Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 1. kötet
B - BORDAFICZAM - BORDAFICZAMODÁS - BORDAGUMÓ - BORDAKÖZ - BORDAKÖZI - BORDAL - BORDALAP - BORDALJ - BORDAMAG - BORDANÁD - BORDANYAK - BORDAPORCZ - BORDÁS - BORDÁTLAN - BORDÁZ - BORDÉLY - BORDÉLYGAZDA - BORDÉLYHÁZ - BORDÉLYOS - BORDÉLYOSKODIK - BORDÉLYOZ - BORDÉLYOZÁS - BORDÉZMA - BORDICZA - BORDÓ - BORDON - BORDÓS - BORDÓSÍP - BORDÚS - BORÉ - BORECZET - BORÉGETŐ - BORÉK - BORÉKDAG - BORÉKLOB
737 BORDAFICZAM—BORDÉLYGAZDA BORDÉLYHÁZ -BORÉKLOR 738 BORDAFICZAM, (borda-ficzam) ész. fn. A bordacsontnak rendes helyzetéből kimenült, kiiszamodott állapota. BORDAFICZAMODÁS, (borda-ficzamodás) ősz. fn. A bordacsontnak kimenülése, kiiszamodása. BORDAGUMÓ, (borda-gumó) ész. mn. A bordacsontnak a mell felé nyúló emelkedése, mely gömbölyded ízlappal van ellátva, s ez által a hátgerincz harántnyújtványával józületbe. BORDAKÖZ, (borda-köz) ész. mn. A bordacsontok között levő hézag. BORDAKÖZI, (borda-közi) ösz. mn. A bordák hézagaiban levő, azokat kitöltő. Bordaközi izom. Bordaközi idegek. BORDAL, (bordal) ősz. fn. Bor dicséretét éneklő versezet, zenével vagy a nélkül. BORDALAP, (borda-lap) ősz. fn. A lopranősző harasztok seregébe tartozó növénynem, melynek termése a levél alsó lapján bordás vonásokban nyúlik el. Fajai: szarvasnyelvű, kacskaringós, csipkés, egyenetlen, köruta, feketéllő bordalap. (Asplenium). Mint gyógynövény a rásztkór ellen hasznosnak tartatik. BORDALJ, (borda-alj) ész. fn. A bordacsontok alatt levő táj. BORDAMAG, (borda-mag) ész. fn. Növénynem az öthímesek seregéből; ernyője nagy, sok levelű gallérral ; gyümölcse hosszudad, nyolcz vagy tíz hártyaszegletü. (Laserpitium). Fajai : széleslevelű, galamós, borzas, kocsordás, sinóros, sziklás, gyűrűs, párkányos, leveletlen bordamag. BORDANÁD, (bordanád) esz. m. Nádvessző a takácsok bordáján. BORDANYAK, (borda-nyak) ösz. fn. A bordacsont azon része, mely a bordafejecs és bordagumó közé van foglalva. BORDAPORCZ, (borda-porcz) ösz. fn. A bordacsontok porczogó környezete, mely ritkán csontosodik meg, s alakzatra a bordához hasonló. BORDÁS, (borda as) mn. tt. bordás-t vagy — at, tb. —ak. 1) Aminek állati bordái vannak. A négylábú emlős állatok bordásak. 2) Bordaféle készülettel fölszerelt. Bordás szövőszék. BORDÁTLAN, (bor-da-atlan) mn. tt. bordátlan-t, tb. —ak. Aminek bordái nincsenek, vagy ami bordával fölszerelve nincs. Bordátlan rovarok, férgek. Bordátlan szövőszék. Bordátlan kajma. BORDÁZ, (bor-da-az) áth. m. bordáz-tam, —tál, — ott, par. —t. A szövőszéket bordával fölszereli. BORDÉLY, m. tt. bordély-t, tb. —ok. Szeméremből kivetkőzött, testekkel buja kereskedést űző nyilvános kéjnök tanyája, bünbarlangja, kurvaház. Idegen származású szó, olaszul bordello, francziául bordel, németül Bordell, törökül babulluk, babulkháne (bordélyház). BORDÉLYGAZDA, (bordély-gazda) ész. m. Gazda, ki nyilvános szabadszemélyeket, kéjnőket tart, s velök üzérkedik, aead. kast biótás. BORDÉLYHÁZ, (bordély-ház) ész. m. Ház, melyben bujaságot az orosz személyek tanyáznak. Egyszerűen : bordély. BORDÉLYOS, (bordély-os) m. tt. bordélyos-t, tb. —ok. L. BORDÉLYGAZDA. BORDÉLYOSKODIK, (bordély-os-kodik) k. m. bordélyoskod-tam, —tál, —ott. Bordélyban tartózkodik, kurválkodik. BORDÉLYOZ, (bordély-oz) önk. m. bordélyoztam, —tál, —ott. Bordélyba vagy bordélyokba jár, bordélyházban kurválkodik. BORDÉLYOZÁS, (bordély-ozás) m. tt. bordélyozás-t, tb. —ok. Bordélyba járás, kurválkodás. BORDÉZMA, BORDÉZSMA, (bordézma) ész. fn. Tized, melyet a termett borból az illető termelő ad. BORDICZA, bordicza) m. tt. bordiczát. Ököriga balfája, mely az igatalpat az igafejjel öszvetartja ; kis borda. A borda szónak kicsinyezője. Egyezik vele a szláv brotzo. V. ö. BORDA, BORDÓ, hangutánzó m. tt. bordót. 1) Hosszú síp a dudán, mely mindig egy hangon mormog. A dudás vállra veti a duda bordóját. Magashangon : bordő. A persában burghó am. 1. cornu intus cavum, quod instar tubae inflatur; 2. sonus vei cangor illius instrumenti. V. ö. GORDÓ. 2) Vöröshajma üreges szára, máskép : borda. BORDON, (bordon) m. tt. bordon-t, tb. —ok. Növénynem az együttnemzek seregéből; vaczka zsejtes; fészke fedelékes, szálkahegyű falánkos pikkelyekkel ; bóbitája hajszálas. (Onopordum, Diószegi). Fajai : fehérhátú, és horgos bordon. Törzse bord a borz, borzas szókkal egy eredetű. BORDÓS, (bordó-os) mn. tt. bordós-tvagy —at, tb. —ak. 1) Aminek bordóféle sipja van. Bordós duda. 2) Kivájt, csöves, mint a bordósíp. Bordós bodzaág, melyből tilinkót, furulyát készítenek. BORDÓSÍP, (bordó-síp) ösz. fn. Általán vastag, morgó hangú síp, különösen a duda és orgona mélyhangú sípja. Máskép : gordósíp. BORDÚS, (bordús) ösz. mn. Sok bort termő, borral bővelkedő. Bordús Magyarország. Bordús Baranya. BORÉ, BORÉV. BORRÉ vagy BORRÉV. BORECZET, (boreczet) ösz. fn. Borból vagy borral készített eczet. V. ö. ECZET. BORÉGETŐ, (bor-égető) esz. fn. Ki törkölyből, rozsból, burgonyából, szilvából stb. rést vagy szeszt, vagy égettbort készít. BORÉK, (borék) fn. tt. borékot. Átalán am. boríték. Levél borékja. A Népdalok I. kötete 243. lapján. Különösebben: rugalmas, redőkbe szedődő bőrzacskó, mely az állati heréket burkolja; köznyelven: tökzacskó. Borék petyhüdése, daganata, gyulladása. BORÉKDAG, (borék-dag) ész. fn. A tökzacskónak kóros dagadása. BORÉKLOB, (borék-lob) ész. fn. Tökzacskó gyuladása. 47