Cukoripar, 1984 (37. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

A CUKORIPAR ÉS A MAGYAR ÉLELMISZERIPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET CUKORIPARI SZAKOSZTÁLYÁNAK NEGYEDÉVI FOLYÓIRATA 1984. JANUÁR—MÁRCIUS A levélváltás hatása a cukorrépa termésére és cukortartalmára I. A geográfiai zónák és az agroökoszisztémában előforduló betegségek hatása DR. KISS ERNŐ—DR. HETZER TIBORNÉ— POÓS KÁROLYNÉ—DR. PCHIMAF A. FATTAH I. Bevezetés A répa hosszú napszakos növényfaj, ezért ter­mesztésére az optimális klimatikus feltételek hazánktól északra és északnyugatra, elsősorban a maritim hűvös mérsékelt klíma övezetben ta­lálhatók. Alkalmazkodóképessége plasztikus, ezért sikerrel termeszthető a 30. és 62. széles­ségi fokok között. Optimális termőterületei az 50—57. fok körül találhatók, továbbá kiváló ter­méseket ad olyan magasabb, tengerszint feletti termőhelyeken, ahol 20 ° C körüli nyár és 800 mm körüli évi csapadék van (lásd Ausztria ter­méseit). A mérsékelt égövben 100—120 nap alatt ki­fejleszti primőr leveleit, és azokkal képes a te­­nyészidő végéig (a fagyok beálltáig) asszimilál­ni. Kifejlett leveleinek összes területe fajtától, termőhelytől, évjárattól stb. függően, lehet 2000—6000 cm2 is, melynek ingadozása 50—100 százalék közötti (Csitkovics 1953, 1954, 1955; Patyi 1982). A répa hasznos asszimilációja szempontjából nagy jelentősége van az először kifejlődött le­­vélzet élettartamának. Betegségek, vízhiány (víz-stressz) vagy tápanyagok hiánya (tápanyag­­stressz) a répa leveleit élettanilag elöregíti vagy károsítja, a levelek elhalnak, melynek nyomán a répa új leveleket fejleszt. Ez a folyamat sok tartalék tápanyagot és energiát igényel, melyet a növény, a termés és béltartalom kárára tud pótolni. Ezeket az összefüggéseket számos ku­tató vizsgálta, és a termőhelyek, valamint kór­okok következtében, részben azonos, részben el­térő összefüggéseket találtak (Vukovits 1963, Crane és Calpousos 1970, Snyder 1970, Takebe és Izumiyama 1974, Kiss et al. 1976, Sutcliffe 1979 stb.). Általában pozitív korreláció van az optimális levélterület és a termés között (Roster 1962), de az évjárati, termőhelyi és fajtahatások ezt mó­dosíthatják. A poliploid fajták nagyobb leve­­lűek, mint a diploid típusok (Magassy 1960, Het­zer 1971). Az optimális levéllterület évjáratok és termőhelyek szerint lehet kisebb vagy nagyobb, ezért kis és nagy levélzettel egyaránt lehetsé­ges közepes vagy nagy termés, esetenként kivá­ló, közepes vagy gyenge cukortartalom (Csitko­vics 1953—1955, Hetzer 1971, Patyi 1982). Elméleti megfontolások lehetővé teszik a kis­­levél-típusú répával nagy termés előállítását (Kralovic 1977), ilyen fajtatípusok a hűvös­mérsékelt égöv alatt elterjedtek, de hazánkban a nagy levelű típusok is előnyösek, mert ezek korán árnyékolják talajukat, és ezzel a talaj evapotranspirációját mérséklik. Mivel nagy cukortermés és kiváló digestió kis levélfelülettel is elérhető, ilyen fajták előállítá­sa hazánkban is célkitűzés (Magassy 1981). A cukortartalom kialakulása és annak felhal­mozódási üteme elsősorban fajtatulajdonság, melyre igen nagy hatást gyakorol a termőhely. Geográfiai zónák szerint kimutathatók a főbb összefüggések, és ezen belül a lokális hatások (1. ábra). A répa cukortartalma a mediterrán zó­nákban (30—35° körül) alacsony, mégis egyéb gazdaságossági okokból, termesztése és feldol­gozása rentábilis (hosszú feldolgozási kampá­nyok, pl. Kalifornia egyes területein kétszer 140 napos gyártási üzem is van). 2. A levélelhalás okai A levélelhalást, illetve az általa indukált le­vélváltást számos tényező determinálja, ezt so­kan vizsgálták és számos összefüggést megálla­pítottak. A kiváltó tényezők geográfiai zónán- Az 1. ábrában a szélességi fok ívhossza 111 km-nek ol­vasandó!

Next