Csongrád Megyei Hírlap, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-01 / 153. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Nyári szüneten a Parlament Csongrád Megyei . / \ L l . Lit. A L v'^<.>v<;.w.:.;;v.;.;.v.:.;.;.-.;.;.;.;.:. . y . !' ‘ . v . v> . v •>: !; Az MSZA1F* Icipjci 46/151 1989. júl. 1., szombat. Ára: 5,30 Ft L77 L l\ itt* Vb, g# V v VáM # %Mb . ! ■: ' :' •' - vt • *•• •’ I“ T* :: : \ - 7““**X Egy asztalnál Ausztráliával Németh Miklósnak, a Minisztertanács elnökének meghívására pénteken reggel hivatalos látogatásra Budapestre érkezett Robert Hawke ausztrál miniszterelnök. Útjára elkísérte felesége, valamintt tanácsadók és üzletemberek Magyarországi látogatását megelőzően, Robert Hawke Párizsban, Londonban, Washingtonban és Bonnban folytatott tárgyalásokat. A két ország zászlóival díszített Ferihegyi repülőtéren fél tízkor landolt az ausztrál miniszterelnök különrepülőgépe. A gép lépcsőjénél Németh Miklós és felesége üdvözölte Robert Hawke-ot és feleségét, majd úttörők virágcsokorral köszöntötték a vendégeket. Robert Hawke és Németh Miklós ezután fogadta a felsorakozott díszszázad parancsnokának jelentését, majd a katonai zenekar eljátszotta az ausztrál és a magyar himnuszt A két miniszterelnök ezután ellépett a díszszázad előtt. A delegációk kölcsönös bemutatása uttán Robert Hawke miniszterelnök és kísérete gépkocsiba szállt, és a Hősök terére hajtatott. Itt az ausztrál kormányfő koszorút helyezett el a magyar hősök emlékművén Ezután az Országház delegációs termében megkezdődtek a magyar—ausztrál tárgyalások. , A tárgyalóasztalnál helyet foglalt Németh Miklós, Fényi József, Melega Tibor kereskedelmi miniszterhelyettes, Mohai László és Juhár Zoltán, illetve Robert Hawke, M. H. Cood államtitkár, a kabinetiroda vezetője, R. A. Woolcott külügy- és kereskedelmi minisztériumi államtitkár, D. A. Hollway, a miniszterelnök titkárságának vezetője, valamint Douglas Alan Townsend. A csaknem kétórás tárgyaláson a kétoldalú kapcsolatokról, a magyarországi helyzet fő vonásairól, valamint nemzetközi kérdésekről esett szó Németh Miklós — az MTI értesülése szerint — fejlődőnek problémamentesnek ítélte hazánk és Ausztrália politikai kontaktusait, kiemelve, hogy a két ország nemzetközi fórumokon is (Folytatás a 4. oldalon.) Életfogytiglan börtön halottak napján — Mi volt a vád? — Nem szóltak semmit, elvittek Majsára, megint összevertek kegyetlenül. Aztán Félegyházára kerültem, s ott is úgy összerug, dostak bakanccsal, hogy órákig elvesztettem az eszméletemet. Egy hétig meg sem tudtam szólalni. Aztán kezdődött a kihallgatás. — Még mindig nem tudta, hogy mivel vádolják? — Akkor derült ki számomra, amikor elvittek Szegedre szembesíteni azokkal, akik Négust, a majsai tanácsháza előtt agyonverték. Hárman voltak — Patyi István, Kolompár Mátyás és Pekó István. Megkérdezték tóluk, hogy én is vertem-e Négust. Egyértelműen azt vallották, hogy engem nem láttak ott. Ugye, már ilyen rövid idézetből is egyértelmű, hogy nem egy hétköznapi per eseményeit idézi fel munkatársunk, Tarnai László abban a riportjában, amelyet mai lapunkban közlünk. De hogy milyen módszerekkel dolgozott a magyar igazságszolgáltatás 1956 után, hogyan születtek az ítéletek, miként törtek derékba életpályákat a politikai perek során? Nos, mindez csak az 5. oldalon derül ki. Kérjük, hogy lapozzon ... Kárpáti engedett: nem a 48-ból, csak a harmincból Föl-földobott „föld” — A káemka csendben kimúlt A negyedik etapot szavazással kezdték a képviselők. Jakab Róbertné alelnök nyugodtabbnak látszott az előző estéhez képest. A miniszter megtörölte homlokát, és feszülten várt. Akik nézték csütörtök este a televízió parlamenti összefoglalóját, azok már tudták: Kárpáti Ferenc miniszter engedett — nem a 48-ból, de — a harmincból, vagyis, Horváth Jenő jó érzékkel javasolta a kompromisszumot, a késő esti bizottsági ülésen ez létrejött. A javaslat az volt, hogy a katonai szolgálat együttes ideje a 28 hónapot ne haladhassa meg. Vagyis, a polgári szolgálat tervezett idejének 2 hónappal való csökkentése — a háromféle szolgálat azonos mértékéből következően — a fegyveres és fegyver nélküli sorkatonai szolgálat tartalékidejét is két hónappal csökkentette. Ezzel a parlament egyetértett, s a harmadik „menetben” — ugyanis, 3 napon át foglalkoztak a témával — megtörtént a honvédelmi törvény módosítása. Nyitott az út a polgári szolgálat vállalása előtt. Mindazonáltal ez olyan állampolgári jog, melyet kérelmezni kell! Ezután a Büntetőtörvénykönyv módosítására tett indítvány került terítékre. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter elmondta: Nem először fordul elő, hogy a Btk.-nak más törvény módosulását figyelembe véve változnia kell. Ez természetes. Az a szándék érvényesül, hogy a polgári szolgálatot vállalók se előnybe, se hátrányba ne kerüljenek. Azt büntetik, aki a polgári szolgálat alól is ki akarja vonni magát, a sorkatonai szolgálat ezen formáját sem vállalja. Ennek szankciójától nem lehet eltekinteni, ezért nem ért azokkal egyet, akik e büntetéstől való eltekintést indítványozták. Azok, akiket a Btk. korábbi szabályozásából következően a katonai szolgálat miatt megbüntettek, vagy eljárás indult ellenük, azok természetesen mentesülnek a szankcióktól, joghátrány nem éri őket. Javasolta továbbá a közveszélyes munkakerülés büntetésének törlését. Amikor a munkanélküliséggel néz szembe a társadalom, a korábbi szabályozás értelmetlenné vált. Tallóssy Frigyes bizottsági előadó rövid kiegészítése után a képviselők megszavazták a módosításokat. A földtörvény módosításával ismét foglalkozott a Parlament, mert az előző alkalommal nem sikerült egészen pontos munkát végezniük.. A mezőgazdasági és a jogi bizottságok által előterjesztett javaslaton kívül Török Sándor is kért módosítást. Solymosi József (Tolna m.) összegezte a gyakorlati végrehajtás ellentmondásait remélhetően feloldó módosítások lényegét. E nélkül romlanának a lakásépítésinél a telekhez jutás feltételei, mivel állami ingatlanok, az építési telkek sem lennének eladhatók. Továbbá, az állami tulajdonú termőföldek esetében sem lehetne változtatni a kezelői szervezeten, s az állami tulajdon gazdasági társaságba sem lenne bevihető. A javaslatok elfogadásával viszont elkerülhető a kezelői jogkörrel kapcsolatos, valamennyi probléma. A képviselői kiegészítés lényege: a jövőben nem idegeníthető el a szövetkezetnek az a tulajdona, amelyet lakossági szolgáltató tevékenység biztosítása céljából, ingyenesen kapott az államtól. A szolgáltatói tevékenység megszüntetésével ugyanis a tulajdonjog viszszaszáll az államra. Csöndes Zoltán (Bp.) a földtörvény módosításával kapcsolatos aggályainak adott hangot. Véleménye szerint, a 13. paragrafus a társadalmi szervezeteket megkülönböztetett helyzetbe hozza. Korábban a társadalmi szervezetek a megszerzett ingatlanoknál csak kezelői jogot kaphattak. Az alkotmány ugyanis csak állami és szövetkezeti tulajdont ismerték Ha elfogadják ezt a paragrafust, rendezetlenné válik jó néhány olyan ingatlan helyzete, amely társadalmi szervezetek kezében van. Kifogásolta, hogy a törvényjavaslat lehetetlenné teszi a társadalmi szervezetek önálló gazdálkodását. Ezek a szervezetek számoljanak el a kezelésükben levő ingatlanok eredetével, és csak az őket ténylegesen megillető ingatlanok maradjanak náluk, ezekkel azonban gazdálkodhassanak is. Vassné Nyéki Ilona (Pest m.) a magyar paraszt régi sérelmeit sorolta, amelyeket ezúttal sem tudnak orvosolni. A parasztok abba nem tudnak belenyugodni, hogy a több községből egyesített tsz-ek a tulajdonukban levő földeket, a tulajdonosi jogokat gyakorolva — zártkert, hétvégi telek, vagy ipari telep céljára —,eladhatják, a földmegváltási árnál jóval magasabb áron. Szerinte a közösség közigazgatási területén levő minden föld eladása elsősorban az adott faluközösség létfeltételeinek javítását szolgálja. Olyan törvény kell, hogy a faluközösség beleegyezése nélkül az ott lakók földjének egyetlen négyzetméterét se lehessen kiárusítani. Zsolnay Katalin (Komárom m.) úgy vélte: a törvény két vitatott rendelkezése, a 12-es és a 13-as paragrafus a jelenleg érvényes megfogalmazásban túlmegy azokon a célokon amelyeket a törvény elfogadása idején Tallóssy Frigyes javasolt. Ezért az Országgyűlésnek nem szabad kétségeket hagynia afelől, miként kell az általa módosított rendelkezéseket értelmezni, kényszerítsék bonyolult agytornára’’ a végrehajtókat. Tallóssy Frigyes (Bp.) elmondotta: Akkori indítványának egyik szándéka az volt, hogy azok a társadalmi szervek, amelyek nem tulajdonosai az állami ingatlannak, ne adhassák azt el; továbbá azt szerette volna elérni, hogy az egykori községi és városi földek tulajdonjoga ne változzék addig, amíg a tulajdonjogi reformot ki nem dolgozzák; magyarán, addig fagyasszák be ezeknek az ingatlanoknak a tulajdonjogát. Tallóssy szerint, sokan azért csatároznak, hogy a kezelői jog legyen azonos a tulajdonjoggal. , Ha ezt elfogadnák — vélekedett —, nagy hibát követnének el. A jelenlegi kezelők ugyanis igen nagy értékű állami tulajdonok felett szereznének ily módon rendelkezési jogot (Folytatás a 3. oldalon.) A gabonatermelő nagygazdaságok Péter-Pálkor már tüntettek, így adva kifejezést szorult helyzetüknek. A szőlőt-gyümölcsöt termelő kisgazdaságok tulajdonosai egyelőre nem tartanak itt. Ők csupán öklüket rázzák, és szidnak minden létező szervezetet, amelynek csak elképzelhető köze lehet a növényvédő szerek hiányához. Mindenekelőtt persze az Agrokert, hiszen ez a kereskedelmi szervezet ismert széles körben. Az Agroteknek, vagyis az azonos profilú nagykereskedelmi és készletező vállalatnak már kicsit kevesebb jut a népies „áldásból”, a Chemolimpexnek, és a külkereskedelemnek meg jószerivel semmi. Róluk ugyanis a kistermelők abszolút többsége már nem is tudja, hogy léteznek, azt meg kivált nem, hogy a mai vegyszerhiányért sokkal inkább elmarasztalhatók, mint az Agroker. A szegedi székhelyű vállalat növényvédőszer-osztályának vezetőjétől, Kovács Csabától azt kérdeztem, mit szól óriási népszerűségükhöz”? — Szívesen lemondanánk róla valamennyien a vállalatnál, én pedig külön is. Hozzá kell azonban tennem: a termelőknek teljesen igazuk van, amikor haragszanak ránk Boltjaink üresek, és itt, a Dorozsmai úti telepen levő raktárainkban sem rejtegetünk egyetlen kurrens cikket sem. — Rézgálicot, vagy a helyettesítésére szolgáló Miltoxot, rézoxikloridot sem? — Ezekből egyszerűen nincs a birtokunkban semennyi! Itt a megrendelőiratunk, amelyet tavaly augusztusban adtunk föl az Agroteknek — mutatja a paksamétát, és magyarázza is a tételeket: — A szőlő- és őszibaracktermelők számára nélkülözhetetlen rézgálicból például 45 ezer darab, 1 kilogrammos csomagot rendeltünk a kistermelők kielégítésére, de mostanáig éppen csak a felet kaptuk meg. És ezt is nagy késéssel, egyenetlen megoszlásban. Miltoxból még kevesebbet, csak a rendelés ötödrészét teljesítette az Agrotek, sőt, visszaigazolásunk sincs, aminek alapján csak azt mondhatom, teljesen kiszámíthatatlan, hogy lesz-e javulás. — Javulás már nem lehet, hiszen éppen a júniusi, rendkívül csapadékos napokban lett volna szükségük a termelőknek a gombaölő szerekre. — Így igaz! Hozzátehetem, rézoxikloridból sincs még visszaigazolásunk sem. De ebbe a kategóriába — mármint a nem létezőbe — sorolható a levéltetvek ellen leginkább használatos Pirimor is Ha nagy ritkán érkezik, akkor is csak 25 dekagrammos csomagolásban, ami már szinte nagyüzemi mennyiségnek minősíthető. Emiatt aztán a legnagyobb növén.A védőszer ínség idején sem ritka a drága anyagok kényszerű pazarlása, a környezet durva szennyezése sem. Áldatlan helyzet. — Hát még a termelőnek milyen áldatlan a helyzet, amikor szeme előtt megy tönkre a szépnek ígérkező szőlő- vagy gyümölcsültetvény java része! — Bizony így van, és sajnos nem tudunk semmit ígérni. Ha csak azt nem, hogy esetleg már két hét múlva is dömping lehet boltjainkban akármelyik mai hiánycikkből. Nem az Isten, de a külkereskedelem kezében vagyunk. Egy héttel ezelőtt voltunk Kecskeméten, ahol a 14 Agroker-vállalat társulásából megalakult Agrotrend Rt. kiszerelőüzeme dolgozik. Ott egyértelműen kiderült, számos hiánycikkből már itt van a hatóanyag, csak éppen nem győzik a kiszerelési munkát. Persze, végsősoron a vegyszer késedelme miatt. — Rézgálic is van már? — Az nincs! Ebből nem érkezett a Szovjetunióból, de Bulgáriából, sem. Miután a KGST-relációból kielégítetlen maradt az országos igény, dollárért vásárolt az ország rézalapú szereket. Nekünk nem egészen huszonöt tonna jutott. Tudja, az a furcsa számomra, hogy ez is szovjet rézgálic volt, de mi Nyugatról tudtuk csak beszerezni. Nyilvánvaló, hogy itt is a KGST ismert problémáinak egyike jelentkezik ... — Segíteni tehát nem tud az Agroker? — Sajnos nem! Az évente mintegy ötvenmillió forintnyi forgalmat jelentő, kistermelőknek szánt vegyszermennyiségnek hozzávetőleg a felét tudtuk forgalomba hozni mostanáig. Ez időarányos ugyan, de hát mindenki tudja, hogy most lenne a szezon! Most kellene biztosítani a vegyszert a termelőknek, nem amikor már tönkremegy a termés. Csöppet sem vigasztaló, hogy a nagyüzemek szükséglete is nagy arányban kielégítetlen az idén. Egyetlen halvány biztatást tudok csak mondani. Csaknem bizonyosra vehető, hogy ez az utolsó év, amikor ilyen helyzet állhat elő. Jövőre már bizonyosan érzékelhető lesz az importliberalizálás hatása. Talán, talán kialakul végre egy valódi piaci helyzet, és aki hiányt tapasztal, az azonnal vásárol. Saját érdekében, hiszen a kereskedelem a vevőből él — mondta az osztályvezető.* Jövőre? Mi sajnos, nem látunk előre egy esztendőt. Mi azt tudjuk a termelőktől, a megyében a szőlő- és gyümölcstermés igen nagy részét előállító kistermelőktől, hogy jelenleg még szinte irigykedve néznek a tüntető gabonatermelőkre. És értjük az irigységüket. Hiszen a nagyüzemek „csak” a termésükért kérik a tisztességes árat. A kistermelők idáig még nem jutottak. Ők egyelőre boldogok lennének, ha különböző kultúráikat megvédhetnék a termés beéréséig. Ehhez azonban ma nincsenek meg a legalapvetőbb feltételek sem! S akkor még hol van az értékesítés ezer és egy gondja! BEDŐ NÁNDOR Öklüket rázzák a kistermelők! Szőlő- és gyümölcskultúrák végveszélyben ígér javulást" ]