Cukoripar, 2000 (53. évfolyam, 1-4. szám)
2000-01-01 / 1. szám
CUKORIPAR Ltf. évfolyam (2000) 1. szám Lehetséges jövőképek az élelmiszer-gazdaságban JUHÁSZ PÁL-SZABÓ MÁRTONSZERDAHELYI KÁROLY A magyar TÉP 1998-ban Technológiai Előretekintési Program indult hazánkban, melyben a következő húsz-harminc év lehetséges társadalmi-gazdasági változásait próbálják a szakértői közösségek becsülni. A program keretében társadalmi és ágazati szinten is értékelésre kerül a jelenlegi helyzet. Forgatókönyv-változatok segítségével nem csupán lehetséges jövőképet alkotnak, hanem az egyes alternatívák eléréséhez vezető lépések, utak kidolgozása is a munka része. A mezőgazdaságot és az élelmiszeripart gondozó munkacsoport a húsz főt meghaladó létszámával az egyik legnépesebb testület, amelyben minden lényeges szakterület ismert képviselője megtalálható. E közösség olyan társadalmi és technológiai jellegű állítások együttesét alkotta meg, amelyek várható bekövetkezése időponthoz köthető. A nagyszámú, akár két-háromszáz szakember kérdőíves megkérdezésével a fejlődés menetében várhatóan bekövetkező töréspontok is becsülhetők. E cikkünkben a TÉP keretében készített, az élelmiszergazdaság lehetséges jövőjét tárgyaló társadalmi-gazdasági forgatókönyveket adjuk közre. Kapcsolódás a makroforgatókönyvekhez Az ország egészét tárgyaló társadalmi-gazdasági forgatókönyvek három fő dimenziót, független változót határoztak meg: — az integráltságot, vagyis azt, hogy milyen mértékben kapcsolódik be a magyar társadalom és gazdaság a globális struktúrákba, — a tudásintenzitást, hogy milyen színvonalú termelési és technológiai kultúrák mentén történik a bekapcsolódás a nemzetközi munkamegosztásba, és ebben mi a hazai tudás szerepe, az aktivitást, vagyis passzívan elfogadjuk-e a sorsot, vagy tudatosan és aktívan keressük a legkedvezőbb lehetőségeket. A fenti változók értelmezése lehetséges a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, azok jól körvonalazzák az ágazat mozgásterét és a felvázolható modelleket. Ugyanakkor a sajátosságokból következően szükségszerűen különbségek is adódnak, így: — az integráltság esetében azt tekintjük alapvetőnek, hogy a mezőgazdaságból és az élelmiszeriparból kiindulva bontakozik-e ki a folyamat, vagy a magyar élelmiszer-gazdaságon kívüli központ az integráció magja. (A munkaigényes, tájgazdálkodást támogató szerkezet kialakulásához elengedhetetlen az önszerveződésen alapuló integráció, míg a tőzsdei cikkek esetében a megmérettetés a világpiacon történik.); — a tudásintenzitás megítélésénél az lehet a vízválasztó, hogy a korszerű ismeretek hordozója csak egy szűk réteg-e, vagy a gazdálkodók széles körénél megtalálhatók ezek az ismeretek; — az aktivitás vizsgálatánál megjegyzendő, hogy a magas szintű aktivitás magas szintű tudást feltételez széles körben (és fordítva), másfelől a magas szintű aktivitáshoz jelentős állami szerepvállalás is szervesen hozzátartozik. (Az atomizált vállalkozói kör szervezését és orientálását nem tartjuk máshogyan megvalósíthatónak a következő 10-15 évben.) A fentiekben tárgyalt független változók viszonylag jól meghatározzák a következő függő változókat: — az élelmiszer-gazdaságban, különösen a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számát, — a birtok- és termelési szerkezetet, — a „zöld alternatíva” megvalósításának az esélyét, — az élelmiszeripar és -kereskedelem lehetőségeit, — az oktatás, tanácsadás és fejlesztés kereteit. Adalékok a modellválasztáshoz a magyar mezőgazdaságban A jelenlegi helyzet rövid értékelése A bérletek elaprózottsága és rossz szabályozása miatt a tartós földhasználat bizonytalan. (Magát a földhasználatot elegendő mértékben koncentráltnak tekintjük.) A mezőgazdasági tevékenységet, illetve kiskereskedelmet folytatók egy része kényszervállalkozó. E két területen a „feketegazdaság” térnyerése jelentős. A mezőgazdaság kibocsátása, műszaki-technológiai színvonala elmarad az egy évtizeddel ezelőtti szinttől. Külső működőtőke bevonásának akadályai vannak. Az állami szerepvállalás bizonytalan. Úgy véljük, hogy az agrárgazdaság túljutott már a mélyponton, de új pályára állásról még nem lehet beszélni. A tartós és kiegyensúlyozott növekedés feltételeit még nem sikerült megteremteni. A szükséges intézmények kiépülése - az információs rendszerektől a hitelezésen keresztül az érdekérvényesítésig - ezen a területen lassan halad. Nem minden gazdasági szereplő érdekelt az átlátható és kiszámítható piaci viszonyok gyors kiépülésében. Az élelmiszer-gazdaságot ma a gabona-hús vertikum túlsúlya jellemzi. A kertészeti vállalkozások - a telepített gyümölcsösöket nem számítva - inkább a nagyobb birtokok (vállalkozások) vetésforgójába ágyazódva működnek, a „bokorba” szerveződés eléggé ritka. Jelen tanulmányunkban csak néhány példa felvillantására vállalkozhatunk. Az uborka, málna vagy akár a savanyú káposzta - az átmeneti gondok ellenére - sikeres terméknek tekinthető. Egyes káposztafélék, a paradicsom, a spárga előállításának még nem alakultak ki az optimális konstrukciói. Az élelmiszeripar csak relatív önállósággal bír, a mezőgazdaságban megtermelt árualapok nagysága, minősége és ára alapvetően meghatározza az ipar mozgásterét. E területet ma nem a tudatosan vállalt munkaigényesség jellemzi, ebből eredően a közepes és nagyvállalati kör a meghatározó.