Cukoripar, 2000 (53. évfolyam, 1-4. szám)

2000-01-01 / 1. szám

CUKORIPAR Ltf­. évfolyam (2000) 1. szám Lehetséges jövőképek az élelmiszer-gazdaságban JUHÁSZ PÁL-SZABÓ MÁRTON­­SZERDAHELYI KÁROLY A magyar TÉP 1998-ban Technológiai Előretekintési Program indult hazánkban, melyben a következő húsz-harminc év lehet­séges társadalmi-gazdasági változásait próbálják a szakér­tői közösségek becsülni. A program keretében társadalmi és ágazati szinten is értékelésre kerül a jelenlegi helyzet. Forgatókönyv-változatok segítségével nem csupán lehet­séges jövőképet alkotnak, hanem az egyes alternatívák el­éréséhez vezető lépések, utak kidolgozása is a munka ré­sze. A mezőgazdaságot és az élelmiszeripart gondozó mun­kacsoport a húsz főt meghaladó létszámával az egyik leg­népesebb testület, amelyben minden lényeges szakterület ismert képviselője megtalálható. E közösség olyan társa­dalmi és technológiai jellegű állítások együttesét alkotta meg, amelyek várható bekövetkezése időponthoz köthető. A nagyszámú, akár két-háromszáz szakember kérdőíves megkérdezésével a fejlődés menetében várhatóan bekö­vetkező töréspontok is becsülhetők. E cikkünkben a TÉP keretében készített, az élelmiszer­­gazdaság lehetséges jövőjét tárgyaló társadalmi-gazdasági forgatókönyveket adjuk közre. Kapcsolódás a makroforgatóköny­vekhez Az ország egészét tárgyaló társadalmi-gazdasági forga­tókönyvek három fő dimenziót, független változót hatá­roztak meg: — az integráltságot, vagyis azt, hogy milyen mérték­ben kapcsolódik be a magyar társadalom és gazda­ság a globális struktúrákba, — a tudásintenzitást, hogy milyen színvonalú termelési és technológiai kultúrák mentén történik a bekap­csolódás a nemzetközi munkamegosztásba, és eb­ben mi a hazai tudás szerepe,­­ az aktivitást, vagyis passzívan elfogadjuk-e a sorsot, vagy tudatosan és aktívan keressük a legkedvezőbb lehetőségeket. A fenti változók értelmezése lehetséges a mezőgazda­ságban és az élelmiszeriparban, azok jól körvonalazzák az ágazat mozgásterét és a felvázolható modelleket. Ugyan­akkor a sajátosságokból következően szükségszerűen kü­lönbségek is adódnak, így: — az integráltság esetében azt tekintjük alapvetőnek, hogy a mezőgazdaságból és az élelmiszeriparból ki­indulva bontakozik-e ki a folyamat, vagy a magyar élelmiszer-gazdaságon kívüli központ az integráció magja. (A munkaigényes, táj­gazdálkodást támogató szerkezet kialakulásához elengedhetetlen az önszer­veződésen alapuló integráció, míg a tőzsdei cikkek esetében a megmérettetés a világpiacon történik.); — a tudásintenzitás megítélésénél az lehet a vízválasz­tó, hogy a korszerű ismeretek hordozója csak egy szűk réteg-e, vagy a gazdálkodók széles körénél megtalálhatók ezek az ismeretek; — az aktivitás vizsgálatánál megjegyzendő, hogy a magas szintű aktivitás magas szintű tudást feltételez széles körben (és fordítva), másfelől a magas szintű aktivitáshoz jelentős állami szerepvállalás is szerve­sen hozzátartozik. (Az atomizált vállalkozói kör szervezését és orientálását nem tartjuk máshogyan megvalósíthatónak a következő 10-15 évben.) A fentiekben tárgyalt független változók viszonylag jól meghatározzák a következő függő változókat: — az élelmiszer-gazdaságban, különösen a mezőgaz­daságban foglalkoztatottak számát, — a birtok- és termelési szerkezetet, — a „zöld alternatíva” megvalósításának az esélyét, — az élelmiszeripar és -kereskedelem lehetőségeit, — az oktatás, tanácsadás és fejlesztés kereteit. Adalékok a modellválasztáshoz a magyar mezőgaz­daságban A jelenlegi helyzet rövid értékelése A bérletek elaprózottsága és rossz szabályozása miatt a tartós földhasználat bizonytalan. (Magát a földhasználatot elegendő mértékben koncentráltnak tekintjük.) A mező­­gazdasági tevékenységet, illetve kiskereskedelmet folyta­tók egy része kényszervállalkozó. E két területen a „feke­tegazdaság” térnyerése jelentős. A mezőgazdaság kibo­csátása, műszaki-technológiai színvonala elmarad az egy évtizeddel ezelőtti szinttől. Külső működőtőke bevonásá­nak akadályai vannak. Az állami szerepvállalás bizonyta­lan. Úgy véljük, hogy az agrárgazdaság túljutott már a mélyponton, de új pályára állásról még nem lehet beszél­ni. A tartós és kiegyensúlyozott növekedés feltételeit még nem sikerült megteremteni. A szükséges intézmények kiépülése - az információs rendszerektől a hitelezésen keresztül az érdekérvényesítésig - ezen a területen las­san halad. Nem minden gazdasági szereplő érdekelt az átlátható és kiszámítható piaci viszonyok gyors kiépülésé­ben. Az élelmiszer-gazdaságot ma a gabona-hús vertikum túlsúlya jellemzi. A kertészeti vállalkozások - a telepített gyümölcsösöket nem számítva - inkább a nagyobb birto­kok (vállalkozások) vetésforgójába ágyazódva működ­nek, a „bokorba” szerveződés eléggé ritka. Jelen tanul­mányunkban csak néhány példa felvillantására vállalkoz­hatunk. Az uborka, málna vagy akár a savanyú káposzta - az átmeneti gondok ellenére - sikeres terméknek tekint­hető. Egyes káposztafélék, a paradicsom, a spárga előállí­tásának még nem alakultak ki az optimális konstrukciói. Az élelmiszeripar csak relatív önállósággal bír, a mező­­gazdaságban megtermelt árualapok nagysága, minősége és ára alapvetően meghatározza az ipar mozgásterét. E te­rületet ma nem a tudatosan vállalt munkaigényesség jel­lemzi, ebből eredően a közepes és nagyvállalati kör a meghatározó.

Next