Csongrád Megyei Hírlap, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Napirenden: a mezőgazdasági szövetkezetekről, a földről és föld tulajdonról, az erdő- és vadgazdálkodásról szóló törvények módosítása • Ma szavaznak a javaslatokról Terjengős vita a képviselőházbon Jó néhány honatya már-már „obstrukciós bőbeszédűséggel" fejtette ki álláspontját Az Országgyűlés májusi ülésszaka „második menetének” második tárgyalási napja — a szokásostól eltérően — tegnap nem 9 órakor, hanem valamivel később kezdődött. Szűrös Mátyás negyed 10-kor rázta meg az elnöki csengőt, hogy megkezdődhessék a törvényjavaslat módosításának tárgyalása. A mezőgazdasági tsz-ekről 1967-ben, a földről és földhasználatról 1987-ben, az erdő- és vadgazdálkodásról 1971-ben született-hozott törvényekről van szó. Módosításukat az időközben bekövetkezett változások tűzték napirendre, tették a szó szoros értelmében elkerülhetetlenné. Mikor a módosítási javaslat napirendre került, a társadalom különböző fórumain heves viták lángoltak fel. A vélemények egyrészt azt hangsúlyozták, hogy a változtatások valóban elkerülhetetlenek. Hiszen, ha nem kerül rájuk sor, akkor akadályok merülnek fel az általános gazdasági reform kibontakozása kapcsán is. •Márpedig, ha ez bekövetkeznék, akkor a reformfolyamat nem csupán lelassulna, hanem esetleg kátyúba is kerülne. Mindennek következményei beláthatatlanok. A fellángoló viták mozgásba hozták az alternatív mozgalmak képviselőit is. Egymás után láttak napvilágot a legkülönbözőbb csoportosulások vezetőinek véleménye, nyilatkozatai. Sok hasznos, megszívlelendő javaslat került felszínre. Ugyanakkor rövid idő alatt az is kiderült, hogy a három nagy témakör az alternatív mozgalmaknak nem csupán programfogalmazó ambíciójára hatott ki, hanem egyik napról a másikra szerepet kapott taktikaistratégiai elképzeléseik formálódásában is. Mindez olyan véleményekjavaslatok megszületésének is tápot adott, amelyekben az ország általános érdekeinél szőkebb, az egyes mozgalmak konkrét működéséhez, aspirációihoz iskapcsolódó érdektörekvések is megfogalmazódtak. Olyan követelések is elhangzottak, a törvéyjavaslat-módosítások nagy horderejű kérdéseket érintenek, ezért vegyék le őket most a napirendről, és egy későbbi időpontban, jobban előkészítve, a társadalom széles rétegeinek véleményét kikérve meghallgatva tűzzék őket majd napirendre. A sietség olykor káros Ugyanakkor az idő sürget. Az Országgyűlésnek működésképesnek kell maradnia. Nyilván ezért fogadta nagy taps, majd egyhangú szavazás Szűrös Mátyásnak azt a javaslatát, hogy a három törvénymódosító indítványt egyszerre tárgyalja meg a Parlament, így kétségkívül racionálisabban bonyolódhat a vita. Ám mindez nemküszöbölheti ki azokat a momentumokat, amelyek ezzel együtt is bizonyos elsietettség látszatát kelthetik a törvénymódosítási javaslatoktárgyalása kapcsán. Elvégre olyan horderejű dolgok ezek, amelyekről valóban alapos, sokoldalú, körültekintő, sok-sok mindent mérlegelő vita után lehetne-kellene hosszabb távra szóló döntést hozni. S a mostani esetben racionálisnak tűnhet ugyan az együtt-tárgyalás, ám, ha egy másik aspektusból közelítünk a jelenségkör felé, mindenképpen arra az álláspontra kell jutnunk: egy folyamatosan tanácskozó Országgyűlésnek kellene ilyen kérdésekben érdemi döntést hozni! A jelenlegi „sűrített menetek” ugyanis szinte szükségszerűen vezetnek el a ,,túlgyorsultt’ megoldásokig, olyanokig, amelyek később bizony visszaüthetnek, sőt egyes esetekben akár súlyos károkat is okozhatnak. A három törvénymódosítási javaslat előadója, Mütter Csaba mezőgazdasági és élelmezési miniszter rokonszenves tömörséggel tárta a T. Ház elé mondandóját. Azzal mindenki egyetértett, hogy nem lehetett tovább halogatni a változtatásokat. S azzal is, hogy egy a jelenhező, valamint a jövő várható kilátásaihoz —, a mainál sokkal jobban, sokkal kevesebb megkötöttséggel alkalmazkodó magyar mezőgazdaság hatékonyabb, ütőképesebb lehet a jelenleginél. A miniszter úgy látja, hogy amennyiben az Országgyűlés a beterjesztett törvénymódosításokat elfogadja, ezzel nagy lépést tehet ez az alapvetően fontos gazdasági szektor egy olyan vállalkozói karakterű mezőgazdaság megteremtése felé, amelyben a mostaninál jobb a munkamegosztás, operatívabb az együttműködés, és így jelentősen javulhatnak egy gazdaságosabb termelés esélyei is. Solymosi József, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságaképviseletében, ám amellett a környezet- és településfejlesztési, valamint a jogi, igazságügyi bizottság nevében is szólva ismertette a bizottsági viták tapasztalatait, a szakminiszterhez hasonlóan szintén kitérve a kisebbséginek tűnő, végül a bizottságokban előterjesztésre nem javasolt kiegészítéseket. Hangsúlyozta: sokak állításával ellentétben a napirendre került kérdések kapcsán széles körben konzultáltak — egészen addig, hogy még a gyarapodó számú agrárreformkörök közül is több elküldte véleményét, javaslatait. Ezzel együtt is úgy fogalmazott azonban, hogy a mostani módosítások elfogadásuk esetén sem fogják végérvényesen megoldani a szorító problémákat. Legföljebb, ha arra adnak lehetőséget, hogy a legsúlyosabb gátakat lerombolják, a béklyókat letépjék. Végleges, pontosabban: hosszú távra szóló változást csupán egy új, átfogó mezőgazdasági törvény teremthet. A lényeg: a mostani módosítások olyanok legyenek, hogy ne hozzanak létre — negatív előjelű, — visszafordíthatatlan, (el)változásokat. Mi is van válságban ? Mint az elnöklő Szűrös Mátyás bejelentette, a napirendiek kapcsán 23 képviselő jelentkezett szólásra. Közülük elsőként — még a délelőtti szünet előtt — Südi Bertalan (Bács-Kiskun megye) kapott szót. Szenvedélyes szavakkal ostorozta a törvénymódosítási javaslatok sietős, a demokratizmus normáit ezzel megsértő előkészítését, azt, hogy a fontos kérdések nem kaptak súlyukhoz meltő nyilvánosságot. Majd arról beszélt, hogy nem lehet — sőt kifejezetten helytelen — okozati összefüggést keresni a tsz.-ek szervezése során az 50—ul-as években elkövetett esetleges hibák és a mai gazdálkodási gondok között. Hiszen azokat nem a szövetkezetek idézték elő, hanem az — egész országra rátelepedő — pénzügyi politika, amely, úgymond, valósággal kiszipolyozza a tsz-eket. — Nem a szövetkezeti gazdálkodás, hanem a szövetkezetpolitika van válságban. Az elvonások olyan mérvűek, hogy attól még a svéd típusú farmergazdaságok is hamar tönkremennének — mondotta. S félő, hogy a súlyos gondok előbb-utóbb élelmiszer-ellátási nehézségekhez vezetnek. És hogy a „falu csöndjét” „fellármásítja” majd az az elégedetlenség, amit aztán nagyon nehéz lesz újra lecsöndesíteni. Körülményeskedve szólok... Szünet után Czakig Zoltán (Fejér megye) kapott szót. Ahogy mondani szokták, túl messziről rugaszkodott neki. A múlttal, általános adatok idézésével kezdte, s mire az érdemi mondandóhoz ért, bizony már lankadni kezdett a figyelem, így is akadt néhány figyelemre méltó megállapítása: a tszlagok bérmunkásokká váltak; eluralkodott a szövetkezetekben a bürokrácia; a túl bonyolult szabályozók, amellett, hogy ellehetetlenítették a tsz-eket, áttekinthetetlenné is tették a helyzetet, a tagsági érdek nem csupán a tulajdonvédelemben testesül meg. Németh Kálmán (Győr- Sopron megye) is igencsak körülményeskedve jutott el a lényeghez. Hosszasan csak azt ismételgette, amit vagy elmondtak már mások, vagy már mindenki tud. Akkor kezdett ráirányulni a figyelem, mikor arról beszélt, hogy: mi■ A szövetkezeti emberek nem a fogyasztók ellenére, nem azok kárára akarnak boldogulni! A Tolna megyei Varga János az előbbieknél már célratörőbben fogalmazott. Szerinte is csak a realitáshoz hozzák közelebb a mostani módosítójuk a három törvényt, végleges megoldást csupán egy későbbi, hoszszabb távra szóló, átfogó törvény jelenthet. Majd vé(Folytatás a 3. oldalról.) Csongrád Megyei Az MSZA 1F9 lapja 46/127. 1989. júlis. csütörtök. Ára: 4,20 Ft ..... Kardos borítékok Kunkorodó Volán-kígyó Húszperces „malmozás” titán — ok: határozatképtelenség — kezdődött tegnap Szegeden a megyei nők ülése Az első napirenden gyorsan átugrott a testület, jó érzéssel véve tudomásul, mégis csak van foganatja a jó szónak: a Délalföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szegedi erdészeténél végzett utóvizsgálat azt tükrözte, hogy megfogadták a két évvel ezelőtti jó tanácsokat, csupán formai hibákon kell a jövőben javítaniuk. A második téma még simábbnak indult. Sok újdonsággal nem kecsegtetett, mivel a Szeged Városi Népi Ellenőrzési Bizottság már tárgyalta a Tisza Volánügyet, amelyről most tájékoztatót tett a testület asztalára, tudomásulvétel céljából. De mit hoz a sors, meg a posta? — egy borítékot. Kardos János, a szóban forgó vállalat igazgatója — mellesleg az ülésező bizottság oszlopos tagja — küldte. Benne két dokumentum. Az egyik egy szarvasi közjegyző által hitelesítve arról, hogy a békésszentandrási vállalati üdülőt órában, vagyis 380 ezer forintért vásárolták. (A városi neb ezt az összeget túlzónak találta, de elsősorban nem is ezt kifogásolta az épülettel kapcsolatban, hanem azt, hogy 100 ezer forintot olyan munkálatokért fizetett ki a Volán, amit nem végeztek el.) A másik hivatalos irat a szegedi rendőrkapitányságtól származott. Arról számolt be, hogy a Tisza Volánnál a néhány dolgozó ellen indított eljárást, nyomozást megszüntették, mivel a feljelentések alaptalannak bizonyultak. (Volt, akit szabálytalan kifizetéssel, hanyag kezeléssel, jogtalan zuvor igénybevételével „vádoltak”.) A rendőrség tehát mindent rendben talált. A tájékoztató apropóján a jelenlévők újra „felmelegítették” a Tisza Volán-ügyet, belemerültek a részletek megvitatásába is. Igazából azért sem érdemes belemenni ebbe a témába, mert mint a megyei neb elnökhelyettese, Boda Sándor megjegyezte: a külföldi fuvarok célvizsgálata, valamint a vállalati mérleg alapos ellenőrzése még nem történt meg. A Szeged városi web elnökének, Kalmár Józsefnek mindkét, borítékban érkezett dokumentumhoz volt hozzáfűznivalója. A szarvasi közjegyző által készítettről annyi, hogy mivel őket nem értesítették erről, eljárásjogi kifogást lehet fölvetni, vagyis a becslés ilyen módon nem érvényes. A rendőrségi anyagnak mindössze az első oldala „jutott el” hozzájuk, a tettessel — amely lehetett vagy 5 oldal — itt ismerkedhetett csak meg. Kalmár József erősen furcsállotta az ügyben a rendőrség eljárását. Az ugyanis ahelyett, hogy szakértőket rendelt volna ki a vizsgálathoz, a labdát „visszapaszszolta” önrevízióra a Tisza Volánnak. Ezt a módszert nem fogadhatják el. A tájékoztató végén az olvasható, hogy a városi web vizsgálata után a vállalat vezetése megfelelő intézkedési tervet készített. A végrehajtásra vonatkozó utóellenőrzést az év második felében tervezik megtartani, amikoris valamennyi feladat végrehajtásának határideje lejár. Tovább kunkorodik tehát a „Volán-kígyó”. Nehéz lenne megjósolni, hogy mikor kerül majd pont az ügy végére. V. F. S. A Nagy Imre-dossziéba már bele lehet tekinteni. Az állampolgárok megbízásából ezt teszi most a főügyész, aki munkája végeztével tájékoztatja az ország közvéleményét. Hogy ugyanennek az országnak a kormánya egészen pontosan mire költi valamennyiőnk pénzét, erre még nincs betekintése az állampolgárnak, de még a Parlamentnek sem. Kérdés, hogy kiknek és milyen lobbyknak az érdeke, hogy ne derüljön fény az igazságra? Valakik túlköltekeznek ebben az országban, az bizonyos. Vállalatok, amelyek másokkal fizettetik meg saját teljesítményhiányukat, beruházók, akik idejétmúlt nagyzási hóbortban szenvednek, bürokratikus apparátusok, ahol a költségvetés forintjaiból kötelezően pazarolnak. A dolognak ez csak a gazdasági ellentmondása. A politikai az, hogy még nem érvényesül megfelelően a népkontroll — a Parlament által — a kormányzat felett. Sokan egy új és koalíciós összetételű Országgyűlésben látják a megoldást hozzátéve, hogy mostkülönösen nagy szükség lenne a hatalmi pólus kialakítására a Parlament épületében. Az indok: az ország működőképességének szavatolása és a „folyó ügyek” intézése. Miért legyen a Parlamentnek nagyobb hatalma? Az MSZMP akcióképességét — úgy tűnik — gyengíti a belső áramlatok egymás közti vitája. Még nem dőlt el, hogy a reforgnszárny meghatározó erővé tud-e szerveződni, vagy megmarad a centrum kiegyensúlyozott szerepe és alapvető befolyása. Nem is lehet azon csodálkozni, hogy a ,,csendes tömeg”, a több milliós létszámú ipari, mezőgazdasági, szolgáltatási stb. dolgozók serege szinte semleges pozícióból figyeli a 700 ezer tagból álló MSZMP belső küzdelmét és a kialakuló pártok és pártocskák, vagy az önmaguk definiálásával elfoglalt politikai szervezetek és csoportok jelentkezését. Ki mondja meg nekik, hogy mikor és miként lesz biztonságos a megélhetés, egyáltalán kifelé megyünk a gödörből vagy befelé? Ki mondja meg nekik, hogy a több milliós pártonkívüli tömegnek — nemcsak az MSZMP-vel összefüggésben — mikor lesz garantált politikai és gazdasági érdekvédelme ebben az országban a demokrácia, a népfelség és az alkotmányosság jogán? Mert nemcsak pártban, hanem népben, nemzetben is kell gondolkodni a kibontakozás és a megújulás hepehupás mezején. Mindezek tetejéie rendkívüli módon kell figyelnünk magyar mivoltunk kifejezésére idehaza és a nemzetközi viszonylatban. A Kárpát-medencében erre ezer év óta gyűjtjük és ismerjük a tapasztalatokat. Azt mondhatjuk, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak, de azt már nem, hogy valamelyiknél különbek, mert ez már nacionalizmus és nem is igazi Mindenféle „hazafias összeborulás” és divattá emelt busongás kigyómereg a nemzet vérkeringésében. Az egyetemes emberi szabadságjogok, a mindenkit megillető elemi szociális, kulturális lehetőségek alapján kell megközelíteni a határainkon kívül élő magyarság problémáit is. Minden más út és eszköz felelőtlenség és önpusztítás. A dosszién és a kasszán kívül ez is hozzátartozik a nagy egyenleghez. A dosszié igen, a kassza nem