Csongrád Megyei Hírlap, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-11 / 109. szám
Egy műhely igyekezete ölt formát Szobrot készített a szocialista brigád ÚJSÁGHÍR: Csongrádon, a bökönyi városrészben 1984. november 30-án felavatták Mihály Gábor Kapcsolódások című alkotását. A térplasztika kivitelezését a Fűtőbér csongrádi gyárának dolgozói végezték társadalmi munkában. Mihály Gábor, a Csongrádi Művésztelep tagja, Budapesten él. — Figurális szobrokat szeretek csinálni, mégis foglalkoztatott az a pályázat, melyre Csongrád iparosodását szimbolizáló, vasgyári körülmények között előállítható térplasztikával lehetett nevezői. A Bonyhádon álló flamingó madaras díszkutam formái megoldását folytattam, egyszerűsítettem. A három nyúlánk szár kapcsolódását technikailag nehéz volt megoldani, mert nem csőhajlítással, hanem könyökelemek összehegesztésével készültek. A Fűtőhez Eötvös József szocialista brigádja igazán kitűnő, precíz munkát végzett, így jelképezi a Kapcsolódások Csongrád iparát, a három vasas vállalat együvé tartozását. A Fűtőher Eötvös József brigádja már többször hallatott magáról: olyan munkákra vállalkoznak szívesen, amelyeket csak ők, vagy rajtuk kívül kevesen tudnak megcsinálni. Rokkant gyerekeknek terveztek és készítettek tolókocsit, az Ipari Szakközépiskolában a műszaki rajz oktatását kiválóan segíti az általuk kigondolt többféleképpen mozgatható kamera, ők csináltak linónyomóhengert a Domokos Rókus Általános Iskolának, a csongrádi ifjúsági háznak, a művésztelepnek és a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolának. — A csapat olyan dolgokra specializálta magát — mondja Sági Imre brigádvezető, ami hogy úgy mondjam, intelligens fizikai munkát igényel. Tizenegy éve viseljük a reformer író nevét, a gyárban elfogadott újítások fele innen kerül ki. Úgy gondoljuk, nemcsak annak öröm alkotni, aki minden lehetőséget megkap, hanem annak is, aki kiverekszi magának. — Mihály Gabi elhozta a kisplasztikát, de a makett — szerszám és türelem híján — nem volt tökéletes. Mi kicsit rendbe hoztuk. Egy kis huzavona után eldőlt — emlékszik Sági Imre —, a négyes csarnok mellett fogunk a szobron dolgozni, mert kiderült, az elemek összerakásánál daruzni is kell. Nagyjából megálmodtuk hát az elhelyezést, és kijelöltem a csapatot. Petró Imre volt a „szem”, ellenőrizte a bonyolult elemek elhelyezését. A térplasztika csavarását a három ágban, hatvan rész öszszeillesztésével tudtuk megoldani. „Közkatona” volt Török István, aki a nem brigádtag Hevesi Zoltán segítségével fogta, illesztette az elemeket. Rengeteg múlt azon, hogy ideális helyzetet teremtsenek Galambosi Lajosnak a hegesztéshez. Pászti Imre maros az oldalakat tisztította, Kádár József az elemeket vágta. Horváth János műszaki, ő a szobrot földbe rögzítő részek megtervezésével segített. A festők is rengeteget dolgoztak: a színeket a művész választotta, de a festés technológiáját Rácz György és Virág József eszelte ki. Hét rétegfesték került a monstrumra. A munka nyolcvan százalékát négy ember csinálta. Igaz, előfordult, hogy délelőtt is a szobrot bütykölték, de a szerszámkészítőműhely mégis teljesítette a feladatát, mert a többiek gyorsabban reszeltek, jobban dolgoztak. Nem szeretem ezért szétválasztani a műhely és a brigád munkáját. Szerintem egy szocialista brigád akkor jó, ha hat a környezetére. S ez nálunk így van. Ezért mondom :egy műhely igyekezete van most a Bökényben felállítva! Kétezer óra társadalmi munkánk fekszik abban a szoborban, a múlt év áprilisától a novemberi avatásig dolgoztunk rajta. A csaknem tízméteres szobor, alap nélkül, 36 mázsát nyom. Felállítva könnyednek tűnik, s ez benne a szép. A monstrum nehezen alakítható, geometriai figura. — Az avatásra mégsem kaptunk meghívót! —mondja Sági Imre. A feleségekkel együtt azért elmentünk, az utolsó sorban álltunk. Az avatóbeszéd egy mondata se említette meg, a Fűtőkeren belül kik is azok, akik anynyit dolgoztak ezen a szobron. Ráadásul valaki, ránk bökve, hangosan megkérdezte: hát ezek meg kicsodák. Rosszul esett, elmentünk, nem vártuk meg az ünnepség végét. Pedig nekünk tán több közünk van ahhoz a „vasdarabhoz”, mint a művészen kívül bárki másnak! — Azt hiszem, kevés szobrász dicsekedhet olyan baráti kapcsolattal, mint Mihály Gábor. — Mi igyekeztünk megvalósítani az elképzeléseit, ő pedig igyekezett elfogadni a lehetőségeket — mondta a brigádvezető. — Tudta ő jól, ezt csak szívvel lehet csinálni, mert nincs járt út, kipróbált technológia. A bennünk rejlő igyekezet és szakmai ismeretünk segítette a művészt. Velünk együtt látta a szobor születését. — A kapcsolat nem szakadt meg köztünk — egészíti ki a mondottakat Mihály Gábor. A munkájukban megbízom, ezért a 160 kilométeres távolság ellenére is velük dolgozom. Az Új magvető című kompozícióhoz ők készítettek egy bonyolult gépszerkezetet. Ezért a munkámért a felszabadulás 40. évfordulója alkalmából rendezett műcsarnokbeli kiállításon megkaptam a Hazafias Népfront különdíját. — A munka közben szó esett arról, vajon mit fejez ki a „brigád szobra”? — Abban maradtunk, hogy szerintünk nem kell „mesét” kerekíteni a szobor jelentéséről. Ha az emberek megállnak előtte egy pillanatra, ha úgy érzik, a sok szögletes közt jó ránézni erre a hajlékony formára, ha az a benyomásuk, úgy áll a téren, mintha onnan nőtt volna ki, akkor ez elég. Olyan az p. szobor, mint dísz a kabáton. ÚJSZÁSZI ILONA A szobor felállítása és az avató ünnepség pillanata. (Fotó: Vincze László) Legenda és valóság: 1926 tavaszán csőd szélén álló amerikai filmvállalkozók, a négy Warner fivér, mintegy utolsó lehetőségként viszonylag olcsón megvásároltak egy, a maga területén már idejét múlt szabadalmat. Az általuk piacra dobott első hangosfilmek elsöprő sikert arattak. A közönség igényli a hangot, ébredtek rá a filmgyártók, és a szekrények mélyéről előkerültek az alkalmazásra váró hangosfilmeljárások. Rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy az évtizedeken át annyi könnyet, kacagást előcsaló némafilm napjai meg vannak számlálva. A filmnek, mint tisztán képi műfajnak hívei megrendültek a „talkie” előretörése láttán (közismert például Chaplin kezdeti idegenkedése a hangosfilmtől), az üzletemberek viszont az új profitforrást ünnepelték benne. A film megszólaltatására irányuló törekvés ekkor már évtizedekre nyúlik vissza, és ért is el bizonyos eredményeket a gramofonlemezre rögzített hang révén. E kezdeti próbálkozások Vásárhelyre is eljutottak. Először 1909 márciusában a szegedi Liska bioszkóp a Fekete Sas (ma: Béke) Szálloda nagytermében mutatott be „éneklő, zenélő, beszélő képek”-et, hagyományos műsora frissítéséül. Öt évvel később ugyanitt az Edison-féle Kinetofon bemutatóját rendezték meg. A beharangozott csoda azonban ekkor még elmaradt: a kép és a hang képtelen volt együtt haladni. A tökéletes szinkron majd csak a hangnak filmszalagra történő lefényképezésével valósult meg. 1929 végére a hangosfilm már világszerte ismertté vált. A hazai közönség szeptember 20-án találkozott vele először, amikor a fővárosi Fórum (ma: Puskin) moziban mutatták be Az éneklő bolond (Tha Singing Fool) című világsikert. Tavasszal már valamennyi budapesti bemutatómozi hangosfilmet játszik. Bár az átállás tetemes költségekkel jár, az újfajta attrakció vidéken is terjed. A fényhang diadalának láttán Vásárhely vezető mozijának, az 1924 végén megnyílt Korzó (ma: Béke) mozinak tulajdonosai, a hadiözvegy dr. Langfelder Arthurné és Ötvenöt éves az Alföld első hangosmozija „És jött a szó” Koncz Pál építész (1910-ben ő hozta létre Vásárhelyen az Uránia mozgófénykép-színházat), valamint fia, Koncz Antal, a Korzó mozi agilis igazgatója is tárgyalásokat kezdeményeztek a Warner Brothers Film Corporation magyarországi képviseletével. A tét a hangosfilm. A közönség 1930. március 8-án értesült a szerződés megkötéséről. Megkezdődhettek az átalakítási, szerelési munkálatok, melyek költségei a 70 ezer pengőt is meghaladták. A feszült várakozást csak fokozta, hogy a premier kitűzött időpontja néhány nappal eltolódott. Az óceánjáró gőzös, mely az erősítő berendezést szállította Amerikából, a viharból kikerülve végül is szerencsésen kirakodott Hamburgban, így 22-re már minden együtt állt az Alföldön addig egyedülálló vállalkozás megvalósulásához. (Vásárhely példáját Debrecen követte, majd Szeged. Itt június elején nyitotta meg kapuit a Belvárosi Hangos Mozi, a mai Szabadság filmszínház.) az-Az 1200 személy befogadására épült, ez alkalommal zsúfolásig megtelt moziban először a Himnusz hangjai csendültek fel. A Budai Dalárda énekszámait követően egy kozák kórus orosz népdalokat adott elő, majd a kor ismert zenebohócai, az Arnault fivérek, szerelmes madarak hangjait utánozták. „Mindezek azonban csak ízelítők voltak a beszélőfilmből" — számol be az egykori tudósító. Az est „koronája” a fővárosban hónapokon át hatalmas sikerrel játszott Warner Bros-produkció, egy énekes tragédiája, Az éneklő bolond. „A láthatatlan zenekar hangszerein megszólal a darab zenei nyitánya, majd peregni kezd a film, s az eddig néma vászonról emberi hangok szólnak a nézőtér felé. A történet minden eseménye, a legkisebb mozdulat is hangot ad, s hogy a szereplő angol művészek szava érthető legyen a magyar publikum részére is, a beszéd pillanatában a film alján vetítik a magyar szöveget.” A főszereplő Al Jolson lírai tenorján hét előadáson szólalt meg a film örökszép betétdala, a Sonny Boy. A taps ez idő tájt még dívott a mozikban, a közönség most élt is vele bőven. A világon végigsöprő túltermelési válság a szórakoztatóipart sem kímélte. A nyári szezonra a Tóalj utcában, a Népkerttel szemben, ismét megnyílt a Kert mozi, némafilmrepertoárja azonban alig vonzott közönséget. A Fekete Sasban játszó Városi mozi pedig — miután a megroppant teherbírású közönség nem tudta eltartani — az év végén évekre bezárta kapuit. A Korzó Hangos Mozi, bár teljesen nem száműzte a némafilmet, jövedelmezőségének biztosítékát a hangos slágerek jelentették. Olyanok, mint az első Greta Garbo..talkie”. O’Neill Anna Christie-jének filmváltozata (itt Végzet címen mutatták be), vagy a „hangosfilmek királya”-ként reklámozott fényes revüfilmoperett, a szintén tengerentúli Fox Follies. Június végén a helybeli közönség elé került az első hazai hangosjátékfilm is. „Végre nem németül, nem angolul — magyarul beszél, énekel, magyar muzsikát, magyar szereplőket ad az első színtiszta magyar hangosfilm” — üdvözli a sajtó a Csak egy kislány... című, eredetileg némafilmnek készült, zörejekkel, négy-öt szóval és a férfifőszereplő, Jávor Pál három dalával utólag hangosított alkotást. A Warner fivérek megmenekültek, de megmenekült maga a filmipar is: a mozik a nagy gazdasági világválság éveiben sem maradtak üresen. A kezdetben nem egyszer a kém kifejezés ellenségének tekintett hangosfilm pedig kialakítva önálló dramaturgiáját, korunk tömegszórakoztatásának és a művészi közlésének egyik leghatékonyabb eszközévé vált. MAKÓ IMRE 187 Lődi Ferenc Békétlenül Neveltem három konok kölyköt, időmalomban nekik őrlök, írtam, nótiztam néhány verset, s olvasta Isten, meg is vert, meg éhezve, távvá, meztelenül, azóta trónján ellenem ül. Már nem békülök, nem én. Isten, én jártam ott a csúcson, szirten, a halottaknak arcát néztem, s ha van ördög, hát megidézem, hogy fesse őket szépre, jóra, szél hozta, vitte harangszóra. Uram, már nincsen rád szükségem, haragod úgyis rám üt régen. Demján Gábor Testamentum Ha meghalok kukás autó jöjjön értem megbízható cigány és félcigány legények ugráljanak le a lépcsőiről akikhez sohase mertem sohasem kívántam szólni de ismerem valamennyit kocsmákból kuglizóból e reménytelennek tudott város rohadt útjairól ahol pompás fickók íme mégiscsak akadnak — pillantsanak be sietősen a nyitott koporsóba s a félkaréjban ácsorgó meghökkent gyászolók elől ragadjanak el okos füleimnél fogva melyek örömmel hallották érkezésüket reggelente. Bencze József Szerelem Ápoló nővéreim hajolnak fölém arcomat takarják árva pillantásaik közé. Holdra fölvonyítok, szerelmet ha nyílok. Behunyt emlékeim mögött kirajzolódik az arcod. Szíved oly erősen őrzöm ahogy csak bírom a földön. Tűzhelyed parancsol jó lakást estéimnek. Erdeimből kifutottál felhők közé elbujdostál ingyen őrződ amim nincsen elfeledett minden kincsem esküvői számvetésed elkoptatott pőreséged Térded a meleg kisborjak orra szemem a búvár szoknyádba bujkál, lesz-e lány, aki végig jön velem az utcák durván késezett szegélyén, aki kezet ád a lejtők rohantató meredélyén? Te lettél az ág de mocsokba feküdt szerelmünk rétje. A fogyó Holdnál bolyongásaim éhes kutyái érted csaholnak, nézek szemhéjad alá zárt szemeddel SZOMBAT, 1985. MÁJUS 11.