Csongrád Megyei Hírlap, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-11 / 109. szám

Egy műhely igyekezete ölt formát Szobrot készített a szocialista brigád ÚJSÁGHÍR: Csongrádon, a bökönyi városrészben 1984. november 30-án fel­avatták Mihály Gábor Kapcsolódások című alko­tását. A térplasztika kivi­telezését a Fűtőbér csong­rádi gyárának dolgozói vé­gezték társadalmi munká­ban. Mihály Gábor, a Csongrádi Művésztelep tagja, Budapes­ten él. — Figurális szobrokat sze­retek csinálni, mégis foglal­koztatott az a pályázat, melyre Csongrád iparosodá­sát szimbolizáló, vasgyári kö­rülmények között előállítha­tó térplasztikával lehetett ne­vezői. A Bonyhádon álló flamingó madaras díszkutam formái megoldását folytat­tam, egyszerűsítettem. A há­rom nyúlánk szár kapcsoló­dását technikailag nehéz volt megoldani, mert nem cső­­hajlítással, hanem könyök­elemek összehegesztésével készültek. A Fűtőhez Eötvös József szocialista brigádja igazán kitűnő, precíz mun­kát végzett, így jelképezi a Kapcsolódások Csongrád iparát, a három vasas válla­lat együvé tartozását. A Fűtőher Eötvös József brigádja már többször halla­tott magáról: olyan mun­kákra vállalkoznak szívesen, amelyeket csak ők, vagy raj­tuk kívül kevesen tudnak megcsinálni. Rokkant gyere­keknek terveztek és készí­tettek tolókocsit, az Ipari Szakközépiskolában a mű­szaki rajz oktatását kiválóan segíti az­ általuk kigondolt többféleképpen mozgatható kamera, ők csináltak linó­nyomóhengert a Domokos Rókus Általános Iskolának, a csongrádi ifjúsági háznak, a művésztelepnek és a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolának. — A csapat olyan dolgok­ra specializálta magát — mondja Sági Imre brigád­vezető, ami hogy úgy mond­jam, intelligens fizikai mun­kát igényel. Tizenegy éve vi­seljük a reformer író nevét, a gyárban elfogadott újítá­sok fele innen kerül ki. Úgy gondoljuk, nemcsak annak öröm alkotni, aki minden le­hetőséget megkap, hanem annak is, aki kiverekszi ma­gának. — Mihály Gabi elhozta a kisplasztikát, de a makett — szerszám és türelem híján — nem volt tökéletes. Mi ki­csit rendbe hoztuk. Egy kis huzavona után eldőlt — em­lékszik Sági Imre —, a né­gyes csarnok mellett fogunk a szobron dolgozni, mert ki­derült, az elemek összeraká­sánál daruzni is kell. Nagy­jából megálmodtuk hát az elhelyezést, és kijelöltem a csapatot. Petró Imre volt a „szem”, ellenőrizte a bonyo­lult elemek elhelyezését. A térplasztika csavarását a há­rom ágban, hatvan rész ösz­­szeillesztésével tudtuk meg­oldani. „Közkatona” volt Török István, aki­­ a nem brigádtag Hevesi Zoltán se­gítségével fogta, illesztette az elemeket. Rengeteg múlt azon, hogy ideális helyzetet teremtsenek Galambosi La­josnak a hegesztéshez. Pászti Imre maros az oldalakat tisztította, Kádár József az elemeket vágta. Horváth Já­nos műszaki, ő a szobrot földbe rögzítő részek meg­tervezésével segített. A fes­tők is rengeteget dolgoztak: a színeket a művész vá­lasztotta, de a festés techno­lógiáját Rácz György és Vi­rág József eszelte ki. Hét ré­tegfesték került a monst­rumra. A munka nyolcvan százalékát négy ember csi­nálta. Igaz, előfordult, hogy délelőtt is a szobrot büty­költék, de a szerszámkészítő­műhely mégis teljesítette a feladatát, mert a többiek gyorsabban reszeltek, job­ban dolgoztak. Nem szere­tem ezért szétválasztani a műhely és a brigád munká­ját. Szerintem egy szocialista brigád akkor jó, ha hat a környezetére. S ez nálunk így van. Ezért mondom :egy műhely igyekezete van most a Bökényben felállítva! Két­ezer óra társadalmi mun­kánk fekszik abban a szo­borban, a múlt év áprilisától a novemberi avatásig dol­goztunk rajta. A csaknem tízméteres szo­bor, alap nélkül, 36 mázsát nyom. Felállítva könnyednek tűnik, s ez benne a szép. A monstrum nehezen alakítha­tó, geometriai figura. — Az avatásra mégsem kaptunk meghívót! —mond­ja Sági Imre. A feleségekkel együtt azért elmentünk, az utolsó sorban álltunk. Az avatóbeszéd egy mondata se említette meg, a Fűtőkeren belül kik is azok, akik any­­nyit dolgoztak ezen a szob­ron. Ráadásul valaki, ránk bökve, hangosan megkérdez­te: hát ezek meg kicsodák. Rosszul esett, elmentünk, nem vártuk meg az ünnep­ség végét. Pedig nekünk tán több közünk van ahhoz a „vasdarabhoz”, mint a mű­vészen kívül bárki másnak! — Azt hiszem, kevés szob­rász dicsekedhet olyan ba­ráti kapcsolattal, mint Mi­hály Gábor. — Mi igyekeztünk megva­lósítani az elképzeléseit, ő pedig igyekezett elfogadni a lehetőségeket — mondta a brigádvezető. — Tudta ő jól, ezt csak szívvel lehet csi­nálni, mert nincs járt út, kipróbált technológia. A bennünk rejlő igyekezet és szakmai ismeretünk segítet­te a művészt. Velünk együtt látta a szobor születését. — A kapcsolat nem sza­kadt meg köztünk — egészí­ti ki a mondottakat Mihály Gábor. A munkájukban meg­bízom, ezért a 160 kilométe­res távolság­ ellenére is ve­lük dolgozom. Az Új mag­vető című kompozícióhoz ők készítettek egy bonyolult gépszerkezetet. Ezért a mun­kámért a felszabadulás 40. évfordulója alkalmából ren­dezett műcsarnokbeli kiállí­táson megkaptam a Hazafias Népfront különdíját. — A munka közben szó esett arról, vajon mit fejez ki a „brigád szobra”? — Abban maradtunk, hogy szerintünk nem kell „mesét” kerekíteni a szobor jelenté­séről. Ha az emberek meg­állnak előtte egy pillanatra, ha úgy érzik, a sok szögle­tes közt jó ránézni erre a hajlékony formára, ha az a benyomásuk, úgy áll a téren, mintha onnan nőtt volna ki, akkor ez elég. Olyan az p. szobor, mint dísz a kabáton. ÚJSZÁSZI ILONA A szobor felállítása és az avató ünnepség pillanata. (Fotó: Vin­­cze László) L­egenda és valóság: 1926 tavaszán csőd szélén álló amerikai filmvállalkozók, a négy Warner fivér, mintegy utolsó lehetőségként viszonylag olcsón meg­vásároltak egy, a maga területén már idejét múlt szaba­dalmat. Az általuk piacra dobott első hangosfilmek el­söprő sikert arattak. A közönség igényli a hangot, éb­­­redtek rá a filmgyártók, és a szekrények mélyéről előke­rültek az alkalmazásra váró hangosfilmeljárások. Rövide­sen nyilvánvalóvá vált, hogy az évtizedeken át annyi könnyet, kacagást előcsaló némafilm napjai meg vannak számlálva. A filmnek, mint tisztán képi műfajnak hívei megrendültek a „talkie” előretörése láttán (közismert pél­dául Chaplin kezdeti idegenkedése a hangosfilmtől), az üz­letemberek viszont az új profitforrást ünnepelték benne. A film megszólaltatására irányuló törekvés ekkor már évtizedekre nyúlik vissza, és ért is el bizonyos eredménye­ket a gramofonlemezre rögzített hang révén. E kezdeti próbálkozások Vásárhelyre is eljutottak. Először 1909 már­ciusában a szegedi Liska bioszkóp a Fekete Sas (ma: Bé­ke) Szálloda nagytermében mutatott be „éneklő, zenélő, be­szélő képek”-et, hagyományos műsora frissítéséül. Öt év­vel később ugyanitt az Edison-féle Kinetofon bemutatóját rendezték meg. A beharangozott csoda azonban ekkor még el­maradt: a kép és a hang képtelen volt együtt haladni. A tökéletes szinkron majd csak a hangnak filmszalagra történő lefényképezésével valósult meg. 1929 végére a hangosfilm már világszerte ismertté vált. A hazai közönség szeptember 20-án találkozott vele először, amikor a fővárosi Fórum (ma: Puskin) moziban mutatták be Az éneklő bolond (Tha Singing Fool) című világsikert. Tavasszal már valamennyi budapesti bemuta­tómozi hangosfilmet játszik. Bár az átállás tetemes költ­ségekkel jár, az újfajta attrakció vidéken is terjed. A fényhang diadalának láttán Vásárhely vezető mo­zijának, az 1924 végén megnyílt Korzó (ma: Béke) mozi­nak tulajdonosai, a hadiözvegy dr. Langfelder Arthurné és Ötvenöt éves az Alföld első hangosmozija „És jött a szó” Koncz Pál építész (1910-ben ő hozta létre Vásárhelyen az Uránia mozgófénykép-színházat), valamint fia, Koncz An­tal, a Korzó mozi agilis igazgatója is tárgyalásokat kezde­ményeztek a Warner Brothers Film Corporation magyar­­országi képviseletével. A tét a hangosfilm. A közönség 1930. március 8-án értesült a szerződés megkötéséről. Megkezdődhettek az átalakítási, szerelési munkálatok, melyek költségei a 70 ezer pengőt is meg­haladták. A feszült várakozást csak fokozta, hogy a pre­mier kitűzött időpontja néhány nappal eltolódott. Az óce­­ánjáró gőzös, mely az erősítő berendezést szállította Ame­rikából, a viharból kikerülve végül is szerencsésen kira­kodott Hamburgban, így 22-re már minden együtt állt az Alföldön addig egyedülálló vállalkozás megvalósulásához. (Vásárhely példáját Debrecen követte, majd Szeged. Itt június elején nyitotta meg kapuit a Belvárosi Hangos Mo­zi, a mai Szabadság filmszínház.) az-Az 1200 személy befogadására épült, ez alkalommal zsúfolásig megtelt moziban először a Himnusz hangjai csendültek fel. A Budai Dalárda énekszámait követően egy kozák kórus orosz népdalokat adott elő, majd a kor ismert zenebohócai, az Arnault fivérek, szerelmes madarak hang­jait utánozták. „Mindezek azonban csak ízelítők voltak a beszélőfilmből" — számol be az egykori tudósító. Az est­ „koronája” a fővárosban hónapokon át hatalmas sikerrel játszott Warner Bros-produkció, egy énekes tragédiája, Az­ éneklő bolond. „A láthatatlan zenekar hangszerein meg­szólal a darab zenei nyitánya, majd peregni kezd a film, s az eddig néma vászonról emberi hangok szólnak a né­zőtér felé. A történet minden eseménye, a legkisebb moz­dulat is hangot ad, s hogy a szereplő angol művészek sza­va érthető legyen a magyar publikum részére is, a beszéd pillanatában a film alján vetítik a magyar szöveget.” A főszereplő Al Jolson lírai tenorján hét előadáson szólalt meg a film örökszép betétdala, a Sonny Boy. A taps ez idő tájt még dívott a mozikban, a közönség most élt is vele bőven. A világon végigsöprő túltermelési válság a szórakozta­tóipart sem kímélte. A nyári szezonra a Tóalj utcában, a Népkerttel szemben, ismét megnyílt a Kert mozi, néma­­filmrepertoárja azonban alig vonzott közönséget. A Fekete Sasban játszó Városi mozi pedig — miután a megroppant teherbírású közönség nem tudta eltartani — az év végén évekre bezárta kapuit. A Korzó Hangos Mozi, bár telje­sen nem száműzte a némafilmet, jövedelmezőségének biz­tosítékát a hangos slágerek jelentették. Olyanok, mint az első Greta Garbo­..talkie”. O’Neill Anna Christie-jének filmváltozata (itt Végzet címen mutatták be), vagy a „han­gosfilmek királya”-ként reklámozott fényes revüfilmope­­ret­t, a szintén tengerentúli Fox Follies. Június végén a helybeli közönség elé került az első hazai hangosjátékfilm is. „Végre nem németül, nem ango­lul — magyarul beszél, énekel, magyar muzsikát, magyar szereplőket ad az első színtiszta magyar hangosfilm” — üdvözli a sajtó a Csak egy kislány... című, eredetileg né­mafilmnek készült, zörejekkel, négy-öt szóval és a férfi­­főszereplő, Jávor Pál három dalával utólag hangosított alkotást. A Warner fivérek megmenekültek, de megmenekült maga a filmipar is: a mozik a nagy gazdasági vi­lágválság éveiben sem maradtak üresen. A kezdetben nem egyszer a kém­ kifejezés ellenségének tekintett han­gosfilm pedig kialakítva önálló dramaturgiáját, korunk tö­­megszórakoztatásának és a művészi közlésének egyik leg­hatékonyabb eszközévé vált. MAKÓ IMRE 187 Lődi Ferenc Békétlenül Neveltem három konok kölyköt, idő­malomban nekik őrlök, írtam, nótiztam néhány verset, s olvasta Isten, meg is vert, meg éhezve, távvá, meztelenül, azóta trónján ellenem ül. Már nem békülök, nem én. Isten, én jártam ott a csúcson, szirten, a halottaknak arcát néztem, s ha van ördög, hát megidézem, hogy fesse őket szépre, jóra, szél hozta, vitte harangszóra. Uram, már nincsen rád szükségem, haragod úgyis rám üt régen. Demján Gábor Testamentum Ha meghalok kukás autó jöjjön értem megbízható cigány és félcigány legények ugráljanak le a lépcsőiről akikhez sohase mertem sohasem kívántam szólni de ismerem valamennyit kocsmákból kuglizóból e reménytelennek tudott város rohadt útjairól ahol pompás fickók íme mégiscsak akadnak — pillantsanak be sietősen a nyitott koporsóba s a félkaréjban ácsorgó meghökkent gyászolók elől ragadjanak el okos füleimnél fogva melyek örömmel hallották érkezésüket reggelente. Bencze József Szerelem Ápoló nővéreim hajolnak fölém arcomat takarják árva pillantásaik közé. Holdra fölvonyítok, szerelmet ha nyílok. Behunyt emlékeim mögött kirajzolódik az arcod. Szíved oly erősen őrzöm ahogy csak bírom a földön. Tűzhelyed parancsol jó lakást estéimnek. Erdeimből kifutottál felhők közé elbujdostál ingyen őrződ amim nincsen elfeledett minden kincsem esküvői számvetésed elkoptatott pőreséged Térded a meleg kisborjak orra szemem a búvár szoknyádba bujkál, l­esz-e lány, aki végig jön velem az utcák durván késezett szegélyén, aki kezet ád a lejtők rohantató meredélyén? Te lettél az ág de mocsokba feküdt szerelmünk rétje. A fogyó Holdnál bolyongásaim éhes kutyái érted csaholnak, nézek szemhéjad alá zárt szemeddel SZOMBAT, 1985. MÁJUS 11.

Next