Cukoripar, 1997 (50. évfolyam, 1-4. szám)
1997-01-01 / 1. szám
9 Visszatekintés A CUKORIPAR ötvenedik évfolyamának első számát készítve erős a késztetés a visszatekintésre. Talán a mai olvasó számára sem érdektelen, hogy honnan, hogyan, milyen célok érdekében indult ez a lap? Kik voltak a szerzők, a lapcsinálók? És mi, mai szerzők és készítők hűek maradtunk-e elődeink céljaihoz, és meg tudunk-e felelni a mai kor kihívásainak úgy, ahogyan ők meg tudtak felelni? Ahhoz, hogy ezekre az önmagunk által feltett kérdésekre válaszolni tudjunk, a lap eddig megjelent negyvenkilenc évfolyamát az irodalmazás klasszikus módszereivel néztük át, így próbáltuk a feleletet megfogalmazni. 1948-ban a magyarországi cukorgyárakat államosították. Az elkezdett fejlesztési munkákba óriási lendülettel kapcsolódott be a műszaki értelmiség és a munkásság. Már 1948-ban a Mérnök Szakszervezet keretében megalakult és működött a Cukoripari Szakosztály, amely a fontos szakmai kérdésekben az országos álláspont kialakítására ankétokat, a nagyobb problémák megoldására munkabizottságokat hozott létre. Tanfolyamokon, előadásokon gyarapították a munkások szaktudását. A tudásanyag hozzáférhetősége nyilvánvalóvá tette a magyar nyelvű szakirodalom megteremtésének égető szükségét. Ezek között is a rövid átfutással készíthető, sok személyhez gyakran eljuttatható szakmai folyóirat létrehozása volt az egyik legfontosabb. 1948. szeptember 1-jén, az államosítás után néhány hónappal megjelent a CUKORIPAR első száma a Cukoripari Központ közleményeiként kézirat gyanánt. 1949. február 23-án megalakult a Mezőgazdasági Ipari Tudományos Egyesület a MITE (később és ma a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület ( MÉTE), aminek szinte azonnal, már áprilisban lett Cukoripari Szakosztálya. Ettől az időponttól kezdődően a CUKORIPAR a Cukoripari Központ és a Mezőgazdasági Ipari Tudományos Egyesület Cukoripari Szakosztályának folyóirata. A magyarországi cukoripar történetében mindig szépszámmal voltak a tudományos haladást képviselő szakemberek. Az üzleti titoktartás miatt azonban az államosítás előtt nem alakulhatott ki olyan fórum, nem jöhetett létre olyan magyar nyelvű szaklap, ami egy-egy tudományos felvetés megvitatására, az elért, vagy követendő műszaki-, technológiai-, tudományos eredmények publikálására szolgált volna. Tehát hagyományok nélküli teremtő munkáról volt szó a lap létrejöttekor. Az első évfolyam számai még nagyon tarka képet mutatnak. Leginkább egy üzemi híradó és egy tudományos szaklap addíciójának benyomását keltették, ami a kor hangulatát ismerve, természetes is volt. Mivel a cukorgyárak, a szakirányítás szervei és a Cukoripari Szakosztály vezetői személyes ügyüknek tekintették a szakfolyóiratot, módszeres és kitartó munkával viszonylag rövid idő alatt felvázolták a megoldásra váró legfontosabb feladatokat, ahol az ötletszerűség helyett tudományosan megalapozott munkát kell végezni. A tudományos kutatómunkát szorgalmazó szakvezetőkhöz csatlakoztak az egyes gyárak technológus-, műszaki szakemberei és tapasztalataik közreadásával a gyorsan megvalósítható eredményeket széles körben terjesztették a CUKORIPAR-ban. Az egyre szervezettebb és gyors fejlődésnek indult iparban rövid idő alatt többszörösére nőtt a mérnökök és technikusok száma. Kialakult a magyar cukoripari kutatógárda, akiknek kutatási eredményei a közvetlen kapcsolataikon túl a szaklapokkal is eljutottak minden gyakorlati szakemberhez. Az ipar műszaki fejlődése magával hozta a lap szakmai nívójának emelkedését, határozott profiljának kialakulását és a közlemények iránti magas szakmai követelményeket. Ennek eredményeként vált egyre elismertebbé a hazai és külföldi szakmai körökben. A cukoripar számára nagyon fontos volt, hogy a répatermesztő gazdaságok szakemberei megismerkedjenek a répatermesztés kutatási eredményeivel, az agrotechnika és technológia répatermesztési újdonságain kívül a cukorgyártás egész vertikumával, ezért minden termelőhöz eljuttattuk a CUKORIPAR-t. Az elmélet és a gyakorlat kérdéseinek párosításával, új termelési módok és kutatási eredmények ismertetésével, a cukorgyártás legfejlettebb technikájának és technológiájának következetes prezentálásával szolgálja a lap a magyar cukoripart és nemzetközileg is elismert, tekintélyes szakfolyóirattá vált. Több mint húsz országban megjelenő, mintegy ötven szaklap tart igényt a CUKORIPAR-ral történő cserére. A CUKORIPAR eddig megjelent negyvenkilenc évfolyamának mintegy 680 magyar szerzője volt. A legtermékenyebb szerzőnk Wertán Pál vasdiplomás oki. gépészmérnök, aki 35 évig szerkesztette a lapot. 202 közleménnyel gyarapította a lap olvasóinak ismereteit. Dr. Vukov Konstantin oki. vegyészmérnök, a kémiai tudományok doktora, egyetemi tanár 119 közleményt publikált. A harmadik legtöbbet írt szerző dr. Vigh Albert oki. vegyészmérnök, a kémiai tudományok kandidátusa, CUKORIPAIt A CUKORIPARI KÖZPONT KÖZLEMÉNYEI ki ama a cukorfiPAíni mzmsz Khzm.vrgyanant tsix. szeptember hó CUKORIPAR L. évfolyam (1997) 1. szám