párt- és tömegszervezeti vezetői. A Szentendrén megtartott értekezleten dr. Illés György, az OVH elnökhelyettese a közműves vízellátás, csatornázás és fürdőszolgáltatás helyzetéről szóló előadásában a többi között arról is szólt, hogy jelenleg hazánk 1260 településén működik vízmű, minden városunkban és 5000 főnél népesebb községünkben vezetékes vízszolgáltatás van. A vízellátásban megközelítjük az európai átlagszínvonalat, csatornázás és szennyvíztisztítás tekintetében azonban sajnos még a gyengén ellátott országok között vagyunk. Ez utóbbiban jelentősen előrelépni a következő tervidőszakok feladata lesz. (MTI) Majolika A Finomkerémiaipari Művek Alföldi Porcelángyárának hódmezővásárhelyi majolikagyára munkaigényes majolika díszműárut — tálakat, vázákat, tányérokat — készít, nagy részét exportra. A képen: a festőműhelyben dolgozók egy csoportja munka közben. (Fotó: Balaton József felvétele MTI— K&n majdnárosság javlása Válalati korkép a januári eredményekről Az új esztendőben kezdeményezésekre, intézkedésekre, változtatásokra ösztönözték a vállalatokat az új feltételek, a szigorúbb követelmények — ezt tükrözik a jelentések, amelyekben az üzemek januári eredményei két, munkájuk főbb eseményeit összegezik. Az ország energiamérlegét számottevően javították a szénbányászok, akik a társadalom kérésére az év első hónapjában a tervezettnél 40 ezer tonnáva több, összesen 2 millió 24 ezer tonna szenet hoztak felszínre, hogy a nagy hidegben se legyen fűtőanyaghiány. Maguknak a bányászoknak két hideghullám, és a hófúvások okozta akadályokkal, a kötélpályák lefagyásával is meg kellett küzdeniük, több szabad napjukat is feláldozták, hogy a lakosságnak és az iparnak legyen tüzelője. Nagy segítséget kaptak a vasutasoktól, akik lényegesen csökkentették a vagonhiányt. A legjobb eredményt Oroszlány és Tatabánya, valamint a Thorez külfejtés érte el. Az itt dolgozóké a fő érdem, hogy az egész évre felajánlott 355 ezer tonna terven felüli szén több mint 10 százaléka már megvan. A szegedi szénhidrogénmedencében 436 millió köbméter földgázt hoztak felszínre januárban, ezzel teljesítették havi tervüket, s egyben jól jövedelmező új termék, az úgynevezett izobatán gyártására is felkészültek. Az egyik gázfeldolgozó üzemet alkalmassá tették a hazánkban, eddig nem gyártott, a legkülönbözőbb vegyi ipari célokra jól használható izobután leválasztására. Ezzel a gázzal helyettesíthetik például az aerosolos flakonokban használatos freongázt, amely egres szakemberek szerint a magas légkört szennyezi és ezért használata nem kívánatos. Az új termék előállítása többletmunkaerőt nem ivénnyel, sőt bizonyos termelőberendezések további automatizálásával a jelenleginél 122-vel kevesebb emberrel oldják meg a szénhidrogénmedence idei feladatait. A Borsodi Vegyikombinát tavaly elkészült új üzeme, a PVC-gyár termékeiről megérkeztek az első minősítések. Ezek szerint az itt előállított PVC-porok külföldi piacokon is bebizonyították, hogy " a legfejlettebb ipari államokban készült műanyagokkal is felveszik a versenyt, sőt hőstabilitásuk meghaladja azokat. A gyár berendezései kifogástalanul működnek, s ha szükséges, az idén 125 ezer tonna PVC- port állíthatnak elő, többet a tervezettnél. Ebből az alapanyagból az építőipar részére ajtókat, ablakokat és válaszfalakat, a mezőgazdaságnak csöveket és fóliákat, más iparágak számára pedig több mint 200 féle egyéb terméket készítenek, a PVC- granulátum egy részét pedig külföldön értékesítik. Zavartalanul indult az év a győriRába Vagon- és Gépgyárban is, ahol januárban 1,4 milliárd forint értékű termék — főleg futómű, dízel motor és mezőgazdasági gép — készült. Mind a szocialista mind a tőkés országokba jelentős tételekben exportál. A múlt évi 50 millió dollár helyett az idén 60 millió dolláros bevételt terveznek exportból, s ehhez a januári start kedvezőnek bizonyult.