Csongrád Megyei Hírlap, 1983. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-01 / 206. szám
Felelősséggel gazdálkodnak a bérrel is Csak a lehetőségek arányában Sohasem hálás gazdaságvezetői feladat a bérrel való ésszerű, körültekintő gazdálkodás. Mert hiába értjük valamennyien, az „elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk” formulát, amint a saját pénzünkről van szó, nyomban kivételes helyzetet érzékelünk, esetleg emlegetünk is. És még felróni sem lehet ezt senkinek, különösképpen nem a folytonosan mozgó árak korszakában. Csakhogy a bérként elosztható pénzt valóban meg kell termelni mindenütt. Még akkor is, ha éppen kedvezőtlen időszak köszönt a vállalatra. Ha nincs fedezet, nem lehet Előfordul ilyesmi? Sajnos, túl sok helyen szereztek tapasztalatokat ahhoz, hogysem tagadható lenne. A megye iparvállalatai között szép számmal található olyan, ahol ebben az évben még a központilag fékezett mértékű bérnövelésre sem nyílt lehetőség. Egyszerűen azért, mert a közgazdászok fehéren, feketén bizonyították: a reálisan kalkulálható vállalati eredmény oly szerény mértékű lesz, hogy gondot okoz majd a korábban kialakult jövedelmi szint megőrzése is, nemhogy azon emelni lehetne. Az esztendő elején tulajdonképpen az ilyen helyzetű termelőegységek közé tartozott a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár, sseni önhibájából. Hiszen arról senki sem tehetett, hogy a belső és külső piacok egyaránt nagyon mérsékelt érdeklődést mutattak termékeik iránt. Arról még kevésbé, hogy miközben vevő után futottak a gyári kereskedők, a termelésirányítók szinte fogták volna vissza őket. Mégpedig azért, mert bízom és típusú fonalakból — és éppen a legjobban használhatókból, a legkeresettebbekből! — dekányit sem tudtak beszerezni. Ilyen helyzetben mit is tehettek volna a vállalatnál a bérgazdálkodásért felelős gazdasági és szakszervezeti vezetőit. Helyzetük ismeretében az egyetlen lehetséges döntést hozták meg a tavasszal, a máskor megszokott béremelések idején. A döntés így hangzott: egy fillért sem tud bérnövelésre fordítani a vállalat. Ha estik nem akarják kockára tenni a későbbi stabilitást. A bizalmi testület által is jóváhagyott döntéssel föladták a HÖDIKÖT-ben a nagy körültekintéssel, sok elemző munkával kialakított hosszú távú bérgazdálkodási rendszert is. Legalábbis annak az idei évre való alkalmazását, hiszen bárkmennyire is tudták, melyik munkaterületeken kell emelni a bértételeken, hogy azok reálisabban tükrözzék az ottani munka nehézségi fokát, a fedezetet nem látták biztosíthatónak. Nem kell mondani, hogy a béremelések elmaradása miként hatott hangulatilag a vállalat üzemeiben. Az egyébként is jellemző fluktuáció még tovább nőtt, és éppen a legnehezebb munkát igénylő területekről léptek ki, néha olyanok is, akik hosszú éveket dolgoztak a HÖDIKÖT-ben. Egyik-másik üzemrészükben már-már kritikusnak mondható létszámhelyzet alakult ki. Olyan mértékű, aminek az áthidalása érdekében adminisztratív dolgozókat kértek meg, vállaljanak egyegy heti fizikai munkát, hogy a gyár teljesíthesse vállalt szállítási kötelezettségeit. S bár ez nyilvánvalóan szükségmegoldás, emberi megértésben, tettrekészségben nem volt hiány. Mindig akadtak jelentkezők, akik vállalták a gőzvasalóban, vagy éppen a síkhurkolóban végzendő munkát, s rendre meg is tették a magukét a gépek mellett. Az első félév eredményei a vállalati nyereség alakulása alapján a közelmúltban végül is sort kerítettek a lehetőségekkel arányban álló bérfejlesztésre a HODIKÖT-ben. Júliustól átlagoan 3,57 százalékos alapbéremelésre került sor, szükség szerinti differenciálással. Az időbérben dolgozó fizikai munkások és az alkalmazottak csupán három százalékot kaptak, a teljesítménybérben dolgozók átlag négy százalékot. Ez utóbbi kategóriában azonban olyan mértékű differenciálással, amelyre egykönnyen aligha találni példát. A síkhurkolóba és főként a gőzvasalóba ideiglenesen beosztott adminisztratív állománynak talán köze van hozzá, hogy fölerősödött az a korábbi tapasztalat, miszerint ezek a gyár „nehéz” üzemei. Az ottani elvándorlás tényeit is alighanem újraértékelték a bérgazdálkodásról gondolkodó vezetők, s a következtetéseket le is vonták. Egyetértésben a szakszervezeti tisztségviselőkkel, a síkhurkoló a ténylegesen normában dolgozó létszámára 7,5 százalékos bérfejlesztési lehetőséget kapott pótlólag. S még ez is szinte eltörpül a gőzvasaló mellett, hiszen az ott dolgozók augusztus elsejétől húsz százalékkal magasabb bértételekkel számolhatnak, mint korábban. „Ingyen” fillért sem! Ez a szinte meghökkentően magas bérnövekmény mindenekelőtt annak az elismerését jelenti, hogy abban a munkateremben a legkevésbé sem mondhatóak kellemesnek a körülmények. Ám ez csupán egyik része az indoknak. Igen figyelemreméltó az is, amit így fogalmaznak meg a gyárban: minden áru sorsa a vasalóasztalon dől el jobbra vagy balra. Ott el lehet tüntetni a vasalás előtt még észrevehető hibákat, de föl is lehet nagyítani azokat, mi több, kifogástalan pulóverből is eladhatatlant — vagy csak leértékelve eladhatót — csinálhat az emberi figyelmetlenség, nemtörődömség, így tehát egyáltalán nem mindegy, mennyire találják érdemesnek teljes tudásuk és szorgalmuk latbavetését a vasalók. S ha még kell meggyőző szó az emberemlékezet óta nem tapasztalt béremeléshez, akkor azt sem tagadják a gyárban: ily módon is megkísérelték vonzóbbá tenni azt a munkakört a régi dolgozók, de az új belépők előtt is. (Az legföljebb erősíti, s nem cáfolja e gondolatmenetet, hogy még a jelentős többlet ellenére sem indult roham egyelőre a gőzvasalóba kerülésért. Az ottani munkát ma is főleg azok vállalják, akiknek igazán szükségük van az elérhető többletjövedelemre, hiszen „ingyen” fillért sem adnak ma sem a gőzvasalóban.) Exportért prémiumok Pénztárkisöprést most sem csináltak a kötöttárugyárnak. S ez a gyakolatban azt jelenti, hogy az első félévben megteremtett lehetőségek arányában emeltek a béreken, s annál nem nagyobb mértékben. Számolnak viszont azzal, hogy az elkövetkező hónapok minden vonatkozásban jobban sikerülnek majd, mint az eddigiek. Vagyis növekedhet a ma még meglehetősen szerény vállalati eredmény. Akár csak kicsit jobb anyagellátási helyzet, s az arra bizton számító-számítható termelési, majd kereskedelmi munka nyomán bizonnyal megteremtenek még elosztható jövedelmeket a vállalatnál. Megspórolni azt sem szándékoznak. Lényegében kidolgozott elképzeléseik vannak máris arra nézve, hogy a többleteredmény arányában, mozgóbérként sor kerülhet prémiumok kifizetésére. Természetesen a külpiacra kerülő áruk megtermeléséhez való hozzájárulás arányában elosztva a különböző üzemrészek között. Bizonyos, hogy abból jutni fog mindazoknak, akik január-februárban — vagyis a szűkösebb időkben — vállalták a kevés munkával együtt járó keresetcsökkenéseket, vagy stagnálásokat; és persze,azoknak, akik majd vállalják a negyedik negyedévben alighanem ismét jelentkező hajrá idején a többi munkát. S ha így lesz, akkor nyugodtan állhatnak a munkások elé a kötöttárugyárban a mozgalmi és a gazdasági vezetők egyaránt, hiszen elmondhatják valamennyien, hogy felelősségteljesen, a lehetőségekkel is számolva gazdálkodtak a bérekkel a vállalatnál. Nem osztották csak azért, mert év elején illik emelni a béreket, de nem is ültek a pénzen, amikor azt a kollektíva megtermelte. BEDŐ NÁNDOR CSÜTÖRTÖK, 1983. SZEPTEMBER 1. Több mint tíz éve, az akkori bokrosi Kossuth Tsz-ben az elnök, a főagronómus és a szőlőtermesztési ágazatvezető elhatározta, hogy kipróbálja a háztáji egy új módszerét, a szőlőtermesztést. Mindhárman 3000 négyzetméteres parcellát „fogtak”, telepítettek becsülettel dolgoztak ugyannyira, hogy a tagság elismerte, megéri! — Idén már 280 háromezres parcellát művelünk a háztájiban — mondja Gémes Pál, a tsz elnöke. — Több éves átlagban egyegy parcella bruttó árbevétele meghaladja a 36 ezer forintot. Ebből a beművelés díja 6 ezer 500 forint. Vajon, mit vállal magára a közös, mit a tag ? Vegyük sorjában: A tsz kijelöli a táblát, laboratóriumban vizsgáltatja meg a talajmintát, pótolja a hiányzó tápanyagot, s elvégzi a talajelőkészítést meg a síraitózást. — Szakembereink határozzák meg a sor- és tőtávolságot, s a tag köteles kifizetni a telepítés költségeit, amelyhez esetleg OTP- hitelt is felvehet. Szaporítóanyaagot természetesen önköltséges áron kapnak :? tsz-tagok ... Fontos, hogy a növényvédelmet és a sorközművelést is a közös vállalja. Az árut azután felvásároljuk, értékesítjük, vagy helyben feldolgozzuk. A háztáji integrálására, támogatására igen jól felkészültek a bokrosiak. A pincét például, azaz befogadókapacitását idén 7 ezer hektoliterrel bővítették. A kis- és a nagyüzemből bekerülő szőlő egyiőe-egyig minőségi fajta, zömmel kékszőlő, amely tökéletesen igazodik az elvárásokhoz, a hagyományokhoz és a tájjelleghez. — Dolgozóinkra hárul a kézimunkát igénylő feladatok elvégzése — folytatja az elnök. — Ilyenek a növényápolás, a támbarendezés-készítés, a huzalkihúzás, a metszés, a hajtásválogatás és a szüret. A szőlőn kívül a háztájiban foglalkoznak még zöldséghajtatással és állattenyésztéssel. A közös a KZR tagja, így a háztáji termesztés az export kívánalmaihoz igazodik. Ebben az évben a 800 négyzetméter hajtatófelületen — amenynyit egy tag kaphat még a szőlőn kívül — káposztát, valamint étkezési, csemegepaprikát termesztenek. — Tulajdonképpen ekkora terület beművelésével megbirkózhat egy tag anélkül, hogy az a szövetkezet rovására menne — állapítja meg az elnök. — A zöldség is közel 35—36 ezer forint bruttó bevételt hoz parcellámként. Ehhez , tartozik, hogy a tag trágyázott előkészített talajt kap, sőt a közös vállalja a szellőztetést, az öntözést, a növényvédelmet, a palántavásárlást, no és az áru értékesítését. A tag sátort telepít, palántát, növényt ápol, leszedi a termést és előkészíti az eladásra ... — Talán az állattenyésztők kapják a legnagyobb kedvezményt... — Igen — folytatja Gémes Pál —, hiszen például a „kész hízót” ingyen szállítja a tsz az átvevőhelyre, ugyanakkor a nagyüzemi felár 50 százalékát odaadja a tagnak. Bizonyára sokan tudják, hogy saját takarmánykeverő üzemünk van, ahol évente 13 ezer tonna tápot készítünk a házitáji gazdaságok és a szomszéd falvak takarmányellátására. A malactáptól kezdve a lúdtápig gyártunk, mindenfélét, pontosabban 12-félét. Tagjaink előnyt élveznek a vásárlásnál. Az értékesítést is ügyesen oldották meg Csongrád- Bokroson. A település mindkét végén árusítanak tápot azért, hogy mindenkihez közel essen egy-egy bolt. Sőt! Akik messzebb, mondjuk tanyánk élnek, azokhoz a tejesfogat hordja ki a takarmányt. Az értékesítés szerződés alapján történik, mégpedig a Szegedi Szalámigyár és Húskombinátnak. — Ezek után érthető, hogy több mint 45 millió forint értéket produkált az elmúlt évben a bokrosi kisegítő gazdatársadalom. — Az elmúlt évben 500 tonna zöldséget, 1100 tonna szőlőst, 3 ezer 200 hektoliter bort, 5 ezer sertést, 62 hízómarhát és 2 ezer hektoliter tejet vásároltunk fel tagjainktól — sorolja az elnök. —■ A termelőszövetkezetnek ezen különösebb nyeresége nincs, azazhogy. .. ... És itt jön a lényeg: miért is érdemes kiemelten foglalkozni egy egy gazdaságban a háztájival? — Rendkívül fontos, hogy a tagságot olyan jövedelemkiegészítésben támogassuk, amely megegyezik a népgazdasági elvárásokkal, érdekekkel. Nem, titok, így nagyobb esélyünk van a munkaerő-megtakarításra is. Az emberek szervezett keretek között háztájizhatnak, nem kell munkaidőben szaladgálni vetőmagért, műtrágyáért, mert ezt a tszben a megbízott vezető intézi mindenkinek. Tagjaink pedig nyugodtan dologzhatnak a közösben öt napot. — Apropó! Miért nincs külön háztáji agronómusuk? — Úgy döntöttünk, hogy így jobb lesz — mosolyog az elnök. — A három háztáji tevékenység a három illetékes ágazathoz tartozik. Miért legyen külön háztáji agronómus, aki netán mindhárom ágazat vezetőjével vitatkozik, hol ezért, hol azért? A háztáji integrálása tehát az adott ágazat vezetőjének munkaköri feladata. Eddig ez a módszer bevált. .. S hogy meddig csináljuk? Addig egészen bizonyosan, amíg van rá lehetőség, no és igény! Árva éva mm - tourisi módra Mélyszántás a makói határban Makó határában a helyi Lenin Tsz traktorosa, Rózsa István erőgépével több mint félszáz hektáron a mélyszántást végzik képünkön. E területen a kalászosok betakarítása után a járulékos munkák zömét elvégezték, s most az ekékkel jól megforgatják a talajt — optimális feltételeket biztosítva ezzel a jövő évi cukorrépavetéshez .(Fotó: Pintér József) k alacsony hatékonyságú vállalatok helyzete A megyei NEB üléséről Tegnap, szerdán délelőtt Szegeden ülésezett a Csongrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság dr. Tihanyi Ernő általános elnökhelyettes vezetésével, és megtárgyalta a megye hétalacsony hatékonysági fokkal gazdálkodó vállalatának helyzetét, valamint a jobb eredményesség elérése érdekében javasolható tennivalókat. A népi ellenőrök észrevételeiről készített írásos beszámolóhoz Horváth János, a vizsgálatot végző munkabizottság vezetője fűzött szóbeli kiegészítést. A testület munkájában részt vett dr. Petrik István, a megyei tanács elnökének általános helyettese is, aki a témakör megvitatása során hangsúlyozta, hogy a most ellenőrzött vállalatok — a megyei sütőipari, a kertészeti, az élelmiszer-kiskereskedelmi, a vendéglátó, valamint a Szegedi Patyolat, afész és gépjárműipari szövetkezet — tevékenységi köre elsősorban a lakossági ellátást és szolgáltatást hivatott biztosítani, s ez a feladat esetükben lényegesen fontosabb a nyereséget növelő lehetőségek kihasználásánál. A lakossági igények kielégítése mellett természetesen mindenütt fokozottan kell törődni a gazdálkodás hatékonyságának javításával is, amire a megyei NEB javaslatokat tett az érintett vállalatoknak. A testület egyben megbízta az elnökséget azzal, hogy a vizsgálat anyagát terjessze a megyei pártbizottság gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottsága elé a tapasztalatok hasznosítása érdekében. A martfűi Tisza Cipőgyárban. Termálvízfeűtés Elkészült az energiatakarékos fűtési rekonstrukció a martfűi Tisza Cipőgyárban. A vállalat termálkutat furatott, amely 1200 méter mélységből hatvannégy-hetven Celsius-fokos meleg vizet szolgáltat, ezt vezették be a központi fűtési hálózatba, s az irodaépületeket, a szociális létesítményeket, valamint munkahelyek egy részét az ősztől már így fűtik. Ezzel évente négy és félezer tonna kőszenet takarítanak meg, eddig ugyanis szénnel fűtött kazánokból nyerték a központi fűtés energiáját. Emellett a meleg vízre való átállás körülbelül nyolc és félmillió forinttal kevesebbe került, mint a széntüzelésű kazánház esedékes korszerűsítése. 3