Csongrád Megyei Hírlap, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-01 / 261. szám

A takarékosság világnapja Plakátkiállítás és sajtótájékoztató az OTP újszegedi fiókjában Az első takarékpénztár megalakulásának 100. év­fordulóján, 1924 októberé­ben egy Milánóban megren­dezett nemzetközi kong­resszuson döntöttek úgy a pénzintézetek vezetői, hogy a továbbiakban október utolsó munkanapját a taka­rékosság világnapjaként ün­nepeljék meg mindenütt. Az évfordulóra való megemlé­kezést hagyományosan a la­kosság bankja, az Országos Takarékpénztár rendezi meg megyénkben. Az idei meg­emlékezésre az OTP újsze­gedi fiókjában került sor, a Rózsa Ferenc sugárúton, ahol előbb Forgó Gábor, a Csongrád Megyei Éliker Vál­lalat igazgatója, a reklám­­szövetség megyei elnöke ki­állítást nyitott meg egy nyu­gat-berlini bank, a Spar­kasse der Stadt Berlin West reklámplakátjaiból, melyet elsőként az országban itt, Szegeden tekinthetnek meg az érdeklődők. A tablókon kihelyezett plakátok való­ban a reklámtevékenység magasiskoláját mutatják, mindegyikük alapmotívuma az alaptevékenység (Spar­kasse) S betűje, azokon be­lül rendkívüli témagazdag­sággal és színváltozatokkal. Az egyik helyen az S nem más, mint egy modern vil­lanytűzhely, a másikon a városi bérházak lépcsőhá­zaiban található csengető­gombok sora, a harmadikon a nyugat-berlini Metropol Szálló stb. A rendezők mint­egy érzékeltetik ezzel, hogy a továbbiakban az OTP-nek is mennyire fontos lesz a la­kosság megnyerése a kellő színvonalú és tartalmú pro­pagandatevékenység kialakí­tásával is. A kiállítás megnyitója után Perjési László, az OTP Csongrád megyei igazgatója tájékoztatta az újságírókat a pénzintézet jelenlegi helyze­téről és várható feladatairól. Elmondta, hogy a népgaz­daság helyzete, abból követ­kezően a lakosság pénz­ügyeinek és megtakarítási készségének, lehetőségeinek alakulása megyénkben is az országos tendenciához ha­sonlítható. A pénzintézet szempontjából igen lénye­ges, hogy a kezelésében lé­vő nagy betétek „mozdulat­lanok”, így az év végére 1987-hez viszonyítva mint­egy 250—300 milliós betét­állomány-növekedés várható megyénkben. Ám e többle­tet nem az újabb pénzelhe­lyezések, hanem jobbára a kamatok teszik ki. Az Or­szágos Takarékpénztár hi­telállománya 274 milliárd, megyénkben pedig 12 milli­árd 652 millió forint. Vagyis ebből következik, hogy az OTP-nek refinanszírozási hitelekre van szüksége, a takarékpénztárnak jelentő­sebb vállalkozásokba kelle­ne befektetnie pénzét. Vár­ható, hogy jövőre az OTP is megkapja a kereskedelmi banki jogosítványt, ám ugyanakkor a kereskedelmi bankok is megkapják a be­tétgyűjtési lehetőséget. Vagyis éleződik a konkuren­cia a hazai pénzintézetek között. A betéti ágazatban új befektetési formát jelent a letéti jegy, ami 18 százalé­kos kamatot biztosít. Mint­egy 20 millió forintos elő­jegyzés történt eddig, a le­téti jegyek ügyintézését a takarékpénztár valamennyi fiókja végzi a megyében. A hitelágazattal kapcso­latban elmondta az igazga­tó, hogy a lakáshitelek nagy­ságrendje változatlanul a legmagasabb, bár ez év első kilenc hónapjában 21 száza­lékkal kevesebb hitelt kér­tek az OTP-től megyénk­ben, mint a tavalyi első há­rom negyedévben. Ahogy a lakásárak drágulnak, úgy csökken a fizetőképes keres­let. Tervezi a pénzintézet megyei igazgatósága, hogy az eddigieknél jóval ked­vezményesebb lakáshoz ju­tási feltételeket dolgoz ki pályakezdő fiatal házasok­nak, ám ez csak az ügyet támogató partnerekkel — ta­nácsok, vállalatok — lehet­séges megvalósítani. A pénzintézet sportfoga­dási ágazata dinamikus fej­lődést mutat. A most útjá­ra indított kísérleti lottójá­ték rendkívüli népszerűnek mutatkozik, már az első al­kalommal másfél millió szelvény kelt el a szegedi totó-lottó körzeti irodához tartozó három megyében. Az OTP fióküzleteiben mintegy 3 ezer ember for­dul meg naponta megyénk­ben. Az igazgatóság több lépést is tervez a lakossági ügyek intézésének gyorsítá­sa érdekében. Z. P. Koszorúzás Károlyi Mihály szobránál és sírboltjánál Az 1918-as polgári demok­ratikus — őszirózsás — for­radalom győzelmének 70. év­fordulója alkalmából hétfőn délelőtt koszorúzási ünnep­séget rendeztek Károlyi Mi­hály, Magyarország első köz­­társasági elnöke szobránál és sírboltjánál. A forradalom vezéralakjá­nak Kossuth Lajos téri szob­ránál Stadinger István, az Országgyűlés elnöke mon­dott ünnepi beszédet. Fel­idézte Károlyi Mihály élet­útját, majd így folytat­ta: — A magyar október iga­zi népforradalom volt, tö­megerejét a szervezett mun­kások és fellázadt katonák alkották, akik egyetlen éj­szaka, vérontás nélkül meg­döntötték a korhadt, régi rendszert. Október 31-én megalakult az első magyar népkormány a Nemzeti Ta­nács tagjaiból. — E forradalom több tör­ténelmi feladatot is megol­dott. Mint nemzeti forrada­lom, győzelmes volt, hiszen elérte, amiért a magyarság évszázadok óta, elmondha­tatlan áldozatok árán siker­telenül harcolt. Elérte az Ausztriától való különválást, a Habsburgok végleges trón­fosztását, Magyarország füg­getlenségét, a köztársaságot. A magyar október az ország történetében először terem­tette meg a demokratikus Magyarországot. Megvalósult a gyülekezési, szervezkedési, szólás- és sajtószabadság, az első igazán demokratikus választójogi reform, a nők­re is kiterjedő általános vá­lasztójog. Az első Magyar Népköztársaság kormánya földreformot is kidolgozott; ennek során Károlyi Mihály saját birtokán 34 ezer hol­dat osztott fel a föld nélküli parasztok között.­­ Károlyi Mihály tuda­tosan a szervezett munkás­ságra, a szociáldemokráciá­ra építette politikáját. Azt a nézetet hirdette, hogy ha teljesen radikális forradal­mi kormány alakul, amely földet oszt és szocialista ál­lamot teremt, ez a nemzeti kisebbségekre is nagyobb vonzerőt gyakorolhat, mint a szomszéd országok nem­zeti propagandája. Már ek­kor elkezdődött az „átsimu­­lás” a szocialista — ahogy akkor mondták: szociális — forradalomba, amely 1919. március 21-én ezért is győz­hetett vértelenül. Károlyi Mihály nagy érdeme, hogy politikájával mindkét forra­dalom vértelenségét segítet­te, ami — meglehet, kétszer is — polgárháborútól men­tette meg az országot. — Már ő is feltette azt a kérdést, amit manapság any­­nyit hallunk: mi lesz Ma­gyarországgal a jövőben? Válaszát nemcsak elfogad­hatjuk, de erőt és hitet me­ríthetünk belőle a mi mai küzdelmeinkhez: „Európá­ban és a világon másképp fog megvalósulni a szocia­lizmus, mint ahogy azt a XIX. századi forradalmárok elképzelték, de mindenkép­pen be fog következni...” Az első Magyar Népköz­­társaság elnökének szobrá­nál a beszéd után koszorút helyezett el a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti és Budapesti­­ Bizottsága nevében Fejti György, a KB titkára és Barabás János, a budapesti pártbizottság tit­kára; az Országgyűlés nevé­ben Stadinger István és Ja­kab Róbertné, az Országgyű­lés alelnöke; az Elnöki Ta­nács és a Minisztertanács nevében Eleki János, az El­nöki Tanács tagja és Urbán Lajos közlekedési miniszter; a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa nevében Kállai Gyula elnök és Huszár Ist­ván főtitkár; a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa ne­vében Sólyom Ferenc titkár és Petrák Ferenc alelnök. Megkoszorúzták a szobrot Budapest Főváros Tanácsa és a Károlyi Mihály Társaság képviselői. A megemlékezés virágait elhelyezték a fővá­rosi fiatalok is. Ezután az ünneplők a Me­ző Imre úti temetőben a győztes polgári demokrati­kus forradalomra és Károlyi Mihályra emlékezve meg­koszorúzták a politikus sír­boltját. Az ünnepség a Szózat hangjaival ért véget. Hétfőn Budapesten fel­avatták Károlyi Mihály mellszobrát — Kirchmayer Károly szobrászművész al­kotását — az Agroinform Agrárinformációs Vállalat I. kerületi Attila úti székházá­nak előcsarnokában. Az őszi­rózsás forradalom 70. évfor­dulója alkalmából elkészült szobornál Major Ottó író, a Károlyi Mihály Társaság in­tézőbizottságának elnöke mondott avatóbeszédet. Az évforduló alkalmából a Művelődési Minisztérium, a Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztérium, az I. ke­rületi tanács, a népfront ke­rületi bizottsága, a Károlyi Mihály Társaság és a Petőfi Irodalmi Múzeum képviselői megkoszorúzták a ház falán levő emléktáblát. A hely­színen kisebb kiállítást is megnyitottak, ennek anya­gát elsősorban az ország legnagyobb mezőgazdasági könyvtárának, a Károlyi Mihályról elnevezett könyv­tárnak az anyagából válo­gatták. (MTI) * KEDD, 1988. NOVEMBER 1 JEGYZET A világos beszédnél egy fontosabb van: a ponto­san minősíthető tett, amely nem a megszokott mozdulataikból áll, hanem az új helyzethez alkalma­zottakból. A makói városi pártér­tekezletről tudósítva, a megfogalmazott mondatok telefonba mondva jutottak el a szerkesztőségbe, s a kéziratéin sem javíthat­tam, ezért magam is cso­dálkoztam az első titkár szóbeli kiegészítőjét olvas­va, melyben egy mondat összekeveredett a másik­kal. Való igaz, hogy a nyilvánosság és a demok­rácia édestestvérek. De nem csupán a városi nyil­vánosság, mely csupán ré­sze az egésznek Egy olyan lélekszámú városban, mint Makón, az emberek nem­csak a megyei újság mu­tációs oldalán megjelenő cikkekből értesülnek er­­ről-arról, hanem munka­helyi és városi közösségek révén, sőt magánértesülé­sekből is. A magánszférá­ban sok olyan beszédtéma akad, mely nem kerül át a „nyomtatott” nyilvános­ságba, mert a közlő kéri inkognitójának megtartá­sát. Vannak olyan törté­netek, melyek elmondva, szájról szájra terjednek, de mivel nem bizonyítha­­tóak egykönnyen, ezért publikálásukra a leg­bát­rabb tollforgató sem vál­lalkozik. Ez nem azt je­lenti, hogy nincs igazság­­tartalmuk, csupán azt, hogy tanúskodni, kocká­zatot vállalni még kevés ember merészel. Az első titkár nagyon világosan beszélt arról, hoggy a helyi politikáit a demokráciának és a nyil­vánosságnak kell jelle­meznie ahhoz, hogy a makói nép otthon érezze magát városában. Egy felszólaló, aki ostorozta a kulturális igénytelenséget, a közéletben való részvé­telt akadályozó tényező­ket is fölsorolta. Az édes­testvérek ugyanis mini­mum hárman vannak: a harmadik a kor színvona­lán álló műveltség. Vagy­is: a műveletlenség gyen­gíti a demokráciát, vagy­is a népakaratot. Akik ma egyéni ambí­cióikat a népakarat leplé­be akarják burkolni, azok sem nagyon örülnek a nyilvánosságnak, a köz­életi párbeszédnek, a vitá­nak, mely lassan kezd ki­bontakozni. Ugyanis az információk hiánya, a föl­­készületlenség, az idő hiá­nya is akadályozza, hogy ellentétes vélemények ösz­­szecsapjanak, s tisztázód­janak a törekvések, az erővonalak. Az igényeket általában jobban hangsú­lyozzák, mint azt, hogy miképpen lehet a régi módszereken változtatni, mitől új az új? Megnőtt a szólási kedv. Ez megmutatkozott példá­ul a makói pártértekezle­ten abban, hogy tovább tartották a rendezvényt, de mindenki szót kapott. Utólag elhangzott olyan vélemény is, hogy nem attól függ egy-egy tanács­kozás, hányan kérnek szót, hanem attól, mit mondanak. Vagyis a de­mokrácia időigényes, de hatékonysága mégsem at­tól függ, hogy mennyi energiát használnak föl. Sokkal inkább attól, hogy milyen társadalmi köz­­megegyezés jön létre. A világos beszédet na­gyon szomjazzák az em­berek. Mert a zavarosban nem mindenki akar ha­lászni. Akik követelik a jogállamiság létrehozását, azok épp a zavaros vizek kedvelői ellenében dolgoz­nak. Ezért e sorok írója nem szereti, ha bármilyen okból összekeverednek a mondatok, értelmüket vesztik a szavak, és a be­szédnek nincs tartalma. Ez a devalválódás első számú közélknli ellenség. Ha közügyekben összejö­vünk, akkor legjobb ab­ban megegyezni: megné­zem,­ mit csinálsz, meg­mondom, reformer vagy-e! Mivelhogy a fecsegésre túl drága a mi (bálint) Édestestvérek Az eskü kötelez Vásárhelyi munkásőrök levele „Az utóbbi időben több alkalommal tapasztaltuk, hogy különböző fórumokon — újabban már pártfórumo­­kon is — megkérdőjelezték a munkásőrség szükségessé­gét. Úgy érezzük, hogy ez országos pártértekezletet kö­vetően bizonyos csoportosu­lások egyre hangosabban — saját javukra — meg akar­ják változtatni a hatalmi vi­szonyokat. Támadják a társadalom alapintézményeit, köztük a munkásőrséget is, amely társadalmi alapon állami feladatot lát el. A Magyar Szocialista Munkáspárt Sze­ged városi értekezletén is az egyik felszólaló egyebek kö­zött a testület nevének és szervezeti felépítésének megváltoztatására tett ja­vaslatot. Mi magunk is a társadal­mi-gazdasági megújulás hí­vei vagyunk, de csak az or­szágos pártértekezlet állás­­foglalásának és dolgozó né­pünk érdekeinek megfelelő­en, szocialista alapon. Úgy látjuk, hogy a munkásőrsé­get ért támadások megkér­dőjelezik ezt az alapkérdést. Mi nem az egyenruhához és a hatalom gyakorlásának ré­gi módszereihez ragaszko­dunk, hanem ennek az or­szágnak és ennek a népnek több mint négy évtizedes munkája eredményeit félt­jük. Féltjük az eredménye­ket, természetesen vállalva a hibákat is, amelyek kija­vítását magunk is akarjuk, még egyszer hangsúlyozva, szocialista alapon. A mun­kásőrségnek eddig is az volt a feladata, hogy ezeket a vívmányokat védje, és meg­becsülésükre neveljen. A jelenlegi körülmények között tennivalóinkat még fontosabbnak tartjuk, mint korábban bármikor. Mi, a Szántó Kovács János mun­­kásőregység tagjai, vissza­utasítunk minden olyan mesterkedést, amely a tár­sadalmi feszültség növelésé­re, a pártirányítás lazításá­ra, a testület egységének megbontására irányul. Ezen levelünket felter­jesztettük Borbély Sándor elvtársnak, a munkásőrség országos parancsnokának.” * — Százhúszan írták alá a levelet. Miért ennyien? — Nem az volt a célunk — mondja Tóth Sándor, a munkásőregység parancsno­ka —, hogy mindenkinek a neve ott legyen. Négy nagy­üzemben ismertettük a tar­talmát, és ott valamennyien aláírták. — Mi váltotta ki? — Rendszeresen figyeljük a hangulatot, amikor a poli­­tizálásra terelődik a szó. Az építők szakszervezetében el­hangzott vélemény után . ..meg kell szüntetni a mun­kásőrséget, mert ezzel is nemcsak a szegedi városi pártértekezleten, hanem a makói kom­munisták múlt hét végi tanácskozásán is foglal­koztak a munkásőrség­gel. A vásárhelyiek a korábbi észrevételekre is figyeltek, ezért már jó két hete az alábbi levelet szövegezték meg és küldték el a megyei pártbizottság első tit­kárának, csökkenthetők a közköltsé­gek” — bizony voltak, akik már úgy fogalmaztak, hogy nincs szükség rátok”! Az­tán sokan látták a szegedi pártértekezletről készített tévériportot, hallották, hogy Anderle Ádám névváltozta­tást javasol, illetve szerveze­ti módosítást. Ezzel sokan nem értettek egyet. Úgy is reagáltak, hogy az eddigi helytállás megkérdőjelezésé­ről van szó. Ezért határoz­tunk véleményünk kinyilvá­nításáról. Többen üljük körül az asztalt a munkásőrség vá­sárhelyi parancsnokságán. Nem kell harapófogóval ki­húzni senki szájából a szót, mert a legtöbbjüket az hoz­za ebbe a körbe, hogy van véleménye és nem titkolja. — Eddig sem járt elő­nyökkel munkásőrnek lenni, mégis vállaltuk — mondta Détár János. — Én a Hód­­gépnél dolgozom, nem köny­­nyű manapság politizálni. Aki annak árán is vállalja a munkásőri feladatokat, hogy kimarad a vég­emből, annak el kell hinni, hogy a kiala­kult helyzetben komolyan aggódik. Mégsem húzódunk vissza, részt veszünk a köz­életben, vállaljuk meggyő­ződésünket. — Mi komolyan vesszük eskünket, a munkáshatal­mat akár életünk árán is megvédjük — folytatja Bor­­bás László, aki a vásárhelyi vágóhídon dolgozik. — Ez olyan társadalmi szervezet, mely a békés építőmunka keretei között a­­ társadalom hasznára tud lenni. Szabad­időnkből sokat áldozunk a köz javára. Védelmezzük a közrendet, a közbiztonságot személyesen is segítünk fenntartani. — Úgy van, ahogy mon­dom: itt még tiszták a fe­jek és tiszták a szívek — te­szi hozzá Domonkos János (MÁV). Komoly feladatokat hajtunk végre önként, min­den ellenszolgáltatás nélkül. — Abban a rétegben, amelyhez én tartozom, a munkásőr a társadalmi hő­mérő” szerepét is betölti — mondja Márkus Péter (por­celángyár). — Bennünket is nagyon sújt a gazdasági helyzet romlása, de igyek­szünk mindent a helyére ten­ni. A hazáját és a munká­ját szerető emberek között élek. Aggodalmaink van­nak, de számunkra az elke­seredés ismeretlen. Nekem erkölcsi kötelezettségem volt idejönni a munkásőrségbe. Itt lettem párttag, itt kezd­tem tanulni a demokráciát, köztünk nincs tabu téma, rang és társadalmi beosztás nem választ el bennünket. Bennünket az élet meg­­edzett, bírjuk a kritikát. De szólunk is, ha szükségét lát­juk. — Nehogy azt higgye va­laki, hogy az egyenruhához, az előnyökhöz ragaszkodunk — mondja Tóth Károly (Rá­kóczi Tsz) —, mivel azok nincsenek. Amit eddig tet­tünk, nem szégyelljük. Mi rendszeresen megújultunk eddig is. Például a kiképzé­si időt felére csökkentettük. A munkásőrök 17 százaléka pártonkívüli. — A városban beszélnek róla, hogy soká elhúzódott a pártértekezlet szükségessé­gének vitatása. Gyorsabban kellett volna határozni és megtartani, akkor kevesebb bizonytalanság lenne — te­szi hozzá Udvardi Péter (Metripond), aki küldött volt az országos pártérte­kezleten . A vásárhelyi munkásőrök politizálnak. Ez érthető, ez természetes. Lenne még mondanivalójuk, de egy cik terjedelme behatárolt. A pa­rancsnok szavait summáza­­tul is leírhatom: a munkás­őrök munka- és rendpárti­­ak, és természetesnek tart­ják, legyen véleményük, s azt kimondják. A párt meg­újulási törekvéseivel egyet­értenek, s ezt tettekkel akar­ják bizonyítani. (­t­a­ gy) Gépjárműipari szerződés Hosszú tárgyalássorozat eredményeként több gépjár­műipari szerződést írt alá Budapesten a Mogart Gép­jármű-kereskedelmi Vállalat szovjet partnerével. A szer­ződések a magyar—szovjet államközi megállapodások keretén belül 24,3 millió rubel importot és 9,5 millió rubel értékű magyar expor­tot jelentenek. Eszerint újabb 7 ezer, különböző tí­pusú Lada személygépkocsi importjára kerül sor, ebből 5 ezer Lada Szamara, a többi Lada 2104, 2105 és 2107-es gépkocsi. A szovjet személygépkocsik döntő há­­nyada még ebben az évben hazánkba érkezik, a többi szállítására 1989 első ne­gyedévében kerül sor. 3

Next