Cukoripar, 1997 (50. évfolyam, 1-4. szám)

1997-01-01 / 1. szám

9 Visszatekintés A CUKORIPAR ötvenedik évfolyamának első számát készítve erős a késztetés a visszatekintésre. Talán a mai olvasó számára sem érdektelen, hogy honnan, hogyan, milyen célok érdekében indult ez a lap? Kik voltak a szer­zők, a lapcsinálók? És mi, mai szerzők és készítők hűek maradtunk-e elődeink céljaihoz, és meg tudunk-e felelni a mai kor kihívásainak úgy, ahogyan ők meg tudtak felelni? Ahhoz, hogy ezekre az önmagunk által feltett kérdések­re válaszolni tudjunk, a lap eddig megjelent negyvenki­lenc évfolyamát az irodalmazás klasszikus módszereivel néztük át, így próbáltuk a feleletet megfogalmazni.­­ 1948-ban a magyarországi cukorgyárakat államosítot­ták. Az elkezdett fejlesztési munkákba óriási lendülettel kapcsolódott be a műszaki értelmiség és a munkásság. Már 1948-ban a Mérnök Szakszervezet keretében meg­alakult és működött a Cukoripari Szakosztály, amely a fontos szakmai kérdésekben az országos álláspont kiala­kítására ankétokat, a nagyobb problémák megoldására munkabizottságokat hozott létre. Tanfolyamokon, előadá­sokon gyarapították a munkások szaktudását. A tudás­anyag hozzáférhetősége nyilvánvalóvá tette a magyar nyelvű szakirodalom megteremtésének égető szükségét. Ezek között is a rövid átfutással készíthető, sok személy­hez gyakran eljuttatható szakmai folyóirat létrehozása volt az egyik legfontosabb.­­ 1948. szeptember 1-jén, az államosítás után néhány hónappal megjelent a CUKORIPAR első száma a Cukori­pari Központ közleményeiként kézirat gyanánt. 1949. február 23-án megalakult a Mezőgazdasági Ipari Tudo­mányos Egyesület a MITE (később és ma a Magyar Élel­mezésipari Tudományos Egyesület ( MÉTE), aminek szinte azonnal, már áprilisban lett Cukoripari Szakosztá­lya. Ettől az időponttól kezdődően a CUKORIPAR a Cu­koripari Központ és a Mezőgazdasági Ipari Tudományos Egyesület Cukoripari Szakosztályának folyóirata. A magyarországi cukoripar történetében mindig szép­számmal voltak a tudományos haladást képviselő szak­emberek. Az üzleti titoktartás miatt azonban az államosí­tás előtt nem alakulhatott ki olyan fórum, nem jöhetett létre olyan magyar nyelvű szaklap, ami egy-egy tudo­mányos felvetés megvitatására, az elért, vagy követendő műszaki-, technológiai-, tudományos eredmények publi­kálására szolgált volna. Tehát hagyományok nélküli te­remtő munkáról volt szó a lap létrejöttekor. Az első évfolyam számai még nagyon tarka képet mu­tatnak. Leginkább egy üzemi híradó és egy tudományos szaklap addíciójának benyomását keltették, ami a kor hangulatát ismerve, természetes is volt. Mivel a cukorgyárak, a szakirányítás szervei és a Cuko­ripari Szakosztály vezetői személyes ügyüknek tekintet­ték a szakfolyóiratot, módszeres és kitartó munkával vi­szonylag rövid idő alatt felvázolták a megoldásra váró legfontosabb feladatokat, ahol az ötletszerűség helyett tu­dományosan megalapozott munkát kell végezni. A tudo­mányos kutatómunkát szorgalmazó szakvezetőkhöz csat­lakoztak az egyes gyárak technológus-, műszaki szakem­berei és tapasztalataik közreadásával a gyorsan megvaló­sítható eredményeket széles körben terjesztették a CU­­KORIPAR-ban. Az egyre szervezettebb és gyors fejlődésnek indult iparban rövid idő alatt többszörösére nőtt a mérnökök és technikusok száma. Kialakult a magyar cukoripari kutató­gárda, akiknek kutatási eredményei a közvetlen kapcsola­taikon túl a szaklapokkal is eljutottak minden gyakorlati szakemberhez. Az ipar műszaki fejlődése magával hozta a lap szakmai nívójának emelkedését, határozott profiljának kialakulá­sát és a közlemények iránti magas szakmai követelmé­nyeket. Ennek eredményeként vált egyre elismertebbé a hazai és külföldi szakmai körökben. A cukoripar számára nagyon fontos volt, hogy a répa­termesztő gazdaságok szakemberei megismerkedjenek a répatermesztés kutatási eredményeivel, az agrotechnika és technológia répatermesztési újdonságain kívül a cukor­­gyártás egész vertikumával, ezért minden termelőhöz el­juttattuk a CUKORIPAR-t. Az elmélet és a gyakorlat kérdéseinek párosításával, új termelési módok és kutatási eredmények ismertetésével, a cukorgyártás legfejlettebb technikájának és technológiájá­nak következetes prezentálásával szolgálja a lap a magyar cukoripart és nemzetközileg is elismert, tekintélyes szak­­folyóirattá vált. Több mint húsz országban megjelenő, mintegy ötven szaklap tart igényt a CUKORIPAR-ral tör­ténő cserére.­­ A CUKORIPAR eddig megjelent negyvenkilenc év­folyamának mintegy 680 magyar szerzője volt. A legtermékenyebb szerzőnk Wertán Pál vasdiplomás oki. gépészmérnök, aki 35 évig szerkesztette a lapot.­­ 202 közleménnyel gyarapította a lap olvasóinak ismerete­it. Dr. Vukov Konstantin oki. vegyészmérnök, a kémiai tudományok doktora, egyetemi tanár 119 közleményt publikált. A harmadik legtöbbet írt szerző dr. Vigh Albert oki. vegyészmérnök, a kémiai tudományok kandidátusa, CUKO­RI­­PAIt A CUKORIPARI KÖZPONT KÖZLEMÉNYEI ki ama a cukorfiPAíni mzmsz Khzm.vr­gyanant tsix. szeptember hó CUKORIPAR L. évfolyam (1997) 1. szám

Next