Csongrád Megyei Hírlap, 1982. június (39. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-01 / 126. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! csongríd ír HEGYEI 59. ÉVFOLYAM, 126. SZÁM ÁRA: 140 FORINT 1982. JÚNIUS 1., KFDD Ötletesére A gyárban minden szerdán pontosan tíz órakor kezdődik a műszaki értekezlet. A határozott és tapasztalt üzemvezető irányításával ekkor beszélik meg a termelési, a műszaki és az adminisztratív vezetők a heti teendőket, s valamiféle kollektív bölcsesség alapján igyekeznek megoldást találni a nehéz helyzetekre... Hogyan lehet például alkatrészt szerezni az elromlott géphez, vagy kit állítsanak az azonnali hatállyal kilépett kocsikísérő helyébe? Ezek a döntések valamiképp az üzem összes vezetőjét érintik, mégis — ahogyan az másutt is lenni szokott — csak kettenhárman szólnak hozzá a kérdésekhez, a többi jobbára hallgat. Igaz, az üzemvezetőnek nem csiszolt a modora, nehéz vele vitatkozni, ráadásul a kisujjában van a szakma, egy kézlegyintéssel söpri le asztaláról a rossz ötleteket, megalapozatlan véleményeket. De azért mégis: a több vélemény az mégiscsak ■ több vélemény! S ezek kicserélésének van funkciója: bizonyítja ezt az a fél óra is, amelyet az üzemvezetői iroda előtt töltenek el az értekezletre hivatalosak. A főnök szigorú ember, inkább 30 perccel tíz előtt érkeznek a résztvevők, mint akár egy perccel is később ... U Ugyanakkor nemcsak ez a kényszerű pontosság az oka a folyosói ácsorgásnak. Ezeknek a félóráknak informatív értéke van: a várakozók az üzem aktuális gondjairól tárgyalnak, tucatnyi javaslat hangzik el, néha még maga az üzemvezető is beáll a vitatkozók közé, s érvel, cáfol vagy épp egyetért. Aztán ugyanez a társaság beül az értekezletre , és a többség hallgat. Azok az emberek, akik odakint fontos információkat adtak át egymásnak, kifejtették véleményüket, a hosszú tanácskozóasztal mellett ülve leszegik fejüket. Az információs csatorna eldugul. Nem tudom, hogy az értekezleten ki, miért hallgat. Van aki félénk, s van aki gazdag tapasztalatok birtokában — „úgysem érdemes szólni” alapon — van csendben. Aztán akadhatnak, akik attól tartanak, hogy következménye lesz a szavaiknak, hogy kinevetik őket egy-egy fantasztikusnak tűnő ötlet fölemlítése után? Az értekezlet mégiscsak hivatalos fórum, a folyosói beszélgetés pedig csak „terefere”. Az információcsere szempontjából persze édesmindegy, hogy hivatalos értekezleten vagy a folyosón hangzanak el a döntéseket megalapozó, netán az elképzeléseket megkérdőjelező észrevételek. Minden véleményre szükség van, ezt mindenki elismeri, ám véleményüket oly kevesen fogalmazzák meg értekezleteken. Egy szociológiai felmérés szerint a legtöbb hozzászóló azt mondja, amit az asztalton ülők hallani szeretnének. Az is igaz persze, hogy értekezletekre szükség van, nem lehet folyosón, kocsmában vagy a fűre heveredve megbeszélni az üzem fontos feladatait, mégha irodán kívül fel is oldódnának a gátlások. s legyen hát? Mostanitlság egyre többet hallani arról, hogy „játszanak” az üzemekben. Mégpedig egy brain-storming nevű játékot. Ez az angol kifejezés magyarra talán az ötletroham szóval fordítható. Lényege, hogy néhány szakértő és nem szakértő leül egy asztal köré, és egy adott témában rövid gondolkodási idő után kiki véleményt nyilvánít, mondja, ami épp eszébe jut. A cél az, hogy ötletek rohama vegye kezdetét, a legfantasztikusabb gondolatoknak, elképzeléseknek is szabad folyást engedjenek, hátha éppen közülük kerül ki a legjobb. A megjegyzéseket nem szabad kommentálni, netán kinevetni, s egyáltalán: mindenféle tekintélyelv nélkül játszanak a meghívottak; az üzemvezető semmivel sem fontosabb személy a játékban, mint mondjuk az üzemi fogorvos, még akkor sem, ha műszaki kérdésekre keresnek választ. A játék, ha játék is, több annál. Információs csatorna, a fejlett ipari országokban nem véletlenül tekintik vezetői munkamódszernek. No nem arról van szó, hogy minden egyes döntés előtt brain-stormingot rendeznek, ez lehetetlenség volna. Ám időnként, főleg, ha a cég meglepetéssel akar kirukkolni a piacon, öszszehívják a hozzá nem értőket is. Gyakran épp az ő javaslatuk lesz a leghasználhatóbb, talán azért is, mert a kívülállók még nem bonyolódtak bele a problémákba. Bevonják a jóban észt is — ez az, amiről gyakran megfeledkezünk. A brain-storming inkább kuriózum nálunk, mint a vezetési munkamódszerek tartozéka. De mindenféleképp teret kell, hogy nyerjen, hiszen fontos információs csatornát nyit meg a vezetők előtt, akiknek zöme — bár információdömpingről beszélünk úton-útfélen — sokat panaszkodik az információhiányra. És mondani sem kell, az emberek szokásain csak lassan, nagyon lassan változtat megannyi törekvés, amit az üzemi demokrácia fejlesztése címszó alatt szoktunk emlegetni. Aligha változik meg a kép egyik napról a másikra, a folyosói és a hivatalos beszélgetések között feltehetően még sokáig érzékelhetjük a különbséget. MEGYESI GUSZTÁV Lázár György fogadta Rudolf Rokllceket Magyar - csehszlovák együttműködési bizottság ülése A magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bi-zottság 18. ülésszakára hét-főn küldöttség élén Budapestre érkezett Rudolf I Rohlicek, a csehszlovák kormány elnökhelyettese. A bizottság ülésén a magyar küldöttséget Marjai József miniszterelnök-helyettes vezeti. Rudolf Rohliceket, a csehszlovák kormány elnökhelyettesét hétfőn fogadta Lázár György, a Minisztertanács elnöke. A magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság megtartotta az ülésszak első plenáris ülését. Pisla Flips Kasaléba elázott Hétfőn Puja Frigyes külügyi... 4.” Igor Mark Stenguligan kanadai külügyminiszter meghívására hivatalos látogatásra Kanadába utazott. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Dorothy Jane Armstrong, Kanada budapesti nagykövete. Kanadai tárgyalásait követően a magyar diplomácia vezetője New Yorkba utazik, ahol részt vesz az ENSZ-közgyűlés 2., rendkívüli leszerelési ülésszakán. Szentestől: fes káposzta - 2Korsro A Zöldért szentesi telepén a skandináv országokba és Ausztriába exportálandó fejes káposztákat készítik el. A KZR és saját felvásárlás áruk alapját minősítik, majd 13 és fél kilogrammig zöld petit zsákokba csomagolják, s hűtőkocsikban szállítják a HUNGAROFRUCT Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével. Az érdekelt országokba ez ideig másfél millió darab megérkezett. Az elkövetkező napokban a szabadföldi áruval együtt megközelítőleg még 30 —40 vagon export kivitelével számolnak. (Fotó: Pintér József.* Vásárhelyi kiadás Minden munkavállalóra 16 hónapi bér jut — Csökkenő szülési kedv — Szegeden legtöbb a beteg ? Ívelve társedalomibiztosítási kiadások Nem kevesen vallják, hogy a munka szerinti elosztás össztársadalmi méretekben történő megvalósítása gazdasági előrehaladásunk egyik kulcskérdése. És ezt a felfogást nehéz is lenne cáfolni, hiszen az épülő szocializmus mindenképpen árutermelő társadalom. Ebből pedig logikusan következik, hogy a megtermelt javakból a társadalom tagjai hozzájárulásuk mértéke szerint részesedjenek. Az elmondottaknál azonban semmivel sem kisebb erejű igazság az, hogy a szocialista társadalomban minden az emberért, az ember javára történik. Amiből viszont az következik, hogy szükség esetén a társadalom gondoskodik valamenynyi tagjáról. Ezt fejezi ki egyebek között a társadalombiztosítási törvény is, amelynek alapján mindannyian állampolgári jogunkkal élünk csupán, amikor igénybe vesszük az ingyenes orvosi ellátást, meg a kedvezményes áron megvásárolható gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket. A munka szerinti elosztás, isentét törekvés, és a növek- ■ vő társadalombiztosítási kiadások között feszülő ellentmondásnak még sokáig nem lesz feloldása. Jól tükrözik ezt évről évre a statisztika tényei. Az elmúlt esztendőről készült kimutatás első , számú adata ez: Csongrád megye minden dolgozó lakására 164152 forintot fordított a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának megyei igazgatósága. Ez öt százalékkal haladja meg az egy évvel korábbi kiadásokat, és a növekménnyel együtt immár több az egy dolgozóra eső négyhónapi munkabérnél. S bár az átlagot aligha érzékeli valaki is, azért igaz tükre a valóságnak, hogy minden Csongrád megyei dolgozó ember tulajdonképpen tizenhat hónapi keresetet mondhat magáénak évente. A társadalombiztosítási kiadások legnagyobb tétele a nyugdíj. S miután ez jelenti az összes kifizetéseknek hozzávetőleg kétharmadát, nem csoda, hogy az emelkedés is ebben a kategóriában a legmagasabb. A növekvő átlagbéreknek és a legutóbb megemelt — az alacsony nyugdíjakra vonatkozó — kiegészítésnek köszönhetően egyre kisebb a tényleges megélhetési gonddal küzdő öregek száma. Igen nagy tételt jelent a családi pótlék, a táppénz, valamint a gyermekgondozási segély is. Kiskorú gyerekek után a megye lakossága tavaly 528 millió forintnál is több járadékban részesült, ami 7,3 százalékkal több az előző évinél. A betegségi pénzek összege csak kis mértékben nőtt, s ennek elsősorban az az oka, hogy a korábbinál valamivel kevesebb dolgozó vette igénybe a táppénzt. Úgy tűnik tehát, hogy ha lassan is, de valamelyest szilárdul arend ezen a téren. Csöppett-s nem kedvező jelenség viszont a gyermekgondozási segélyre fordított kiadások apadása. Elsősorban azért nem, mert ez alapvetően a szülési kedv csökkenésében leli magyarázatát. Míg 1980-ban több mint 196 millió forintot fizetett ki ezen a címen a megyei társadalombiztosítási igazgatóság, addig tavaly már 187 millió forintot sem tett ki a gyes összege. Elég nehéz lenne megfejteni, miért emelkedett oly szembetűnő mértékben az elmúlt évben a gyógyfürdői hozzájárulás, ötven százalékkal többet, éppen nyolcmillió forintot fizettek ki ezen a címen a társadalombiztosítási igazgatóság különböző kirendeltségein. Vajon a gyógyfürdőket fedezte föl megyénk lakossága, vagy az ilyen módon gyógyítható megbetegedések száma emelkedett ilyen mértékben? Netán a fürdőhelyeken növekedett a belépőjegyek ára? Ez utóbbi mindenesetre pusztán elszámolási növekedést takarna. Forgatva a megyei társadalombiztosítási igazgatóság statisztikai kimutatásait, még egy figyelemre méltó adattal találkozik az ember. A megye egészét tekintve egy ■ dolgozó átlagosan 16,8 napot , töltött táppénzen tavaly. Ezen belül azonbsan elég jelentős eltérések figyelhetők meg. A legtöbb beteg — ? — Szegeden volt, hiszen itt 17,1 napot mutat ez az arány, a legegészségesebbek viszont a hódmezővásárhelyi munkavállalók, akik átlagosan 15,4 napra vettek föl táppénzt.