Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 1. kötet
B - BÖRÖCZLÁNCZ - BÖRÖCZNYERĚG - BŐRÖDZIK - BŐRÖK - BŐRÖL - BÖRÖLLŐ - BÖRÖND - BŐRÖND - BŐRÖNDŐ - BŐRÖNDÖS - BŐROSTOR - BŐRÖS - BŐRÖSÖDIK - BŐRÖSTÜL - BŐRÖZ - BŐRÖZÉS - BŐRÖZET - BŐRPÁLLÁS - BŐRPOKLOS - BŐRPOKLOSSÁG - BŐRPORTÉKA - BŐRREPEDÉK - BŐRRÉTEG - BŐRRUHA - BŐRSAPKA - BŐRSENY - BŐRSIPKA - BŐRSIPOLY - BŐRSISAK - BŐRSZÉK - BŐRSZĚMÖLCS - BŐRSZENNY - BŐRSZÍN - BŐRSZÍNVÁLTOZÁS - BŐRTAPINTÁSÚ - BŐRTARISZNYA - BŐRTÁSKA - BŐRTELEN - BŐRTOK
803 BÖRÖCZLÁNCZ—BÖRPÁLLÁS BÖRPOKLOS —BŐRTOK 804 BÖRÖCZLÁNCZ, (böröcz-láncz) ész. fn. Láncz, melylyel az ágyút a böröczhöz kötik. BÖRÖCZNYERÉG, (böröcz-nyerég) ész. fn. Padféle emelvény az ágyutaligán, melyre a tüzérek szállítás alkalmával fölülhetnek. BÖRÖDZIK, (böröd-özik) k. m. börödz-tem vagy — ettem, —tél vagy —öltél, —ött. Börösödik, bőrrel behúzódik az állati vagy növényi test. Börödzik a hegedőseb. Átv. ért. hártyásodik, pillésedik. Börödzik a tél. BÖRÖK, 1. BÖRÖK. BÖRÖL, (bőröl) áth. m. böröl-t. Bőrrel behúz, bevon. Székeket, ládákat bőröl. Átv. ért. tréfás nyelven : megver, megdönget. Jól megbőrölték. BÖRÖLLŐ, népes puszta Veszprém megyében. Helyr. Böröllő-re, —n, —röl. BŐRÖND, falu Szala megyében , helyragokkal: Börönd-ön, —re, —röl. BŐRÖND, (bőr-öm-d) m. tt. bőrönd-öt. Bőrből készült táska, vagy láda. Az utasok böröndjeit kimotozni. BÖRÖNDÖ, (bőr-öm-d-ö) tt. böröndö-t; 1. BŐRÖND. BÖRÖNDÖS, (bőr-öm-d-ös) mn. tt. böröndös-t, tb. —ek. Aki bőröndöket készít, vagy árul. BÖROSTOR, (bőr-ostor) ész. fn. L. SZÍJOSTOR. BÖRÖS, (bőr-ös) mn. tt. börös-t vagy —et, tb. — ek. 1) Amin rajta van a bőr, amiről a bőrt le nem húzták, le nem nyúzták. Bőrös szalonnaszelet. Bőrös pecsenye. 2) Nyers vagy kikészített bőrökkel rakott, terhelt. Bőrös bolt, padlás, kamara, pincze. Bőrös szekér. 3) Bőrrel behúzott. Bőrös láda. Bőrös székek, pamlagok. BÖRÖSÖDIK, (bőr-ös-öd-ik) k. m. börösöd-tem, — tél, —ett. Mondjuk állati testről, midőn fris bőr képződik rajta. Börösödik a hegedő seb. Atv. ért. bőrnemü hártya támad rajta. Bőrösödik a felforralt tej; máskép : pillésedik. BŐRÖSTÜL, (bőr-ös-tül) id. Bőrrel, vagy bőrével együtt. A szalonnát bőröstül megenni. Szőröstül böröstill fölfalta. BÖRÖZ, (bőr-öz) áth. m. böröz-tem, —tél, —ölt, par. —z. Bőrrel, illetőleg bőrből készített, szabott lappal behúz, betakar, beköt, ékesít. Székeket, pamlagokat börözni. Sisakot, lovagnadrágot börözni. BÖRÖZÉS, (bőrözés) fn. tt. börözés-t, tb. kék. Cselekvés, midőn valamit bőröznek. Könyvtáblák börözése. V. ö. BÖRÖZ. BÖRÖZET, (bőr-öz-et) fn. tt. börözet-ét. Azon bőrmű egészben véve, mely valamit takar, vagy bizonyos készletnek részét teszi. Pamlag börözete. Csákók, sipkák, paizsok börözete. Lovasnadrág börözete. BŐRPÁLLÁS, (bőrpárlás) ősz. f. Bőrbetegség neme, midőn a bőr az ízületek hajtásiban dörzsölődve fölmelegszik, gyuladásba lő, és hámlani kezd. Ennek egyik nemét az alfél vágányában farkasnak hívják. Tisztátalanságból származó börpállás. Sok járásban, lovaglásban börpállást kapni. BŐRPOKLOS, (bőr-poklos) ész. fn. és mn. L. BÉLPOKLOS. BŐRPOKLOSSÁG, (bőr-poklosság) ész. fn. L. BÉLPOKLOSSÁG. BŐRPORTÉKA, (bőr-portéka) ész. fn. Lásd BŐRÁRU. BŐRREPEDÉK, (bőr-repedék) ész. fn. Külső erőszak, vagy belső nyavalya által okozott hasadék a bőrön. BŐRRÉTEG, (bőr-réteg) ész. fn. Egyes hártyalapok, melyekből a bőr áll, bőrrétegeknek hivatnak, milyenek : a bőrhártya, Malpigh reczés hártyája, és a felbőr vagy hám. BŐRRUHA, (bőr-ruha) ész. fn. Akármiféle állati bőrből készített ruha, öltözék, pl. suba, bunda, nadrág, ködmen, stb. BŐRSAPKA, (bőr-sapka) ösz. fn. Bőranyagból készült sapkaféle fejrevaló. BÖRSENY, BŐRSENNY, (bőr-seny) ősz fn. Kosz, vagy korpaforma hámlás a bőrön. BŐRSIPKA, 1. BÖRSAPKA. BŐRSIPOLY, (bőr-sipoly) ösz. fn. Sipoly a bőrön. V. ö. SIPOLY. BŐRSISAK, (bőrsisak) ösz. fn. Sajátnemű hadi föveg vastag kemény bőrből, vagy bőrrel behúzott lemezből. Római katonák bőrsisakja. Taréjos aranyozott bőrsisak. V. ö. SISAK. BŐRSZÉK, (bőrszék) ösz. fn. Bőrrel behúzott szék. Liószőrrel, csöpüvel tömött bőrszék. BŐRSZEMÖLCS, (bőr-szemölcs) ősz. f. A bőrben az idegek végei több helyen feldagadván, bőrszemölcsökké lesznek, melyeket a nyelv felszínén, a makkon , a csecseken világosan, a test egyéb részein pedig kevesbbé lehet észrevenni. A bőrszemölcsök különféle érzések szerveiül szolgálnak. BŐRSZENNY, (bőr-szenny) ész. fn. A bőrön időnként feltűnő, majd ismét elmúló foltok. BŐRSZÍN, (bőr-szín) ösz. fn. és mn. Olyan szín vagy színű, milyen az emberi bőré. BŐRSZÍNVÁLTOZÁS, (bőr-szín-változás) ész. fn. A bőrnek kóros állapota, midőn természeti rendes színe változik, különösen sáppadttá, sárgássá lesz. BŐRTAPINTÁSÚ, (bőr-tapintású) ész. mn. Mi ha érintetik, oly benyomást tesz a tápérzékre, mintha bőr volna. Bőrtapintású vászon, gyolcs. Bőrtapintásu gomba, vargánya. BŐRTARISZNYA, (bőr-tarisznya) ösz. fn. Bőrből vagy bőrrel készített tarisznya, bőrtáska. BŐRTÁSKA, (bőrtáska) ész. fn. L. BŐRTARISZNYA és v. ö. TÁSKA. BŐRTELEN, (bőrtelen) mn. tt. bőrtelen-t, tb ék. Aminek bőre nincs, amiről a bőrt lehúzták. Bőrtelen disznószelet. Bőrtelen szalonnadarab. Máskép bőretlen. BŐRTOK, (bőr-tok) ősz. f. Bőrből készített tok vagy hüvely, melyben bizonyos eszközt vagy akármely testet tartanak.Beretvát, kész bőrtokba tenni.Iiard-