Csongrád Megyei Hírlap, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-08 / 159. szám
Méltóságot az öregségnek Sokan úgy vélhetik, furán hangzik az az óhaj, hogy nagyobb méltóságot adjunk az öregségnek. Anynyit talán soha nem foglalkoztak az idős emberekkel, mint az utóbbi esztendőkben. Számtalan kedvezményt kapnak a bevásárlóhelyeken, az üdülőkben, a közlekedésben, most pedig bevezették a 70 éven felüliek számára a helyi járatú autóbuszok, villamosok, trolik díjtalan igénybevételét. Rohamosan fejlődik a házi szociális gondozás, valamint a napközis ellátás tartalmi színvonala. Miért van mégis, hogy sok öreg úgy érzi, magára hagyottan él? Beszélgettem a minap Bodrogi Jánosnéval, a házi szociálisgondozó-szolgálat egyik vásárhelyi vezetőjével. — A mi tevékenységünk — mondotta — négy fő feladatból áll: a fizikai, az egészségügyi, a pszichikai ellátásból és az idős emberek foglalkoztatásából. A két utóbbi az, amin javítani kell. Sajnos, nincs elég időnk arra, hogy huzamosabb időre leüljünk velük beszélgetni. Pedig nagyon hiányolják. Másrészt kívánatos lenne, hogy az eddiginél szélesebb körű legyen az idős emberek foglalkoztatása. Ezen keresztül érezhetnék, hogy rájuk is szüksége van a társadalomnak. Az öregek lelki gondozása és a fizikai, szellemi foglalkoztatása koránt sincs jól megoldva. Véleményem szerint már a nyugdíjba vonulás utáni napoktól érzi az ember, hogy nem kezelik egyenlő társként. Az elvtárs, kortárs, vagy kollega megszólítás bácsivá silányul. Iszonyúan kellemetlen hallgatni (mármint az érintetteknek), amikor egy-egy idős emberrel elkezdik a leereszkedő gügyögést, akihez már csak a magyar nóta, a „csiricsáré” operett, s az archívumokból előkapart ósdiságok illenek. Néha jók az ilyen ritkaságok is, de korántsem csak ez az öregek szellemi tápláléka, igénye. Sajnos, sokszor még a rádió és a tv is beleesik a lekezelés fentebb említett hibájába. A foglalkoztatásnak, a szellemi gondozásnak többféle formája lehetne, ami nem kíván feltétlenül vállalati, üzemi igénybevételt. A helyi, körzeti párt- és tömegszervezeteknek, népfrontbizottságoknak Sok olyan helyisége van, amit jobban ki lehetne használni az idős emberek klubéletének a fellendítésére. Ott színes választékú sajtótermékeket, sakk, dominó és egyéb szórakoztatóeszközöket tartanának, baráti találkozókat rendeznének. Például összejöhetnének a társadalom egy-egy rétegéből: idős műszakiak, vasmunkások, az építőipar volt dolgozói stb. Részükre filmet vetítenének,az érdeklődési körüknek megfelelő előadót kapnának. Kilátogatna hozzájuk egy-egy tanácsi vagy tömegszervezeti vezető, akivel kötetlenül beszélgetnének, véleményt cserélnének. Az öregek részére fenntartott klubhelyiségek mindennap nyitva tartanának, ahová bármikor betérhetnének egy kis tereferére. Felfrissíthetnék azt a régen szokásban volt gyakorlatot, hogy úttörők jártak az öregekhez. Újságokból ismertették a napi híreket, vagy az irodalmi lapokban megjelent novellákat olvasták fel. Ma alig van ehhez hasonló patronálás. Az egyik, korombeli nyugdíjas megjegyezte: Sokat beszélnek rólunk, de annál kevesebbet velünk. Az évente tartott nyugdíjas-találkozók, bármilyen kedvesek, meghatóan ünnepélyesek, nem pótolják a többi 364 nap unalmát. (K. I.) KEDD, 1986 JÚLIUS 8 A vásárhelyi művészek kiállításáról Nagyobb teljességben évenként csak egyszer — az őszi tárlaton — láthatók Vásárhely festői és iparművészei. Jó ötletnek bizonyult (a látogatottságból és a bejegyzésekből ítélve), hogy a nyári — idegenforgalmi — hónapokban az ide látogatók megismerkedhetnek a gazdag vásárhelyi képzőművészettel, és nem utolsósorban a város művészetpártoló közönsége is friss élményt, új benyomásokat szerezhet. És az utóbbit örömmel írom le, mert az előző kiállítással szemben, amostani erősebb, gazdagabb, színesebb, néhány művész — itt mindenki önmagát zsűrizte le — remek sorozattal rukkolt elő; mivel a műveket legtöbbször egymás mellé tette a gondos, szeretetteljes rendezői kéz (Hegedűsné Dékány Magdolna munkája), a képek kiegészítik, fölerősítik egymást! Nem „jegyzett” vállalkozás a Medgyessy-teremben látható kiállítás, mégis elmondhatjuk, magán viseli a vásárhelyi képző- és iparművészet legjellemzőbb jegyeit: az idősebb és a fiatalabb alkotók fő ereje szülőföldünk szűkebb világával való mindennapos kapcsolatban van, az „együttlélegzésben" átélt problémákat fogalmaznak meg. Fontosak ezek a problémák? És mennyire? Nehéz -e volna megjósolni. Találóan írta erről egy majdnem 20 évvel ezelőtti cikkében ismert kritikusunk. ..Nem lehet előre megmondani, mi lesz maradandóbb: amit egy New York-i felhőkarcolóban alkot valaki, vagy amit egy másik Afrikában, vagy egy japáni szigeten a harmadik.” Albert Ildikó bronzérmes a sárkányröptetés pillanatait örökíti meg. Csikós András három kisméretű olajjal szerepel, kettő belőle miniatűr remeklés! Abból az O-'vit- a Sivatag, fontos állomás festészete fejlődésében, a másik, a Deres táj, leheletkönnyű megfogalmazás szinte félve nézzük, nehogy ebben a forró nyárban hirtelen párává omoljon. Csikós Miklós festményein boldogan tobzódnak a friss, tiszta színek, illatoznak a pompás virágok (Műteremsarok) hamvadó alkonyfények villódznak a folyóparton (Lófürdetés). Aki figyelemmel kísér Erdős Pétert, láthatja az utóbbi évek egyenletes, jó színvonalát, és apró halváni jeleket festészete megújulására, mindenekelőtt a Tisza naplemente oldottabb elő- Újra együtt t anasmódjára gondolok, a biztos, határozott ecsetkezelésre. Fejér Csaba egyetlen kis pasztellcsendélettel jelentkezett. Fekete János fafaragásai közül a Húsvétot éreztem a legerősebbnek. Fodor József a tőle megszokott „komolysággal” mutatkozik be most is, több évszakot is érint kitűnő képein; úgy látszik, a tél megfestésében továbbra is verhetetlen. Fülöp Erzsébet Helyzetképének összetettsége meglepő. Hézső Ferenc reggeli fényektől kigyúlt kökénybokra és barackfája verseket juttat eszembe. Holler László olajképein a tavasz pompázik; vízparton férfi mereng a kora esti sűrű csöndességben. Az Aranyborjú régi és oly sokszor feldolgozott motívumát láthatjuk Kéri László kompozícióján. Több munkát is szívesen láttunk volna római aranyérmeseinktől. Lantos Györgyi táncolókat ábrázoló bronza és Máté István Jézus születése című domborítása így is fölvillantja modern, lényeglátó stílusukat, finom líraiságukat. Návai Sándor az évforduló kapcsán (Dantén kívül) zeneóriásunkra, Liszt Ferencre emlékezik. Az egész Tornyai múzeum Németh József-képekkel van tele, gyűjteményes kiállításán, itteni olajtemperája a vidáman kereplő busókat idézi. Végre anynyi év után újra láthatjuk Samu Katalin vidáman játszadozó mackóit. Szalay Ferenc gondolkodószékes szobabelsője, 35X40-es mérette ellenére is telitalálat. Tuza László keramikusunk elégedett lehet: egyetlen műve, a Morbid körte, máris kötetnyi hasonlattal szolgált — idézni nem lehet. Zayzon Ágnes furulyázója bájosan, egyszerűen van megfogalmazva, Festőnő című műve , nagyszerű festői különvélemény. Végül is örömmel nyugdatázhatjuk, újra együtt vannak a vásárhelyi festők és iparművészek, figyelemre , méltó anyaggal — mindenki szíves figyelmébe ajánljuk a kiállítást. PENVVRXI Pfl IY I A Inc Az már nem sokkal sötétedés után ** kiderült, hogy az én, szúnyogmentesnek hitt túrasátram mégsem teljesen véd éjszakai látogatóimtól. A hajnalig tartó szélmalomharc csak pirkadatkor ért véget — no nem az invázió lanyhulása miatt! Az epekedve várt derengésben ugyanis végre otthagyhattam ezt a poklot, amit eleddig sátornak mertem nevezni. No persze, Mártélyon közvetlenül a víz mentén tábort verni ilyenkor őrültség, pláne, ha az ember a szúnyogriasztót otthon felejti. Végre kivetem magam a szűknek bizonyult kalitkából, le, egyenesen a vízpartra. A szúnyoghad, persze, oda is követ, és hiába tizedelem meg seregüket. Ám a néhány tempónyi friss víz lehűti egy adta sebtől viszkető testem. Úszás után jólesik a szusszanás egy, a félig parton levő csónakban. Az elmélkedésre, mélázásra amúgy is ez a legjobb idő. Az éjszaka csöndjét messze űző csobbanások egyre halkabbak. Még félig sötét van, rajtam kiind mindössze néhány megszállott (?) pecás keresi Fortuna kegyeit. De lám csak, van köztük egy, akinek e foglalatos,ság nem úri passzió. Egy gólya ereszkedik puha surrogással közelembe a partra, s kellő komolysággal kezd a számára létkérdést jelentő foglalatossághoz. A madár nem fél tőlem, talán ha tíz méterre foglal el megfigyelőpontot. Méltóságteljesen várakozik, félig vízben állva, de tíz perc szobrozás után alkalmatlannak találja a helyet, és tovalépked. S ahogy kikerül látókörömből, fölállok, s magam is sétálni indulnék. De mozdulatom félbemarad. Most veszem csak észre, hogy egy vadkacsaóvoda tart egyenesen felém. Elöl az egyszínű, barna mama, mögötte hirtelenjében összeszámolva vagy kilenc apró gombóc húzza a csíkot. Az alig 7-8 méterre levő csónak mellett kötnek ki. Oly gyönyörűek, hogy ámulatomban még a szúnyoghajtásról is elfeledkezem. A mama szemmel tart, míg a kis csapat hancúrozik a parton, ezért kénytelen vagyok e siserehad fájdalmasan eredményes támadásait eltűrni. De kibírom, hisz ilyen közelről hasonló látványt ritkán élvezhet még a magamfajta természetjáró ember sem. Amikor az etetésre kerül a sor, figyelme pillanatnyi lankadását, s a köztünk levő csónak takarását kihasználva, saját megfigyelőállásomból a partra kúszok. Majd ott, a parti bokrok között, még közelebbről fogom megcsodálni őket! Ám amikor a remélt közelbe érve, kikandikálok az ágak közül, pont a mama engem figyelő szemeivel találom szemközt magam, ő csak néz a szemrehányás a tekintetében. Visszahúzódom, s egy jókora kerülő után másik irányból próbálom becserkészni őket. Hát nem észrevesz erről is! Föladom. Látszik, hogy nem lehet titkom előtte. Belém lát. Valószínűleg azt is tudja, hogy csak nézni, és nem bántani szeretném őket, ezért nem riad meg. Bizalma megrendít. Kiegyenesedek, és visszatérek eredeti helyemre. Ő még néz egy darabig, majd csimutáit otthagyva, lassan csónakom felé úszik. A szúnyogokat már észre sem veszem, csak mi ketten vagyunk a világon. Majd átível egy vízben úszó fatörzsre, újólag szemügyre vesz. A távolság nincs több négy méternél. Néz. Érzem, hogy bízik bennem. Pedig nem sokkal mögötte, a mit sem sejtő, kis csapat, óvatosságra kellene intse őt. És én ébren álmodom. Vadkacsa ilyen közel, ráadásul családostul? Talán ha egy percig szemléljük egymást, s én már a folytatásról ábrándozom. Hiába. A zümmögő kórus mellett más zajok kelnek a vízparton. A most érkező horgászok egyre közeledő beszéde semmivé teszi jól indult ismeretségünket. Mire vízbe veti magát, már odaért az alig maréknyi rucahad. Gyorsan tapossák a vizet a túlpart felé. Most látom csak, tizenegyen vannak. A varázsnak vége. Egészen világos van már, a hajnal vándorai eltűnnek. Az én kacsám is — pereputtyástul. De holnap hajnalban ismét kiülök... VASS ISTVÁN Magyar egyetemi hallgatók külföldön Háromnapos előkészítő tanfolyam kezdődött hétfőn az ELTE Budaörsi úti kollégiumában 240 magyar egyetemi hallgató részvételével: a diákok az 1936—87-es tanévben kezdik meg tanulmányaikat szocialista országok felsőoktatási intézményeiben. A három nap alatt a hallgatók szakemberekkel, külföldön tanuló diáktársaikkal találkozhatnak és ismerkedhetnek a rájuk váró feladatokkal. A következő tanévben , a Szovjetunióba és az NDK-ba megy a legtöbb magyar diák. A Szovjetunióba 140-en, az NDK-ba pedig 50-en, elsősorban műszaki, közgazdasági és agráregyetemekre. Műszaki egyetemisták, bölcsészhallgatók mennek Csehszlovákiába, agrárszakembereket képeznek Bulgária egyetemein, s hatan bölcsész karon, illetve műszaki egyetemen tanulnak majd Kínában. A Szovjetunióba és az NDK-ba induló hallgatók ebben az évben már szakmai tanulmányaikat kezdik meg. ITT A NYÁR, a pihenés ideje. A hosszú nappalos „megnyújtják” a szabadidőt Megnő a szórakozás, a kikapcsolódás utáni igény l lássuk, milyen kulturális programokat, kínálnak Vásárhely közművelődési intézményei. Körkérdésünkre a következő csábító ajánlatokat kaptuk: A Radnóti Miklós Úttörőház a napközis táboron és a mártélyi cseretáboron kívül külön programot nerv szervez. Az ifjúsági ház kínálata: július 7-én Halál, Jutka és a Bojtorján együttes vendégszerepei délelőt 10.30-kor és délután 3 és fél 6-kor. Este 8 órától nagyteremben a KFT ad koncertet. Július 23-án a mártélyi művelődési házban Donizetti Tanító a pácbar című művét adják elő. Ezeken kívül diszkók, videojátékok köthetik le az erre vágyó fiatalok energiáját. Az üzemi klubok programjai: Nyári programok A Metripond-Vasas Művelődési Ház komolyabb kulturális programot nem szervez. A Hadiköz üzemi klubban július 4-én fejeződött be a szabadidős tábor. Utána itt sem lesz kulturális program. Annál több ajánlattal csalogatja a közönséget „hivatalból” a Petőfi Sándor Művelődési Központ: augusztus 3-ig tekinthető meg a Medgyessy-teremben a vásárhelyi képző- és iparművészek kiállítása, és augusztus 25- én itt nyílik a PMK és a Hadiköz fotószakkörének bemutatója. Lesz térzene a tanácsháza erkélyéről, vízi zene Mártélyon. Az Éva utcai pártházban a Pinokkió lakótelepi játszóház foglalkozásait Gyulafalviné Koncz Márta vezeti. Vendégszerepel a Csili Csali bábegyüttes a MÁV Művelődési Házban, a strandon -és sártélyon. Folytatódik a ttt egy sikerű, nyári hangversenysorozat a Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskolában. Július 22- én francia vendégkórus és a városi vegyes kar hangversenyével indul. 25-én a szegedi kisopera vendégszerepel Donizetti Tanító a pácban című vígoperájával. A sorozat augusztus 24-én zárul dixieland- és ragtimeesttel.o. A pantomimkedvelők augusztus 14-én a strandon a Pingvin Pantomim Együttes Etűd című műsorát tekinthetik meg. A PMNK-ban július 28-án láthatjuk a Radnóti Színpad zenés kabaréját, augusztus 22-én a franciaországi Provance megyei néptánc- és népzenei együttes ad műsort. K. A. Megkérdeztük„ Miért nem lehet előfizetéses ebédjegyet váltani a Sport étteremben Marosi Zoltánná, az üzletvezető, azt a felvilágosítást adta, hogy mivel a magánházban működő étterem perrel elvesztette területe egy részét, ezért a kieső bevétel ellensúlyozására a „Sport” fő profiljává az italforgalmat teszi. Ezt megtudva, a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat kereskedelmi osztályánál is érdeklődtünk: ott elmondták, hogy a szerződéses üzletvezetőnek jogában áll eldönteni azt, hogy milyen jelleggel működteti éttermét. Egyedül tőle függ, hogy van-e előfizetéses ebéd vagy nincs. (K. A.) Hogyan lehet kora reggel bejutni a strandra Dabis Mihály, a strandfürdő vezetője válaszul elmondta, hogy mivel reggel nyolc órakor nyitnak, ezért ennél korábban nincs se pénztár, se öltöző. Aki mégis úszni akar, annak azért nem kell lemondania a testedzés eme lehetőségéről. Az éves fürdőbérlettel rendelkezők természetesen reggel 6 és 8 között is bármikor jöhetnek, mert nincs szükségük a közös öltözőre. Másokat arra kérünk, hogy váltsanak egy harminc belépésre jogosító bérletet, melynek ára 120 forint, és ha vállalják. Hogy a szabadban öltöznek, és kint is hagyják ruhájukat, akkor őket is szívesen látjuk. Mindkét megoldás esetében először úszómester előtt kell bizonyítaniuk vízbiztosságukat! — válaszolta az illetékes. (M. A.) Fagylaltdélután A Vöröskereszt V. kerületi alapszervezete 1986. július 9-én (szerdán) 16 órakor a vásárhelyi I V. kerületi — Jókai utcai pártházban — „citeramuzsikás fagylaltdélutánt” szervez. A dédnagymamáktól az unokákig mindenkit szeretettel várnak a szervezők. Mezítláb A nyári nap tűző melegétől forró aszfalton csattogtak az apró lábak. Mikor először láttam, hihetetlennek tűnt. A kilencéves forma fiúcska mezítláb szaladt le a „negyedikről”, s barátaival szinte egész délután rúgta a labdát. Gondolataim visszakalandoztak a múltba. Gyermekkorunkban mi is mezítláb csatangoltunk a füves téren, kergettük a lepkéket az árokoldalban. Akkoriban a cipőt, vagy szandált kímélni kellett, hogy minél tovább tartson, mert újra nemigen tellett. Hányszor kaptuk fel lábunkat sziszegve, mert megszúrta egy-egy száradó kóró torzsája, az öcsémnek pedig szinte nap mint nap vérzett a nagyujja, mert vagy kőbe rúgott vagy fára mászás közben kikezdte a fa kemény kérge. Emlékszem a fa selymes simogatására, a forró homok ölelő melegére is. S míg így gondolatban távol járok, meglátom Zsoltit is, Józsikát is — mezítláb. Milyen ügyesen kapaszkodnak ujjai a mászóka rúdjain, egyensúlyoz a járdaszélén. Bárcsak minél több gyerek érezhetné, milyen jó kibújni a „gyermekcipőből”! Tudom, vannak veszélyek is. Üvegcserepek, kődarabok, Vaiegymás ..., de «egészségért, a gyermekkor majdani emlékeiért még kockáztatni is érdemes! GYULAFALVINÉ KONCZ MÁRTA -----------------------------5