Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 1. kötet

B - BORÉKRÁK - BORÉKSÉRV - BORÉKSÖVÉNY - BORÉKVARRÁNY - BORÉKVÉRSÉRV - BORÉKVISZKETEG - BORÉKVIZENY - BORÉNEK - BORÉRLELŐ - BORFÉREG - BORFESTŐ - BORFA - BORFIGE - BORFOLT - BORFÖLD - BORFŰ, (1) - BORFŰ, (2) - BORFÜGE - BORGÁTHA - BORGŐZ - BORGYÖKÉRFŰ - BORHAJHÁSZ - BORHAMISÍTÁS - BORHAMISÍTÓ - BORHÁZ - BORHID - BORHIDA - BORHIMLŐ - BORHIMLŐS - BORHORDÓ - BORHŰTŐ - BORI - BORILLAT - BORIS - BORISMERŐ - BORISTEN - BORISZA - BORISZÁK - BORÍT

739 BORÉKRÁK—BORHAMISÍTÁS BORHAMISÍTÓ —BORÍT 740 BORÉKRÁK, (borék-rák) ösz. fn. Rákféle seb a tökzacskón, mely Angliában a kémény tisztítóknál gyakori. BORÉKSÉRV, (borék-sérv) ész. fn. A tökzacs­kónak megtágulása, s alásülyedése. BORÉKSÖVÉNY, (borék-sövény) ösz. fn. Azon hártya, mely a borékot azaz tökzacskót két üregre választja, melyekben a herék foglaltatnak. BORÉKVARRÁNY, (borék-varrány) ész. fn. A tökzacskón látszó hosszas csíkolat, mely a nemzevessző tövétől kezdve hát felé terjed, egész a végbél nyílásáig. BORÉKVÉRSÉRV, (borék-vér-sérv) ösz. fn. Az edényből kiömlött vérnek meggyülése a borékban a herék körül. BORÉKVISZKETEG, (borék-viszketeg) ösz. fn. Kóros viszketeg, mely a tökzacskó bőrét izgatja. BORÉKVIZENY, (borék-vizeny) ösz. fn. Víz­korság neme a tökzacskóban. BORÉNEK, (bor-ének) ösz. fn. Ének a borról, és borivás közben. V. ö. BORDAL. BORÉRLELŐ, (bor­ érlelő) ész. mn. Szőlőérés­nek kedvező. Borérlelő meleg napok, langyos éjek. BORFÉREG, 1. BORBOGÁR. BORFESTŐ, (bor­festő) ész. mn. és mn. Általán szerek, melyekkel a bornak bizonyos színt adnak. Különösen 1. BERZSEN, BORFA, (bor-fa) ösz. fn. Játszi beszédben am. szőlőtő. „Jaj bel okosan találta Aki a borfát plántálta." Népdal. BORFIGE, BORFÜGE, (bor-fige) ösz. fn. Szé­kelyeknél am. veres ribiszke, vagy tengeri szőlő. BORFOLT, (bor-folt) ösz. fn. Folt, azaz mocsok, melyet ruhára, abroszra, asztalra stb. hullott bor­cseppek csinálnak. BORFÖLD, (bor-föld) ösz. fn. Bortermésre al­kalmas, szőlőtermő föld, boros ország, tartomány. BORFÜ, (1), (bor-fü) ösz. fn. 1) Általán min­denféle fű, melyet némelyek a borba tesznek, hogy ízt adjanak neki. 2) Bizonyos réti növényfaj a kökör­csinek neméből (Anemone pratensis). BORFÜ, (2), helységek neve Honth megyében; helyr. Borfű-re, —n, —röl. BORFÜGE, 1. BORFIGE. BORGÁTHA, falu Vas megyében , helyragok­kal: Borgáthá­n, —ra, —ról. BORGÖZ, (bor­gőz) ösz. m­. 1) A forrásban levő mustból kibontakozó fojtó gőz. 2) A borból kipárolgó finom részecskék. Borgőzzel tölt szoba. Büdös a bor­gőztel. Elfogta eszét a borgőz. Km. BORGYÖKÉRFÜ, (bor-gyökér-fü) ösz. fn. L. HARAMAG. BORHAJHÁSZ, (bor-hajhász) ösz. fn. Alkusz, ki a borkereskedők részére megbizásból vagy a nélkül borokat keres, és azokra alkuszik. BORHAMISÍTÁS, (bor-hamisítás) ész. fn. A bornak idegen alábbvaló borral keverése, s valódi gyanánt árulása, különösen a savanyú bornak ónczu­korral édesítése, vagy akármely bornak vízzel ele­gyítése. BORHAMISÍTÓ, (bor­hamisító) ősz. fn. és mn. Borcsiszár, oly borárus, vagy kocsmáros, ki borokat kever, zagyvál, ront, vízzel vagy ónczukorral elegyít. BORHÁZ, (bor­ház) ösz. fn. 1) Ház, melyben bort tartanak, különösen a szőlőhegyeken levő épü­leteket, szüretelő hajlékokat nevezik így. 2) Kocsma, csapház,­melyben bort mérnek. BORIN­D, falu Szathmár megyében; helyragok­kal: Borhid­on, —ra, —ról. BORHIDA, falu Vas megyében; helyragokkal : Borhido­n, —ra, —ról. BORHIMLÖ, (bor­himlő) esz. m­. Vörös bubor­csikok a részeges ember arczán. Kiverte a borhimlö. Némely vidékeken : kuprecz vagy réz. BORH­IMLŐS, (bor-himlős) ösz. mn. Sok bor­ivástól kivörösödött bibircses arczú. Dunán túl: kup­reczes, rezes. BORHORDÓ, (bor-hordó) ösz. mn. Hordóféle edény, melyben bort tartanak, különböztetésül más folyadékokat tartalmazó hordóktól. Tíz, ötven, száz, ezer akós borhordó. Közönségesen : boroshordó. BORHÜTŐ, (bor­hütő) ösz. fn. Edény, fából vagy vas-, rézlemezből, melyben forró nyári napokon bort h­ütenek hideg vagy jeges vízzel. BORI, BORY, falu Honth megyében , helyra­gokkal : Bori ba, —ban,­­—ból. BORILLAT, (bor-illat) ész. fn. Sajátnemű szá­mát, mely a finomabb ó borok ízlésekor az ínyeket és orrt kellemesen illeti. BORIS, BORISKA, 1. BORCSA, BORBÁLA, BORISMERŐ, (bor-ismerő) ősz. fn. Ki ügyes­séggel bir a borok fajait, korát, tiszta valódiságát, szó­val a borok tulajdonságait megkülönböztetni, megha­tározni. BORISTEN, (bor-isten) ösz. fn. A régi hellen­román hitrege szerint: Bacchus. BORISZA, (bor­ isza) ösz. mn. és. fn. Aki bort szokott inni, aki nem utálja a bort. Ellentéte : bor­nemisza. BORISZÁK, (bor-iszák) ösz. fn. Aki a bort sze­reti, s gyakrabban és nagyobb mértékben iszsza. BORÍT, (bor­ít) áth. m. borít­ott, hb­. —ni vagy — ani. 1) Föd, takar. Víz borítja a réteket, legelőket. Felhők borítják a napot. Arczát fátyollal borítja. Fe­ledékenység borítsak nagy embert, és müvet. 2) Fordít, felfordít. Kocsit az árokba borítani. Felborítani a ko­sarat. 3) Szegélyez, beszeg. Dolmányt sinórral borí­tani. 4) Körülkerít, körülvesz. Ködbe borítani, lángba, tűzbe borítani, szégyenpírba borítani. 5) Behúz vala­mivel valamit, pl. az asztalos némely lágy fabútort keményfa­lappal borít. Összetételei: Beborít, felborít, kiborít, elborít. Beborítani az ágyat terítővel; felborí­tani a tálat; kiborítani valamit az edényből; leborítani a kosarat; elborította a vér egész arczát. 6) Némely hím állatról p. rotvadról mondatik midőn párzik. Elemzését illetőleg 1. BOR, elvont gyök.

Next