Csongrád Megyei Hírlap, 1984. március (41. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-14 / 62. szám

4 A rendező, aki énekes volt Beszélgetés Premysl Koci csehszlovák vendégművésszel díjraüs ételén mutatja be új szegedi színház operatár­­sa fiata Smetana világhírű tanoperáját. Az eladott snenyasszony-t A szegedi beantetónak két csehszlo­vák vemdégm­űvésze is van. Ám­ előadást rendező Pre­­mmsi Koci érdemes és ki­­váló művész, és a vígopera fcoeeografusa Astrid Stúro­­va. Mindketten a utasai .'Stemzeti Színház tagjai. A Mentett Színház megjelölés m­at samfeazat von egy foga­­ttomkörbe többek között az­­Operaházait is. Smetana művének egyik teszúrárdja Liszt Ferenc ▼oft.. Ő hívta föl a figyelmet a vígopera jelentőségeire, a nemze­ti zeneművek megte­­remtésének fontosságára. A művet most pedig olyan Steensmert csehszlovák mű­vész állítja számiadra, mint Pnemysl Koci, akinek kalan­dos élete operai „bonyodal­makat” idéz. A művész sok­oldalúságát mi sem bizonyít­ja jobban, minthogy első osztályú sportolóként épp- úgy sikert aratott mint tör­ténetesen operaénekesként rendezőként, és ha mindeh­hez még hozzátesszük, hogy a Nemzeti Szíház igazgatója se volt, és a televízió mű­­sorigazgatójaként is dolgo­­zott életének csak bizonyos »«ttjait érintettük. — Ostravábam születtem !— mondja beszélgetésünk «terén —, méghozzá bá­nyászcsaládból. Életem ala­kulásáról, pályafutásom sok­színűségéről most írom Jó­napot, élet! című könyve­met Szeretnék mindent rögzíteni, hogy emlékeimet közreadhassam. Persze, ez a főönyv is úgy indul, mint ál­talában az ilyen jellegű könyvek. ..Nem akartam «énekes lenni ..." — Ezek szerint más inspi­rálta... — Unokahúgom, Mila Ko­ttová, a Nemzeti Színiház­­világh­­­rű Mozart-énekese biztatott Engem elsősorban a sport érdekelt, méghozzá a röplabda. Első osztályú ottazolt játékos voltam, akit válogatottnak is javasoltak. Végül is énekelni tanultam, de azt mindenképpen tud­­■*lbb, hogy bátortanító nem teszek. Vasek professzornál ez alatt isem sok min­dent megtanultam. A felsza­badulás idején én már is­mert énekes voltam, de sportoló is. 1945-ben belép­tem a pártba és egyre több elfoglaltságom mellett, alig intettt időm az éneklésre. ®**ete» Talich közreműködő- BevnA Prágába invitáltak. A jetes professzor fontos zenei személyiség volt, aki min­denképpen a legjobbak kö­zött kívánt látni. Én azon­ban úgy éreztem, hogy még keveset tudok. Nem költöz­tem Prágába, csak a próba­idő alatti vendégszereplések­­re utaztam oda. A művészi­­Bankám, valamint az egy­­re sokasodó pártmunkám miatt az aktív sportolást versenyszerűen nem folytat­hattam. — Hogyan alakult éneke­m­ pályája? — Amikor 1949-ben álla­mosították a színházakat, egyszerűen áthelyeztek az ostravai színháztól a prágai Nemzeti Színházhoz, és ez­zel gyakorlatilag megoldó­dott a kérdés, örültem neki, mert­­ ekkor már megfelelő repertoárral rendelkeztem, és szívesen vállaltam a har­­cot, a szereplést. Hat év ■tett 41 főszerepet tanultam meg, úgy, hogy közben fil­meztem is egy sportfilmben. Így a sportot sem tagadtam meg. Akkor azután meg­kezdődtek a vendégszereplé­sek, a külföldi turnék, föl­lépések és ez igen sok köte­lezettséget rótt rám. Kara­jan hívására például Bécsbe utaztam, ahol a Garmenben léptem föl, de repertoárom­ba tartozott a Tosca, az Anyegin, az Otello, a Borisz Godunov főszerepe éppúgy, mint mondjuk a Sevillai borbély, a Tannhauser, vagy a Bolygó hollandi énekesi szerepe. A tenortól a baszba­­ritonig szinte­ kivétel nélkül minden idevágó figurát megszólaltattam. — Úgy tudom, később ve­zetői tisztségeket is ellátott. — Igen. A Csehszlovák Televízió műsorigazgatója lettem 1969-ben és a Nem­zeti Színház igazgatója is. Ezt a meglehetősen nehéz munkát — természetesen a zeneakadémiai tanárkodás mellett — 10 évig végeztem. A rendezés pedig már 1966- ban előtérbe került, és mint a jelzett intézmények fő­rendezőié dolgoztam. — Hogyan bírta ezt a sok­féle művészi és adminisztrá­ciós munkát? — Megmondom őszintén, szívesen csináltam, de sok­szor orr­ énekesi pályám sínylette meg. Amerikán kí­vül minden földrészen ren­deztem. Legutóbb éppen Ausztráliában, Sidneyben, 1979-ben azért Genfben még énekeltem. Koci sokszálú művészete ma már közismert Európá­ban, és a legnagyobbak kö­zött tartják számon. Szegedi rendezése bizonyára új ösz­­szefüggéseit emeli ki a nép­szerű vígoperának, amely­nek próbái már megkezdőd­tek a színházban. POI­NER ZOLTÁN Az idén több vendéget fogadnak, sokrétűbb programot kínálnak Az Idegenforgalmi Hivatalok Szövetsége és a Tourinform sajtótájékoztatója Az Idegenforgalmi Hivata­lok Szövetsége és a Tourin­form kedden közös sajtótájé­koztatón ismertették az 1984- es évre tervezett programjai­kat, szolgáltatásaikat. A 19 megyei (valamint a­ dunaúj­városi) idegenforgalmi hiva­tal nevében Bercsényi Vince, a szövetség elnöke elmond­ta, hogy a megyei idegenfor­galmi hivatalok az idén is nagy súlyt helyeznek a me­gyék fogadóképességének bő­vítésére. Jelenleg is a megyei hivatalok kezelésében van a hazai kempinghelyek 80 szá­zaléka, a kereskedelmi szál­láshelyeknek több mint a fe­le, és a fizetővendég-szolgá­lat mintegy 50 százaléka, amelyekhez 1984-ben újabb létesítmények, szállodák, to­vábbi kempinghelyek kap­csolódnak. Programkínálatukban 16- féle pihenési, szórakozási, művelődési formát kínálnak, köztük falusi üdülésre, lovas­túrákra, népművészeti prog­ramokra, gyógy­üdülésre, if­júsági, nyugdíjas, valamint hétvégi családi üdülésekre, dunai hajótúrákra nyílik majd lehetőség. E progra­mok közül több mint 150-et kedvezményes áron kínálnak az Utazás ’84 kiállításon, amelyekre a kiállítás hely­színén lehet majd előfizetni. Fontos része az ide­genforgalmi hivatalok te­vékenységének a hazai la­kosság külföldre utaztatása — tavaly a hivatalok forgal­mának 20 százalékát ez tette ki—, amely újabb lehetősé­gekkel, bővült: 3 megye kon­vertibilis elszámolású utaz­tatásra kapott engedélyt, amelyet a szövetséghez tar­tozó több irodán keresztül is értékesíthetnek. Tavaly egyébként mintegy százez­ren vették igénybe a megyei hivatalok szolgáltatásait, ez több mint 3 milliárd forin­tos forgalmait eredményezett Padonyi Ágnes, a Tourin­form szerkesztőségének ve­zetője elmondotta, hogy az idei évben tovább bővítették információs szolgáltatásuk körét. A Tourinform ma már tájékoztatást tud nyújtani valamennyi magyar szállás­hely pontos adatairól; az 1984-es év nagyobb rendez­vényeiről; a művelődési há­zak programjairól; az ország összes múzeumának kiállítási jegyzékéről, látogathatósá­­gáról; a külföldi utazással kapcsolatos számos tenniva­lóról, például a vízumok ki­váltásával kapcsolatos teen­dőkről. Folyamatban van az összes hazai utazási iroda, az idegenforgalmi hivatalok és és a szállodai vállalatok va­­lamemnyi belföldi és külföldi ajánlatának feldolgozása is, amelyekről hamarosan szin­tén felvilágosítással tudnak szolgálni. (MTI) Amatőrfilm-bemutató Csongrádon Alig néhány éve alakult meg Csongrádon az ifjúsági ház amatőrfilm klubja. Az első „szárnypróbálgatások” után ma m­ár komoly ran­got vívott ki magának a kis közösség, egyre érdekesebb, színvonalasabb alkotásokkal lépnek közönség elé. Erről győzött meg bennünket a napokban megtartott csak­nem kétórás műsor­ is, mely lelkes nézőtábor előtt zaj­lott le az Ifjúsági­­Ház nagytermében. Várostörténeti szempont­ból igen értékes az a színes diasorozat, melyet helyi ki­adású, kézzel színezett, ré­gi csongrádi képeslapokról reprodukált Győri Lajos. A vetítést Dudás Lajos tanár, helytörténész remek szöveg­magyarázata kísérte. Csongrád „magjáról” adott színes csokrot a Csongrád Belvárosa dokumentumri­port-film, mely­­bemutatta a műemlék jellegű barokk templom belső szépségeit, valamint az ősi településen élő idős emberek portréit, visszaemlékezéseit. Ez a ri­­portfilm a XIV. dél-alföldi amatőrfilmszemlén harma­dik díjat nyert. A „fahídról” készült do­kumentumriport ügyesen­, sokoldalúan,­­mutatta be a tiszai átkelőhely fontossá­gát. A „Csongrádi híradó” cí­mű film a Fűfőber csongrá­di gyáregységét, a kenyér­gyárat, a faipari kiállítást, a Háziipari Szövetkezet munkáját, az Alföld Nép­táncegyüttest mutatja be, valamint a városi Télapó­ünnepségről adott színes ké­pet. Eredetiségével, bátor stí­lusával aratott sikert az „Azt nem értem ..című riportfilm, amely a Kuri különdíját kapta a legutób­bi dél-alföldi amatőrfilm­­szemlén. Dr. Dragon Károly török­­országi útifilmjében meg­szólaltatott néhány ott élő hazánkfiát is. A filmeik bemutatása után a klub tagtoborzót tartott, s továbbra is kéri új tagok jelentkezését. Az alkotókat dicséret­ete­­ti, hiszen öntevékeny­­mun­kájukkal, a lencse művé­szetével hozzájárulnak vá­rosuk hagyományainak meg­őrzéséhez, s a jelen fejlődé­sének megörökítéséhez. TÁRKONY­ ISTVÁN A magyar nyelvű szovjet lapok márciusi számai Szovjetunió c .folyóirat megemlékezik Gábor Andor születésének 100. évfordulójáról Botka Ferenc irodalomtörténész részletesen ismerteti azokat a szálakat, amelyek Gábor Andort a szovjet kultúrá­hoz kötötték. 63 magyaror­szági nagyüzem dolgozói ve­télkedtek a közelmúltban a Szovjetunió ismeretéből. A Lenin Kohászati Művek ál­tal kezdeményezett nagysza­bású szellemi verseny vég­eredményét ismerteti a Mis­kolci küzdőtéren című írás. Egyetemisták a hősei az Alkotó diákok című riport­nak, amely a Kijevi Mű­szaki Főiskola példáján ér­zékelteti, milyen intézmé­nyes lehetőségek segítik a hallgatókat abban, hogy már képzésük folyamán ki­próbálják erejüket a kuta­tó és tervező munkában. Lányok, asszonyok Hetven éve jelent meg Oroszországban az első for­radalmi női lap, a Rabot­­nyica. Az évforduló alkal­mától Z. Tyimofejeva, az újság főszerkesztő-helyettese mutatja be az olvasóknak a 16 millió példányban meg­jelenő Rabotnyicát. A siker­­ titka és az Ügyes kezű­­ asszonyok című írások a­­ kápolnásnyéki Vörösmarty I Termelőszövetkezet, vala­­­­mint a békésszentandrási­­ Szőnyegszövő Háziipari Szö­vetkezet életébe nyújt be­pillantást. Fáklya A Fáklya változatos ké­pet nyújt a szovjet embe­rek mindennapi életéről, munkájáról, kedvteléseiről A KOST gyára címmel Uszty-I­limszk hétköznapjai­ról, a nagyberuházás építé­se során kötődött barátsá­gokról számol be. Ugyan­csak a Szovjetunió és Ma­gyarország ipari-gazdasági kapcsolatait tárgyalja a Csepel Művek gyárairól ké­szült cikksorozat harmadik része. Elkalauzolja a lap olvasóit a hagyományos Orosz Tél ünnepére is. A Fáklya március 18-án megjelenő 6. száma korunk egyik legégetőbb problémá­jával — a környezetvéde­lemmel — foglalkozik. Köz­­érdeklődésre tarthat számot az ipari robotok gyártását és alkalmazását ismertető cikk. Megemlékezik a Fák­lya a Magyar Tanácsköztár­saság évfordulójáról is. Szputnyik A folyóirat nyitóanyaga A szovjet gazdaság lendü­letesen tör előre címmel át­fogó képet nyújt az ország gazdasági életéről, a terme­lési szférákról, az 1983. év­ben elért eredményekről. Szerte a világon sok or­szágban élnek emigránsok, akik ilyen vagy olyan ok­ból hagyták el hazájukat. Egy részük gyökeret ereszt, sokan viszont egy idő után hazatalálnak A téma iránt érdeklődők figyelmébe ajánlják az Emigránsok, akik hazatérnek Oroszor­szágba című írást. A Divat rovatban a negyvenévesek divatjáról, míg a Kon­yhaművészet cí­mű rovat­ban belorusz ínyencségekről olvashatnak. Jevgenyij Bogatirjev cikké­ből megtudjuk, hogy a női magasugrás világrekordja 204 cm, s ezzel az ered­ménnyel a szovjet Tamara Bikova tizenegy újkori olimpián győzhetett vol­na... a férfiak versenyé­ben. (Szovjet irodalom A folyóirat március szá­ma Gevork Emin Hét ének Örményországról című mű­vét közli. A könyv hét fe­jezetében — a korról, a vízről, a kőről, a földről, a tűzről, a betűkről és az énekekről szóló — az író hazája szociografikus hite­lességgel leírt történetét mutatja be, az urartui­ kul­túrától, a Biblia korától kezdve a mai napig, meg­ismerkedhetünk a legneve­sebb örmény tudósokkal, művészekkel, írókkal, köl­tők­kel, ízelítőt kapunk az örmény népköltészetből, a középkori és modern köl­tészetből. Útinapló Megjelent Békéscsaba• Tüskés Tibor József Attila­­díjas író, irodalomtörténész görögországi útinaplója. A Békés megyei könyvtár iro­dalmi különlegességeket köz­readó bibliofil sorozatának ez a nyolcadik kötete — a sorozatban eddig egyebek közt Darvas József ifjúkori költeményei, s a Polner Zol­tán által gyűjtött régies népi imádságok láttak napvilágot A szép új csabai könyvecske kis példányszámban a könyv­­gyűjtőknek készült. A könyv szeretete Egyszer egy nagysorsú , valakit a tévé kame­rája előtt a riporter kér­déseivel felbosszantott. A kérdezett férfiú így riposz­tozott: „Lehet maga mű­veltebb, mint én, de ne fe­ledje: húszezer könyvet ol­vastam én is.” Ma is becsülöm a nagy­­sorsú embert De akkor, szobámban, fotelem súgó­lyukából legszívesebben ezt mondtam volna neki: Ne így! A könyvet szeretjük, a könyv maga a sírig tar­tó szerelem. Nem számol­juk hányszor, mennyit. Ezt csak kamaszkorban tettük, akkor is ifjonti (buta) hen­cegésből. A szerelem, ez a szerelem végigkíséri éle­tünket, amíg el nem hagy szellemi erőnk, amíg a könyv ki nem hullik a ke­zünkből. Húszezredik, száz­ezredik lesz-e a földre ejtett kötet ki tudja. Senkire nem tartozik. A szerelem szent magánügy. Bár az embereknek jó szemük, fülük van. Szerelmünket látják arcunkon, hallják hangunkból, beszédünkből, tapasztalják, érzik tetteink­ből. Belelátnak lelkünkbe, eszünkbe. Goethe, Puskin, Lermontov, Arany, Dickens, Tolsztoj, Faulkner és a többiek gondolatai fészket vertek a fejünkbe és — hol is még? A szívünkben. A munkánkban, a barátsá­gunkban, a szerelmünkben. Ez a szerelem humanizált bennünket. Ez a szerelem a legszeplőtlenebb fogantatás. Ilyesmit akartam, szeret­tem volna akkor súgni. Másnap, vagy ezer nap múlva, mindegy, gyakran találkoztam fontos , ke­vésbé fontos emberekkel, akik sajátságos módon ha­dakoztak az írók, a köny­vek ellen. Ma sem felejtem el: be­szélgettem egy esti egyete­men előadó tanárnővel. Ír­ni akartam munkájának Amolyan kérdezz—felelet lett volna a társalgásunk, de hamar abbahagytuk az egészet. Bátorkodtam meg­jegyezni, hogy a marxiz­mus a reneszánszát éli, be­széljen arról. Szóval men­jünk vissza a valláshoz? — kérdezett vissza ő. Nyertem, folytattam Lu­kács Györggyel. Lukácsot nem tartjuk számon! E mondatnál felálltam és kö­szönésképp annyit mond­tam: ó, de kár. Az ajtóból még: Európa több egyete­mének díszdoktora az öreg­úr. Azért néha jót is írt. Akiket tiszta szívből saj­nálok, azok a könyv nél­küli ismerőseim, barátaim. Okos, értelmes, becsületes emberek, de fülük néha (gyakran) félrehalt. Pa­naszkodik az egyik, hogy bajba jutott, sokan cser­ben hagyták, de most igaz­gatóhelyettese segített. Ugye, milyen jó a kapasz­kodó az életben, állapítot­tam meg én. Senkibe se ka­paszkodom ! Nem vagyok én kullancs, kiabálta a barát. De nem vesztünk össze. A szerelem, a szeretet is önző, az önzés s­egédesebb, legszebb formája. Nemes veretű. Igényt tartanak rám, az időmre, a jelenlé­temre, a gondolataimra, a lényemre, mert a szeretett ember jót, biztonságot, su­gároz, s erre az őt szerető félnek szüksége van. Ezt igyekeztem ismerősömnek magyarázni (sok időmbe került) egy buta vádaskodó megjegyzésem után: te ön­ző vagy. Partnerem az anyagiakra gondolt, a pénzre. Egyszer bénultam meg szellemileg. Egy asszony volt az oka, akit nagyon tiszteltem. Talán ő is en­gem. A thüringiai erdő szélén sétáltunk, a veze­tőnk váratlanul így szólt: „Az írók önmagukat ide­alizálják. Akkor, régen, Attilának is megmondtuk, ne járjon külön, utakon.” József Attila a munkás­­hatalom géniusza lett, lass volt Elismerésünkkel nem mi teszünk neki szívessé­get, munkásságával ő tett nekünk. Hajtsunk fejet előtte, asszonyom. Hiszen az írók, költők felfedezték számunkra a világot, az életet Segítettek tisztázni bennünk (bennem) én és az emberiség kapcsolatát­a is szégyen­lem, hogy ' * ezt akkor csak gon­doltam, de nem mondtam el. Semmi bánat, essünk neki Proust Az eltűnt idő nyomában című­ regényé­nek — segíteni fog. SUHA ANDOR SZERDA, 1984. MÁRCIUS 14.

Next