Csongrád Megyei Hírlap, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-08 / 159. szám

Szovjet szaktanárok részvételével Orosz nyelvi kurzus Szentesen immár harmadik eszten­deje ad helyet . Szentes az általános iskolai orosz nyel­vi tanárok továbbképző tan­folyamának. A kéthetes kur­zust az Országos Pedagógiai Intézet szervezi a Csongrád megyei illetékes fórumokkal együtt, mégpedig 20 szovjet­unióbeli tanár és 45 magyar­­országi kollégájuk részvéte­lével. A Szovjetunió köztár­saságaiból, és főleg Moszk­vából jöttek a tanárok. Dél­előtt és délután tartanak kö­zös foglalkozásokat és előadá­sokat nyelvészeti, irodalmi, földrajzi stb. témákból és módszertani tudnivalókból, az orosz nyelv minél sikere­sebb magyarországi oktatása érdekében. A Csongrád megyei orosz nyelvi általános iskolai taná­rokon kívül jöttek pedagó­gusok Tolna, Hajdú, Békés stb. megyékből ,és Budapest­ről is. Csütörtökön Szentes Város Tanácsának elnöke fogadja a szovjet pedagógu­sokat, majd a tanfolyam ün­nepélyes zárására ennek a hétnek a végén kerül sor. A tanfolyam hallgatóinak elhelyezéséről és ellátásáról a szentesi Március 21 kollé­giumban gondoskodnak. Kü­lön is említést érdemel a Szentesi Termál Tsz. a Ba­romfi-feldolgozó Vállalat és a Móricz Zsigmond Műve­lődési Központ támogatása a változatos programok meg­szervezésében, illetve, úgy is kifejezhetnénk, hogy a ma­gyar és a szovjet nép közöt­ti barátság közvetlen ápolá­sában és elmélyítésében. Nyolcvan éve született Bálint György „Bent a forgatagban.. A modern magyar publi­cisztikának egészen kima­gasló teljesítményei vannak. Elég talán felidézni Ady Endre és Kosztolányi Dezső ez irányú tevékenységét, ők azonban elsősorban szépírói munkásságukkal lettek klasszikusok. Bálint György azonban nagyon hamar fel­adta az ifjúkori versírást, s publicistaként vált a ma­gyar kultúra egyik legjelen­tősebbjévé. Ez a műfaj az utókor, a klasszicitás szem­pontjából mostohagyerek­nek számít, hiszen az író a napilapok mindenkori lehe­tőségeinek megfelelően dol­gozik, s éltetője az aktuali­tás. A nagy tehetségek azon­ban minden műfajban jelen­tőset tudnak alkotni. Bálint György is a napi aktualitá­sokhoz kötődött, de mivel mindig igazmondásra és őszinteségre törekedett, mi­vel a tárgyilagos ítélőképes­ség sohasem hagyta el őt, írásainak nemcsak történeti értéke van. Bár az sem meg­vetendő, hiszen nem akár­milyen korban írta műveit, az 1927 és 1940 közötti idő­szak az európai és ezen be­lül a magyar társadalom­nak is rendkívül fontos ré­sze. Bálint György művei ma is megcsapnak frissességük­kel, érvényességükkel. Tud­juk,­­hogy tévedhetetlen em­ber nincs, mégis az ő műve­it olvasva szinte alig talál­kozunk tévedéssel. Mindez nyilván nemcsak tárgyilagos igazmondásra törekvésének köszönhető, hanem széles körű műveltségének, mar­xista vértezettségének is. Az 1906. július 9-én buda­pesti értelmiségi családban született Bálint György a tá­jékozódás és tanulás kezde­ti évei után hamar kialakí­totta a maga világszemléle­tét, s ehhez élete végéig ra­gaszkodott. Közösségi szem­léletű publicista volt, aki a társadalmi elkötelezettséget alapkövetelménynek tekin­tette. Olyan korban, amikor a visszahúzódás a magánélet köreibe még a legjobbak közül is sokakat megérin­tett, amikor a szelíd társa­dalombírálat is könnyen megkapta a kommunista­gyanús minősítést, nem is volt olyan magától értetődő Bálint György írói bátorsá­ga. S ráadásul az elkötele­zettséget ő nem valamiféle általános, csak elvi szinten érvényesítendő tartásnak gondolta, hanem a napi munkában jelentkező köve­telménynek. A lényeget te­kintve volt tántoríthatatla­­nul elkötelezett, a dolgozó néptömegek valódi érdekei­nek képviseletében. Ez a magatartás segítette őt ab­ban, hogy elsők között vál­jon nálunk a népfront politi­kai harcos képviselőjévé, s ezzel összefüggésben, követ­kezetes antifasisztává. S an­­tifasizmusában is mentes maradt az egyoldalúságtól, az elfogultságtól. Közismert, hogy a magyar népfront­mozgalom kibontakozását mennyire gátolta a prog­resszió megosztottsága. En­nek egyik kiélezett jele volt az úgynevezett népi-urbá­nus ellentét. Bálint György mindkét táborban látta az értéket, s látta a tévedése­ket. Világos ítélőképessége a harmincas évek egyik leg­jobb szemű kritikusává tet­te. Bár a Nyugat nagyjait is értékelte, elsősorban saját nemzedéke érdekelte, s fel­fedezésekre is itt volt legin­kább módja. Érdemes ki­emelni azt, ahogyan József Attilával foglalkozott. Isme­retes, hogy József Attila fo­gadtatása általában elutasí­tó volt. Vonatkozik ez pél­dául az 1932-es Külvárosi éj című kötetre, amely pedig a naggyá vált költő jelentke­zése. Bálint György mind­össze egy gépelt oldalnyi kritikája minden mondatá­ban fontos és figyelemre méltó állításokat tartalmaz az általa már ekkor nagyra értékelt költőről. Cikkét az­zal a felismeréssel zárja, hogy: „Ezek azok a versek, amelyeket sokszor olvas el az ember, és végül azon ve­szi észre magát, hogy kívül­ről tudja az egyes strófákat ” Később is kritikával követi József Attila megjelenő könyveit. 1939-ben már így írt: „Az hiszem, ő volt a há­ború utáni nemzedék legna­gyobb magyar költője.” Ma már közhelyesek ezek az ál­lítások, de éppen ez bizo­nyítja Bálint György félel­metesen jó irodalmi ízlését. S József Attila mellett hi­vatkozhatnék Radnóti Mik­lósra, másik kedves költőjé­re, aztán Nagy Lajosról, Il­­­lyés Gyuláról, Veres Péter­ről írt cikkeire is. Egy alkalommal Tolsztojt olvasva fogalmazta meg ta­lán legszebben írói-emberi hitvallását: „Ott maradni a helyszínen, részt venni, mé­lyen bent dolgozni a min­dennapi élet közepén, napi problémákkal szemben érvé­nyesíteni az eszmét, a rész­leteken keresztül törni az utat a cél felé — nem pedig félrehúzódni és a távolból tanítani. A lemondás hamis szerénység: aki a világról le­mond, az lemond a küzde­lemről is. Elvonultan köny­­nyű hűnek maradni az elv­hez — bent a forgatagban kell hűnek maradni hozzá, az a nehéz, és az az igazi.” (Szergej atya példázata, 1935). Bálint György a felvál­lalt eszmét érvényesítve élt mindvégig. A fasizmus ter­jeszkedése kiütötte a kezé­ből a tollat. Szervezkedés vádjával letartóztatták, majd munkaszolgálatra hur­colták. 1943. január 21-én halt meg Ukrajnában. Műve és a belőle sugárzó magatar­tás azonban ma is él és hat. VASY GÉZA Bálint György portréja. (Fo­tó: MTI—KS-reprodukció) 4 Jazztábor Csaknem száz hallgatója lesz a július 28., augusztus 9-e között a Tatabányán megrendezendő negyedik jazztábornak. A szocialista országok közül Csehszlová­kiából és az NDK-ból ér­keznek a legtöbben, de lesz osztrák, ausztrál és NSZK- beli résztvevő is, Finnor­szágból pedig egy zenekar jön. Méghozzá harminchárom. De valamennyi egyetlen do­logra figyelmeztet: a pedagó­gia válságára, vele együtt a pedagógusi magatartásra. A kolozsvári Méhes György tévéjátéka, amelyet Radó Gyula rendezett, és operatő­re Kazinczky László volt, nem újkeletű témát tűzött tollhegyre, vagy inkább „kép­ernyőre". A téma hazai változatát Raffai Sarolta írta meg töb­bek között, majd őt követő­en mások is. A hatvanas évek elején vált igazán idő­szerűvé a kérdés, és sajnos, azóta is időszerű. Az ok nyil­vánvaló: veszélyben van a pedagógusok tekintélye, alapjában véve veszélyben van az egész pedagógusi pá­lya. Nem anyagi jellegű kér­désekről van szó — bár, ha belegondolunk, arról is, és nem is utolsósorban. Hát ak­kor miről? Nem­­másról, mint a magatartást meghatá­rozó etikai, morális értékíté­letről. A tanügy és a kilences osztályzat emlegetése ne té­vesszen meg senkit. Teljesen indiferens, hogy miképpen nevezzük a pedagógusokat irányító szervet, és azt is, hogy a legjobb osztályzatot milyen számmal jelöljük. A lényeg a filmben is han­goztatott emberi becsület szerepe a közéletben, illetve annak torzulásai, a torzulá­sokkal járó következmények. A szerelmi motívumokkal fűszerezett, enyhén didakti­kus tévéjáték legalábbis er­re helyezte a fő hangsúlyt Tanító szándékából azonban a pedagógust érintő problé­mák, és az oktatás egész fo­lyamatát befolyásoló ténye­zők kerültek az érdeklődés középpontjába. Radó Gyula filmjén ke­resztül átfogó képet kaphat­tunk egyfajta sajátos peda­gógiai „ténykedésről”, de­ az is kiderült, hogy azok is ne­velésre szorulnak, akik hiva­talból oktatók-nevelők. Mi az, amit meg kell tanulniuk? A tények és a realitások tiszteletét és a munkához kapcsolódó, abból adódó be­csület és igazság tényének képviseletét. A tévéjáték, ha nem is zárul ünneplő happy enddel­, azt nagyon is az eszünkbe vési, hogy a becsület, az igazság előbb vagy utóbb „kiforogja” magát. Az ügyes­kedők, a körmönfontak ide­iglenes sikereit nem támaszt­hatják alá sem hivatalon, sem névtelen levelek. Csak a tudással szerzett nyílt ki­állás vezethet eredményhez. Jó lenne, ha ehhez a nyílt­sághoz, pedagógiai nyitott­sághoz, politikai érettség­hez ez a tévéjáték is hozzá­járulna, mivelhogy a prob­léma ma is aktuális. A színészi gárdából Bács Ferenc, Sunyovszky Szilvia és Borbáth Ottilia játéka tetszett elsősorban, és a drá­maira hangszerelt operatőri munka. (­r. -n.) Névtelen levelek Freud. Az utóbbi néhány évben szép számmal szaporodtak a magyarul megjelent Freud­­kötetek. A róla szóló iro­dalom is lassacskán duzzad. Freud és a pszichoanalízis évtizedek óta szakadatlanul izgatja a közvéleményt épp­úgy, mint az alkotókat. (Lásd József Attila versét 1936-ból, amelyet F. 80. szü­letésnapjára írt, vagy Hubay Miklós F.-ről szóló drámá­ját.) Nem csoda, hogy fokozott kíváncsisággal hallgattuk a múlt héten kedden késő este a rádiót. Freud születésének 130. évfordulóján készült el a műsor, amely a pszicho­analízis történetére koncent­rált. Freudot, persze, nem lehet­­ megkerülni, de érez­hetően azt sem szerették volna a műsor készítői, ha túlteng az osztrák idegorvos. Őszintén szólva, mi örültünk volna ennek. A fél órába sűrített törté­neti vázlat ugyanis elna­gyoltan érintette Freud munkásságát, de a hatására kialakult pszichoanalítikai irányzatokat is. A beszélge­tés, amely Zeley László szerkesztő-műsorvezető és Rádiófigyelő Buda Béla pszichológus között folyt, megmaradt Freud személyiségének agyonmodellált változatá­nál. Nevezetesen újra szóba került az, hogy F. szerint létezik ösztön­én és felettes­én. Miként működnek ezek a rétegek? Mit jelent a pszichoanalízis, mint mód­szer? Hol a helye manapság a freudi álom­tannak? Az ösztönélet és a libidó milyen kapcsolatban állnak egymás­sal? A kérdések száma a végtelenségig szaporítható lenne. Sajnos, válasz és szellemi izgalom alig csur­­rant-cseppent a műsorban Ehelyett szóba kerültek a magyar pszichoanalitikus is­kola képviselői, illetve az hogy milyen­­ ellenhatások jöttek létre a Freud-i taní­tásokkal szemben. Adler, Jung alakja villant fel egy pillanatra. Úgy éreztük, a műsor ké­szítői több szék között a pad alá estek. Ugyanis nem vállalták el Freud munkás­ságának, fogadtatásának elemzését, a mester köve­tőinek, ellenfeleinek tenden­ciózus bemutatását. De arra sem tértek ki elemző­en, hogy miért vált mos­tohává Freud nálunk egé­szen a 60-as évek közepéig, és miért csak most jelentek meg újra magyarul a­ köny­vei? Szegény Freudnak úgy látszik, még várnia kell va­lamelyik jubileumi születés­napjára. Csak az a nagy talány, hogy a százötvene­­dikre, vagy a kétszázaik­ra. . . B. E. m a megismerhetetlen? Jelek és tájak 1. Véghseő Klára „A falakon függő művek ■sorával tudatosan törekszik a finomságba, a női szemlé­let tükrözésére. Első benyo­másunk az uralkodó színvi­lág láttán alakul ki. A fa­nyar kékek, zöldek, fáradt­ lilák összecsengéséből adódó­an a teremben a hűvös ro­mantika szele árad, csak, itt-ott avatkozik közbe egy­­egy melegebb tónus finom okkerekkel tört bíborokkal, de az alaphangot ez még nem módosítja.” Nagy Ká­roly méltatta ezekkel a sza­vakkal Véghseő Klára festő­művész alkotásait a Paletta Galéria megnyitóján. Valójában milyenek is a művész képei? Modernek és kontrasztosan érzékenyek. Vagyis absztrahált világuk mögött a korszerűség szim­bolikája és a mondanivaló mélysége feszül. Témáiban szívesen keresi a különlegest, a perifériális jellegűt, hogy még jobban kidomborítsa a műben rejlő mondandó feszültségét. Jel­rendszerének két alapvető eleme van: a kosztümös fi­gurák ábrázolása és a geo­metriai vonatstruktúra.­­Ké­pein megjelennek a poszt­­impresszionista gyermekfi­gurák is, s néhol karikatu­­risztikus elemekkel is talál­kozunk. A konstruktivitás jelrendszerének másik fontos tényezője. Ez elsősorban a tömörítést szolgálja, de mű­vészi fölkészültségéről, kompozíciós törekvéseiről is tanúskodik. Véghseő Klára nonfigura­tív ars poeticája dekorativi­­tással párosul. Az így ötvö­zött képet jó hatású és tar­talmú művekkel bizonyítja, hogy alkotójuk korrekt és érett művész. 2. Dér Dér István Szegeden élő festőművész régi és új ké­peiből a szegedi ifjúsági házban láthatunk egy cso­korra valót. Az összeállítás­ban helyet kapott a művész néhány rajza is. Régebbi képei közül a portrék kerül­tek­­a főhelyre, míg az újab­bak Dér táj festészetének reprezentatív alkotásai. Az utóbbi esztendőkben Dér világos vonalvezetésű, drámai töltésű tájképfesté­­szetével hívta föl magára a figyelmet. Egyre-másra ké­szültek szebbnél­ szebb mű­vek amelyek új színt hoztak a szegedi piktúrába. Hori­zontális megoldásai az­ Al­föld absztrahált feldolgozása István monumentalitásában teljese­dik ki a maga szépségében. Színvilága is újszerű. Míg a régebbi művek elsősorban a fehér és annak árnyalatai­val szimbolizálta belső lelki feszültségeit, addig mostani legjobb munkáin a színek tobzódása figyelhető meg. Ez egyfelől kiegyensúlyozott, gazdag lelkiséget takar, más­felől művészi beérkezését, beérését példázza megfelelő módon. Az új képek láttán kíván­csian várjuk Dér új műveit, gyűjteményes alkotásokkal való bemutatkozását, hogy még többet megtudhassunk kiteljesedett művészetéről, művészi törekvéseiről. (polner) A megújult híd A megújult és technika­­törtérletileg is nagy értékű Szabadság hidat a Balmy Tibor miniszteri biztos irá­nyításával dolgozó szakem­berek óraműpontossággal át­adták a forgalomnak. Június 28-án tartották a terhelési próbát, és másnap kilenc hó­napos kényszerszünet után, minden ceremónia nélkül is­mét megnyílt a Szabadság híd a forgalom előtt. A Szabadság híd, ez a ke­cses, háromnyílású, 78—175— 78 m-es nyílásokkal, konzol­tartós, rácsos vasszerkezetű műszaki alkotás, egyike a millenniumra készült kiváló műveknek. (A nemzetközi szakirodalom is a világ leg­szebb konzolos hídjai közé sorolja). Hossza miatt (331 méter) a főváros legrövidebb Duna-hídja. Hídpályája ko­csi- és kétoldalt gyalogúttal rendelkezik. Tömege több mint 6000 tonna, a hídfők­ben elhelyezett ellentöme­gekkel együtt. Kétpilléres, és pilléres párkányzattal dí­szítettek, az előlőkön jég­törő fejekkel. A vasszerke­zetet a pilléreken hatalmas acélsaruk tartják. Mindegyik főtartó, három részből áll. Kapuzatai mívesen díszí­tettek, a vas anyagszerűségét hangsúlyozva. Kapuzati osz­lopainak felső része pira­­misszerűek, és külön ke­­resztrácsozottak. A pirami­sok gömbvégződésein kiter­jesztett szárnyú turulmada­rak láthatók. Ezek, illetve a kapuzatok Nagy Virgil pro­fesszor tervei szerint készül­tek. A hídkorlátok, a rácso­zatok, a kereszttartók egyen­ként is, de inkább összessé­gében mesterművek. Az egyemeletes vámházak falán a híd építésének és építőinek, valamint újjáépí­tésének emléktáblái látha­tók. (A budai oldalon volt vámházakat a második vi­lágháború után lebontották.) A mai Szabadság híd (ko­rábban Ferenc Józsefről el­nevezve) építését 1893-ban törvénycikk rendelte el, az Erzsébet híddal együtt. A két pályázatra együtt 74 pá­lyaterv — külföldről is — érkezett be, a Ferenc József hídra 21. Ezek közül Fekete­­házy János kiváló mérnö­künk terve valósult meg. (Ő tervezte az ún. százlábú fa­híd helyére Szeged első ál­landó közúti híd­ját is — és számos más alkotást­­­, amely 1883-ra épült fel, a városrekonstrukció során.)­­ 4 A Ferenc József híd épí­tését 1894-ben kezdték, a Gärtner és Zsigmondy-cég, az Államvasutak Gépgyára, mint fővállalkozók közre­működésével. Megnyitása a millenniumi ünnepségek so­rán, 1983. október 4-én tör­tént — tehát éppen 90 éves —, az uralkodó jelenlété­ben, akiről a hidat elnevez­ték. Villamos- 1898. autóbusz­­járat 1928 óta közlekedik rajta. A hatalmas műszaki alko­tást a Gellért Szállóban ál­lomásozott németek 1945. ja­nuár 16-án felrobbantották, azonban a parti hídnyílások és az áthidaló konzoltartók sérült állapotban ugyan, de állva maradtak. A főváros felszabadulása után ponton­híddal kiegészítve 1946. ja­nuárjáig, míg el nem vitte a jég a kiegészítést, szolgálta a forgalmat. Újjáépítése 1946 áprilisában kezdődött, kevés változtatással az eredeti Fe­­keteházy János-féle tervek­nek megfelelően. Haviar Győző és Sáros Károly ter­vei szerint. (Ők készítették a szegedi híd újjáépítési ter­veit is.) Az újjáépítési mun­ka hihetetlen szorgalommal, nagy akaraterővel, a meg­újulás minden hitével folyt, és az újravarázsolt hidat 1946. augusztus 20-án adták át a forgalomnak. Ekkor kapta a Szabadság híd ne­vet. Azóta négyszer, a­­leg­utóbbival együtt ötször újították fel, kisebb-nagyobb­ munkálatokkal ezt a pom­pás, háromnyílású hidat A Szabadság híd után, most az 1849-re felépült, Széchenyi Lánchídja követ­kezik a Duna-hidak megúju­lási folyamatában. BÁTYÁS JENŐ KEDD, 1986, JÚLIUS 8.

Next