Csongrád Megyei Hírlap, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-02 / 283. szám
O HÓDGÉP-NÉVADÓ. A vásárhelyi családi eseményeket szervező iroda és a Hódgép Vállalat Szakszervezeti Bizottsága az idén is megrendezte a már hagyományosnak számító névadó ünnepséget. A vállalat ebédlőjében ezúttal 9 apróságot — Mucsi Emese, Szokol Borbála, Szokol Zsófia, Asztalos Csaba, Zsoldos Kitti Barbara, Szűcs Sándor Károly, Leskai Tamás Attila, Tápai Dorina és Kajtár Diána — köszöntöttek. A vállalat ajándékát Orovecz József vszb-titkár nyújtotta át. Az ünnepséget, amely családias légkörben elfogyasztott ebéddel ért véget, a Zalka Máté Általános Iskola úttörői tették még szebbé, színesebbé műsorukkal. (Fotó: Farkas Dezsőné) Mi kell ahhoz, hogy az új géppel, s a hozzátartozó technológiával megkétszerezzük a termést? — tette fel a riporter a kérdést a mezőn álló és álmélkodószakembereknek. — Valóban, mi is kell még ehhez, hiszen a csodálatos gép már adva van, a technológia éppen most bizonyítja be, hogy megérte-e megvásárolni? De mintha mégsem bíznának egyértelműen a sikerben. Míg végül valaki nem mondja ki, amit mindenki gondol: — Még az is kell hozzá, hogy ha elmegy ennek a csodálatos masinának meg a technológiának az amerikai szakértője, akkor a magyar szakembereknek is úgy szót fogadjanak az emberek, mint az öregúrnak. Az öregúrnak természetesen könnyű dolga volt, meszsziről, Amerikából jött ember, azért hívták ide, hogy a gyakorlatban is bemutathassa, mit tud a paradicsomfelszedő kombájn, s az a technológia amelyik kétszeresére emeli a termést. Az öregúrnak elemi érdekei kívánják úgy, hogy minden rendjén legyen. Hiszen, ha nem képes bebizonyítani, hogy a vásárolni kívánt berendezés jobbat produkál, s tudja mindazt, amiért a sok dollárt kiadja ez a dollárszűkében levő ország, füstbe megy az üzlet, s úgy kirúgják az otthoni cégétől, ahogyan az számos irodalmi alkotásban, például Az ügynök halálában is írva van. — Ezért nyilván a körmére nézett az embereknek, s azok sem trehánykodhatták el a dolgukat. Igen ám, de az öregúr elmegy, mi meg itt maradunk. Mi az ara ? y itt marad a nagy kérdőjel is az emberekben. Csakugyan, miért nem hallgatunk a jó hazai szakemberekre ugyanúgy, ahogyan az amerikaira? Végtére nálunk is vannak kiváló szakértők! Igaz, nemcsak a munkahelyünkön nem hallgatunk arra, aki okosabb nálunk. Nem hallgatunk arra, aki azt mondja: a mély vízbe bele is lehet fulladni, a gombától gombamérgezést lehet kapni, hogy az alkohol megmérgezi a szervezetet, hogy a túltáplálkozás veszélyesebb folyamatokat indít el, mint az éhezés, hogy csak azt lehet elosztani, amit megtermelünk, hogy az agresszivitás a közutakon életkockáztatás, hogy a dohányzás növeli az infarktusveszélyt, a rákképződés esélyét. És még mennyi igazság van, aminek az emlegetőjét jobb esetben akadékos kódoknak, vagy oktalan gáncsoskodóknak tartjuk. A munkahelyeknél maradva: nemcsak a csoportvezetőre, művezetőre, s a mérnökre nem hallgatunk, hallgatnak az emberek, hanem a technológiára, a biztonsági, tűzvédelmi előírásokra, a műveleti utasításokra, előírásokra. Statisztikát, forintban vagy másban kimutatható adatsort persze, nehéz készíteni arról, hogy mibe kerül társadalmunk számára ez a terjedő szófogadatlanság. De a maga élettapasztalata mindenkit eligazíthat. Egyelőre nem csökken az üzemi balesetek száma, több időt töltünk táppénzen, mint korábban. Kisebb a termés, nagyobb az önköltség a kívánatosnál, megbukhat — sőt, nem egy helyen megbukik — a drága pénzen vásárolt technika. Emberek sokasága válik rokkanttá, vagy hal meg az országútjainkon, különösen a nyári hétvégeken, mert valakik megsértik, felrúgják az elemi közlekedési szabályokat. A legkönnyebb akadékoskodónak nevezni, aki észszerűséget, rendet és fegyelmet követel meg a munkahelyen, és az élet más színterén. De aki ezt teszi — s netán a ..jópofáskodás’’ álarcába rejtőzve teszi ezt —, egyszer már eltöprenghetne azon: mi ennek az ára? GŐZ JÓZSEF Vásárhely és Algyő között a Tiszán évezredek óta volt átkelőhely. Mária Terézia császárnő aztán 1767-ben az uradalomnak vámszedési jogot adott itt. Komp közlekedett, amíg 1935-ben az 1902-ben átépített vasúti hidat vegyes forgalmúvá nem alakították, amit 1944. október 8-án a német fasiszták felrobbantottak, de a magyar munkások négy hónap alatt, 1946. november 10- én, ismét átadtak a forgalomnak. Ennek éppen 40 esztendeje, Pető Sándor ott volt a roncsok kiemelésénél, de aztán is még sok dolga volt a hidakkal, amelyekbe — képletesen szólva — beleépítette egész életét. Az egyik riporter így sorolta fel a híres ács kezemunkáit: „Épített teniszöltözőt, villát, hidat Pesten, igazságügyi palotát Bécsben, klinikát, krematóriumot Debrecenben, zsidótemplomot Kecskeméten, cipőgyárat Martfűn, gimnáziumot a jugoszláviai Mostarban, kokszolót Sztálinvárosban, víztornyot Vésztőn, kénsavgyárat Szolnokon, csatornát, vízművet Szegeden .. .”— De dolgoztam szülővárosomban is, az első bérházaknál, a mai Lumumba utcán, a Petőfi kultúrház építésénél, a mérleggyár nagycsarnoka alapozásánál, a város szennyvízfőcsatornája és a víztorony építésénél, hogy csak a nagyobbakat említsem — mondja a ma 79 éves ember, Botond utcai otthonában. — írtak rólam többször pesti újságban is, de dolgoztam is sokfelé, sokat, igen nehéz körülmények között. Évekig vállalva a hét végi hazajárást a gyárépítő, a mélyépítő és hídépítő vállalatok munkahelyeiről. — Szél nevű építésvezetőm kérlelt, ne menjek 60 éves koromban nyugdíjba. De én elhatároztam, ha elérkezik az ideje — 1968. május elseje — nyugdíjas leszek. Két évig tettem-vettem idehaza. Egyszer megkerestek a Hídépítő Vállalattól, szükség lenne még rám. Feleségem válással fenyegetett, ha ismét munkát vállalok. De aztán a házasság is megmaradt, meg még négy híd építésében is részt vettem . .. — Nagy hídépítési program indult a megyében. Előbb a makói Maros-hídnál voltam művezető, cölöpökre húztuk Forgalmirend-változás Vásárhelyen a Kossuth téren a városi pártbizottság előtti, korábban a Zrínyi utca felé egyirányú útszakasz szombattól kétirányúvá vált a jelzőtáblák cseréje után. Az útszakaszra továbbra is csak céllal lehet behajtani, az átmenőforgalom tiltott. A tanácsháza előtti utcából érkezők a Városház utcán közlekedőknek elsőbbséget kötelesek adni. KEDD, 1986. DECEMBER 2. Télen a tavaszra Az Alföldi Porcelángyár, valamint a TIT városi szervezete rendezésében ma, kedden délután 2 órakor a gyár edénybemutató termében Bálint György, az Ablak című műsor népszerű „Bálint gazdája” tart előadást, Még a télen készüljön a tavaszra címmel. A rendezvényre minden érdeklődőt várnak. Aranylakodalom Molnár Gyula és Klaiszner Jusztina 1936. november 25-én Vásárhely-Kutason kötött házasságot. Szorgalmas munkával és hasznos társadalmi tevékenységgel gazdag életük nagy része Székkutason telt el, néhány éve jöttek Vásárhelyre, Újvárosra. Nemrégiben a tisza étteremben köszöntötte őket arany lakodalmuk alkalmából rokonaik, szomszédaik, jó ismerőseiknek népes serege. Életes munka volt A hídépítő át a hídtestet, aztán következett a makói közúti híd, rengeteg gonddal. Ekkor már 67 éves voltam ... Mesélik, hogy az öreg, ha bosszankodott, földhöz vágta a kalapját. Ez olyan gyakran történt, hogy a kalap karimája teljesen tönkrement. Ezért, amikor a közúti hidat avatták, a makói tanácselnök a szalagvágó olló és díszpárna mellé egy új kalapot is hozott Pető Sándornak, meg a „Szebb Makóért” kitüntetést. Amikor 1974 végén a Hírlap „12 hónap — 12 pillanat” címmel képes oldalt közölt, decemberre a fotós, (Enyedi Zoltán) azt a képet választotta, amikor az akkori közlekedési miniszter átvágja az új makói híd avatószalagját. A képen közvetlenül mellette Pető Sándor áll .. . — Közben az algyői új közúti híd építésénél a művezető nyugdíjba ment, ide tették át. Három hónapig vitatkoztam egy üzemi baleset miatt aztán leváltott építésvezetővel a zsaluzás általam helyesnek vélt módjáról. Végül a tudományos intézet véleménye az én elgondolásom támasztotta alá. Két oldalról haladt a híd építése, a középrészt be kellett állványozni, de ezt Koncz Lajos brigádja jól megoldotta. Május elsején kijött az igazgatóm: „Sanyi bácsi, mikorra lesz kész a híd?” „Ha mindent megkapok, augusztus 20-ra” — feleltem, s ekkor fel is avatták. Egy hónap szabadságot és „Kiváló Dolgozó” jelvényt kaptam. — Aztán áttettek az algyői vasúti híd átépítéséhez. Dolgozott itt egy vidéki cölöpverő brigád, de 10 hónap alatt csak 100 méter cölöpöt vertek le. Nem csoda, mert hétfőn a vasárnapi részegséget „kezelték”, pénteken pedig már a hazamenetelre ittak. Aztán a mi brigádunk — Papp Ferencék — vállalták, hogy 3 hónap alatt 200 méter cölöpöt levernek. Jöhettek is a Ganz-MÁVAG hídszerelői. Most már Vásárhelynél két híd őrzi Pető Sándor kezenyomát. Illetve: a Népszabadságban megjelent egy riport „Petők hídja” címmel, mert amikor a vasúti hidat építették, apja már ott dolgozott keszonmunkásként, a fia a helyreállításnál, majd mellé épített egy másik hidat is ... — Innen a Hídépítő Vállalat Újszegedre, az északi Tisza-híd építéséhez vezényelt — folytatja az idős mesterember. — Itt dolgoztam 1976—78 között, de mivel nem szerettem, ha valaki susmusol az anyagokkal — otthagytam. Ekkor 69 éves voltam. Igaz, 1979-ben meghívtak a híd felavatására ... Pető Sándor a város felszabadulásakor ott volt a Kokron-palotában, a kommunista párt megalakításánál, a vörös őrség megszervezésénél, mert 1944-től a párt tagja. Felesége — aki sokszor a vidéki munkahelyeken vele együtt dolgozott, mint az építők szakácsnője — viszont 1946 óta tagja a pártnak, s most is tevékenykedik, a III. körzetben. Az idős hídépítőt a nehéz évtizedek megviselték. Ráadásul amikor az újszegedi hidat építették, a Tisza fenekén a munkagödörben olyan súlyos hangkárosodást szenvedett, amin már a klinikán is csak hallókészülékkel tudtak segíteni. Ez persze érthetően idegesíti. De a napokban, amikor kalapja ismét a fülére csúszott, hogy a fülhallgató éktelen sípolásba kezdett, már nem vágta földhöz a kalapot, hanem fogta, és betüzelte. „Nem volt kár érte — mondja —, mert elég zsíros volt már...” Tizenhat éves korában már kezében volt a bádogossegédlevél, azt hitte, ebben a szakmában marad élete végéig, de megbetegedése miatt az orvos azt mondta: egy napot se tovább a sósavgázban, ki a jó levegőre. Így tanulta ki az ácstudományt, amit országszerte sok létesítmény őriz. Beleépítette hajdani fiatal energiáját, temperamentumát, jó szervezőképességét és szaktudását a sok százat számláló munkatársi gárda alkotó tevékenységével együtt, akikkel csaknem fél évszázadon keresztül dolgozott a kitűnő vásárhelyi ács ... RÁCZ LAJOS Kérdések az új oktatási törvényről Megfelelni a társadalmi valóságnak Miért volt szükség új oktatási törvényre? Hogyan történik a bevezetés? Adottak-e hozzá a feltételek, kinek mi a feladata? Ilyen és hasonló, számos kérdés foglalkoztatta és foglalkoztatja a nevelő-oktató intézményekben dolgozó pedagógusokat a törvény megvalósításának kapujában, átlépve a küszöböt. A kérdésekre részleteiben is válaszolni lehet és kell, de egyetlen gondolattal is kiemelhető a lényeg. Megfelelni a társadalmi valóságnak, felzárkózni a követelményekhez. Az 1985 áprilisában elfogadott I-es törvény, amely az oktatási rendszer korszerűsítését hivatott biztosítani, átfogóan elemzi a nevelés-oktatás területén szükségképpen várható és a megújulást, a következetes megvalósítással biztosító változásokat. Szellemében körvonalazódik az igény: a tegnap ismereteivel a mában felkészülni a jövő feladatainak megoldására. Könnyen belátható a tény, hogy a felgyorsult társadalmi-gazdasági fejlődés maga mögött hagyta azokat az alapokat, amelyek a továbblépés széles körű, minőségi (szubjektív) feltételeit biztosítják. És itt a széles körűre és a minőségire teszszük a hangsúlyt. Számos kérdés vár még megválaszolásra, ami segítheti a folyamatot, de a megvalósításnak elébe lehet és kell menni. Hogyan? Úgy, hogy megértjük é£ megértetjük a törvény lényegét, a szükségesnek megfelelően alakítjuk, formáljuk a szemléletet meghatározva azt is, hogy a megvalósításban ki és milyen poszton cselekszik. Azért szükséges ez, mert a nevelő-oktató munkának igazodni kell a társadalmi valósághoz, jelentősen csökkentve ezzel a lehetőség és a tény között ma még meglevő feszültséget. A pedagógus pártbizottság azért tűzte napirendre a törvény pártszervezeti feladatainak megvitatását, hogy sajátos lehetőségeivel segítse a bevezetést. Követelmény, hogy nevelő-oktató intézményeink úgy tudnak igazodni a valósághoz, hogy tovább fokozzák a nyitottságot, hogy a társadalmi hatások elérjék, alakítsák. Másrészt az intézmények önállósodása a demokratizálódási folyamat további szélesítését, megvalósítását igényli, amelynek elengedhetetlen feltétele a munkamegosztás további javítása, a testületek feladatra irányuló koncentráltabb cselekvése. Ebben a folyamatban szükséges tudni, hogy az intézmény mit vállal, és a vállalásból mit tud és képes megoldani. Méghozzá úgy, hogy a törvény biztosította keretjelleg az adott terület feladatainak megvalósítását segítse, formálja sajátos arculatát. Ebben a keretben rejlik a továbbá nyitás lehetősége és az, hogy az intézményt körülvevő társadalom — a maga módján — segítse a hatékonyabb, céltudatosabb nevelő-oktató munkát. Az oktatási törvény és annak végrehajtása nem lehet csak egy intézmény belügye, ezért a hozzáértés mértékében, a társadalmi felelősség vállalásával lehet éskell segíteni a megújulást. Tudjuk, azt is, hogy nem könnyű a korábbi beidegződéseket felváltani, és azt is, hogy a jelenlegi feltételek rendkívül differenciáltak. Ám a törvény helyes értelmezése, a meglevő és alakuló feltételek összehangolása, a társadalom és az intézmények közös, a jövő nemzedékéért érzett felelőssége minőségi előrelépést jelenthet. A törvény végrehajtásának jelenlegi fázisában az a legfontosabb, hogy Vásárhely állami, társadalmi szervezetei — de a lakosság is — tudomást szerezzenek a törvény lényegéről, hiszen az ezer szállal kötődő kapcsolatok és a felnövekvő ifjúságért érzett közös felelősség segítheti a nevelés-oktatás közös ügyét. Az a társadalmi segítség, amely idáig is támogatta az intézményeket és sokat tett — amiért külön köszönet illeti — a majdan megalakuló iskolatanácsok közreműködésével tovább fejlődhet. Azzal is, hogy értően közeledik egymáshoz a feladat és a megoldás, nevelés-oktatásügy és a társadalmi igény. Az intézmények belső életét meghatározó működési szabályzatok biztosíthatják, hogy az adott intézmény a feladatok megvalósulásával „magasabb osztályba” léphet. A pedagógus pártszervezetek oly módon segíthetik a törvény megvalósítását, hogy — nem átvállalva az állami feladatokat, de együttműködve — szerveznek, mozgósítanak és ellenőriznek, érvényesítik és segítik érvényre juttatni a társadalmi és ifjúsági szervezetek jogosítványait, fejlesztik kapcsolataikat. Pártszervezeteink jeles feladata, hogy tovább szélesítik a feltételek alakítását, a szemléletformálást, a törvény helyes értelmezését és tudatosítják a helyi feladatokat. Ehhez a — hisszük, hogy nagy felelősséget és megfontolást kívánó — munkához a társadalom értő és igenlő támogatását igényeljük azzal is, hogy ráirányítjuk a figyelmet a törvény indította, és a jövőben alakuló változásokra. BERE ISTVÁN, a pedagógus pártbizottság titkára Az Első Emelet a földszintről Két nagy sikerű koncertet adott Vásárhelyen a Petőfi Művelődési Központ színpadán az Első Emelet együttes. A csupa fiatalokból álló zenekar most emelkedő csillaga jól mutatja a főként tizenévesekből álló rajongótábor igényeit. Mindez nem véletlen, hiszen a zenén kívül ügyes ,,üzletpolitikát” is folytatnak. A vásárhelyi fellépést megelőzően, vendégükkel, Görbe Nórával (Lindával) együtt lemezeiket is dedikálták. Az a mintegy 40 méteres sor, amely a dedikálás helyén kanyargón, már előre jelezte az érdeklődést. Nem tudom, ki is vonzotta jobban azokat a boldog jegytulajdonosokat, akik végül színpadon is láthatták kedvenceiket. Linda-e, vagy az Első Emelet? Gyanítom, hogy az utóbbi, hiszen Linda mindössze négy dalt énekelt, és ezek sem arattak olyan osztatlan sikert, mint maga az együttes. Görbe Nórát alighanem tv-s szerepe kényszerítette bele az éneklésbe, az a menedzser, aki ilyen módon próbálja meg kihasználni a színésznő népszerűségét. Pedig nincs csodálatos énekhangja hozzá, inkább fellépésére, színpadi mozgására alapultak dalai. Annál színvonalasabb volt a zenekar produkciója. Az Első Emelet képes arra, hogy zenéjével, szövegeivel 2 órára teljes egészében lekösse a nézők figyelmét. Az Állj vagy lövök , vagy Középkori házibuli című slágereik osztatlan tetszésnyilvánítást arattak. Ezek a dalok azonban semmiféle ,,magasabb” élményt nem okoznak, csupán szórakoztatnak. Azt viszont meg kell hagyni, hogy nagyon, annak ellenére, hogy bár a tagok önállóan nagyon jól zenélnek — főként a billentyűs Berkes Gábor —, mégsem „áll” néha teljesen össze egy-egy számuk. Mindezek ellenére fellépésükkel kellemes élményt okoztak a vásárhelyi fiataloknak. K. A. 5