Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 1. kötet
B - BORÉKRÁK - BORÉKSÉRV - BORÉKSÖVÉNY - BORÉKVARRÁNY - BORÉKVÉRSÉRV - BORÉKVISZKETEG - BORÉKVIZENY - BORÉNEK - BORÉRLELŐ - BORFÉREG - BORFESTŐ - BORFA - BORFIGE - BORFOLT - BORFÖLD - BORFŰ, (1) - BORFŰ, (2) - BORFÜGE - BORGÁTHA - BORGŐZ - BORGYÖKÉRFŰ - BORHAJHÁSZ - BORHAMISÍTÁS - BORHAMISÍTÓ - BORHÁZ - BORHID - BORHIDA - BORHIMLŐ - BORHIMLŐS - BORHORDÓ - BORHŰTŐ - BORI - BORILLAT - BORIS - BORISMERŐ - BORISTEN - BORISZA - BORISZÁK - BORÍT
739 BORÉKRÁK—BORHAMISÍTÁS BORHAMISÍTÓ —BORÍT 740 BORÉKRÁK, (borék-rák) ösz. fn. Rákféle seb a tökzacskón, mely Angliában a kémény tisztítóknál gyakori. BORÉKSÉRV, (borék-sérv) ész. fn. A tökzacskónak megtágulása, s alásülyedése. BORÉKSÖVÉNY, (borék-sövény) ösz. fn. Azon hártya, mely a borékot azaz tökzacskót két üregre választja, melyekben a herék foglaltatnak. BORÉKVARRÁNY, (borék-varrány) ész. fn. A tökzacskón látszó hosszas csíkolat, mely a nemzevessző tövétől kezdve hát felé terjed, egész a végbél nyílásáig. BORÉKVÉRSÉRV, (borék-vér-sérv) ösz. fn. Az edényből kiömlött vérnek meggyülése a borékban a herék körül. BORÉKVISZKETEG, (borék-viszketeg) ösz. fn. Kóros viszketeg, mely a tökzacskó bőrét izgatja. BORÉKVIZENY, (borék-vizeny) ösz. fn. Vízkorság neme a tökzacskóban. BORÉNEK, (bor-ének) ösz. fn. Ének a borról, és borivás közben. V. ö. BORDAL. BORÉRLELŐ, (bor érlelő) ész. mn. Szőlőérésnek kedvező. Borérlelő meleg napok, langyos éjek. BORFÉREG, 1. BORBOGÁR. BORFESTŐ, (borfestő) ész. mn. és mn. Általán szerek, melyekkel a bornak bizonyos színt adnak. Különösen 1. BERZSEN, BORFA, (bor-fa) ösz. fn. Játszi beszédben am. szőlőtő. „Jaj bel okosan találta Aki a borfát plántálta." Népdal. BORFIGE, BORFÜGE, (bor-fige) ösz. fn. Székelyeknél am. veres ribiszke, vagy tengeri szőlő. BORFOLT, (bor-folt) ösz. fn. Folt, azaz mocsok, melyet ruhára, abroszra, asztalra stb. hullott borcseppek csinálnak. BORFÖLD, (bor-föld) ösz. fn. Bortermésre alkalmas, szőlőtermő föld, boros ország, tartomány. BORFÜ, (1), (bor-fü) ösz. fn. 1) Általán mindenféle fű, melyet némelyek a borba tesznek, hogy ízt adjanak neki. 2) Bizonyos réti növényfaj a kökörcsinek neméből (Anemone pratensis). BORFÜ, (2), helységek neve Honth megyében; helyr. Borfű-re, —n, —röl. BORFÜGE, 1. BORFIGE. BORGÁTHA, falu Vas megyében , helyragokkal: Borgáthán, —ra, —ról. BORGÖZ, (borgőz) ösz. m. 1) A forrásban levő mustból kibontakozó fojtó gőz. 2) A borból kipárolgó finom részecskék. Borgőzzel tölt szoba. Büdös a borgőztel. Elfogta eszét a borgőz. Km. BORGYÖKÉRFÜ, (bor-gyökér-fü) ösz. fn. L. HARAMAG. BORHAJHÁSZ, (bor-hajhász) ösz. fn. Alkusz, ki a borkereskedők részére megbizásból vagy a nélkül borokat keres, és azokra alkuszik. BORHAMISÍTÁS, (bor-hamisítás) ész. fn. A bornak idegen alábbvaló borral keverése, s valódi gyanánt árulása, különösen a savanyú bornak ónczukorral édesítése, vagy akármely bornak vízzel elegyítése. BORHAMISÍTÓ, (borhamisító) ősz. fn. és mn. Borcsiszár, oly borárus, vagy kocsmáros, ki borokat kever, zagyvál, ront, vízzel vagy ónczukorral elegyít. BORHÁZ, (borház) ösz. fn. 1) Ház, melyben bort tartanak, különösen a szőlőhegyeken levő épületeket, szüretelő hajlékokat nevezik így. 2) Kocsma, csapház,melyben bort mérnek. BORIND, falu Szathmár megyében; helyragokkal: Borhidon, —ra, —ról. BORHIDA, falu Vas megyében; helyragokkal : Borhidon, —ra, —ról. BORHIMLÖ, (borhimlő) esz. m. Vörös buborcsikok a részeges ember arczán. Kiverte a borhimlö. Némely vidékeken : kuprecz vagy réz. BORHIMLŐS, (bor-himlős) ösz. mn. Sok borivástól kivörösödött bibircses arczú. Dunán túl: kupreczes, rezes. BORHORDÓ, (bor-hordó) ösz. mn. Hordóféle edény, melyben bort tartanak, különböztetésül más folyadékokat tartalmazó hordóktól. Tíz, ötven, száz, ezer akós borhordó. Közönségesen : boroshordó. BORHÜTŐ, (borhütő) ösz. fn. Edény, fából vagy vas-, rézlemezből, melyben forró nyári napokon bort hütenek hideg vagy jeges vízzel. BORI, BORY, falu Honth megyében , helyragokkal : Bori ba, —ban,—ból. BORILLAT, (bor-illat) ész. fn. Sajátnemű számát, mely a finomabb ó borok ízlésekor az ínyeket és orrt kellemesen illeti. BORIS, BORISKA, 1. BORCSA, BORBÁLA, BORISMERŐ, (bor-ismerő) ősz. fn. Ki ügyességgel bir a borok fajait, korát, tiszta valódiságát, szóval a borok tulajdonságait megkülönböztetni, meghatározni. BORISTEN, (bor-isten) ösz. fn. A régi hellenromán hitrege szerint: Bacchus. BORISZA, (bor isza) ösz. mn. és. fn. Aki bort szokott inni, aki nem utálja a bort. Ellentéte : bornemisza. BORISZÁK, (bor-iszák) ösz. fn. Aki a bort szereti, s gyakrabban és nagyobb mértékben iszsza. BORÍT, (borít) áth. m. borított, hb. —ni vagy — ani. 1) Föd, takar. Víz borítja a réteket, legelőket. Felhők borítják a napot. Arczát fátyollal borítja. Feledékenység borítsak nagy embert, és müvet. 2) Fordít, felfordít. Kocsit az árokba borítani. Felborítani a kosarat. 3) Szegélyez, beszeg. Dolmányt sinórral borítani. 4) Körülkerít, körülvesz. Ködbe borítani, lángba, tűzbe borítani, szégyenpírba borítani. 5) Behúz valamivel valamit, pl. az asztalos némely lágy fabútort keményfalappal borít. Összetételei: Beborít, felborít, kiborít, elborít. Beborítani az ágyat terítővel; felborítani a tálat; kiborítani valamit az edényből; leborítani a kosarat; elborította a vér egész arczát. 6) Némely hím állatról p. rotvadról mondatik midőn párzik. Elemzését illetőleg 1. BOR, elvont gyök.