Csongrád Megyei Hírlap, 1984. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-01 / 153. szám

Klutazott a szabadkai pén­tissztség A delegáció vezetőjének nyilatkozata A Szeged jugoszláviai test­vérvárosából érkezett párt­küldöttség, melyet Pénzes István, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Szabadka községi bizottsága elnöksé­gének titkára vezet, tagjai Miljkovic Drágán végrehajtó titkár és Neorcic Petar el­nökségi tag, tegnap, szom­baton délelőtt dr. Székely Sándornak, a szegedi városi pártbizottság titkárának kí­séretében a nemrég átadott Somogyi-könyvtárba és a megyei levéltárba látogatott. Itt dr. Müller József­né, a vá­rosi tanács­­ elnökhelyettese köszöntötte a delegációt Ezt követően a szatymazi Finn—Magyar Barátság Ter­melőszövetkezetet kereste fel a testvérváros pártkül­döttsége. A szabadkai pártküldött­ség programja a kora dél­utáni órákban búcsúebéddel ért véget. Ezen részt vett Török József, a városi párt­­bizottság első titkára is. A delegáció elutazása előtt Pénzes István, interjút adott lapunknak. * — Gazdag programjuk volt az itt töltött három nap alatt. Hogyan vonná meg a látogatás mérlegét? — Mindenekelőtt — hang­súlyozta a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége Sza­badka községi bizottsága el­nökségének titkára — meg­­ kell köszönnöm vendéglá­tóinknak a­­ szíves fogadta­tást, a baráti, elvtársi segít­séget, amit programunk eredményes eltöltéséhez nyújtottak. Kéréseinket min­denben teljesítették. Vala­mennyi olyan helyre elláto­gattunk, ahová szerettünk volna. S mindenütt hasznos munkát tudtunk végezni. A Csongrád megyei Tejipari Vállalat és a szabadkai tej­ipar ismeretes, hogy koope­rációs kapcsolatban van,­­ en­nek fejlesztési lehetőségeiről Ha újítót keresel, menj a gyufagyárba! Ez a jel­szó persze­ csak annyira igaz, mint az összes ál­talánosítás a világon. Nem azt jelenti, hogy más vál­lalatnál nincs egy darab újító se. Csak éppen ... — Csak éppen a Szege­­di Gyufagyárat úgy em­legetik, mint az ötlete­ket, találmányokat támo­gató, megvalósító cé­get. — A vállalatnál 1971- ben szabadultam, és 1972 óta újítok — beszéltünk; a RÖVIKÖT ve­zetőivel a határ menti áru­csere-forgalom növelését vi­tattuk meg, s ha már a tex­tiliparnál tartunk, elmon­dom, hogy a textilművek vezetőivel annak a módoza­tain meditáltunk közösen, hogy miként lehetne a ná­luk jelentkező munkaerő­gondokon a kölcsönös elő­nyök alapján enyhíteni. A mi városunkban ugyanis van szabad munkaerő-kapa­citás .. . — A MÉH kábelhulladék­­üzemében tapasztaltakról is csak az elismerés hangján nyilatkozhatom. A hulladék visszanyerésének ezt a tech­nológiáját elvben ismertük, de nálunk ilyen üzem még nem működik — hulladék viszont képződik. Lehetsé­gesnek tartjuk, hogy létre­jön valamiféle megállapodás a közös munkálkodásra a közeljövőben. — Nagy hatást tett ránk a Gabona Kutató Intézetben tett látogatás is, ahol fő­ként a durumbúza termesz­tési tapasztalatairól érdek­lődtünk, s ruhagyári üzem­­látogatásunk is. Összességé­ben elmondhatom, hogy utunkat a delegáció tagjai eredményesnek, sikeresnek értékelik. — Hogyan ítéli meg a test­vérvárosi kapcsolat jövőjét? — Örülünk annak, hogy kapcsolataink évről évre fej­lődnek, de mostani utunk is arról győzött meg bennün­ket, hogy számos területen van még lehetőség a to­vábblépésre. Javítani lehet a kooperációs kapcsolatokat, a kishatár menti forgalmat, az áruházi árucserét, de so­rolhatnék egy sor más te­rületet is.­­ Mikor látogatnak leg­közelebb Szegedre? — Pártbizottságunk kép­viselője itt lesz a Szegedi Ipari Vásáron a jövő hónap végén, más helyet ke­ressek magam­nak. Ez egy kis üzem, mindenrol mindenkit is­­­­mer, megvannak a lehetőségek, senki se akadá­lyoz a munká­ban. Itt annak örülnek, ha akar valamit az ember. — Milyen újításai vol­tak? — Nem mondok pontos számot, hogy mennyi, mert még sosem számol­tam össze. Általában évente van egy­­ nagyobb, meg mellette kisebb je­lentőségűek, amelyek a balesetveszélyt csökkentik, egyszerűsítik a munkafo­lyamatot, termelékenyebbé teszik a gépeket. — Itt mindenki újít, akinek köze van a gé­pekhez? AZ U­TÓBBI időkben egy­--------------------- re inkább előtérbe kerül a gazdálko­dás. Tudósok, kutatók, köz­gazdászok adják közre ta­pasztalataikat és elképzelé­seiket, hogy a nehezedő vi­lággazdasági helyzetben mi­képpen maradjon talpon, sőt, lendüljön tovább a ma­gyar mezőgazdaság. Az akti­vitást több tényező is sür­geti, részben eladósodásunk ledolgozása, a nyitott gaz­­dálkodási szerkezet, a világ élelmezésében betölthető sze­repünk, részben pedig a bel­ső piachoz való alkalmazko­dás, s a mezőgazdaság utób­bi években elért eredmé­nyeinek fokozása, nem szól­va a gazdasági mechaniz­mus korszerűsítésének vele­járóiról. Igen megalapozottnak tű­nik az a vélemény, amely szerint a magyar mezőgaz­daság látványos fejlődést a hetvenes évek elején ért el. Azóta csak a százalékokat „kozmetikázzák” az eredmé­nyekkel, s a kialakult gaz­dálkodási térben nagy ugrás, forradalminak nevezhető változás aligha elképzelhető, annál inkább, mivel ehhez nemcsak a mezőgazdasági nagyüzemek felkészülése kell, hanem megfelelő nem­zeti és nemzetközi konjunk­túra is. Ám gazdálkodni napjainkban is kell. Szigo­rúbb feltételek között előte­remteni azokat a javakat, amelyekre mind a külpia­cokon, mind pedig idehaza szükségünk van. Sőt, ahhoz, hogy a megszokott jövedel­mi színvonalat egy-egy kö­zösség évről évre elérje, töb­bet kell letennie a népgaz­daság asztalára, ugyanis nőt­tek az elvonások, drágultak a mezőgazdasági termelést szolgáló eszközök, gépek, növényvédő szerek, nem is szólva az esetenkénti termé­szeti katasztrófákról, ame­lyek tetemes károkat, jöve­delemkiesést okoznak. MIT tehetnek ilyen hely­­--------- zetben a szövetke­zetek ? Látványosság helyett a kis lépések taktikáját al­kalmazzák: azokat a belső lehetőségeket használják ki, amelyeket okos, szívós mun­kával, rendszeres informá­cióval jövedelmezőségi, té­nyezővé is ,­ emelhetnek. Többször szóltunk már mi — Karbantartók körül­belül harmincan vagyunk, de ebben a számban ben­ne van az asztalos és a festő is. A többi, de zömé­ben a lakatosok — újíta­nak. Úgy tizenöten. — Igaz, hogy gépeket építenek? Hogy 20—30 millió (deviza)­forintot érő berendezéseket kihoznak 1—2 millióból? — Ezt már régóta csi­náljuk. A szegedi üzem fejlesztésére ugyanis nem futotta a vállalatnak. A budafoki gyárba még a beruházási stop előtt re­­pített külföldi gépek mintájára csinálunk ha­sonlókat. Hazai alkatré­szekből, saját ötleteink, valamint a technológiai ismeretek alapján. Egyéb­ként a mi gépeink is mindazt tudják, amit egy ilyen berendezésnek bár­hol a világon tudni kell. Automatizáltuk az összes gyártási folyamatot. A szegedi gyufa minősége ki­váló, a vállalat nyeresé­ges, az emberek nem tud­nak eleget dolgozni. Je­lenleg annyi az export­­megrendelés, hogy győz­zük teljesíteni. — Minden gépnek meg­van a maga története? — Természetesen igen. Csak azért hasonlítanak egymásra a sztorik, mer ugyanaz a kollektíva ál­lítja össze a gépeket. Megvan, hogy ki tervezi meg, ki számolja ki a költségeket, ki mit csinál rajta. — Hogy jön az ötlet? — Hogy hogyan? A szükség hozza magával is a belső tartalékok felhasz­­nálásának elengedhetetlen­­ségéről, s úgy véljük, né­hány évig még igen aktuá­lis lesz ez a téma. Ilyen le­hetőség többek között az üzem- és munkaszervezés a közös gazdaságokban. Ez, és ennek korszerűsíté­se, fejlesztése gazdasági fej­lődésünk jelentős tartozéka. Hangsúlyozta ezt, s egyben a szükségessé vált tenniva­lókat, az előrehaladás irá­nyait meghatározta a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt KB 1971. évi határozata, az­óta pedig több fontos párt­és kormányhatározat, intéz­kedés, érdekképviseleti a­ján­lás foglalkozott vele. Meg­szoktuk már, hogy bizonyos módszerek, hasznosságuktól függetlenül, a tudomány és technikai előrehaladás kö­vetkeztében időről időre el­avulnak, vagy korszerűsítés­re szorulnak. Napjaink gaz­dálkodásában a műszaki, biológiai, technikai alapok megteremtése és az ezekben rejlő potenciális gazdasági lehetőségek kihasználása mind több és több üzem- és munkaszervezési ismereteket követel. A mezőgazdaság üzem- és munkaszervezése hazánkban és szűkebb pátriánkban vi­szonylag rövid történelmi múltra tekint vissza. Kézen­fekvő a következtetés: elő­relépés a szocialista átszer­vezés után következett be, majd a hatvanas évek kez­detétől napjainkig alapvető változások késztették a me­zőgazdaságot az üzem- és munkaszervezés alakítására, az eszközökben, az élőmun­kában, a tudomány és a technika területén bekövet­kezett, méltán forradalmi­nak nevezhető fejlődés kö­vetkeztében. Majta az üzem- és munkaszervezés szerve­sen összetartozó, egymásra kölcsönösen ható folyamat, számos összetevője, részte­rülete van, amelyek a jöve­delmezőbb, hatékonyabb gaz­dálkodást elősegítik. Ilye­nek az üzemi szervezetet is befolyásoló termelésszerke­zet kialakítása, a korszerű mindegyiket. Például: kel­lett egy családigyufa-töltő masina. Kézzel abszurdum ezt a munkát elvégeztet­ni. És az eredmény? Olyan berendezésünk van, amilyen sehol nincs má­sutt a világon. — A kisebb, egyéni újí­tásain mikor „agyai"? — Itt bent, a gyárban. Munka közben jönnek a gondolatok. Vagy valaki bogarat tesz a fülembe. Attól aztán már nem sza­badulok. — Megfizetik-e az alko­tó munkát? — Nem panaszkodha­tunk. Elég rendesen ka­punk. Az újítók újítási díjat, a többiek közremű­ködőit. — Hány díja volt? — Egyéni díjat egyszer kaptam. Két évvel ezelőtt­­viszont Alkotó ifjúság pá­lyázatot nyertem, a kül­­dobozgyártó gép módosí­tásával. Az újítással ter­melékenyebb és üzembiz­­tosabb lett a berendezés. Hatan pedig, nemrégiben a mártagéppel országos hálózati pályázaton let­tünk díjazottak. Ezek egyébként egyszerű dol­gok, csak... — Csak? — ...ki kell találni. . — Van, ami önnek is nehezen megy? — Házat építek. — Bátor ember. — Szatymazon lakunk a családommal, édesanyám­nál. Saját erőmből sze­retném fölhúzni a házat. Három évre tervezem, az idei feladat az alapozás. A pénz talán együtt lesz, nem keresek rosszul, szombatonként túlórázni is lehet. Ez amolyan se­gítség is a dolgozóknak, gmk helyett. Bizonyár­a sokszor bent leszek, míg fölépül a házam. F. K. technológiai rendszerek be­vezetése, meghonosítása, kü­lönböző normatívák megha­tározása, a belső informá­ciós rendszer kialakítása, a vezetés színvonala, az em­beri tényezők kamatoztatá­sa ... NINCS még olyan messze ------------ az az idő, ami­kor a megyénkben is sorra alakultak a termelőszövet­kezetek, s mindjárt az első napokban derült ki, nem is annyira a belépés az igazi próba, hanem a termelés megindítása, az alapok és az eszközök megteremtése. Igen primitív üzemi szervezetek jöttek létre, s a logikusan gondolkodók előtt kézenfek­vő volt, ezek változása fo­lyamatos és gyors lesz, fő­leg attól függ, hogyan alkal­­mazkodik a helyi adottsá­gokhoz, és a vezetés színvo­nala milyennek ítélhető meg. Az üzemi szervezet ala­kulására szmtalan tényező hatott, említhetjük ,az alkal­mazott technikát, a tudo­mány vívmányait, például a gyors fajtaváltozást, a bán­kúti búzáról a szovjet, jugo­szláv és olasz, nagy termő­­képességű fajtákra. Később a gazdasági mechanizmus reformját, s mind bonyolul­tabbá váló piaci és termelé­si kapcsolatokat, amelyek következtében új típusú fel­adatok­ vártak megoldásra, s az üzemi szervezet és az irá­nyítás vonatkozásában is szükségszerű módosításokat követelt! Az üzemi szervezetre a helyi adottságoknak megfe­lelően döntő hatással a ter­melési szerkezet van, de a kölcsönös kapcsolat és füg­gés kimutatható közöttük. A területi k­encentráció is meg­határozó. Csongrád megyé­ben a hetvenes évek köze­pén 83 mezőgazdasági szö­vetkezet egyenként 3000 hek­tárt alig megháláló átlagos területen gazdálkodott, az elmúlt esztendőben viszont már csak 65 mezőgazdasági szövetkezet működött, s át­lagterületük közel 1000 hek­tárral haladja meg a hetve­nes­ évek üzemeinek méretét. A nyolcvanas évek jellem­zője pedig, hogy az egyesü­lések száma csökkent, a te­rületi koncentráció lelassult, inkább a különböző formá­jú és tartalmú együttműkö­dések váltak általánossá. A gazdaságok közös beruházá­sokkal, például tárolózár építése Makó térségében, hűtőház-létesítés, agrokémiai centrum létrehozása — ész­szerű eszköztársítással eny­hítenek a meglevő fejlesz­tési gondokon. Az üzemközi együttműkö­dések széles skálán mozog­nak. Több éves gyakorlat, „az erős segítse a gyengét” — együttműködési forma, amelynek lényege, hogy a tapasztaltabb, erősebb nagy­üzemek többirányú segítsé­get nyújtsanak a gyengéb­ben gazdálkodóknak, s leg­utóbb már annak lehettünk tanúi, hogy jelentős pénz­forrásokat vontak így össze a gyengébb termőhelyi adott­ságú szövetkezetekben. Ez a módszer igen kedvező, ösz­tönzőleg hat a szellemi és anyagi erőforrások tartalé­kainak mozgósítására, ki­használására. Ilyen együtt­működés van jelenleg a ma­kói Kossuth és a kövegyi Béke Tsz. valamint a kis­­zombori Új Élet Tsz, továb­bá az apátfalvi Aranyka­lász és a maroslelei Rákó­czi Tsz között. MÁSIK igen jelentős -------------- együttműködési forma megyénkben a térsé­genként létrejött mikrokör­­zeti gazdálkodás. A taggaz­daságok gépei kölcsönadá­sával, szakmai tapasztalat­­cserékkel és egyéb szolgál­tatásokkal rendszeresen se­gítik egymást, s az együtt­­működés kiterjed a vető­­magellátásra, takarmányke­verésre, gabonaszállításra stb ... Hangsúlyoznunk is fölösleges: az ésszerű gaz­dálkodásszakosodás, az esz­közök koncentrált­ felhasz­nálása révén a gazdaságo­sabb, jövedelmezőbb terme­lés elérhetőbb és összehan­­golhatóbb. Az üzemek közötti együtt­működés társulásos formá­ja az 1979-ben létrehozott Szervezési és Ügyvitel-gépe­sítési Társaság, amelynek je­lenleg több mint 20 taggaz­dasága van, de jelentősek még az ágazatonként üze­melő társulások, kooperáci­ós kapcsolatok is, így a pap­­rikatermeszté a hagyma­ter­mesztés, juhtenyésztés, sző­lőtelepítés területén, mert hatékony eszközei a korsze­rű termelés-, termesztéstech­nológiai és tudományos ered­mények terjesztésének. Ter­mészetesen szólhatnánk még arról is, hogy a megye szö­vetkezetei alakítottak ki kap­csolatokat más megyében működő gazdaságokkal, így a szentesi Árpád Tsz, vagy az állami gazdaságokkal, mint Pitvaros és Eperjes. Az üzem- és munkaszer­vezésre természetesen hat a szövetkezetek eszközellátott­sága is, termelésben, ügyvi­tel-gépesítésben egyaránt, befolyásolja továbbá az üzemgazdasági munka, és a vezetés színvonala, amelyet viszont meghatároz az irá­nyító szakembergárda szak­­képzettségi szintje, tavaly például az első számú veze­tők 70 százaléka rendelkezett egyetemi végzettséggel. A magasan kvalifikált szakem­berek elsősorban termelési területeken találhatók meg, és döntő többségük közép­vezetői, vagy termelésirá­nyítói munkakörben dolgo­zik. Ezzel szemben szűk csoportot alkotnak a köz­gazdasági, számviteli terüle­ten foglalkoztatottak, amely­nek oka — a közvetlen ter­meléshez kapcsolódó mun­kakörökkel ellentétben — hogy rendeletileg nincs annyira kötötten szabályoz­va a szakmai képzettség. Nem lebecsülendő az üzemgazdasági munka szín­vonalára a belső informáci­ós rendszer, amelynek komp­lex fejlesztésére és korsze­rűsítésére minisztertanácsi határozat is született 1976- ban, s lényeges követelmény­ként jelölte meg, hogy a termelésirányítás széles kö­rű információs igényét tel­jes mértékben elégítse ki, a belső tájékoztatási rendszer. Ugyanis sem a vezetés, sem az operatív irányítás nem­ nélkülözheti a folyamatos információt. Nélküle csak késve tudják követni a gaz­dasági változásokat, a dön­tésekben rögtönzés és nem a megalapozottság jut kifeje­zésre. A mezőgazdasági szövet­kezetekben a belső informá­ciós rendszer alapját képezi az üzemgazdasági szakterü­letnek. Felmérések szerint 12 termelőszövetkezetben nem hoztak létre üzemgazdasági osztályt vagy csoportot, il­letve nem alkalmaznak üzemgazdászt. Ebből is kö­vetkezhet, hogy az üzemgaz­dasági munka színvonala nem megfelelő, sok helyen csak nyilvántartási, statisz­tikai adatszolgáltatási fel­adatokat látnak el, koránt­sem vált még teljes körűvé a döntéseket megalapozó va­riánsok száma, azok kidol­gozása, a gazdaság egészét, vagy részterületét (ágazatát) vizsgáló, elemző munk­a. Több helyen végeznek ugyan terv-, tény-, bázisadatok alapján, összehasonlító vizs­gálatokat a fontosabb muta­tók alakulásának vonatko­zásában (például: költség, hozam, jövedelmezőség), de a változások regisztrálásá­nak „letudásával” igen ke­vés helyen kutatnak az elő­idéző, kiváltó, alapvető okok után. Az elemző munkát hátráltatja az is, hogy még mindig nem sikerült előrébb lépni a gazdasági események alapbizonylatolásában sem, ami pedig a pontos infor­máció alapja. A GAZDASÁGI növeke­--------------------------- dés, a termelés megújulása és meg­újítása napirenden levő kö­zös feladatunk. A benne részt vevők kezdeményező­készségétől és megújuló ké­pességétől is függ. A veze­tők felelőssége meghatvá­nyozódott. Maholnap nya­kunkon az ezredforduló, több milliárd ember kér elegen­dő és jóízű táplálékot, s a magyar mezőgazdaság sem térhet ki a „kihívás” elől. SZ. L. I. mondja Bárkányi András. — Laka­tos a szakmám, jelenleg a márta­töltő automata gép mellett va­gyok. Két mű­szakban váltjuk egymást a tár­sammal. — Első munka­helye a gyufa­gyár ... — Olyannyira az, hogy még a munkakönyve­met se láttam. Azóta se jutott eszembe, hogy Bogár a fűiben Hazaiak sazn­á­keáása VASÁRNAP, 1384. JÚlIUs­n.3

Next