Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 1. kötet
B - BONTOGATÁS - BONTÓRÚD - BONTOS - BONY - BONYA - BONYHA - BONYHÁD - BONYODALMAS - BONYODALOM - BONYOL - BONYOLÁS - BONYOLAT - BONYOLÍT - BONYOLÍTÁS - BONYOLODÁS - BONYOLODIK - BONYOLODOTT - BONYOLODOTTSÁG - BONYOLÚL - BONYOLÚLT - BOR, (1) - BOR, (2)
731 BONTOGATÁS—BONYOLODIK BONYOLODOTT—BOR 782 BONTOGATÁS, (bom-togatás) mn. tt. bontogatás ttb. —ok. Valaminek folyton folyó bontása, részekre oszlatása, választása. Csomagok bontogatásával foglalkodni. BONTÓRÚD, (bontó-rúd) ész. fn. Bányászi nyelven vakaróvassal ellátott rúd, melylyel az olvasztó kemenczék oldalait tisztogatják. BONTOS (bom-tos) mn. tt. bontos-t, tb. —ak. Azon kevés melléknevek egyike, melyek os, es, ös, képzők által igetöböl származnak. A székelyeknél am. kibomlott, kigörbedt. Bontos lábu. BONY, elvont gyöke a bonyol, bonyolít, bonyolódik szóknak, és ezek származékainak, melyek alapértelme szerint burkolást, takarást, befödést jelent. Vékony hangon rokona azon beny, melyből benygyel, v. bengyel származott. Egyezik vele pony, mint a pongyola, ponyva szók gyöke. Végelemzésben am. beny, azaz benségi állapot. BONYA v. BÓNYA, helységek Somogy és Sopron megyében ; helyr. Bonyá-n, —ra, —ról. BONYHA, falu Erdélyben; helyr. Bonyhá-n, — ra, —ról. BONYHÁD, mv. Tolna megyében ; helyr. Bonyhád-ra, —on, —ról. BONYODALMAS, (bony-od-al-om-as) mn. tt. bonyodalmas t s tb. lak. Szövevényes, nehéz vagy kétes megoldású. Bonyodalmas pör, kérdés, esemény. Bonyodalmas szinmiai cselekvény. BONYODALOM, (bonyodalom) m. tt. bonyodalmat. Valamely ügynek szövevényes, és nehéz megfejtésü állapota, különösen szépirodalmi értelemben, regényben, színműben az események, illetőleg cselekvények olyatén beszövődése, melynek kimenetele akadályokkal jár, s az olvasóban vagy nézőben kétes várakozást gerjeszt. BONYOL, (bonyol) áth. m. bonyol-t. Valaminek szálait, rétegeit egymásba keveri, szövi, burkolja, fonja, s ez által megoldását nehezíti. Bebonyolni, öszvebonyolni a fonalat. BONYOLÁS, (bonyolás) fn. tt. bonyolás-t, tb. —ok. L. BONYOLÍTÁS. BONYOLAT, (bonyol at) fn. tt. bonyolat-ot. Bonyolt, bonyolított dolog, szövevény, nehéz megoldató csomó. BONYOLÍT, (bonyolít) áth. m. bonyolított, hb. —m. v. —am. Valamit mesterségesen akarva vagy akaratlanul öszvevissza rakogat, vegyít, szövöget, mit szétbontani nehezen vagy csak ügyességgel lehet. Fonalakat bonyolítani. Beszély vagy dráma meséjét bebonyolítani. Magát valamely perbe bonyolítani. BONYOLÍTÁS, (bonyolítás), fn. tt. bonyolitás-t, tb. —ok. Öszvevisszarakogatás, vagy szövögetés vagy vegyítés, kuszálás. BONYOLODÁS, (bonyolodás) fn. tt. bonyolodás-t, tb. •—ok. Keveredés, valamibe szövevényes fonódás, vegyülés. BONYOLÓDIK , k. BONYOLÓDIK , belsz.mult, bonyolodtam, —tál, —ott. Keveredik, szövevényesen valamibe vegyül, köteledzik. Bajba, perbe, veszedelembe bonyolódni. A tyúk lábai kenderbe bonyolódtak. Üstöke tövisbe bonyolódott. Bonyolódnak a drámai cselekvények. BONYOLODOTT, BONYOLÓDOTT (bonyolodott), mn. tt. bonyolodott-at. Szövevényes, öszvevissza fonott, kötött, szőtt. Bonyolodott ügy. Bonyolódott üstök. Bonyolódott fonalak, bonyolodott gép. BONYOLODOTTSÁG, (bonyolodott-ság) mn. tt. bonyolodottság-ot. Bonyolodott állapot. BONYOLÚL, (bonyolúl) önh. m. bonyolúlt, 1. BONYOLODIK. BONYOLÚLT,(bonyolúlt) 1. BONYOLODOTT. BOR, (1), elvont gyöke több külön családot képező származékoknak. 1) Erős, zengő, mély hangot utánoz a borbora, v. barbora, bordó hangszerek neveiben. 2) Takarót, födöt jelent ezekben : ború, borút, borít, borong, borda, borona ; változattal: bur , p. a burok, burkol, burjány származékokban. A törökben is bürülnek am. borítni. 3) Metszésre, hasításra vonatkozik : borotva, borázda, s rokonai bar, ber, melyekből barkócza, berecz származtak 4) Jelent valami gömbölyűt a bors, borsó, boróka szókban. 5) Ezekben : borz, borzas, borzad, borzaszt, fölmerevedést, magasodást jelent, s rokona magas hangon bor, mint a borz, berzenkedik szók gyöke. V. ö. R gyökhang. BOR, (2), önálló gyök és m. tt. bort, tb. —ok. 1) Széles ért. bizonyos növények gyümölcseiből erjedés vagy főzés által kifejlett szeszes, csipős, részegítő lé. Gyömülcsbor, almabor, meggybor, cseresznyebor, égettbor. 2) Szoros és szokott ért. szőlőszemekből sajtolt lé, mely már forráson keresztülmenvén must lenni megszűnt, és szeszszel vegyes sajátságos ízt, szamatot kapott. Fehér, vörös, kastélyos, piros bor. Ó bor, új, vagy idei bor. Aszú bor, máslásbor, édes, savanyú, csipős, fanyar bor. Erős, gyönge bor. Ürmös, fűszeres bor. Eczetes, megpimpósodott, bildös bor. Tokaji, ménesi, somlai, budai egri borok. Hazai, külföldi, borok. Hegyi, kerti borok. Bort inni. Borral élni. Bortól undorodni. Borba fúlni, fujtani. Borban úszni, bővelkedni. Bort fejteni, lehúzni, vegyíteni, javítani rontani. Borral űzni a bor, a gondot. „ Itt a pohár! itt a bor! Vígasztal ez mindenkor." Kisfaludy K. „Gondot ki ne felejtene Forrásidnál, bor istene !" Vörösmarty. „Éljünk mink is akiket most A barátság egybefont, És borunkat vígan iszszuk. S távol elkerül a gond." Bajza. „Szerelem és a bor! Kiben a kettő forr, Nincsen ott nyugodalom." Beniczky Péter. „Ha bort iszom vidám vagyok, Danolhatok, kaczaghatok . Megcsókolgatom Kökényszemü galambom." Népdal. Adjon isten három hét, bort, búzát, békességet. Km. Borral mosdik, kolbászszal törölközik. Km. Sokat tud a bor. Km. Bor beszél belőle. Km. Mást beszél, mint Bodóné, ha a bor árát kérik. Km. Bor nélkül szegény a vendégség. Km. Borban lakik az igazság. Km. Többen halnak borban, hogysem a tengerben. Km. Általán a borról vett közmondások és példabeszédek száma igen nagy, milyenek : Pogány bor, erős, tiszta, vizzel nem kevert bor.